Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
A Szaljuí-űrállomás rekorder párosa Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov a baikonúri űrközpontban, ahol alapos orvosi felügyelet alatt szoktatják vissza őket a földi körülményekhez. Kovaljonok és Ivancsenkov sajtókonferenciája ünnenéíps megnyitó (Folytatás az 7. oldalról) nyeit, a felszabadulás utáni időszak fejlődését és mai életünket megvilágító, elemző írások. A könyvnapokra jelent meg Kádár János legutóbbi hat esztendőben elhangzott beszédeit, írásait összegyűjtő mű ,.A szocializmusért, a békéért” címmel. A kötet a pártnak a nemzetközi osztályharcban követett politikájára és a szocialista társadalom építésének számos időszerű feladatára irányítja a figyelmet. — Politikai könyvkiadásunk — ezen belül elsősorban a Kossuth Könyvkiadó — fontos hivatását teljesíti a klasszikusok műveinek megjelentetésével. közkinccsé tételével. Hamarosan teljessé válik Marx és Engels műveinek kiadása, a 39. számú, Engels leveleit tartalmazó kötet közreadásával. Az elkövetkező két évben elhagyja a nyomdát Lenin összes műveinek utolsó négy kötete, s ily módon magyarul is rendelkezésre áll majd mind az 55 könyv. Jól jellemzi a politikai könyvek gazdag választékát, hogy csak az elmúlt esztendőben több mint 8000 könyv jelent meg 87 millió példányban. A Kossuth Könyvkiadón kívül az Akadémiai. a Gondolat, a Zrínyi és a Móra Kiadó is bővítette a politikai könyvek választékát. Beszédének végén köszönetét mondott annak a 20 000 aktivistának, akik Pártmegbízatásként terjesztik a politikai ismereteket hordozó műveket, s a könyvnapok szervezőinek, áldozatkész aktivistáinak. Ezt követően a Radnóti Miklós irodalmi színpad együttese zenés irodalmi műsort adott, majd bemutatták a 60 éves kommunista párt történetét feldolgozó, a jubileumra készült Mérföldkő című dokumentumfilxnet. Ä szocialista országok közös űrkutatási programjának keretében péntek délután a Szovjetunió európai területeinek középső részéről 1500 kilométeres magasságra felbocsátották a „Vertikal—7.” elnevezésű geofizikai rakétát. Ä rakéta a Föld légkörét és ionoszféráját, valamint a Nap rövidhullámú sugárzása és a földi légkör kölcsönhatását Vizsgálja. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Sajtókonferenciát tartottak pénteken Bajkonúrban a Szal- jut—6 űrállomásról visszatért űrhajósok: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov. 140 napos útjuk urán készségesen, frissen nyilatkoztak az űrrepülőtéren jelenlevő tudósítóknak és színesen összegezték tapasztalataikat. A legfontosabb tapasztalat, Kovaljonok megfogalmazásában az, hogy a világűrből látszik csak igazán, milyen szerves egészet, egységet jelent a földi élet, a szárazföldeken, világóceánokon végöeA röppálya kezdeti szakaszán, 175 kilométeres magasságban a rakétáról leválasztottak egy rögzített helyzetű műszerkabint, amelyet bolgár, csehszlovák, magyar, román és szovjet tudósok együttműködésével hoztak létre. A résztvevő országok szakemberei megkezdték a műszerek által szolgáltatott adatok értékelését. (MTI) menő, s az ember életének is teret adó természeti folyamat. — Meggyőződésem, hogy ezt a folyamatot megérteni igazán jól szinte csak a világűrből lehet — mondta az űrexpedíció parancsnoka. Minél több megfigyelést végzünk az űrállomásokról, minél több ilyen utazásra kerül sor, annál több megfigyeléssel, adattal lehet gazdagítani a Földről szóló tudományt. A két űrhajós beszámolt az általuk végzett munkáról. Ivancsenkov kiemelte például a technológiai kísérletek Szerkezeti gondok „Olaszország súlyosbodó szerkezeti gondokkal küszködik. Ha nem sikerül kikényszerítésiünk a program végrehajtását, többé nincs értelme támogatnunk ezt a kormányt” — jelentette ki Giorgio Amendola, az OKP vezetőségi tagja az Epoca című hetilap következő számában megjelenő és az olasz hírügynökség által előzetesen ismertetett nyilatkozatában. jelentőségét: olyan új isz- szetételű, új sajátosságokkal rendelkező anyagokat sikerült előállítani a Szaljut—6 űrállomáson, amelyeket a Földön csak nagy nehézségekkel, vagy egyáltalán nem lehetne előállítani. A két űrhajós szemmel láthatóan jó erőben volt, s az orvosok véleménye az, hogy jobb fizikai állapotban tértek vissza 140 nap után a Földre, mint annak idején Romanyenko és Grecsko 96 napos űrutazást tett kettőse. Természetesen ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy Romanyenkóék útjának tapasztalatait felhasználva az orvosok különleges programot állítottak össze számukra. A Bajkonúrban dolgozó orvoscsoport vezetői elmondották: Kovaljonok és Ivancsenkov számára természetesen nehézségeket okoz a vissza- szokás a földi körülményekhez. Tapasztalható például, hogy problémát okoz számukra mozdulataik koordinációja. Érdekesség, hogy a hosz- szú ideig tartó bezártság után az űrhajósok most szinte minden alkalmat megragadnak a beszélgetésre. A sajtó- konferenciának is az orvosok vetettek véget. (MTI) „Vertikal—7" Veszélyes tendencia Egy kínai Japánban Nem várta meg november elsejét Japánban Teng kínai miniszterelnök-helyettes. Két nappal korábban hazautazott, tarsolyában a kínai—japán „béke- és barátsági” szerződés ratifikációs okmányának egyik példányával. A dátum csupán azért figyelemre méltó, mert éppen negyedszázada ezen a napon alakult meg a japán hadsereg, annak a hadseregnek az utódja, amely lángba borította Ázsiát, annyi szenvedést és halált hozva Kínának. Szóval, Teng nem várta meg ezt a napot, de több mint egyhetes tokiói tartózkodása során eleget tett azért, hogy tiszteletbeli — képzeletbeli — vendégként ott legyen a katonai parádén. Egyetlen pillanatot, egyetlen hivatalos megnyilatkozást sem mulasztott el felhasználni arra, hogy érzékeltesse: Peking szándéka a japán—kínai kapcsolatok fejlesztésével az ázsiai erő- egvensúlv megbontása. Tokió felhasználása szovjetellenes célokra. Az ellen aligha lehetne kifogást emelni, hogy a két ázsiai ország lezárta múltjának — császári fogalmazással élve — „szerencsétlen szakaszát”; a japán—kínai szerződés elvben ugyanis a második világháború ázsiai frontjának egy terhes örökségét vo't hivatva felszámolni. Ám már maga a szerződés ellen is gyanúperrel lehet élni. tekintve, hogy az rögzíti a kínai külpolitika kedvenc tételét — „a hegemonizmus” elleni harcot. Ez — pekingi politikai nyelvezet szerint — egyenértékű a szovjetellenes- séggel. Igaz — érveinek Tokióban —, a szerződés azt is kimondja, hogy mindez nem érinti a felek harmadik országhoz fűződő viszonyát. Vagyis Japán — helyi értelmezés szerint — változatlanul fejleszteni kívánja kapcsolatait a Szovjetunióval. Csakhogy általában a nemzetközi szerződések nem légüres térben születnek, termékei bizonyos nemzetközi törekvéseknek, egyben formálói is azoknak. Így van ez ebben az esetben is, s a szerződés veszélyeit igazából csak akkor ismerhetjük fel, ha e törekvésekkel együtt vizsgáljuk. Kínai részről Japánt több szempontból is igen nagyra értékelik: a szigetország kivételes szerepet játszhat a kínai gazdaság és hadiipar. a hadsereg modernizálásában. Japán, mint a vezető tőkéshatalmak egyike, képes arra, hogy a legmodernebb berendezéseket, technológiát szállítsa a kínai tervek végrehajtásához. Nemcsak a földrajzi közelség könnyíti ezt meg, hanem az is, hogy lényegében a hetvenes évek elejétől Tokiónak kulcsszerepe volt a kínai nehézipar fejlesztésében. Jelenleg Japán Kína első számú külkereskedelmi partnere. Továbbá hatalmas pénzügyi feleslegei miatt Japán az az ország, amely nagy összegű, kedvező feltételű hiteleket adhat. Kína fontos célja még, hogy Japánt bevonja saját globális szovjetellenes terveibe, megakadályozza a szovjet—japán kapcsolatok normális fejlődését, s egyfajta érdekközösség kialakításával erősítse befolyását a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában. Ebbe — a kínai felfogás szerint — belefér a japán sovinizmus és militarizmus feltámasztása is. Csak így érthető meg, hogy Kína, amely oly sokáig hevesen ostorozta az újjáéledő japán milifarizmust, manapság pártfogójává lépett elő. Japán szemszögéből kicsit bonyolultabb a kérdés. Igaz, a japán nagytőke régi álmának megvalósulását, a kínai piac meghódítását véli megvalósulni. A roham a kínai igények kielégítéséért, s természetesen a haszonért már megindult. Tokió igyekszik kihasználni a többi tőkésve- télytárssal szembeni előnyét. Ma már csak kevesen emlékeznek rá: sokáig úgy tűnt, hogy a japán vezetés el kí- vánia kerülni a Kína által Japánra kiosztott szerep eljátszását, ' meg akarja őrizni nemzetközi mozgásszabadságát. Pedig a realitások énpen azt követelték volna, hogy Japán roppant gazdasági súlya birtokában elkerülje a hirtelen világpolitikai és gazdasági szerepvállalással járó veszélyeket. A -jelekből ítélve azonban ez mind kevésbé sikerül. Jóllehet Tokióban változatlanul „minden oldalú” diplomáciáról beszélnek, erősödik azoknak az erőknek a nyomása, amelyek Japán nemzetközi tekintélyét nem tudják elképzelni katonai szerepvállalás nélkül. Sok tényező összejátszásáról van szó. Így a gyökeresen soha ki nem irtott militarizmus hatásáról, a hadiiparban érdekelt tőkéscsoportok ■ támadásáról. E tekintetben nagyon fontos tényező az amerikai magatartás is, amely egyértelműen a hadseregfejlesztésre ösztönzi Japánt. S ha igaz is, hogy az Egyesült Államoknak megvannak a sajátos érdekei mind Japán, mind Kína irányában, egyáltalán nem ellenzője, hanem szorgalmazója volt a japán—kínai kapcsolatok fejlesztésének. „Amikor Tokióban kicserélték a jaDán—kínai szerződés okmányait, Washingtonban , igen elégedettek lehettek. Három évvel azután, hogy összeomlott az Egyesült Államok hatalma Ázsia egvik szögletében, változatlanul erős az amerikai pozíció a legfontosabb küzdőtéren” — így írt a The Washington Post című napilap. összességében tehát ezek a körülmánvek határozzák meg a japán—kínai szerződés jellegét, s jelzik annak — elsősorban hosszú t»vú — veszé- lveit Ázsia békéjére és stabilitására. Zalai István <2 NÓGRÁD - 1978. november 4., szombat Vancouver! kongresszus Vancouverben pénteken megnyílt a Szocialista Interna- cionálé kongresszusa. A Csendes-óceán partján fekvő kanadai városban, a 38 szocialista és szociáldemokrata párt nemzetközi szervezete a leszerelésről, a világ gazdasági hely” zetéről, a dél-afrikai, a latin-amerikai és az ázsiai fejleményekről indít vitát. Az Internacionálé történetében ez az első eset, hogy kongresszusát nem Európában rendezi. A napirend témái bizonyára ismét lehetőséget nyújtanak. hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártoknak a kommunistákhoz fűződő kapcsolatait áttekintsék. Annál is inkább, mert például a leszerelés ügyében a nemzetközi munkásmozgalom kél nagy irányzatának az álláspontja több, biztatóan közös vonást is mutat. Hasonlóképpen nem lebecsülendő az a pozitív irányvonal, amelyet egyes nyugat-európai országok — például a Német Szövetségi Köztársaság — szociáldemokratái a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati alkalmazásában, az enyhülés irányzatának megerősítésében vallanak és követnek. Annál szembetűnőbb, hogy az Internacionálé tulajdonképpen máig is az 1951-ben kidolgozott programja alapján fejti ki tevékenységét. A hidegháború jegyében fogant működési elvek élesen kommunistaellenesek, s olyan szellemet árasztanak, amely semmiképpen nem helytálló napjainkra. Kétségtelen, hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártok — igazodva a realitásokhoz, a tőkésországokban kialakult belső helyzethez — ma már tcbbfelé együttműködnek a kommunistákkal, sőt, Olaszországban például — vitáik ellenére — mindkét párt közös platformon támogatja a kereszténydemokrata kormányt. Ésszerű és időszerű lépés lenne, ha a Vancouverben tanácskozó kongresszus felülvizsgálná elavult és a valóságtól enyhén szólva ma már igencsak távol álló működési elveit, s programját a világ mai jelenségeihez igazítaná. Jó példák sokasága bizonyítja, hogy a szociáldemokrata és a szocialista pártokkal nemcsak a tőkés gazdasági és társadalmi rend sajátos kereted között, hanem például a Kelet—Nyugat párbeszéd folytatásában, a békéért, a leszerelésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért tett kezdeményezésekben keresik az együttműködést a kommunista pártok, beleértve, a szocialista országok kommunistáit is. A nemzetközi politika jelentős tényezője, a Szocialista Internacionálé. Vancouveri kongresszusa akkor tölti be hivatását, ha a változott körülményekhez igazodva keres választ a tőkésországokban dolgozó milliók problémáira. A realitások jegyében megfogalmazott válaszok egyszersmind a kelet-európai kommunista és munkáspártokhoz fűződő kapcsolatok alakulására is kedvezően hathatnak. Gyapay Dénes lííuai provokáció Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Hanoi megfigyelők véleménye szerint az eddigi legsúlyosabb kínai provokációra került sor november 1-én a vietnami határtérségben. Kínai fegyveresek az említett napon behatoltak Cgo Láng tartomány Di'nh Phong nevű faiváha, és lövészárkokat kezdtek ásni. Ezekből a lövészárkokból kiindulva mintegy száz kínai katona később támadást intézett a vietnami milícia egyik közeli egysége ellen. A vietnami erők önmérsékletet tanúsítva visszavonultak, a behatolók azonban tüzet nyitva folytatták támadásaikat. Végül a vietnami milícia egysége arra kényszerült, hogy felvegye a harcot és távozásra kényszerítette a támadókat Az összecsapásnak számos vietnami sebesültje van. A fenti akcióval egyidejűleg kínai katonák és rendőrök százai támadták meg Cao Lang tartomány Thanh Loa falvát is. Ugyancsak fegyvert használva a támadók vietnami területen megfigyelő posztot áll!-' tottak fel. A -helyi védelmi erők előbb figyelmezették a támadókat majd visszaszorították őket a határon túlra, A két kínai támadás tényének közzététele után a hanoi rádió éles hangú kommentátorban ítélte el a provokációkat. Mindennap bővül a Vietnam-ellenes kínai akciók mérete, s veszélyességük egyre fokozódik — állapította meg a Vietnam Hangja rádióállomás, hangsúlyozta, hogy a kínai fegyveres erők ismétlődő betörései vietnami területre a feszültség fokozásának kitervelt megnyilvánulásai, ezek önmagukban cáfolják azokat a kínai vádakat, amelyek megkísérlik Vietnamra hárítani a felelősséget a határon uralkodó feszültségért. A pekingi hatóságok akciói sértik a kínai nép érzéseit is, veszélyeztetik Vietnam biztonságát s provokálják a haladó nemzetközi közvéleményt — hangoztatta kommentárjában a hanoi rádió. Tüntetés a teheráni egyetemnél A Dana, iráni hírügynökség jelentése szerint több mint tízezer diák tüntetett csütörtökön a teheráni egyetem előtt. A békés megmozdulásnak a rendőrség brutális beavatkozással vetett véget: könnyfakasztó borpbákat és vízágyúkat vetett be a tömeg szét- oszlatására, úgyhogy — szemtanúk szerint — többen megsérültek. Hat fiatalt letartóztattak. Felvonulás volt Abadanban is. A megmozdulást irányító vallási vezetők tizennégy pontos kiáltványt tettek közzé, amelynek legfontosabb követelései: a nagyvárosokban bevezetett rendkívüli állapot megszüntetése, a titkosszolgálat (SAVAK) feloszlatása, az összes politikai foglyok szabadon bocsátása, a külföldi tanácsadók kiutasítása, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés jogának szavatolása, a vallási intézmények tiszteletben tartása és a politikai száműzöttek visszatérésének biztosítása. Az abadani törvényszék bírái üzenetben tiltakoztak a kormányfőnél és az igazságügyi miniszternél amiatt, hogy egyes elemek — arra hivatkozva, hogy a kormány mögöttük áll — az elmúlt napokban több városban megtámadták a bíróságok épületeit és dokumentumokat égettek el. Az üzenetet aláíró tizenöt bíró leszögezte, hogy ha a kormány nem hoz intézkedéseket a bíróságok megvédésére, a kollégáikkal való szolidaritás jeléül beszüntetik munkájukat. (MTI) Terrorista letartóztatása Az „Éva” álnéven ismert és egyik legkeresettebb spanyol terroristát, a Grapo nevű szélsőséges terrorszervezet tagját október 24-én Madridban letartóztatták — jelentették pénteken hivatalos forrásból. A 21 éves Aurora Cayetanot a többi között azzal vádolják, hogy részt vett a spanyol börtönök főigazgatója, Jesus Haddad ellen ez év márciusában elkövetett gyilkos merény. letben.
