Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-19 / 15. szám
Három gyerek - nagycsalád A „nagycsaládosok” kifejezés jó néhány esztendeje hétköznapi gyakorisággal fordul elő a sajtóban — de beszélgetéseknél, az élet forgásaiban is. Tartalma egyértelmű: a kifejezéssel mindazokat illetjük, akiknek — kettőnél több gyermekük van. Kimondatlanul tovább élő Ideális családnagyság nálunk a két gyerek! Kettőnél többet a fiataloknak csak töredéke vállal; háromnál többet a népességnek alig 3—4 százaléka. Nem egyedülálló magyar jelenségről van szó. Az iparilag fejlettebb európai országokban — így a szocialista államok többségében is —fokozatosan tolódik el a kétgyerekes családideál felé a közgondolkodás. S jóllehet, nálunk az immár tíz évét betöltött gyermekgondozási segély valamelyest javított a születési számarányokon — elsősorban a harmadik gyermek vállalásának tekintetében —, most is viszonylag kevés a három-, illetve több- gyermekes család. Takarékosságot követel v Akik a „nagycsaládot” választották — örömöket és sok-sok velejáró gondot is vállaltak! Korántsem csak azt, hogy — például — a lakás- kiutalásoknál előnyt élveznek; s nemcsak azt, hogy iskolai segélyeknél, karácsonyi különjuttatásoknál, egyéb szociális lehetőségeknél bővebbre tárul előttük a gyári, üzemi szakszervezeti bizottságok pénztárcája. Ez — ma már természetes. Nagyüzemek szociálpolitikai tevékenységét vizsgálgatva hallottam, hogy évente többször is számba veszik, miként tehetnének a nagycsaládosok gondjainak enyhítéséért. Nemcsak pénzben kell gondolkodniuk, hanem az étkeztetési lehetőségektől — hazavihető ebéd, vagy vacsora — egészen az egyedül maradt, több gyermeket nevelő asszonyok műszakbeosztásáig ezerféle, és differenciált segítségadásról is töprengeniük kell. Égynél-kettőnél több gyermek felnevelése — a társadalom minden lehető segítsége, rendelkezésre álló anyagi támogatása mellett is — lemondást, nem csekély áldozatvállalást jelent a szülőknek. Több felmérés és rétegvizsgálat összehasonlító adatai szerint a harmadik gyermekvállalása — átlagos jövedelmi viszonyok mellett —, már erősen csökkenti a családi költségvetésben a kulturáló- dásra, szabad időre, sőt a ruházkodásra fordítható költségkereteket is. Szigorúbb beosztást és megfontolt takarékosságot követel; lemondást az esetek javarészében például a gépkocsitartásról, a drágább külföldi utakról, esetenként a családos üdülés is ritka, hosszabb előtakarékossá- got feltételez. Negatív szemlélet Ami szintén nem közömbös: a társadalomban létező negatív szemlélettel is meg kell birkózniuk időről időre ezeknek a családoknak. „Azért kínlódik, mert egymás után szülte a gyerekeket”, hallottam nemrégiben a véleményt egy négygyermekes munkásasszonyról. Arról nem esett szó, hogy ez az asszony egyszerűségében is példamutatóan nevelő családanya, lakása tiszta és rendes, a gyerekei kiegyensúlyozottak és tisztességesek, s a gyárból, amelynek szocialista brigádvezetője, évente tíz-tizenöt- ezer forintnyi nevelési segítséget, anyagi támogatást is kap. Természetes társadalmi törekvés, hogy a nagycsaládosok sajátos terhein a szocialista állam — lehetőségeihez mérten — enyhítsen. A lakásEgy év mérlege ' Pontosan egy évvel ezelőtt egyesült a litkei és a szécsé- nyi erdőgazdaság. Azóta figyelemre méltó eredményeket ért el az új üzem. Jelenleg több mint tízezer hektáron dolgoznak. Az elmúlt esztendőben nagyarányú erdősítést végeztek: négyszázezer tölgyet és erdei fenyőt ültettek el. Az erdészet harminckét község határában tevékenykedik. A gazdaság munkásai mintegy húsz munkahelyen dolgoznak. A bejárást köny- nyítendő, a gazdaság vezetősége úgy döntött, hogy dolgozóit külön e célra vásárolt mikrobuszokkal szállítja a munkahelyekre, s haza, falujukba. A legfrissebb adatok tanúsága szerint az erdőgazdaság területén tíz szocialista brigád, hatvannégy tagja munkálkodik. A gazdaság brigádjai élen jártak, s járnak a társadalmi munkában is. Például tavaly személyenként hatvan társadalmi munkaórával elvégezték Szügy község parkosítását, fásítását, s részt vállaltak az ottani óvoda és bölcsőde átalakítási munkálataiból is. Emellett a kollektívák jelentős társadalmi munkát végeztek Nógrádsipeken, ahol segítettek a helyi sportpálya építésénél. Eredményesnek mondható a szakmai képzés is: az elmúlt évben harmincán végezték el a betanítottmunkás-tanfolya- mot. A dolgozók az eredményes vizsga után átlagosan nyolc-tíz százalék béremelésben részesültek. kiutalás, az adható szociálpolitikai kedvezmények mértéke, a gyermekétkeztetés térítéses módja, a nagycsaládosok üdültetése: megannyi rubrika a nagy társadalmi listán. Segít, s a jövőben még többet segít majd az állam, szociálpolitikánknak ez természetes velejárója. Ami viszont nem anyagi kérdés: a nagycsaládosok társadalmi méretű megítélése, s helyük a kisebb lakóközösségekben ! A gyerek — a több gyerek — a maga kis életét jobbára azokban a közösségekben éli, ahol laknak a szülők. Gyermekzsivajtól hangos az új lakótelepek környéke és sűrűn elhangzik a megjegyzés: „idetelepítettek a nyakunkra egy csomó sokgyerekes családot, itt aztán nem lesz nyugalom”. A gyerek játszik és lármázik; tolong és tolakszik az üzletekben, a villamoson, a távolsági buszon; többgyerekes családban hangosabban szól a rádió, a tv, sűrűn kerül elő a foci és a kisbicikli; dobognak a kis lábak, s az alant lakó idegcsillapítót vesz be, „ezek mit művelnek!” — alapon. Ezt látja a kívülálló. S az ilyen jelenségekből fakadnak, születnek a torz, sokszor egoista nézetek; a „csak egyik oldalt” látók vélekedései. Amit nem lát a felületes szemlélő: a több gyereket becsülettel, jó módszerekkel nevelők családi életének gyakran elképzelhetetlen gazdagságát! Önzetlenebb, közösségibb Egy gyermek is számtalan öröm forrása. De nagyobb családban kell élni, hogy átérez- hesse ki-ki, miként sokszoro- zódnak meg ezek az örömek, szinte mértani haladvány szerint! Mondjuk: egymást formálja a nagy család; szociológiai megfigyelések százai szolgálnak a bizonysággal: legtöbbször önzetlenebb, közösségibb és reálisabb életszemléletűvé lesz a többgyermekes családok valamennyi tagja. Az igények ezekben a családokban — többségükben — hozzácsiszolódik a realitásokhoz, az élet apró örömei értelmet és rangot kapnak, a munka szeretete és az egyéni teljesítmény becsülése általános, magától értetődő nevelési elv. Megfigyelhető az is — vannak rá kézzelfogható, mérhető tapasztalatok —, hogy a nagyobb családban nevelkedő gyermekek könnyebben találják meg helyüket a társadalmi munkamegosztásban, pályavonalaik reálisabbak, mint az egyetlen gyermeket nevelő családok fia, lánya sorsalakulása. Segítő módokon töprengünk s ez természetes is. Csak ... sohasem szabad feledkezni a „másik” oldalról. Arról, hogy a több gyermek sokkal több annál, mint: gondok, takarékosság kelletlen tudomásulvétele. Várkonyi Margit Százezreik napi éjeiméért Interjú Gecse Istvánnal!, a Nógrád megyei Éíelmiszer-kisliereslieclelmi YálJalat igazgatójával A kereskedelemről leggyakrabban az udvariasság, a hiánycikkek apropójából esik szó. Gondjairól, feladatairól már ritkábban. A 31. évét taposó Nógrád megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatot most ez ügyben kerestük fel. Kérdéseinkre Getse István igazgató válaszolt. — Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgált az elmúlt esztendő? — Túlzás nélkül mondhatom: a környezeti kultúra fejlesztésének esztendeje volt az 1978-as év. A kelleténél is nagyobbat markoltunk, hiszen korszerűsítésre, felújításra, karbantartásra a tervezett hét és fél millióval szemben nyolc és fél millió forintot költöttünk. Nyereségünk tekintélyes része bánja. Elaprózott a bolthálózatunk, sok kis üzletünk működik peremkerületeken, az összesen 203 boltunkból 45 veszteséges. Szükségszerű tehát a hálózat korszerűsítése, mégis azt kell mondanom, hogy alacsony jövedelmezőségi szintünket figyelembe véve az ütemet mérsékelni kell. Az elmúlt év egyik legfőbb tanulsága ez. A másik az, hogy még a több napos ünnepek előtt is sikerült kiegyensúlyozott, zavartalan áruellátást biztosítani, nem törvényszerű tehát az ilyenkor már-már megszokott fennakadás, zökkenő. — Mire számítanak 1979- bcn? — Takarékosább gazdálkodást követelő, nehezebb év lesz ez, de középtávú tervünk esedékes részén nem kívánunk módosítani. Százezer ember napi élelméről gondoskodunk az eddigihez hasonló szinten, csaknem 50 millió forintos árukészletünket igénybe véve. Az idei évre 850 millió forintos forgalmat terveztünk, folyó árakon számítva 8,5—9 százalékkal több élelmiszert küldünk az üzletekbe. Fedezete belföldi árualapokból biztosított. Előrelépünk a tej és tejtermékek, a zöldség-gyümölcs, az üdítő italok, a tőkehús és a hús- készítmények kínálatában. Csak baromfiból 10 százalékkal többet terveztünk a tavalyinál. — Újabb árubeszerzési csatornái.? — Nálunk a megyei lehetőségek kihasználása a kívánatos. Ennek szellemében idén 20 százalékkal több árut szerzünk be megyehatáron belülről. Rövidül így az áru útja, frissebben kerül a vevőhöz, gazdaságosabb is, s egyúttal a termelői biztonság fokozásában is vészt vállalunk vele. — Milyen alapot feltételez a 850 milliós terv teljesülése? — Jobb szállítási fegyelmet várunk a nagykerskedelmi vállalatoktól és a gyártóktól. Idén nemcsak az óhaj szintjén marad ez igényünk, hanem partnereink jogi kötelme is lesz, hiszen egy sor olyan vállalattal sikerült szállítási szerződést kötnünk —, hogy azt ne mondjam: a szerződést kicsikarni —, amelyek mind ez ideig húzódoztak a számonkérhetőséget is magával vonó megállapodástól. Szerződésszegés esetén kötbérigényeink érvényesítését is kilátásba helyeztük. Akadnak azonban partnereink, mint a söripari vállalat, amelyek mindmáig nem mutatnak szerződéskötési hajlandóságot. — A forgalom növekedésének 91 százalékát a termelékenység emelkedéséből kell produkálniuk. Mit jelent ez a kereskedelem nyelvére lefordítva? — Az egy dolgozónkra jutó forgalom jelentékeny gyarapodását kell elérnünk. Egyik hatásos módszere ennek a bolti holtidőkben történő előrecsomagolás. Hatékonyabbá teszi a pult mögött állók munkáját, s a vevőnek is jó, mert sorbanállás rlél- kül jut az áruhoz. Felméréseink igazolják, hogy az előrecsomagolt sajtok kínálatával 40 százalékkal nőtt a sajtok forgalma! — Ügy vélem, az elöreren- dclések teljesítése sem lebecsülendő hatékonysági tényező. — Az lehetne, de nem tudunk zöldágra vergődni vele. A vevő bizalmatlan, s legyünk őszinték, ebbe esetenként a kereskedő is belejátszik, teszem azt egy-egy szalámivég becsúsztatásával. Tény, hogy a vásárló azt szereti, ha a szeme előtt mérik és csomagolják az árut. Másrészt, legtöbben szeretünk is vásárolni: a helyszínen kipróbálni a kölnit, a sprayt, s az előrerendelés bizony megfoszt ettől az élvezettől. — Ráfér a kereskedőkre a munkakönnyítés, hiszen erő- művészt is lepipálnak gyakorta napi munkájukkal. Mit tesznek helyzetük javítására? — A munkakörülmények javítására és a munkavédelemre idén két és fél millió forintot fordítunk. Szorgalmazzuk a kiskonténeres és a rollikocsis szállításokat, amely nagy terhek cipelésétől szabadítja meg a kereskedőket. Elsősorban legnagyobb szállítónknak, a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalatnak lesz erre nagy lehetősége. — Milyen jövedelem- emelkedésre számíthatnak dolgozóik? ,— Ha az elmúlt évinél szerényebb mértékben is. de idén is emeljük a jövedelmeket 5,5 százalékkal. Elsősorban az úgynevezett „hatékonysági helyekre” összpontosítunk, valamint az alacsony keresetű fizikai dolgozók jövedelmét növeljük. Sajnos, még mindig akadnak olyan dolgozóink, akiknek keresete — annak dacára, hogy nem tegnap kezdték a szakmát — nem éri el a kétezer forintot.' — Mely gondjuk ígérkezik az idén a legnehezebbnek? — A fejlesztési, korszerűsítési lehetőségeink már említett szűkülése. Igények és lehetőségek közötti feszültség ez, amelyet csak nagyon racionális, megfontolt gazdálkodással lehet levezetni. Konv- hanyelven szólva: minden forintunknak meg kell nézni a helyét. Szendi Márta Mi tetszik a halaknak ? Hogyan reagálnak a halak a különböző szagokra? Ilyen kísérletet végeznek a Szovjet Tudományos Akadémia kólái tengeri biológiai intézetének tudósai. Az akváriumban tengeri halakkal végzett vizsgálatok a tudósok sok feltevését igazolták. A halak egyes szagokra falkákba verődtek, más szagokra pedig villámgyorsan szétszéledtek. A tudósok vizsgálataikat —, amelyek távlatilag a hivatásos halászok számára hasznosak lehetnek — az akvárium helyett hamarosan a Barents-tenger egyik öblében folytatják. zy/iy/////>7/é////////////////////////////////////y//é//iíy^^^ TELEFONKONYV Újabb és újabb lakásokba kerül telefonkészülék. Az előfizető aztán keres egy megbízható telefonkönyvet, hogy biztonsággal tárcsázhasson. A salgótarjáni telefonkészülékek gazdáinak listáját azonban hiába keresi. Minden jel arra mutat, hogy régen kifogyott. Akad azonban egy sárga, amelyben ugyan megtalálható a termelőszövetkezetek Fejér megyei területi szövetségének telefonszáma, de a Nógrád megyeié nem. Ilyenkor az ember felhívja a tudakozót. — 08? — Igen. — Érdeklődöm, lehet-e telefonkönyvet kapni? — Nem tudom. Kérdezze meg talán a 11-16-os számon! — 11-16? — Igen. — Kíváncsiskodom, hogy kapható-e salgótarjáni telefonkönyv? — Nem, elfogyott. CSEPPECSKÉK — S mikor gondoskodnak a pótlásáról? — Sajnálom, de nem tudom megmondani. Kérdezze meg a 08-tól, ők foglalkoznak telefonügyekkel . . . Az a baj, hogy a lerobban forgatott könyvvel, a telefonkönyvvel senki sem foglalkozik. ÖSSZHANG Dél körül jár az idő. Kedd. A rétsági járás csücskében harapnánk valamit. Ütitársam javasolja a hangzatos nevű Birkacsárdát, Szendehely után. A nőtincsi termelőszövetkezet ugyan nemrégiben hirdetéssel keresett főnököt, de hát nemcsak a főnök számít. Nincs szerencsénk. Az ajtó zárva, a környéken még egy kerge bárány sem. Sebaj, ott a szomszédban Nógrád község. Színes transzparens csábítja a vendéget holmi ételspecialitásokról szónokolva. Szerények vagyunk, akármivel megelégednénk. Amit gyorsan szervíroznak: egy válasz, hogy a szakács „éppen” most betegedett meg. Nyelünk rá és jobbulást kívánunk. Űtitársamnak mentőötlete támad. — Ott a diósjenői kisvendéglő! — Tényleg — jut eszébe az Alföldi vendéglő csaposának is. — Kedden szabadnap van — mondom. — Tényleg — kap a fejéhez útbaigazítónk. TÁBLA A salgótarjáni tüdőszűrő-állomáson nagy a forgalom. A cseppnyi helyiségben húszan- harmincan szoronganak. Bár odakint mínusz kilenc fokot mutat a hőmérő, a falak között izzad mindenki. A piri- nyó ablakok elérhetetlenek. A többség munkaidő alatt kénytelen megjelenni a kötelező szűrésen az idézés szerint. Nem számolom, hány óra a kiesés a munkaidőből. Eszembe jut, hogy mibe kerülne késő délutánra tenni a fogadóórákat. Ha már egyszer ez a szabály, rendben. A sietősek az üvegablak keretére rakják készségesen a személyigazolványt, az értesítőlapot. A mögötte levő szobát eltakaró függöny fellibben, fehér köpenybe bújt hölgy szól ki: — Már megmondtam, hogy ne rakják ide a személyigazolványokat — támad neki a legközelebb állóknak. — Segíteni szerettünk volna — suttog egy bátor asszony vissza. — Ne segítsenek! Majd én összeszedem! — Akkor ossza ki! — Azt már nem... Szóváltás. A falon egy tábla: tilos a dohányzás. Keresek egy másikat is, de egyiken sem áll rajta: tilos a jómodor! M. Szabó Gyula SZÁMOLÓGÉP - EXPORTRA A KGST-n belüli szakosodás alapján Bulgária évek óta gyárt különböző típusú számológépeket a többi tagország számára is. Kiváló minőségű termékeiről ismert a Szilisztrában található „Orgtechnika” gyár is. Képünkön az itt készülő „ELKA—55” típusú gép utolsó műszaki ellenőrzését végzik. NÓGRÁD - 1979. január 19., péntek
