Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
Kínlódó? eredménytelenséggel (I.) Merre tart a ZIM? Mondhatni, jó néhány éve már, hogy a közvélemény holmi titokzatosság fátylával övezi a ZIM salgótarjáni gyárát. Azt az egyik legnagyobb megyebéli üzemünket, amely a foglalkoztatottak számát tekintve a legnagyobbak egyikének könyvelhető él, ahol talán a legnagyobb a fluktuáció, amely a tizenegy nagyüzem között bérszempontból a tizedik, s amelynek szanálását is — ki tudja, felelőt- lenül-e? — már rebesgették. A titokzatossághoz persze némi titkolózás is hozzájárult. Mert ugye, az eredménytelenségről, esetenkénti kudarcokról senki sem vall szívesen. Az viszont köztudott: évek óta csak „bukdácsol”, kínlódik a ZIM. Legfrissebb illusztrációként hadd vessük papírra azokat a számokat, melyek a fentiekre némi bizonyítékul szolgálnak. 1978- as, nyolcszázhúszmilliós készárutermelési tervüket szerény becslések szerint is csak hétszázharmincmillióra teljesítették, s a gáz-, hagyományos és egyéb tűzhelyek előállításában is jelentős a visz- szaesés. 156 ezer gáztűzhely helyett, amelyek túlnyomó hányada hivatott a hazai igényeket kielégíteni, mindössze 143 ezer darab került a boltokba, az NDK-nak szánt tízezer készülék is kétezerrel lett kevesebb, s a tőkésexportra szánt 54 ezer tűzhely helyett is csak 46 ezret sikerült a múlt évben gyártaniok. Mindemellett nem sikerült teljesíteni a hagyományos — fa-, széntüzelésű — tűzhelyek gyártási programját sem. Nem éppen rózsás állapotok uralkodnak hát salgótarjáni nagyüzemünkben, s dr. Dianovszkj Gyula igazgató sem az elégedettség hangján taglalja a történteket. Hosszan bogozzuk az — jelképesen — útvesztők Ariad- ne-fonalát, s taglaljuk: hogyan, merre tovább? Hosz- szúra nyúlt beszélgetésünk végére aztán kitisztul a kép, s néhány olyan mondatot is hallunk, amelyek már az idei év — idézzük — „tavalyinál sokkal jobban teljesíthető” voltát helyezik kilátásba. Ám időzzünk el kissé még az óesztendőben történteken. Azt kérdem elsőként az igazgatótól: — Mivel magyarázza az eredménytelenséget ? Dr. Dianovszki Gyula nem töpreng, s — vélem — nem keres kibúvókat. Most már némiképp lecsillapodottan, hideg fejjel összegez, de úgy, hogy látni: szinte minden idegszála már az új évben adódó feladatokra összpontosul. Melyek cseppet sem kevesebbek, mint tavaly ... — Legelsőként a tervezés tervszerűtlenségét említeném kiváltó okként — mondja. — Kirívó példaként említhetem a tőkésexportot, ahol a megrendelő, a hullámzó piaci igényre hivatkozva, az első fél évre szinte elenyésző meny- nyiségű készüléket igényelt. S amikor kint már keletje lett volna „holmijainknak” — már késő volt. Sem kapacitással, sem más kínlódásunkkal nem tudtunk már eleget tenni a kívánalmaknak. Másik nagy gondunk volt — folytatja —, hogy nem úgy sikeredett az új típusú, 750-es jelzésű termékcsalád sorozatgyártásának beindítása, miképpen reméltük. Ezzel, júliustól, még a mai napig is csak erőlködünk, kínlódunk, de a várt eredmények még nem jelentkeztek. Nehéz volt a technológiai átállás, nem váltak be az egyébként dollárért Lengyelországban készíttetett szerszámok, gondok voltak a lemezsajtolásnál, a zománcozásnál és a szerelésnél. S legfőképp — a munkaerőben; Elmondja — ennek igazolására, bizonyítására? — az igazgató: 1973-tól több mint ötszázzal csökkent a ZIM salgótarjáni gyárában a munkaerő, s a múlt évben, éppen az egyik legfontosabb területen, a végszereidében, százan váltották ki munkakönyvüket Üj emberrel történő helyettesítésük pedig igazán nem megy egyik napról a másikra. És ha nem megfelelő ember áll valamely fontos helyen, hát... annak következményei vannak. Példaként, ami nemegyszer előfordult már: mehetnek szerelni, javítani saját termékeiket, az — NSZK-ba. Ami ugyan némelyeknek „jó üzlet”, de a gyárnak ráfizetés, presztízs- veszteség. S nem utolsósorban: kevesebb dollárbevétel is. A gondoknak azonban ez még csak elenyésző hányada. És a többi... ? (Folytatjuk) Karácsony György A pásztói járás kommunistáinak feladatai Felelősség a jövőért rr r Napjaink témái TARTALÉK Negyvenkét tonnát nyom az a vasszerkezet, amely a Viny- nyica és Albértirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték hazai végpontján álló óriás transzformátorok vázát alkotja. Összesen hét transzformátor szolgál majd Albertirsán, s ami érdekes: a hatodik váz- szerkezetet fele annyi idő alatt készítették el a gyártók, mint az elsőt. A nagymértékű időcsökkenés oka: a munkaszervezés tökéletesítése, a begyakorlottság fokozódása, célgépek és -szerszámok alkalmazása, azaz a tartalékok föltárása, hasznosítása. Hozzátesz- szük rögtön: az egyszerű, kézenfekvő tartalékoké. Amilyenek minden termelési mozzanatban kínálkoznak, csak nem mindenkor veszik észre, kamatoztatják azokat. Áfiogy a magánembernek tartaléka az OTP-betét, a vállalatnak —, s összességében a népgazdaságnak is — az áru- és pénz- (deviza) készlet, így a többi között az anyagok, alkatrészek, félkész termékek hegye, halma. Tartalék; van mihez nyúlni szükség, baj esetén. Tágabb értelemben tartalékok a meglevő, de ki nem használt — vagy kellően nem értékelt — erőforrások is. Ezek az ún. belső tartalékok, melyek legfőbb jellemzője, hogy újratermelődnek; egyetlen szervezel sem állíthatja, hogy kimerítette összes tartalékát. A tartalékok újraképződnek, mégpedig legtöbbször más és más minőségben. Másfél évtized alatt a kohászatban egy- harmadával csökkent az egy tonna acélnyersvas előállításához felhasznált' kohókoksz mennyisége. A tüzelőanyagmegtakarításnak viszonylag egyszerű tartaléka volt ez. Már valamivel bonyolultabban igénybe vehető tartalék az, amihez mostanában nyúlnak a távfűtő vállalatok. Automatikus fűtésszabályozókat — hőérzékélő és -vezérlő berendezéseket — szerelnek fel a lakóházakban, s ezek ^ a külső hőmérséklettől függően csökkentik vagy. növelik a lakásokba eljutó hőmennyiséget. Ha minden távfűtéses lakást ma ezen a módon látnának el meleggel, az százezer tonna fűtőolaj megtakarítását tenné lehetővé. Ez már más minőségben újraképződött tartalék, s még inkább annak tarthatjuk az új típusú kazánokat, melyek tüzelőanyaghasznosítása egyharmadával, felével jobb a jelenleg használtakénál. Tág terepen szemlélődhetünk a tartalékok birodalmában. A feldolgozó fémiparban például a hidegalakítás, a forgácsolás helyett alkalmazott sajtolás, préselés, precíziós öntés, termékfajtáktól függően 23—47 százalékkal mérsékelheti az anyagszükségletet — amint azt egy reprezentatív vizsgálat igazolta —, s ez csak egy tartalék a sok közül. Az iparban a teljes termelési költségeknek 69 százalékát adja az anyagok ellenértéke; csupán a közelekedési- eszköz-iparban az anyagfelhasználás egyszázalékos mérséklése 320 millió forint csökkenést eredményezne! Egy másik adat: minden száz kilométerből 33-at üresen tesznek meg a tehergépkocsik jelenleg hazánkban. Persze az ilyen és hasonló tartalékok' feltárásához szervezni kell, kellő szervezetet, formát, körülményeket kialakítani, mert „magától” egyetlen tartalék sem jelentkezik, hogy ugyan, kezdjenek már vele valamit. Ráádásul a tartalékok többsége ma már nem annyira köny- nyen hozzáférhető, mint a tehergépkocsik üres kilométereinek csökkentése, az anyagfelhasználás ésszerű normáinak kialakítása. Hatalmas tartalékok rejlenek a kisegítő tevékenységben foglalkoztatottak meghökkentően magas arányának mérséklésében — ez az arány kétszer akkora az iparban, mint például a Német Demokratikus Köztársaságban, de bizonyos iparterületeken négy-ötszörös! —, a készletgazdálkodásban. A kohó- és gépiparban 1978-ban a termelés bővülésének tempóját jóval túllépte a készletek növekedése, s a tőkésbehozatal 16 százalékkal nagyobb mértékben gyarapodott, mint maga a termelés, S akkor szóba sem hoztuk, hogy szintén a kohó- és gépiparban az összes értékesítésből 1974-ben még 19,1 százalék volt a kooperációs áru, tavaly viszont már csak 15 százalék. Ilyen tényekben, folyamatokban rejlenek az igazán hatalmas tartalékok, egy-egy lépés forintheggyel, milliárdok- kal fizethet, ha: megtesszük azt a lépést. Ma még nem mindegyiket tesszük meg, gyakran veszni hagyjuk lehetőségeinket, Azért, mert — eddig — a tartalékok különösebb hasznosítása nélkül is futott a szekér előre. Továbbá azért, mert meglehetősen alacsony a gazdálkodó szervezetek szervezettségi színvonala, azaz nem ismerik fel, nem kellő időben mutatják meg a tartalékokat. S azért is jutott mostoha sors sokféle tartaléknak, mert az ösztönzés-kényszerítés kettőse gyengécskén működött. A tartalék: a gazdagabb holnap. Ez a beváltható Ígéret teszi érdemessé a teendők megfontolását, . szükségessé pedig a nehezebb feltételek formálta gazdasági környezet. Egy egész esztendő nagyon kemény és következetesen végzett munkájával számoltak el a pásztói járás kommunistái. Nem kényeztették el magukat, mert ahogyan Juhász Sándor, a pártbizottság első titkára a végrehajtó bizottság nevében megfogalmazta: „A gazdasági ágazatok mennyiségileg teljesítették az elmúlt évi termelési feladataikat, de la minőségi követelményeknek jnem minden területen tettek eleget...” Az elmúlt évi tevékenységet ilyen őszintén mérlegelve tárgyalták meg a közelmúltban Pásztón, a járási pártbizottság évzáró kibővített ülésén. A legérdekel- tebbek a terület minden munkájáért felelős pártvezetők, gazdasági egységek irányítói vettek részt a tanácskozáson. Elmélyülten értékelték a megtett utat, az esztendő tevékenységét meghatározó cselekvési program részletes végrehajtását, miközben a Kijzponti Bizottság decemberi határozata, valamint a megyei pártbizottság útmutatása alapján kijelölték erre az évre is a tennivalókat. A munka gyümölcse A végrehajtó bizottság jelentéséből kristálytisztán kitűnt, hogy a járás kommunistái — pártmunkások, gazdasági felelősök — emelt fővel nézhetnek a dolgozó emberek szemébe, mert tisztességgel megtették kötelességüket. Dolgoztak, becsületesen képviselve a népgazdaság érdekeit, mindent megtéve annak érdekében, hogy a járásban élő emberek javára cselekedjenek. Munkájuk értékét az fémjelzi leginkább, hogy igyekeztek a népgazdasági érdeket és az egyéni érdeket egységben tartani. Az elmúlt évtizedben a járásnak megváltozott a gazdasági arculata. A mezőgazdaság mellett egyenlő értékben képviseli magát az ipar is. Munkája számottevő, mert a hazai piac igényeinek kielégítése mellett az exporttermelésben is részt vesz. És az elmúlt évben az ipari üzemek a tervezett szinten (néhány kivételtől eltekintve) teljesítették terveiket, a termelési eredményeik az előző évekhez viszonyítva tizenhárom százalékkal emelkedtek. A bizottságot azonban mindez nem kápráztatta el. Kéri, követeli, hogy akik megkéstek a munkával, (mint a MEZŐGÉP gyáregysége, a kézműipar és még néhány gazdasági egység), pótolják mennyiségben is, minőségben is a hiányt. A mezőgazdaság egy eve A pártbizottság nagy figyelmet fordított a fiatal ipari üzemekre. De azért a járás jellegének megfelelően, mivel ezen a területen folyik megyénk legjelentősebb mezőgazdálkodása, ezzel az ágazattal alapvető mértékben foglalkozott. . Megállapította, hogy az elmúlt év gazdasági eredménye tíz százalékkal meghaladta az előző évit, de a termelési célkitűzés valóra váltásától mégis elmaradtak. Sőt csökkent a jövedelmezőség is. A pártbizottság ezzel kapcsolatosan állást foglalt: „A mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségének csökkenése a költséggazdálkodás lazaságait tükrözi ...” A járási párt bizottsági ülés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg megyeszerte, a terület politikai, gazdasági jelentőségének megfelelően. Ezt tükrözte, hogy a megyei párt- bizottság képviseletében Skoda Ferenc megyei titkár vett részt a tanácskozáson. ö fejtette ki felszólalásában, hogy igen is figyelemre méltóak az elért gazdasági eredmények és kifejezői a járásban folyó politikai munkának. De ma már ennél többre van szükség! Azt fejtette ki, ami kétségtelen a tanácskozást is áthatotta, hogy több van a járásban, mint amit produkált eddig és erre a többletre szüksége van a népgazdaságnak. Többen felszólalásaik során beszéltek az elmúlt évi célkitűzések megvalósításának sikereiről, de nehézségeiről is. A szurdokpüspöki tsz elnöke, dr. Tóth Ottó például a különböző nehézségekről beszélt, amelyek állandóan jelen vannak a munka végzése során, nevezzék kedvezőtlen időjárásnak, árszínvonal-ingadozásnak, vagy éppen munkaerőhiánynak. Naponta birkózni kell velük. De maga adta meg a választ a nehézségek leküzdésére: az üzemek összefogásával, a gazdálkodás korszerűsítésével. Változó gyakorlat A megyei titkár felszólalásában éppen azt hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen, amikor az elmúlt év cselekvését mérlegre teszik az üzemek és felismerik a sikereket beárnyékoló mozzanatokat, akkor arra is rádöbbenhetnek, hogy erre az esztendőre sem változik az alapvető célkitűzés, de változnia kell a gyakorlatnak. Őszinte megbecsülésben kell részesíteni a becsületesen dolgozó embert és hátrányosan megkülönböztetni a mulasztókat. A pásztói járás kommunistáinak teljes egyetértését tükrözték a felszólalók szavai. Mert azt mondta a gyárvezető, Széles Imre is, amit a tsz- elnök, dr. Bencze Barna, hogy az idén jobbat, többet kell alkotni, mint amit alkottak az elmúlt évben. Erről szólt az állami gazdasági igazgató Juscsák György, erről beszélt Pataki György gyárrészlegvezető, erről az ifjúság képviselője, Holló Imre. A felszólalások, (mint a jelentés), felelősségtől átgondoltak voltak és ez biztosíték arra, hogy az idei feladatokat az előző évinél jobb minőségben, jobb eredménnyel hajtják végre a pásztói járásban. B. Gy. Nyugdíjas parasztok Lengyelországban hónapról hónapra nő azoknak a parasztoknak a száma, akik — az ország egyik új törvénye alapján — nyugdíjat élveznek. Az elmúlt év első felében 15 400 öregségi nyugdíjat folyósítottak a mezőgazdaságban dolgozó időskorúaknak. Az év végéig 50 ezerre emelkedett a nyugdíjas parasztok száma. Az öregségi nyugdíjak ösz- szege átlagosan 2200—2400, a rokkantságiaké pedig 2400— 2530 zloty. Az új törvény alapján ma már táppénz is jár a mezőgazdasági dolgozóknak. Tavaly júliusig a társadalombiztosító intézet 13 millió zloty táppénzt fizetett ki az arra rászorultaknak. A borsó- és lencsetermesztés története Régészeti leletek, valamint a növények vadon élő formáinak földrajzi elterjedése egyaránt azt mutatják, hogy a borsót és a lencsét a búzával és az árpával egyidejűleg kezdték ternjeszteni. A legrégebbi borsóléletek az újabb kőkorszak kezdeti — i. e. 7000 —6000 közötti — időszakából származó településeken, Irakban és Törökországban kerültek elő. A késői kőkorszaki — i. e. 5850—5000 közötti — anatóliai leletekben talált borsó sima felülete már a növény művelésére enged következtetni. A Balkán újabb kőkorszaki településeinek a maradványaiban is fordul elő borsó, a Dunától északra, Romániában, Csehszlovákiában. Ausztriában és Svájcban. Azonban csak a késői kőkorszakban és a bronzkorban, Nyugat-Euró- pában pedig csak a bronzkorban tűnik fel ez a növény. A lencséből apró — 2,5—3 milliméter átmérőjű — magvak előkerültek már a közel- keleti korai — i. e. 7. évezredbeli — földművelő-településeken is. E növényből gazdag leletanyag került elő a kései kőkorszakból Szíria, Törökország és Irán területén. Az i. e. 6. évezredi leletek mutatják a lencse- és a földművelés — elterjedését Görögországban, Bulgáriában, Mecedóniában és Kréta-szigetén. Dél- és Közép-Európa többi részein a lencse is csak a bronzkorban terjedhetett el a leletek tanúsága szerint. E területeken — a felsoroltakon kívül ,— csupán Magyarországon találtak az újabb kőkorszakból lencsét. Tárcsakondenzátorokat forraszt Dobos Ferencné a II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigád tagja Balassagyarmaton, a FIM Kőbányai Porcelángyár III. számú telepén. Egy műszak alatt 30 ezer darabot forraszt egy ötletes masina segítségével. NÓGRÁD - 1979. január 18., csütörtök
