Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

Ti cs Mi KÖZHÍRRE TÉTETIK! Salgótarján lakosai figyelem! azok láthatták, hogy a csapa­Az ősz folyamán — Ti és Mi címmel — új vetélkedőso­rozatot indított útjára a Magyar Televízió. Akik lát­ták a „nők—férfiak társasjá­tékának” eddig sugárzott adá­sait, azok már bizonyára tu­domást szereztek arról, hogy a közeljövőben — 1979. janu­ár 5-én — szűkebb hazánk. tok tagjainak a legkülönfélébb feladatokat kell gyorsan meg­oldaniuk. Senki sem tudhat­ja tehát előre, hogy nem az ő résztvéte szükséges-e ahhoz, hogy „megmentse csapata be­csületét”. Bízunk abban, hogy Salgó­tarján lakosai egy szívvel és egy akarattal azon lesznek, Nógrád megye „fővárosának” hogy a város sikeresen szere­lakosai is játszanak a ka­merák előtt. Játszótársunk, dunántúli megyeszékhely, Szombathely városának csa­pata lesz. Hogy Salgótarjánt a ve­télkedőn nők, vagy férfiak képviselik-e, azt az adás nap­ján — néhány órával a já­ték kezdete előtt — sorsolás dönti el. Ekkor ismertetik azo­kat a feladatokat is, melyeket a vetélkedő ideje alatt, a csa­patoknak meg kell oldaniuk. A vetélkedő salgótarjáni színhelye a városi sportcsar­nok lesz, amit — a nyilvános sorsolás eredményétől függő­en —, kizárólag a női vagy a férfi nemhez tartozó lako­soknak kell megtölteniük. Akik figyelemmel kísérték a vetélkedő korábbi adásait (leg­utóbb Pécs és Szeged városának versengését közvetítette a tv), peljen az ország nyilvánossá­ga előtt! Sikeres szereplésen nem feltétlenül a győzelmet ért­jük, hiszen a vetélkedő lénye­ge a játék, a nemes szórako­zás. A salgótarjániaknak te­hát ezúttal azt kell bebizonyí­taniuk, hogy akik nap mint nap együtt élnek, dolgoznak, tanulnak, azok szeretnek és tudnak játszani is együtt! S, hogy ez a játék ne csu­pán az adásidő néhány órájá­ra korlátozódjék, — a Ti és Mi vetélkedő salgótarjáni előkészítő bizottságának köz­reműködésével — többfordu­lós, közös játékra invitáljuk lapunk olvasóit, melyet jövő héten szombaton, a NÓGRÁD december 16-i számában hir­detünk meg. Ekkor jelentke- csarnokba! ről hétre beszámoljunk a fel­készülésről, az „előjáték” részleteiről. Addig is várjuk azoknak az olvasóinknak a levelét, akik ötleteikkel, javaslataikkal hozzá tudnak járulni a rejt­vényjáték sikeréhez, a vetél­kedőn való eredményes sze­repléshez! Várjuk továbbá a Szombathelyről elszármazott salgótarjáni lakosok jelent­kezését, valamint különleges adottságokkal rendelkező, rit­ka foglalkozást űző, különös hobbinak, gyűjtőszenvedély­nek hódoló olvasóink leve­leit, korra és nemre való te­kintet nélkül! Címünk: NÓGRÁD Szer­kesztősége 3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. (A boríték­ra kérjük ráírni: „Ti és Mi”!) Levélíróink közreműködé­sét a József Attila megyei Művelődési Központban — előreláthatólag karácsony más­napján — megrendezésre ke­rülő műsoros játékdélután be­lépőjegyével honoráljuk, és természetes — nembéli ho­vatartozásuktól függően — várjuk őket, a január 5-i te­levíziós vetélkedőre, a sport­S ..Tíz pici cica, meg a Zengő ABC. O'.vassatoh mindennap! olvasók érdekelnének. A kér- bébe járó Szabó Dénes csönd- désekre gyorsan meg is ka- ben, komoly sakkpartit vív- pom a választ, hiszen mindent nak egymással. Mellettük az mérnek itt ebben a könyvtár- asztalon könyvek tornyosul- ban, regisztrálva és figyelve nak. az igényeket. — Ezeket már kiválasztot­Meglepően magas a tizen- tűk — mondta Dénes, — négy éven aluli olvasók szá- majd otthon olvasok, ugyanis ma. nagyon szeretek. A szüleim Ebben az évben négyszáz- nem ellenzik, mert hallottam nyolc, egy-két évvel ezelőtt az iskolában ilyet is a többi a kezükből, a nyitva felejtett azonban még csak három- gyerektől. Van olyan nap, Ez már tél a javából. A hő­mérő higanyszála jócskán mí­nuszba szaladt. A délutáni nap gyenge, vöröses fénnyel teríti be a könyvtár előtti parkot, ahol egy vidám, csi- vitelő gyereksereg igyekszik a rétsági nagyközségi-járási könyvtár épületéhez. Hogy oda tartanak, az egyértelmű, mert könyvek kandikálnak ki nehéz iskolatáskákból — Hetente négyszer zünk legközelebb, hogy a tele­víziós vetélkedő napjáig hét­Eredményes vetélkedést, szórakozást kívánunk! 30 százhetven körüli volt. hogy egy-két órát ezzel töltök Mellettünk két kislány vá- el. kölcsönzés a gyerekeknek — lógat a mesekönyvek között Ódor Istvánnak csak vasár­mondja Csáthy Albert, aki elmélyült szorgalommal, naponként jut ideje erre: — megszállottként beszél erről a Mondhatnám azt is, hogy Este már későn érek haza, munkáról. — Szeretjük a gye- ügyet sem vetnek a beszélge- meg tanulni is kell — tette rekeket, szívesen foglalkozunk fésűnkre, mert a könyvekben hozzá szerényen, velük. Ezt a törődést meghá- rejtőző csodálatos mesevilág: A könyvtárban a forgalom történeteivel, alakjaival, azt továbbra sem csökken. Az izgalma- emeleti bejárat előtt elhelye­zett táskamegőrző szekrény- Azért mégis megkérdem be újabbakat csatolnak le a a könyvespolcok között, vagy őket: — milyen könyvet keres- vállukról a gyerekek. Az ajtó éppen valamilyen társasjá- nek? minden egyes nyitásra hal­— Valami szépet — vála- kan csattan, ebből is meg­szólt elsőnek Patinszki And- számolhatná egyszer valaki reá második osztályos tanuló, a napi forgalmat, de Bulejsza Anna, aki And- — Van egy könyvtáros őr- reának osztálytársa hirtelen s(jnk. Nem is hinné az em- közbeszólt: — olyan könyvet, bér, mennyire megkedvelték bért. — Jelenleg ezerhatvan- mint a „Tíz pici cica”, meg a a gyerekek. A foglalkozásokon négy könyvtári tagot tartunk „Zengő ÁBC”. segédkeznek a polcok anyagá­Aztán árad a szó belőlük és nak a rendezésében — foly- megtudom, hogy hetente leg- tatta a megszakadt beszélge- alább egyszer bejönnek a Csáthy Albert, akivel a könyvtárba, útban hazafelé. A könyvtár körbejárása után a lálják, mert érdeklődőek Erre nem is kell bizonyíték, hiszem, mindennél ottjártamkor is vagy húsz sabb számukra, iskolás fiú és lány nézelődött tékkal mérték össze erejüket, csendben, úgy, hogy azért a többieket ne zavarják. — Olvasóink száma az utób­bi három évben megduplázó­dott — folytatta Csáthy Al­nyilván és ezek többsége rend­szeresen eljön könyvet cse­rélni. Engem persze, az első or­szágos gyermekkönyvhet al- múltkor is egyszerre két-két kényelmes fotelokkal felsze- | kaiméból ténylegesen a fiatal könyvet vittek haza, szeret- relt nlvasórészhe értünk. — _________________________nek olvasni. K i neveljen — és hogyan A kérdés tulajdonképpen örök. Létezik, amióta az is­kola és a szülő együtt törekszik rá: ember legyen a gye­rekből. Vagyis ki nevelje a gyereket? A pedagógus? Az apa és az anya? Válasz — mégpedig igencsak kézenfekvő — jócskán akad. Az egyik közülük az iskolára hárít minden felelőssé­get, mondván, a nap jelentős részét az osztálytársai között, a pedagógusok felügyelete mellett tölti a diák. Neveljen, hát az iskola. Különben is ez a dolga. A szülőkre szavazók, az érzelmi kötelékre hivatkoznak. Arra a valóságos hatás­ra. amelyet a szülő elér gyermekénél. Mert —, mondják e nézet képviselői — igaz ugyan, hogy az iskolában több időt tölt el a diák, mint otthon, ám az apa és az anya nagyobb hatással van rá — elsősorban a köztük levő érthetően szo­rosabb kapcsolat miatt. Persze elképzelhető olyan felelet is, mely szerint az is­kolának és a szülőnek együttesen kell felnevelnie a gye­reket! Az efféle nézet logikus, természetes észjárásra vall, csak éppen a gyakorlatban eltorzulhatnak a dolgok. Elég példa hallható a kettős, vagy (ha a nagyszülő is beleavatko­zik a nevelésbe) esetleg a hármas nevelésről. Miért lenne olyan egyszerű a dolog, hogy az iskola és a család egyet akar, egyféle, azonos elvek alapján próbálkozik a pedagó­gia korántsem könnyű tudományával. Kétségtelen, mindhárom véleményben van némi igaz­ság, még akkor is, ha jómagam tisztában vagyok vele — igencsak sarkított példákat említettem meg fentebb. Vitat­kozni ugyanakkor felesleges igazságukon, mert az igazság, itt is, és most is, bizonytalan valami. Mint általában a vi­táknál. Bizonytalanná pedig a gyakorlat (kis nagyképűséggel élve: az Élet) teszi az előbb elmondottakat. Nem kell hoz­zá különösebb tudományos ismeret, hogy akárki rájöjjön: furcsa dolog leszűkíteni a pedagógiahatásokat iskolai és családi eredetűekre. Furcsa dolog, s kissé hamis. A tapasz­talatok szerint ugyanis egy nyílt, érdeklődő, felnövőben le­vő ifjúra minden hat, amit csak lát maga körül. Nemcsak az iskolában, a családban észlelteket illeszti korábbi ta­pasztalatai közé, hanem az összes őt ért hatást, legyenek azok közvetlenek, vagy éppen közvetettek. Mert aligha cá­folható a tény: a gyerek, aki élénk figyelemmel kíséri a felnőttek kulturáltnak nem éppen mondható vitáját a villa­moson, az autóbuszon, vagy éppen sorbanállás közben a közértben, minden bizonnyal hasznosítja a hallottakat. És miért éppen neki lenne olyan fejlett az erkölcsi érzéke, hogy megkülönböztesse a helyest a helytelentől, az illdomost az illetlentől. Ö csak a beszélgetést hallja a neki átalánosan példaképül állított felnőttek között, s ha éppen azt gondol­ja, jól gondolja, hogy neki se kell másképpen viselkednie hasonló helyzetben. Elkerülve a szőszaporítást, a lényeg igen egyszerű: a diákra nemcsak az iskola és a család hat, hanem a környe­zete is. Ügy, ahogy van. Az összes értékeivel és elvetendő példáival. Aki szerencsésebb a gyerekek közül, több jót lát, mint rosszat, akinek nem adatott meg a pozitív minta, könnyedén a rosszat tarthatja jónak, s igazodva hozzá ké­sőbb nem érti: mit kifogásolnak magatartásában. Nemcsak a szülők, a tanárok, hanem mi mindannyian nevelünk, te­hát minden gyereket. Ha összekerülünk velük az utcán, a moziban, vagy tudj’ isten hol. És még néhány szó a pedagógusokról. Annyi bizonyos, nincsenek könnyű helyzetben. Nem csupán a gyerekek miatt. -Ezt a tényt most elhagyhatjuk. Gondoljunk inkább az ellen­őrzésükre. Pontosabban arra, hogy többnyire milyen elvek, követelmények alapján vizsgálgatják az erre illetékesek, hogy jól dolgozik-e a pedagógus. Az alap mindenhol a tan terv, s a benne foglalt utasítások. Ha eleget tesz nekik a tanító, vagy a tanár — jól dolgozik. Ha nem, elmarasztalást érdemel. Kívülállóként kissé különösnek tetszik az említett gya­korlat. Az ellenőrizendők köréből ugyanis éppen a lényeg hiányzik. A gyerek. Pedig mi sem egyszerűbb annál — és erről volt szó az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is —, mint a gyerekeken, tudásukon, magatartásukon lemérni: hogyan minősíthető a pedagógusi ténykedés. Mert a vallott cél (a nevelés) diktálta követelmény nem lehet más: em­bert faragni a diákból. Már csak azért is szükséges az efféle nézőpont, mert a nevelésről szólva, például a családnál, soha sem az apa, az anya elveit boncolgatja a szigorú környezet. A gyereke­ket nézik, ő a mérce. Tulajdonképpen joggal, hiszen az ő formálódó személyisége fontosabb kell, hogy legyen teszem azt a tantervi követelmények betartásánál, vagy megszegé­sénél. ni. p. Régi utca Moszkvában Ez a gótikus stílusú ház 1814-ben épült. Ma a történelmi­levéltárosi főiskolának ad helyet. Moszkva egyik legrégibb 35-ben Lomonoszov, a későb­utcája, az egykori Nyikolsz- kaja, ma Október 25-e utca. 1917 novemberében elkesere­dett harcok folytak itt a jun­kerekkel, akik befészkelték XIX. század második és magukat a Kremlbe. bi nagy tudós, enciklopédis- ta. A Nyikolszkaja utca lett Sok más emlékezetes ese­mény tanúja is volt ez a XIII. a a XX. század első felében a kereskedelmi élet egyik köz­pontja. Ott nyitottak irodát Moszkva és a környék leg­században keletkezett utca. gazdagabb kereskedői, ven Nevét az ott levő Nyikolszkij -- -----­kolostorról kapta. Ez az utca volt a régi Oroszország felvi- lágosodási központja. Rette­d égi ők, kereskedő szállodák épültek, ott állt a híres Szláv bazár nevű étterem és ven­dégfogadó, amelynek például gett Iván cár rendeletére vendége volt Csehov és Lev 1553-tól a kolostor mellett Tolsztoj, Csajkovszkij és Sal­felépitették az első nyomdát, amelyben 1564-ben Ivan Fjo- dorov és Pjotr Msztyiszlavec japin. Ott, ahol a Nyikolszkaja munkájaként megjelent az el- utca a Vörös térbe torkollott, ső könyv, az Apostol. Századok múltán 1814-ben az egykori nyomda helyén gó­tikus stílusú épületet emeltek, amelyben 1930 óta működik a történelmi-levéltárosi kola. A Vörös térhez közelebb 1682-ben nyílt meg ezen az utcán a szláv—görög—latin akadémia, Moszkva első fel­sőoktatási intézménye. Ott végezte tanulmányait 1731— a múlt Század végén, felépült a Felső kereskedő sor. Ez ma a GUM áruháznak ad helyet. Amikor 1934-ben a moszk- főis- vai metró első szakasza épült, az Október 25-e utcában több épületet lebontottak, de a két házsor lényegében megma­radt olyannak, amilyen a múlt század végén volt. A kö­zeljövőben resturálják és vé­detté nyilvánítják. IV! ar tévéajánlatunk 18.10: Tanú. Pécsett született, itt él és alkot ma is Csorba Győző, költő, aki a most induló Költőnk és kora című sorozat első megkérdezettje. (A ri­porter Czigány György.) „Nem a zene, hanem a gon­dolat felől indul neki a versnek és elsősorban nem a világban néz szét, hanem önmagában”. — írta róla Ró­nay György. Csorba Győző verseiben — amelyekről azt vallja, hogy su­élet fogadók elsajátítják —, lyos dolgokról beszél, az végső kérdéseiről, gyakran tragikus hangon. Mégsem pesszimisták ezek a versek, hiszen az elmúlás nem tra­gédia, hanem minden létező számára elkerülhetetlen do­log, amellyel szembe kell nézni. A műsorban beszél család­járól, amely a biztonságot je­lenti számára, a természetről, amely az örök példatár, s a régiekről, elmúlt költőkről, akik nélkül nem lenne teljes csak akkor válnak teljessé, korunk költészetének folyto- ha a közönség, a nézők, a be- nossága. A könyvtáros szerint ezt a számok is egyértelműen bizo­nyítják, mert a 20 ezer köte­tes könyvtárban 3 ezer 600 kö­tetnyi könyv ifjúsági és de­cember első napjaiban, már 7 100 könyvet kölcsönöz­relt olvasórészbe értünk. — Most készítjük a legfrissebb ifjúsági könyvek kiállítását is a gyerekek számára. Odor István távozóban még odajön és közli, hogy van ol­vasási naplója, amelybe min­den könyv íróját és címét fel­íw owv'" jegyzi, de eddig még nem tek a gyermekeknek. Tehat számolta megj hogy hányat minden könyvet kétszer vit- olvasott el. Ma este> ha ha'a_ tek el olvasni, de ha úgy sza- _ móljuk, hogy négyszáznyolca lasztani rendszeres fiatal olvasó, akkor ebben az évben átlagosan egy gyerek tizenhét könyvet olva­sott el. — A legnépszerűbb könyvek a sorozatok — mondja Csáthy Albert könyvtáros. — A Del­fin-könyvek, meg az iskolai A könyvtárossal összené­zünk, nem szólunk, de értjük egymást. Később hozzáteszi: — Csütörtökön jönnek a nagycsoportos óvodások, úgy negyvenen. Mesefilmvetítés lesz, meg lemezhallgatás. Ter- tanulmányokhoz kapcsolódó J^észetesen megmutatjuk a „így élt” életrajzi kiadvá- könyveket is nekik. nyok. A lányok az úgyneve*- zett csíkos és pöttyös köny­veket keresik, de egyformán kedvelt a Képes történelem címen ismert sorozat is. Két fiú, a hatodik osztályos Ódor István és a nyolcadik Nyugodt vagyok. Egy-két év múlva a betűvetést, az olva­sást megtanuló nagycsoportos óvodásokkal biztosan találko­zunk majd, könyvvel a ke­zükben. Kő-Szabó Imre Szepesi Attila: ÁFONYA Ízes Áfonya tűzpirosán fénylik az erdőn illatosán. Járja a cinke, tél hava szál, csipdesi éhesen és tovaszáll. ha A Nógrád megyei Mozáüzemi Vállalat Legnemesebb magyar fi i® menyem c. g;ermeiira]zpályázafanab NYERTESEI Óvoda: kategória I. díj: Antal József, Szécsényfelfalu (diavetítő) II. díj: Borbás Eszter, Balassagyarmat (társasjáték) III. díj: Dósa Gábor, Balassagyarmat (társasjáték) Dicséret: Antal Adrián, Cserhátsurány; Bagyinszki Mária, Balassagyarmat; Hamar József, Balassagyarmat; Postai Szilvia, Balassagyarmat; Szálkái László, Balassagyarmat, Pál Andrea, Zagyvaróna. Iskolai kategória I. díj: Szeroczki Ákos, Varsány (diavetítő) II. díj: Bálint Éva, Balassagyarmat (fényképezőgép) III. díj: Gubán Erika, Balassagyarmat (fényképezőgép) IV. díj: Tamása Klára, Salgótarján (Weltkarte-térkép) Dicséret: Koplányi Kinga, Balassagyarmat; Ónodi Pál, Balassagyarmat; Ivicz Erika, Csécse; Jekkel Melinda, Jobbágyi; Tóth Anette, Mátranovák; Bogárdi Tünde, Nógrádmegyer; Czikora Olga, Salgótarján; Huszár Tamás, Salgótarján; Kiss Tímea, Salgótarján; Presits Rita, Salgótarján; Telek Zsolt, Salgótarján. A dicséretet nyert pályázók mesekönyveket, meselemezeket, színes rajzkészleteket és mozicsomagokat kapnak. A pályadíjak december 15-ig a salgótarjáni November 7. Filmszínházban, utána pedig a helyileg illetékes mozikban vehetők át. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom