Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
\ s Teremtik az otthont... Kétszobás boldogság Gdcsanya mesél, Juditka figyelmesen hallgatja. A méregzöld fenyő a karácsonyt megelőző napokban messzire virított Grozmanék erkélyén. Magas volt és terebélyes. Jólesett ránézni a meleg szobából, a függönyön keresztül. A fiatalasszony mosolyog: — iveken keresztül csöpp- nvi fenyőfát vettünk. Egyszerűen nem fért el a szobában ahol laktunk. Most, hogy ideköltöztünk, olyan • nagyra sikerült a karácsonyfa, hogy még le is kell vágni az aljából. .. O o O o O November elején volt a nagy nap, amikor Grozman Mihályék költözködtek Balassagyarmaton. A Rákóczi út 101—103. számú ház harmadik emeletére. A lakás, amit kaptak kétszobás, erkélyes, tágas konyhával. Azóta az otthonteremtés szép napjait élik. Formálják, alakítgatják a berendezést, hogy az valóban barátságos, igazi otthon leeven. Éveken keresztül vártak erre a pillanatra. Számon tartották miképpen épülnek a lakások, hogyan magasodnak az emeletek. Reménykedtek, hogy egyik nekik jut. A naponta sokszori porszívózás közben, télen a hidegben, vagy amikor az egerek kaparásztak a padláson, a férj mondogatta a feleségének „majd az új lakásban másként lesz....” Vagy az asszony szólalt meg „majd ha elköltözünk innen. ..” Grozman Mihályné a finomkötöttárugyár varrónője. Ma már szinte történelemnek érzi az egy szobában eltöltött esztendőket. — Valamikor kamrából alakították azt a szobát, amiben laktunk. Egyik sarkát függönnyel elkerítettük, az volt a konyha. Hogy négyen elférjünk, mindenüvé polcokat tettünk. Most, hogy ideköltöztünk, figyelem a gyerekeket. Mint a kiscsikók, ha kiszabadulnak a karámból, egy hétig szinte állandóan futkostak ide-oda. Élvezik a tágasságot, pedig hát ez is viszonylagos. O o O o O Másfél hónapja laknak a központi fűtéses, nagy ablakos lakásban. Részletre vettek bútort. A régi olajkályha és gáztűzhely árából pedig függönyt, szőnyeget. A konyhában beépített szekrény van, oda nem is kellett más, mint asztal, székekkel. A nagyobbik szobát kényelmesen, otthonosan berendezték, a kisebbikbe egyelőre még a régi heverő került. Oda gyerek- bútort terveznek. Grozman Mihályné körülpillant. — Amióta itt lakunk, mindennap újra és újra örülök a lakásnak. Az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat. Ezt a kényelmet, meleget, világosságot nem is lehet megfizetni. Ami az anyagiakat illeti, a tanácstól kedvezményt kaptak a két kicsire való tekintettel. Kétezerhatszáznyolcvan forintot fizettek a költözéskor, a többit havonta százhetven forintos részletekben törlesztik. Ehhez jön P helyettes. Amikor nincsen szolgálatban, sokat segít otthon. A felesége dicséri. — Elég sokat betegeskedem, járok orvoshoz. Olyankor sincs gond. mert a férjem megfürdeti a gyerekeket, kimos, vagy takarít. O o O o O A házaspár az ötödik karácsonyt tölti együtt. Illetve házasságkötésük után a legelsőt mégiscsak külön ünnepelték, II mert a férj éppen katonáskodott. Mindketten úgy érzik, ez a legszebb, a legboldogabb ünnepük. Grozmanné azt mondja, minden bizonnyal hasonlóképpen éreznek a házbeli családok. mint ők. — Az új lakás, a költözés öröme közel hozott bennünket az itt lakókhoz. Már vannak barátaink. ismerőseink, nem érezzük idegennek magunkat. Aztán hozzáfűzi, hogy még az életformájuk, a napi teendőjük is változott. Sokkal több a szabad idejük, több jut a családra, televízióra, olvasásra. Az ünnepi ebéd készülőben, a rántott húst, sült libát minA konyha most a két férfi birodalma. a lakbér, a fűtés, a villany- számla. — Igaz, hogy a régi helyünkön nem fizettünk lakbért, de havonta elfűtöttünk ezer- ezerkétszáz forint ára olajat. Ha mindent összeszámolok, ebben a kényelmes lakásban nincs több kiadásunk, mint amott volt. A fiatalasszony január kö-^ zepéig még gyermekgondozási szabadságon lesz. A kis Judit kétesztendős, Misiké már betöltötte a hármat. A gyermekeket felvették a bölcsődébe, így nyugodtan megy dolgozni. A férj határőr-tiszt- denki várja a családban. Amikor kigyúlnak a karácsonyfa fényei, alája kerülnek a játékok, a Grozman család joggal érzi teljesnek a boldogságot, Az együvétartozás, a szeretet, az elért vágyak boldogságát. .. Csatai Erzsébet A CSALÁDFŐ épp három 4 NÓGRÁO — 1978. december 24., vasárnap évtizede keresi a kenyerét a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. — Sőt, apám is, nagyapám is e gyárban dolgozott — mondja Kovács János meós. —■■ Én tizenhárom éves koromban kezdtem itt a munkát A szögcsomagolóba kerültem. Később tanfolyamokat végeztem, így lett belőlem meós. Huszonhét éve vagyok a MEF-nél. A külhonba szállítandó áruk minőségét. ellenőrzi. Teendőit nagyon komolyan veszi, tudja, hogy ők nem hibázhatnak, ha meg akarják tartani a jó piacot „Nemcsak a gyártó munkások, hanem a meósok is rosszul vizsgáznak, mikor reklamáció érkezik az üzemhez” — vélekedik. Az asszony „csak” hetedik éve teszj dolgát az acélgyárban. Azelőtt a kórház mosodája volt a munkahelye. A férje javasolta, „hagyja a dagadt ruhát másra”, s dolgozzanak egy helyen, a megye legnagyobb üzemében, fgy került Kovács Jánosné az acélgyár huzalműjébe, ahol most anyagot válogat, csomagol. Tizenkét feldíszített fenyő A karácsony: gyermekünnep. Varázsa olykor élete végéig elkíséri az embert. Jó emlékezni a gyermekkor ajándékváró izgalmaira... Karácsony táján mindig eszembeugrik Sanyi bácsi mosolygós szemű arca. Nálunk ő szokott csengetni, mielőtt bevonultunk volna a szépen feldíszített fenyőfához. Férfiasán bevallom: olykor még most is hiányzik a csengőszó. Harmincévesen is hallgatnám a csingilingit, még azt sem bánnám, ha édesanyám hívogatna az ajándékokhoz. .. A kisterenyei nevelőotthonban percekig nem tudtam megszólalni. Minduntalan arra gondoltam, hogy az itt élő gyermekek vajon évek múlva emlegetik-e a karácsonyt? Lesz-e nekik „Sanyi bácsijuk”, úgy. mint nekem? Magyar Antal igazgató sem szól néhány percig. Jól ismeri az otthonokban élő, nevelkedő gyermekek lélektanát. tudja, hogy a karácsony itt más, mint a rendezett életű családoknál lenni szokott. — Kár lenne tagadni: a családias, meghitt hangulatú karácsonyokkal nem vehetjük fel a versenyt, bár mindent megteszünk, hogy emlékezetes maradjon. Lesz egy nagy fenyőfánk az ebédlőben és további tizenegyet még felállítunk, minden csoportnak egyet-egyet. Ajándékokban sem lesz hiány: 38 ezer forintot szánunk ró. Patronáló üzemünk, a SKÜ ebben is segít. A gyerekek már javában készülnek a karácsonyi műsorra. A kívülállók nem is hinnék, hogy ezek a gyermekek miféle lelki sérülésekkel bajlódnak, várják a karácsonyt, számolgatják a napokat, mint a többi, kiegyensúlyozott családban élő gyerek... — Az otthon 256 lakójából sokan mennek haza az ünnepekre? — Hatvan-nyolcvan gyermekünk valószínű otthon tölti a karácsonyt, bár ez még nem egészen biztos. Volt olyan szülő, aki már előre bejelentette, hogy adjuk ki neki a fiának, vagy lányának járó zsebpénzt, mert abból akarja fizetni az útiköltséget. Kell ehhez kommentár? Sajnos. mé< tudnék hasonló dolgokról beszélni. A cigánygyermekekről még nem is szóltam, itt is sokan vannak és meggvőződésem, bosv nálunk nagyobb élményben lesz részük. mintha esetleg putriban töltenék az ünnepeket. Egyébként is, mielőtt elengedríénk őket, a gyámhatóság engedélyét kell kérni a szülőknek. Csakis olyan szülő viheti haza gyermekét, aki vállalja, hogy megfelelően gondoskodik róla, s persze vissza is hozza iskolakezdésre. Előfordult már, hogy január elején hiába vártuk a gyermeket, kiderült, hogy a szülők pénzhiányra hivatkozva nem hozták vissza... Csúnya dolgok ezek, ne is beszéljünk róla... Bogdán Erzsikével a betegszobában találkoztam. — Karácsonyra biztosan meggyógyulok! — mondja, s olyan kis „tüzeket” fedezek fel a szemében, hogy egy percig sem kételkedem: Erzsiké ott lesz a karácsonyi ünnepségen. — .Vajon kapok ajándékot? — kérdezi halkan, s az igazgatóra. Tóni bácsira pislant félénken. — Majd meglátod... — kapja a választ, s látom, hogy érti Tóni bácsi szavait, mi több: tudja, hogy neki is ott lesz az ajándék a fa alatt Ugyanúgv, mint a kisterenyei nevelőotthon minden egyes kis lakójának... (Sárközi) Színházszerető ifjúság A Német Demokratikus Köztársaságban a színházlátogatók több mint fele gyermek, illetve fiatal. A színházak ifjúsági előadásain kívül a fiatalok az ország öt gyermek-, illetve ifjúsági színházát látogatják. Az első gyermekszínház Lipcsében nyílt meg 1946-ban, 1949-ben alakult meg a drezdai „Az ifjú generáció színháza”, 1950 óta várja a fiatalokat a berlini „Barátság Színház”, amely sok hazai siker mellett külföldi turnékon is — a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában, Jugoszláviában, Olaszországban, Mongóliában, az NSZK-ban — is hírnevet szerzett. A hallei „Ifjú Gárda Színház” 1952-ben kezdte meg működését. Főleg zenés darabokat, koncerteket ad. A mag- deburgi „Ifjú Nézők Színhá- zá”-ban szintén sok a zenés bemutató. Emellett az Állami Színháznak ifjúsági tagozata működik Erfurtban és Rostockban. A műsortervek három korosztály — az 5—8, a 9—13 évesek és a 14 éven felüliek — ízlését, műveltségét veszik alapul. A programon mesejátékok, a nemzetközi és a hazai gyermekirodalom remekeinek dramatizált változatai szerepelnek. Eddig több mint száz, NDK szerzők tollából származó színdarab ősbemutatójára került sor ezekben a színházakban. Az előadások célja, hogy a paradicsomi mesevilág helyett, amelyben a konfliktusok maguktól oldódnak meg, a valódi élet valódi körülményei közé vezessék a fiatalokat, hogy a mesejátékok és más darabok arra tanítsák meg őket: saját képességeik kibontakoztatásával, maguk segítsenek megváltoztatni, jobbá tenni a környező világot. A gyermekszínházak mellett mindenütt pedagógiai osztályok működnek, amelyek előkészítik áz előadások látogatását, kapcsolatot teremtenek a Üjabb helytörténeti kiadvány látott napvilágot a Nógrád megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjának gondozásában, az Adatok és források a Nógrád megyei Levéltárból című sorozatban. A sorozat nyalcadik kötetét Leb- lancné Kelemen Mária levéltáros állította össze, ő írta a bevezető tanulmányt is. Az ízléses kötet három jói elkülöníthető részre oszlik; első részében az államosítás előkészületeinek dokumentumait. zött, sőt szaktanácsadói a színházi együtteseknek. Rendkívül fontosnak tartják az NDK-ban a művészi tevékenység és a nevdlés kapcsolatát. A berlini Humboldt Egyetem pedagógiai tanszékén e tárgykörről szemináriumot tartanak az ifjú pedagógusoknak. A nyári vakációban — mintegy szakmai gyakorlatként — sokféle lehetőség nyílik a pedagógusjelölteknek arra, hogy megismerkedjenek a gyermekszínházak munkájával, céljaival, terveivel. Az NDK egyike a világ harminc országának, amelyek . a gyermekszínházak nemzetközi szervezetének, az ASSITEJ-nek a tagja. a másodikban az államosítás v égrehajtásának iratait olvashatják az érdeklődők, míg a harmadik szerkezeti egység az államosítást követő első évben kíséri figyelemmel a megye iskoláit. A kötet függeléke további hasznos ismeretekkel gazdagítja a helytörténet iránt érdeklődő fiatalokat és idősebbeket. Többek közt közli Nógrád—Hont vármegye pedagógusainak névjegyzékét 1949-ből. Az értékes kiadványt dr. Szabó Károly lektorálta. színház és az ifjú nézők köűoliiimentiinioii az iskolák államosításáról Asszony, ember ugyanott dolgozik A házaspár tizennégy ’esztendeje él együtt. Közös múltjukban nem kevesebb, mint tizenkét évig egy szűkös padláslakásban laktak, kislányukkal és egyikük édesanyjával. Tavaly költöztek szövetkezeti lakásba a Malinovszkij úton. Azóta nyilván sokkal jobbak a körülményeik... — Higgye el, nehéz még így is — mondja az ember. — A fizetés nem túl sok, ebből spórolunk új bútorra. Ötszáz-örazáz forinttal szálltak be a KST-be, hogy szaporodjék a pénz, s megtörténjen a bútorcsere, amire „a terv megvan, csak az egészség legyen jó”. Egyenlő részt vállalnak az otthoni tennivalókból is. Az asszonynak féltucatnyi társadalmi megbízatása akad: tagja a pártnak, a nőtanácsnak, a MSZBT-nek, szb-bi- zalmi, és így tovább. Ennek folytán sok az elfoglaltsága, s tetemes házimunka hárul az urára „Mosni szokott?” — kérdem a férjet. „Azt nem! Takarítok, bevásárolok, legtöbbet a kislányunkkal foglalkozom”. Marad azért teendő a feleségnek is. Hiszen ő állandóan délelőttös, míg a férfi hol reggel, hol délben. hol este indul munkába. Ha azonos műszakban dolgoznak, a gyárban többször is látják egymást, sőt rövid beszélgetésre is nyílik módjuk Az odahaza együtt töltött idő után — némelyek úgy vélik — unalmas lehet még a munkahelyen is találkozni. — Nekünk nem unalmas, örülünk egymásnak — így a férfi. Az asszony rábólint, s hozzáteszi : — Még figyelmeztetjük is egymást, hogy vigyázz magadra. nehogy bajod essen. Mert nagy forgalmú a huzalmű, s kicsi a hely. Egy apró figyelmetlenség mindjárt balesetet okozhat. — Korábban volt olyan időszak, négy évig tartott — veszi- vissza a szót az ember —, amikor egy helyiségben dolgoztunk. Az Is jó volt. Azon is gondolkoztunk: én is átmegyek a huzalműbe, hogy együtt legyünk. De aztán maradtam, ahol vagyok, megfelel így is. A házaspárról jő véleménynyel vannak a gyárban, többször kaptak elismerést a munkájukért. „Iparkodunk a kötelességünknek eleget tenni — így a férj —. velünk probléma nem volt sose.” Miképp pihenik ki a dolog fáradalmait? Odahaza könyv- olvasás. tv-nézés a program. Külföldön ,merre jártak? Csak a feleség volt túl a határon: tavaly egy háromnapos szovjetunióbeli utazáson vett részt. — Én megelégszem a Balatonnal meg Zsórival — legyint Kovács János. — Nyáron a vállalat szabadi üdülőjében voltunk. MILYEN terveik vannak? Már mondták: a bútor újra való cseréje. És azután? Azon még nem gondolkoztak. Hiszen a lakás árának a törlesztése harmincöt esztendő. A férj fölsóhajt: — Én akkorra hetvenöt éves lennél* Molnár IfM
