Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

Megvizsgálták Varsányi „Jó hír” a dohányosok számára: svájci üzletekben megjelent a duplafejű pipa. A két fői felváltva használható — megrögzött nikotinisták pedig két adagot szívhatnak vele egyszerre. Munkában a „hegyisebészek" Van néhány olyan foglalkozás, amihez akrobatikus ügyes­ség és nagyfokú bá­torság szükséges. Ezek közé tartozik a sziklabiztosítók munkája, akiknek az a feladatuk, hogy hosszú kötélen a magasból leeresz- í1'■1 tí"l kedve, rövid nyelű kalapácsukkal centi­ről centire végig- kopogtassák a me­redek hegyoldalakat, a sziklákat. Erre ott van szükség, ahol űt, vagy vasút vezet a sziklafalak tövé­ben, illetve pótolha­tatlan értékű termé­szeti kincset kell megmenteni a pusz­tulástól (a Gellért­hegy esetében mind­két szempontról szó van). Persze nem elég csupán megálla­pítani, hogy az eró­zió hol okozott repe­déseket, törést vagy málást a köveken, el is kell hárítani a veszélyt. A bátor­ság és az ügyesség mellett még különleges hallásérzé­kenységre is szüksége van a jó sziklabiztosítónak, hiszen a kalapács és a szikla ösz- szecsengéséből kell megálla­pítania, hogy hol a baj, még­hozzá csalhatatlanul. A sziklabiztosítók brigádok­ban dolgoznak. A kisebb re­pedéseknél, töréseknél — kö­télen függve — maguk pat­tintják le a veszélyes szikla­darabokat, s gyűjtik a nya­kukra akasztott bőrzsákba. Ha nagyobb hibára lelnek, ahol megerősítésre, foltozásra, vagy éppen bontásra, netán lerob­bantásra van szükség, megie- lölik a helyet. Ide később visszatérnek és biztonságo­sabb körülmények között, komolyabb felkészültséggel látnak neki a munka elvégzé­sének. Régebben betonnal végezték a toldásokat. Ma már olyan műanyagokat is használnak, amelyek szinte észrevétlenül töltik ki a szik­larepedéseket. Legújabban nagy acéldróthálókat teríte­nek rá a veszélyes hegyolda­lakra, amelyek felfogják a le­gördülni készülő sziklarögö­ket. E hálókat úgy helyezik el, hogy a növényzet „álcáz­za” őket. Képünkön: csehszlovák sziklabiztosítók munka köz­ben, amint bontással és rob­bantással elhárítják a veszélyt egy vasúti pálya mentén. Hám/ Hier cg\/ öreg cseber ? Végéhez közeledik az idei ■zűrét, pincékbe került a „hegy leve”, pontosabban hor­dókba, cement- és fémtartá­lyokba. Adataink még nincse­nek az idei bortermés meny- nyiségéről, de azt majd hek­toliterben számítjuk, méghoz­zá 103 éve. 1875. január 1 óta ugyanis egységes az űrmérték Magyarországon. Addig 100- féle edényben, cseberben, ve­derben méricskélték a bort, attól függően, hogy az ország melyik táján jártunk, s éppen milyen kívánsága volt a ve­vőnek. A sok régi magyar űrmértékről ma már megkö­zelítőleg sem tudjuk, milyen nagyságrendet képviseltek, pe­dig nem érdektelen ismere­tük, hiszen korabeli írások­ban, népmesékben, szépirodal­mi művekben, sőt a nóták­ban is minduntalan találko­zunk az akóval, a vékával, az iccével. Sok lehetett-e az a 100 ic­ce bor az asztalon? Kereken 84 liter, egy magyar icce ugyanis 0,848 liter. A magyar akó 54,3 liter, a bécsi akó 56,5 liter, a magyar véka 30,7 liter, az erdélyi véka 23,1 li­ter, a pesti mérő 93,8 liter, a pozsonyi mérő 62,5 liter, a meszely 0,3 liter, a pint 1,4 liter, a német korsó 0,5 liter, az erdélyi vödör pedig 12,4 liter. Az öreg cseber nem af­féle kikopott, csorbafüles edényt jelentett, hanem szin­tén űrmértéket jelölt: 84,5 li­ter bor fért bele, míg a kis cseber űrtartalma 42,2 liter volt. Olcsón dolgoznak Segítség a balassagyarmati autósoknak A Magyar Autóklub balas sagyarmati szervezete folya­matosan arra törekszik, hogy kielégítse a gépjárművek szá­mának emelkedésével, a gép­jármű-közlekedés fejlődésé­vel együttjáró társadalmi igé­nyeket. Ennek jegyében nyi­tották meg november elején a segélyszolgálati műhelyt a Beloiannisz utca 2. szám alatt, hogy segítséget nyújtsanak a klubtagoknak járművük gaz­daságosabb üzemeltetéséhez, tulajdonságai jobb megisme­réséhez. A műhely munká­ja a diagnosztikai szolgálta­tásokon keresztül hozzájá­rult a klubtagság biztonságos közlekedéséhez. Mit nyújt a műhely? El­végzik a motordiagnosztikai és elektromos vizsgálatokat, a közlekedésbiztonságiakat, beállítják a fényszórót, a vá­ros területén segélyszolgála­tot, reggel 7 és 9 között in­dítószolgálatot adnak. El­végzik továbbá a fődarabok megbontása nélkül lebonyolít­ható kisjavításokat is, mindezt az autóklub tagjainak csekély térítési díja ellenében. Ugyan­csak a klub szolgáltatása a tagok és családtagjaik részé­re novemberben induló autós­iskola. Ezt a következő évben már folyamatosan szeretnék megrendezni Balassagyarma­ton és a környező vidéken is. Olvasta? Egy alkalommal, mikon Ar­thur Conan Doyle, az író a vonatra várt, egy könyvügy­nök különböző könyveket kí­nált neki. de az író minden alkalommal ezt mondta: — Ezt már olvastam. Erre az ügynök valahonnét előhúzott egy könyvet és így szólt: — Ezt viszont még biztosan nem olvasta. Ez Conan Doyle legutolsó műve, amely a spi- ritizmusról szól. Csak tegnap jelent meg. — Igaza van — válaszolta az író. — Ezt valóban nem olvastam, csak megírtam. „Én m ekent mindig Pista gifött p» TÖBB MINT háromezer ol­dal feljegyzés, 23 tekercs mag. netofonszalag, csaknem két­ezer fénykép és ötven percnyi filmanyag — ennyi a néprajz- kutatók számmal is mérhető produktuma egy Nógrád me­gyei falu, Vansány társa­dalomnéprajzi kutatásából. Az MTA néprajzkutató cso­portjának társadalomnéprajzi osztálya kiemelt szintű kuta­tásként elemzi a falu társa­dalmi szerkezetének és élet­módjának változásait. A nép­rajzkutatók 1971. januárja és 1973 vége között Nógrád me­gye egyik falvában láttak hoz­zá a tudományos vizsgálódás­hoz. Nem véletlenül esett erre a helységre a választás, hanem azért, mert egy tipikus ma­gyar falut kerestek. E terüle­ten a határ jó része nagybirtok volt és így az 1945-ös föld­osztás jelentős változást ho­zott az itt élőknek. A lakosok döntő része belépett a terme­lőszövetkezetbe, de a férfiak zöme az utóbbi évtizedben ipari munkássá vált, falusi la­kóhelyét azonban nem adta fel. Ugyancsak jellemző: a „hagyományos” paraszti kul­túra elemei már városi ele­mekkel keverednek. A kivá­lasztásnál döntő szempont volt, hogy a lélekszám kétezer alat­ti legyen, így a kutatók még teljes egészében áttekinthet­ték a falu változásait, áta­lakulásait. A gyorsuló változások ko­rában eltűnőben és átalaku­lóban vannak a hagyományos paraszti közösségek. Ezt fi­gyelhették meg a kutatók a varsányiak szabad idejének vizsgálatakor. A falun élők egyre több időt fordítanak az olvasásra, rádióhallgatás­ra, tévénézésre, s gyakrabban vesznek mozi-, illetve szín­házjegyeket. A vizsgált csalá­dok 80 százaléka előfizetett különböző lapokra, s a férfiak mindig szakítanak időt a napi­lap átolvasására. A nők álta­lában szombat délutánra, va­sárnapra halasztják az újság- olvasást. Könyvet kevésbé szí­vesen lapozgatnak, ugyanis több időt, türelmet igényel. A megkérdezetteknek mindösz- sze húsz százaléka számítható a rendszeres könyvolvasók közé, s leggyakrabban azt forgatják, ami a legkönnyeb­ben elérhető: iskoláskorú gye­rekeik kötelező olvasmányait, szomszédoktól, munkatársak­tól kölcsönzött könyveket. „A TÉLI ESTÉK régi ha­gyománya a fosztóba járás. Az elfoglaltságot olyan szük­séges munkának tekintik az itt élők, amely közben szóra­kozásra is lehetőség nyílik” — állapították meg a néprajzku­tatók. A tollfosztás egy-egy háznál még ma is 2—5 napig eltart. A családtagokon kí­vül szomszédok, rokonok segítenek kölcsönösségi ala­pon. Munka közben ma is ki­cserélik értesüléseiket, meg­beszélik a falu életét, régi történetek, mesék hangzanak el. Alapvető változás: a me­semondó szerepét olykor a technika veszi át, egy-egy ér­dekesnek ígérkező adás idejé­re gyakran tollfosztás idején is bekapcsolják a televíziót. Az életmód átalakításával mindinkább háttérbe szorul­nak az egykori hiedelmek, babonák, szokások is. Néhány évtizeddel ezelőtt például a varsányi lányok András napján azt igyekeztek megtudni, ki lesz a férjük. Es­te, mielőtt lefeküdtek, nad­rágot tettek a fejük alá. Azt tartották, hogy akivel álmod­nak, ahhoz mennek férjhez^' „Énnekem mindig Pista gyött” — mondta egy hetven és nyolc­van év közötti, volt zsellérasz. szony. — „Akármi vélt, az is lett az uram, Pista. Pedig nem akartam sehogy hozzá­menni, de az édesapám erő­szakoskodott... Háború volt. Akkor osztán annyira rábe­szélt édesapám, hogy hát édes lányom, nagyon jó gyerek... Nem akartam sehogy aláírni, hogy én megyek.,. Hát mégis csak úgy lett, elmentem hoz­zá... Nagyop jól sikerült, na­gyon jó ember volt...” Ugyancsak András napján volt szokás, hogy apró papír­darabokra férfineveket írtak, s azokat a levesbe főzött, négy­zet alakú tésztába tették, vagy a papírosokat a szoknya zse­bébe bevarrták és csak olyan nyílást hagytak,, amin egy-egy cédulát kihúzhattak. Amilyen név volt a legutoljára ma­radt cédulán, a lány olyan nevű férjet kapott. Egy másik házasságjósló szokás: a lányok a házak zsuptetőit vesszővel verték és kötényüket a zsúo alá tartották, figyelték, hogy mi esik bele. Ari tartották, hogy ha a köténybe búza­szem hull, a lány gazdag le­gényhez, ha rozsszem potyog le, szegény legényhez megy férjhez. Nem egy helyen lán- gost is sütöttek, azzal kiálltak a ház végére, s a lepényt ott megették. Amilyen nevű fér­fit láttak lepényevés közben, olyan férjet kaptak. Ezekre a szokásokra már csak az ötve- nen felüli korosztály emléke­zik, a fiatalabbak legfeljebb hallottak róhik — állapították meg a néprajzkutatók. A VARSÁNYI társadalom, néprajzról készült tanulmá­nyok a közelmúltban jelentek meg az Akadémiai Kiadónál. k. m. Kazys Bogdanovicius: Az alkotás keservei — Megvan? — kérdezte, élénken az igazgató. — Hogy gondolja?! — mondta a költő. — Először behatóan meg kell ismerked­nem az üzem életével, a ter­meléssel, a dolgozókkal. Nem lehet csak úgy ukmukfukk alkotni. Ez költészet! .. .A futószalagon csillog­nak a tejesüvegek. Egykedvű­en koppannak a vajcsomagoló automata gépek. A költő gondterhelten, feszülten fi­gyelő tekintettel járja végig a részlegeket. Minden érdekelte, mindent feljegyzett, a mun­kások életrajzát, az évi mér­leget, a nyereségrészesedés összegét, az üzem fejleszté­sének perspektivikus tervét, túrógyártás technológiáját. — Nem olyan könnyű ezt a sok színes élményt egysé­ges egésszé ötvözni — só­hajtott a költő. Ám egyszerre felragyogott a szeme. — Megvanl — rikkantotta és a tolla után kapott. — Végre, megvan! — fordult az igazgatóhoz. — Figyeljen csak: Ezt kiáltja felnőtt, gye­rek: A f o r i z m a Figyelmeztetés: 16 éven aluli szülőknek nem ajánljuk a film megtekintését! Ki hinne létezne? A televízió gógumija. az Istenben, ha a szemek rá­Az élet rövid, de olyan sok időt vesz el tőlünk! Szép dolog az érdekházas­ság — de az is lehet nem ki­fizetődő. Az anyakönyvvezetőhöz vezető út jó szándékokkal van kikövezve. Holló a hollónak nem váj­ja ki a szemét — de azért port hinthet belé. Csak tekl kockasajtot egye­Oroszból fordította: Zahemszky László Delfiucsalád Szaporodott a Batumiban működő , delfinárium: újabb utódot hozott Vaszilisza, a há­romméteres szépség. Kicsinye a nagyméretű óceáni emlősök­höz illően 15 kilót nyom, hosz- sza 1 méter. Itt-tartózkodása óta Vaszi­lisza kétszer fiadzott. Ha ilyen gyorsan szaporodik a család, egy dajkára is szükség lesz a delfináriumban — mondogat ják tréfásan a gondozók. Nyírmcdi ősz — bábel-fölv. —* l NÓGRÁD - 1978. november 21., kedd J.A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom