Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
Kis bolt - nagy forgalom Nagy keletje van karácsony előtt a különböző játékoknak, mesckönyveknek, ifjúsági műveknek, amelyekből az idén bőséges választék áll a közönség rendelkezésére. Apró boltocska Kisterenye főútvonalán; kívülről olyan, mintha közvetlenül az utcára nyíló lakószoba volna egyetlen ablakkal, ami csak azzal vonja magára a figyelmet, hogy könyvek, játékok, hanglemezek kandikálnak ki az üvege mögül. Odabent Király Andrásné, a bolt vezetője is úgy forgolódik szégyenlősen mosolyogva, mint a jó háziasszony, aki tudja, hogy hiába minden erőfeszítése, „nagy családját” ilyen szűk helyiségben lehetetlen úgy rendbe tartani, ahogyan szeretné. Itt a „nagy család” a rengeteg könyv, az írószerek, lemezek és a sok játék. Mindez nagy helyet foglal el, a böngészni szerető vásárló csak oldalazva közelítheti meg a könyvespolcokat, vigyázó léptekkel járkálhat az éppen most érkezett csomagok között. De a vevők úgy látszik nem törődnek a kényelmetlenséggel, egyre sűrűbben keresik fel a kis boltot, ahol az áru mellé szíves szó, kedves mosoly is jár. S az eredmény: az ez évi másfél millió forintos forgalom, a kezdeti évek 460 ezer forintjával szemben. Segít a magas forgalom elérésében a könyvesbolt Király Andrásné, a kistere- nyei könyvesbolt vezetője eddig hatszor nyerte el a Kiváló dolgozó címet és a békemoz- galomban végzett munkájáért is kitüntetést kapott. (Fodor Tamás felvételei) 26 bizományosa, a kellően propagált ünnepi könyvhét, a mezőgazdasági és az őszi megyei könyvhetek, a téli könyvvásár, a jól szervezett író-olvasó találkozó, amelynek megtartására a közkedvelt Berkesi Jánost sikerült megnyerni. Mindez a boltvezető és munkatársa, Fekete József né szorgalmát dicséri. Foglalkoznak még tankönyvárusítással is. ami majd másfél havi kemény munkát jelent nyár idején. S a kérdésre: „Hogy jut el az áru a boltba?” — azt felelik: „Mi húzzuk el a postáról kétkerekű kiskocsin.” — S még örülnek is a „fejlődésnek”, mert azelőtt kocsi sem volt, csak a két kezük az áru mozgatására. Panaszuk nincs. Elégedettek a szövetkezettel, örömmel dolgoznak, nincsenek sérelmeik a vevőkkel szemben. Hosszas unszolásunkra mondja ki végül Király Andrásné a régi, de egyre sürgetőbb vágyat: „Új bolt kellene. Tágas, világos: olyan, amiben szépen be lehetne mutatni az árut és lehetőség nyílna az elhatároltabb szakosításra is.” — kemény — TT cajekoztcatö A Magyar Szénbányászati Tröszt az elmúlt napokban adta közre' a szocialista munkaverseny 1979. évi irányelveit, melyet előzetesként vázlatosan az alábbiakban ismertetünk : Az irányelvek első részében a szénbányászatra háruló feladatok jelentőségét hangsúlyozza. A szocialista munkaverseny kiemelt céljaként azt határozza meg, hogy az 1979. évi versenyvállalások segítsék elő a széntermelési tervek teljesítését, illetve túlteljesítését, a gépek, munkahelyek, a munkaidő jobb kihasználását, az anyag- és energiatakarékosság javítását, a mun. kavégzés javításának fejlesztését. A magyar szénbányászatnak 1979. évben 20,2 millió tonna szén termelését kell biztosítania. Ennek érdekében:— a vállalások teljesítését, a munkahelyi és gépi kapacitás jobb kihasználásával, a technológiai és termelési fegyelem, a munka szervezettségének javításával. a teljesítmények minimálisan 3 százalékos növelését kell biztosítani — a komplexen gépesített frontfejtéseken a termelés növelését, a termelékenység javítását kell elérni. — Csökkenteni kell az állás, és veszteségidőket. a termelő- és szállítóberendezések üzemkénességének folvamatos biztosításával. A vállalások tűzzék ki célul a közvetlen és a távolabbi jövőben termelő munkahelyelv tervszerű előkészítését, a vágathajtási feladatok teljesítését. Ennek érdekében a fúró-jövesztő és rakodógépek kihasználását fokozni kell. A szénen kívüli tevékenység körében dolgozók vállalásaikkal segítsék elő a termelékenység, a széntermelés bányászati feladatainak a megoldását. A tervezők, a gépeket, berendezéseket, szerelvényeket gyártók, az építőipari kivitelezők vállalásaikkal segítsék a szénbányászati igények időben történő, jó minőségű kielégítését. Az egyéni és kollektív -vállalások segítsék elő az eredménytervek túlteljesítését is. Ezért törekedni kell arra, hogy az árbevétel növekedjen, hogy csökkenjen az élőmunka- ráfordítás. hogy növekedjen az összüzemi teljesítmény. az anyag- és energiatakarékosság. Az irányelvek különösen hangsúlyozzák a biztonságos munkavégzés biztonságos feltételeinek megteremtését, a baleseti források feltárását és megszüntetését. Célul tűzi ki a balesetek súlyosságának csökkentését is. Az irányelvek második részében a munkaverseny szervezésével és az értékelés ütemével foglalkozik. A fentiek ismertetésén túl valamennyi üzem részére megküldjük az irányelveket, valamint a „Kiváló akna” és „Kiváló brigád” elnyeréséhez szükséges pályázati feltételeket, valamint a szocialista munkaversennyel kapcsolatos 1979. évi felhívást is. K. E. Szombathely—Salgótarján; Ti és Mi Ötven játékbaba meg egy valódi.: Gyorsan megszerették a televízió nézői a tömegeket mozgató, új, játékos vetélkedőt. Mint, ahogyan azt lapunk is közölte, Salgótarján csapata a vasi főváros, Szombathely gárdájával méri össze tudását. Hogy Nógrád megye székhelyét a „gyengébb”, vagy az „erősebb” nem képviseli majd, még rejtély... Jelentjük: jelentkezett az első jelentkező! Mégpedig egy fiatalasszony személyében, akit Maruzsné Kovács Évának hívnak, s Zagyvapálfalván a Kálmán Imre út 80. szám alatt találtuk meg, kínos-keservesen. .. Az utóbbi megállapítás nem túlzás; legalább húsz embert kérdeztünk meg, merre van a Kálmán Imre utca... Egy jó órás keresgélés után, a zagyvapálfalvai „vendégmarasztaló” sártenger közepén rábukkantunk az utcára, illetve Maruzsék házára. .. A fiatalasszony a szobába invitált bennünket. Gyorsan, szétnéztem. Babák, babák mindenütt. Kicsik és nagyok. A legkülönfélébb népviseletbe öltözve. Nem nagyon ismervén a népek ruháit, meg is kérdeztem, hányféle nemzetiségű babája van? — Orosz, ukrán, lett, litván, belorusz, lengyel, bolgár, szlovák, japán és természetesen magyar... — válaszolta. — Mióta gyűjti a babákat? — Kislány koromtól. Az első babámat édesapám faragta, fából. Aztán jött sorban, a többi. Ügy gondolom, ez a hobbi — férjem szerint már szenvedély — egész életemen elkísér... Az első jelentkező — Beszélne a babák történetéről ? — Érettségi után a Szovjetunióban tanultam, Moszkvában, a Mengyelejev Műszaki Egyetem kémia-technológia szakán. Az orosz, ukrán, lett, litván, belorusz babákat ott vásároltam, illetve kaptam ajándékba. A szlovák, pontosabban a morva babákat édesapám hozta, Kyjovból. A lengyeleket én vásároltam Krakkóban, Varsóban, a bolgár babákat pedig édesanyámtól kaptam... Elnézést kér, feláll, kimegy nagy kosárral tér vissza. — Kicsi a lakásunk, így a nagy babákat kint tartom, a kamrában, ebben a kosárban — mondja, majd sorba szedegeti elő „őket”. Szebbnél szebb »népviseletek. A legnagyobb baba nagysága megközelíti az egy métert. Két „mütyürt” is mutat. — Ukrán fababák — mondja —, két centiméteresek... Beszélgetésünket hirtelen sírás szakítja félbe. A szoba sarkában kiságy, benne a valódi baba, a háromhónapos Gergelyke. Az édesanyja föléje hajol, egy műanyag babát ad a kezébe. Erre a csöp- ség megnyugszik. Folytathatjuk a beszélgetést. A japán babáról kérdezem. — Ennek is története van — mondja mosolyogva —, 1972. szeptemberétől 1973. augusztusáig, akkori munkahelyem az orosházi síküveggyár megbízásából Ukrajnában, Licsinszkben dolgoztam. Mikor hazafelé jöttem, a határon találkoztam egy japán lánnyal, aki Magyarországra jött, látogatóba. A vámvizsgálatnál — miután segítettem neki legyőzni a nyelvi nehézségeket — kezembe nyomott egy kis japán babát. .. — Milyen anyagból készültek a babák? — Fából, műanyagból, szivacsból, de még szalmából is... — Hogyan került Salgótarjánba? — Férjem révén. Szakszervezeti üdülésen ismerkedtem meg vele. ö idevaló, darus a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában. Jómagam a síküveggyárban dolgozom, technológusként, de most szülésin vagyok — int kisfia, az ötvenegyedik. az élő baba felé. — Női vagy férfi salgótarjáni csapatot szeretne? — Természetesen nőkből állót. És szeretném felajánlani a játék idejére babagyűjteményemet. Talán hasznát veszi a tarjáni csapat... — A babagyűjtésen kívül, mivel foglalkozik szabad idejében? A falak mentén körbefutó könyvespolcra mutat. — Magam sem tudom, mennyi könyvem van. Űgv, hatszáz lehet. Sok közöttük az orosz nyelvű. Nagyon szeretem a mai szovjet írókat, költőket, s ha lehet, eredetiben olvasom őket... Búcsúzáskor sikert, győzelmet kíván a babagyűjtő fiatalasszony -a tarjáni csapatnak. Hadd adjuk át üzenetét: „Hajrá, tarjániak!” Molnár Lóránt Bunda prémnyúlból Az első pillanatokban értetlenül nézünk egymásra Király Béla nyúltenyésztővel. Hiába mondom neki, hogy a kisterenyei ÁFÉSZ-től kaptam meg a címét; még a nevét sem ismeri annak, aki küldött. — Nekem a pásztói ÁFÉSZ- szel van szerződésem — világosít fel — mégpedig azért, mert onnan mindig pontosan megjön a táp, fönnakadás soha nincs. A felvásárlójukat. Rákos Jánost is csak dicséret illeti. Amint bejelentjük, hogy átadni való nyulaink vannak, rögtön itt van, akár hajnali négykor is. Miközben ezeket mondja, felmegyünk a lakásba. Amikor a pontos lakcíme iránt érdeklődtünk, valaki így jelölte meg a házat, az a kis „palota” az iskolával szemben. Valóban az új épület kívülről nagyon szépen mutat és a berendezése is a legmodernebb. Van itt minden, ami egy otthont kellemessé tehet. Nem is él másnak Király Béla, csak a családjának. Most a késő délutáni órákban a két kisfiát várja haza az iskolából, addigra végezni kell a nyulak ellátásával. A felesége dajka az óvodában, ő még nincs itthon, hazaérkezéséig az apuka foglalkozik a gyerekekkel. — Sokat kell dolgozni, hogy minden meglegyen — mondja —, de megéri. A nyulakkal is azért kezdtem komolyabban foglalkozni. Azelőtt csak a A kép láttán önkéntelenül is Csupati és Kántor jut eszünkbe. Király Béla éppen úgy szereti kedvenc nyulát, mint a televízióból közismert nyomozó szerethette kutyáját. Automatikus minőségellenőrző Nem csupán a KGST-orszá- gokban, de másutt, többek között nyugatnémet, brit, amerikai és japán nagyüzemekben is alkalmazzák azokat a csehszlovák gyártmányú berendezéseket, amelyek a golyóscsapágy minőségének automatikus ellenőrzését biztosítják. A legtöbb — száz — automatát a szovjet üzemekben alkalmazzák. Az új gyártmányt a prágai gépgyártási kutatóintézet munkatársai fejlesztették ki, AVIKO a neve és a csapágytestek felületének minőségét kontrolláló, a munka termelékenységét ötszörösére emelő automata. Az AVIKO név rövidítés: az automatikus vizuális kontroll szavak kezdőbetűiből alkották meg. A berendezés az általános elvek szerint működik: egy fénysugár a másodperc töredéke alatt áttekinti a géptest egész felületét. Égy kormányzó elem segítségével a golyót a földgolyóhoz hasonlóan forgatják. A legkisebb hiba esetén a fényjel leesik, a gép ugyanakkor kiválasztja a hibás testecskét. A csehszlovák gyártmány egyedülálló tulajdonsága, hogy ötezred-milliméternyi nagyságban képes a hibákat kiszűrni. Más, hasonló berendezésekkel szemben háromszoros teljesítményt nyújt, súlya pedig amazoknak mindössze egyhatoda. Az AVIKO hat csehszlovák találmányt egyesít magában. A feltalálók: Jaroslav Brany, Václav Husálc. Josef Sedlácek és Ivan Stlcfakal — Állami díjat kaptak. magam örömére tartottam néhányat, de az építkezéshez sok pénz kellett, gondoltam ez is hoz valamit a konyhára. Hozott is! Az idén már 300-ra szerződtem a szövetkezettel, be is adtam mindet, 15 ezer forint haszonnal. Igaz, a gondozás időbe telik, de szerencsére a munkahelyem itt van Kisterenyén, a fatelepen vagyok gépkezelő. A hajnal, meg a késő délután az enyém; tavasztól őszig kaszálni is tudok az árokpartokon, útszéleken. Sok jó takarmányhoz jutottam így, szaporodnak is a nyulaim szépen. — Milyen fajtákat tenyészt? — kérdezzük. ,— Van lenketarka, magyarvadas, új-zélandi. Az összes állomány jelenleg 250 darab. Az eddigi 13 anyanyúlhoz most szereztem be még hetet, így a jövő évre még több húsnyúlra kötök szerződést. Hanem a pénzszerzési lehetőségen túl, mégiscsak van valami, amit kedvtelésből csinál Király Béla. Büszkén mutatja Rex-nyulait, amelyekből — a szülőkkel együtt — most 10 darab van. — Ritka fajta ez — mondja. — Nincs is a községben másnak, csak nekem. Ezeket nem a húsukért, hanem a szép barnás árnyalatú prémjükért tartom. A feleségemnek akarok bundát meg kucsmát csináltatni belőlük. — Mit tervez még? — Több nyúlnak több takarmány kell, jövőre vagy 600 négyszögöl földet bérelek a tanácstól, lucernásnak. Így kevesebbet kell járni majd a kaszálnivaló után, meg a saját vetés biztonságot is jelent. Mert az árokpart azért sose biztos...-K.| NÓGRAD - 1978. december 15., péntek 5
