Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

Országos tanácskozás Salgótarjánban NAGY TÖRTÉNELMI TETTEKBEN AZ EMBERT LÁTNI Salgótarjánban a megyei pártbizottság székházában pénteken megkezdte munkáját az a két napig tartó tudományos konferencia, amelyet a Magyar Partizán Szövetség és a Ma­gyar Történelmi Társulat rendez. Képünkön Gazsi József, a Hadtörténelmi Múzeum fő­munkatársa előadását tartja. (Bábel László fölvétele) „A forradalmi és szabadság- harcos hagyomány a szocia­lista hazafiság eleven ténye­zője” — ez a felirat köszön­tötte az MSZMP megyei szék­hazának előadótermébe érke­zőket pénteken Salgótarján­ban, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Parti­zán Szövetség tudományos konferenciájának első napján. Ez a mondat és a benne kife­jezésre jutó gondolat, egyben A magyar antifasiszta ellenál­lás és partizánmozgalom a II. világháborúban címmel Sal­gótarjánban megrendezett tu­dományos konferencia valósá­gos célját és munkájának alapvető vonását is jelöli. A konferenciára az ország minden részéből és a főváros­ból érkeztek a téma tudomá­nyos kutatásán al foglalkozó szakemberek, a megyékben működő történelmi bizottsá­gok vezetői, tagjai és a törté­nelemtanítással foglalkozó pe­dagógusok képviselői. Bár az antifasiszta ellenállás és parti­zánmozgalom magyarországi vonatkozásaival foglalkozó tu­dományos konferencia Salgó­tarjánban ezúttal első alka­lommal gyűlt egybe — érde­mes emlékeztetni arra, hogy egy évtizeddel ezelőtt Salgó­tarján már otthont adott egy országos partizántalálkozónak ■ és tanácskozásnak. A tudományos konferencia elnökségében foglalt helyet Fehér Lajos, a Magyar Parti­zán Szövetség elnöke, nyugal­mazott miniszter, Úszta Gyu­la altábornagy, a Magyar Par­tizán Szövetség főtitkára, Vass Henrik, az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Inté­(Folytatás a 2. oldalon) Legtöbb baj az anyagmozgatásból száimazik Műnk a védelmi akii ráérlek ezlet Pénteken Salgótarjánban, az SZMT, a Nógrád megyei Tanács és a KISZ szervezé­sében munkavédelmi aktíva­értekezletet tartottak. A meg­beszélésen a megye baleset­elhárítással foglalkozó szak­emberei — az MSZMP MB Végrehajtó Bizottságának au­gusztusi ülésén hozott határo­zat alapján — a megyei mun­kavédelem helyzetét, fejlesz, tésémek további föladatait vi­tatták meg. Az SZMT munkavédelemről készített beszámolóját Szalai László, az SZMT titkára is­mertette ’ az értekezlet részt­vevőivel. Elmondta, hogy a vállalatoknál egyre nagyobb mértékben meghonosodó tech. nikai és technológiai újdonsá­gok tucatnyi előnnyel járnak, ám nem kevesebb új veszély- forrást is visznek magukkal a gyárba. Ezeknek a bajt okozó körülményeknek a föltárására, s az ellenük való védekezés­re számos intézkedést hoztak országszerte. A megelőzésre fordított energia nem maradt eredmény nélkül, ám a mun­kavédelemben nem szabad megállni. Az évenkénti több mint százezer baleset, a majd­nem félezer — üzemi baleset­ből származó — emberhalál bizonyítja: jócskán akadnak tennivalók! A baleset-elhárításban két fő területen van mód csele­kedni: a műszaki fejlesztés­ben és a szemléletformálás­ban. Ami a műszaki fejlesz­tést illeti: anyagi korlátok kö­zé van szorítva. Ám a pénz­hiánnyal mégsem lehet elfo­gadhatóan megindokolni a fontos védőeszközök és -föl­szerelések hiányát. Igaz, né­ha szükség van áthidaló meg­oldásokra is a pénzszűke mi- m. ám ezeket a kivételeket a minimálisra kell visszaszorí­tani. A szemléletváltoztatásban vannak igazán nagy tartalé­kok. Hiszen az is megesik ma­napság, hogy a munkásvéde­lem elemi követelményeiről megfeledkezik már maga a beruházás tervezője is. Megyénkben a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszak­ban a munkásvédelem mind­két területén fejlődés zajlott le. Ennek köszönhetően 1971. és 1976. között számottevően csökkent az üzemi balesetek száma. Az évtized első évé­ben ezer emberből harminc- nyolc sérült meg, az évtized középső évében ez a szám harmincötre csökkent. A ne­gyedik ötéves terv éveiben ti- zenkét-tizenhárom ember halt meg munkahelyi baleset következtében, 1976-ban ez a szám nyolcra szorult vissza. Jóval kevesebb lett a sérü­lés miatt kieső munkanapok száma is. A helyzet ütemes javulása azonban 1977-ben megtört, mert ebben az esz­tendőben több mint háromezer dolgozó testi épsége károso­dott Nógrád megyében és tizennégy ember halt bele sérüléseibe. Támpontul szolgálhat a jö­vőben az a megállapítás, hogy a balesetet kiváltó okok „szer. kezete” évek óta azonos vagy hasonló. Legtöbb baj az anyagmozgatásban és a -szállí­tásban következik be. Sok sérülés származik még tár­gyak eséséből, omlásából, munkagépek és járművek hi­bás kezeléséből. A halálos bal­eseteknek majdnem a felét járművekkel és anyagmozgató gépekkel végzett munka idéz­te elő. (Folytatás a 3. oldalon ) Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGY E l BI Z O TT S Á G A ÉS A ME G Y El TAN ACS .LA PJ A XXXIV ÉVF.. 284. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1978. DECEMBER 2., SZOMBAT Megkezdte munkáját a IX. magyar békekongresszus Az Országház kongresszusi termében pén­teken délelőtt ünnepélyes külsőségek között megkezdte munkáját a IX. magyar béke­kongresszus. A kétnapos tanácskozáson az előkészítő megyei konferenciákon megválasz­tott S00 küldött, továbbá a társadalmi és tö­megszervezetek képviseletében meghívott vendégek vesznek részt. A megnyitóülés elnökségében helyet fog­lalt Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, Sarlós Ist­ván, á Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a HNF OT elnöke, Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. Polinszky Károly oktatási miniszter, Bartha Tibor református püspök, Lékai László esz­tergomi bíborosérsek, valamint politikai, társadalmi és kulturális életünk számos is­mert személyisége. Az elnökségben foglalt helyet Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt a Bé-* ke-világtanács küldöttsége: Vlagyimir Va- sziljevics Kavanov, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának tagja, a Szovjet Béke- bizottság alelnöke, Harri Bridges, az Ameri­kai Egyesült Államok Kikötői Rakodómun­kások Szakszervezetének, a békeerők nem­zetközi összekötő fórumának alelnöke, Do Xuam Oanh zeneszerző, a világbékéért küzdő Vietnami Békebizottság elnökségének és tit­kárságának tagja, a Béke-világtanács tagja és Laukó Károly, a Béke-világtanács titkára. A kétnapos tanácskozást Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, az Országos Béketanács elnökhelyettese nyitotta meg. A kongresszus résztvevői — Pethő Tibor javaslatára — egyperces néma felállással adóztak Sík Endre, az Országos Béketanács elhunyt elnöke emlékének, valamint az élők sorából eltávozott OBT-tagoknak, Darvas Józsefnek, Debröezr; Tibornak, Kardos Ti­bornak, Kisfaludy Stróbl Zsigmondnak, Mar­kó Imrének és Ortutay Gyulának. Ezt követően megválasztották a szerkesz­tő, illetve a jelölő bizottságot, s elfogadták a kongresszus napirendjét: 1. ) az Országos Béketanács jelentése a békemozgalom Vili. kongresszusa óta végzett munkájáról, az OBT főtitkárá­nak szóbeli kiegészítője, 2. ) felszólalások; 3. ) a kongresszus állásfoglalásának jóvá­hagyása; 4. ) az OBT működési szabályzatának mó­dosítására vonatkozó határozat meg­hozatala; 5. ) az Országos Béketanács és tisztségvise­lőinek megválasztása. Ezt követően Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitkára, a Béke-világta­nács elnökségének tagja fűzött szóbeli ki­egészítést az írásos jelentéshez. Sebestyén Nándorné: Népünk a béke megőrzését nemzeti programjának tekinti A hazai és nemzetközi bé­kemozgalom három évtized­del ezelőtti zászlóbontását, az azóta elért történelmi ered­ményeket- méltatta bevezető­jében Sebestyén Nándorné, majd így folytatta: A mai világhelyzet ismere­tében meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy az eredmények­ben múlhatatlan érdemeket mondhatnak magukénak azok a kimagasló személyisé­gek — köztük magyarok is — akik felismerték az emberi­ség létérdekeit, a béke meg­óvásáért folytatott harc tör­ténelmi szükségszerűségét, s a szocializmusért, a haladásért küzdő erőkre támaszkodva a wroclawi értelmiségi világ- kongresszuson elindították az emberiség egyik legnemesebb, legszélesebb mozgalmát. A Vili. magyar békekong­resszus óta végzett munkáról előterjesztett írásos jelentés azt tükrözi, hogy sikeresen valósítottuk meg a legutóbbi kongresszus ajánlásait. Az el­telt öt év során a békemozga­lom a párt és a kormány kö­vetkezetes békepolitikája alap­ján eredményesen tevékeny­kedett. Hozzájárult a szocia­lista nemzeti egység erősíté­séhez, amelynek legfőbb ősz­Ha fez Al-Asszad a Beloianniszban Befejeződtek a magyar — szíriai tárgyalások Hafez Al-Asszad, az Arab Üjjászületés Szocialista Párt­jának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke és kísére­te — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke' és Garai Ró­bert külügyminiszter-helyet­tes társaságában — pénteken délelőtt ellátogatott a Beloian­nisz Híradástechnikai Gyárba. A vendégeket megérkezésük­kor Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Szatmári István, a XI. kerületi pártbi­zottság első titkára, Grubics István, a XI. kerületi tanács elnöke, s a gyár vezetői fo­gadták. Iklódy Gábdr vezérigazgató tájékoztatta a vendégeket a gyár munkájáról, majd meg­tekintették a gyár önálló fej­lesztési tevékenységének leg­újabb eredményeként kialakí­tott, nemzetközi kooperációban készült elektronikus alköz­pontrendszert, és megismer­kedtek a crossbar telefonköz­pont-gyártás folyamatával. Pénteken délután az MSZMP Központi Bizottsága székha­zában befejeződtek a magyar —szíriai hivatalos tárgyalások. A megbeszéléseken a tárgya­ló csoportok Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága első titkárának és Hafez Al-Asszadnak, az Arab Újjászületés Szocialista Párt­ja főtitkárának, a Szíriai Arab Köztársaság elnökének veze­tésével . áttekintették a pártok közötti együttműködés kér­déseit, megvizsgálták a két ország kapcsolatainak alaku­lását, tővábbi fejlesztésének lehetőségeit. Véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseiről, különös te­kintettel a _ közel-keleti hely­zet legutóbbi fejleményeire. (MTI) szekötő ereje a szocialista építő munka, a hazafiság, a demokratizmus és a béke. Mozgalmunk a két kong­resszus közötti időszakban kedvező hazai, ugyanakkor bo­nyolult nemzetközi feltételek között végezte munkáját. A Szovjetunió békepolitikája és a nemzetközi békeerők tevé­kenysége során szélesedett és mélyült az enyhülési folya­mat. Történelmi jelentőségű győzelem született Indokíná­ban, Vietnam véráztatta föld­jén, s a kettészakított haza egyesítésével megnyílt a szo­cialista fejlődés útja. A szo­cialista fejlődést választotta Laosz is. Afrikában jelentős eredményeket értek el a nem­zeti felszabadító mozgalmak, nőttek az imperializmus ellen felsorakozó erők. Viszont nem tették le a fegyvert azok, akik le akar­ják rombolni a békés építés eddigi eredményeit. Sőt, to­vábbra is fékezni akarják az enyhülést, a hidegháború gyűlöletes korszakába kíván­ják visszavetni a világot, s egyidejűleg fokozzák a fegy­verkezési versenyt. Összekötnek elveink Újra felszították a szovjet veszélyről terjesztett koholmá­nyokat. Megkezdték több új típusú, a korábbinál is ve­szélyesebb tömegpusztító esz­köz, így a neutronfegyver fon­tos alkatrészei gyártásának előkészítését. Az imperializ­mus igyekszik fenntartani a válsággócokat, s tevékenysé­gét segíti a kínai vezetés re­akciós, soviniszta, hegemonis- ta törekvése, a világháború elkerülhetetlenségéről vallott zavart keltő politikája. Mozgalmunkat szoros szá­lak fűzik a Béke-világtánács- hoz: támogatjuk törekvéseit, segítjük, hogy a világbéke ér­dekében mindjobban betölt­hesse hivatását. Népünk a béke megőrzését nemzeti programjának tekinti. Részt vállalt és vállal az európai biztonságért és együt1 működé­sért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésé­ért kibontakozott társadalmi mozgalomból. Arra töreked­tünk, hogy mindenki számára világossá, félreérthetetlenné tegyük: hová tartozunk, mi­lyen célokat követünk. A bé­ke ügye számunkra elválaszt­hatatlan az érte legtöbb ál­dozatot hozó Szovjetunióval fennálló szilárd szövetségtől, a megbonthatatlan testvéri barátságtól, összekötnek ben­nünket közös elveink: cél­jaink azonosak és politikánk a béke védelmében is össze­hangolt. Tudjuk és soha nem felejtjük, hogy szabadságun­kat és függetlenségünket a Szovjetuniónak köszönhetjük, s azt is tudjuk, hogy békénk, függetlenségünk védelmében elsősorban a Szovjetunióra számíthatunk önmagunk ere­jén kívül. A békemozgalom ezért helyesli, követi és tá­mogatja azt a. nemzeti kül­politikát, amely erősíti a test­véri együttműködést a Szov­jetunióval. Támogatjuk egy­idejűleg a szocialista közösség országaival, velünk együtt határos országokkal a jószom­szédi, baráti kapcsolatok ápo­lását, fejlesztését. A jövőben is arra törekszünk, hogy sem­mi se zavarja meg ezt a jó viszonyt. Küzdenünk kell a sovinizmus bármely megnyil­vánulása ellen. Mozgalmunk­ban részt vesznek a hazánk területén élő nemzetiségek, akik anyanyelvükön sajátítcit- ták el a béke szavát, s a cse­lekedetek közös nyelvén vall­ják: számukra népköztársasá­gunk a legteljesebb egyenjo­gúságot, önállóságot teremtet­te meg. Ezt tükrözték a közel­múltban megrendezett nemze­tiségi kongresszusok is. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánkra mint békeszerető, a békéért tettekre kész országra tekintenek világszerte. Moz­galmunk helyesen tudatosítot­ta az egyre átfogóbb igazsá4- got: a béke és a szocializmus egymástól elválaszthatatlan. Az emberek erről naponta szavaznak: munkájukkal, gon­dolkodásmódjukkal. magatar­tásukkal, életvitelükkel. (Folytatás a 2. oldaloni

Next

/
Oldalképek
Tartalom