Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

Emberi tényezők Mostanában nemegyszer esik szó a szubjektív tényezők meg­növekedett szerepéről. Alapvető népgazdasá­gi kérdéseket tárgyaló párthatározatok hang­súlyozzák, hogy a termelés legfontosabb té­nyezője: a dolgozó ember. Mértékadó meg­nyilatkozások emelik ki a tudati, akarati, szemléleti tényezők fontosságát a fejlődés előremozdításában, gondjaink leküzdésében. S, habár elméleti megközelítésben az emlí­tett fogalmak tartalmukban nem teljesen azonosak, az összefüggések láncolatát tekint­ve lényegében ugyanarról a problémakörről, ugyanarról a felismerésről van szó. Ez a felismerés igen nagy fontosságú a pártpolitikai munka mindennapi gyakorlata szempontjából. Hiszen a pártmunkának lé­nyege, lelke az emberrel való foglalkozás. A politikai munka középpontjában az ember áll: körülményei, törekvései, szemlélete, cse­lekvése, mindezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők megnövekedett fontossága azért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartalmát, módszereit. S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyozni, mert olykor, mint­ha ennek nem lennénk eléggé tudatában. „Némelyik pártszervezet cselekvési program­jaiban, munkaterveiben, határozataiban kép­letesen szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetlen szó sem esik. Órákon át vitatkoznak pártfórumokon anyag­ról, beszerzésről, technikáról, de alig-alig az emberről, aki mindezekkel dolgozik” — summázta az alapszervezeti munkát vizs­gáló felmérés tapasztalatait egyik megyénk felelős pártmunkása. De hasonló következ­ményekre vezet az a gyakorlat is, amiről egy közlekedési területen működő pártbi­zottság titkárától hallottam: „Olykor úgy próbálják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy téma megtárgyalását, hogy eközben az egyes ember eltűnik a látószö­gükből. Olyannyira általános módon köze­lítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki magának a cselekvő embernek az erőfeszítései, törekvései”. S hadd tegyem hozzá, más területeken dolgozó pártmunká­sok éppúgy tapasztalnak, tapasztalhatnak Ilyen és hasonló jelenségeket. Furcsa kettősségről tanúskodnak ezek a jelenségek. Miközben egyik oldalról növek­szik az emberi tényezők, az ember akaratá­nak, szemléletének, tettrekészségének szerepe, a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy he­lyenként mintha a pártmunka „elszemélyte­lenedése” következne be. Semmiképpen sem egészséges jelenség ez, s megérdemli, hogy kellő figyelmet szenteljünk neki. Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, mintha fel kellene adni a pártmunká­ban a szakszerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfogó tenden­ciák, a sokszálú összefüggések elemzésének készségét és képességét. Olyan vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a pártmunka stílusában végbement fejlődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi összefüggések helyett figyeljen jobban az egyedi jelensé­gekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmérni az elvégzendő feladatokat. Hanem arról, hogy a szakszerű és elemző számbavétel soha ne hagyja figyelmen kívül az emberrel közvet­lenül összefüggő tényezőket. S amikor az ál­talános tendenciákat keresi, ezeket ne a személyes erőfeszítésektől elvonatkoztatva, hanem azok eredőjeként fogja fel. A pártmunka mindennapos gyakorlatában az emberi tényezők, a tudati, akarati, szem­léleti összetevők figyelembevétele sohasem önmagában jelenik meg. Hanem úgy, mint kádermunka, a vezetők és utánpótlásuk ne­velése, felkészítése, mint párttaggá nevelő tevékenység, mint személyes agitáció, mint a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük se­gítése és ellenőrzése; mint a munkahelyi vezetés és a tömegszervezetek orientálása a dolgozók élet- és munkakörülményeinek fej­lesztésére; mint a gondos ügyintézés szor­galmazása és még sorolhatnánk tovább. Lát­ható: a pártmunka mindennapos, alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen érte­lemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a párt­munkában tulajdonképpen nem is lehet fi­gyelmen kívül hagyni az emberi tényezőket. Ám mégsem mindegy, hogy számbavételük és a rájuk történő hatás mennyire tudatos. Mert —, mint az előbbiekben felsorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a feladato­kat lehet így is, de úgy is végezni. A C7llhÍPlffíU tényezők megnöveke- dtUUlGnilf detj; szerepe tovább nö­veli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt felelősségét is. A legkevésbé sem jelenti persze az objektív feltételek és meghatáro­zók lebecsülését, hiszen ezek nyilvánvaló meghatározói tevékenységünk tartalmának. Önkényes megsértésük, figyelmen kívül ha­gyásuk megengedhetetlen vakság lenne. Ám, hogy miképpen tudunk élni az általuk nyúj­tott lehetőségekkel, hasznosítani, valósággá változtatni ezeket, az jórészt rajtunk múlik. Rajtunk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes emberek magatartásán, cselekvésén, s ezen belül a párt szervezeteinek, tagjainak céltudatos, a valóságos összefüggéseket jól felismerő és hasznosító politikai tevékenysé­gén. Gyenes László Szovjet mezőgazdaság Szakosítás és koncentráció Az elmúlt másfél évtized- egyes köztársaságok, gazdasá- pék épültek, a lédús, zöld- és ben figyelemre méltó változá- gi övezetek természeti, gazda- száraztakarmány-termelés- sok mentek végbe a szovjet sági és földrajzi viszonyainak re szakosodtak, mezőgazdaságban. Csupán az fokozottabb figyelembevételé­utóbbi hét évben a mezögaz- vei is. Ezek a kiemelt példák is daság bruttó termelése 1,4-sze- arról tanúskodnak, hogy a resére növekedett. A növény- Az utóbbi években szilárd mezőgazdasági termelés sza- termesztésben és az ailatte- termelési övezetek alakultak kosítása és koncentrációja, a nyésztésben ugrásszerűen Ei. Jó példa erre a baromi) - gazdaságközi kooperáció és az emelkedett a munka termeié- tenyésztés, ahol a szakosítás agráripari integráció bázisán kenysége. A kolhozok és szov- és a koncentráció a legnaté- rendkívül hatékony formája a hozok gép- és traktorparkja konyább. A „Szojuzptyicep- termelés megszervezésének, csaknem teljesen megújuit, rom” egyesülés, amelynek amelyet az SZKP Központi energetikai kapacitásuk pedig megvannak a maga köztársa- Bizottsága a fejlesztés fő fel­több mint kétszeresére nőtt. saS* és helyi szervei, mintegy adataként jelölt meg júliusi Emelkedett a kolhoz- és szov- kétezer üzemet számlál. Ezek plénumán, hoztagok jövedelme, a mező- között ezernél több a csirke- ^ gazdasági dolgozók életszín- Syúr és a baromfitenyésztő vonala. És ez a töretlen fej- szovhoz, körülbelül 200 a- lődés 1978-ban is folytatódott: törzstenyésztő gazdaság. A to- a Szovjetunióban az iáén jó ías és csirkehús mintegy 70 — Határőrbrigád Volt határőrök brigádot alakítottak. Megszervezni sem lehetett volna jobban, bár ebben nem kis szerep jutott a véletlennek. Ides­tova nyolc esztendeje, hogy Szécsényben, az ELZETT Művek a régi gépállomás helyén új üzemet adott át: a zár- és lakatigyár gyár­egységét. Két év sem telt el, mikor 1972-ben a szer­számüzemben megalakult a volt határőrök Patyom- kin ifjúsági brigádja, amely azóta már arany koszorús címet szerzett. Most a ha­tárőrbrigád tagjai emlékez­nek a múltra, a határőrélet mérföldköveire. Szikrákat szór a köszö­rűgép, csiszolókorong for­málja a munkadarabot. A gép gazdája Gombár Géza, éberen figyel, mint egykor... — Hány éve is, hogy le­szerelt? — Nyolc esztendeje — állítja le a gépét —, fél évig voltam őrsön, a többit a ba­lassagyarmati kerületnél töltöttem el, mint élelmezési beszerző, úrvezetőként sze­reltem le, de ezután még jó ideig visszajártam a srá­cokhoz. Egyébként is hívtak a kerülethez főszakácsnak, s bár imádtam főzni, még­sem me'ntem, mert hiány­zott a képesítésem. Géza Göncruszkán, egy Bonsod megyei kis faluban nevelkedett. Unokabátyja a hatvanas években részt vett a helyi, határmenti együtt­működő csoport munkájá­ban. Így Géza már hallott a határőrélet szépségeiről és nehézségedről a bevonulást megelőzően is. Ám a kato­naidő lejárta után már csak látogatóba tért haza. Nóg- rád megyében telepedett le, amelyet két év alatt tövi- ről-hegyire megismert. Fe­lesége szécsényi. — Sokat köszönhetek a határőrségnek — indítja el újra a gépét — hiszen így találtam rá a feleségemre, és a munkámra. Kaphat­tam volna ennél többet? — Nyolc évvel ezelőtt, hogyan festett egy őrs? — Csak annyit mondok: két lóerős „járművünk” volt, szekérrel indultunk zárni, kutatni a határt- Asz­tali tűzhelyen főztünk, fa- tüzeléses bojlerrel fűtöt­tünk. .. Gombár Géza leszerelé­sét követően Czímer Pál ti­zedes ugyánarra az őrsre került. Pali szerette az álla­tokat, így kutyás tisztest faragtak belőle. Naphosz- szat foglalkozott a kutyák­kal, ápolta, gondozta, taní­totta őket. Máskor pedig ellenőrző járőrként indult szolgálatba. Csak egyet saj­nál: nem volt elfogása. — Pedig igyekeztem fel­tenni a pontot az i-re — meséli —, hiszen a két év alatt sok mindent elértem. Ma is büszkén őrzöm az ott szerzett kitüntetéseket, okleveleket Parancsnoka­im, társaim kedveltek, kö­zöttük váltam felnőtté. Pali tősgyökeres szécsé­nyi, akárcsak a felesége. Az elmúlt évek nem voltak könnyűek, házat építettek, közben megszületett a gye­rek is. A brigád sokat segí­tett az építésben. így ma már saját otthonukban élnek, több idő jut a pihe­nésre, kikapcsolódásra. Az őrs sincs messze. — Ott mikor járt? — Leszerelés után gya­korta visszamentem. Kü- lünös érzés fogott el ilyen­kor, mint egy diákot, aki képtelen megszokni, hogy kinőtt az iskolából. Később, a családalapítás, házépítés idején, már nem tudtam időt szakítani a látogatás­ra Utoljára egy éve jár­tam az őrsön. Szinte rá sem ismertem: központi fűtés, vadonatúj KISZ-klub, mo­dern zuhanyozó. Marasz­taltak ebédre is. És a sza­kács megkérdezte: mit kérek. A vagy B menüt? Bi­zony, mi még nem választ­hattunk. . . X Mikor Pali leszerelt, jó ideig együtt maradt a bri­gád. Tanulták a szerszám­készítés mesterségét, mert egy szerszámkészítőnek, mindig újat kell tanulnia. Aztán 1973-ban Gyebnár Antal is kézhez kapta a be­hívóparancsot. Mikor ma­gára öltötte az egyenruhát, aligha gondolta: régi hobbi­ja határőréletét is megha­tározza. A kiképzőpont po­litikai helyettese hívatta: „Na mihez ért maga Gyeb­nár elvtáns?” Anti hirtelen nem is tudta, beszéljen-e a a rádiózásról, de mégis el­mondta. így küldték el rá- dióstávírásznak. A kiképzés után a balas­sagyarmati kerület híradó­alegységéhez került. Innen is szerelt le. Közben azért még történt vele egy smás. Megkapta a Határőrség ki­váló katonája és az első osz­tályú távírász címet. Ott­hon, Nagylócon, nagy volt az öröm a családban, és a gyáregységbe is megérkezett a levél, amelyben értesítet­ték a vezetőket és a brigá­dot Anti helytállásáról. Le­szerelésekor a munkásőrség­hez is hívták távírásznak, de ő visszavágyott a brigád­ba. Akkor lepődött meg a legjobban, amikor felvette az első fizetését: majdnem öt forinttal emelték az órabérét! Az üzemben ha­marosan KlSZ-titkárrá vá­lasztották. Tekintélyt szer­zett, lelkesen dolgozott. a szakmájában, és a KISZ- ben is, közben pedig esti szakközépiskolában tanult. — A rádiózásról végleg lemondott? — Szó sincs róla! — csat­tant fel, — hiszen Szécsény­ben alakult egy amatőr rá­diósklub. A következő váltáskor át­menetileg ismét csökkent a brigád létszáma: ezúttal Ka­sza István került sorra. Ja­nuárban esküvő, február­ban bevonulás. Az esemé­nyek a tisztesképzés alatt is gyorsan követték egymást És Pista egyszercsak őr­sön találta magát. Ponto­sabban csak előtte. — Az őrs előtt kérdeztem meg valakitől, — mondja, hogy hol az őrs? Azt gon­doltam, egy takaros kis pa­rasztház előtt állok. Katonaideje nagy részét ebben a kis „parasztház­ban” töltötte el rajparancs­nokként és írnokként. És ami Czímer Pálnak nem si­került az Pistának igén. Többször is találkozott ha­társértőkkel, de mindig 3 kerekedett felül. — Az egyik Ipoly menti falu kocsmájában — emlék­szik vissza az esetre — ko­ronával akart fizetni egy csehszlovák férfi. Mikor je­lentették az eseményt, tüs­tént indultunk zárni a ha­tár. Akkor még nem volt az őrsnek UAZ-a, így ter- mésztesen lovas kocsival Egész éjjel kint míg hajnalban leszedtük a ha­mentünk, tanyáztunk, a vonatról társértőt. Kasza Istvánban mélyen gyökereznek a katonaélet emlékei. Rendszeresen visz- szajár az őrsre, és ha a KISZ-klub falán található intarziára tekint, ott látja saját munkáját is. Ezzel az intarziával nyerték el a ha­tárőrségi barkácskiállítás fődíját. A véletlen hozta úgy, hogy velük találkoztam. Mert találkozhattam volna a többiekkel is: még négy volt határőr dolgozik a bri­gádban (a kilencedik a leg­utóbbi váltáskor vonult be).' A régi határőrök nem szakadtak el a határőrélet­től. A határ mentén élnek, és dolgoznak. Néhány év­vel ezelőtt a határőrség ki­váló kato'nái közé tartoztak. A községben 46 önkéntes határőr segít a határőrizeti feladatok ellátásában. Az lep meg legjobban: a Pa- tyomkin brigád volt határ­őrei miért nem kapcsolód­tak be az önkéntes mozga­lomba? — Még nem kerestek meg bennünket — mondja Kasza István —, de mi enélkül sem felejtjük el, hogy határőrök voltu'nk. Ha kimegyek horgászni az Ipolyra, azon veszem ész­re magam, hogy nem a vi­zet figyelem, hanem az em­bereket, utakat, ösvénye­ket. Hiába, az ember nem bújhat ki a saját bőréből. .. Bán Károly termést takarítottak be. Az agrárpolitika változatla­nul a mezőgazdasági termelés intenzitásának további növe­lésére, a termelés szakosítá­sára és koncentrációjára tö­rekszik. A termelés koncent­rációjának gazdasági törvé­nye, a nagyüzemek előnye a kisüzemekkel szemben a me­zőgazdaságra ugyanúgy érvé­nyes, mint a többi ágazatra. Ennek figyelembevétele és al­75 százalékát ez az egyesülés biztosítja. Jelentős eredményeket ért el a koncentráció és a szako­sítás a sertéstenyésztésben is. A Szovjetunióban mintegy félezer hatalmas sertéste­nyésztő komplexum működik, amelyekben évente 108 ezer sertést tenyésztenek. Ezek rendszerint teljes termelési ciklussal üzemelnek, maiacne- velő és -hizlaló részlegekkel. kalmazása a Szovjetunióban De példaként említhetjük az utóbbi évtizedben vált kü- akár a tej- és marhahúster Ionosén fontossá, amikor a termelési alapok, az energeti­kai tartalékok megteremtésé­hez hatalmas összegeket ru­háztak be a mezőgazdaság­ban, amikor bonyolult gép­rendszereket vezettek be. Ily módon 1965 óta az üzemek és az állattenyésztő telepek tö­meges rekonstrukciója, a ha­talmas állattenyésztő komp­lexumok létesítése a gazda­ságközi kooperáció és az ag­ráripari integráció bázisán nagyszerű eredményeket mu­melést is. A gazdaságok jó része megfelelő tehénállo­mánnyal rendelkezik ahhoz, hogy egy-két nagy állatte­nyésztő telepet létesítsenek, korszerű berendezésekkel sze­reljék fel azokat, és kimagas­ló eredményeket érjenek el. A gyakorlat igazolta azt a szervezési formát, amelynek segítségével a kolhozok és szovhozok — az esetek töbo- ségében a közigazgatási egy­ség, a járás határain belül — egyesítették erőforrásaikat, s nagy állattenyésztő telepe tathat fel a szovjet mezőgaz- két létesítettek. Ezek gyak- daság. De tökéletesedik a te- fa.n az_ élcimiszeripari üzemek rületi szakosítás közelében épültek, ahol sok a mezoguz- a hulladék takarmány. Azok a dasági gépek és berendezések gazdaságok, amelyeknek te- megalapozollabb elosztása, az rületén az állattenyésztő tele­Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet szakemberei a határidők betartásával építik a helyi KlSZ-lakótclepen Q lakásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom