Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
LÁNYOK, ASSZONYOK A PULT MÖGÖTT Nőpolitika a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál Soromra várok a Pécskő utcai zöldségesbolt előtt. Az újonnan érkezőket azonban már figyelmezteti a pult mögött szorgoskodó fiatal- asszony: — Ne tessék beállni, mert már nem tudok kiszolgálni! Rápillantok az órára, néhány perc múlva fel ót. önkéntelenül bukik ki belőlem a kérdés: — Fél ötig tartanak nyitva? — Ötig kellene — mondja. — Csakhát, ilyenkor már hamar sötétedik. Villanyunk meg nincs és hideg is van, mert fűteni nem lehet. Éppen eleget fagyoskodtam reggel óta... Akik még „időben” érkeztünk, ellenvetés nélkül hailgatunk. A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak mintegy kétszáz boltja van a megyében és százezernél több ember mindennapi ellátásáról gondoskodnak. Forgalmuk az idén megközelíti a nyolcszázmilliót. A boltokban többnyire lányok, asszonyok állnak a pult mögött. A vállalat nyolcszázhatvan dolgozót foglalkoztat és ezek nagy része, csaknem nyolcvan százaléka nő. Az elmúlt években az üzlethálózat fokozatosan korszerűsödött. A két városban, Salgótarjánban és Balassagyarmaton, de a megye nagyobb településein, mint Nagybá- tonyban, Kisterenyén, korszerű boltokat, ÁBC-áruházakat nyitottak. A vállalat esztendőről esztendőre jelentős összeget, évente egy-, másfél millió forintot költ a nehéz fizikai munka gépesítésére, a boltok, ABC-áru- házak technikai felszereltségének javítására. Ma több mint félezer hűtőgép, kerekeken guruló árumozgató kocsik, pénztárgépek, őrlő-, szeletelőgépek segítik a boltosok munkáját. A nagyobb üzletekhez szociális létesítményeket, hideg-meleg vízzel ellátott fürdőt, öltözőket építettek. A boltok egy része azonban — elsősorban a kisebb településeken — még ma is elavult, az épület és a berendezés egyaránt korszerűsítésre szorul. Az egységek közül legalább félszáz nem felel ' meg a követelményeknek, ahol esetenként az élelmiszer raktározása is gondot okoz. Ménkesen a vállalat 6-os árudáját Gulyás István vezeti. Felesége a helyettese, a pénztárban ül. — Hiszen ha csak ülnék — így az asz- szony. — De nem tehetem meg. A boltban, mindössze négyen vagyunk és négyszázhetvenezret forgalmazunk. Pedig a bányatelep sem nagy, mindössze százhúsz család lakja.. . Igyekszünk a vásárlók kedvébe járni, hogy amit keresnek, megtalálják nálunk. Volt olyan nap, hogy hatvan kiló gyulai kolbászt adtunk el! Az ilyen forgalom nem kis munkával jár. Gulyás Istvánná sem rest, amikor a hatvan- hetven kilós zsákokat mozdítani, emelni kell. Zárás után meg nekiállnak rendezni, takarítani a boltot. — A munka sok, nem is könnyű, a fizetés meg kevés — mondja Gulyás Istvánná. — Tizenkilenc éve vagyok boltban, de az alapfizetésem nem éri el a kétezer forintot. A férjem huszonnyolc éve bolti dolgozó, öt éve van még a nyugdíjhoz, és az alapja kétezernégyszáz forint. Ne higyje, hogy most sírok! Végül is a forgalom után kapunk még néhány száz forintot... Megélhetési gondjaink nincsenek. Nem is azért mondom A nőbizottság vezetője vagyok, s úgy érzem, a fizikai megterheléssel és azzal a felelősségteljes munkával, amit végzünk, sehogyan sincs arányban a megbecsülésünk... Legalábbis ami az anyagiakat illeti. S a vállalati dolgozók közül háromszáz, anyagilag is felelős a gondjaira bízott, százezres, milliós értékért. A nőpolitikái határozat megjelenése után — még 1970. novemberében — a vállalat gazdasági, társadalmi és tömegszervezeti vezetői intézkedési teryet dolgoztak ki. Ebben azokat a legsürgősebb tennivalókat rögzítették, amelyek a dolgozó asszonyok, lányok élet- és munkakörülményeinek javítását, folyamatos képzését, továbbképzését és fokozottabb anyagi, erkölcsi elismerését szolgálják. Gecse István, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója magyarázza: — A bolti dolgozók jövedelemviszonyai minden évben kedvezőbben alakulnak, bár a gondunk most sem kevés... Az elmúlt évben még legalább kétszáz olyan dolgozónk volt, akinek fizetése nem érte el a lehetséges minimumot. Azt szeretnénk, ha 1979-re már nem lennének ilyen gondjaink. A rendelkezésünkre álló pénz csaknem felét arra fordítottuk az idén is, hogy eltüntessük a kirívó aránytalanságokat... Az elmúlt három év alatt a vállalatnál dolgozó nők átlagkeresete háromszáz forinttal emelkedett. Igaz, még így is jó háromszáz forinttal kevesebb a férfidolgozók átlagánál. Ezért az idén bérfejlesztésnél különös gonddal ügyeltek arra, hogy a fizikai munkások, a törzsgárda tagjai, a szakképzett kereskedők fizetése folyamatosan növekedjen. Amíg az alkalmazottak bérnövekedése 3,4 százalék volt, addig a fizikai dolgozóknál több mint kilenc százalék. A boltosoknál a műszak- és pár hónapja a takarításért járó pótlékkal néhány száz forinttal ismét több kerül a borítékba. Segítik azokat az idősebb dolgozókat, akik nyugdíj előtt állnak. Arra törekszenek, hogy aki két-három évtizedet töltött el a pult mögött, ne legyen alacsonyabb a fizetése háromezer forintnál. A jövedelempolitikai célkitűzések megvalósítása, a jövedelemviszonyok javítása természetesen nem kis erőfeszítést igényel. Már csak azért sem, mert a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozók keresete legalább tizenöt százalékkal elmaradt az országos átlagtól. A vállalat munkaerőhiánnyal küzd, s végül is az a céljuk, hogy minden boltban olyan kereskedők dolgozzanak, akik szakképzett, hozzáértő mesterei munkájuknak. Balassagyarmaton a 140-es ABC-áruházban az eladók legtöbbje leány, asszony. A tizenhét nő mellett mindössze három férfi dolgozik a boltban. A most szakmát tanuló fiataloknál is hasonló az arány, a tizennégy fiatalból mindössze kettő a fiú. Képünkön Balázs Pálné bolti eladó munka közben. hatásúak azok az intézkedések, amelyeket a nők élet- és munkakörülményeinek javítására, politikai és szakmai képzettségük fokozásáért tesznek. Ezek a vizsgálódások a kedvező tapasztalatok mellett gondot is mutatnak. Azt többek között, hogy a nődolgozók szakmai képzettsége ugyan évről évre növekedik, de még mindig jelentős azok száma, akik szakképzettség nélkül dolgoznak. Az alacsonyabb munkakör pedig eleve alacsonyabb keresetet is jelent S bizonyára része van ennek abban a bátortalanságban is, amely ma még sok tehetséges leányt, asz- szonyt távol tart a közélettől, a vezető funkciótól is. Katona András, a pártvezetőség titkára azokat az intézkedéseket sorolja, amelyeket a dolgozó lányok, asszonyok szakmai és politikai képzettségéért már eddig tettek: — A boltvezetők többsége és a helyettesek harmada nő. Számukra rendszeresen megszervezzük a vezetőképző, illetve továbbképző tanfolyamokat. Az idén huszonhat nő- és négy férfiboltvezetőnk végzett. Az eladók tanfolyamán huszonötén tanultak... De ott vannak nődolgozóink az ellenőrök tanfolyamán, tanulnak a kereskedelmi és vendéglátó, a számviteli főiskolán, a kereskedelmi szakközépiskolában, a tömegpolitikai és a káderképző tánfolyamokon. Ez a következetesség természetesen nem a véletlen műve. A vállalatnál évente legalább egy alkalommal megvizsgálják, hogy milyen Tórák Margit a KISZ-titkár, „civilben” hálózattervezési előadó. A vállalatnál volt kereskedelmi tanuló, itt szabadult fel, s ezért érthető, hogy a KlSZ-bizottság egyik legfontosabb feladatának tartja a fiatalok, a kereskedelmi tanulók nevelését. — Ügy gondolom, azért, hogy a tanulóból jó kereskedő legyen, megszeresse a szakmát, segítse a vásárlókat... szóval azért sok mindent kell még tennünk... Az csak az első lépés, hogy a vállalat szerződést köt velük, anyagiakkal támogatja a fiatalokat, hogy zavartalanul tanuljanak. Meg kell tanítanunk őket kereskedni! Jobban fel kell őket készítenünk a munka nehezére is. Arra, hogy ez időnként fizikai munkát, nagyobb terheket is jelent. S hogy nem lehet jó kereskedő az, aki nem tud kapcsolatot teremteni a vásárlókkal. .. így talán kevesebben lesznek közöttünk olyanok, akik az első hónapok után, a több pénz reményében valamelyik ipari üzemben keresnek munkát. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál évek óta gondot okoz a megfelelő számú tanulók szerződtetése. Fiúk csak kevesen vállalkoznak arra, hogy kereskedni tanuljanak és a lányok közül sem mindegyik áll a pult mögé, amikor végzett. Igaz, a Salgótarjánban és Balassagyarmaton tanuló fiatalokból mindössze ketten választottak más munkát. Ám a vállalatnál számon tartanak olyan időszakot is, amikor a végzett fiatalok egynegyede, viszonylag rövid idő után elment a vállalattól. Többségük azért, mert kevésnek találta a kezdők ezernégyszáz-ezerhatszáz forintos alapfizetését és soknak a munkát, fárasztónak a két műszakot. Salgótarjánban a 201-es ABC-áruház, közismertebb nevén az ÉVI a megye egyik legkorszerűbb és legjobban ellátott áruháza. Hétköznapokon három és fél, szombatonként pedig ötezer embert szolgálnak ki. A bolt éves forgalma nyolcvanmillió forint körül van és ebből legalább húszmilliót novemberben és decemberben, tehát ezekben a napokban forgalmaznak. Klenóczki János boltvezetővel nem is köny- nyű szót váltani. — Tulajdonképpen ötvenegyen vagyunk és ez a létszám az önkiszolgáló rendszerrel párosítva elegendő a forgalom lebonyolításához — magyarázza. — Hogy mégis gondokkal kezdem, az tulajdonképpen abból adódik: nyolc-tíz emberünk rendszeresen távol van. Különösen érzékenyen érint bennünket, hogy a hat-nyolc éves gyakorlattal rendelkező dolgozóink közül tizenegy kismama gyesen van. De hát egy olyan vállalatnál, ahol a dolgozók többsége nő és fiatal, ezzel számolni kell. A mi dolgunk az, hogy szervezettebb munkával pótoljuk hiányukat... Az önkiszolgáló rendszer, néhány áruféleség előre csomagolása, a kisgépek az eladótérben és a pultoknál, ezek segítenek. S még valami: a szervezettebb, folyamatosabb munka. — Ahol ennyi nő dolgozik, nem egyszerű megszervezni a folyamatos munkát sem. .. — Valójában nem is tudtuk ezt megoldani a magunk erejéből — ismeri be az üzletvezető. — Tekintettel kell lennünk a kisgyermekes anyákra, a tanuló fiatalokra... A műszakpótlékért viszont vannak vállalkozók, és szívesen segítenek nyugdíjasaink is, ha éppen úgy adódik... Az áruházban dolgozó kereskedők közül csak kevés akad, aki munkahelyet változtat. Miért is tenné? A munkakörülmények nem rosszak és a kereseti lehetőségek sem. A pénztárosok három-, három és fél ezer forintot is megkeresik. Igaz, megmozgatnak érte tizenhat-tizennyolc mázsa árut naponta. Legfeljebb azok mennek el, akiket visznek. Boltvezetőnek vagy helyettesnek valamelyik más üzletbe. Tanulókat, vezetőket is nevelnek. Maguknak is, más boltoknak is. Klenóczki János helyettesei között három nő van. Valamennyien középiskolát végeztek és nagy szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Szlávik Ida is az áruház „elődjében” lett kereskedő. Nevetve meséli: — Soha nem jutott eszembe, hogy valaha is a pult mögé állok, feőst meg már úgy vagyok vele, hogy nehezen vállalnék más munkát. Egyszerűen belecsöppentem a szakmába. Először négy-, majd nyolcórás voltam..: Tanulni kezdtem, pénztárosnak tettek, s most a vegyi részleget vezetem. Az én gondom az árurendelés, az áruválaszték bővítése... Mert az üzletbe előbb be kell hozni a vevőt ahhoz, hogy vásároljon. Az áruházban három szocialista brigád dolgozik. Az egyiknek Szlávik Ida a vezetője. — Terven felüli forgalmat vállaltunk, társadalmi munkában előre csomagoljuk az árut, takarítunk, óvodát patronálunk, a gyesen levő kismamákat látogatjuk — sorolja a közösség munkáját a brigádvezető. — S természetesen tanítjuk, neveljük a tanulókat, mert jó volna ha minél több lenne belőlük... és mert valahogy mi is így tanultuk, szerettük meg a szakmát. Vincze Istvánné Salgótarjánban a 291-es ABC-áruházban a sok ezer salgótarjáni és vidéki vásárló igé- n. -:-i k kielégítése mellett folyamatos tarmlóképzés folyik. Jelenleg huszonnyolcán ismerkednek a szakmával, de rendszeres a bolti dolgozók, az eladók, a pénztárosok továbbképzése is. Brigádkezdeményezés Házhoz megy a cipőbolt A salgótarjáni ÉVI Üzletházban, a 350. számú cipőboltban dolgozik a Kállai Éva brigád, mely a szocialista munkaversenyben kivívta az aranykoszorús címet. Szeretnék, ha az idei eredményeik sem maradnának el a múlt éviektől. Erre van is esély, hiszen a közelmúltban megtartott értékelés azt bizonyítja, hogy időarányos tervüket teljesítették. Az eredmények mellett fő feladatuknak tekintik az udvarias kiszolgálást, az előzékenységet a vevőkkel, elsősorban az idősebbekkel szemben. A brigád újszerű kezdeményezéssel élve levélben felkereste tizenöt környékbeli termelőszövetkezet vezetőségét azzal az ajánlattal, hogy a tagság válasszon a bolt kínálatából, s a megrendelt fajtájú és fazonú cipőket —■ nagyobb mennyiség esetén — leszállítják a szövetkezet tagjai részére. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a készlet értéke 3 millió forint, akkor nem megvetendő választékról van szó. A boltban már megkezdődött az év végi csúcsidény. Napi 300—400 vevő is megfordul a cipőspolcok között. Ez egyben a bolt népszerűségét is bizonyítja. A sok munka mellett másokra is gondolnak. Karácsonyra a salgótarjáni öregek napközijébe készülnek. Látogatásuk során szeretnék megajándékozni az idős embereket. NÖGRÁD - 1978. december 3.. vasárnap 7
