Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-27 / 22. szám
Két forinttó*, tizenkettőig Mákos csík igen, gyümölcs leves nem A patvarci kisiskolások jó étvággyal kanalazzák az ebédet. (Bábel László felvétele) Tapossák a havat a patvar- bői harminc a napközis. Két ja szét a tányérokat. Robi feci kisiskolások. Párosával forinttól tizenkettőig terjed az je éppúgy menyecskésen hátmennek, nevetgélnek, vidá- az összeg, amit a háromszori man vannak. Egy-egy gyerek étkezésért fizetnek. Az uzson- elkacskaringózik. A legjobb nát ezekben a piros kosarakés ban viszik el. Ma brióst almát. — A koszt minősége? — Elégedettek vagyunk. Balassagyarmatról, a központi konyhából hozzák nekünk az oda lépni, ahol még járatlan a hó. Hátul ballag négy „megtermett” legény. Kezükben nagy, piros, kétfülű műanyag kosár. Igyekeznek a gyerekek, aztán bekanyarodnak az Elekt- . ronika Szövetkezet patvarci ennivalót. Nyugodt szívvel udvarára. Ott is tovább, az mondhatom, hogy változatos, ebédlő felé veszik az útjukat. ^t a heti étrend. Sült csirke, gulyásleves, zöldborsó-főzelék, .Mit keresnek az iskolások tészta, gyümölcs, rizseshús a szövetkezetben? Ebédelnek, váltakozik. A gyermekeinknek Hogy miért pont ott, ennek a főzeléket is meg kell szok- nagy sora van. niok. Van, amelyik otthon még nem is evett . . . Az Elektronikai Szövetkezet egy budapesti üzem része. A Negyven embernek ad mun- Rita kát, közöttük sok asszonynak I ____ is . A dolgozók étkeztetését évek óta megoldották. Balassagyarmatról hordják ki az ebédet. Aztán Reznyik Mi- hályné az „ebédfelelős” gondoskodik a terítésről, osztásról, mosogatásról. Az 6 gondja a rend megteremtése. két „konyhás”, Horváth és Király Róbert hordrakötve fehér kendővel, mint Ritáé. A többiek nagyot nevetnek, hogy kislánynak néztük. — A mai ebéd? — Zöldségleves, kelkáposztafőzelék pirított májjal. — Gyerekek, mit szerettek legjobban? Általános kiabálás: — A mákos csíkot és a bablevest. — Mi az, ami nem ízlett? — A gyümölcsleves . . . Barna, szőke fejek hajolnak a tányér fölé, fogy a főzelék. Jó étvágyat gyerekek! Csatai Erzsébet Vitázó városatyák A zon a napon, amikor a Balassagyarma- -*•*- ti városi Tanács a késő délutáni órákban döntött a város idei fenntartási költség- vetésének és fejlesztési tervének elfogadásáról, a rádió reggeli adásában jegyzetet olvasott fel valaki arról, hogy a tanácsülések nálunk mintha túlságosan simán mennének. Talán a túlzottan alapos előkészítés „eredmé- - nye”, hogy a döntések rendre mindenféle egészséges vita nélkül kerülnek elfogadásra. Általában egészen biztos igaza van a jegyzetírónak, s hogy ez éppen az adás napján Balassagyarmaton másként történt, esetleg, „szabályt erősítő” eseménynek is tekinthető. De lehet más oka is. Esetleg sohasem volt jellemző a Balassagyarmati városi Tanácsra az „egészségtelen” egyetértés. Az Ipoly-parti városatyákat eddig sem hagyta babérjaikon nyugodni a városért érzett személyes (!) felelősség, s'ha valamiért aggódtak, azt nem rejtették véka alá, hanem vitázva is kimondták, megmondták egymásnak. Talán ennek is hagyománya van Balassagyarmaton és nem csak ott. A tanácsi gazdálkodás terveit — egy tartózkodással — elfogadták ugyan a gyarmati tanácstagok, de nem minden vita, vélemény- alkotás nélkül. S ha meggondoljuk, hogy az idén a központi intézkedések hatására is, bizony szerényebb évet kezdtünk, érthető, hogy van, aki így vélekedik: másfél évtizede nem volt még ilyen kevés beruházást, fejlesztést megcélzó terve a városnak. Jó néhány fontos beruházás megkezdésére, tervbevételére, nincs most lehetőség. Szerényebb körülmények között mehet végbe a város fejlesztése, mint a korábbi években. Kétségtelen, hogy látványos új feladatot nem tartalmaznak a tanácsi gazdálkodás alapját képező ez évi tervek Balassagyarmaton. Ahol, csakúgy, mint másutt az országban, az elért eredmények megszilárdítása, a lakossági ellátás színvonalának emelésére vállalkozhatnak a tanácsiak. A legfontosabb feladatok között most is ott találjuk a lakásépítést, a lakosság kulturált életmódját elősegítő terveket, a vízellátás javítását, a fűtőolaj-ellátás fejlesztését, s ninc3 szó arról, hogy a meglevő társadalmi, kulturális és szociális intézmények munkakörülményei bármiben is hiányt szenvednének. A takarékos gazdálkodás azonban mindenütt kötelező, s nem is csak Balassagyarmaton. A vitában — a rádiójegyzet ellenére — sokan szót kértek. Más-más indulattal mondtak véleményt, az alap azonban minden esetben a város fejlődéséért érzett felelősség volt. így került szóba például az, hogy a tervidőszakra tervezett lakások hatvan százaléka már megépült, de vajon a hátralevő idő, ismerve az idei szerény lakásátadási számokat elég lesz-e arra, hogy a hiányzó negyven- százalék is felépüljön? Tavaly több lakást adtak át a városban, mint az ötéves tervidőszak első két évében összesen. A kérdés rámutatott arra a veszélyre, hogy ha az idén a fejlődés folytonossága hiányt szenved — behozhatatlan hátrány keletkezik. Éppen a tanácsülés vitája mutatta meg azt a gondot is, amelyet a „pénz elköltésében” a tanácsiaknak a kivitelezők kapacitásszegénysége (?) okozott az elmúlt esztendőben, amikor csupán ezért nem tudott a város tízmillió forintot felhasználni. S végeredményben utánjárásra érdemes, ahogy mondani szokás — megér egy misét —< az is, mit jelent a tanácselnök fogalmazása a gyakorlatban: a kivitelezők ma már olyan határidőket kötnek a szerződésekben. amilyeneket akarnak. De a lakásépítés mennyiségi folytonosságát említő városatya véleményét támasztotta alá a megyei tanács elnökének meggyőző okfejtése is, amikor arról beszélt a gyarmati tanácsülésen, hogy az idei átadásra tervbe vett húsz lakás kevés a biztos átmenethez, a nyugodt tervciklus befejezéséhez. A számok nyelvén: ha az idén csak húsz lakást adnak át Balassagyarmaton, akkor az azt is jelenti, hogy jövőre (az ötéves tervnek megfelelve) 139 célcsoportos és 216 OTP-lakást kellene átadni. Ami a tavalyi kiemelkedő eredménynél is több lenne. Itt elkél a tanácsi tervezésben, gyakorlati megvalósításban szükséges hatékonyság és az említett megyei segítség is. Docsékolásra nincs pénz — mondta Ica*■ tegorikusan a megyei tanács elnöke ezen a vitázó tanácsülésen, figyelmeztetve a megváltozott közgazdasági helyzetre, s arra, hogy például a fenntartásban sem juthat pénz a jelentősebb pénzeszközöket igénylő minőségi fejlesztésekre Pénz kevesebb jut néhány fontos intézmény felújítására, beruházására is. Ez aligha vitatható az idei terveket ismerve. Mint, ahogy vitathatatlan társadalmi igény az is, hogy a hatékonyságot ne tekintsük kizárólag termelői kategóriának. •Más szóval: növelhető a testületi igazgatási munka hatékonysága is. Azzal, hogy a szükséges határozatok időben elkészülnek, s hogy ezeket a jó határozatokat megfelelően végre is hajtják: az időközbeni változásokra gyorsan reagálnak, intézkednek is. De igaz, az is, hogy egy-egy tervidőszakot nem érdemes külön vizsgálni. Mert éppen a folytonosságban van az egymást követő ötéves tervek előremutató ereje. S ezt a városatyák sem vitatták Balassagyarmaton. T. Pataki László i EKG — vezeték nélkül Nyugatnémet kutatók a szívműködést vezetékes összeköttetés nélkül is ellenőrző hordozható és könnyen kezelhető készüléket szerkesztettek. A készülékkel figyelemmel követhetők még az 1—1,5 kilométerre eltávolodó, moz' gó sportolók is. személy egy 8x5 centiméter méretű, 200 grammos, vagyis miniatűr rádióadót visz magával (zsebben, övre csatolva, sapkára erősítve stb.). A szívműködés jeleit a testre erősített elektródok fogják fel, és a kis botantenna, illetve az övbe, vagy a sapkába bedolgozott huzalantenna sugározza ki. A jelek az elektro- kardiogramot (EKG-t) elké- a vizsgáit szítő vevőkészülékbe jutnak, amely egyidejűleg — másmás frekvencián mély EKG-jeleit dolgozhatja fel. hat sze- veheti és Ezzel a készülékkel is, mint a többi vezeték nélküli elekt- rokardiográffal, folyamatos elektrokardiogramot lehet készíteni a legkülönbözőbb tevékenységek közben. Készíthető futókról, korcsolyázókról, gép mellett dolgozó munkásokról, lépcsőt járó, gyógyulófélben levő betegekről, vagy akár arról a súlyos betegről, akit éppen mentőautón szállítanak a kórházba. Ez a dolog egyik oldala. A másik, hogy Patvarcon már régóta szerettek volna napközit létesíteni. A szülők legtöbbje dolgozik, szívesen vennék, ha addig a gyermekük felügyelet alatt tanulna, ehhez viszont hozzátartozik a meleg étel. Ezt sikerült megoldani a szövetkezet segítségével. Szocialista szerződést kötöttek. Ennek értelmében a gyerekek helyet kaptak az üzem konyhájában, minden délben fél egytől egyig, felkettöig övék a terem. Kényelmesen fogyasztják az ebédet a szép, terített asztalnál. Mit adnak a patvarci alsótagozatos iskolások? Cserébe fellépnek ünnepségeken, a szövetkezet által tartott jeles napokon, szavalnak, énekelnek, megnevettetik a felnőtteket. Sok szülő dolgozik az elektronikában. Hogy a gyereke itt ebédelhet, egy összekötő szál a sok közül. Koltányi Imre tanár úr a napközi vezetője. Vezényli a csoportot, megköveteli a rendet, a fegyelmet, a tisztaságot. — Mit jelent a napközi Patvarcon? — Nagyon sokat. Bizonyítja, hogy harminckét gyerekünkNEMCSAK KÖZSÉGEKBEN tevékenykednek önkéntes tűzoltók, megyénkben is egyre több vállalat, üzem dolgozói között alakulnak rajok. Ezek közül az egyik legsikeresebb a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárának önkéntes egysége. A kábelgyári tűzoltók tízéves múltra tekinthetnek vissza. A kezdetekről Pálinkás Mihály üzembiztonsági vezetővel emlékezünk. — 1968-ban 20 fővel indult a gyár, de már a kezdeti lépések között ott volt a tűzoltó- testület megalakítása. A következő évben már indultunk a járási versenyen és második helyezést értünk el — emlékezik vissza az alapító tag, az egykori parancsnok. — Jelenleg milyen körülmények között dolgoznak? — Három rajból áll a szakaszunk. Egy férfi, egy női és Büszke rájuk az igazgató is Mindig az elsők között sét, használatát sajátítják el, tokkal, van aki megmosolyog — Kikből áll a két raj? tavasszal és nyáron pedig ősz- bennünket, de amikor nyilvá- _ a férfirajban javarészt s zekapcsolva a versenyekre való felkészüléssel a kismotorfecskendő szerelését, üzemeltetését gyakorolják. Tűzoltónak lenni rang Kissimon László és Saár Margit egy-egy raj parancsnokai. Mind a ketten veteránnak számítanak, hiszen a 60-as évektől önkéntes tűzoltók. László úttörőként került az önkéntesek közé Érsekvadker- ten, ahol az édesapja a tűzbüszkébb, amikor — a gyáron kívül — előbb értünk a tűzhöz, mint az államiak. Any- nyit magyarázatul, hogy munkaszüneti napokon biztonsági szolgálatot teljesítünk a gyárban. Ha a kerítésen belül nincs semmi különös, kifelé is figyelünk. így esett akkor is, amikor a homoki dűlőben gyümölcsös gyulladt ki. Jeleztük nosan ismerik el érdemeinket, fizikaiak, szakmunkások, a női- az államiaknak, de mi is ri egy tartalék, összesen 25 fős oltóparancsnok. Margit ugyanlétszámmal. 1970-től utánfutós 800 liter/perces kismotorfecskendőnk van, saját szertárban, mely pihenővel és irodával egészül ki szabályos körletté. Az irányítást függetlenített tűzvédelmi előadó — az egykori járási parancsnok, Borovszky Ferenc, illetve a szakaszparancsnok Kormosói Ferenc, a gyári tmk villanyszerelő-csoport vezetője látja el. A személyi felszerelést is biztosítja a gyár. Megfelelő gyakorlóruha, védőöltözékek, és egyenruha csak ificsapatból került a vállalati tűzoltókhoz. — Munkatársaik milyen véleménnyel vannak az önkéntes üzemi tűzoltókról? — Tűzoltónak lenni rang — mondja Kissimon László — jelentkezőben sosincs hiány, nagyon sokan szívesen állnának közénk. — Üzemi ünnepségeken, termelési tanácskozásokon nagyon gyakran megdicsér minket az jut a tűzoltóknak, akik mun- igazgató elvtárs —, fűzi hozzá kaidő után vesznek részt a Saár Margit. Érezzük, hogy gyakorlatokon. Télen az üzem- megbecsülnek. Igaz, hogy amiben használatos tűzvédelmi kor a gyár előtt szereljük a su- eszközök szerkezetét, működé- garat, szaladgálunk az eloszakkor ők is megirigyelnek. — A nőkről általában az a felfogás járja, nem túl fegyelmezettek. Hogy sikerül a rendet betartani a női rajban? — Legtöbben asszonyok alkotják a rajt — válaszol a parancsnok, aki kislányos termetével egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy a beosztásával járó személyeket elképzeljük. Pedig az egyik legnehezebb poszt az övé, a fecskendő mellett, a súlyos szívótömlőket kell összeillesztenie, helyére tennie. — A szép szóval és a példamutatással lehet a legtöbbet elérni. Amióta én vagyok a parancsnok, a kizáráshoz még nem kellett folyamodni. Fizikailag ugyan megerőltető a gyakorlás, de jólesik a mozgás. Persze, tavasszal az első néhány gyakorlat nagyon nehezünkre esik. Azután belejövünk. Meg kell hagyni, a fiúk sokat segítenek, a baj csak az utánpótlással van, bár ben részben fizikai dolgozók, részben adminisztratívak tevékenykednek. Ez azonban nem játszik semmiféle szerepet. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mikor szól a sziréna — Voltak-e már „élesben” tűznél? — Emlékezetes eset volt — mondja Margit, — amikor az épülő transzformátorház kigyulladt. Meghallottam a szirénát, szóltam azoknak, akiket elértem és szaladtunk a tűz felé. Elég messze voltunk, így mire odaértünk, már fölszerelték a fecskendőket és folyt az oltás... Félelmetes érzés volt még akkor is, amikor már tudtuk, jönnek az államiak, jön a segítség. — önök kezdték meg az oltást? — fordultam Lászlóhoz. — Nem, mi is a készre árasztottunk, egy kolléga kocsival rögtön a szertárhoz állt és máris indultunk. Az üzem évente 100—200 ezer forinttal járul hozzá a tűzoltószakasz fenntartásához. Nem kis pénz ez. Megtérül-e kérdeztem az igazgatótól, Géczi Imrétől? — HA FIGYELEMBE VESZ- SZÜK — hangzott a válasz — mekkora érték megmentésére vállalkoznak, ez az összeg elenyésző. Szerencsére — a transzformátorház-tűztől eltekintve, ahol kitűnőre vizsgáztak — csak gyakorlatokon bizonyíthatják jó felkészültségüket. Büszke vagyok rájuk, elkísérem őket a versenyekre, ahol általában első, második helyezettek, a győzelem után együtt koccintunk. Külön tetszik az összetartásuk. A versenyek pénzjutalmait például közös kirándulásra fordítják. Legutóbb a Dunántúlon voltak, az üzem biztosított hozzá autóbuszt. Az üzem részéről sok nő dolgozik a gyárban, de tünk oda. Az az igazság, hogy minden elismerést megkapnak, olyan zajos a csarnok, alig- és meg is érdemlik, alig hallatszik a sziréna. Én Mit lehet ehhez hozzátenni? különben arra vagyok a leg- — g. — legtöbben nem látják be a szükségességét, hogy közénk jöjjenek. Olyan is akad, ahogy valaki elkezd velünk dolgozni, utána elmegy szülni és nem jön vissza. NÓGRÁD — 1979. január 27., szombat
