Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
Kuba Magyar vezetők távirata a kubai íorradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából Dr. Fidel Castro Rúz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanács elnökének, a Minisztertanács e) nőkének. Havanna Kedves Fidel Castro elvtársi A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében, forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi' Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. A magyar kommunisták és népünk nagy megbecsüléssel tekint a kubai kommunisták és nép forradalmi vívmányaira és sikereire. Ezek elválaszthatatlanul összeforrtak a szocialista országok népeinek és más haladó erőknek a társadalmi haladásért, a békéért és biztonságért folytatott világméretű harcával. Kuba internacionalista külpolitikája, töretlen szolidaritása, az imperializmus agresz- sziói ellen küzdő forradalmi erőkkel, a kubai kommunisták harca a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért méltán élvezi a világ összes haladó erőinek megbecsülését. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok 1979. évi havannai csúcskonferenciája kiemelkedő jelentőségű esemény tesz a mozgalom imperialistaellenes céljainak valóra váltásáért folyó küzdelemben. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága napról napra mélyül és együttműködésünk az élet minden területén eredményesen szolgálja a magyar és a kubai nép, az egész szocialista közösség érdekeit. Szívből kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a kubai népnek, hogy további kimagasló sikereket érjenek el hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a béke és a szocializmus javára. Budapest, 1978. december 30. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Lázár György, a Minisztertanács elnöke * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait, Bias Rucának, a Kubai Köztársaság Népi Hatalmi Nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partner- szervezetét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Bsketa- nács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Amerika szabad földje Kuba Irgfontosabb terménye még ma is a Santa Cruz del Nortc-bcn van a világ leg- cukornád. nagyobb rumgyára. A hét 3 kérdése Az ünnepek alatt lassabban forgott a világ kereke, de azért azok, akik politikusként, vagy publicistaként hivatásból foglalkoznak a világ dolgaival, változatlanul azt találgatták: mi lesz a folytatása a genfi Gromiko—Vance .találkozónak? Irán is, Törökország is a mohamedán világhoz tartozik, így aztán karácsonykor ott nem lévén ünnep, nem volt ami enyhítse a belső válságot. Irán van súlyosabb helyzetben, jogos a kérdés: nem jutott-e már döntő szakaszába a teheráni válság? Kína szinte minden héten szolgáltat kisebb-nagyobb szenzációkat, most a párt központi bizottságának előző heti ülése után végrehajtott személycserék utaltak a hatalmi harc folytatódására. De azért is figyel Kínára a világ, mert január elsején lép életbe a kínai—amerikai diplomáciai viszony helyreállításáról szóló megállapodás. Mik a kínai hatalmi harc kilátásai? Mi lesz a folytatása a genfi Gromiko—Vance találkozónak? I Az amerikai sajtó karácsony előtt olyan hangulatot igyekezett kelteni, mintha „zsinórban” történhetnének egymás után döntő megállapodások a világ fontos és vitás ügyeiben — hála a Fehér Ház urának. Cyrus Vance genfi útját is úgy harangozták be, hogy a svájci városban már meglesz a teljes megállapodás a SALT dolgában, ezt követően már a Brezsnyev—Carter csúcstalálkozó helyét és időpontját is közölni fogják. Carter képviselője ezután pedig úgy megy Brüsszelbe, hogy ott meg az egyiptomi miniszterelnök és az izraeli külügyminiszter között hoz létre kompromisszumos megegyezést. Ami a Közel-Keletet illeti, a Vance—Khalil—Dajan alkudozás Brüsszelben nem hozott eredményt, s ezt egyiptomi és izraeli részről egyaránt hamar nyilvánosságra hozták. A genfi tárgyalások kétoldalúak voltak, arról, ami Gromiko és Vance között elhangzott, szűkebb információs csatornákon át kaphatott tájékoztatást a külvilág. A szovjet sajtó azt hangsúlyozta, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról megkötendő új egyezmény ügye a befejező szakaszába érkezett, a továbbiakban feltehetően elegendő lesz a Moszkva és Washington között meglevő, szokásos diplomáciai érintkezési rendszer (Genfben ott vannak a két ország küldöttségei, Washingtonban ott van Dob- rinyin szovjet nagykövet...), nem kell újabb külügyminiszteri találkozó a SALT—II. még vitás kérdéseinek tisztázásához. Vance hazatérve közölte, hogy „elvi megállapodás” született egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, az időpontról még nem döntöttek. Mindenesetre az amerikai lapok már nem januári időpontról közölnek találgatásokat, hanem februárt emlegetnek. A héten Genfben ismét találkoztak a szovjet és az amerikai SALT-küldöttségek vezetői, még nem hozták nyilvánosságra, mikor ül össze a teljes ülésre a két SALT-kül- döttség. Döntő szakaszába jutott'e már a teheráni válság? A kívülálló számára is hosz- szúnak tűnik már, ahogyan hónapról hónapra húzódik az iráni válság... Olyan elemi erővel tört ki a népi elégedetlenség a sah ellen, hogy már rég azt gondolhatta volna az ember: az uralkodó feladja a harcot. De Iránban sokkal nagyobb tét forog kockán, mint a császári korona: az olaj is fontosabb, meg az ország földrajzi-politikai helyzete. Most éppen az olajjal kapcsolatos megfontolások kerülhetnek előtérbe, hiszen — az iráni válság döntő, utolsó szakaszának elkövetkeztét jelezni látszó módon — az olajkutak termelése abbamaradt, az export leállt. Természetesen a belső helyzet szempontjából az sem közömbös, hogy magában az országban is olajhiány lépett fel, nincs benzin a gépkocsik számára, nincs fűtőolaj a kályhákba. Fontosabb azonban, hogy Irán egész sor országnak szállít — Nagy-Britanniától Romániáig. A jelek szerint a teheráni császári palotában is felmérték, hogy a jelenlegi katonai kormány nem tud eleget tenni feladatának, nem tudja helyreállítani a rendet, nem tudja elfojtani a sah elleni tiltakozást. Annak is jelei mutatkoznak, hogy a hadsereg, amely pedig eddig hű maradt a császárhoz, most már lelkiismereti válságba bonyolódik és bizonytalankodni kezd, ki ellen is fordítsa hát fegyverét. Amerika is előbb-utóbb dönteni kényszerül: továbbra is kitartson-e Mohammed Reza Pahlavi mellett, vagy most már hozzájáruljon az ellenzék hatalomra kerüléséhez. Washingtonban mindmáig azt hajtogatják a hivatalos nyilatkozatokban, hogy a sah mellett állanak, de már elismerik, hogy a franciaországi számkivetettségben élő Kho- meinival és az iráni nemzeti front vezetőivel egyformán kapcsolatba léptek. Alighanem amerikai nyomás eredménye, hogy a császár most már az ellenzéknek ajánlotta fel a kormányalakítást. A fordulat végrehajtásának szemmel tartására amerikai hadihajókat vezényeltek a Perzsa-öböl közelébe. Ez is beszédes jel, hogy az iráni válságban itt a vég kezdete. Mik a kínai hatalmi harc kilátásai? A kínai párt központi bizottságának karácsony előtti ülése után az államtanács — ez a kormány hivatalos elnevezése — összetételében változásokat hajtottak végre, amelyek ha nem is hoztak döntő módosulást az erőviszonyokban, Teng Hsziao-ping és csoportja befolyásának újabb növekedését eredményezik. Látnivaló, hogy Teng és hívei, akik közül sokan félre voltak állítva, vagy üldöztetést szenvedtek a „kulturális forradalom” idején, egyre inkább szembekerülnek Hua Kuo- feng elnökkel és azokkal, akik Mao Ce-tung mellett a hatalom napfényében sütkéreztek. Kínában a hatalmi harc mindig is kompromisszumos és átmeneti fordulatokat hozott. Most is kirajzolódni látszik a két csoport — Teng és Hua hívei — közt ez az alku: elméletileg és szavakban igazolják az eddigi maoista vonalat, még a „kulturális forradalmat” is, viszont, a gyakorlatban egymásután rehabilitálják azokat, akiket Mao alatt eltávolítottak a hatalmi pozíciókból. Teng vonala látszik érvényesülni abban, ahogyan Kína egyre inkább a nyugat felé fordul, a „négy modernizálás” végrehajtása érdekében (a mezőgazdaság, az ipar, a hadsereg, a tudomány és a technika korszerűvé tétele). Január 1- én a kínai—amerikai kapcsolatokban új helyzet jön létre a diplomáciai viszony helyre- állítása nyomán. Ugyancsak január 1-én szűnik meg a diplomáciai kapcsolat az USA és eddigi védence, a Csang Kaj-Sekista Tajvan között. Ez is fordulat a javából. Látványosan tiltakoztak ellene a. tajvaniak: rothadt gyümölccsel, záptojással, üvegekkel dobálta meg a tömeg a tárgyalni Tajpenbe érkezett Chirstopher amerikai külügyminiszter-helyettest. Pálfy József „Kuba az Antillák gyöngye” — hirdették évtizedeken át a turistacsalogató prospektusok a természeti szépségekkel valóban bőven megáldott ka- rib-tengeri szigetországról. A kubaiaknak azonban évszázadokig vajmi keveset jelentett a természeti szépség: az őslakókat, a karib indiánokat a spanyol gyarmatosítók száz év leforgása alatt szinte maradéktalanul kiirtották. Az Afrikából odahurcolt rabszolgák „élettere” pedig alig terjedt túl a cukornádültetvényeken. A múlt században a Madridból kinevezett helytartók és gyarmati funkcionáriusok uralma elviselhetetlenné vált — még az első hódítók több, generáció óta Kubában élő leszármazottai számára is. Többször is összefogtak a gyarmatosítók elleni harcukban a lázadó rabszolgákkal: a faji megkülönböztetés már csak ezért is mindig idegen volt a kubai néptől. A „Színesek számára tilos!” feliratokat a spanyolok helyére lépő amerikai „új gyarmatosítók” importálták az üdülőparadicsomuknak és első számú cukorszállítójuknak tekintett Kubába. A múlt századi szabadságharcosok küzdelmét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására megalakult Kubai Kommunista Párt folytatta századunk húszas-harmincas éveiben az amerikai érdekeket kiszolgáló bábrendszerek, diktatúrák ellen. A forradalmi hagyományok folytatójaként alakult meg az ötvenes években a Július 26-a mozgalom, amelynek hadserege több éves harc után, 1959. január 1-én végleg győzedelmeskedett, s a kubai nép maga vehette kezébe sorsa irányítását. Azóta ismerik és emlegetik Kubát „Amerika első szabad földje” néven. Nem mintha korábbi elnevezése, a „Karib- tenger gyöngye” alaptalanná vált volna — sőt, a kubaiak számára azóta nyert igazi értelmet. „Kubát ismerd meg először, ne a külföldet” — hangzott Saborit, a politikai dalénekes hatvanas években slágerré vált szerzeménye. S meg is volt rá a mód: a luxusszállók és -üdülők elérhetővé váltak a dolgozók számára. Persze nem ez volt az első és messze nem is a legfontosabb tényező, hiszen a népi Kuba nem csak forradalmi hagyományokat, hanem súlyos gazdasági-társadalmi gondokat is örökölt. A szocialista építés útjára lépett országnak legelőször ezekkel kellett felvennie a harcot. Azóta Kubában minden év kap egy nevet, amely az esztendő legfontosabb feladatára, eseményére, vagy évfordulójára utal. A nevek is jól illusztrálják azt az utat, amelyet az ország az 1961-es „írástudatlanság felszámolásának évétől” az idei „XI. Világifjúsági Találkozó évéig” megtett. Talán az elsőre a legbüszkébbek Kubában: egy év alatt az akkori egymillió analfabéta közül hétszázezret tanítottak meg írni, olvasni — s ez csak az első lépés volt. Kuba megteremtette azokat az intézményeket — nem csak a 18 éves korig kötelező és ingyenes iskolarendszert, hanem a szükséges iskolákat is —, amelyek lehetetlenné tették az írástudatlanság újratermelődését. S az egykori „túlkoros” tanulók között bizonyára nem egy akad, aki azóta felsőfokú képesítést szerzett. Egy másik, szintén alapvető fontosságú eredmény: a forradalom előtt számos népbetegséggel sújtott trópusi Kuba higiéniai helyzete, orvosi ellátottsága, egészségügyi intézményhálózata ma már állja az összehasonlítást, bármely európai országéval. Mint minden intenzív fejlődési folyamatban, a kubaiban is adódtak gondok. 1970- ben, a „Tízmillió tonna évében” nem sikerült elérni a kitűzött célt, a tízmillió tonnás cukortermelést. „A balsikert változtassuk sikerré!” — adták ki a jelszót még az év derekán Kubában. S a leszűrt ,— elsősorban szervezési hiányosságokra utaló — tapasztalatok hasznosan szolgálták a kubai fejlődés újabb, azóta is töretlen szakaszának megindítását. Kuba még az öröklött gondokkal birkózva hozzálátott, hogy fokozatosan eleget tegyen a forradalmi változások nyomán járó fejlődés követelményeinek: felülvizsgálták a pénz gazdasági szereDét, az ár- és bérviszonyokat, az erkölcsi és anyagi ösztönzés formáit és helyes arányát. Kidolgozták — már a KGST-tagjaként és a komplex programba bekapcsolódva — az első ötéves tervet, amely 1980-ig tart. „A forradalom átmeneti időszaka lezárult, szocialista államunk megteremti végleges formáit” — mondotta egy alkalommal Fidel Castro, s ez a megállapítás összecseng azzal az útmutatással, amelyet a Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott I. kongresszusa adott — az elért eredmények elemzése alapján — a további teendőkre. Ennek már megvalósult,’ legfontosabb állomásai: az új szocialista alkotmány, a tanácsrendszer és az állami vállalatok új gazdálkodási rendjének létrehozása, amelyek az 1977-es „Intézményesítés évében” kezdtek átlépni a „kísérleti szakaszból” az általános gyakorlati alkalmazás útjára. A forradalom valamennyi esztendejének nevét felsorol-, ni túlságosan hosszú lenne; még hosszabbra nyúlna azoknak az eseményéknek a listája, amelyekről nem neveztek el évet, bár jelentőségük alap-« ján megtehették volna. Mindenképpen említeni kell viszont azt az internacionalista segítséget, amelyet Kuba az angolai és az etiópiai népnek nyújtott az országukat ért külső agresszióval szemben. Kuba sokféle konkrét formában megnyilvánuló szolidaritása a fejlődő világ népei iránt, az el nem kötelezett országok mozgalmában vállalt szerepe (1979-ben Havanna látja vendégül az el nem kötelezettek csúcsértekezletének résztvevőit), azt mutatja, hogy a kubai nép a testvéri országoktól kapott támogatás mellett is hatalmas energiákat igénylő országépítő gondjai közepette sem feledkezett meg történelmileg még nem is oly távoli múltjáról, amely ma még számos fejlődő ország jelene. Még nem tudjuk, hogy mi lesz 1979. elnevezése, egy azonban bizor Vos: Kubában a forradalom győzelmének huszadik évfordulóján kezdődő új esztendő a s.ilárd alapokra helyezett fejlődés talán nem látványos, de. következe*: tes folytatása lesz. Haszonits István 2 NÖGRÁD - 1978, december 31., vasárnap ] Havanna lakosai a győzelmes forradalmárokat köszöntik.
