Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

Labdarúgó MNB Kupa AIj»c«otít színvonal, sok kihagyott helyzet SIC - Gyiinnyö*i Sp. 5 — 0 (2 — 0) Salgótarján, v: Bognár I. STC: Szűcs (Kun) — Csáki, Kegye, Varga, (B. Kovács), Kovács I. — Balga, Földi, Kajdi — Szoó. Bíró, Berin- dán. Edző: dr. Lakat Károly. Gyöngyös: Keller (Kovács) — Eizemann, Adonyi, Ács, Ki­rály — Vágó, Gábor, Ulmann, Ivádi, Szabó, Bányai. Edző: Czimmermann Gyula. A csúszós, keményre fa­gyott, helyenként göröngyös talajon alacsony színvonalon teltek a percek. Az első ne­gyedórát négy nagy helyzet elűszása jellemezte. A 13. percben Bíró a bal sarokba lőtt. 1—0. További kihagyott helyzetek után a 40. percben Kajdi laposan a bal alsó sa­rokba küldte a labdát. A 44. percben Ács Berindán elől, kézzel ütötte el a labdát. A megítélt büntetőt Szoó a jobb kapufa .mellé lőtte. Szünet után élénkebb lett a Játék. Az 55. percben Szoó a teljes védelmet kicselezve bombázott a hosszúsarokba 3 —0. A 60. percben Szoó duplá­zott. Ballal nagy gólt ragasztott a jobb felső sarokba. 4—0. A 74. percben kapu előtti ka­varodás után a 16-osra per­dülő labdát Balga nagy erő­vel lőtte a jobb felső sarok­ba. . A sok elemi hibával tarkí­tott kupamérkőzésen Bíróék gólhelyzetkihagyási rekordot állítottak fel. A küzdelem szinte 90 percig a gyöngyösi térfélen folyt. A játék szünet után valamivel színvonala­sabb lett, az ellenfél is elju­tott egynéhányszor Kun ka­pujáig. Elsősorban a pálya ta­laja miatt messzebbmenő kö­vetkeztetést a játékról levonni nem célszerű: Az STC góljai közül sok akciós támadás be­fejezéseként vcdhetetlenül jutott a hálóba. Jó: Kegye, Kovács I., Szoó, ill.: Ács. Vá­gó. (mátyus) | Mit ér a 9. hely ? fiéi*lesreii az STC sakkozói Befejeződtek' az 1978. évi sakkcsapat-bajnokság küz­delmei. Az OB II. Keleti cso­portjában eldőlt, hogy jövő­re a DEAC szerepelhet az az OB I-ben, míg a DVTK. a Bp. Selyemkikészítő és a Bp. MEDICOR búcsúzni kény­szerült. Az STC sakkozói 86,5 ponttal a 9. helyen zárták az évet. Mielőtt bonckés alá vennénk az idei teljesítményt, néhány fontos körülményre szeretnénk felhívni a figyel­met. Ebben az esztendőben fo­kozott érdeklődés kísérte a tarjáni sakkozók immár 18 éves OB-s szereplését. Két ok. ból is az érdeklődés homlok­terében állt a 13 fordulóban nyújtott teljesítmény. Elő­ször azért, mert az egyesülés óta első ízben nevezett STC néven a küzdelmekre a szak­osztály és a hagyományok kö. teleztek. Másodszor, mert több változás történt a szak­osztály játékosállományában. Ketten — az éltáblákról — eltávoztak, a tavaly kitűnő­en szerepelt Balázs és Várad! visszavonult. Ugyanezt tette négy mérkőzés után Klepej. Ez bizony rendkívül érzékeny veszteség volt, s enne,k tuda­tában máris kijelenthetjük: a csapat kiállta a próbát! Át­esett a tűzkeresztségen, s a hagyományok szellemében küzdve biztosította, hogy jö­vőre 19. évadját kezdheti meg az OB II-ben Salgótarján csapata. Nehezen, de inkább talá­lóbb : katasztrofálisan indult az évad. Az a Szegedi VSE, amely sokáig kiesőhelyen volt és csak jó őszi hajrával ma­radt benn, 10—4-re „elütöt­te” az STC-t, s ez bizony egyáltalán nem nevezhető biztató rajtnak. Szerencséire a kisiklást nem követte foly­tatás, mert összeszedte magát a társaság és a Szolnoki MTE ellen már 7.5—6,5-ös győzel­met könyvelhetett e1. Ezután két fővárosi mérkőzés kö­vetkezett. Itt is derekasan helytálltak a tarjániak, mert a MÉM és a Láng ellen 7—7- es döntetlent értek el. Nem jelentett kudarcot a DEAC — a bajnok — elleni 9—5- ös vereség még akkor sem, ha a találkozót Tarjánban ját­szották. Ojabb 7 pontot szállí. tott a csapat Miskolcról, majd legyőzte 8,5—5,5-re a DVTK-t, amikor jött a második hideg­zuhany. A tavaszi idény utol­só találkozóján a Bp. Selyem­kikészítő ellen 9—5-re kika­pott az STC. Elbizakodottság? Feltétlen! Mert a fővárosi együttes, amely négy két számjegyű vereséget szenve­dett és háromszor is csak a szerencse óvta meg ettől a másik újonccal, a Bp. MEDI- COR-ral a nyitánytól felvált­va „bérelte ki” a táblázat 13—14. helyét, tgv aztán — az 1. és a 8. fordulóban történt könnyelműség miatt — kény­telen volt a csapat beérni a 8. hellyel. 56 ponttal, találko­zónként 6,5 pontos átlaggal a tavaszi szezonzárást. Össze! sikerült , a tervet tel­jesíteni. Mindjárt a nvltányon a BKV Előre ellen megindult a henger, s a 9—5-ös győze­lem jelezte, hogv szó sem lesz kiesésről, de még annak ré­méről sem. Tisztes helytál­lás a Ganz ellen (5.5—8.5) és a bronzérmes Asztalos SE el­len is csak hajszállal. 1 pont­tal maradt alul az STC. A másik debreceni csapattól, a Spartacustól is elhozott 5 pontot a tarjáni gárda, majd a szezon végén biztosan lépte le 8,5—5,5-re a sereghajtó Bp. MEDICOR-t. Végered­ményben az őszi 5 fordulóban 34.5 ponttal sikerült gyarapí­tani a pontok számát, s ek­kor mindössze 0,5 pont hiány, zott a mérkőzésenkénti 7-es átlaghoz. Nézzük az egyéni teljesít­ményeket. A csapat éltáblása, Tóth László ezúttal is bizo­nyította, hogy a legképzettebb nógrádi sakkozó. Példás küz. dőszel'lemű csapatjátékos. Az első táblán szerzett 8 pont­jával az STC legjobbjának bizonyult! Ehhez csali gratu­lálni lehet. A Madách Gim­názium és Szakközépiskola tanulója, Klenóczki Sándor — a csapat ifjúsági játékosa — 7.5 ponttal a második leg­jobb pontszerző. Ö is egyenle­tesen fejlődik. Javított tava­lyi eredményén. Az idei csa­patbajnokság másik kelle­mes meglepetése Simkó Jenő „visszatérése”, aki 7 pontjá­val oroszlánrészt vállalt a sikerből. Szarvas, Kánya és Tóth P. 6,5—6,5 ponttal túl­teljesítette az 50 százalékot, s ezért dicséretet érdemel­nek. Előbbi kettő még pom- pásabb teljesítményt is elér­hetett volna, ha nem ronta­nak ősszel. Gallai 7 játszmá­ból 4,5 pontot szerzett, s ez is önmagáért beszél. Kassai 6.5 pontja őszi teljesítményé­nek köszönhető. Vele le is zárult azoknak a sora, akik „húzták” a csapatot. Érde­kes, hogy az 1—4 táblán sze­repelt 4 játékos 48 partiból elérte az 50 százalékot, a 24 pontot. Ez is jó teljesítmény! Ide próbált „besegíteni” Frink, játszott is 4 partit, de ma már csupán „vasárnapi já­tékkal” csapatversenyen nem lehet eredményesnek lenni. (Nem is e'ézedett az 1.5 pont. tál.) Ha már a beugrásnál tartunk, jól segített az örök­ifjú. mindig „csapatkész” Czakó Béla és Miklós Antal, aki — igaz. három játszmá­ban — veretlen maradt. Saj­nos, — értékeléskor ki kell mondani — néhányan nem hozták a „papírformát”. Sok volt az „üresjárat”, s ez azt jelenti a jövőre nézve: fel­tétlen stabilizálni kel! a kö­zéptáblákat és egy ütőképes „ostort” kialakítani. Mert a hátsó táblákon kell elsősor­ban szállítani a pontokat. Ki­csit soknak tűnik a 22 játé­kos is —, ennyien szerepeltek az OB II-ben. Nézzük. ki hány pontot szerzett. Elöl a játszmaszám, majd a pont. Tóth László 13/8, Frink Ferenc 4/1.5, Ponyi Attila 10/4, Gál Gábor 13/5,5. Kánya Zoltán 12/6,5, Klepej József 4/1, Palla György 13/6, Gal­lai János 7/4,5. Tóth Pál 12 8.5, Szabó Ervin 8/3, Tóth József 4/1, Czakó Béla 6/3, Simkó Je. nő 11/7, Surányi Gyula 7 2, Szegő Zoltán 3/0, Kassai Sán­dor 13/6,5. Szarvas Sándor 11/6,5, Miklós Antal 3/2, Ágoston Károly 1/0. I-Ioffmann Pál 13/4,5, Klenóczki Sándor 12/7,5, Kürtösi Attila 1/0. A gyengébb teljesítmények­ről nem szóltunk. Mert hiba lenne elmarasztalni bárkit is, amikor olyan áldozatváll”- lásról van szó, amelyet kévé» sportág versenyzői mondh?1- nak el. Színtiszta amatőr csapat a tariánlaké a szó ne­mes érteimében, amelyet ösz- szetart a sakkszerctet. a sportág iránti tisztelet. Naav áldozatot vállal a csapat mindegyik tagja, amikor va­sárnap útiakéi, asztalhoz ül az ország különböző városa’- ban, hoav dicsőséget szerez­zen városának. egyesületé­nek. önmagának. Ezért füg­getlenül a pontoktól csak di­csérő szó jár! A tariéni csa­pat ebben az esztendőben ,,is letette névjegyét és bizonyí­totta, hogy egyik erős bázi­sa a vidéki sakkozásnak. Szokács László Napirenden a lorés/fomeg^poH A közelmúltban tanácsko­zást tartottak Pásztón a járá­si MHSZ vezetőségének szék­házában, ahol vendégül lát­ták az MHSZ megyei vezető­sége lövész-tömegsportbi- zottságának tagjait. A vendé­gek meghallgatták a pásztói szervezetnek az 1978-as év­ben végzett munkájáról szóló jelentését — az előterjesztő Odler Ferenc, a járási lövész- tömegsportbizottság társa­dalmi elnöke volt —. majd Bencsik Géza, a megyei MHSZ lövész- és tömegsport­bizottságának főelőadója emelkedett szólásra. Előter­jesztésében értékelte mindkét bizottság tevékenységét és is­mertette az általános honvé­delmi oktatással foglalkozó tanfolyamok eredményessé­gét, valamint az 1979-es kép­zési évben megoldásra váró feladatokat, tennivalókat. Az értekezlet az MHSZ életét bemutató keskenyfilmek ve­títésével ért véget. Balassagyarmaton és környékén Növekvő áruellátás, korszerű vendéglátás Palócország fővárosa, Ba­lassagyarmat és kilenc kör­nyező község, település el­látásáról gondoskodik a Ba­lassagyarmat és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet. Az idei esztendőben alap­vető üzletpolitikai célja volt a lakosság minden te­lepülésre kiterjedő, maga­sabb szintű ellátása, Balas­sagyarmaton a munkásellá­tó tevékenység fejlesztése, az iparcikkek forgalmazásá­nak koncentrálása, az áru- választék bővítése. A ven­déglátóegységekben az étel és a jszeszmentes italok forgalmának .emelését, a környezeti kultúra javítá­sát tűzte célul a szövetke­zet. A felvásárlás és a me­zőgazdasági termeltetés te­rületén a működési körzet­ben levő kisgazdaságok ter­melésének sokoldalú segí­tésével, azok fejlesztését mozdítja elő a szövetkezet. A kistermelői értékesítés biztonságát, a zöldség-gyü­mölcs ellátás javítását tart­ja szem előtt. A balassagyarmati ÁFÉSZ ellátómunkájának fejlődését kedvezően befolyásolja a hálózatfejlesztésre, korsze­rűsítésre kifejtett erőfeszí­tése. Megépítette a nógrád- marcali vegyesboltot, Ba­lassagyarmaton a Kemero­vói úton nyitott önkiszolgá­ló élelmiszerboltot. Bővítet­te a 33-as önkiszolgálót, s növelte az üzletek hűtőka­pacitását, amellyel lehető­vé vált a korszerű táplál­kozáshoz nélkülözhetetlen mirelit áruk, vágott ba­romfi forgalmának növelé­se. A déli városrészen fek­vő ipari körzetben a kerá­miagyár és a nyomda terü­letén létesített a szövetke­zet két új üzemi boltot. Ez­zel ötre emelkedett a mun­kástagozaton belül műkö­dő egységek száma, s to­vább szélesedett a munkás­ellátó tevékenység. Sikeresnek Ígérkezik a szövetkezet idei esztendeje. Különösen az élelmiszerek forgalmában értek el jó eredményeket, ami az áruk igények szerinti összetéte­lét, kiszállítását jelzi, va­lamint azt, hogy az alapve­tő élelmiszerek nem hiá­nyoznak az ÁFÉSZ üzletei­ből. A vegyes iparcikkek körében az első háromne­gyed évben némi lemaradás mutatkozott, s ez a várt közületi forgalom elmara­dásának a következménye. De éppen ez tette lehetővé, hogy a lakossági igényeket magasabb * szinten elégíthet­ték ki. A vendéglátásban dolgo­zóknak különösen sok gon­dot okozott az esztendő, hi­szen a szeszkorlátozás első­sorban őket érintette. A szeszfogyasztás okozta ki­esést túlnyomórészt az étel­forgalommal, ezen belül a hidegételek forgalmával kellett pótolni. Az úgyneve­zett egyéb ételforgalöm va­lóban jócskán emelkedett, az előfizetéses ételforga­lomban bekövetkező ki­esést azonban — a kábel­gyár saját kezelésbe vet­te át a korábban a szövet­kezet által működtetett gyári konyhát — nem tud­ta ellensúlyozni. Az étel­kínálat növelése, főleg a vi­déki presszókban, bisztrók­ban, italboltokban a jövő­ben is feladat marad. Korábban sok fejfájást okozott a szövetkezet veze­tőségének a cukrászsüte­mények beszerzésének ne­hézsége. Már-már saját cukrászüzem építésének gondolatával foglalkoztak. Ez azonban meglehetősen költségesnek Ígérkezett, nem szólván a szakképzett cukrászok biztosításának szinte megoldhatatlan gondjairól. A balassagyar­mati ÁFÉSZ viszont jó öt­letért nem kopog a szom­szédba. Öt évre szóló szer­ződést kötött a Nógrád me­gyei Vendéglátó Vállalattal, s ennek értelmében a ven­déglátósok gondoskodnak a Balassagyarmat és Érselt- vadkert működési körzeté­ben levő egységek cukrász- süteménnyel való ellátásá­ról. Az ötlet bevált. Kevés ráfordítással elérték, hogy azóta 35-féle süteményt kapnak a szövetkezet ven­déglátóüzletei. A szövetkezet egyik büsz­kesége a Szügyi úton fek­vő Márka presszó. Külsejé­vel is vendégcsalogató nem is beszélve az építés dicsé­retes gyorsaságáról. A ne­ve nem véletlenül lett Már­ka. A Budafoki Pincegaz­dasággal kötött megállapo­dás eredménye. Cserébe a névért, 9—10-féle Márka­itallal látja el az egységet a pincegazdaság. Ez is egyik alkotóeleme annak a munkának, melynek ered­ményeképpen az elmúlt év­hez képest több mint 50 százalékkal, a tervezetthez viszonyítva csaknem 30 szá­zalékkal emelkedett az al­koholmentes italok forgal­ma. A sört kedvelőkről sem feledkezett meg az ÁFÉSZ. A Balassa pincéjében fel­szerelt három sörtank ál­landóan adja a csapolt sört, s megkönnyíti a sör beszer­zését is. Flipperek, zenegépek, biliárd játékok várják a vendégeket az egységekben. A lakosság kedvében jár­nak azzal is, hogy munka­szüneti napokon tejet adnak el a Balassában a vásárlás­sal elkésetteknek. A Balassagyarmaton és közelében lakók jól isme­rik, kedvelik az ÁFÉSZ sütőüzemében készült ke­nyeret. Öt éve áll a sütő­üzem, napi 55—60 mázsa kenyeret szednek ki a ke­mencékből. S, hogy nem is akármilyet, azt az a hosszú sor bizonyítja legékesebben, amely naponta várja a sü­tőüzem előtti boltban, a ro­pogós, illatozó cipókat. Idén korszerűsítették a sütőüzemet. Új kenyérszál­lító szalagot, dagasztógépet, kenyérformázót helyeztek üzembe. A bővítéssel is együtt járó rekonstrukció egyik nagy előnye, hogy a vártnál jóval kisebb kiesés­sel ment végbe. A Balassagyarmat és Vi­déke ÁFÉSZ felvásárlói te­vékenységét jól illusztrálja a következő számsor: két esztendeje évi 6 millió fo­rint, tavaly 10 millió forint volt a felvásárlás értéke. Idén pedig eléri a 12 mil­lió forintot. Csupán az úgynevezett vegyesáruk körében adódott lemaradás. Ennek is megvolt az ala­pos oka: a szövetkezet hat méhész szakcsoportja két egymást követő rossz évet zárt, az időjárás nem ked­vezett a mézgyűjtésnek. Bevételét tekintve nem jelentős a balassagyarmati kölcscnzőbolt, mégis mű­ködtetik. mert a lakosság igényli. Főleg lakodalmak alkalmával veszik hasznát. Innen viszik el a násznép ellátásához szükséges, nagy- mennyiségű lakodalmas edényt, poharát, egyéb fel­szerelést. Az igények fejlő­dése e kis boltban is le­mérhető. Ma már csak a korszerű ízlésnek megfe­lelő, mutatós, szép holmit kölcsönzik. Az ÁFÉSZ összes árbe­vétele az év végére megha­ladja a 162 millió fjrin- tot, s nem fenyegeti ve­szély az esztendőre terve­zett 6 millió forint nyeresé­get sem. A jó gazdálkodás egyik mutatója a csökkenő költségszint.. Idén 2 millió 970 ezer forintot fordított hálózatfejlesztésre a szö- vekezet. „Nyomai” szerte az ellátási körzetben látha­tók. (X) KOGRAD - 1978. december 7., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom