Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

mm m jifc 4*. mm mm w mm wm. m — r mmu — i mmm a mmm ma mm ■ mm ik m mm m mmm mmmm SS m TS mETm 55 5r ír ^ m j £■ T — £■ EJ ] jB B ! ShbhI SBa ■ ■ "iw—r w <1111111111 »■■•Ilin»' « 1 ín i t a m í a !■ i m tm i i m im a \ mm. \m m lelőtt] Sl JS Sokat ígérő f orgácsok Színházaink örökzöld gond. ja — úgy tűnik a szombati televíziós musicalelőzetés után — hervadóban. Más­ként szólva: talán-talán még az sem elképzelhetetlen, hogy lesz magyar musical, akár szé. riában is! Miután a jó zenés vígjáték még nem musical, s a musical sem mindig musi­cal — sokszorosan összetett gondról van itt szó! Ha a színházak le tudnának tér­delni már réges-régen meg­tették volna, félretéve min­den tartást és esdekelve kér­nék a szerzőket (?), hogy ír­janak jó magyar musicalt. S, ha lehetne, mait, mai magyar témájút. Mert, mint mondják, erre lenne igazándiból nagy igény a közönség részéről. Érthetően. Hiszen a musical külhoni és hazai színpadokon is megmutatott példái éppen- hogy ezt a várhatóan nagy igényt igazolják. De ki Írjon mai témájú magyar musicalt? S azt a sokat emlegetett mai- ságot sem lehet túlzottan eről­tetni, mert különben olyan kétes értékű „siker” válhat be. lőle, mint például... Bukott darabról... vagy semmit. Ha meggondoljuk, musicalt igényes drámai töltésű tarta­lom, jó versek és a műfaj sajátosságaihoz igazodó kor­szerű zene nélkül nem is le­het „összehozni”. Másszóval, igényes munkát, igényes, drámaírásban jártas szerzőt, szerzőpárost feltételez, de mivel elég sikamlós ez a pá­lya — csak kevesen vállal­koznak arra, hogy musicalbe ártsák magukat. A bukás lát­ványosabb, a siker meg ért­hetően „kétesebb” értékű, talán ezért nem kapkodnak érte a magyar avatott tollú neves szerzők. Egyetlen példa — ezt is név nélkül — a ze­nés játéknak, netárí musical- nak „megrendelt” darabból a bemutatóra telivér dráma lett, néhány évvel ezelőtt az egyik dunántúli nagyváro­sunk színpadán. Ugyanott nemrégiben bemutattak egy musicalt, jó szerzőkkel — musical műfajban teljesség­gel járatlan színészekkel, s nem mondhatni, hogy a szer­zők túlságosan járatosak let­tek volna a műfajban. A da­rab nagy erőlködéssel ért meg huszonöt előadást, s gyakor­latilag megbukott. Vagyis a musicalhez sok minden kell. Hogy is mondta a szombati musicalelőzetesben a játék­vezető Tahi Tóth László? „Jól éneklő színész, jól játszó éne­kes, pazar díszletek, pompás ruhák..A felsorolás termé­szetesen nem teljes így sem, és nem is egészen pontos. A jó szerzőkről ugyanis nem esett szó. A Játsszunk musicalt! cí­mű televíziós műsor arra vál­lalkozott, hogy mai, készülő magyar musicalekből mutas­son be részleteket egy köny- nyed, talán túlságosan is szakmainak ítélhető keret­játékban, aminek ez a lénye­ge: „Gyertek, gyerekek, itt a stúdió, a meztelen falak, a kamerák, nincs mit titkolni, most csak játszunk — musi­calt!” Három forgácsot fa­ragtak le a nézőnek a készülő musicaltömbökből az igazán rátermett, magyar musical- színészek. A három forgács sokat ígér. Ha egy kis szeren­csénk van — rövidesen há­rom magyar musicalnek is tapsolhatunk. A szerzők? Részben Shakespeare, aztán Petőfi Sándor. A ranggal te­hát nincs baj. A nagy magyar költőtől például a Bolond Is- tókot dolgozzák át musical­színpadra. A televíziós előze­tesben Csákányi László né­hány szép pillanatának örül. hettünk. Az ember elgondolkodhat azon — látva a három előze­test —, hogy vajon a mai ma. gyár valóság nem alkalmas musicalre? Még ebben az ízig-vérig mai műfajban is a történelmi párhuzamok, a történelmi példabeszédek töl. tik ki a szerzői kézirat- és kot­talapokat? Na, de majd meg­jön a mai magyar valóságról író szerzők és musicalszíné­szek hangja is, mint ahogy néhány példa erre is akadt már a közeli múltban. Egy biztos, A musicalszínészek képzése jó úton halad, egyre több az olyan színművész e képzés nyomán, akiben egye­sül a televíziós musicalelőze­tes játékmesterének receptje szerinti adottság: jó hang, ma. gas színvonalú színészi játék, jártasság és képesség a tánc­művészetben. Mi kell még? Drámai magot rejtő jó mai történet, nemcsak a rímekre, ütemre, hanem a mondandó­ra is figyelmet szentelő ver­sek és — jó zene. Az sem baj, ha fülbe mászik. És még? Pazar díszletek, pompás kosz. tümök, azaz, látványosság. Ja, és jó rendező! Amilyen a te­levíziós musicalkóstoló ízke- verője, Szitányi András ren­dező ebben a szórakoztató, elgondolkodtató, előremutató produkcióban volt az elmúlt hét végén. Csákányi Lászlót, Benedek Miklóst, Borbás Ga­bit, Salgótarján szülöttét: Hol. lai Kálmánt, Patkós Irmát, Sáfár Anikót, Vallai Pétert és a többieket egy-egy előzetes­nek szánt, mégis végleges él­ménynek ható pillanatban újra láthatjuk december 23- án a kettes programban, a Játsszunk musicalt! ismétlé­sén. Kellemes, jó szórakozást mindazoknak, akik a magyar musicalre várnak. (T. Pataki) tévéajánlafunk Mai 20.40: Huszonkétezer nap. Körülbelül huszonkétezer nappal ezelőtt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, amelynek jogfolytonos utódja a Magyar Szocialista Munkáspárt. A dokumentum­film ezúttal felidézi a párt hatvanéves történetét, esemé­nyekben gazdag múltját, az objektív történelem és szub­jektív szemlélő oldaláról egy­aránt. Sok szó esik arról a forradalmi helyzetről, amely 1918. őszén alakult ki, s amelynek egyik eredménye a párt megalakulása lett. Ez a párt még csak kezdeti tapasz­talatokkal rendelkezett, ugyanakkor a Tanácsköztár­saság idején sokféle konkrét társadalmi feladatot kellett megoldania. A fiatal művészek jelentős része a párt, a forradalom ol­dalára állt. Érdekes doku­mentumokat idéz a film az akkori fiatal írók, képzőmű­vészek mozgalmairól. A film során tisztán rajzo­lódik ki a hatvan év történe­te, Sarlós Istvánnak a Haza­fias Népfront főtitkárának, a MSZMP Politikai Bizottsága tagjának visszaemlékezései nyomán. A párt történetéből emel ki fontos eseményeket Erényi Tibor történész; a ha­ladó művészek útját E. Fehér Pál publicista rajzolja meg. „Dolgozni csak pontosan, szépen...” Találkozások a munkával *■ ;,Anyu, 12 napig dolgozni megyünk! — újságolta a gye­rek nemrégiben, érezhető izga­lommal a hangjában. — Mun­karuhát kapunk és szakmun­kások mellett rendes munkát, amikor véget ér a két hét, bo­rítékban fizetést! — Ahogy láttam a fiam örömét, elhatá­roztam, nem hivatkozom az őszi beiskolázási költségekre, nem kérem el tőle azt a pénzt. Hadd maradjon meg karácso­nyi ajándékokra, hiszen ez tel­jesen más pénz, mint a többi, amit innen-onnan, nagyma­máktól és nagynéniktől kap. Ezért maga dolgozott meg!” Csak helyeselni tudtam a fiatal mama elhatározását. De hogy is van ez: tanítási idő alatt a nyolcadikos fia két hé­tig gyárban dolgozik? Ez biz­tosan valami új dolog lehet!... legyen Értelmes ÉS PRODUKTÍV A zagyvapálfalvai Budapes­ti úti Általános Iskolában ha­marosan fény derül arra, mi­ről van szó. Szabó Miklós igazgató először a kísérlet alapelveit mondja el. 4 NÓGRÁD = 1978. — Az OIOT-nak van egy olyan javaslata, hogy az isko­lák biztosítsanak tanulóiknak hosszabb ideig — 12 napig — tartó produktív munkára le­hetőséget. Mindezt természete­sen csak a gyerekek, a neve­lés érdekeinek a figyelembe­vételével, szerződés megkötése után. Olyan munka legyen ez, amelynek az értelmét is lát­ják és az üzemnek is hasznos, tehát produktív. A hetedikes és nyolcadikos tanulóinkat érinti ez a kísérletképpen be­vezetett munkavállalás. Idézet a szerződésből: „...a gyár vállalja, hogy a tanulók­nak olyan produktív munkát biztosít, mely közvetlen kap­csolatban van a termeléssel, a tanulók által végzett munká­nak kimutatható népgazdasági haszna van”. SEGÍTI A PÁLYAVÁLASZTÁST Kocsis Jolán tanárnő osztá­lya, a 8. a már tapasztala­tokat szerzett, hiszen, nemré­giben fejezték be a kéthetes munkát. Az osztályfőnök —, aki az iskola ifjúságvédelmi megbízottja is — nem tudja, hogy elmondja, vagy sem: so­december 20., szerda kan vélekedtek úgy, kár, hogy vége . . . — Amikor a beosztást ké­szítettük, két fő szempontot vettünk figyelembe: a lehető­ség szerint mindenki olyan munkát kapjon, amely legkö­zelebb áll az érdeklődéséhez, esetleg a pályaválasztási szán­dékaihoz és hogy 4—5 főnél ne legyenek nagyobbak az egy- egy szakmunkáshoz beosztott csapatok. Így lehetett csak a balesetveszélyt elkerülni —, ami kiindulási alap egy olyan üzemben, mint a síküveggyár. Az én 27 fős osztályomban többen vonzódnak egyik-má­sik szakmához: lakatosok, esz­tergályosok, műszerészek sze­retnének lenni. — Hogyan fogadták őket az üzemben? — Nem mondom, hogy időn­ként nem hátráltattuk kissé a munkát, de segítettünk is. Ak­kor volt a Zagyva II. leállása — sokan a régi gépek szétsze­désében, az alkatrészek meg- tisztogatásában segítettek. Arait rendkívül fontosnak tar­tok pályaválasztási szempont­ból és a munkával való alapo­sabb megismerkedés miatt is: a brigádok elvitték a gyere­keket a gyár minden területé­re, látták a folyamatokat, a különböző szakmákat, a fizikai II „Derű mozdony" múzeuma A lechnika fejlődésének ál­lomásait jól reprezentálhatja a közlekedési eszközök fej­lettségi szintje. A tudomá­nyos-technikai forradalom hatására a közlekedés is ro­hamosan fejlődött, fejlődik ma is. Földi viszonylatban már nincs elérhetetlen tá­volság, A közlekedési eszkö­zök fejlesztésének célja — a biztonság, a kényelem növel é. se mellett — az utazási, szál­lítási idő rövidítése. Ez is tö. kéletesen kifejezi korunknak az emberrel szemben egyre fokozódó — olykor már túl­zott „követelményét”: a ro­hanást. Utazgatásaink során vajon" eszünkbe jut-e akár egy pil­lanatra is, hogy a járműnek amelyen éppen utazunk, mi lehet a múltja? Egyáltalán, van-e annyi időnk — két megálló között —, hogy vé­giggondoljuk ezt? Ha szakí­tunk is időt, hamar rájövünk, bizony elég hiányosak az is­mereteink. Meg tudjuk-e ne­vezni a legjelentősebb felta­lálókat, mérnököket, vagy „csak” alkotásaikat: a gépe­ket, berendezéseket? Vajon általános műveltségünk „tér­képén” hová tudnánk elhe­lyezni a közlekedés fejlődé­sének történetét? Hiányosságainkat' pótolhat, juk, ismereteinket bővíthet­jük, ha megnézzük a Közleke­dési Múzeum állandó kiállí­tásait. A múzeum központi épülete Budapesten, a Város­ligetben található. Történeté­hez két jelentős évszám kap­csolódik. A honfoglalás ezer­éves évfordulójára rendezett millenneumi kiállítás közieke. dési csarnokából múzeum ala. kult 1896-ban. A II. világhá­ború a díszes épületet, a ha­talmas kupolacsarnokot nagy­részt elpusztította. Újjáépí­tése után, 1966-ban nyitotta meg kapuit. Bár az épület a régi pompáját kívülről nem kaphatta vissza, a múzeum gyűjtőköre a közlekedés min­den ágazatának bemutatásá­val kiteljesedett. Van egy év­szám, amely a múzeum tör­ténetében, fejlődésében leg­alább olyan jelentős, mint az előző kettő. A közeljövőben ugyanis — az előzetesen el­fogadott, jóváhagyott tervek alapján — megkezdik a Közle. kedési Múzeum bővítését. A mostani 3000 négyzetméteres kiállítási terület további 1800 négyzetméterrel fog nőni. „Csak” a kivitelezés várat magára... Szükség is van a bővítése, hiszen a millenneum óta több közlekedési ág gyor­san fejlődött, újakkal gyara­podott. A múzeumnak pedig lépést kell tartania e szaka­datlan fejlődéssel. Helyhiány miatt kénytelenek raktárak­ban tárolni kilencszer annyi kiállítási tárgyat, mint ameny. nyi jelenleg látható. A Derű mozdony. A kiállítást a közlekedés ágazatai szerint csoportosí­tották. A földszinti nagycsar­nokban eredeti „veterán” járművek láthatók. Múlt szá­zadbeli gőzmozdony, váloga­tott magyar és külföldi gyárt, mányú motorkerékpárok, öreg automobilok e század el. ső feléből. Jól tanulmányoz­ható itt a kerékpár szerke­zetének fejlődése a futógép­től az elsőkerék-meghajtású kerékpárig. E csarnok világ­szerte csodált múzeumi ritka­sága a Junkers F—13-as, mo­toros repülőgép. Ez a világ el­ső alumíniumból készült utas, szállító repülőgépe, amely 1921-ben — a világ első gép­eltérítésekor! — kalandos úton került Magyarországra. Történeti értékét növeli, hogy csak két példány maradt meg e típusból. A hajózás évezredes fejlő­dését mutatja be a kiállítás másik része. Fatörzsből ki­vájt csónak, vitorlás és gőz­hajók, tengeri uszályok, te­herszállító és jégtörő hajók láthatók. Mindezek persze modellek, 1:50 méretarányban. Híres darabjai közül néhány: Kolumbusz vezórhajója: a Santa Maria, egy sokvitorlás klipper: a Torrens, az első dunai gőzhajó: a Carolina, az egyik magyar tengerjáró ha­jó: a Budapest és a Lenin atomhajtású jégtörő hajó. A repülés történetének ál­landó kiállítását teljesebbé teszi a motoros repülés 75 éves jubileuma alkalmából rendezett időszaki kiállítás. Léggömb, léghajó, magyar és külföldi gyártmányú motoros repülőgépek, amelyekkel még a század elején „hihetetlen” távolsági és magassági re­kordokat értek el. S termé­szetesen ezt a kiállítási részt a kozmikus repülés, az űrha­józás fontosabb állomásai­nak bemutatása zárja. és szellemi munka összefüg­géseit. Emellett ekkor zajlottá munkás kulturális hetek ren­dezvénysorozata — a diákok a gyár dolgozóinak munkáiból, szabad időben készített tár­gyakból és művészeti jellegű alkotásokból összeállított tár­latban is gyönyörködhettek. „APU MŰHELYÉBEN VOLTUNK!" Megtudom, hogy a szakmun­kások nagy szeretettel foglal­koztak a tanulókkal, Balázs József lakatos brigádvezető például a kapuig kísérte őket mindig munka után, tartottak szakmunkás-diák találkozót. Sokakat még ennél is szoro­sabb szálak fűznek az üzem­hez. Lőrinc Gyulának itt dol­gozik az édesapja. — Eddig csak otthon, ha közösen barkácsoltunk, akkor láttam apukámat munka köz­ben. Esztergályos szeretnék lenni — ezzel az ő szakmáját folytatom. Gyorsan eltelt a két hét — igaz, éppen úgy jött ki, hogy szabad szomba- tosak voltak, egv nappal rö- videbb lett a munkánk. — Nem csak annyi volt a dolgotok, hogy magatokra vi­gyázzatok? ... önérzetesen vágja rá: — Volt értelme annak, amit csi­náltunk. Szerszámokat élez­tünk, gépalkatrészeket tiszto­gattunk. együtt raktuk össze. Kaptunk feladatokat! A kereset hétforintos óra­bérrel háromszáz forint lett. Gyula nem ajándékokra szán­ja — arra biztosan már van keret —, hanem a galambjai ennivalójára. A barkácsolás, a gyakorlati foglalkozások után ez a negyven galamb a ked­vence. Azért a tanulásban sem utolsó, négyeseket szokott kapni. A gyárban tötött két hét csak megerősítette az el­határozását: esztergályos lesz. Azt mondja, mások is így gon­dolják az osztályban. Találkozások a munkával, a munkát végzők hétköznapjai­nak megismerése, belekóstolás a munkás életébe — mindez nevelési lehetőségekben bővel­kedik. Persze, csak akkor, ha a végzett munka nem áltevé­kenység, ha a körülmények megfelelőek. Ellenkező esetben a 12 napos munka általános bevezetése több problémát hoz magával, mint nevelési hasz­not ... A zagyvapálfalvai is­kolában, ahol ez kísérletkép­pen folyik, már azon gondol­kodnak, jövőre hogyan fino­míthatják, gazdagíthatják ezt: nem csak a síküveggyárba, ha­nem a bányagépgyárba is me­hetnének gyerekek, az első esztendő végén 'vetélkedőt ren­deznek. A pedagógusok opti­misták: aki nem szakmunkás­pályákra gondol, az is profi­tál: megtanulja jobban tisztel­ni a munkát, megismeri a ma munkását. Es ez nagyon fon­tos dolog! G. Kiss Magdolna A vidéki városaink és a bu. dapesti városi közlekedés tör­ténetét modelleken, archív fényképeken, kisebb muzeális tárgyakon ismerhetjük meg. Emeletes lóvasút, omnibusz, a fogaskerekű gőzmozdonyának modelljei a századforduló hangulatát idézik. Szemléle­tes a villamoskocsik fejlődé­sét, változását bemutató tár­ló. Itt látható a debreceni villamos jellegzetes motor­kocsija, a pécsi villamos nyi­tott nyári kocsija is. A városi autóbuszok „ősi” benzinmoto­ros példányai és a máj pano­rámás, automata sebesség- váltós, csuklós modellek jól megférnek egymással. A vá­rosi közlekedést bemutató részből természetesen nem maradhatott ki a metró sem. Térképen már láthatjuk a városi közlekedés jövőjét, a budapesti metró további vo­nalait, a gyorsvasúthálózatot, a miskolci és a szegedi kéreg­vasút útvonalterveit. A múzeum világviszonylat­ban egyedülálló M = l:5 lép­tékű gőzmozdony, és vasúti­kocsimodell-gyűjteménnyel büszkélkedhet. A 70 modell jól érzékelteti a fejlődést a régi gőzmozdonyoktól a mai Diesel- és villanymozdonyo­kig. E modellekről — a mé­retarány figyelembevételével — pontos tervrajzot lehet készíteni. Egykori és mai do. kumentumok, használati esz­közök, - tárgyak, fényképek jelenítik meg az egyes kor­szakok vasúti üzemének szín­vonalát. A Közlekedési Múzeum központi épületén kívül az ország más helységeiben úgy­nevezett filiálék találhatók. Párádon a Cifra istállóban van Közép-Európa egyik leggazdagabb kocsigyűjlemé- nye. A balatoni hajózás több évszázados történetét mutat­ja be Keszthelyen a „Hajók a Balatonon” című kiállítás. Nagycenken hintóbemutató és a szabadtéri keskeny nyom­távolságú kisvasutak kiállí­tása várja a látogatókat. Szolnokon készül „nagyvasúti skanzen”, ahol a háború utá­ni magyar mozdonyok, vas­úti kocsik eredeti nagyság­ban láthatók majd. A buda­pesti Deák téren a maga ne­mében egyedülálló a Föld­alatti Vasúti Múzeum, amely a földalatti villamosvasút és a metró történetét mutatja be. — Múzeumunk legkedve­sebb, egyik legértékesebb da­rabja a „Derű mozdony” — mondja dr. Szitár László, a Közlekedési Múzeum titkára. — Ez a mi emblémánk, jel­képünk. Ez volt az első ma­gyar kéz gyártotta gőzgép. Még Széchenyi Istvánnak ajándékozták, s ma is műkö­dőképes. Látogatóink gyak­ran hiányolják a központi ki­állításról. Jelenleg Nagycen­ken a Széchenyi-kastély köz­lekedési kiállításán szerepel. A gyerekek a legjobb „pro. pagandistáink”. Lelkendezve mesélnek egymásnak a sok látnivalóról. Azután már me­lyik szülő tud ellenállni a kérésnek? Együtt „fedezik fel” a közlekedés múltját, jele­nét. Úgy gondolom, a techni­ka századában a közlekedés- fejlődésnek alapvető ismere­te nélkülözhetetlen. Hiszen — ne feledkezzünk meg ró­la — mindennáp közleke­dünk. .. Bubrik Gáspár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom