Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Hamis nyomdahelyek HA AZ OLVASÓ KEZÉBE vesz egy könyvet, fel sem té­telezi, hogy nem abban a vá­rosban jelent meg, amit a címlap feltüntet. Pedig ez az eset egyáltalában nem ritka. Egy német bibliográfus, Emil Weller a múlt század köze­pén összeállította a megha­misított és költött helyen megjelent könyvek jegyzékét. Csak a latin, német és fran­cia könyveket vette számba, felsorolásuk mégis két, együt­tesen több mint 600 lap ter­jedelmű kötetet töltött meg. A hamis nyomdahelyek használatának okai nagyon különbözőek. Sokan nyere­ségvágyból vetemedtek hami­sításra. A XVI. század ele­jén egész Európában nagyra értékelték az Aldus Manuti- us velencei nyomdász műhe­lyéből kikerült klasszikuso­kat. Ezt a keresletet hasz­nálta ki néhány lyoni és más városbeli nyomdász. Kiad­ványaikat velencei gyanánt jelentették meg és a címlap­ra rányomták Aldus kiadói jelvényét is, a horgony köré csavarodó delfint. Az 1600 körüli években hasonló okból a hollandiai Elzevir nyomdák telephelyét és nevét hamisí­tották. Egyes kiadók a jobb kelen­dőség érdekében távoli és né­ha a könyvek tartalmával va­lami összefüggésben álló vá­rosokat nyomattak ki megje­lenési helynek. Tróját, Bag­dadok Bethániát. Egy 1714- ben szírből németre fordított snekdotagyűitemény „Jeruzsá­lemében jelent meg. „Heró- des király nyomdájában”, 1630-ban egy ismeretlen né­met nyomda „Nagyszeben” megjelöléssel látta el egy erdélyi prófétának állítólagos jevendöléseit. A költött nyomdahelyek egy másik csoportjának a jókedv, a tréfálkozás vagy a gúnyoló­dás a szülőanvja. Ilyen ne­vek: Utópia, Scherzfeld (Tré- famezől, Cnriosenburg (Kuri­ózumvár). Egy a Walpurgis éiszakáról szóló 1728-as mű adatai egyenesen hátborzon­gatók, mert — a címlap sze­rint — „Az elözvegyült boszor-/ kány asszonyság” nyomatta „a boszorkányvölgyi Boszor­kányházban, nem messze a Boszorkányudvartól”. Kelle­mesebb megjelenési helye volt egy 1798-ban kiadott, szerelmes történeteket tartal­mazó könyvecskének, mert „Árkádiában nyomták Amor örököseinél”. A költött nyom­dahelyek közül azonban a kö­vetkező nemesen egyszerű vá­roska viszi el a pálmát: „Uchusahoanchtitomalakito- polis”. A fenti csoportba tartozik az irodalomtörténetünk által jól ismert ’’Dicshalom” is. Ezt nyomták a Veszprémben 1813- ban kiadott „Mondolat” cím­lapjára, s a szerző, Somogyi Gedeon ezzel is nevetségessé igyekezett tenni Kazinczy Fe­rencet, aki lakóhelyét, Bá- nyácskát Széphalomra ke­resztelte át. A HAMIS MEGJELENÉSI helyek használatára leggyak­rabban az egyházak bírálata, a feudalizmus és kapitalizmus elleni küzdelem, a szabadsá­gért folytatott harc adott okot. Az ilyen tartalmú köny­vek jelentős részén, hogy ele­jét vegvék a vallási, politi­kai üldözésnek, nem a valódi nyomdahelyet tüntették fel. Rendesen valamelyik távoli vagy külföldi várost válasz­tották, így a németeknél so­káig Amsterdam, Róma, Phi­ladelphia, Köln nevét. A nagy francia forradalmat előkészí­tő íróknak. Voltaire-nak, Di- derot-nak, Rousseu-nak Mira- beu-nak Párizsban készült könyvei London, Köln, Ams­terdam stb. jelöléssel kerültek forgalomba. A Laibacbból Thüringiába menekült Primus Trüber pré­dikátor közel két tucat pro­testáns szellemű teológiai munkát jelentetett meg, vala- menyit álnéven, hamis nvomdahellyel. Két 1551-ben kiadott katekizmusának cím­lapjára Siebenbürgent (Er- délvt) írt. 1569-ben „Comedia Balassa Menyhárt áruházáról” cím­mel érdekes munka látott napvilágot. A párbeszédes formájú szatíra gyilkos gúny­nyal mutatja be, hogy főura­ink, főpapjaink miként bocsá­tották áruba hazájukat, val­lásukat, becsületüket. Cím­lapja szerint Abrudbányán készült, ott azonban nem mű­ködött nyomda. Az ismeret­lenség homályában megbú­vó szerző és nyomdász (eset­leg a kettő Bornemissza sze­mélyében ugyanaz?) tartott a hatalmas Balassa család bosz- szújától és ezért írta a könyv­re Gyulafehérvár vagy Ko­lozsvár helyett ezt a hamis nevet. Manlius Jánost Laibacshból kiutasították, mert protestáns szellemű munkákat adott ki. Műhelyével Németújvárra költözött. Itt első kiadvá­nya Beythe István prédikátor katekizmusa volt. Tartott azonban attól, hogy a bécsi kormány új helyéről is elker­geti és ezért hamis impresz- szumot használt: „Nyomatott Velágos várat”. Világoson azonban akkor a török ural­kodott és a szultán halálbün­tetés terhe mellett megtiltot­ta, hogy birodalmában nyom­dát állítsanak fel. Táncsics Mihály „Sajtósza­badságról nézetei egy rab­nak” című könyvére itthon nem talált kiadót. Egy lip­csei cég vállalta a kinyomta­tást, de csak azzal a feltétel­lel, hogy a címlapra azt ír­hatja „készült Párizsban Myotnál”. Két évvel később a második kiadás ugyanitt je­lent meg, de a kiadási hely még messzebbre tolódott, Londonba. A kiadás történe­tét Táncsics maga mondja el önéi etrajzában. MAS KÖNYVEKNÉL AZ IRÖ VAGY a kiadó barátai, ismerősei, a használt betűtí­pusok, nyomdai díszek, a pa­pír vízjele árulja el nekünk a hamis nyomdahely titkát. A könyvek egy másik, talán az elsőnél nagyobb számú cso­portjánál azonban sohasem derül fény a nyomás valódi helyére és bibliográfus, könyv- és irodalomtörténész, historikus és olvasó egvaránt valósnak veszi a könvvön ol­vasható kobn't adatot. Vértessy Miklós Amit sokan nem sejtenek Helyszíni szemle egy közművelődési intézményben Gumicsizmába tűrt sötét­kék munkásnadrág, hozzá il­lő felsőrész, alatta — tekin­tettel a hűvösödé estére — kötött mellény, sildes sapka, a jobb kében neccszatyor, megpakolva könyvvel. Rako­mányát átadja az íróasztal mögött ülő ifjú hölgynek, az­tán a férfi beveszi magát a több ezer kötetnyi könyvren­getegbe. Az ifjú hölgy elvég­zi a szokásos adminisztrációt, aztán a középkorú férfihoz lépdel, s udvarias mosollyal, tolakodástól mentes, segítő­kész hangon megkérdezi: — Sikerül a kedvére valót meg­találni ? Milyen könyveket szeret ? Talán segíthetnék... — Köszönöm — mondja a szélfútta arcú férfi. — Csak krimit ne ajánljon, mert azokkal már torkig vagyok. •Mutasson Inkább néhány tör­ténelmit! Aztán együtt csakhamar boldogulnak, s remélhetőleg a könyvet kölcsönző férfiú —, aki, mint utólag kiderült, a helybeli állami gazdaság mun­kása — később nem bánta meg, hogy a választásnál igénybe vette a könyvtárosnő segítségét. ♦ Az ifjú hölgy — bízom ben­ne, hogy e megszólításból az elismerést érzi ki —, akiről fentebb szóltunk,- Majoros Magdolna, a magyarnándori körzeti könyvtár vezetője, igaz, átmeneti 'időre, addig, amíg a kinevezett, könyvtár- vezető, Vargáné Kékesi Anna vissza nem jön. — Hogyan került ide, ebbe a sok szép sikert elért intéz­ménybe? Kamaszos-felnőttes mosoly elegyedik arcán. — Nagy története van — vált át mosolyról a nevetés­re. — Az idén végeztem a ba­lassagyarmati Balassi Gimná­ziumban, ahol népművelési szakon tanultam, és tanított Lilla néni, az itteni kultúr- ház igazgatója is. Tavaly Mi­tt NÓGRÁD - 1978. kulás-estre készültünk, s nem találtam megfelelő színdara­bot az otthoni, a cserháthalá­pi könyvtárban, eljöttem hát ide. Annika, a könyvtáros so­kat beszélgetett akkor velem, segített válogatni, és kérdez­gette: lenne-e kedvem ahhoz, hogy itt dolgozzam, mert ő hamarosan szülni fog... Nagy kedvem volt. Rendszeresen eljártam hozzá tanulni, gya­korolni, és ő mindent elma­gyarázott. Aztán három hó­napig Hankovics Márta, a művelődési ház gazdasági ügy­intézője vezette a könyvtárat, egészen júlus elsejéig, amióta itt dolgozom. A fiatal függetlenített könyvtáros, négy község könyvtári munkájáért fele­lős, igaz három helységben, — Cserháthalápon, Deber- csényben, Mohorán — tiszte­letdíjas segítőkkel együtt. Kilencezer kötet könyv talál­ható a központban. Magyar­nádorban, körülbelül ugyan­ennyi a társközségekben. Mit csinál a főhivatású könyvtáros? Munkájából csu­pán ízelítőt adhatunk. Példá­ul katalógust épít, új köny­veket rendel, rendszerezi azo­kat, nyilvántartja a folyóira­tokat, munkanaplót meg kiscsoportokat vezet, hetente, 24 órát könyveket kölcsönöz, és természetesen — mint a látott-hallott esetben — ajánl, segít a kiválasztásban. — Roppant szeretem ezt a munkát — lelkesedik a kez­dő emberek őszinte, felhőtlen örömével. — Csuda boldog­ság, amikor megjönnek az új könyvek, az ember szépen; óvatosan kibontja, átnézi őket és gyönyörködik bennük... S mintha csak restellné el­ragadtatását. nem néz rám, golyóstollával egy papírlapra firkálgat. — A 2—4. osztályosok kis­dobosklubját, az- 5—7. osztá­lyosok olvasóbarátkörét, 20— 20 gyerekkel én vezetem. Ál­talában programjainkban iga­december 3.1 vasárnap zodom a kívánságaikhoz, de igyekszem megfelelőképpen irányítani őket. Olvasunk, be­szélgetünk, játszunk, helyes­írási gyakorlatokat végzünk, és így tovább. Annyit mond­hatok, rendkívül hálás dolog velük dolgozni. Frissnek és vidámnak kell lenni mindig az embernek, hogy magával tudja „vinni’ őket. S én ma­gam is gyakran tanulok tő­lük; verset, éneket, amit ma­gukkal hoztak a nyári úttörő­táborokból. Boldog vagyok, hogy itt, ebben a könyvtár­ban dolgozhatom. * — 1974-ben jött létre a körzeti könyvtár, akkor ka­pott függetlenített vezetőt — tájékoztat dr. Kecskeméthy Gyuláné, a magyarnándori Radnóti Miklós Művelődési Ház igazgatója, az a bizo­nyos Lilla néni, akiről a könyvtáros kislány beszélt. — Egy épületben vagyunk, tu­lajdonképpen a faluban so­kan nem is sejtik, hogy a könyvtár és a kultúrház két külön, egymás mellé rendelt intézmény. A községben egy­nek tekintenek bennünket, és azt hiszem, hogy ez nem is olyan rossz... A körzeti mű­velődési háznak és körzeti könyvtárnak kezdettől fogva, folyamatos az együttműködé­se. Számos megnyilvánulási formája van. Például a kis­csoportjaink tagjait az olva­sás szeretetére is neveljük, kiállításainkat összehangol­juk, sajátos eszközeinkkel „megtámogatjuk” azokat, kö­zös rendezvényeket szerve­zünk. S ami még kiderült a hely­színi szemlén: a körzeti könyvtár 361 olvasót számlál (ezzel elégedettek lehetünk) az olvasók mintegy 80—82 százaléka 30 éven aluli. Hogy miért nem járnak nagyobb számban könyvtárba az idő­sebbek? Ez olyan kérdés, melyet később, a helybeli ter­melőegységekben megvizs­gálni érdemes. Sulyok László KÖNYVEKRŐL Táj változó fényben Változik a fény a tájak fö­lött, amint a nappalokat az éjszakák, az évszakok egy­mást váltják fel, vagy — kissé áttételesen —, amint a századok követik egymást az időben népeket, történelmet alakítva. Változnak a tájak is a fényben. És változnak a tájban a tájból élő emberek. Balaton és vidéke címmel. Táj változó fényben alcímmel adta ki a Corvina Szelényi Károly színes fényképalbumát Keresztúry Dezső bevezetőjé­vel és verseivel. Felesleges volna részletezni, mi mindent jelent számunkra a Balaton, ez a csodálatos — bár a mos­tani nyarakon már jócskán túlzsúfolt — tó. Egyik legna­gyobb költője. Berzsenyi Dá­niel írja: "Jer, nézd a Balatont, mi­kor a nap reggeli lángja Tükrözetében reszket s mi­kor a hold fénye alatt ég, Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte. Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog." a művészetben oly gyakori­sággal ragyog felénk a tó tükre és környéke, hogy szin­te alig áttekinthető ez a gaz­dagság. És most itt van egy újabb balatoni album. Elsősorban abban különbö­zik korábbi hasonló jellegű kiadványoktól, hogy nem az ismert, bár mindig szívesen látott tóparti fotókat nyújtja át újrakötött csokorként, ha­nem inkább kevésbé látvá­nyos tájakra kalauzol a tó környékén. Ez a táj mutatja al-cát a változó fényben. Pe­dig a víznek mindenütt nehéz hátatfordítani, különösen az ilyen varázslatos tónak, amint azt Egry József is felmutatta. Mégis, hogyan sikerült ez? Szelényi Károly írja könyve keletkezéséről: „S mikor Szá­lai Károly mezőőrrel bejár­tam a Füred környéki domb­vidéket, arcáról leolvashattam a táj szeretetét, illetve azt; hogy ez a táj milyenné tudja formálni az ott élő ember ar­cát...” Ezt a kölcsönhatást kutatja, s találja meg Szelényi Károly. Nemcsak az egyes felvételek­ben, hanem mindenekelőtt a mű egészének sugallatában érzékelhető ez az egység. A Balatonnak és vidékének olyan képi megfogalmazása a könyv, amely párját ritkítja. Keresztúry Dezső tömör be­vezetőt írt a képek elé. Ma­ga is a Balaton-vidék szü­lötte, több könyve szól a Ba­latonról, verseinek pedig egész sora vall e mediterrán ízű tájról, embereiről, s tör­ténelméről. Ezekből a versek­ből olvashatunk részleteket a színes fénykének között. a verssorok költői látomásként idézik fel a Balaton-vidék tá­jait, nénének életét, szokása­it' a változó időben. Vallja: „Az élet is, a kő is foly tadódik, az egyik a másik nyomait őrzi; forró kövön napoz a reb benő gyík, a lét egyszerre lllanékony s ősi." Eötvös Károly pedig a múlt A könyv összeállítói az akkor a Balaton és vidéke egy század végén hív megunha- egész partvidéket végigjárták, sorozat első kötete lesz. A tatlan sétára a Balatonhoz s ha nem is adnak hírt min- Balaton kétségtelenül hazánk Utazás a Balaton körül. A ba- denről, a képek, hírt adnak legbecsesebb tájai közé tarto- lato-ii utazás vége és Bakony minden lényegesről. Csak zik. Ez a gyönyörű album ta- című könyveiben, amelyek üdvözölhetjük Szelényi Ká- Ián arra is figyelmeztet, ma is a balatoni ismeretek roly elhatározását, aki több mentsünk át minél többet kincsestárának számítanak, magyar tájegység, esetleg vá- egyedi bájából a jövőnek. Pedig mind a tudományos, ros „megörökítését” is terve­mind a szépirodalomban és zi. Ha ez a terv megvalósul, Tóth Elemér Eltérő témák — közös alapcél Nevelési értekezlet után két középiskolában Az óvodáktól a szakmun­kásképző intézetekig és a gim­náziumokig megyeszerte az el­múlt két héten zajlottak a ne­velési értekezletek. Ezúttal „szabadon választott” témakö­rnek voltak, tavasszal majd intézménytípusonként egysé­ges témájúak lesznek. Kivi­hetetlen vállalkozás lenne min­den fokot érintve szólni a ta­pasztalatokról, hiszen olyan sokszínű és szerteágazó terü­let ez. Ezért most csupán a középfok két intézménye igaz­gatójának tettünk fel kérdése­ket arról, mit hozott a mun­kaértekezlet? Herold László, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igaz­gatója először azokról az elő­készületekről szól, melyek va­lóban munkaértekezletté tet­ték ezt a tantestületi megbe­szélést. Pedagóguskörökben ismert1 a következő tanévtől a gimná­ziumokban is bevezetik az új nevelési tervet, megfogalma­zódtak a gimnázium céljai, feladatai, a korszerű művelt­ség fogalma. Az alapelvek át­gondolása, mély ismerete kulcskérdés a tantervek gya­korlati megvalósítása, a fakul­táció bevezetése során is, ez­ért ez állt az értekezlet kö­zéppontjában. Három-négy héttel korábban megbeszéltük, miből és hogyan készüljenek a tanárok, mely kérdések elemzésével lesz legeredmé­nyesebb a tanácskozásunk, majd a szakmai munkaközös­ségek vezetőivel tartottunk előzetes megbeszélést. Hogyan tükröződnek az egyes szak­tárgyak tanterveiben az alap­elvek, hogyan valósíthatók meg? Miként koncentrálódik a műveltséganyag, hogyan jut­tathatjuk el a diákjainkat ne­gyedik végére oda, hogy egye­temes műveltséget kapjanak ? A dinamikus oldal — a világné­zet, a magatartás, az aktivi­tás, az ízlés formálása, fej­lesztése — hogyan realizáló­dik az új dokumentumban? Sorolhatnám még a felmerülő kérdéseket a fakultáció beve­zetésével, a felzárkóztatás for­máival, a beiskolázással kap­csolatban is. — Az elméleti alapok tisz­tázása, a fakultációval járó feladatok megismerése mel­lett milyen gyakorlati ered­ménnyel folyt ez az értekez­let? — Nagyon sokan szóltak hozzá; érezni lehetett, hogy valóban végiggondolták a fel­adatokat. A beiskolázás prob­lémájáról, azaz hogy miként lehetne minél reálisabbá ten­ni a telvételt, több jó resz- észrevetel hangzott el. A dön­tés az volt: céiprémiumos pá­lyázatot hirdetünk a témával kapcsolatban. A felzárkózta­tásról sokak véleményéből az csendült ki: nem az ismereti felzárkózás okoz gondot (az megoldható a tanítási órákon nagyrészt), inkább a problé­mamegoldó képesség, a gon­dolkodás szintjének különbsé­gei. Az együtthaladáshoz vi­szont igen fontos ennek ki- egyenlítése, a kartársak szá­mos javaslatot elmondtak, ami hasznosítható mindnyájunk­nak. Tavasszal még visszaté­rünk erre is. Szepembertől szakmunkás- képzést folytató szakközépis­kola lett a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnázium és Mező- gazdasági Szakközépiskola, három elméletigényes szakmát sajátíthatnak majd el a most kezdő elősök: mezőgazdasági gépszerelők, növénytermesztő gépészek és állattartó telepi gépészek lesznek. Ezért is olyan aktuális a nemrégiben megtartott nevelési értekezlet témája: a tantestület szerepe és feladatai a fiatalok szak­munkássá nevelésében. — Tulajdonképpen a két gimnáziumi osztályon kívül a többi 12-őt érinti a téma, nem-sak a három új típusú osztályt. Ez az év már a ne­gyedik lesz, hogy tanulóink az érettségi mellett szakmunkás- vizsgát is tehetnek. A szándé­kukat másodikos korukban kell jelenteni. Eddig szarvas- marha- és sertéstenyésztésből tettek vizsgát, jó néhányan. Hozzá kell tennem azt is, hogy a nálunk végzettek egyébként is szakmunkásként alkalmaz­hatók ... — mondja Racskó Pál igazgató. — Milyen űj feladatok fon galmazódtak meg? — Nem csak általában be­széltünk a szakmunkássá ne­velésről, hanem speciálisan egy-egy szakmára vonatkozó­an. Többet várunk a gyakor­lati képzéstől! Eddig a szem­lélődő jelleg, a bemutatás do­minált — azt szeretnénk, hogy több legyen a manuális gyakorlat, valóban elsajátít­hassák a fogásokat. Többen szóltak arról, hogy a munkára nevelés és a szakmai képzés érdekében egyaránt fontos, hogy lássák a végzett munka értelmét is. Egy példa: sokkal pozitívabb a hatás, jobb a munkavégzés, ha az alapfogá­sokat nem olyan fémdarabo­kon próbálgatják, amit aztán félredobnak, hanem haszno­sítható darab legyen. Kapja­nak értelmes feladatokat a gyakorlaton levő tanulók, ne tekintsék nyűgnek őket a munkahelyeken. Nagyon örül­tünk annak, hogy minderről nem csak szűk, tantestületi körben szóltunk — eljöttek a járási pártbizottság, a bázis­gazdaság és a szülői munka- közösség képviselői is. Kell, hogy ismertek legyenek fel­adataink, céljaink —, hiszen ezek megvalósításában az ob­jektív gondok mellett szubjek­tív tényezők, a még gyakran tapasztalható rossz szemlélet is akadályoznak, amit közö­sen küzdhetünk csak le. A szakmunkáspályáktól való idegenkedés, a mezőgazdasági szakmák lebecsülése úgy szün­tethető meg, hogy az iskolai évek alatt már megmutatiuk, müven munka vár ráiuk. En­nek ma még vannak akadá­lyai: iskolánk kis mikrobu- szát a diákok Balassagyar­matra a tanműhelybe történő átszállítására kell használni, ami idő- és pénzveszteség. Itt, Szécsényben. a tanácsi építők telephelvén kialakítható ‘len­ne egy tanműhely — várjuk, hogy döntés szülessen ebben! Bázisiskolai szerepünket és a szakmai oktatást egyaránt jobban el tudnánk látni. G. Kiss Magdolna Majtényi Erik; # A hősök temetőjében a sírok oszloponként vigyázzban állnak, ahogy .. hősök, amikor még nem voltak hősök, vigyázzban álltak. Holt készültség odalent s idelent. Mondjon már egyszer valaki pihenjl!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom