Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
A társadalmi tulajdon védelmében (I.) Hiányos az eíienörzés A társadalmi tulajdon védelme az állampolgárok egyik alapvető kötelessége. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a fejlődés ellenére sok a gond. Ezért folyamatos vizsgálata, értékelése és a helyzet további javítása alapvető feladat. A megyei népi ellenőrzési bizottság a társadalmi tulajdonvédelem egyes kérdéseinek vizsgálatáról készített összefoglaló jelentést a szövetkezeti szektorban éppen a közelmúltban vitatta meg és a fejlődés érdekében határozatot fogadott el. A téma időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy jelentőségét az MSZMP XI. kongresszusának határozatai is hangsúlyozzák, nagyobb következetességet követelve e területen. Változást a szemléletben A feltáruló pozitív és negatív tendenciák, a levont következtetések a jövő szempontjából is nélkülözhetetlen tanulságokkal szolgálnak. Nem kell külön bizonygatni, hogy a társadalmi tulajdonvédelem roppant szerteágazó terület, éppen ezért megkárosításának formái is a tudatos károkozástól így például lopás, sikkasztás, szándékos rongálás stb. — a felületes, hanyag munkavégzésből eredő károkozásig széles skálán terjedhetnek. Az sem volt vita tárgya, hogy a gazdálkodás minden területén foglalkozni kell e kérdéskörrel. Az viszont alapvető feladatként fogalmazódott meg, hogy a vizsgált szövetkezetekben az üzemvezetés szemléletében változásokra van szükség. Egyrészt minden vezető tekintse elsőrendű feladatának területén a társadalmi tulajdon védelmét, másrészt sehol se tekintsék „szükséges rossznak” a társadalmi tulajdonvédelem feltételeinek megjavítására irányuló törekvéseket. A termelés növekedésével egyidejűleg a korszerűbb eszközök, felszerelések védelme, megóvása mind nehezebb, bonyolultabb feladat, ugyanakkor a társadalmi tulajdonvédelem személyi és technikai feltételei az ellenőrzés szervezettsége az egyes üzemekben rendkívül differenciált. A társadalmi tulajdon védelmének elsődleges alapfeltétele a jól átgondolt, hézagmentes belső szabályozás, illetve a szabályzatok folyamatos korszerűsítése, az „élethez” való igazítása. Másrészt a szabályzatokban rögzítettek következetes végrehajtása és a végrehajtás következetes ellenőrzése. Leggyakoribb hiányosság, hogy a feladatok szabályozása nem kellő mélységű, a különböző szintű vezetők között a munka és felelősség meghatározása még nem kielégítő. Gyakran elmarad a szabályzatok karbantartása, ezért a gyakorlat többször eltér a szabályozástól. Hiányos a végrehajtás ellenőrzése és a belső ellenőrzési szervezet még nem teljes körű. Módszer a megelőzés A hiányosságok mellett is tovább erősödött a társadalmi tulajdon védelme a szövetkezetekben. Fokozódott a tagok közös tulajdonosi felfogása, növekedett a dolgozók műveltsége, politikai tudatossága. A társadalmi tulajdont ért károkozások tekintetében tendencia nem állapítható meg. Nagyobb arányúak a hanyag munkavégzésből, mulasztásokból eredő károk. Amit külön ki kell emelni: a megelőzés hatékonyabb módszerei különösebb anyagi befektetés nélkül, megfelelő szervezési és számviteli intézkedésekkel a belső ellenőrzés hatékonyságának javításával lényegében biztosíthatók. Valamennyi szövetkezet rendelkezik szervezeti és működési szabályzattal, ügyrenddel, munkaköri leírással. Az ellenőrzött egységeknél az alapszabályok, szervezeti és működési szabályzatok összességében differenciáltan foglalkoznak a társadalmi tulajdon védelmével. Az egyesült termelőszövetkezetek az egyesülést követően elkészítették, illetve módosították a szövetkezet ügyrendjét, munkarendjét, bizonylati és egyéb szabályzatait. A szabályzatok helyenként nem teljes körűek egyes gazdasági területek nincsenek szabályozva. A termények, termékek, anyagok, eszközök átvételének, bevételezésének, utalványozásának, kiadásának rendje a bizonylati szabályzatokban rögzítésre került. A leltározás módját, menetét, selejtezések rendjét a leltározási szabályzatok és az évenként készülő leltározási utasítások tartalmazzák. Helyenként azonban a leltározási szabályzat a selejtezést nem szabályozza. (Például sziráki ÁFÉSZ, Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet). A telepek, raktárak, munkahelyek őrzésének rendjét nem szabályozzák külön, hanem munkaköri jegyzékben az egyes munkaköröknél rögzítik. Üj szabályzatok kidolgozását, illetőleg a meglevők módosítását indokolja, hogy az egyesülések következtében raktárak összevonására is sor került, s ez helyenként lehetőséget adott a társadalmi tulajdon elleni vétségek átmeneti növekedésére. Helyenként hiányos a dolgozóknak kiadott szerszámok, fogyóeszközök, munkaruhák, védőfelszerelések elszámoltatásának szabályozása. A pénzeszközök és egyéb értékek kezelését, bélyegzők használatát, nyilvántartását, a vizsgált egységek működési körüknek megfelelően különböző szabályzatokban határozzák meg. (Pénzkezelési szabályzat stb.). A bélyegzők használata nincs szabályozva a boltoknál. Alap a szabályozás Csak néhány szövetkezetnél tapasztalható, hogy a különböző átalányok alkalmazásának, elszámolásának feltételeit külön írásbeli utasításban rögzítették. A gépjárművek jogszerű használatának szabályozása elsősorban azoknál a szövetkezeteknél található meg, ahol gépkocsi-előadó is dolgozik. A szabályozás hiányosságaiból eredően helyenként az egyéni felelősség érvényesítése is akadályokba ütközik. összességében megállapítható hogy a társadalmi tulajdonvédelem belső szabályozása a vizsgált szövetkezetekben nemteljes körű, főleg a részterületek vonatkozásában hiányos, továbbfejlesztésük, korszerűsítésük alapvető feladatként jelölhető meg. Dr. Gyöngyösi István (Folytatjuk) A nemzetközi asztronautikai szövetségiben Lengyelország tudósai tevékenyen részt vesznek az 1957- ben életre hívott INTERKOZ- MOSZ-program munkájában. Ugyanakkor más, nemzetközi szervezetek űrkutatási tevékenységében is számítanak hozzájárulásukra. Így tagja Lengyelország a COSPAR-bi- zottságnak és az IAF-nak, a nemzetközi asztronautikai szövetségnek. Több neves lengyel tudós, például Grzedzielski, Baranski, Walczewski és Fiszdon akadémikusok 1976 óta tagjai a COSPAR' végrehajtó bizottságának. A nemzetközi asztronautikai szövetségen belül már speciális lengyel szekció működik. így a lublini Maria Cu? rie-Sklodowska Egyetem professzora, M. Subotowicz a feltételezhető idegen civilizációkkal kialakítandó kapcsolatok mikéntjét próbálja meghatározni. A tudós egyébként az asztronautika történetével is behatóan foglalkozik, s a nemzetközi szervezet rendelkezésére bocsátja a rakétatechnika lengyel vonatkozású adatait. A lengyelek feladata továbbá a bioasztronautika, azaz a súlytalanság állapota és következményeinek vizsgálata, sőt az asztrodinamika és ’ a naprendszer kutatása. Részt vesznek lengyel szakemberek a világűrjog területén folyó elméleti és gyakorlati munkában is. HOSSZÚ UTAM SORA JÖ NAPOT KÖSZÖN az ember, s csak aztán, miután kibukik szájából a szó, jut eszébe: itt is a Jó szerencsét dukál. Mert bányászok ők is, mégha nem föld alatt dolgoznak is, de hasonképp veszélyes. izmot, erőt, nem kímélő a foglalatosságuk. S éppen nála, Káplár Lászlónál, a törőgépet tizenötödik éve kezelőnél éppúgy fennáll a szilikózisveszély, mint lent dolgozó társainál. — Ismerem én a „szenesek” életét. Mit mondjak: nehéz, s mégoly hátránya is van, hogy nem látják a napfényt, vagy a csillagos eget. De a mi munkánk egy cseppel sem köny- nyebb! Ezt úgy, ahogy mondom, higgye el! Ránk tűz a nap, s van úgy, hogy azt érzi az ember, felforr az agyveleje, két pufajkán át is hatol szinte valamennyi porcikánk- ba a metsző szél, s vágják, vágják az ember képét az eső cseppjei és a hó szilánkként csípő pelyhei. — De lent ott a metán, a vízbetörés... — Itt meg az omlásveszély, s a fent érzékelhető időjárás valamennyi szeszélye. — A fronton meg — ellenkezem tovább — a rossz levegő, iszap- és vízbetörések. — Felesleges ezen meditálni, melyikünk munkája nehezebb — vet aztán véget a szóáradatnak a törőmester. — Hisz’ így van, ahogy... Mi nem kapunk korkedvezményes nyugdíjat, ünnepünket, bár ez lenne a legkisebbb baj! — is az építők napján tartatják meg velünk Borbála helyett, s a fizetségben is mesz- sze elmaradunk föld alatti társaink mögött.. No, meg, nekünk nem dukál az ingyen szén se. — De az ingyenkő: igen! — .. .Életünkben egyszer: ha saját lakásunk építéséhez használjuk fel. S, ha ez már megvan és egy kerítést, vagy ólat akarok „felhúzni”, ugyanúgy befizetem én is az érte járó összeget, mintha semmi közöm nem lenne a berceli bányához. Szinte csüggedten ejti le két kezét Káplár László, mi erre a kérdésre késztet: — Akkor hát elégedetlen sorsával ? Elgondolkodik aztán, s csak megfontolt szünet után válaszol: — KÉTFELÉ KELLENE OSZTANI a dolgot. Egyik részébe tartoznék, hogy hosszú utat jártam be, amíg idáig, a megelégedettségemig eljutottam. Aztán meg szót kellene ejteni a másik oldalról is. Kérdőn néz, s csak bólin- tásra kezdi mondókáját. — Negyvenkilencben itt dolgoztam a berceli bánya megnyitásánál. Onnan aztán lejöttem az üzembe mestermunkára, s a helyből vonultam be katonának. Leszereltem persze, de vissza akkor ide, nem tudtak venni: elmentem hát Pestre a kavicsbányához. Aztán 1953. december harmadikán megint itt „evett a fene”, egészen 1958. november 4-ig. Akkor meg mi történt velem? Nem kevesebb, minthogy megválasztottak a községben tanácselnöknek. Négy év után mentem vissza a kőbányához. — Rossz elnök volt? — Megtettem én mindent, amit akkoriban csak lehetett. De nem az volt az én életem, nem ilyen foglalatosságra teremtődtem. Voltak egyébként gondoa is, miegymás. Meg többre is értékeltem a kezem, mint a fejem... Tizenötödik éve múlt, hogy törőgépkezelő vagyok. Egyébként havonta megkeresem a négyezer forintomat, feleségem is dolgozik, úgyhogy megvagyunk szépen. Háromszobás lakást építettem, mellé nyári konyhát, állatokat nevelek, nyaranta meg részesben kapálok, dolgozgatunk. Van kél szép fiam, nős már az egyik, másodéves ipari tanuló a kisebb, így hát. .. — S, mi a „dolog második oldala?” — .. .Hogy többre is vihettem volna. Hogy ha akkor, amikor tanácselnök voltam, s megadatott a lehetőség a tanulásra, nem éltem vele; ez bosszant. Igen, néha szemrehányást teszek magamnak, de már késő: negyvenkilenc éves vagyok. Pedig — hangsúlyozza ismét — többre vihettem volna. De most csak itt vagyok. — És ez baj? — Ez a jó! Az álmok tova- szálltak már, s reális alapokon kell mindent mérlegelni;! Erre futotta erőmből. De hogy igenis, jól érzem itt magam, ahhoz kétség sem férhet. Érzem, megbecsülik az embert, ötödik éve meg szocialista brigádvezetőnek is megválasztottak. ‘ — Tizenegy éve van még a nyugdíjazásig. Van erő, egészség? — Kutyabajom! Se hasoga- tás. se reuma, se szilikózis, se semmi. Csak már kissé fáradékonyabb az ember, de hát ez az idő múlásával jár. — Álmatlanság? — ...MA AZ NEM LESZ! Éjszakára megyek dolgozni. Ott pedig csak apró, szusszá- násnyi pihenőket enged m gép. Fázósan, nyakunkon kabátunk gallérját is összeszorítva lépünk ki háza ajtaján a csípős sötétbe. .. Karácsony György Havonta 350 ezer forint értékű árut visznek el a vevők a ludányhalászi 44. számú vegyesboltból, mely a szécsényi ÁFÉSZ irányítása alá tartozik. Szeles András üzletvezető a téli időben különösen a disznóölések keresett árucikkeit igyekszik biztosítani — kulcsár _ E gy szót se róla! Friss újításról beszélgetünk egy üzem képviselőivel. Elmondják: pompás egy találmány, mert könnyíti, gyorsítja a munkát, s elejét veszi a baleseteknek. — Miért nem alkalmazzák? — kérdem. — Már bevezettük — felelik —, de ellopták róla a mérőórát. és így nem tudjuk használni. Fejcsóválva jegyzetelek tovább, erre felhördülnek: — De ezt nehogy megírja! — Miért ne? — csodálkozom. Elhúzzák a szájukat: — Hááát . . ., tudja, hogy van az. Kényes a téma, mi nem vagyunk illetékesek nyilatkozni. Becsukom, zsebrevágom a noteszt. Megenyhül a képük, s elmondják: üzemükben korántsem csak szökőéven- kint fordul elő csenés. Az is megesett már, hogy egy veszélyes helyen levő biztonsági korlátot lovasított meg valaki. A tettes nem került elő; a korlátot mindenesetre tüstént pótolniuk kellett. De erről se adassák közre egy szó sem! Először nemigen értem, mi végből muszáj titkolóznunk. Talán nem is biztos, hogy lopás történt? Lehet, hogy csak valami hirtelen támadt korróziónak esett áldozatul a korlát meg az óra? Nem. Pandúrok is jártak a helyszínen, ők is megállapították, hogy e fontos jószágok nem épp a legtörvényes^bb módon cseréltek gazdát. A becstelenségről szóló hír tehát valós, nem kell amiatt aggódniuk, hogy meghamisítják a történteket. Egyszerűbb oka van a titkolózásnak. Röstellik, hogy üzemükben csórnak egyesek, s ódzkodnak világgá kürtölni a csúfságot. Ez érthető. Csakhogy egy bibi van a dologban. Mégpedig az, hogy akár közhírré tétetik, akár nem: az enyveskezűek továbbra is megcsaklizzák a mozdítható portékákat. Egészen addig, amíg fülön nem csípik őket, és ki nem porolják rajtuk a nadrágot. Hogy ez mikor következik be? Talány. Az ellenben nagyon valószínű, hogy ha lepisszegjük azt, aki szót ejt róluk, akkor ebben az évezredben büszkén élhetik világukat az üzemi szarkák. Viszont, ha — ne adj isten — becsületes embereknek muszáj pironkodni miattuk, ki tudja, tán hamarabb lényé? sik a „szárnyukat” nekik. Mindezt persze csak bizalmasan mondtam, a téma ugyanis kényes, ezért —, ha egy mód van rá — maradjon köztünk minden. —mól— A lézersugár az üvegiparban Nem mindennapi segítőtár- Nem megvetendő szempont sat találtak a Weisswasser az s h ezze] é uvegmuvek dolgozol: a ház- . , . , tartási üvegedények metsző- se“le különösen artalmas em- mufíícásának a helyét a lézer- béri munkát helyettesítenek, sugár foglalja el. ugyanakkor jelentősen megA szén-nitrogén lézerrel dől- gyorsítják a munkát. Az eddi- gozó berendezés sokszorta gj tapasztalatok szerint a gyorsabb, mint a kézi művelet , , ,,, . és határtalanul sokféle díszítő- munkatermelekenyseget a le- elemet képes az üvegárun elő- zersugaras berendezéssel az állítani. ötszörösére emelték.
