Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
A zenészek „védőszenije” ÓESZKÁ Nem a rejtvénykedvelők híveinek akartam örömet szerezni a címben olvasható furcsa szóval, ezért rögtön közlöm a megfejtést: Országos Szórakoztatózenei Központ. A zenészek jól ismerik a kifejezést. Valahányszor gond- juk-ba.juk akad: mennek az óeszkába... — Vagyis hozzám. . Legalábbis a megyében élő zenészek hozzám jönnek. — mondja Deák Pálné, a szervezet Nógrád megyei kirendeltségének vezetője. — A muzsikusokon kívül jószerint alig tudják, hogy mi is létezünk. Őszintén szólva: ez nem is baj, mert a túl sok „szereplés” esetleg gondokat jelezne. A megyében élő szórakoztatózenészek közvetítésével, továbbképzésükkel, működésük ellenőrzésével foglalkozom. — Ha a vendégek elégedetlenek a zenész produkciójával, viselkedésével: önöket kell szidni? — Valójában igen. Nekünk kell gondoskodni arról, hogy a vendéglátóiparba jól képzett, színvonalas zenét nyújtó muzsikusok kerüljenek. Nem akarom csűrni-csavarni a szót: nem mindig sikerül. Az utóbbi években, a beatzene divatja óta, egyre több fiatal vesz kezébe hangszert, és elemi tudással máris fellépést, megélhetést követel. Az igény óriási, ezért előfordul, hogy egy-e‘gy presszóban, vendéglőben gyengén szól a muzsika... — Miféle „jogosítvány” kell ahhoz, hogy valaki szórakoztatózenész lehessen? — Legfontosabb az úgynevezett kategóriavizsga, amelyet csak a fővárosban lehet megszerezni. Három fokozat van: „A—B—C" kategória, amely egyben fizetési besorolást is jelent. Létezik még, s ez a gyakoribb, az ideiglenes működési engedély, az „ÍME”. Az ilyen engedéllyel működő zenészt csak akkor lehet közvetíteni, ha az adott területen és műfajban a kívánt hangszerre kategorizált zenész nincs. A megyében dolgozó zenekarok tagjai általában vizsgázottak, de az is igaz, hogy régebben könnyebb volt megszerezni. Érettségi nélkül ma nem lehet kategóriát szerezni. Voltak zenészeink, akik vitatták ezt a gyakorlatot, a többség azonban belátja, hogy a zenésznek nemcsak hangszertudásra van szüksége, hanem jómodorra, emberismeretre, műveltségre is. A környéken működő 70 hivatásos zenész megfelel az általános követelményeknek, bár nem ártana egy kis továbbképzés... Reméljük, hogy jövőre a nógA FALVAK BANKJAI Országos átlagot fejez ki az az adat, hogy hazánkban — hosszú évek óta — minden száz forintnyi bevételből négy-öt forintot takarékba tesznek. A betétkönyvek száma meghaladja a hatmilliót, a betétek összege pedig 120 milliárd forint köirül van. Ugyanakkor 78 milliárd forintra rúgnak azok a — túlnyomórészt hosszú lejáratú — hitelek, amelyeket a lakosság különféle célokra kért és kapott a pénzintézetektől. Elsősorban természetesen az OTP-től, mint ahogyan ott kezelik a legtöbb bevételt is, de mindkettőből évről évre nő a falvak bankjainak, a takarékszövetkezeteknek részesedése. Azt szokták mondani, hogy a takarékszövetkezet amolyan kistestvére az OTP-nek. Figyelembe véve például a takarékszövetkezetek 15 milliárdos betétállományát — az OTP-nél ez a szám 71, a postánál pedig 34 milliárd —, indokolt ez a megállapítás. Ettől eltérő képet kapunk azonban, ha azt is tudjuk, hogy az ország 3050 települése közül 2800 tartozik a csaknem másfél millió tagot számláló 296 takarékszövetkezet működési körzetébe, ahol 1360 egysége van a hálózatnak. A felsorolt arányok és takarékszövetkezeti adatok Is világosan mutatják, hogy a falu bankjai csaknem kizárólag ott állnak a lakosság szolgálatára, ahol a betételhelyezési és hitelfelvételi igények egyébként nem, vagy csak részben kielégítettek. így határozza meg rendeltetésüket az idén róluk megalkotott törvényerejű rendelet és annak a közelmúltban nyilvánosságra hozott végrehajtási utasítását jelentő pénzügyminiszteri rendelet is. Mindkét jogszabály 1979 január elsején lép hatályba. Magyarországon több mint húsz év óta vannak takarékszövetkezetek. Részint eddigi munkásságuk elismerését, részint jövőbeli fontosságukat fejezi ki, hogy szocialista szövetkezeti mozgalmunk többi ágazatához hasonlóan, rájuk vonatkozóan is magas szintű jogszabály jelent meg. Feladatuk továbbra is az, hogy szövetkezeti alapon dolgozó pénzintézetekként segítsenek az állampolgároknak a takarékosságban, kölcsönök felvételébe:! és másféle szolgáltatásokkal. Működési körükbe a megyeszékhelyek kivételével nem csupán külön települések, hanem egyes helységek államigazga- tásilag pontosan meghatározható részei is bevonhatók. A takarékszövetkezeti tag — a közgyűlés döntésétől függően — 100—500 forint értékű részjeggyel lép be ebbe a közös pénzintézetbe, amely lényegileg ugyanolyan önkormányzati elvek szerint látja el feladatait, mint bármelyik, más célra alakult magyarországi szövetkezet. Közismert a jelmondat, hogy „útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet”. Ennek az elérhetőségnek azért van nagy jelentősége, mert nélküle gyakran 15—20 kilométerre, vagy még nagyobb távolságra kellene utaznia annak a falun élő embernek, aki pénzt akar takarékba tenni, illetőleg kölcsönt akar felvenni például háztáji, vagy kisegítő gazdaságának megalapozásához, korszerűsítéséhez. A takarékszövetkezet 50 ezer forint erejéig adhat hitelt szarvasmarha-hizlaláshoz, -tenyésztéshez, s ahhoz, hogy a tag hízó-, illetőleg tenyészállatokat szerezzen be valamelyik vállalattól, mezőgazdasági nagyüzemtől, vagy, annak közvetítése révén máshonnan. Állati férőhelyek létesítésére, helyreállítására, korszerűsítésére további, legfeljebb 25 ezer forint kölcsönt folyósíthat. Korszerű állathizlaló rendszerek kialakítására — mezőgazdasági termelőszövetkezet, vagy ÁFÉSZ szervezésében — 50 ezer forintig vehető fel tagi kölcsön. Aki mezőgazdasági kisgépet akar vásárolni, az a vételár 80 százalékáig, de 50 ezer forintnál nem nagyobb hitelt kaphat. Előnyös a kistermelőknek az is, hogy havonta egy ősz- szegben vehetik fel a takarékszövetkezetben a tejipari vállalatnak eladott tej ellenértékét. Kölcsönt kaphatnak a tagok a takarékszövetkezeitől lakásépítésre, házvásárlásra, különféle tartós fogyasztási cikkekre, sőt, külföldi utazásokra is. Mindemellett foglalkoznak ezek a szövetkezetek személy, és vagyonbiztosítással is. Arra törekszenek, hogy pénzügyi szolgáltatásaik köre azonos legyen azzal, amit a városlakók igénybe vehetnek. Számottevően hozzájárulnak tehát a körzetükben lakó munkások, tsz-tagok és más foglalkozásúak életkörülményeinek további javításához. Gulyás Tál rádi muzsikusoknak is szervez központunk stúdiót. Ez régi és jól bevált módszer. Magas képzettségű, tekintéllyel rendelkező , népi és tánczenészek, zenetanárok szoktak tanítani. Beszélgetésünket kopogás zavarja meg. Simon Zoltán, a szécsényi „Omnia” presszó dobosa „Mikulás-ügyben” kereste fel a kirendeltség vezetőjét. — Jár a csomag, a héten elküldjük — nyugtatja meg a dobost Deák Pálné. — Gyakran jönnek hozzám a zenészek, jó a kapcsolatunk. Egyre ritkább, hogy szerződés- bontás, vagy hasonló „nemszeretem” dolgokkal keresnek meg. Azt ki jelenthetem: egzisztenciális gondok, elhelyezési nehézségek nincsenek. Minden becsületes zenésznek tudunk munkát adni. — És az italozás...? — Szakmai ártalom... Bizonyos fokig talán érthető — de nem megbocsátható! A legfőbb veszélye az, hogy a közönség hamar általánosít. Ha egy bőgős, vagy cimbalmos a kelleténél többet iszik, elhangzik az ítélet: „ilyenek a zenészek...” — Szándékosan utalt a cigányzenészekre ? — Csak a példa kedvéért. A cigányzenészekkel kapcsolatos gondjaink közül az italozás a legkevesebb. Nagyobb baj, hogy nincs utánpótlás. A vendéglátósok tánczenét kérnek. Újabban népszerű a diszkó is, a zenészek nem éppen nagy örömére... — Az OSZK-hoz tartozik a diszkó is? — Igén. Nem akarom rémisztgetni a diszkót kedvelő fiatalokat, de azt hiszem egy év múlva messze kell menniük, ha szórakozni akarnak... Jövő év júniusáig vizsgázniok kell a most még csak ideiglenes engedéllyel rendelkező diszkósoknak. A vizsgához itt is szükség van az érettségire. A megyében levő 21 diszkós közül mindössze négynek van meg. Nógrádban egyetlen vizsgázott diszkós tevékenykedik. .. Ismét nyílik az ajtó. — Dobosok napja van ma — nevet Deákné —, és bemutatja a belépő fiatalembert: Balogh Józsefet, a Salgó presszó dobosát. — Az óeszká a mi „védőszentünk” — mondja a dobos, s látom, hogy a kirendeltség vezetője egy icipicit kihúzza magát... Sárközi Gábor Nagybátonyban jártunk Tudósítás az úttörővezetői értekezletről MOTTÓ „Fontos a kéz! — Csodákat művel. S fontos az ész! — Hány remekművel ajándékozta meg az emberiséget. Mégis igazi nagy tettekhez —. amiket megőriznek a nemzedékek — szív is kell.” Nagybátonyban, ebben a dinamikusan fejlődő nagyközségben tanácskozásra ültek össze a 308. sz. József Attila Úttörőcsapat vezetői, hogy számot adjanak az elmúlt három év tevékenységéről és meghatározzák a követ, kező évek tennivalóit. Az úttörővezetői értekezlet jelentőségét az is kifejezte, hogy Szomszéd István országgyűlési képviselő és Barna Ferenc, a Nógrád megyei úttörőelnökség tagja is megjelent, de ott voltak a nagybátonyi üzemek politikai, gazdasági vezetői is. A csapatvezető — Kovácsné Kalmár Teréz — fiatal matematika—kémia tanár tartotta a beszámolót, aki harmadik éve áll a megye egyik legnagyobb úttörőcsapatának élén. Itt közel ezer kisdobos és úttörő viseli a kék és vörös nyakkendőt, s büszkék a szép iskolára és a csapatotthonra, ahol a tanulás után biztosítják a játékot, a sportot, a szórakozást részükre. A beszámoló kiindulópont, ját az MSZMP titkárságának határozatai, az úttörővezetők legutóbbi konferenciájának állásfoglalásai; a csapat úttö. rővezetőinek három évvel ezelőtti határozata adta. Az egész beszámoló szelleme és vezérfonala tükrözte azt a mozgalmi tevékenységet, amelyet az úttörővezetők a világnézeti és a közéleti nevelés területén kifejtettek. Az elmúlt három év alatt — hangsúlyozta a csapatvezető — sokat javult a tanulmányi fegyelem, a munkára nevelés, az önkormányzat. A csapat működése bizonyította, hogy a jó úttörőélet nem lehet jó önkormányzat nélkül, s a jövőben is a nevelés egész folyamatának legyen szerves része a demokratizmus szintjének emelése. Az előterjesztés konkrét, a lényeget kiemelő, előremutató. Rendeztek fórumot a nagyközség fejlődéséről, s itt találkoztak a nagyközség tanácselnökével, a vállalatok első számú vezetőivel az úttörők. A rajok a pedagógus pártszervezettől pártmegbíza. tásokat kaptak. A tanulás segítésében fő he. lyen szerepelt a bukásmentes őrsök, rajok kialakítása, a tehetség, a képesség szerinti szorgalmas munka. A szabadidős-program értékelése, kor a csapatvezető szólt a kulturális szemlékről. a Bartók Béla kórustalálkozóról, a pályaválasztási vetélkedő országos első helyezéséről. A sport, a játék, az ügyesség, a bátorság versenyein a nagybátonyi úttörők járási és megyei vonatkozásban is figyelemre méltó eredményeket értek el. Kovácsné Kalmár Teréz csapatvezető elismerő szavakkal szólt a pártoló tagok segítő munkájáról, az üzemek patronáló tevékenységé, ről, a nyári táborozásokról, az üzemi munkásfiatalok közreműködéséről. Nagybátonyban az úttörőcsapat tevékenységét — az elmúlt három évben — kedvező társadalmi, politikai feltételek között végezte és végzi, miután az iskolavezetés, a politikai, gazdasági szervek és szervezetek minden segítséget megadtak ehhez. — Csapatunk nevében szeretném megköszönni —, hangsúlyozta befejezésül a csapatvezető —, hogy az érdekelt szervek egyre nagyobb figyelmet fordítottak — és fordítanak — az ifjúsági szövetségünkre. Makainé Surányi Ágnes, Horváth Mihályné és Abra- hám Zsuzsa korreferátuma jól kiegészítette a csapatveaetőség beszámolóját. A vitába bekapcsolódott Szomszéd István országgyűlési képviselő, a nagybátonyi gépüzem igazgatója is. Az országos kitekintés birtokában elismerő szavakkal szólt a nyitott iskola megvalósulásáról. Példamutatónak tartja az ország, gyűlési képviselő az iskola, az úttörőcsapat és az üzemek közötti kapcsolatot. Elismerő szavakkal szólt a pedagógusok és az úttörővezetők munkájáról. Nagybátonyban a szülők nyugodtan végezhetik termelő, országépítő munkájukat, mert a Bartók Béla Ál. talános Iskolában jó helyen tudhatják gyermekeiket. Nagy az iskola kisugárzó ereje, széles körű pedagógiai propagandamunkát végeznek a nevelők. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a különféle nevelési tényezők összhangban vannak, s biztosított a tankötelezettségi törvény végrehajtása, a pályaválasztási tevékenység. A képviselő befejezésül szólt még arról is, hogy az üzemi fórumokon, képviselői beszámolókon is szóvá teszi az itteni szép eredményeket. Pozsonyi Tibomé, Nemes Lászlóné, Szorcsikné Márki Tlona, Bakos János, Veldheim Győzőné, Halmi Zoltán hozzászólásából is kicsendült az az alapgondolat, hogy közös felelősséggel, lelkiismeretes munkával kell haladni tovább a mostani úton. Végül az úttörővezetői értekezlet megválasztotta a csapatvezetőséget, a csapatvezetői megbízást ismét Kovácsné Kalmár Teréz kapta meg. — gyencs — NE SZÓLJ ... Érdekesek vagyunk mi, emberek. Teszem azt, nagy fontosságú kérdéseket megvitató értekezletre, tanácskozásra készülünk. Megtervezzük hozzászólásunkat: lelkiismeretesen, körültekintően készülünk erre. Alaposak, megfontoltak szeretnénk lenni. És gyakorta semmitmondó közhelyekkel vesszük el az élét jól előkészített, eltervezett, felépített véleményünknek, mondandónknak. Hogy miért? — Vélem, pusztán óvatosságból. Ilyeneket mondunk: „akadnak olyanok, vannak helyek, néha előfordulnak hibák is ..Magyarán: nem beszélünk arról, hogy hol, mikor, miért, kik, kiknek a hibái, kiknek a hibáiból. Sajnos, a dolog úgy áll, hogy a kimondott, bátor szó súlyától, esetlegesen reánk irányuló káros visszahatásától tartva óvatos megjegyzésekkel laposíthatjuk el talán napok és hetek óta magunkban hordott bírálatunk, mondanivalónk súlyát, erejét, hatását. Így aztán mondandónkból a legtöbb esetben kimarad, elNaponta vizsgálják a helyijárati autóbuszok műszaki állapotát a kiadott technológia sze. rint a Volán 2. számú Vállalat salgótarjáni telepén. Különös figyelemmel kísérik az új csuklós autóbuszokat, s az előforduló legapróbb hibát is azonnal kijavítják. A képen Tóth Géza gépjármű-villamossági műszerész a levegőműködtetésű ajtót javítja. sikkad a lényeg: a felelősök, hibát hibára halmozók neve a konkrét időpont és helyszír ahol a hibákat, fogyatékossá gokat, hiányosságokat felfe deztük. Ami tehát óvatos sza vainkból, véleményünkbe megmarad, nem egyéb részbe igaz, de egészében torz, hami modellnél, amely — pontosa: a konkrétumok, az őszintesé hiánya végett — helytelen, közös ügyet, a közös megöl dást tévútra vivő találgatáso! elindítójává válik, válhat . . Ki ne ült volna már példáu érdektelenségbe fúlt termelés tanácskozáson, szakszervezet vagy más. egyéb jellegű érte kezleten, melyen a résztvevő az idő múltával hányszor le pisszegték a felszólalókat . . Hány és hány „megrögzött hozzászóióról tudunk, aki ak kor is szólásra jelentkezik, h mondandója alig van, s h van is. érdektelen, közhelyek kel teli, nem több unalmas semmitmondó szócséplésné Az ilyen és ehhez hasonl hozzászólások után általába mindig percek, hosszú perce telnek el anélkül, hogy a tKb bieket, a többséget szóra le hetne bírni . . . Példák sokaságával lehe'ji bizonygatni a száz és eze összebogozott, összegubanco lódott szálból, gordiusi cső mókból kialakult, kialakítót érdekkapcsolatokat, a mások tói, a munkatársaktól hallót vélt, félig igaz, netán valóba elszenvedett sérelmek, pana szók halmazát, s az úgynsve zett „akinek nem inge, n vegye magára; hallgatni aranj ne szólj szám, nem fáj fe jem”-féle szemléletmód ki alakulásának lehetőségei: okait, okozatait. Vitathatatlan tény, hogy hibák, hanyagságok, lazaságod őszinte feltárása gondos, pre cíz munkát, alaposságot, meg fontoltságot, körültekintést ki ván, tételez fel; hiszen a gon dóknak, melyekkel az illeté kés fórumok elé állunk „e kell viselniük” az alapos vizs gálódás, széles körű elemzé; olykor nagyon nehéz próbái is. Molnár Lóránt !