Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

H pari munkastílusára! Beszélgetős Jfakais Sándorral, a Központi Bizottság osztálywezetöj&wci — Az utóbbi időben sok szó esik a Pórt munkastílusáról, fejlesztésének ről. Mivel magyarázható ez a megnövekedőit figyelem? Gyökeres változásra van-e szükség, vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesztéséről van szó? — Valóban, mostanában a korábbiaknál többet foglal­kozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azon­ban nem azért van, mintha az, amit eddig követtünk alapve­tően a maga idejében nem fe­lelt volna meg a követelmé­nyeknek, vagy fő vonásaiban ma rossz lenne. Nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy munkastílusunk alap­vető vonásait, legfőbb jellem­zőit megváltoztassuk. Olya­nokra gondolok, mint a min­den előítélettől mentes va­lóságszemlélet és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogé­konyság, a haladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervati­vizmussal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyfokú rugalmasság a gyakorlati megoldásokba; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-poli­tikai irányítás és az operativi­tás; a kollektivitás és a sze­mélyi felelősség; az élcsapat-, jelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történel­mi távlatok és a napi felada­tok egysége stb. Ügy gondo­lom, hogy ezek olyan funda­mentális jegyei pártunk mun­kastílusának, amelyeket a jö­vőben is meg kell őriznünk és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően alkalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal össz­hangban továbbfejlesztjük. Tehát a kérdés második fele fejezi ki a munkastílussal kap­csolatos mai törekvéseinknek valódi mozgatórugóit. — A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kap­csolatos kérdéseket nem sza­bad elvonatkoztatva vizsgál - nunk az időszerű politikai feladatoktól. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a munkastílus mindig alárendelt szerepet játszik a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kifejező a kölcsönhatás, amiben fel­tétlenül a politikáé az elsőd­legesség és a meghatározó sze­rep. A kettő között megfelelő összhangra van szükség. Akár­milyen jó politikai vonal el­torzul egy rossz munkastí­lus által és nincs az a mun­kastílus, amely tartósan pó­tolni tudná a politika fo­gyatékosságait, következetlen­ségeit. Ezeket pártunk törté­nete számtalan példával il­lusztrálta, s ennek tanulsága­it a márá és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tar­tani. — Melyek azok a legfonto- sabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus Ami a belső társadalmi vi­szonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amely önmagában is a gaz­dasági fejlődésünk eredmé­nye) minden korábbitól éle­sebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló világgazdaság feltéte­lei, nem utolsósorban a tő­kés világgazdaság válságá­nak hatásai. (Vz ellentétes tendenciák erőteljesebb moz­gása figyelhető meg a tár­sadalmi viszonyok egyéb te­rületein is. Például a fejlett szocializmus építésének kö­rülményei között a szocialis­ta termelési viszonyok uralko­dóvá válásával társadalmunk­ban egy nagyon jelentős egy­ségesülési folyamat bontako­zott ki. A szocialista érdek- azonosság általánossá válá­sának talaján kiszélesedett és elmélyült a társadalom po­litikai egysége, megnöveke­dett a közéleti aktivitás. Mind­ez kifejezésre jut szövetsé­gi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egy. ség megerősödése, a fokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőségeket, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem azok közül, ame­lyeket a munkastílussal kap­csolatban feltétlenül tekintet­be kell vennünk. — Politikai munkánknak ezen általános _____feltételei k onkrétabban hogyan érintik a párt munkastílusát, mi- lycn főbb jegyeit helyezik job- ban előtérbe? Lehetne ezt né- hány példával illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munka­stílus fejlesztésénél minde­nekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvo­natkoztatni és a feladatot ki­zárólag öncélú szervezési, szervezeti működési formu­lákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresszus közötti idő­szak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határozatok végrehajtására irányuló cse­lekvési egységre kell össz­pontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegye­it állítja előtérbe, mint a szervező munka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre vajó ösztönzés, mozgósítás azok megvaló­sítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gond­jai. Fel kell mérni az előre­haladás szükségleteit, lehető, ségeit, feltételeit stb. Ez vi­szont az adott terület való­ságos viszonyainak alapos tanulmányozását, a felmérő, elemző munkát helyezi elő­térbe. Egész politikai munkánk, szempontjából most a gazdasá­gi feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javí­tása, megszilárdítása és a hatékonyság mint ennek leg­főbb eszköze állnak előtér­ben. A párt munkastílusának hozzáidomítása a megválto­zott gazdasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentő, ségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely megha­ladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági ha­tékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmé­rőjének. Ez előtérbe állítja a közgazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményei­nek érvényesítését, a széles körű kitekintést, a világszín­vonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gaz­dasági vezetés bátor, a koc­kázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kéz. deményeaését. Támogatja az öntevékenységet, a haladót, az élenjáró termékeknek, technológiának az alkalmazá­sát stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb diffe­renciálás az anyagi-erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználásában, a preferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és kevésbé elő­nyös feltételek, az erőtelje­sebb differenciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgozó­rétegek, vállalatok munkás­kollektívák között, sőt azokon belül is. Ezen a talajon fel­tétlenül várható a politikai élet spontán felélénkülése; a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számítha­tunk. A megnövekedett poli­tikai aktivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító mun­kájának szerepét. Még na­gyobb felelősség hárul rá­juk a tömegek politikai ve­zetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azo­kat a maximálisan a szocia­lista tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tö­megek között végzett sokol­dalú ideológiai-politikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömeg­szervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági haté­konysággal összefüggésben felvetődő és a párt munka­stílusával összefüggő felada­tokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fon­tos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségé­nek, általában a termelési kultúrának, megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás jelen­tősége ; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési fel­adatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége és egy­idejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszo­nyokat, a legkülönbözőbb po­litikai tendenciák szülik és hozzák felszínre. Egyszóval lényegesen befolyásolják a pártszervezetek politikai mun­káját, tevékenységüknek sok tekintetben új, sajátos vonást kölcsönöznek. — Ügy gondolom, ez a fel- sorolás is eléggé meggyőzően bizonyítja a munkastílus to- vábbfejieszléscnek szükséges­ségét és az elmondottak sok szempontból iránymutatóak is. Mindezek tükrében incg- ' inkább egyértelmű a bfírokra- tizmus káros hatása. A párt­szervezetek felielhetők-e munkastílusában bürokratikus jelenségek és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munka­stílusára általában nem jel­lemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai-moz­galmi jelleg az uralkodó. Szá­molnak a különböző, érdekek­kel és a dolgozók politikai vezetését az érdekek össz­hangjának felismerése és tu­datos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatat­lan azonban, hogy he­lyenként és időnként a bü­rokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása ta­pasztalható. Valamennyinek közös a lényege; a dolgozók politikai vezetésének felcse­rélése a dolgozók igazgatásá­val. A bürokratizmus nem a va­lóságos érdekviszonyokból in­dul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhang­jával szemben az egyes elkü­lönült érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma sokféle for­mában nyilvánul meg. Min­denekelőtt a politikai mun­ka tartalmi jegyeinek háttér­be szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú haj­szolásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus ve­szélyét az is, ha a pártszerve­zet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait lát­ja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határoza­tainak mechanikus, megfe­lelő adaptációt nélkülöző al­kalmazásában; a politikai el­vek sablonos gyakorlati ér­vényesítésében, vagy azoknak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Meg­lehetősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a sem­mitmondó általánosságok túl- tengése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati javaslatokban. Súlyos bürok­ratikus torzulások melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az > érdekeltek kirekesztésével, irodák és író­asztalok között intéződnek Szólni kell az olyan jelensé­gekről is, mint az egyes em­berek problémáival, gondjai­val szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoztató po­litikai kérdések iránt; a ki­nyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, utasítgaló, a türel­mes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látvá­nyos rendezvények túlhajszo- lása és az emberek közötti párbeszéd; közvetlen eszme­cserék elhanyagolása; a szük­séges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges és a politikai mun­ka szempontjából semmi érté­ket nem képviselői írásos mun­ka stb. — Valójában „szép” reper- toár jött össze. A bürokratiz­mus elleni harc alapvető poli­tikai érdekünk, és ez megkö- veteii, hogy mindenfajta meg­nyilvánulása ellen fellépjünk. Ügy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott ál- talánosítása különös figyel­met érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez A konkrétság elve a politic kai munkának mindig ^.lap- vető követelménye. Szeret­ném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következe­tesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet min­den fontosabb kérdésében vi­lágos elvi állásfoglalásai van­nak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység és széles körű a tár­sadalmi bizalom. Most az á feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cse­lekvéssé teljesedjen. Márpe­dig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása, a gyakor­lathoz, annál inkább jelent­kezik a konkrétság szükséges­sége. A hatékonyabb gazdái-; kodást segítő politikai munj kában is csak úgy tudunk előrehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyett konkrétan számba j vesszük teendőinket, ha szá­molunk a helyi körülmények és feltételek sokaságával, sa-; játos jellegükkel. — A párt munkastílusának továbbfejlesztésével kapcso­latban sokféle kővetelmény- röl esett szó. Viszonylag ke- vesebb figyelmet fordítottunk a káderfeltételekre. Vajon fejlesztése mellett szóinak? — Hosszúra nyúlna a meg­változott körülmények vala­mennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, ' valójában csak a legfontosabbakat lehet itt megemlíteni. Nagy általá­nosságban arról van szó, hogy a szocialista épitésnek mind belső, mind pedig külső kö­rülményeiben olyan lényeges, újszerű vonások tapasztalha­tók, amelyek nemcsak ösz- szességükben, de bizonyos mértékig külön-külön is érin­tik a párt 'munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban hangoztatjuk, hogy bo­nyolultabbak lettek építő­munkánk feltételei. Ez min­denekelőtt azt a valóságos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőtelje­sebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egyidejűleg job­ban felszínre kerültek bizo­nyos negatív tendenciák. Eredményesen zárta az elmúlt esztendőt a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysége. Kollektívája 3 millió forinttal túlteljesítette tervét, amely 556 millió forint volt. Ebben az évben ezt a termelési értéket korszerűbb gépek beszerzésével és jobb munkaerő-, illetve munkaidő-kihasználással 17—18 százalékkal kívánják növelni. A ké­pen Kopácsi Antal műszerész az emeletes 10 W-os rádiótelefon végmérését készíti. egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszö­géből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nem csak a negatív tapasztalatok tá­masztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határo­zatait, a politikai elveket nem csak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresén szembe­sítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzek­venciák levonása. Ilyen mun­kastílus mellett . szinte kézen­fekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell el­marasztalni, s milyen köve­telmények vannak á jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartal­mas, érdemi vitában és en­nek eredményeként mindig reálisabb képre számítha­tunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükség­letelvnek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem első­sorban alapszervezeti beteg­ség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben kö­veteli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését^ a politikai felelősség szetnelyes meg- címzését. Sokkal inkább jel­lemző ez az irányító-közbeeső pártszervek munkastílusára, mint a „fent”-re. Bizonyos ál­talánosítási készségre minde­nütt szükség van, azonban úgy vélem, hpgy ez nem ve­zethet a konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok előterjesztései, vizsgálati anyagai úgy ha­sonlítanak egymásra, mint két tojás és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő kö­rülményeikre, konkrét felté­teleikre utalna. ilyen szempontból biztosítot­tak-e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban vála-j szólva határozottan állíts hatom, hogy igen. A veze« tés különböző posztjain a politikai munkát értő, meg-, felelő gyakorlati tapasztalaid tál rendelkező, elméletileg i3 felkészült pártmunkások áll-j nak. Pártunkban megtalál-! ható a felnőtt lakosság mindd három nemzedékének színed java, a politijvaiíag-eszmeileg legelkötelezettebb része. ^ pártban uralkodó légkör, H úgy vélem — kedvező féH tételeket nyújt legjobb tulajt donságaik összeötvözésére. Ea a körülmény természetszerűen! maga után vonja a munkastí-J lus körüli vitákat, a különbözői nézetek ütközését és mindé-! nekelőtt a gyakorlat kritikáját! Azzal is számolhunk kellj hogy a szükségszerű cserék folytán (állami gazdasági, igaz-! gatási, tömegszervezeti terüJ létről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a követ-J kezmónnyel jár, hogy maguk-! kai hozzák az előző munka-! terület sajátosságaihoz kap-! csolódó munkastílusjegyeket; Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat be­lőle. Ám mechanikus tovább­élésük 60k hibának lehet aj forrása. így a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseknek a párt egész te­vékenységében & ezen belül a kádermunkában megfelelő fid gyeimet fordítsunk. Van a kádereknek egy viJ szonylag nem nagy szám aj akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a mun-! kastilussal kapcsolatosan vál­tozó követelményeket. Gon­doskodnunk kell ezek áteső-; portosításáiról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával,' emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen ér­telemben mindenképpen na­pirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet kö­vetjük, hogy minél több olyan pártmunkással szaporodjanak soraink, aki széles körű át­tekintéssel, a politikai tömeg­munkában nagy jártassággal, jó adottságokkal, készségek­kel rendelkezik. A kiválasz­tási feltételeket azokkal a konkrét körülményekkel össz­hangban mérjük, amelyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy má­sik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazott munkastílus­nak fontos szerepe van ma­gában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szülhet. Ahol viszont a politikai-moz­galmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a kádernevelés fel­tételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a politikai veze-; tőknek. R. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom