Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

TapaezíMnfol« ée elképzelések A televízióból jelentjük Öfödik évébe lépett a nyári egyetem Interjú Sólyom Istvánnal, a TIT megvei titkárával Párt- és állami állásfogla­lások, testületi határozatok szólna’ Salgótarján szellemi központtá fejlesztéséről. Meg­valósításuk folyamatos, s egyre több határozott és konk­rét jelét tapasztalhatjuk a kitűzött cél teljesítésének. Salgótarján szellemi, kulturá­lis felnőtté válását ma már nemcsak a tavaszi tárlatok, a zománcművészeti biennálék, a szabadtéri szoborkiállítások, a munkásfiatalok országos versmondó versenyei mu­latják, hanem az éven­ként rendszeresen meg­rendezendő nyári egyetemek is. Az idei nyáron a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat Nógrád megyei szervezete a negyedik kurzust szervezte meg, a hagyományos ifiúság- politikai témakörben, általá­ban mindegyik esztendőben meglehetősen élénk érdeklő­dés mellett. A honi pedagógu­sok. ifjúságoolitikával foglal­kozó szakemberek, funkcioná­riusok között mindig találhat­tunk külföldieket, például a szomszédos Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, vagy a nvu- sot-európai. Svájcból, NSZK- ból. A nyári egyetem négy éve alatt számos jelentős tapasz­talat halmozódott fel. Ezek­ről a tanulságokról, vala­mint az ötödik esztendejébe lénő rendezvénv jövőbeni el- kénzeléseiről kérdeztük Só- Ivom Istvánt, a Tudománvos Isméretteriesztő Társulat Nóg­rád megyei Szervezetének tit­kárát. — Mit bizonyítottak az ed­digi nyári egyetemek? — Mindenekelőtt, hogy hasznos’, és egyben életképes kezdeményezés volt a salgó­tarjáni nyári egyetem meg­rendezése. Arculatát is jól si­került meghatároznunk; az ifjúságpolitika időszerű, soka­kat érdeklő téma. Ugyanakkor az évek során kirajzolódott előttünk az is. hogy mit, mi­ben kell javítanunk a nyári egyetem színvonalasabbá, ha­tékonyabbá tétele érdekében. ;— Például az előadások kö­zötti tartalmi összehangolást jobban kell végeznünk, foko­zottabban szükséges érvényt szereznünk annak a gondolat­nak, hogy noha a nyári egye­tem gazdája a TIT, a rendez­vénynek végső soron az egész megye vendéglátója. Vagy említhetném a kulturális programok szervezettebbé té­telét, több vitalehetőség te­remtését és még számos más feladatot, ami sürgető meg­oldásra vár. — A tanulságok megfogal­mazásához nyilvánvalóan hoz­zájárult az idei rendezvény is. Milyen konkrét vélemény alakult ki ezzel kapcsolatban? — A nyári egyetem közép­pontjában az ’ ifjúság érdek- képviselete, érdekvédelme állt. A nyári egyetemi tanács nem­régiben értékelte a rendez­vényt és elismeréssel szólt a munkáról. Megitélésünk sze­rint az előadások a fő kér­désekről szóltak, aktualitáso­kat is tartalmaztak, például az idén sorra kerülő ifjúsági parlamentek rendezésével kapcsolatos elméleti és gya­korlati problémákat. Az egyetemen aktív politizáló légkör alakult ki, s gyakorla­tilag korlátlan lehetőség nyílt az őszinte, kendőzetlen véle­ménycserékre. Úgynevezett ki­egészítő programjaink is be­váltották a hozzájuk fűződő elképzeléseinket; vendégeink ízelítőt kaptak a város és a megye életéből, látnivalóiból, megismerkedhettek fiatalja­inkkal. Ellátogattak a salgó­tarjáni ifjúsági művelődési házba, a Kohász Művelődési Központ ifjúsági klubjának foglalkozásán tevékenyen is részt vettek, jártak az orszá­gos ifjúmunkás-kempingtalál- kozó helyszínén. összességé­ben tehát, tudva a már em­lített jövőbeni javítanivaló­kat, elégedettek lehetünk az idei nyári egyetem tevékeny­ségével. — Az eddigi nyári egyete­mek témáját az ifjúságot érin­tő politikai, társadalmi, neve­lési, a munkásfiatalok hely­zetével, beilleszkedésével, ér­dekképviseletével, a pálya- választással összefüggő kér­dések képezték. Hogyan foly­tatódik a sor? — Köztudott, hogy a jövő esztendőt nemzetközi gyer­mekévvé nyilvánították. Ha­zai programjához, a közremű­ködő , szervek egyetértésével, a salgótarjáni nyári egyetem is csatlakozik, annál is in­kább, mivel az megfelel alap­koncepciójának. Tehát a jö­vő évi nyári egyetem ‘ témá­ja a korunk és a gyermek címet viseli. — E témán belül milyen főbb tartalmi kérdések szere­pelnek? — Többek között a gyermek helye és szerepe a társada­lomban, a társadalom felelős­sége a gyermek harmonikus fejlődéséért, jövőjéért, a hát­rányos helyzetű gyermekek fejlődésének problémái, a kü­lönbségek csökkentésének le­hetőségei, az ifjúsági szerve­zetek szerepe élteiében, szelle­mi formálódásában. — Továbbra is számítanak külföldi résztvevőkre? — Határozott törekvésünk a külföldi résztvevők számá­nak gyarapítása. Szocialista és nem szocialista országok­ból egyaránt. Ügy tapasztal­tuk, hogy sok helyütt keve­set tudnak rólunk, ugyanak­kor mi is jobban szeretnénk megismerni a szocialista or­szágok ifjúságpolitikájának gyakorlatát. Sok közös talál­kozási pontunk van, aztán a téma jellege is indokolja a külföldiek nagyobb arányú részvételét. Ezért tervezzük, hogy a testi, valamint a ha­zafias és internacionalista ne­velés témakörében az NDK- ból és a Szovjetunióból elő­adókat hívunk meg. Ennek megfelelően a tanácskozás ma­gyar, német és orosz nyel­ven történik. — Befejezésül: mikor és hol lesz a nyári egyetem? — Július 4—14-ig, Salgótar­jánban, a TIT-székházban. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 20.00: Rómeó és Júlia Shakespeare tragédiájának egyik leghíresebb feldolgozá­sát láthatják ma este a kép­ernyőn. A darabot még 1936- ban rendezte G. Czukor, s a főszerepeket nem kisebb vi­lághírességek játsszák, mint Leslie Howard, valamint Norma Shearer. A feldolgo­zás bár látványos, de ame­rikai méretekhez viszonyítva diszkréten visszafogott. Még egy kitűnő alakítást tartanak számon ebben a filmben: a dajkáét, akit Edna May Oli­ver alakít Győri Franciska hangjával. Rómeó magyar szinkronját Hegedűs D. Gé­za, Júliáét pedig Kútvölgyi Erzsébet tolmácsolja. A száz­húsz perces, filmre átdolgo­zott Shakespeare-remekmű Mészöly Dezső fordítása nyoi mán hangzik el a televízió­ban. A diák Ipolytarnócon szállt fel a buszra. Ez volt az utol­só járat, amivel hazamehetett Salgótarjánba. Ez vitte sz acélgyári munkásokat éjsza­kai műszakba. A diák aludni próbált, de eszébe jutott, hogy aznap még semmit nem ta­nult. Kelletlenül gondolt a másnapi órákra. Még jófor­mán el sem kezdődött a tan­év, máris elege volt az iskolá­ból. Talán, ha a gimnázium első éveiben jobban ráhajtott volna . . ., de így — Köze­pesnél is gyengébb bizonyít­vánnyal — nem sok esélyt adott magának a felvételire. A bölcsészkarra kerülés ter­ve már csak illúzió maradt. Ügy érezte nincs értelme to­vább kínlódnia az iskolapad­ban. Aztán végignézett úti- társain, és azzal nyugtatta magát, hogy az iskola még mindig kényelmesebb, mint a kemencék mellett dolgozni. Később mégis úgy vélte, hogy a munkásoknak jobb, hiszen letudják a nyolc órát, s utána azt csinálnak, amit akarnak. Most már kifejezetten irigyel­te őket. Mihálygergén újabb utasok szálltak fel. Egyikük a diák mellé ült. — Még nem láttalak ezen a járaton. Honnét jössz — kér­dezte a férfi barátságosan. — Tarnőcon voltam egy ba­rátomnál — felelt röviden a fiú, s hogy elejét vegye . a beszélgetésnek, kibámult sz ablakon. — Hol dolgozol? — érdek­lődött tovább a férfi, mit sem sejtve a fiú hangulatáról. — Tanulok. — Nagyon helyes. Bár én is sjárat előbb elkezdhettem volna . '. . — sóhajtott a férfi, és táská­jából elővett egy újságot. A diák a férfire pillantott. A középkorú, szikár ember homlokát fáradt ráncok re­dőzték. — Csak nem azt akarja mondani, hogy maga is ta­nul? — kérdezte most már a diák. A férfi elmosolyodott. — Mit tegyek, ha vénsé- gemre jött meg az eszem. Nem én vagyok az egyetlen ötvenéves gimnazista. Már a nyolc osztályt is esti isk/án fejeztem be. Szívesen csinál­tam, ment is könnyen. Ked­vem támadt a gimnáziumhoz is. Most járom a harmadik osztályt. Ez már nehezebb dió, mint az elemi, de több a haszna is . . . — Ugyan, mi hasznát veszi — vágott közbe kissé szemte­lenül a diák, de érezte, hogy elárulta magát. — Ügy értem — próbált magyarázkodni — az érettségi után többet fog keresni? — A férfi zavarba jött. — Mi tagadás annak idején azért jelentkeztünk néhány an, hogy a vállalásoknak eleget te­gyünk, mert ez akkor még több pénzt ígért. Mint daru­kezelő, nem keresek rosszul, de hát a pénzből sosem elég... Tanulni azonban, ina már nem a pénzért tanulok. — Hanem — kérdezte csípős éllel a fiú. — Hogy miért? Hát, mert másképp ül az ember a tv elé . . ., de hát ezt neked nem igen kell magyarázni . . . A diák nem válaszolt. Sal­gótarjánba érve leszállt a fő­téren, de szemével még soká­ig kísérte az acélgyár felé gör­dülő autóbuszt. (P.) 4 NÓGRÁD — 1978, november 1., szerda Krúdy világa zül választottam ki a film szerepeit. A címet egyik no­vellája adta, amely az egész témára talán a legkifejezőb­ben utal. — A szereplők? — Szép számú szereplő­gárdával dolgozunk. A fő­szerepet Kozák András ját- sza, a többi figurát Bessenyei Ferenc, Bencze Ferenc, Ga­ras Dezső, Öze Lajos. Hau- ma'nn Péter Jíovák István, Szegedi Erika, Tábori Nóra, Szirtes Ági, Kiss Mari, és két lengyel színésznő Éva Wis- niewska. valamint Magd,a Wuitrik alakítják. — Mi a legnagyobb gondja a film forgatásakor? — Az elvont irodalmi anyag filmszituációkra való formá­lása és a környezet. vala­mint a figurák hitéles meg­formálása. Krúdy teljes éle­tet élő ember volt! Csodás humorral írt! Amikor a leg­tragikusabb helyzetekhez ér­kezett humorával, rögtön fel­oldotta ezeket, úgy, hogy az ember rögtön mosolyogni kényszerül. A legnagyobb gond végül is az, hogy eze­ket az írásokat filmezés köz­ben a föld feletti lebegésük­ből le kell szállítani a földre. Kezdődik a forgatás. Róza mama lakásán vagyunk. Be­lép Józsaiás! (Gobbi Hilda és Kozák András). A két régi barát miután üdvözli egy­mást, a kártyához fordul. — Tudod-e, hogy hábqrú lesz — mondja Róza mama. — A kártyáim, a babonáim, már egy fél esztendeje mu­tatják a háborút. Vége a ré­gi magyar életnek Rózsám! Csak az vigasztal, hogy a vi­lág, főként ez az ország meg­érdemli a sorsát. Sz. B. Tart a vita Á baszkok grúz eredetűek? Pesten, a Mikszáth Kálmán tér egyik régi bérházá'nak ud­varán nagy a sürgés-forgás. A kapu előtt hatalmas teher­autó táboroz és a filmgyári munkások sietősen hordják befelé a hatalmas világítótes­teket. > Fent az emeleten egy han­gulatosan berendezett, pol­gári ízlésről és stílusérzékről árulkodó, századelőt idéző szobában már csaknem min­den készen ,áll. A filmesek már a világítást szerelik a mennyezetre. A szoba pamlagán a felvé­telre kerülő jelénet egyik főszereplője, Gobbi Hilda kár­tyát kever. A sarokban álló kényelmes karosszékben pe­dig a rendező, Horváth Z. Gergely ül. — Krúdy Gyula írásaiból készülő filmet a Bolondok kvártélyát forgatjuk ezen a délutánon is — mondja a rendező. Három hete vág­tunk bele ebbe a nehéz mun­kába. — Újra egy Krúdy-film? Egyik regényéből készült tv- változatot már láthattunk. Azt is ön forgatta. — Tizenöt esztendős sze­relem ez. Azóta olvasom az író regényeit, novelláit és amikor alkalmam adódik mindig visszatérek Krúdy Gyula megfilmesítéséhez, bár tudom, hogy minden esetben nagyon nehéz vállalkozás. ,,A Napraforgó” megfilmesítésé­re is több évig vártam. A ,,Bolondok kvártélyát” ere­detileg az író születésének 100. évfordulójára szeret­tük volna elkészíteni.' Ez saj­nos, nem sikerült. így most a forgatási idő egybeesik az említett évforduló megünnep­lésével. — Ez a film több Krúdy- műből ötvöződik. — A szerző valamennyi hozzáférhető munkáját elol­vastam. Ezek az olvasmány- élmények sugallták szá­momra azt, hogy a különbö­ző epizódokat, a „Hét ba­goly” című regénye köré le­het csoportosítani. Ebben a filmben nem az andalító, nosztalgikus Krúdy-képet akarom újrafogalmazni. In­kább a magányos, keserű, le­hetetlenül élő emberek vilá­gát kristályosítani egybe, azokét, akik szüntelen kísér­letet tesznek arra, hogy a sa­ját életformájukat vállalják, bár tisztában vannak azzal, hogy ily módón képtelenség élni. — A Krúdy-világból tehát sokakat megidéz? — Majdnem mindenki megjelenik ebben a filmben: Palacki, Szomjas, Szeleczki, Kisüsti, Róza mama, Bor- gazdá'né, Kisilonka, Galgóczi és természetesen a főszerep­lő Józsaiás, a Hét bagoly hő­se, a lassan ismertté váló fi­atal író is. Valamennyien járják lehetetlen táncukat a szerelem, az élet és a halál körül. A kedvenc figurák kö­Üjabb tény áll a tudósok rendelkezésére, amely a Spa­nyolországban élő baszk nép­nek a grúzok elődeivel, a kaukázusi ibérekkel fennálló esetleges rokonságát bizonyít­ja. Ez a feltevés már régóta foglalkoztatja a szovjet és a külföldi történészeket. A régészek által a baszk város, Bilbao körzetében ta­lált, eddig még megfejteden írásjegyekkel telerótt tábla valószínűleg felfedheti a baszk nép eredetét. A tábla szöve­gét sokáig nem tudták meg­fejteni. Néhány évvel ezelőtt egy lelkes grúz amatőr nyel­vész, Sota Hvedelidze mérnök azonban hozzáfogott az Ibériai Tábla rejtélyének megfejtésé­hez. Figyelmét a szövegben feltűnően gyakran előforduló kettőspontok keltették fel. A kettőspontok az ősi grúz írás­beliségben a vessző szerepét töltötték be. így a megfejtés alapjául az ógrúz nyelv szol­gált. Sota Hvedelidze kiírta az egyforma betűket. Ezek egy részének volt ógrúz megfelelő­je. A legnagyobb gondot a magánhangzók meghatározása okozta. Variációk sokaságát próbálta ki, hogy megbizonyo­sodjék, helyesen értelmezte-e a magánhangzók jelentését. Két magánhangzót jelölő betű és a mássalhangzósor ismere­tében olyan négybetűs szavak­ba helyettesítette be őket, amelyekben csak egy ismeret­len magánhangzó szerepelt, és az ógrúz szavak jelentéséhez folyamodva határozta meg ezeket a betűket is. Nos, az örökül hagyott Ibér Tábla így szólt a régi baszkok­hoz: „Keserű és nehéz sors jutott nekünk. A 4100. évben (a mi időszámításunk szerint körülbelül 3480 évvel ezelőtt) a föld nagy robajjal hirtelen megremegett. A bölcs Rio em­lékeztette honfitársait, egy­szer már volt ilyen és az ibé- rek földje akkor a feneketlen mélységbe tűnt, ezért hát el kell hagyni ezt a tájékot és el kell indulni a Nap nyomá­ban. Sikerült maga köré 'gyűj­tenie az embereket és elindul­tak napnyugat felé. Ott új hont találtak maguknak . . .” Az ibérek új hazája Spa­nyolország lett. De vajon va­lóban a Kaukázusból indul, tak el? A tudomány számos esetet ismer, amikor a leglel­kiismeretesebb kutatások is pontatlanságokat, tévedéseket eredményeztek. Az igazság­hoz tartozik azonban, hogy meglehetősen sok érv szól a „honnan jöttek a baszkok” problémában a kaukázusi hi­potézis mellett. Nyugat-Grú- ziában fennmaradtak olyan mondák, amelyek megemlítik, hogy „megindult a föld”, a baszkok legendái pedig el­mesélik elődeiknek ,,a tűz, a föld és a víz roppant harcát” követő elköltözését a keleti tájakról. Több mint 360 grúz és baszk szó hangzása meg­egyezik. A két nép hasonlósá­gát antropológusok, zenetudó­sok, népkutatók igazolják. És ezt most alátámasztja Sota Hvedelidze merész fordí­tása is. Különböző országok szakemberei, történészek, ré­gészek, nyelvészek vizsgálják most a grúz mérnök munká­ját, és az eddigi feltevés — meglehet — könnyen vitatha­tatlan tudományos tétellé vá­lik. A szovjet filmek fesztiválja bérletes előadásai a premier filmszínházakban NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZ XI. 2—5. 3/4 6 és 8 órától M I M I N O 6—8. 6-án csak 8 órától 7—8-án 3/4 6 és 8-tól A TANKCSATA 16—18. 1/2 4 és 3/4 6-tól SÉBZETT MADARAK 19—22. Csak 3/4 6-tól SZÓT KÉREK I—II. Kérjük kedves bérleteseinket, hogy lehetőleg az előadások előtti napokon telefonon, vagy személyesen jelezzék helyigé­nyüket a filmszínházak pénztáránál. MADÁCH FILMSZÍNHÁZ XI. 2—3. 3/4 6 és 8 órától A NYUGALMAZOTT EZREDES 4—5. 1/2 4, 3/4 6 és 8 órától A TANKCSATA 6—8. 3/4 6 és 8 órától 8-án csak 3/4 6-tól M I M I N O \

Next

/
Oldalképek
Tartalom