Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
Küldőit a békekongresszuson Minden család nyugalmáért A magas szőke fiatalasz- szony nagy felelősséggel és egyben izgalommal készült az utazásra. Ez az első fontos közéleti szereplése. Nógrád megyét képviseli a ma megnyíló békekongresszuson, Budapesten. Molnár Albertné varrónő a balassagyarmati finomkötöttárugyárban. Itt volt tanuló, itt szerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Balkó Imréné szakszervezeti titkár külön is megdicséri. Nemcsak a szorgalmát, igyekezetét a munkában, a szalagon, hanem azt is, hogy szakszervezeti bizalmiként mindig kiáll az emberek mellett. Az ő számára nincsenek apró ügyek. Jól tudja a saját gyakorlatából, hogy akármilyen kis dologról is van szó, annak a számára akit érint, fontos. Az üzemben Icának ismerik, így szólítja mindenki. Fiatal kora ellenére törzsgár- datag. — Nálunk sok a fiatal. Jönnek örömmel, gondolván, hogy milyen könnyű. Aztán sokukban lelohad a lelkesedés. Mert bizony aprólékos munka ez, helyt kell állni a varrógépek mellett. Az embernek példát is kell mutatnia, meg foglalkozni, törődni is velük, bátorítani, ha netán bizonytalanná válnak. Volt olyan kislány, aki sírva jött hozzám, hogy ezt nem lehet kibírni, ő elmegy innen. Mondtam neki, dehogy nem lehet bírni. Csak meg kell találni a módját, hogy jól érezd magad, meg a munka is jól menjen... Hát ilyen fiatalasszony. Mosolyogva mondja — közben a tekintete komoly —, hogy őt a közéletiség „megfertőzte”, erről lemondani már nem lehet. Ennek is köszönhető bizonnyal, hogy az elmúlt esztendőben a balassagyarmati 2-es városkörzeti népfrontbizottságban titkárrá választották. Itt aztán bőven nyílik alkalma társadalmi munkára, az emberekkel való beszélgetésre, szervezésre. Először ül a Parlamentben felelős küldöttként, egy megye követeként. Egyike a kilencedik mágyar békekongresszus közel nyolcszáz résztvevőjének. önkéntelenül felvetődik a kérdés, miről beszélne, amennyiben szót kapna a tanácskozáson? — Munkásasszonyként veszek részt a kongresszuson. Olyan asszonyként, aki egyben népfronttitkár és fiatal is. Mindenképpen elmondanám: mennyire fontos, hogy nyugalomban éljen minden család. Békében, boldogságban neveljük fel a gyerekeket, a jövő nemzedékét. Mi nők eljutottunk odáig, hogy egyenrangú félként veszünk részt a termelőmunkában. Egyúttal ellátunk családot, de a közösségi, közéleti tevékenységben is számítanak ránk. Tudom, vannak olyan országok, ahol most is ropognak a fegyverek, harckocsik állnak az utcákon, gyerekek sírnak az anyjuk vagy az apjuk után. Nálunk béke van. De mindenképpen segítenünk kell azoknak, akik naponta rettegnek. A közvélemény ereje hatalmas. És ebben a békemunkában a nőknek nagyon nagy feladatok jutnak. Aztán hozzátenném még, hogy nekünk, fiataloknak kell tovább vinnünk és megtartanunk azt az örökséget, amelyet elődeink ránkhagytak. Dolgoznunk kell gyárakban, gépek mellett, a földeken, iskolákban. Ezt pedig csak békében lehet. Koromnál fogva nem éltem át a háború megpróbáltatásait. De hallottam, tanultam róla, a szüleim, rokonaim is sokat meséltek. Azt hiszem nincs olyan ember, aki ezekben a gondolatokban ne értene velem egyet. Minden becsületes ember érzi és tudja, hogy a békében is szót kell emelni az embertelenség, az esztelen vérontás ellen... Ezekről beszélne Molnár Albertné a tanácskozás résztvevőinek. A gondolatok megfogalmazódtak benne. Van útravaló a' tarsolyában. Mindezek mellett jegyzetel, figyel, igyekszik befogadni mindent amit hall, hogy haza hozhassa, tovább adja azi itthoniaknak. .. Csatai Erzsébet Honvédelmi neveld munka Nagybátonyban Egyszer csak beállítanak hozzám katonaruhában'’ f »1 POSTÁSOK Kerékpárral az ázott utakon Erőt, türelmet próbáló idők köszöntöttek a kézbesítőkre. A felázott utak, a szemerkélő havas eső, a sűrű köd mintha csak összeesküdött volna ellenük: bizony nem könnyű útnak indulni a 30—40 kilós teherrel. A szécsényi postahivatal hat kézbesítője és benczúr- falvai külterületese is küzd a mostoha idővel. Reggelente a kerékpár csomagtartójára erősítenek összesen 724 NÖGRÁD-ot, 652 Nép- szabadságot, mellé a hetilapokat, utalványokat, s járművüket tolva, indulnak naponta ismétlődő útjukra. Így is jutott erejük, akarásuk a többletfeladat teljesítésére... — Jól sikerült a NÖG- RAD és a Népszabadság előfizetőinek gyarapítására szervezett kampányunk — mondja Kotroczó József né hivatalvezető. — A megyei lapból a tervezett 40 helyett 64 új előfizetőt hoztunk, s túlteljesítettük a Népszabadságra tervezett előfizetői példánynövekedést is. Kézbesítőink áldozatos munkájának eredménye. Házról házra járva agitáltak, népszerűsítették a lapokat azok előtt is, akik eddig nem ismerték. Jó szolgálatot tettek azok a tiszteletpéldányok is, amelyeket egy héten át térítésmentesen kaptak a reménybeli előfizetők. Javarészt közülük kerültek ki azok, akik az olvasótáborhoz szegődtek. Hisz’ nem vettek zsákbamacskát. — Járulékos hasznunk is volt a kampányból — teszi hozzá a szécsényi posta- hivatal vezetője. — Az agitáció során alkalom adódott az előfizetői panaszok alaposabb megismerésére. Felrótták, hogy gyakran késnek a lapok, elsősorban a Népszabadság. Előfordul, hogy a vasárnapi meg sem érkezik. Néha kevesebbet küldenek a kértnél, így nem jut minden előfizetőnek. A panaszok orvoslására mi nem vagyunk képesek. Nálunk már „csak” lecsapódnak, továbbításukkal azonban hozzájárulunk enyhítésükhöz. Szota Antal a hivatal legrégebbi időktől dolgozó kézbesítője. Tóni bácsit úgy emlegetik, mint az igazi, régimódi postás megtestesítőjét. Becsületes, megbízható, tisztelettudó, az előfizetők nyelvén értő és beJ szélő. Huszonhét esztendeje rója a szécsényi utcákat degeszre tömött oldaltáskájával, aligha akad tősgyökeres helybéli, aki ne ismerné. Tóni bácsi megvédte a postásbecsületet, na meg a magáét is. Rekordteljesítménnyel zárta a kampányt, egymaga 17 új előfizetőt szerzett a megyei lapnak. Kiemelkedő eredménynyel fejezte be a kampányt a kézbesítőbrigád másik tagja, Szerémi Zsigmondné is. Mindössze másfél esztendeje kézbesít, de a tíz új előfizető beszervezésével a legjobbak közé került. A kézbesítőktől kértek, s ők nyújtották is azt, amit elvártak tőlük. De nekik maguknak is van kérésük. Mindenekelőtt az újságok pontos érkezése. Mert, ha hét végén egyszerre zúdulnak be az összes színes lapok, akkor nemhogy felülni nem tudnak a megrakott kerékpárra, de még tolni is csak üggyel-büjjal. Örömmel vennék az előre- szállítás mihamarabbi bevezetését is, hiszen fele terhűktől szabadítaná meg őket. Túlteljesítette kampánytervét a nagylóci posta is. A mutatványszámos akció beindulását követő harmadik napon Fiikor Lászlóné kézbesítő húsz új előfizetést tett le az asztalra. A kam-, pány során 31 új előfizetőt szerveztek. Jól mutatkozott be a pi- linyi posta új hivatalvezetője, Szabó Pálné is a szervezés során. Kézbesítőjével, Szabó Lászlónéval együtt derekasan kitettek magukért. Szénái Márta Több mint két éve fogadta el az országgyűlés a honvédelemről szóló törvényt, melynek egyik legfőbb jellemvonása, hogy a honvédelem feladatát, a szocialista államban betöltött funkciójának megfelelően az egész társadalom ügyének tekinti. Éppen ezért e teendőket a fegyveres erőkön kívül a szocialista állam egészére, a népgazdaság minden területére és az egész lakosságra kiterjeszti. Így tehát fontos szerep jut az oktatási intézményeknek, illetve ezek vezetőinek is, hiszen nagymértékben tőlük függ: az iskola mennyire él sajátos lehetőségeivel? Különösen példamutató a hazafias-honvédelmi nevelés a nagybátonyi szakmunkás- képző iskolában, ahol Hantos Sándor igazgató, irányításával az elmúlt években remek eredményeket sikerült felmutatniuk. Híven illusztrálja az a számadat is, mely szerint az egyébként nem nagy létszámú intézetből évente öt-hat végzős kéri felvételijét a különböző tiszthelyettesi iskolákra. — Nálunk , már hagyományai vannak a honvédelmi nevelésnek, a katonai pályára irányításnak — mondta Hantos Sándor, aki éppen másfél évtizede áll az iskola élén. — Hosszú távú programot dolgoztunk ki, részletes tematikával, gyakorlati útmutatókkal. Ezenkívül együttműködési megállapodásunk van egy katonai alakulattal is, ahová a fiatalok gyakran ellátogatnak, s ott személyesen meggyőződhetnek a katonaélet realitáséiról. — Érezhető-e a diákokon az a régi szemlélet, mely szerint „katonáéknál” az aszkéta életmódtól az idegőrlő fegyelmezettségig minden megtalálható? — A diákokban szinte alig él ez az avitt elképzelés. Viszont a szülők még emlékeznek a régi időkre, amikor nagyon sok szenvedéssel járt együtt a katonaság. Előfordult, hogy egyik diákunk tiszthelyettesi iskolára történő jelentkezését nem engedélyezték a szülők, majd mikor elbeszélgettünk arról, milyen jövő vár a gyerekre, s mit kell csinálnia, egyhamar megváltozott az álláspontjuk. Hantos Sándor igazgató személyesen és nagy lelkesedéssel irányítja a diákok honvédelmi nevelését. Az iskolában igyekeznek minden feltételt megteremteni az eredményes nevelő munkához. A tanulók a FŰTÖBER-esek segítségével honvédelmi akadálypályát készítettek az udvaron; Sásdi Rezső vezetésével kitűnően működik a helyi MHSZ-klub; rendszeres a szülőkkel való kapcsolat; a fiatalok gyakran látogatnak laktanyákba, katonai alakulatokhoz. De természetesen nem maradnak el az elméleti oktatások, tájékoztatók sem. Ott jártunkkor éppen Kiss Gyula őrnagy tartott előadást a katonai pálya lehetőségeiről ; egyébként a tematika szerint a diákok az első két évben általános hadipolitikai ismeretekre tesznek szert, majd harmadikos korukban megismerkednek a sorkatonai kötelezettség tudnivalóival, a szocialista hazafiság kérdéseivel is.' Mindezen tevékenység igazi számvetésére, felmérésére tulajdonképpen a fegyveres erők napi ünnepségeken, versenyeken kerül sor. Ilyenkor lövész- és haditúra-versenyt rendeznek a fiatalok, valamint megemlékezésekkel tisztelegnek múltunk nagyjai előtt. Érdekesség, hogy e versengésekben eredményesen szerepelnek a lányok is, közülük nem egy, nemcsak eléri egy-egy fiú teljesítményét, hanem túlszárnyalja! A „mesterlövészek” megyei versenyein rendre a nagybáto- nyiak aratják a babért. — És mi okozza a legnagyobb sikerélményt, a munka elismerését? — kérdeztük az igazgatótól, aki egyébként 1975-ben ezen tevékenységért a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta meg, nemrégiben pedig tartalékos századossá léptettél: elő. — Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy nagyon sok segítséget kapok kollégáimtól, a fegyveres testületektől, kiknek munkája ott van az elismerésekben. Sikerélmény? Talán az a legjobb érzés, ha az innen elkerülő fiatalok egyszer csak beállítanak hozzám katonaruhában, s nagy lelkesedéssel arról mesélnek, hogy sikeres a pálya- választásuk, az életcéljuk. Ebben egy kicsit a mi „kezünk nyoma” is benne van. És, hogy Hantos Sándor fáradozásai mennyire „hatásosak”, minden bizonnyal az a tény is erősíti, hogy egyik gyermeke jelenleg másodéves katonai főiskolai hallgató. Az apa kicsit büszkén meséli, mennyit változott, erősödött, fejlődött fia az iskolán töltött idő alatt, s ő maga vallott választása helyességéről. Hantos Sándor mintegy mentegetőzésképpen viccesen meg is jegyzi: „Pedig én nem beszéltem rá!” Tanka László Dombok között meghúzódva Nem lesz Gyürüfü Nógrádban Néhány évvel ezelőtt sajtóban, rádióban és a közvéleményben egyaránt nagy port vert fel egy elnéptelenedő község, Gyürüfü, ahol sorban állnak az üres házak, melyekből kiköltöztek a lakók, elhagyva régi településüket, ami szépen, lassan kiürül. Azokban az időkben az alsó- toldi tanács titkára, Hirka Sándor egy alkalommal arról panaszkodott, lehet, hogy Nógrádban hamarosan párja lesz a híres-hírhedt Gyürüfü- nek. A tanács körzetébe tartozó hat település egyikén- másikán már megindult egy ilyen folyamat. A régi beszélgetést idéztük a napokban, mikor ugyanabban a szobában, ugyanazon asztal mellett Felsőtold, Alsótold, Garáb, Kutasó, Bokor és Cserhátszentiván jelenéről beszélgettünk. — Örömmel állapíthatom meg — mondja a titkár —, hogy az a bizonyos elnéptelenedési folyamat ma már korántsem tűnik annyira tragikusnak, mint akkor. Szerencsénkre nem vált be a jóslat, amire abban az időMegkezdődött a karácsonyi fenyőfák vágása Nagyorosziban, a kemence! erdészet ötholdas területén. Mechura István kerliletvezető erdész irányítása mellett szorgos asz- szonybrigád osztályozza, méri a fákat, majd kötegekbe helyezve előkészii’nek a szállításra. A balassagyarmati, az érsekvadkerti ÁFÉSií-eken túl számítanak megyén kívüli eladásra is. A formás karácsonyfák bizonyára kedveltek lesznek a vevők körében. ben elkeseredésünkben következtettünk. .. — Nem „menekülnek” a fiatalok? — Nem bizony. Igen sokan közülük itt maradnak, és azután olyan is akadt nem egy, aki nagyobb településről, akár városból visszajött lakni ide a szülőföldre. Rájöttek ám, hogy nagyobb településeken sokkal nehezebben jutnak lakáshoz, mind idehaza. Pásztó meg közel van. Nem nagy dolog bejárni. Ha valaki városban lakik, valahol a szélén, lakótelepen, annak is buszozni kell. A közlekedés és az útviszonyok határozottan javultak. — Mi játszott még szerepet a helybeliek véleményének alakulásában? — Az a meglátásom — magyarázza Hirka Sándor —, hogy jelentős szerepe van a kormány háztáji kisegítő gazdaságokkal kapcsolatos programjának is. Sokan gondolkoznak úgy, hogy kifizetődő, s ráadásul a gyári, irodai dolgozónak pihenésnek is megteszi, ha munka után odahaza a kertben tesz-vesz, ka- pálgat, örül a termésnek. Sokan vannak aztán, akik sertést tartanak, ami városban egyre kevésbé megoldható, itt' falun meg szerződni lehet rá, abból is jöhet egy kis jövedelem. — Olyanok is kertészkednek, akik korábban nem tették? — Hát persze. Például a tanács is parcellázott, művelésre a kutasói elágazásban, mások meg a tsz-től kérnek földet. — Mi változott még? — Sikerült függetlenített népművelőt szerezni. Amióta dolgozik — hat falu gondját vette a nyakába — fellendült a közművelődés. Legalábbis a korábbiakhoz képest. Rendezvények vannak, műsoros előadások, Alsótoldon klub a fiataloknak. — Mind megannyi lehetőség arra, hogy a fiatalok a lakóhelyükön is megtalálják, amiért korábban Pásztóra jártak. — Igen nagy előrelépésnek értékelem, hogy a lakosság egyre intenzívebben vesz részt társadalmi akciókban. Példa rá az alsótoldi mozgalmi épület, melynek építésére a társközségek lakói is át-átjöttek. Természetesen a fentebb vázolt változások nem annyira mennyiségi jellegűek, hiszen a hat község lakossága ezerötszáz-ezerhatszáz lélek. Inkább minőségben, az emberek gondolkodásában, felfogásában lehet a változás. A lé- lekszámhoz idomultan az elképzelések sem óriásiak. Egy ravatalozót akarnak építeni, két községben járdásítani, jó lenne a forgalmasabb útvonalakon korszerűsíteni a közvilágítást is, erre azonban még nincs pénz. Lehet, hogy első pillanatra nem tűnnek nagynak az eredmények, lebe4-, hogy nem állják a versenyt más népesebb települések mellé állítva, ám bizonyára minden nógrádi csak örülni tud annak, hogy a megve térkénén nem kerül oda egv község neve me’lé a „puszta” szócska. Gáspár Imre MHSZ-klubtitkári értekezlet Salgótarjánban, a Nógrád megyei MHSZ-székház tanácstermében klubtitkári értekezletet tartottak, melyre a városban tevékenykedő klubok titkárai — mintegy 25— 27 fő — volt hivatalos. A tanácskozás résztvevőivel Ba- gyinszky Ferenc városi MHSZ-titkár ismertette az MHSZ-f oly ói rátok terjesztésének jelenlegi helyzetét és az idei évben még megoldásra váró feladatokat. Ezenkívül értékelte a klubok agitációs, propagandatevékenységét és az ifjúság politikai. honvédelmi nevelésében betöltött szerepét. NÓGRÁD — 1970. december 1„ péntek
