Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
Félelmetesen szép és nagyszerű csodája a megújhodott világnak, köszöntünk téged: felkelő vörös Nap, ki az orosz keleten ébredtél és tüzes orcáddal a Kárpátok gerincéről most egész Európa felé sugárzol. Új, szokatlan fényességedtől még sokak szeme káprázik, a félhomályhoz szokott tekintetek még talán révedeznek, de a szíveket már átsütötte perzselő forróságod, s ezeket a kigyulladt szíveket többé nem lehet megölni, leverni, elhállgattatni. Ezekben a szívekben piheg, dobog, él a halhatatlan jövendő örökkévalósága. Nap, Nap, aranytüzes, szent égi állat, valaha pogány ősök ezen a tájon fehér paripát áldoztak neked hajnali jöveteledre. Mi is áldozunk most neked, a fölszabadult Ember hitével, s oltárodon, a Szabadság oltárán hamuvá égetjük a múlt halott bál- ványait: a kapitalizmust, a militarizmust, s az imperializmust. S az oltártűz ropogásából ujjongva halljuk ki a születő új emberiség diadalmas himnuszát. Nap, Nap, Vörös Nap, ezredéveken át elnyomott rabszolgák, szolgák, jobbágyok, kiuzsorázottak szabadság után sóvárgó vágyának szimbóluma: széttört bilincsek, felemelt homlokok, vakító fényességedbe bátran tekintő szemek köszöntenek. Jöjj és szállj feljebb, egyre magasabbra a tavaszi égen, hogy szétszóródó, életet adó sugaraiddal beteljék a Világ, s annak minden nemzetsége. Hiszen a Te világosságod az Élet világossága, a Te Tüzed, az Élet Tüze, s a Te erőd az Élet ereje, amely legyőzi a Halál sötétjét, hidegét és néma mozdulatlanságát. Aki Téged köszönt, az Életet, a Jövendőt, az örök Változást köszönti, s széttárt karokkal, szédülten issza, szívja, lélegzi be fényedet, melegedet, folyton sugárzó és soha el nem fogyó erődet. Égess és teremts Vörös Nap, s ha deleiére érsz, állj meg legfölül az istenek örökkévalóságában. Neked, ki megváltást hozol az emberiségnek, felhő ne sápassza orcád, s ne legyen soha alkonyatod. Kárpáti Aurél Miről írt a Vörös Újság? Salgótarjánban megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezete Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1918 december 28-án három igen fontos értekezlet zajlott le Salgótarjánban, amelyeken Kun és Saton elvtársak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunkások és a bányászok összbizalmi-testülete ülést tartott, amelyen a többség kimondotta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Este 6 órakor a vas- és fémmunkások és bányászok szervezetei taggyűlést tartottak. A taggyűlés többsége kimondotta. hogy csatlakozik a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A taggyűlés után a két szakma összbizalmi-testü- lete újra ülést tartott, amelyen megalakították a Salgótarjáni Kommunista Pártszervezetet és a vezetőséget megválasztották. Vörös Újság, 1919. január 1, „4 munkások... éltették a proletárdiktatúrát és a kommunista pártot” ŰJ INTERNATIONAL] V an! Az első: kiötlő eggyek összéje: széthomoklott. S a leggyűlöltebb: Burzsoáü A második: ámolygó sokak tápászkodása: ledobbant verbe és piszokba! S magával-tépte bitang prédikátorait! De a harmadik: az új: tartó, mint a föld s a könyörtelen minden-proletároké! Halljátok?! Halljátok?! Tetésre telt a mérték! Most mindent akarunk! Most bérét vesszük minden Ki áll élénkbe!Í holtnak- voltnak! Billió torkon bőg az indulat! Halálig-osztályharc!' Forradalom! Kommunizmus! Három legjobb szavunk. Egy tömbbe moccan a szerteszét-erö! S mindent befog a mérhetetlen sodor. Komját Aladár Internationale, 1919. január 1. Kommunista győzelem Salgótarjánban A salgótarjáni vas- és fémmunkások és bányászok táviratilag meghívták a Kommunisták Magyarországi Pártját, melyben kérték, hogy 1919. január 1-re előadót küldjön. Pártunk részéről Rudas és Saton elvtársak jelentek meg. Salgótarján munkásai ezen a napon impozáns népgyűlést tartottak a Piactéren, mely gyűlésen részt vett a szociáldemokrata párt hat budaoesci kiküldöttje is: Esztergályos, Hatnakovics, Bata, Pollák, Murányi és még valaki, akik közül többen már napok óta Salgótarjánban tartózkodtak. A napirendet Rudas és Saton elvtársak ismertették, nagy lelkesedés, éljenzés és tapsvihar közepette. A szociáldemokrata párt részéről Pollák akart beszélni, de a tömeg, amely kb 5—6000 emberből állott, lehurrogta és nem engedte az elnök többszöri felszólalására szóhoz jutni. A munkások kijelentették, hogy csak a kommunista párt Küldötteit hajlandók meghallgatni. A salgótarjáni bányászok részéről Gó'lián elvtárs szólalt fel röviden és kijelentette, hogy Salgótarján össz- munkássága éppen elérkezettnek látja az időt, hogy harcmodort változtasson. A szociáldemokrata párt, elveinek elárulása folytán nem képviseli a proletárérdekeket és felszólítja a. népgyűlést, hogy csatlakozzanak a Kommunista Párthoz. A népgyűlés ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta, egyben kimondották, hogy a szakszervezeteknek tc- vábbra is hű tagjai és harcosai maradnak. A gyűlés tél öt órakor ért véget. A munkások a gyűlés után az utcákon éltették a proletárdiktatúrát és a Kommunista Pártot. A gyűlés befejezése után a bányász elvtársak a hegyoldalban díszlövéseket adtak le a proletárdiktatúra, valamint a Kommunista Párthoz való csatlakozásuk jeléül. Vörös Űjság, 1919. január 4J „...4 proletárforradalom előestéjén vagyunk...” Részletek A fosztogatás nem proletárdiktatúra ! A fosztogatás éppúgy elkerülhetetlen kísérő jelensége volt még a ma szelíd bur- zsoá forradalomnak is, mint amilyen elkerülhetetlen jelensége minden forradalomnak. Annak a szervezetlen tömegnek a forradalmi mozgolódása a fosztogatás, ameiy a mindenkori forradalmi osztállyal csak lazán függ össze, s ezért a magántulajdon ellen nem egyetemlegesen, társadalmilag, hanem egyénileg küzd . . . A burzsoá termelőrend szülötte az a „gyülevész- proletariátus”, mely a fosztogatásokat rendezi, s a burzsoázia, amely ezt a gyüle- vész proletariátust mesterségesen tenyészti, mely kitartottak, prostituáltak, el- züllöttek nélkül megélni sem tud, mely a tömegek tudatlanságát, mint államfenntartó elvet tartotta mindig tiszteletben — a burzsoázia magát vádolja a fosztogatásokért, ne a kommunistákat. A proletárdiktatúra, melyet mi hirdetünk, éppúgy megfékezi majd az alsó gyüle- vész-proletariátus fosztogatásait, mint a felső gyüle- vész proletariátus, az aktív katonatisztek, a mágnások stb ellenforradalmát. A salgótarjáni fosztogatásoknak is szervezett kommunista elvtársaink vetettek gátat, amint ez még a polgári lapok tudósításaiból is kitűnik. A harcban minden fegyver jó a burzsoáziának. Ha eddig nem volt szén az antant miatt, most nincs szén — a kommunisták miatt. S elkészülhetünk rá, hogy mindenért, ami ezután következni fog, most már nem az antant, hanem mi, kommunisták leszünk felelősek. Ez a fogás régi ismerősünk nemcsak gz orosz forradalomból, hanem még abból az időből, amikor a szociáldemokrata párt nem volt kormányzó párt, mint ma, hanem osztályharcot nemcsak hirdető, hanem csináló párt: az „igazgatók”, a „buj- togatók”, akkor — a szociáldemokraták voltak. Mint rendőrpártnak, a szociáldemokrata pártnak, még az a kis marxizmus is kiment a fejéből, amit a miniszteri állások még meghagytak benne. A kelevénye- ket, melyek a tőkés termelőrend testén a mai világösszeroppanás idején felfakadnak, puffogó parasztfogással az orvosoknak tulajdonítja, akik, mint mi a társadalmat gyökeres vágással meg akarjuk operálni, hogy aztán meggyógyuljon, nem pedig a beteg szervezetnek, a kapitalizmusnak, melynek testén a kiütések úgy elszaporodtak, hogy még a szociáldemokrata párt sem győzi őket betapasztani. Ha az 1871-es kommün idején lett .volna szerencséje ennek a'pártnak rendőrködni, úgy az első proletárköztársaság megteremtőit le jött-mentezte volna, mint bennünket, a párizsi kommün neki éppúgy éretlen puccs lett volna, mint ahogy éretlen puccsnak nevezte, mikor mi katonalázadást szítottunk C a háború alatt, mint ahogy gyilkolásnák, s rablásnak minősíti a bolsé- vizmust. A törvényes párt, a rend pártja fehér glaszé- kesztyűben, a burzsoá szalonjaiból fogja átvezetni a proletariátust a szocialista társadalomba. A proletárforradalom előestéjén vagyunk. A katasztrofális összeomlás, melynek a burzsoázia bukását meg kell előznie, itt van, s akkor a burzsoázia és a szociáldemokrata párt „izgatókat” keres, kiknek a katasztrófát tulajdoníthatná. Az izgató, a kapitalizmus, a kapitalizmus menthetetlen anarchiája. És hiába áll oda a. szociáldemokrata párt rendőrnek, ahogy nem tudta megmenteni a kapitalizmust Oroszországban, és nem tudta megmenteni Németországban, úgy nem fogja tudni megmenteni itt sem. Még akkor sem, ha mint Salgótarjánban, statáriumot statáriumra hirdet is. Vörös Üjság, 1919. január & AZOK A FÉNYES NAPOK Fényben az öreg ház melegre fütött szobája. Egy fényterelő Karton vet árnyékot az ágyra, hogy Tie bántsa a fekvő ember szemét a csillogás. Fiai mind a heten, éltes emberekhez méltón, feltő gonddal fogják őt körül. Ápolgatják, lesik a szavát, teljesítik kívánságát. És most, a napokban, mintha a szoba hőmérséklete is felforrósodott volna. Az öreg felült az ágyában, amikor az idősebbik fia, László, emeltebb hangon, hogy az apja megértse, megkérdezte. — Most van a nagy évforduló, papa, emlékszik-e még arra a napra? . . . Messze az Idő, hatvan esztendő múlott, kopnak az emlékek, kutatni kell benne. Az öregnek ráncba fut a homloka. Aztán felcsillan a szeme, a hangja megélénkül. — Emlékszem, hogyne emlékeznék, nagy nap volt, fényes nap . . . Szépen, sorjában, pihenőktől megszakítva emlékezett Andó Sándor, az egykori bányász arra a napra, amikor a bánya mélyéről, szénportól feketén a felszínre jöttek es munkáserőtől duzzadva kiáltották: ..Éljen a párt. a Kommunisták Magyarországi Pártja”. Tudták, mert dolgoztak érte, hogy el kell e napnak következni. Forrott egész Európa, érkeztek a szovjet földről a küldöttek. Izzott a munkásnép, mert megcsillant előtte, életében első ízben a szovjet példán, hogy van út a szabad emberi élet felé. Andó Sándor emlékezik. — Már korábban sokat beszéltünk a szabadságról. Bátyám, János volt az egyik szóvivő. Hozzá mentek, akik Oroszországból jöttek haza ... Az arca az emlékek izgalmától, a pirosra gyúló, tanúja a fényes napoknak. A Karancs völgyén, ahol a szén volt, a bányászok lettek az újonnan megalakult párt legfőbb cá- maszai, és elindultak az emberek a holnap felé. Az életük során e munkásemberek első ízben érezték, hogy ez a párt az övék, belőlük született és értük éledt. Andó Sándort oda küldték, ahová léginkább tekintettek a munkában, borúban meggyötört emberek, az élelmezéshez: — Ez volt a megbízatásom... Felnyitották az élelmiszerraktárakat, és kiosztották a dolgozó emberektől elzárt élelmet. És már nem állhatta útjukat senki, mert a párt nevében a dolgozó emberért tették, amit tettek. Feléledt Andó Sándor emlékeiben, hogy ha rövid időre is, de felragyogott a Karancs völgyén is az ember élete. Munkásember nem volt a medencében, ki ne áldotta volna e napot. Az öreg felkönyökölt az ágyában. Csontos kezét fi- gyelmeztetőleg felemelte és megemelt hangon szólt: — És nézték volna meg a munkát! Becsületnek tartották legjobban elvégezni . . . Jó kedvyel, jól dolgozni, ez volt a legszebb a bányászember számára, amikor már tudta, sajátjáért dolgozik. Aztán elborult Andó Sándor tekintete. Szeme is haragra szűkült. Feje a párnájára hanyatlott. Arcára a fényvédő vetett árnyékot. Lehalkult a hangja is. — Nem hagyták meg az embert örömében . . . hosszan. csak foszlányokban libbenti fel a régmúlt időket. Azt, hogy fegyvert fogtak a csákány helyett, amikor a párt szólt, hogy veszélyben a dolgozó nép szabadsága. Ott harcolt Andó Sándor is a Karancs hegy óldalán, aztán lent a völgyekben, ahol a népre törő ellenség megjelent. Fiát, Lászlót kéri, nyúljon a szekrény egy rejtett csücskébe, nyissa fel a vörösen izzó dobozt, amelyben a harcokban való részvételt bizonyító érem lapul. Más érdemrendek is tanúsítják, hogy az új kor is tisztelettel köszöntötte a végzett munkát. — Mert aztán mi egy életen át harcoltunk ... — mondja csendesen, hogy szavaiból netán kérkedés csengjen. És hozzá is teszi. — Azért, mert a párt megtanított a harcra . . . Van 3 völgyön egy csa- clu Iád. Száz évnél a bányában többet dolgozó bányászdinasztia, az Andó család, akiknek tagjai a párt megalapítói között voltak es maradtak egyszerű katonái is egy egész életen át. A Tanács- köztársaság leverése után, amikor valamelyest enyhült a rájuk nehezedő elnyomás, és üldöztetés, elöl lépdeltek megint.. Andó Sándor lett az egyik röplapokat szállító agitátora a pártnak. Nap nem múlott, vitték vallatóra, tépték húsát, gyötörték lelkét, de nem tudták megtörni. Felsóhajtott. — Aki egyszer belekóstol h szabadságba, az már soha nem felejt . . . Mert Andó Sándor soha sem felejtett ... Bobál Gyula 4 NÖGRÁD — 1973. november 24., péntek miBi: vagy ueszeim s kíván róla? Ki tudja, halig Salgótarján a századforduló első eveiben. Nem voltunk mi kommunisták itt, nem „izgathattuk” mi a tömegeket, mikor a magyar „forradalom” kitört, mégis egyik fosztogatás a másik után borította lángba az országot . . . Mi, kommunisták nyíltan bevalljuk, hogy forradalmat akarunk, proletárforradalmat. A Kommunista Kiáltvány befejező szavai szerint járunk el, nem titkoljuk nézeteinket és szándékainkat. Nyíltan hirdetjük, hogy céljaink minden eddigi társadalmi rend erőszakos feí- forgatásával érhetők el. S tudatában vagyunk annak, hogy forradalmi céljainkat csak forradalmi eszközökkel vívhatjuk ki, erőszakkal, a proletárdiktatúrával.
