Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
GvorísaT>T>an. oloetfftban ✓ Kétmillió helyett kétszázötvenezer TRÉLER HELYETT IFA PALÄSTlVEK HELYETT ÖVÉK SALGÓTARJÁNBÓL SZOLNOKRA KÉTSZER EGY HÉTEN SZÁLLÍTÁS KPM-ŰTVONALENGEDÉLLYEL, ÉJJEL öt évvel ezelőtt a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárának gépkocsiparkja Károm ki- vénhedt autóból állt. Szinte naponta javították a szerelők, s még a sofőrök is a 3,5 tonnás GAZ tehergépkocsit (amint népiesen nevezték, „a Molotovot”), a Skoda Combit, s a rozsdától foltos fehér Polski Fiatot is. Mindez már a múlté. A fejlődés eredményeként nem fér már el a gépjárműlista egy gépelt oldalon, s igencsak furakodnak a gyárudvar szűknek bizonyuló betonján a tehergépkocsi-vezetők a jobb parkolási lehetőségért. A régi „szállás” az országos nagy- vállalat észak-magyarországi forgalmi telephelyévé terebélyesedett. Ide futnak be a gépkocsiigénylések naponta levélben, telexen, táviraton vagy soron kívüli sürgősséggel telefonon. A feladók: Miskolc, Kazincbarcika, Lenin- város vagy Budapest. Az útirány reggelente aztán jóformán a szélrózsa minden irányába a sofőröknek Nyíregyházától Pétig, Lázbérctöl Paksig, szinte megszámlálhatatlan. Egyre fokozódik a forgalom, nőnek a követelmények. Ha kicsit lassan is, de készül a létszámában is egyre növekvő, már 70 felé tartó kollektíva új telephelye a gyárnak a Tar- ján-patakon túli területén. A „Béke I.” és a „Béke II.” szocialista brigádok tagsága sok-sok társadalmi munkaórát dolgozott már az ÉMÁSZ által régebben használt épületek garázsfelújításán kommunista . és szabad szombatokon. Már megérkeztek a leendő csarnok tetőszerkezetének a sportcsarnokéhoz hasonló építési rendszerű elemei. Az átköltözéssel egycsa- pásra megjavulnak majd a munkakörülmények mind a szerelők, mind a gépkocsivezetők, a rakodómunkások, de az irányító, ellenőrző, s az adminisztrációt végző dolgozók számára is. Nemcsak a gyáriaknak, a környékbeli üzemek munkásainak is feltűnt már, milyen különös nehézgépeken, trélereken indulnak útnak a „VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára” feliratot viselő, a hatalmas méretű vegyiipari tartályok, készülékek, vasszerkezetek. Rendkívüli méretek. szélességek, magasságok. A targoncások a megmondhatói, hányszor kellett már miattuk leszerelni ök a gyárkaput és a sorompót, hogy zöld út nyíljék a monstrumok előtt. Ezek közé tartozott az a hat acéltorony, úgynevezett siló is, amelyet a szolnoki Tisza menti Vegyi Művek megrendelésére a tavalyi sikeres tervév negyedik negyedére le kellett gyártani és szállítani. Egy-egy siló nyolc övdarabból áll. A hengerek átmérője 6,5 méter, magassága hégy. Ilyen tárgyak szállításához különleges gépjárművek, az ■ ismert, süllyesztett alvázú, sokkerekes trélerek szükségesek. — Annak rendje-módja szerint megkérte vállalatunk a Volán Tröszt árajánlatát, amely szerint egy-egy silóöv elszállítása Salgótarján— Szolnok viszonylatában egészen pontosan 41 339 forintba kerül — mondja Hárskúti József, a forgalmi telep vezetője. — Annak idején felvetődött, nem tudnánk-e mi magunk elszállítani az öveket szegmensekben, palástszeletekben? Ez azonban többletköltségei jelentett volna a gyártásban, s többletmunkát a helyszíni szerelésben — teszi hozzá Prókai György technológus, a termelési osztály munkatársa. A Volán árajánlata szerint egy siló elszállítása 331 712 Ft. Kissé elnagyolt számítással a hal torony elutaztatásáért kétmillió forintot kellett volna fizetni. E magas költséget csökkentendőn a szállítási főosztály salgótarjáni forgalmi telepének Béke I. és Béke II., valamint a műszaki osztály Delta Szocialista Brigádjának kollektívája Hárskúti József telepvezető. Mustó Sándor garázsmester, Fehérvári György gépkocsivezető és Menich István műszaki osztályvezető irányításával három olyan kaloda elkészítését dolgozták ki, amelyek segítségével nagy raksúlyú, s rendelkezésre álló IFA tehergépkocsikkal is elszállíthatok ezek a különlegesen nagy méretű műtárgyak. — A KPM útvonalengedélye alapján október 19-én kezdtük meg a szállításokat — mondja a telepvezető. — Az engedély kötelezővé tette a konvoj kizárólagos éjszakai közlekedését. Csak 22 óra és 06 óra között haladhatott a három teherkocsiból, s elől- hátul biztosító kocsiból álló konvoj. Szerelőink minden esetben felillesztették az övékre a szél- és magasságjelző fi- 'gyelmeztető lámpákat, s minden fordulón egy-egy autószerelő és villamossági szakember is utazott a biztosító kocsikon, hogy az esetleges hibák elhárítása gyorsan, ügyesen megtörténjen. Hetenként kétszer, hétfői és csütörtöki napokon indult a konvoj, s másnap tértek haza a lerakodások után. Az árkalkuláció önköltsége a számítások szerint a Volán Tröszt 41 339 forintos darabonkénti szállítási költsége helyett egy fuvarra vetítve 4958, kis kerekítéssel ötezer forintba került. Ez azt jelenti, hogy a hat silótorony 48 övét összesen mintegy 250 000 forintért vitték Szolnokra kétmillió helyett a salgótarjáni VEGYÉPSZER-esek. — Az egymillió 750 ezer forintos megtakarításon túl a mi munkánk nagy előnye volt a szállítás folyamatossága. A gyárban nem volt torlódás, a helyszíni szerelésen nem volt többletmunka, sem anyaghiány, sem kapkodás. A daruk állandóan a szerelők rendelkezésére állhatták, s a rossz időben védőköpönyeget, könnyűszerkezetű tetőt tarthattak a hegesztők fölött, a minőségi hegesztési előírások teljesítéséért. Mindez a szállítási főosztály irányító dolgozóinak segítségével, az általuk biztosított gépkocsikkal, szakmai és mindennemű támogatásával vált lehetővé — szögezi le Hárskúti József. A fárasztó éjszakai szállításokról a járművezetők és szerelők tudnak őszintén beszámolni. Nem nehéz elképzelni, milyen veszélyeket rejtettek a hosszú út kanyarjai a széles szerelvénnyel esőben, ködben, hóban-fagyban s visszafelé az álmatlan éjszakák fáradtságával. A legnagyobb elismerés hangján kell hozzátennünk, hogy a jelentős megtakarítás az összes tarjáni VEGYÉPSZER-es gépkocsivezető és szerelő, az- egész szállítási együttes folyamatos, jó előkészítő és áldozatkész végrehajtó tevékenységének, szorgalmas, becsületbeli munkavégzésének eredménye. Mindannyian. dicséretet érdemelnek. Andó Miklós Húszezer hektár földet vizsgálnak Téli oktatások, távelőrejelzés. Halászok egykor és ma ' Nem csupán a képzelet szülötte a Kubát annyira kedvelő íróóriás, Hemingway, „öreg halásza”. Nem is olyan régen, húsz-egynéhány évvel ezelőtt a javarészt írástudatlan, tanulatlan kubai halászok kicsiny bárkáikon még olyan egyszerű eszközökkel halászgattak, mint a vesszővarsa, a kötél, a horog. Hajócskáik közül a nagyobbak is mindössze 9—12 méter hosz- szúak voltak. Háromezer ilyen vagy ennél kisebb halászbárkán 12—13 ezer halász nehéz munkával kereste kenyerét. Ma a halászat komoly ipari jelleget öltött. A flottába tömörült halászhajók manapság hűtőberendezéssel ellátott, korszerű vízi járművek. Számuk megközelíti a százat. Az ebben a tervidőszakban (1976—1980) tovább bővülő kubai halászflottában újabb négy, egyenként hattonnás — korszerű technológiával felszerelt hajó állt munkába. A francia és spanyol gyártmányú halászhajók mellett a hazai készítésűek száma is növekszik a flottában.' A kubai hajógyárakban az elmúlt évben csaknem másfél ezer kisebb hajót készítettek, az ország halászatának a céljaira. A halászflotta személyzetét három főiskolán képezik ki: gépészek, navigátorok, hajóstisztek mellett speciális szakmákra is felkészítik a hallgatókat. Itt oktatják a hűtőhajók gépészeit, a modern hűtőfagyasztó eljárások technológiájának avatott ismerőit. Amíg 1958-ban a halászat négy és fél millió dollár jövedelmet jelentett Kubának, 1977-ben már 84 milliót! A halászzsákmány húsz év alatt tizenegyszeresére növekedett. Bőven jut belföldi felhasználósra: az egy főre jutó halfogyasztás eléri a 12,3 kilogrammot, a csemegének számító zsákmány — a garnél" rák, a languszta — keresel. exportcikk. Munkájuk értékét forintban kifejezni képtelenség. Hiszen egy-egy növényvédelmi előrejelzés akár százezreket, vagy milliós értékeket is megmenthet az idejében elvégzett védekezéssel. Azt hiszem, valamennyi mezőgazdasági szakember tisztában van azzal, hogy napjainkban egyre nagyobb figyelmet érdemel a növényvédelmi előrejelzés, a prognózisokat készítők összetett munkája. Az e területen dolgozók akkor örülnek, ha „jóslataikból” — kártevők támadása — minél kevesebb válik valóra. Vajon mivel töltik idejüket a téli napokban Balassagyarmaton, a Nógrád megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás alkalmazottjai? — kérdeztük Tóth László igazgatótól. — Januárban feladataink közül legfontosabb az oktatás. Az év elején kezdődött az a kéthónapos növényvédő be- tanítottmunkás-képző tanfolyam, amelyen 35-en tanulnak. Az előadók többségében a mi dolgozóink — tájékoztat és hozzáteszi: — Ezzel nem fejeződik be az oktatási program. Hiszen időnként községeket járnak szakembereink, akik az érdeklődő kistermelőknek előadásokat tartanak. Nagy hangsúlyt helyeztünk eddig is, és ezután is ilyen jellegű meghívásokra, kérésekre. Még ákkor is, ha egyes helyeken, mint például Keszegen — alig-alig érdeklődtek. Eddig tizenöt alkalommal tartottunk ilyen tájékoztatót, szakembereink válaszoltak a közérdekű kérdésekre. Érdekes és fontos feladat a távelőrejelzés, aminek vannak rövidebb és hosszabb időre előrejelzett változatai. A múlt év alapján — éghajlat, hőmérséklet stb. — készítenek egy összeállítást például a kártevők várható megjele- ' -"ének idejéről, mennyisekről. Még januárban meg->ják az üzemi növényvédős informátorok jelentéseit, ami fontos támpont munkájukban. Az országos tájékoztatót kiegészítik a megyei adatokkal és küldik a termelőszövetkezeteknek, gazdaságoknak, kistermelőknek. Aki e szép, de nem könnyű munkával foglalkozik, Fajcsi Mária előrejelzési csoportvezető. — öt esztendeje annak, hogy ezen a munkaterületen tevékenykedem, de ezt nem lehet betanulni. Hiszen a károkozók évről évre újat „produkálnak”, ezért állandó figyelmet és gondosságot követel a munkánk. Ezernyi adatot, számot könyvelni; rengeteg az adminisztráció — sorolja. A távelőrejelzést könnyíti Szó József és Veszelka András információgyűjtése, és a közös gazdaságok megbízotta- inak közreműködése. A mezőgazdasági üzemek termékeinek exportját gondos növényegészségügyi vizsgálatok előzik meg. A külföldi megrendelő kérésére növényegészségügyi bizonyítványt állítanak ki, ami kíséri az árut a megérkezésig. A karanténlaboratóriumban javában tartanak azok a vizsgálatok, amelyeket egy Angliába induló burgonyaszállítmányon végeznek. A növényvédelmi és agrokémiai állomásnak ebben az esetben, azt kell bizonyítania, megállapítania, hogy az értékesítendő burgonya egészséges, az országban nincs burgonyára kártékony baktérium. — Mi a vizsgálat lényege? — kérdeztük Lukács Máriától, a karanténlabor munkatársától. — Először a tárolóhelyről mintadarabokat kérünk. A gumókból steril kamrában — fertőzésmentes helyen — mintát veszünk. Ezt dörzscsészé- ben eldolgozzuk és a léből tojásgyümölcsöt oltunk be. A következmény — a levelek le- hervadása — 40—50 nap elteltével válik ismertté, ha jelen van a károkozó — magyarázza. A beoltott növények ideális körülmények között virulnak, a napfényt két halogén izzó erős fényével pótolják. A szomszédos szobába lépve patikai illat csiklandozza orrunkat. A sarokban érdekes masina, amint megtudtuk, hűtő-fűtő gépezet. A „csak” hűtőszekrényekben apró kémcsövekben gondosan bezárva gomba- és baktériumtenyészetek várnak sorsukra. — Jó, ha van belőlük kéznél, egy gyors vizsgálat, kísérlet idejét ezzel csökkentjük — mondja Lukács Mária. Valamennyi próbanövény a laboratóriumban az ablakhoz közel kapott helyet, mivel a növényházat bővítik, felújítják. — Úgymond kettőből — háromhajóssá alakítottuk át növényházunkat. A radiátorokat, a fűtést saját magunk állítjuk üzembe — jegyzi meg Tóth László. — Az idén mennyiben változik az állomás munkája, és milyen fontos feladatok előtt állnak? — Mint ismeretes, január elsejétől kötelező a talajvizsgálat. Ez azt jelenti, hogy az országban egymillió helyről kell mintát venni, és tizenhatféle talajparamétert vizsgálnak az üzemekben. A tavalyi tizenötezer hektár helyett az idén a megyében 20 ezer hektár földterület vizsgálatára kötöttünk szerződést. Tervünk szerint tíz közös gazdaság teljes területét kívánjuk „mélyebbről” megismerni és szak- tanácsadással segíteni a hatóanyag felhasználását. Január végén megkezdjük a műtrágya tárolásának ellenőrzését. Ahol gondatlansággal, szakszerűtlen tárolással találkozunk, mintavétel után a hatóanyag béltartalmát ellenőrizzük. Az idei év többlet- munkát, nagyobb figyelmet követel, de igyekszünk azon lenni, hogy magunk módján segítsük a népgazdasági tervek valóra váltását — fejezte be a beszélgetést az igazgató. Kodak István Betonelemek zúzmarában Salgótarjánban, az állami építőipari vállalat előkészítő telepén a téli, hideg napokban is serény munka folyik. Előregyártott elemeket készítenek a nagy építkezésekhez, hogy azokat a helyszínen csak szerelni,, összeállítani kelljen. A betonkészítés egyik elengedhetetlen nyersanyaga, a sóder, vasúton érkezik Hatvanból. Rózsa János, Németh László, Zagyi István a salgótarjáni Beszterce-lakótelep tízszintes épületének elemeit készítik. Mixerautókban szállítják az építkezésekhez a telepen ösz- szeállított folyékony betont Györke István és Balogh János kőművesszakmunkások Is előregyártott épületelemek készítésében vesznek részt A kész betonlapok, -elemek az összeállítás sorrendjében várnak az elszállításra Kulcsár József képriportja ' NÓGRÁD - 1979. január 25., csütörtök 3
