Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
4 Óvónők között ÜDÜLÉS- TÉLEN Almomban egy vízió kísértett: 4—5 éves gyerekek ülték körül a dohányzóasztalokat, nagy komolyan jelentkeztek. „Jó lenne minden hónapban egyszer-kétszer elmenni a gyerekkönyvtárba. Sétálni úgyis kell, menjünk akkor oda...” „A mi óvodánkban nagy a zsúfoltság, kevés a fektető, kettőnknek van egy- egy akasztója az öltöztetőben”. „Nagyon szeretjük a testnevelés-foglalkozásokat...” Aztán felébredtem. Nem, óvodában még nem tartanak ifjúsági parlamentet — az őszinte légkör pedig bizonyára biztosított lenne, csak a parlamentáris formák betartásával lenne egy kis gond... Voltak azonban parlamentek a nagyobb óvodákban, óvodai körzetekben, amelyeken róluk is szó volt, értük gondolkodtak a minőségi munka feltételeinek javításáról, az élet- és munkakörülmények fejlesztésének lehetőségeiről. Mert mindaz, amit az óvónők szakmai felkészültségéért jobb anyagi és erkölcsi elismerésért, társadalmi kapcsolataik, a lakóhely életébe való fokozottabb bekapcsolódásuk érdekében tesznek, javasolnak, a gyerekekért, a derűs, kiegyensúlyozott óvodai nevelő munka megvalósításáért történik. A pásztói nagyközségi óvodai körzetben a közelmúltban a hat intézmény 96 dolgozója közül 36 harminc év alatti fiatal számára rendeztek ifjúsági parlamentet. Mikuska Mik- lósné az intézmények munkáltató vezetője az elmúlt két évről, a járási szintű parlamenten elfogadott intézkedési terv teljesítéséről adott alapos elemzésében pozitív folyamatról számolhatott be. Az óvónők közül kilencen ebben a két esztendőben szereztek képesítést. Ez is igazolja a képesítés nélküliek patronálásá- nak eredményességét. A számukra tartott bemutató foglalkozások a szakmai tudás szin- tentartását, az ötletek cseréjét jelentette az „idősebbeknek”. 1977. szeptemberétől céljutalmat tűztek ki a patronálóknak. A továbbképzés új rendjéhez igazodva alakult meg a gyermekvédelmi munkaközösség — ezt egy fiatal óvónő vezeti Sok mindent tettek a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének segítése érdekében. A kisgyermekeseknek délelőttös munkát, gyermekeinek bölcsődei, óvodai elhelyezést biztosítottak. Igyekeznek a friss ismereteket hasznosítani, kérik, várják az ötleteket. Bíznak a fiatalokban: az óvodák felében 30 év alatti a vezető óvónő, négyen párttagok. A közéletben, közművelődésben való részvételük javult — ketten falusi könyvtárosok, van ifjúságiklub-vezető köztük, a tanács mellett működő ifjúságvédelmi albizottság munkájában is részt vesznek. A szociális helyzetnél elsősorban — mint mindenütt — a lakáshelyzetről esett szó. Minden igénylő megkapta a pedagóguskölcsönt, 1977—78- ban négyen kezdtek építkezésbe. A zsúfoltság, az eredetileg nem óvodai célra éoült, elavult intézmények, a cigány gyermekek egyre növekvő létszáma a nevelésben sok ’pluszterhet, feladatot jelent. Ennek elismeréseként több helyen adnak pótlékot, ezt szem előtt tartják a jutalmazásnál is. Az intézkedési tervben és a szépszámú hozzászólásokban- egyaránt érintették az óvónők önművelésének, szabadidős-tevékenységének kérdéseit. Sok lehetőséget nyújt ebben a nagyközségi pedagógus KISZ- szervezet megalakulása — programokat ad, a fiatalok összejöveteleken sportolhatnak, tudomást szereznek a kulturális rendezvényekről. Tervezik, hogy hobbikiállítá- son mutatják be azokat a kézimunkákat, tárgyakat, melyeket a szabad idő órái alatt készítenek a fiatatalok. A lakótelepi új óvodában dolgozók egy jó kezdeményezésről, az ötletfüzet „megindításáról” számoltak be. Miről árulkodott a parlament egésze? Az óvodákban a nehéz körülmények ellenére jó a légkör, lelkesek, tennivá- gyók a fiatalok, nincs generációs probléma. Ez főként az egyre javuló személyi feltételeknek köszönhető — az óvónőképzőben és a balassagyarmati Szántó Kovács János Óvónőképző Szakközépiskolában végzettek mellett csak gyermekgondozási szabadságon levőket helyettesítő képesítésnélküliek vannak, közülük többen szintén továbbtanulási szándékkal. Tizenöt évvel ezelőtt még csak hat fő rendelkezett képzettséggel... Az intézkedési tervben megfogalmazott feladatok megvalósítása így valóban a fő célt, a minőségi munka fejlesztését szolgálhatja. G. K. M. GROSS ARNOLD MESEVILÁGA nem akarunk nagy szavakat használni, csak azt mondom: játékos. Hiszem, hogy a feszültséget kifejező alkotások mellett a játékos iróniával és öniróniával megragadott és kifejezett képzőművészetre is szükség van. Hát ilyenek az én grafikáim. Csodavilág? Mesevilág? Egy bekeretezett, kettétépett, de megragasztott, megsárgult moziplakát is szerepel majd e film képei közt. „A film szórakoztat, nevel és tanít. Csoda Milánóban. Olasz filmszatíra”. Gross egyszer szőlőt ásá- rolt az utcán, és a stanicli, amiben a gyümölcsöt kapta, ennek a plakátnak a felébe tépett oldala volt. Tél jött, majd tavasz, s kora nyáron Miskolcon egyszer cseresznyét vett. Papírzacskóba kapta a gyümölcsöt. A zacskó a Csoda másik fele volt. Puha, fehér csend, szikrázó napsütés, kristálycsipkék ziz- zennek az alvó fák ágain... A levegő tiszta, mint a forrásvíz, minden szippantás egy korty- nyi egészség. Talpunk alatt roppan a frissen hullott hó. Turistáktól, üdülőktől hangos a hegyoldal. Mackósra öltöztetett ~'rerekek ülnek a szánkókon. Hógolyó puffan egy kék anorákon, a nyuszi- kucsmás lány menekülne, de az óriás fenyőnél utoléri a fiú, s már hullik is nyakába a gallyak hótakarója. Vigyázz, pálya! — csattan fel a közelben a sízők figyelmeztető kiáltása. Színes villámként siklanak a lejtőn, míg a „gyalogosok” félreállva, bokáig süppedve a hóban bámulják őket. Igazán pihenni csak télen lehet — állítják sokan. Nem nyáron, a tikkasztó kánikulában, amikor még a Balaton vize is felforr, s egy törülkö- zőnyi helyet sem találni a strandokon. A természet télen is csodálatos, az erdőt járva, de még a fűtött szoba ablakából nézve is nyugalmat áraszt. Ma már egyre többen tartalékolják szabadságukat a hideg hónapokra, mert felismerték a tél örömeit. Főleg a hegyvidékek népesednek be. A Mátrában ez az évszak sokkal naposabb, mint bárhol az országban: itt 275 órányi a napfény, míg másutt 171 óra. Az egész éven át nyitva tartó üdülőkben ilyenkor sokkal gazdagabb a program: ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, táncos rendezvények, s ki tudja hány ötletes társas összejövetel váltja egymást két héten át. A téli sport kedvelői szintén megtalálják szórakozásukat. (Már, aki visz magával felszerelést). Kár, hogy nem minden üdülőben lehet szánkót, sílécet bérelni. S valljuk be: kevés a lesiklópályánk is. És a lift... Hazánkban évente több mint egymillió dolgozó tölti szabadságát üdülőkben. A SZOT az utóbbi két évtizedben harmincöt üdülőt épített, illetve újjáépített: Sopron, Mátrafüred, Szilvásvárad, Ba- konybél, Lillafüred... még sorolhatnám, ahol télen is várják a pihenni, szórakozni vágyókat. Egyre több helyen tudják fogadni a nagycsalá- ■dokat — évente mintegy 80 ezer családot —, s nem kevés nyugdíjas talál meleg közösségi életre az üdülőkben. Ha valaki a „téli nyaralásra” szánja szabadságát, azt állítja, hogy valósággal újjá- születet, pihentebben áll munkába, mint a nyári üdülés után, nem azért mondja, mert „savanyú a szőlő”, csak most kapott beutalót. Azért sem, mert toborozni akar a télnek. A vitát könv- nyű eldönteni: egyszerűen ki kell próbálni! Képünk Gross Arnoldot ábrázolja. Portrjfilm készül róla, előtte a rendező; Soós Mária, s az operatőr, Márk Iván. A film címe: „A város felett” nemcsak azért, mert a tizedik emelet teraszáról Pest háztetői látszanak, hanem, mert e készülő tv-film egyik szereplője méregzöld léggömb, amely a város fölé emelkedik, gondolájáról Gross Arnold jelvényei — munkájának, játékainak stigmái, kincsei — csüngnek: szívek, virágok, kalitkák, angyalkaszárnyak, babák, csengők, harangok. A város felett száll a léggömb, alattunk Pest öreg és új házai körbefutó gangjai. Kockakő és betonsivatag udvaraiból kinőtt magányos, lombos fák, lomberdő — szabad madárkalitjai; az utcák fölé kitartott tenyérnyi kis erkélyek; az erkélyeken gyerekek, nagymamák, magányos és komor asszonyok, férfiak. A művész nem szabadulni akar terhétől —, Gross a léggömb gondolájában —, hogy könnyebbé váljék hajója, s mind magasabbra, messzibb kerüljön a várostól; virágcsokrait. játékait, madarait, an- gya’knhajú babáit a gyerekeknek nagymamáknak, az udvaron üldögélő öregeknek, az ablakkeretekbe zárt, az ablakokban könyöklő szomorú, a város fölött szálló léggömböt is becsapásnak, valamiféle áruház reklámtrükkjének vélő magányos pesti bérlőinek viszi, engedi le ajándékként gondolájából. A portréfilmek szokása szerint bemutatják a művészt — magánéletét, otthonát — s alkotását. Munkásságáról okosan, magyarázón beszélgetnek vele, vagy mással, róla. E filmben kevés ilyen „beszélgetés” lesz, inkább Arnold útjait követhetjük a városban. Nagy távcsővel vág neki, még egy fényképezőgép is hintázik oldalán. Egy-egy erkélyt távcsövével megcéloz, vajh mit hoz be a felfedezőnek, mily életnagyítást a látcső objektívje? Tehát ott fent, az erkélyen: kérdezzük meg Grosstól; — Mi a véleménye a játékosságról? A játék valóban esztétikai ka tegória? — Csak egy lehetőség a kifejezésre. Ha nagyon megpiszkálnak, nem is vagyok olyan játékos. Talán csak a rézkarctechnikám művessége miatt mondják a rézkarcomra, hogy olyan „kedves”. Ha a munkáimat részletekben néznénk; egyáltalán nem olyanok. Ha Kőbányai György H. A. IVSai fővé óján latunk * NÓGRÁD 1978. december 21., csütörtök Egy nehéz nap éjszakája. Magyarul beszélő angol zenés filmvígjáték. „Hogyha az angyalokat kiűznék a mennyországból, bizonyára mind idejönnének lakni a hámori völgybe”. (Petőfi). A képen: A lillafüredi Palota Szálló, festői környezetben. Korcsolyázók a Balaton jégt ükrén. Síparadicsom a Bakonyban. A képen: a Gézaházi turista- ház. Kiváló együttes lett a szimfonikus zenekar Salgótarjánban kilenc évvel ezelőtt — Róna Frigyes, a Magyar Állami Operaház karmestere és Virág László, a salgótarjáni zeneiskola igazgatója 20.00: Egy nehéz nap éjszakája. A beat — ma már lexikoncímszó. Az 1960-as évek zenei, majd irodalmi jelenségeit az egykori liverpooli kis együttesről nevezték el, ez a Beatles együttes. A négy fiatalember nemcsak elektromos erősítéssel hangzó, dallamos dzsesszzenét szerzett, hanem életstílust, divatot diktált egy egész nemzedéknek. A róluk készült első filmben saját magukat alakítják. Életüket, amelyben alig van valami az „életből”, hiszen ezt az utazás, a rajongókkal való küzdelem, próba, fellépés, levelekre való válaszolás tölti ki. A tehetséges rendező. Lester vállalkozott ennek a tulajdonképpen eseménytelen életnek ábrázolására. Kitalálták hozzá Paul bajkeverő nagyapját aki nem is volt teljesen kénzeletszülte alak, hiszen egyszer valóban elkísérte őket. sokat bosszantva mindenkit. Megfűszerezték néhány burleszkieleneriel. sok ió számmal és némi elvágyódással. a siker fénvéhől. A film 1064-ben készült: f.eomhnfeiű” hősei ma már igen iólfésíiltnek hatnak, de kellemes szórakozást ígér a fordulatos vidámság és a kiváló zene. vezetésével — alakult meg a József Attila megyei Művelődési Központ szimfonikus zenekara. A 42 tagú városi együttes tagjai többségében zeneiskolai tanárok és növendékeik, akik az öt évvel ezelőtti országos minősítőn ezüst fokozatot érdemeltek ki. Rendszeresen részt vesznek a szolnoki szimfonikus zenekari fesztiválon, ahol egy évvel ezelőtt nívódíjat kaptak. Az együttes többször meghívást kapott az országos kamarazenekari fesztiválra, melyet Veszprémben rendeznek. A remek muzsikusokból álló amatőr együttes a két karnagy vezetésével számos sikert mondhat magáénak, s jelentékeny szerepet vállalt a klasszikus zene széles körű megismeri elésében. Mozart, Haydn, Beethoven műveinek közkinccsá tételében. A kilenc év alatt több mint száz müvef *anul- tak meg és mutattak be az együttes tagjai. Az Országos Filharmónia által rendezett hangversenyeken gyakran fellépnek megyeszerte: az elmúlt hangversenyévadban 20 alkalommal szerepeltek önálló kon. certen és egyéb ünnepi rendezvényeken. A Magyar Rádió a közelmúltban felvételt készített repertoárjukból. A Salgótarjáni szimfonikus zenekar művészeti tevékenységét a napokban jutalmazta a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet; a Kiváló Együttes címet a legutóbbi próbán nyújtotta át a zenészeknek Kugel Tiborné, a Salgótarjáni városi Tanács elnök- helyettese.
