Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

A Vidám Színpad az Idei évadban műsorára tűzte a „Micsoda cirkusz” című politikai kabaréját. Rendezte: Horváth Tivadar. A képen: Kabos László, Vcrcbcly Iván. Képernyő előtt Elkésett váratlan vendég Nem mostohagyerekek Látogatás két kollégiumban Balassagyarmaton Amikor segítőimmel a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályán utánagondolu’nk, mennyi Iskolája van Balas­sagyarmatnak, bizony csak el* sö pillanatra egyszerű a dol­gunk. Figyelembe kell ven­nünk az általános és közép­iskolákat, a szakmunkásképző intézeteket egyaránt. Az öt általános Iskolá­ban az 'deí tanévben megközelítően 2200 tanuló vég­zi alapozó tanulmányait. A gimnáziumban, a szakközép- iskolában, a három szakmun­kásképző Intézetben közel hasonló a helyzet; körülbe­lül 2100 diák tanul ezekben a középfokú tanintézetek­ben. Az általános iskolai tanu­lók száma — mint megye- szerte — évről évre nő Balas­sagyarmaton, az Idén mint­egy két tanulócsoporttal. it A város több mint kétezer középiskolása közül pár száz­ra tehető azoknak a száma, akik a város két kollégiu­mában laknak. Milyen körül­mények, feltételek között él­nek, végzik legfőbb munká­jukat, a tanulást? Első utunk a közelmúlt­ban átadott, korszerű Gelsler Eta Leánykollégiumba vezet. A tágas ebédlővel, nagy tár­salgóval, két zsibongóval és négyágyas szobákkal ellátott épületben 176 leány talált otthonra. — Azt hiszem — kezdi mondandóját Szűcs Ferencné igazgató —, tanulóink elége­dettek lehetnek az itténi tár­gyi és személyi feltételekkel. Háromezer kötetes könyvtá­runk minden tekintetben ki­elégíti az igényeket. Több te­levíziót, még színeset is, le­het nézni esténként. Szobá­ink ízlésesek, a heverők ké­nyelmesek, tényleg nem lehet panasz az elhelyezésre, 6 nyu­godtan állíthatom, az ellátás­ra sem. Napi négyszeri étke­zésben részesülnek a lányok, az étrendet minden évben a második osztályosok állítják össze, eaját és a többiek ízlé­se, az élelmezésvezetó ren­delkezésére álló pénz szerint. — Miért éppen a másodi­kosok? — Evekkel ezelőtt így ala­kult ki nálunk. Első évben a gyerekek megismerhették az itteni életet, tehát a követke­ző évre már van tapasztala­tuk. Aztán az sem árt, ha egy leány minél előbb meg­tanulja az étrend összeállítá­sának követelményeit. Néha bizony komoly kritikát kap­nak egymástól a gyerekek, mert az ízlések különbözőek, de alapjában véve elégedet­tek az ételekkel. A kollégium hét főhivatá­sú nevelője vigyáz a rendre, irányítja a diákok tanulását, korrepetálja őket, szervezi szabad idejüket. A kollégisták szakszerű oktatásához — mert. a kollégiumoknak ok­tatniuk is kell — matemati­ka-fizika szakos tanárra len­ne szükség, de nincs, ezért meghívott tanár vezeti a kor­repetálást. Nehézséget jelent még, hogy nem rendelkeznek szárítóépülettel, így a mo­sott ruhák a fürdőszobákban száradnak. De hamarosan ol­dódnak a gondok, ha szo­bánként egy-egy fregolit felszerelnek. * A Madách Imre középisko­lai kollégiumban sokkal sú­lyosabb a helyzet. Bacskó Jó­zsef Igazgatóhelyettessel, amikor végigjárjuk a hálóter­meket, tanulószobákat, klu­bot, kedvünk nem éppen de­rűs a látottaktól. A kollégi­um hat épületből áll, ezek többsége szigetelés nélkül épí­tett, régi ház, falai vizesek. Álcád hálóterem, amelyik­ben emeletes vaságyakon al­szanak a gyerekek, s nem számoltam meg hányán, de tucatjával, mint a laktanyá­ban. Ide a Balassi Gimnázi­umból és a szakmunkáskép­ző intézetekből járnak a ta­nulók. Általában mindegyik iskolának külön hálóterme van. Nyolc nevelő felügyel rá­juk. A matematika-fizika szakos tanár itt is hiányzik, de a két képzett műszaki ta­nárral a hiányát megnyugta­tó módon pótolják. Száztizenhét kollégista él a barakkszerű épületekben, közülük 39 leány. — Valamennyi1 fiújelent­kezőt fel tudtunk venni — mondja az igazgatóhelyettes. — A lányok közül azonban sokakat el kellett utasíta­nunk. A mostani Madách kollé­gium a régi hasonló nevű fiú- és a mezőgazdasági kol­légiumból létesült ez év au­gusztusában. Csaknem fél­millió forintból alakították ki. Szükségképpen. A régi, Madách helyiségei ugyanis kellettek a Bajcsy úti Álta­lános Iskolának, s ha rang­sorolunk, akkor — termé­szetes — az iskola gondjainak megoldása előbbrevaló. Két­ségtelen. hogy az átszervezés­sel mindkét volt kollégium lakói rosszabb körülmények közé kerültek, s az itteniek közérzetét, ez nagymértékben meghatározza. De csak átme­netileg. A városban új, 200 személyes kollégium épül, melyet — terv szerint 1980- ban adnak át. A kultúrálatlan körülmé­nyek té'nye mellett azonban, léteznek más tények is. Pél­dául a tanulás, a szórakozás feltételei nem csökkentek az új helyen. A nevelők tovább­ra is igyekezettel és áldozat­tal végzik munkájukat. A 2000 kötetes könyvtárban kedvére válogathat minden­ki, és a sportszobában szin­tén kedvére erősítheti ma­gát. De bizonyára az sem mellékes: a konyhán jól főz­nek és a mennyiség sem ki­fogásolható. Egy szó, mint száz; ebben a kollégiumban — a másik­kal ellentétben — mostohák lehetnek a körülmények, de a kollégisták itt sem mostoha- gyerekek. Sulyok László A harmincas évek csődbe juiott színigazgatóinak egyik legbiztonságosabb anyagi mentőöve egy angol drámaíró, bizonyos J. B. Priestley: Vá­ratlan vendég című színműve yolt. Utána néztem az akkoriban oly sikeres szerző személyé­nek, de bizony sem Szerb An­tal világirodalom történeté­ben, sem a Színházi kalauz ol­dalain nem akadtam ré — egy kicsit talán méltatlanul is. Priestley a maga korában, a polgári társadalom viszo­nyai ' között, ha meglehetősen óvatosra engedett szellemi gyeplőkkel Is — a bátrabb, szókimondóbb írók közé szá­mított. Érzékelte kora és tár­sadalma nyugtalanító szo­ciális problémáit, s azoknak a maga mérsékletességével kri­tikai hang megütésére is vállalkozott. Így — taián leg­merészebben — Váratlan ven­dég című társadalmi színmű­vében, melynek cselekménye a „boldog béke” Idején, 1912- ben játszódik, s melynek sze­mélyei —, hogy úgy mondjam —, tevőleges részesei egy fia­tal lány öngyilkosságának. A meghitt családi együttlét- be hirtelen váratlan vendég toppan, egy rendőr-főfelügyelő, akinek vizsgálódása során ki­derül, hogy az öngyilkosság­ban így vagy ügy, ilyen vagy olyan mértékben valamennyien lelkiismereti felelősek. Szociá­lis, humánus felelősségről van szó, de a játék bonyolításá­ban kétségtelenné válik, hogy a végkifejlethez mindannyian hozzájárultak; részesek egy emberi sors tragikussá fordulá­sában. Ám amint kiderül, hogy a családi hangulatot megrontó főfelügyelő nem lé­tező, fiktív személy, a felelős­ség érzete is szertefoszlik azzal az emberrel, aki valamennyiü- ket lelkiismereti válságba so­dorta. De mi történik azután, amikor a valóságos rendőr­ség kopogtat a nyugalmas, „tiszta lelkiismeretű” polgári ház kapuján? Kétségtelen, hogy Priestley szándéka a társadalmi lelkiis­meret megszólaltatása volt, talán ezért méltánytalan, hogy nevét nem méltatja említésre a világirodalom drámai terü­letével foglalkozó könyvünk. Igaz, a cselekmény szálai írói akaratból s nem természetes önfejlődés során futnak Ösz- sze, de ez az írói akarat be­csületes tendenciákat hordoz. Ha úgy vesszük, Priestley égy kicsit az abszurd dráma elő­futára Is, bár szerkesztési módjában szigorúan a ha­gyományos eszközöket alkal­mazza, a klasszikus dráma alapjaira építkezik. Ezért is hatott némileg poros­nak az 1954-ben filmre vitt történet is, s alig hinném, hogy a Váratlan vendég nap­jainkban éppoly kasszasiker lehetne színpadainkon, mint a harmincas évek színházá­ban volt. A történés szociá­lis problémái és társadalmi figurái fölött egyaránt eljárt az idő — illetve világmére­tűvé növekedtek. A csütörtök­est második műsorában vetí­tett angol film sem tudott egyébről meggyőzni. Ugyanezen est első program­jában sokkal .maibb történe­tet láthattunk Fent, a Spitz- bergáknál címmel. írója Bene­dek Katalin, akinek eddig lá­tott drámai próbálkozásai után ezúttal szerkesztésben, mondandóban talán a legsike­Shaokar gyermekrajzpályázat Ismét meghívást kaptak a magyar gyerekek — a koráb­bi évekhez hasonlóan — az indiai Shankar gyermekrajz- pályázatra. A pályázatra az 1963. január 1. után született gyerekek küldhetnek be 30x40 cm-nél nagyobb festményeket, raizokut. Egy-egy versenyző 6 pályamunkát juttathat el, leg­később november 20-ig az Or­szágos Pedagógiai Intézet esz­tétikai-nevelési csoportjához. Szülői, gondozói vagy tanári nyilatkozatot is mellékelni kell, amely azt tanúsítja, hogy a munkát a versenyző önálló­an, segítség nélkül és — 1970- ban készítette. (MTI) 4 NÓGRÁD — 1978. novembei 14., kedd rültebbel találkozhattunk. Hő­se egy taxisofőrnő, akit mun­kája a legkülönfélébb élet­sorsokba avat be, tesz azok részesévé kisebb vagy na­gyobb mértékben. A hősnőé, vagy a hozzá tapadó életsor­sok kisémberi tragédiákat hordoznak, melyeket az írói műszerkesztés befejezetlenül hagy, — mint ahogy a2 élet örök befejezetlenség. A tévé­film női főalakjában Pécsi Il­dikó kifejezőeszközeinek ter­mészetességével művészileg hiteleset nyújtott, igen ro­konszenvesen. Partnerei közül elsősorban Avar István, öze Lajos, Koncz Gábor karakter­formáló játékát élveztük, de az egész együttes lelkesen és teljes képességével vett részt a produkcióban. A hét műsorából említést érdemel a Zenés 1 tv-színház szombat esti produkciója, Offenbach: Párizsi élet című operettjének tévéváltozata, a műfaj mai legkiválóbbjainak közreműködésével, valamint a Sztriptízbár a Sohóban cí­mű, 1962-es angol, a második műsorban A maffia parancsá­ra című olasz produkció fel­újítása — habár mindkét al­kotás jóval alatta marad mai igényeinknek. Nagyon édes, kellemes él­ményt nyújtott vasárnap este a Kamaszkorom legszebb nya­ra című amerikai film, mert a maga problematikájában igaznak érezhettük, ugyan­akkor megindító líraiság tette vonzóvá a történést. (b. t.) Salgótarjáni siker Befejeződött a munkásszínjátszók IV. országos találkozója Az oroszlányi művelődési központ színháztermében ke* utolsó előadására, melyen a hodászl Klubpódium, a ka­posvári Vasas Színpad, a sal­gótarjáni Petőfi színjátszó­éiért tetszik az előadás? Azért, mert a színen »ját­már lejáratta magát. Az ama­tőr színjátszómozgalom — rült sor a munkásszínjátszók viszonylag fejlett — szaka- szó- emberek saját magukat IV. országos találkozójának szában már nem engedhető adják. Puritán, eszköztelen, na­meg, hogy beszédhibás gye­rekek tolmácsoljanak olyan darabot, mely kizárólag szö­vegre épül. Ez még nívós szakosztály és az ugyancsak irodalmi alkotás esetében sem kaposvári Fonómunkás kis­színpad mutatkozott be. A vitafórumokon megedző­dött, s mind kritikusabbá vá gyón őszinte módon. Drama­turgiája, játékfelfogása em­beri léptékű ” — olvashattuk másnap, a fesztiválűjságban megjelent kritikát. Kivétele­megengedhető, de a „paticsfa- sen a máskor oly szigorú zsü­lak” ráadásul didaktikusán, közhelyszinten beszélt a szat­mári községekben uralkodó ló fesztiválközönség nehéz maradi gondolkodásról és az alkoholizmus tragédiákat oko­zó veszélyéről. feladat elé állította a szerep­lő csoportokat. A szakmai ta­nácskozásokon ugyanis mind többen igazodtak a zsűri ál­Sikertelenül kísérelte meg Moldova György „Lakinger tál — vitathatóan magasra Béla zsebcirkáló” című írá­sát színpadra átültetni, a ka­posvári Vasas Színpad rende­zője Vájná Pál. Mindent rá­ri tagjai sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. Elismeréssel szóltak a darabválasztásról, arról a ritka erényről, hogy olyan szereplőket láttunk a színen, akik korban és érett­ségben hitelesen tudták meg­jeleníteni a drámát, azonosul­ni tudtak a szerepekkel. Csics György rendező érdeme, hogy felvillantotta a munkásszín­játszás egyik feladatát, a va­tett — mércéhez, s fokozott igényeket támasztottak a produkciókkal szemben, me- m lyeknek ez idáig csupán két- bízott a szövegben rejlő hu- ló(?1 problémákat feltáró mű­három csoport tudott úgy- 'T~u ahogy megfelelni. Már a függöny felgördülése viccek önmagukban után néhány perccel bizonyos- a valódi tartalmat, a vált, hogy a hodásziak sa van, hogy a „Paticsfalak között” című pó­diumjátéka — mely Fábián Zoltán riportjának felhaszná­lásával készült — nem éri el a kívánt szintet. A pódium­játék magán viselte mindazo­kat a jegyeket, melyek miatt a műfaj néhány évvel ezelőtt Mai tévéajánlatunk 21.20: Színházi album. ral. A Várszínház próbájáról Marlove, Doktor Faustusáról is „A most jelentkező Színházi al- tudósítunk Ruszt József főrende- bumunkban a két nagy budapesti ző megszólaltatásával. Az adás társulat, a Nemzeti Színház és harmadik részét a Sinkovits lm* a Népszínház műsoraival foglal- révei folytatott beszélgetés tölti kozunk — mondja Virág Katalin, ki. alti egyrészt mint a Nemzeti a műsor szerkesztője. — A leg- Színház régi tagja, valamint a utóbbi vidéki színházakkal foglal- Vígszínházban bemutatásra kerülő kozó adásunk után ezúttal arra szólcratész-darab vendégszínésze vagyunk kiváncsiak; miként vé- szólal meg. A továbbiakban még lékednek n fővárosi, nagy szín- három színházi híradással szol­házi együttesek a falaikon belül gátunk: a Pesti Színház egv új lezajlott változásokról. A Nemze- magyar dráma, Berényl Géza t;ben megnézzük a Danton halé- „Légköbméter”-ének. a Thálla Iának próbáját, s az előadásból Színház pedig Karinthy Ferenc részleteket mutatunk be. Riport- „Házszentelőjének” bemutatására beszélgetésre is sor kerül a két készül. Végezetül pedig Nagy At- föszeroplővel: Kállai Ferenccel és tila beszámol a novemberben Kálmán Győrijével. valamint az Gvőrben megrendezendő előadó­új főrendezővel Székely Gábor- művészek fesztiváljáról. mór hatására, s eközben el­feledkezett arról, hogy a szó­elfedik szatíra mély társadalomkritikáját. A darabból felszínes előadás szü­letett. Szombat este harmadikként léptek színpadra a salgótarjá­ni Kohász Művelődési Köz­pont Petőfi színjátszó-szakosz­tályának tagjai. És az orosz­lányi művelődési központban megtörtént a csoda! Elfogul­tak vagyunk az együttessel szemben, ismerve a darabot, kezdettől fogva bíztunk az előadás sikerében. De az a fo­gadtatás, ahogyan a nézők reagáltak az előadásra, feles­legessé teszi, hogy elfogultan írjunk róla. A helyéről felállt közönség vastapsa egyedülálló pillanata volt a IV. országos munkásszínjátszó találkozó­nak. Pedig Brády Zoltán „Rö­vidzárlat” című riportdrámá­jának szombat esti bemutató­ja nem volt mentes apróbb hibáktól. Azonban a technikai — elsősorban világítási — problémák sem gátolták az előadás átütő erejét. vek színrevitelének szükséges­ségét. A munkásszínjátszók IV. országos találkozójának utolsó előadásán a kaposvári Fonó­munkás kisszínpad mutatko­zott be. Vértes Elemér ren­dező Ajtmatov „Az első ta­nító” című kisregényének ki­vonatát sűrítette egyfelvoná- sos színműbe. Az Altinajt alakító főszereplő nagyszerű játéka feledtetni tudta a ren­dezés hibáit, a minduntalan érzelmeskedésbe átcsapó lírai darab gyengeségeit. Vasárnap délelőtt szakmai vitával és értékeléssel fejező­dött be a munkásszínjátszók I. országos találkozója Tata­bányán, a kertvárosi művelő­dési házban. A záróünnepsé­gen Ligeti László, a SZOT al- elnöke emlékplaketteket és a Komárom megyei üzemek ál­tal felajánlott díjakat adta át a résztvevő csoportoknak. A fesztivál — melyet 1980- ban ismét Tatabányán ren­deznek meg — bizonyította a munkásszínjátszás létjogosult­ságát, szerepének közművelő­désben betöltött jelentőségét. Pintér Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom