Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

Bűvös négyzet fiiatok be az ábra üres négyzeteibe az ‘5-től 20-ig ter­jedő számokat úgy. hogy a számjegyek összege' valameny- nvi vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átlóban egyformán 50—50 legyen! Könnyítésül négy számot már beirtunk. Csigavonal i j#m. . u ifi D D o R c b B .BjjwB.1 ! E. A /ti M; BBB Ili'iíijliíiliiii1 í! pl ill u n :LJ Mnp'J! A ■ ff' f1*1* ..*7? G ■ D 1 .|tf 0 N 1' i 11 ! 1 i'- fi [[Il J 1 1A | .il T A L j n 1 A ii 0 Vf|F''1 A r~\ A I 1-5= o ||||# m A Jpe»! A ! jl Cl |”m(| 1 1 Az ábra mértani középpont- végig, Petőfi Sándor egyik Jóból kiindulva, csigavonalban verséből kaptok részletet, olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok Hogy szól ez az idézet? A tengerek színe Azt mondják, hogy minden tengernek megvan a maga sa­játos színe. Nem egyszer éppen ebből a színárnyalat­ból származik a tengerek ne­ve. A növényekben és állatok­ban gazdag Fekete-tenger, feltűnő vörös algák okoznak, de ugyanakkor a középső ré­szeken a víz — egyike a leg­melegebb és a legsősabb vi­zeknek — kékeszöld színű. A Sárga-tengerbe olyan fo­lyók ömlenek, amelyeknek vize nagy mennyiségű löszt nagy mennyiségű kénhidrogént tartalmaz. Különösen a tartalmaz, ami körülbelül 200 méter mélységen túl a szer­ves élet megszűnését idézi elő. A tenger fenekén épp ezért sötét iszap van és ez okozza azt, hogy a víz helyen­ként feketének tűnik. A Vörös-tenger annak a szinhatásnak köszönheti el­nevezését, amelyet az Itt-ott Huang-ho ilyen, az úgyneve­zett Sárga folyó, amelynek lösztartalma világviszony­latban a legnagyobb. Innen a tenger neve. Ne feledkezzünk meg a Fehér-tengerről sem, amely nevét onnan kapta, hogy a fehér hó és jég világa veszi körül. Melyik énekel a legszebben? A szünetben a gyerekek azon vitatkoztak, vajon a füle­müle, vagy a sárgarigó énekel -e szebben. Előzőleg biológia­óra volt, az énekesmadarak hangadó szervéről tanultak. Ez volt a szenvedélyes vita kivál­tója. Jóska makacsul védte a ma­ga igazát a fülemüléket illető­en, Laci ellenben továbbra is a sárgarigó mellett tört pálcát. A vitatkozókhoz Marika is csatlakozott, aki elmesélte, hogy nyáron a Balaton mellett az üdülő kertjében minden reggel egy fekete sapkás ba­rátka hangos énekére ébredt. Ott ült az ablak előtt egy ma­gas bokor ágain, néha még lüktető torkocskáját is látni lehetett éneklés közben. — Azt hiszem, a barátka még a fülemülénél is szebben dalol — mondta Marika mély meggyőződéssel. — Hát azt tudjátok-e — állt meg a vitatkozók mellett Már­ta néni, hogy Magyarországon két fülemüle faj él? A közön­séges kis fülemüle mindenfelé elterjedt, sötétebb színezetű és mellén foltos rokona, a nagy fülemüle, azonban csak az or­szág északkeleti részén, főként a Tisza ligeterdeiben fészkel. Érdekes különbség a két faj között — folytatta a tanárnő, — hogy a kis fülemüle főként alacsonyan, a bokrokon ülve énekel, fajtestvére a folyóparti magas nyárfák koronájába is felrepül és onnét énekel. Hangja mélyebb, lassúbb üte­mű és ércesebben csengő, mint a kis fülemüléé. Jóska a tanárnőhöz fordult: — Márta néni szerint melyik a legszebben éneklő madár? — Azt hiszem, valójában nincs is ilyen, — válaszolta a tanárnő elgondolkozva — he­lyesebben mindenki a saját Íz­lése szerint döntheti el, hogy a fülemüléket, az énekes rigót, a barátkát, vagy éppen a sár­garigót teszi az első helyre. Végeredményben minden ma­dár éneke szép és szorosan hozzátartozik az erdőhöz, me­zőhöz, a szabad természethez. Nélkülük üres lenne a határ és nem nyújtana örömet, ki- kapcsolódást számunkra a ki­rándulások során. Többek kö­zött azért kell védenünk éne­kesmadarainkat. Vigyáznunk kell arra, hogy soha be ne kö­vetkezhessen az oly sokat em­legetett „néma tavasz”. Schmidt Egon Karsztvizek, cseppkövek, barlangok A mészkő- és dolomithegy- A függő, vagy csekély karszt szottak elődeink életében, biz- ségek, azaz a karbonátos kő- vízrendszere gyakran a fel- tos menedéket nyújtottak sok- zetek anyaga vízben nehezen színre tör forrás alakjában, féle természeti viszontagság oldódik. A széndioxidban gaz- ilyenkor karsztforrásról van ellen. Az emberen kívül már dag víz azonban erősen, nagy- szó. Ezek többsége tág üreg- lakói is akadtak a barlangok - mértékben oldja ezeket. A víz rendszerben felgyülemlett víz- nak és fülkéknek például a az említett széndioxidot a leve- bői származik, ezért e fórrá- barlangi medvék a jégkorszak gővel való érintkezés alkalmá- sok rendszerint bő vízűek. Ml- emberével egyidőben létező lé­vai fogadja magába. Ha az vei a karsztvíz, a kőzetek bel- nyék. ilyen víz mészkövekkel és do- sejében nagy tömegben mo- cseDnkőkéoződés folvama- lomitta! érintkezik azokat a ^va nem mindrgmeg5- át A W repedeseken beszivárogva old- te™é«etes szűrőrétegeken mészkőben szivárgó víz ja, mely járatokat es üregeket vizet ívas előtt fertőtlenítem széndioxid-tartalmá­képes létrehozni, olykor üreg- kell, például forralni. Nagy a‘ ^vego széndioxid^tartalma rendszereket, barlangokat. A tömege miatt főképp ipartele- ™1_szé)^Sa^°^f,t‘ák7ÍÍÍnát8tar­kiváit üregekben elhelyezke- pék vízellátására alkalmas. , Jc^lciuI71^ar®on®t"t^ Kivajt uregeKDen emeiywRe ^ talmát kalcium-hidrokarbonát­fnWamlta't A karsztos területekre hulló tá alakítja át. Ez az oldat a karsztosodásnak hívluk csapadékvizek szinte állandó repedéseken keresztül a bar­A karsztosodás ielensését és beszivárgása nagymértékben langüreg mennyezetéig szivá- mibenlétét először Jugoszláviá- old^a a kőzeteket* tágítja a rog, ahol kibukkan, majd le­föld alatti járatokat, ezekből csöppen. Ekkor felületnagyob­fülkéket és na^ m<*etü üre- b0dás következlk be- a szén* Jusoszlávia területének fava- %eket képez. Rendszerint a na- dioxid elillan, kis mészkéreg Sf„zA*^ uipfvp dolomü gy°bb vízelnyelők, felszínre jelenik meg a mennyezeten, a kinézik1 dolomit törő források mögötti részeken fölös víz lecsöppen a barlang hegységek képezik. alakulnak ki olyan üregrend- aljára, ahol is a folyamat A kialakult üregek és vízja- szerek, amelyek barlangnak megismétlődik. A mennyezet- ratok révén a felszínre hulló tekinthetők. Feltárásukkal, fel- ről egy függő — belül csöves csapadékot csaknem teljesen mérésükkel és térképezésük- — cseppkő az úgynevezett elnyelik a karbonátos kőzetek, kel a szpeleológia tudománya sztalaktit, a barlang alján a így a karsztos vidékek vízben foglalkozik. Egyénileg senki felsővel szemközt egy ugyan­szegény területnek látszanak. ne vállalkozzon barlangnak ilyen, úgynevezett sztalagmit Egy-egy esőzés után ugyan v£j(. üregek feltárásával, mert jelenik meg. A folyamat igen megduzzad a patakok szintje, megfelelő szakértelem és fizi- lassú, eredményeképp végül a de csak átmenetileg, aztan kai állóképesség nélkül köny- két cseppkőoszlop összeér, osz- sokszor teljesen elapad. A ta- nyen szerencsétlenül járhat. 1°P keletkezik. A cseppkőkép- roló kőzetek mélyebb szintjei ződmények alakja változatos, viszont karsztvíz formájában A barlangi üregek tágításá- romantikus elképzelésekre annál több vizet rejtenek. ban az áramló víz által vitt készteti a szemlélőket. Ha- A leszálló vizek egy bizo- törmelékek is szerepet játsza- ónkban a legnagyobb csepp- nyos ponton megállapodnak, nak, az ilyeneket aktív bar­ezt nevezzük a karsztvíz szint- lángnak nevezzük. A függőle- kobarlang Aggteleken tala jének. Attól függően, hogy ez gesen leszálló szélesebb jára- tó, 22 km-nyi bejárható hosz- hol van, beszélhetünk függő, toknak zsomboly a neve. A bar- szúsággal. vagy csekély karsztvízről, il- lángok már az emberi kor haj­letve mélykarsztról. nalán is jelentős szerepet ját- Csáky Ida Miért Túr a Túr? Hol volt. hol nem volt. a nasv hegyen innen, a kerek erdőn túl. de nem is túl. ha­nem a kerek erdő kellős kö­zepében élt egv csíkos kis - malac. Ez a kismalac azon- ben más volt, mint csíkos hátú testvérei. Naponta el- csavargott. hiába kérték, hogy ne meaign messzire, bíz a szép szó nem használt. Maid elfeledem, hogy ez a kismalac nagyon szeretett túrkálni. Túrt. túrt. szünte­len. A fák hiába kérték, hogy tövük alatt ne túrkál- ia ki a földet, mert már ré­gen nem esett eső. így gyö­kereikből elpárolog a mara­dék víz is. s ők szórni an pusztulnak. Vaddisznóma- ma szigorúan megtiltotta, hogy a fák alját kitúrkália. hanem máshol, az avar alatt keressen tavalyi makkot. A kismalac elhatározta, hogy világgá megy. Ott aztán azt csinál, amit akar. Nem fog­iák mindig szidni, korholni állandó rosszalkodásáért. — A pillangóról mesélj, amelyik na­gyon szerette a szabadságot — kérte a kisfiú a papáját az esti lefekvés után. A szemét Is jól összeszorította, mert tudta, hogy így mindent jobban lát majd a sötétben. S a pillangó máris ott repkedett fű­szálról fűszálra, virágról virágra, és énekelt. Ezt a dalt nem hallotta senki, csak a pillangó és a kisfiú. A pillangó örömében dalolt és boldogságában, mert nagyon szerette a rétet, az erdőt, a friss illatokat, meg a napfényt, amely onnan zúdult le a hegy orma felől, a magasból felkerekedő játékos szellők társaságában. Egyszer azonban a pillangó nagyon messzire merészkedett. Túl a völgyön, és túl a hegyen a zöld, virágos réten. Elfáradt és meggondolatlanul leszállt egy sötét, fekete, nagy virágra, hogy menedéket találjon magának. Ám a virág gonosz virág volt. Hirte­len összezárta kelyhét és foglyul ej­tette a szegény kis sárga pillangót. Eltűnt körös-körül minden fény. Nem ragyogott már többet a nap sem. Csu­pán homályos derengést látott börtöné­nek eresztékein, az összezáródott szir­mok között. Kívül rekedt a csodálatos napfényes világ, az erdő, a madarak, a rét és minden illat. — Sohasem gondoltam, hogy ennyire fognak nekem hiányozni — gondolta elbúsultan. — Eressz el — kérlelte a Hallgatag Fekete Virágot. — Ezentúl a foglyom vagy! — jelen­tette ki kemény hangon a Fekete Vi­rág. — Már nagyon unatkoztam itt a magányomban. Ezentúl te szórakoz­tatsz. A PILLANGÓ Szegény kis pillangó egészen elcsüg­gedt. Minden jókedve odaveszett. Nem dalolt, nem nevetett többé. Búskomor­rá változott. Naphosszat gubbasztott a Fekete Virág kelyhében. — Kérlek, — könyörgött többször is a virágnak. — Ne légy ilyen gonosz velem. Engedj ki, vissza a fénybe, a mezőre. Különben elpusztulok . . . — Ugyan mit nyafogsz — dühöskö- dött a gonosz virág. — Mi bajod Itt neked ?! Ételedről, italodról én gondos­kodom. Csak ülnöd kell nyugodtan és beszélgetned velem. Se el nem fáradsz, se el nem tikkadsz. Csönd van és hűs a kelyhem mélyén. — Sötét van — jajdult fel szegény kis pillangónk. — És nem tudom, miért kell itt len­nem. Nem szeretem ezt a mozdulatlan­ságot sem. Segítsetek! Segítsetek! Jajdulását messzire repítette a szél, át a völgyön és a magas ormú hegyen, eljutott egészen a távoli kis erdőbe, ahol meghallotta jó barátja, a szelíd őzike is. — Jaj! — riadt meg. — A sárga pil­langó nagy bajban van. És már dobogott is karcsú lába a föld felett, úgy száguldott versenyt a széllel, hegyen-völgyön, meredélyen és patakon át. — Megmentelek pillangőcska '— ki­áltotta. — Ne félj! Sohasem láttatok még ilyen gyors száguldást. Oda is ért. Csak későn. A sárga pillangó már becsukta a szemét, ételt nem/evett, italt nem ivott régóta. Feküdt a Fekete Virág sötét börtöné­ben mozdulatlanul. Ereje is elhagyta és szava sem volt már. Fekete Virág ingerülten figyelte ezt a mozdulatlanságot. Hiába kínálta bár­mivel, a pillangőcska nem is válaszolt. — Hol vagy pillangó! Hol vagy! — szólítgatta az őzike. A pillangó azonban nem felelt. Már nem felelhetett. A sötét virág ekkor végre kinyitotta zárt szirmait és kivetette magából fog­lyát. A sárga pillangó lehullt a földre, ott hevert a fűben mozdulatlanul. Nem repkedhetett többé. Ott találta meg őzike és sírva fa kadt. Szelíden végigsimogatta nyelvével gyönge szárnyait és keserű könnyek­kel öntözte kis barátja testét. S akkori Talán a szelek kapták fel szárnyaikra, fel a végtelen, szabad ma­gasságokba. Máris fent suhant az ég alatt a gyönyörű verőfényben, a tün­döklő, villogó kék ég tengerében. — Repülj, repülj! — kiáltott utána örömmel a barátja. Aztán eltűnt a pillangó az őzike cso­dálkozó tekintete elől. — Tudjátok, azért ment el, mert any- nyira szerette a szabadságot — mesélte később az őzike az erdő lakóinak. — De most már szabad. Senki sem bánthatja többé. Szémann Béla Egv kora hajnalban, amikor méfi a nap is csak nyújtóz­kodott az és alján, a kisma­lac óvatosan, lopakodva, ne- hosv felébressze mamáját és testvéreit, elindult vilásfíá. Amerre ment. mindenütt árkok, sodrok jelezték útját. Ahósv ísv túrkál. hát látja, hogy a fák között esv anyó­ka rőzsét gyűjtöget. Az anyóka, mikor összeszedett esv ölrevaló rőzsét. oda­szólt a kismalacnak: — Kismalac, szépen kér­lek. svere sesítsd fel a há­tamra a rőzsét! — Vedd csak fel a hátad­ra masad! Miért szedtél annyit, hosv nem bírod? Különben sem érek rá. Túrkálok jelentette ki a kis­malac. — Mesállj. mesbánod més ezt! — szólt az anyó­ka, s azzal már el is tűnt a fák között. A kismalac csak túrkált tovább, s haladt előre. Ment. mis esv másik tisztásra nem ért. Hát ott esv másik anyóka is rőzsét gyűjtögetett Na. több sem kellett a malacnak. Már messziről röföste. — Hiába is kérlelsz, úsv- sem sesítek feladni a hátad­ra a rőzsét! — Mesálli. kismalac, mes­bánod ezt més — mondta az anyóka, azzal ő is eltűnt a fák között. A malac pedis túrkált to­vább. Amerre csak elhaladt, panaszkodtak a fák. sirat - ták a szétrásott svökereiket. Igv ért az erdő széléhez. Az erdőn túl fekete földek, szép vetések sorakoztak. Az erdő szélén esv kunyhó állt.' Esvszerre csak kilép belőle esv anyóka, s ísv szól a kis­malachoz: — Kismalac, svere segíts! Tudom, hosv szeretsz ió mélyre túrni. Kérlek, túri le nekem ió mélyre, hosv vizet kaphassak, mert a ku- tam kiszáradt, s víz nélkül szórni an halok. — Hosv is ne! — röfös­te a kismalac. — Majd bo­lond leszek — mondta, s már indult is a csábítóan zöld vetések felé. Ebben a pillanatban az anyóka svönvörű szép tün­dérré változott, s isv szólt. — Gonosz a lelked, kis­malac! Háromszor nem se­gítettél nekem és hatalmas károkat okoztál az erdőben. Gonoszsásod, önzésed ha­tártalan. Ísv arra ítéllek, hosv sohase nvushass! Csak túri szüntelenül, de már nem a masad kedvére, hanem a fák. a növények, s az embe­rek örömére.- Innen az er­dőtől kezdi el túrni, s ad­dig túri. mis csak esv nasv folvóhoz nem érsz. Mert víz kell itt minden élőlénynek. Csak ha odaérsz, akkor ol­dódik fel a varázslat! — mondta a tündér. Varázsszavára a kismalac ió mélven tűrni kezdett, s ahosv haladt előre, masa mögött mélv csatornát ha- svott. Ezért olvan mélv a Túr. és keskeny is. mert egv kis­malac túrta: Aki nem hiszi, iárion utána. Budaházi István Miki egér jubilál A bajusza sem őszült meg, születésnapi tortával és sok - pedig már ötven év is eltelt sok léggömbbel, azóta, hogy Miki egér elő- A hollywoodi legenda sze- ször lépett a közönség elé. rint Walt Disney a figurát Születésnapját több mint két- 1928-ban egy utazás során ta- ezren ünnepelték ugyanabban lálta ki, amikor egy kisegér a broadway-i színházban, ahol sétált1 ót a fülkén. Otthon Dis. fél évszázada Amerika ked- ney nyomban rajzolni kezdett, véne rágcsálója bemutatkozott s feleségének azt javasolta, az első hangos rajzfilmen. A hogy nevezzék Mortimernek színház jelenlegi társulata dal- a hatalmas fülekkel rendelke. lal köszöntötte születésnapja ző, pókhasú kisegeret. A figu- alkalmából a híres egereket. Az ra keresztanyja aztán mégis előtérben nagy tömeg, nevető Disney felesége lett, aki úgy gyerekek ünnepelték Mikit, vélte, hogy egy ilyen vidám, A vidám kisegér 50. szüle- kis teremtéshez jobban illik tésnapja alkalmából több vá- a Miki név. Miki 113 filmje rosba is ellátogat. közül a legtöbb az 1930-as A Fehér Házban estélyt ad- években készült, az utolsót tak Miki egér tiszteletére több mint húsz éve rajzolták. I NóGRÁD - 1978. december 24., vasárnap 1g

Next

/
Oldalképek
Tartalom