Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
íÍJjM á ■ raa m « m * « m IU wm ■ mm ír? 1 k. 1 f a IMI brr u hb m 1 1 1 ' M i papa HSEW M 4 few w JW -4Ba Rt ■üt n l aW w jm ■Ml DM nm m 1 ÜSS um i inWilfi IHN B Ü8B S&A Ml Dl 1 HB ttflHkBHN ■ BT ■ Rt Mi IMI ImN Ml IM —1 uw m M íjjEa ■KB H—n W 'WHBW r T T 'TM Hour Székhez szegzetten Elvileg a televíziós készülék akkor is lekapcsolható, ha egyébként a műsor még nem ért véget. Sőt, elvileg mód van arra is, hogy az ember egyáltalán ne kapcsolja be a készüléket. Akkor sem, ha van neki. Elvileg teljes szabadság nyilvánulhat meg a választásban is, a tallózásban a műsorok között, a válogatásban, hogy másra is jusson idő. Elvileg mindenfélét lehet tenni annak érdekében, hogy a család változatosan töltse együtt a szabad időt, különösen így az év végi nagy ünnepek táján, például karácsonykor. A gyakorlat azonban arra való, hogy az elvi dolgokat megcáfolja. A televíziót azért készítették, hogy nézzék az emberek a műsort. Tegyünk félre minden ilyenkor szokásos észérvet és valljuk be: egyetlen műsort sem azért készítenek és sugároznak barátaink, valóságos családtagjaink — a televíziósok, hogy az istenért, ne hogy valaki megnézze! Na, persze ott van a híres „szóródás” a közönség érdeklődése között, amely nagy általánosságban lehetővé teszi, hogy háromnapos jó televíziósműsorok idején se legyen olyan kihalt az utca, mintha légiriadó lenne. Mindezt ne vegyék panaszkodásnak, dicsekvésnek, egyszerűen arról van szó, hogy az utóbbi évek karácsonyait figyelembe véve, szó szerint nagyon változatos-érdekes, szórakoztató, ügyesen nevelő műsort sugárzott két állomásán a Magyar Televízió. Miért baj ez? Egyáltalán nem baj. Sőt, kifejezetten dicséretre érdemes szép törekvés érvényesült a család, a békesség ünnepén — az egész családot összetartani képes televíziósműsor három napja alatt. Székhez szegzetten ültünk tulajdonképpen már vasárnap, esetleg szombat tájékán is, amikor a sütő-főző háziasszonyokat leszámítva igazán jó műsornak örülhettünk. Vasárnap aztán megkezdődött a „nincs-megállásfelállás” és a „ne-menjünk-se- hova”, „hozd-be-a-szendvi- cset” háromnapos ülőképes- ségi tömegverseny. Egyesek tudni vélik, hogy sokan lemondták a korábban megbeszélt programokat, kisebb- nagyobb utazásokat, mások egyszerűen nem mentek el a randevúra (természetesen randevúja válogatta ezúttal is), reggelente nem lehetett gyerekeket látni az utcán, mert ők még nem szokták meg az éjszakázást, s így a Rejtelmes szigeí kora hajnali jelentkezéséig az ágyat nyomták, E sorok írója egy pesti utazást halasztott el csupán azért, mert nem tudott lelkét verni magába és kiskorú gyermekébe az éjszakába nyúló Nyomorultak (első, második rész együtt!) adása után másnap hajnalban, vonatindulás idején. Az ismerős mondás: „legyen egyszer karácsonya!” — miért ne éppen a szokottnál jóval tovább fennmaradásra, televíziós műsornézésre ösztönözne szülőt és gyereket? Erről mellesleg érdemes azt is elmondani, hogy a különféle művészi alkotások megismerésében ideális gyermekszülő kapcsolat éppen ilyenkor, a készülék előtt ülve valósulhat meg, ha az embernek van türelme és némi felkészültsége is. Csupán a szónoki kérdés kedvéért: mikor álljunk fel, mikor menjünk Stanci nénihez, mikor együnk ebédet, vacsorát? — íme egy válogatott felsorolás, > jelzésszerű értékeléssel vegyítve, erről a háromnapos nagy ülőünnepről. Vasárnap jó kisfilm-összeállítás- sal kezdődött a műsor, gyerekeknek. A Rejtelmes sziget negyedik része, majd A mi sulink vetélkedő és az ugyancsak nagy népszerűségre szert tett Mogador lakói voltak lebilincselő vendégeink. Aztán egy újabb vetélkedő a színes tévéért, majd a világ egyik legkiválóbb cirkusza, a híres Chipperfield cirkusz kötötte le figyelmünket (lehet ezt otthagyni?), ja, és közben a labdarúgó-világbajnokság szép jelenetei, emlékeztetőül. Snuki következett, tévéjáték gyerekeknek, majd a Nyomorultak kerültek műsorra, kihagyni egyszerűen „barbárság” lett volna. Másnap későn keltünk, de kilenc óra előtt már újabb rejtelmeit ismertük meg a szigetnek, aztán egy nagyon jó összeállítás Volt nekem egy vaskalapom címmel, versekkel, zenével — gyerekeknek. Elza kölykeire mindenki kiváncsi volt. A jól szerkesztett történet egy civilizált oroszlán gyermekeiről szólt, „akiket” végül is sikerült megmenteni a golyótól egy komplikált szerkezettel, amely mellesleg elvitte a házaspár egész anyagi fedezetét. Legfeljebb azt nem értette az ember, hogy miért kell három ketrec ahhoz, hogy három kisoroszlánt befogjanak és a nemzeti parkba vigyenek? Esetleg egy nagyobb méretű háló is megtette volna és néhány markos bennszülött. Vagy egyetlen ketrec, amelyet amikor már benn vannak a kölykök, felülről válaszfallal három részre lehet választani. Na, de hát amennyi tapasztalatunk van nekünk az oroszlánfogásban... Prokofjev: Péter és a farkas, Madách: Az ember tragédiája, az érdekes de elkésettnek tűnő VIT-mű- sor ugyancsak a nehezen kihagyható műsorok közé tartozott hétfőn. Labdarúgás után egy jó magyar film, a K. O., aztán egy Kálmán-est és, végül az egyesen a Riksakuli, a kettesen Mezítláb a parkban kacagtató amerikai film — csupa csemege. Másnap alig tudtunk felkelni, de jött a sziget titka, aztán egy nagyszerű balettelőadás a marse- ille-i operából és Tarzan az ő titkával, majd egy új krimisorozat első darabja, a San Franciskó utcáin. A Hattyúdal című magyar filmmel hullottunk ágyba, párnák közé. Szilveszterig még kipihenhetjük magunkat. (T. Pataki) Mai iévéajón latunk ' 20.00: Az Alhambra meséi. A nálunk is jól ismert, amerikai író Washington Irving még ifjú fejje! járta be Európát. Mint visszaerplékezé- seiben közli, Spanyolországban is feljegyzett néhány színes, érdekes történetet, mesét. Ezekből készített filmet Miguel Picazo rendező, aki több epizódból fűzte egybe Az Alhambra ezeregyéjszakái hangulatú meséit, rejtett kincsekről, szép nőkről, titokzatos emberekről, szultánokról, ká- dikról, nincstelen fellahokról. Az egyik mese valahogy így kezdődik: egy nagyon szegény ember nyomára jut a titoknak az elrejtett mesebeli kincsről, amelyet hamarosan elő is varázsol a falak mögül. Csakhogy megtudja ezt a ká- di is és most már együtt kell indulniuk a közös kincsvadászatra. A kádi azonban túlságosan is magabiztos. Az ismeretterjesztés jövő évi feladatairól Tanácskoztak a , városi TIT-titkár ok A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei Szervezete a közelmúltban értekezletet tartott a járási, városi TIT-titkárok számára Salgótarjánban. E fontos tanácskozáson elemezték az 1978. év tapasztalatait, majd megbeszélték az országos elnökség 1973. június 21-i állásfoglalásából adódó megyei feladatokat. Az értekezleten Sólyom István, a TIT megyei titkára tartott beszámolót. Előadásában hangsúlyozta, hogy a tudás, a művelődés, az ismeretterjesztés nem válhat öncélúvá, hanem hazánk gyarapodását, társadalmunk fejlődését Kell szolgálnia. Époen ezért megyei vonatkozásban is folyamatosan kell vizsgálni azokat az állandóan változó. fejlődő feltételeket, amelyek között az ismeretterjesztés végbemegy. A HATÉKONYABB VILÁGNÉZETI NEVELÉSÉRT A TIT közvetett és közvetlen módon vesz részt az ismeretterjesztés során a világnézeti nevelésben. A párt- és a tömegszervezeti oktatás témái gyakran érintkeznek, részben egybeesnek az olyan előadásokkal, amelyeket az ismeretterjesztő munka keretén belül szervezünk. Ezért szükséges, hogy az elkövetkező években emeljük a társadalomtudományi, politikai, filozófiai előadások számát. A TIT helyi szervei gondoskodjanak a változatos és vonzó témajavaslatokról, s ezeket mindenkor egyeztessék, az illetékes pártszervekkel, -szervezetekkel. Az elmúlt években jelentős mértékben javult a TIT és a közművelődési intézmények kapcsolata. A művelődési házakban, klubokban, könyvtárakban, múzeumokban az ismeretterjesztő előadások százait tartották meg. Szervezetünk fontos feladata, hogy itt is olyan ajánlásokat tegyüpk, amelyek népszerűén* az érdeklődést felkeltően szolgálják a világnézeti nevelést. Találékonysággal, megfelelő rugalmassággal és mindenekelőtt a jó előadók biztosításával szép eredményeket lehet elérni. MUNKA AZ ÉRTELMISÉG KÖRÉBEN Az ipari, a mezőgazdasági dolgozók, a fiatalok között végzett ismeretterjesztő tevékenység mellett, nagy felelősséggel kell kezelni az értelmiség körében végzett munkát. Némelykor ennél a rétegnél tájékozatlanság is mutatkozik alapvető társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdések megítélésében. Ez rendszerint abból adódik, hogy a szakmai műveltség gyarapítására fordítják energiájuk nagy részét, s ennek eredményeként a szakmájukon kívüli MISTER ÜZLETEI Vi :ARECK= Fordította: Bába Mihály 1. Mikor megérkeztem, egyenesen a „Griff”-be mentem. A szimpatikus portásnő széttárta karját: — ön ma az ötvenedik, aki szoba után érdeklődik, nekünk meg egy szabad helyünk sincs. Szczecinben most négy kongresszus van. Minden szálloda a padlásig zsúfolt. — De hiszen minden kulcs itt lóg. — Mert az urak Miedzyzd- rojéban tanácskoznak. Mindennap autóbuszokkal utaznak oda. Nálunk júniusban, júliusban és augusztusban állandóan kongresszusok vannak. — És télen? — Télen nyugalom van. A kongresszusok akkor Zakopá- néban vagy Krinicében vannak. Végső esetben az alsósziléziai üdülőhelyeken. De NÓGRÁD — 1978. december 29., péntek hiszen a szerkesztő úr jól tudja ezt. így volt és így lesz. Tudtam. Így hát csak káromkodtam és tovább indultam. Sajnos a portásnő igazat mondott. Mindegyikben ezt a választ kaptam: — Még pótágyunk sincs! A legcsekélyebb reményem sem volt, amikor elmentem az utolsó szczecini szállodába. Bejárata előtt egy gyönyörű, hamuszínű Mercedes parkírozott. A recepcióban röviden közölték, hogy a szálloda a külföldiek számára van fenntartva. Lengyel állampolgárnak csak kivételesen adnak ki szobát. De szezonban ez nagyon ritkán fordul elő. Alighanem az egyik szczecini híd alatt kell majd éjszakáznom. — Kié az a gyönyörű autó? — elegyedtem beszélgetésbe, a portással, arra számítva, hogy kegyeibe fogad és megengedi, hogy a szálloda kis szalonján ban egy kényelmesebb fotelban szundítsak. í— A Mercedes — válaszolt a portás áhitatosan — az amerikai Henry MacAreck tulajdona. Mister MacAreck már néhány napja nálunk szórakozik. Gazdag vendég. Ez a kiegészítés teljesen felesleges volt. Tudtam, hogy egy ilyen autó tulajdonosa biztosan nem postás és nem is kalauz. — Ö, éppen most jön le a lépcsőn — súgta a portás, ugyanakkor mély meghajlással köszöntötte a magas borravalót adó vendéget. A lépcsőn egy ötven év körüli világos hajú, jóképű, kreolbőrű férfi jött lefelé. Mozdulatai energikusak voltak. Az amerikai könnyű, hamuszürke öltönyben közeledett, letette a kulcsot a pultra és angolul szólt a portásnak. Ebben a pillanatban ismertem fel. Hiszen ez semmiféle mister Henry MacAreck, ahogyan a portás mondta, hanem Henio Makarek, a hajdani iskolatársam. Egy padban ültünk a varsói Mikolaj Rey Gimnáziumban. A jövevény szintén megismert. A mosoly elöntötte az arcát. Vállon veregetett és azt mondta: — Mister George Edigey? Yes? — és már lengyelül tette hozzá: — Hogy vagy, öreg bika? (Folytatjuk) érdeklődés alig mutatkozik náluk. Pedig ez is hozzátartozik az eredményes munkához. A jól bevált gyakorlatot tovább kell fejleszteni, s az értelmiségnek az előadói konferenciákon magas szintű szakmai, politikai tájékoztatás feltételeit kell biztosítani. Megyénkben jelentős szerep vár a komplex jellegű természettudományos, műszaki, mezőgazdasági, közgazdasági, üzemszociológiai stb. ismeretterjesztésre is. Borsos Gábor társadalom- tudományi szakosztályvezető arról szólt, hogy 1979-hez több évforduló kapcsolódik, így a II. világháború kitörésének, az 1929—33-as gazdasági válságnak az évfordulója. Ezért a szakosztály fő feladatának tekinti, hogy az új évben a nemzetközi helyzettel foglalkozó politikai előadások számát és minőségét növelje. Napjaink bonyolult nemzetközi Dolitikai viszonyai is indokolttá teszik e célkitűzések megvalósítását. LEHETŐSÉG A TANINTÉZETEKBEN Fekete László, a természet- tudományi szakosztály tevékenységéről beszélt. Számolni kell azzal — hangsúlyozta a szakosztályvezető —, hogy az általános és középiskolákban bevezetett, vagy bevezetésre kerülő új nevelési-oktatási tervek széles lehetőséget biztosítanak a fakultációra. A tanulók egyéni érdeklődésének kielégítésére a TIT-nek gondot kell fordítani, s minden helyen fel, kell készülni az ilyen jellegű igények kielégítésére már 1979-ben. Szorgalmazni kell a megyében a „Kis matematikus, fizikus, biológus stb.” baráti körök létrehozását, s megfelelő súllyal kell kezelni a munkás- és parasztfiatalok számára szervezett egyetemi, főiskolai előkészítőket. Itt sokkal több a lehetőség, mint gondolnánk. Ezek mellett növelni kell 'az egészségügyi, környezetvédelmi előadások számát is — hangsúlyozta Fekete László. A vita során a járási, városi titkárok szóltak a területük ismeretterjesztő tevékenységéről, az előadók biztosításáról, a politikai és társadalmi szervek és szervezetek, valamint .a tanácsok segítő tevékenységéről. RT- I. Filmjegyzet Nem élhetek muzsikaszó nélkül Móricz Zsigmond sokszor panaszkodott a magyar filmekre és a magyar filmesekre. Joggal tehette, hiszen ő a valóságos világot ábrázolta, s olyan konfliktusokat örökített meg, melyekben a különböző korok lelke tükröződött. És mit lehetett látni a felszabadulás előtti évek hazai mozivásznán ? „Festett eget”, délibábot, csiricsáré revüket. A Móricz-fil- mek sem kivételek. A Légy jó mindhalálig 1936-ban készült változatában leegyszerűsödtek Nyilas Misi drámájának mozzanatai. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül első filmadaptációja — 1935-ben forgatták — leplezetlen nosztalgiával idézte a millenniumi idők mu- csai dáridózását. Egyetlen kivétel : az osztrák származású, Hollering Hortobágya, melynek dokumentértéke is jelentős, s emellett hitelesen tudósít az ország rossz közérzetéről. A különös csak az — erről a körülményről sem szabad megfeledkeznünk —, hogy a nagy író is közreműködött időnként a filmek elkészítésében. Később rendszerint megtagadta a műveket, s írás- ban-szóban gyakran panaszolta el. hogy a toll mesterei kiszolgáltatottak a filmgyár lélektelen mechanizmusának. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül a Móricz-életműnek nem jelentős darabja. A beavatottak tudni vélik, hogy szerzője igazi belső ihletettség nélkül, mondhatni: pénzszűkében vetette papírra a kisregényt is, a színdarabot is. Sikere volt vele, ez azonban semmit sem változtat a tényeken. Balázs és Pólika házassági viszontagságainak rajza — kivált, ha összehasonlítjuk a bíráló, szenvedélyfűtötte kritikai realista alkotásokkal — túlságosan kisszerű ahhoz, hogy az akkori világ problémáit, vagy akárcsak hangulatait is érzékeltesse. A filmrendező számára ez az alapanyag a következő megközelítési lehetőségeket kínálja: vagy felerősíti a bíráló szándékot, s leleplezi a tartalmatlan duhajkodást, vagy a látvány hatásosságát, s ami ezzel rokon, a felhangzó zeneszámok dallamosságát aknázza ki. Sík Ferenc — aki először állt a felvevőgép mögött — rendkívül hálátlan feladatra vállalkozott. Lényegében mindkét „elvárásnak” igyekezett eleget tenni, de egyiket sem volt képes maradéktalanul teljesíteni. A drámai összecsapás magva morzsányi. A vidéki kisbirtokos felesége megúnja a végnélküli mulatozást és faképnél hagyja férjét. Az a kérdés: kibékülnek-e a házastársak, akik még mindig szeretik egymást, avagy sem? Mitagadás, ez a sovány sztori kevés egy épkézláb történethez. (Nem mesélem el a fordulatokat, két okból sem. Egyrészt: a Nem élhetek muzsikaszó nélkül cselekményében nincsenek különösebb meglepetések, másrészt; az örökzöld mesét mindenki ismeri. Ha valaki mégis tájékozatlan lenne, elárulom: amikor elválunk Balázstól és nejétől, már szent a béke közöttük.) Sík Ferenc „úri murijában” viszonylag csöndesek az indulatok, az ihaj-csu- haj patakja lassan csörgedezik, a nagybőgőbe nem ugrik be senki. De azért van valami taszító ordenáréság a túlméretezett hajcihőben. Az urak — akik nem milliomos mágnások — olykor-olykor megfeledkeznek a gyerekszobáról, s a jó ízlés szabályairól. Ennyi a „társadalomkritika”. Ami pedig a szemnek — és a fülnek — szóló szórakozást illeti, a kamera mozgalmasan végigpásztázza a kúriát és környékét, s annyi nóta csendül fel a filmben, ameny- nyi három-négy zenés filmre is elegendő lenne. Közben folyik a „birkózás” Balázs és Pólika között, melyhez mindenki — felfogásától, temperamentumától, lehetőségeitől stb. függően — asszisztál. Leginkább a vénkisasszonyok: Zsani, Mina és Pepi néni (minden Nem élhetek muzsikaszó-előadás vagy film igazi „ászai”). Summa summárum: nem eléggé érdekes és nem eléggé mozgalmas a film. Kicsit sót- lan, kicsit unalmas. Sík Ferenc csupán azzal árulja el tehetségét, hogy megpróbál — hangsúlyozom: megpróbál — hamisítatlan atmoszférát teremteni. Igazán jó ötlete, eredeti megoldása nincs. Színészeit — s ez azért meglepő, mert a rendező kiváló színházi szakember — nem tudta egységes játékstílus hullámhosszaira hangolni. Oszter Sándor, Szirtes Agnes, Tolnay Klári, Gobbi Hilda, Máthé Erzsi és a többiek inkább csak mondják, mintsem élik szerepeiket. Mentségükre szól, hogy alakításra csak akkor lenne lehetőségük, ha igazi karaktereket kellene megfor- málniok. Jelzésekből nem lehet hús-vér figurát teremteni. Csatlakozom az előttem szólókhoz. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül — csekély erényei ellenére -*■ a sikerületlen filmek közül való. Móricz Zsigmond szellemét — a centenáriumtól függetlenül — avatottabban kell megidézni. ____ — s. — t
