Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
Született 1888-ban Schütz András kilencven éve Nem hinné az ember, mily’ fürge is még az öreg. Azt mondja, eleinte bizony furcsán néztek rá a ház lakói, amikor már naponta több- iziglen látták őt, az emeletekre vezető lépcsők fokain oda meg visszafelé menni... És nem volt a kezében bevásárlószatyor, de még egy fél kilónyi kenyér sem. — Nem tudták még akkor fiam. hogy én edzem magam. ■ így lépcsőkön kutyagolva is. Mert kell a mozgás! Anélkül, higgye el nekem, eltesped, ellustul az ember, s ha már tegyszer ágynak dől, hát... No, de hagyjuk a következményeket! Bizony, ennyi idős koromban is ki-kijárok még az erdőkbe-hegyekbe. s milyen öröm: e séták után úgy érzem, új erőre kapok. És az a jó, friss levegő is... Ügv eszerrf utána, mintha magakorabeli lennék. Pedig dehogy: néhány nappal ezelőtt — november 6-án — múlt kilencvenéves az öreg, réges-rég nyugdíjas bányász, aki a századforduló utáni második évben kezdett el, szinte gyerekfejjel dolgozni. — Három évig küszködtem a diósgyőri nagy vasgyárban. Mert ott születtem, bár igaz, nem maradtam sokáig. Ha jól emlékszem, 1907-ben költöztünk Tarjánba. Itt meg bányász lettem. Tán’ más helyen is el tudtam volna helyezkedni, de egyetlen elemire futotta csak nékem az iskolából, meg valahogy vonzott is ez a munka. — Kikötött mellette nyugdíjazásáig. — Ki. Negyvennyolcig egyfolytában a föld alatt dolgoztam. Székvölgyön kezdtem, aztán meg Inászón és Somlyón folytattam. Ott tettem le a csákányt mindörökre. — A kezébe se fogta azóta? — Ott lent, már nem... Hallgat egy sort az öreg, s aztán mondja: — Tudja, nehéz éveket éltem meg Két világháborút is. És közben a feleségemmel felneveltünk öt gyereket, becsülettel, ahogy munkásemberekhez illik. — Most, itt Tarjánban, a Kemerovo-körúton, egyik lányánál él. — Igen, náluk találtam a hosszú, Somlyó-bányatelepen töltött évek után otthonra. Szép, új otthonra. — Nem lett furcsa, ez a régi József-plató? — Mondtam, szeretem az erdőket járni. Itt meg alig teszem ki a lábam, már benne is vagyok a fák rengetegében. És szeretnek a nagy házban. De sokan is szólítanak emígyen: nagypapa. — Gratulációval kellett volna kezdeni beszélgetésünket, mert hallottam, kiváló szak- szervezeti munkájáért most kapott emlékplakettet. — Valóban: 1916 óta vagyok tagja a szakszervezetnek. Már az első háborúban is bizalminak választottak meg. Sok mindent kiharcoltam én munkatársaimnak. S mi mindent még a hosszú évek alatt. Igen, a hosszú évek alatt. Belegondolunk: sokaknak emberélethosszú idő csak az, ahány esztendeje Bandi bácsi szakszervezeti tag. Látom, ő is ugyanezt mérlegeli magában, mert néhány pillanatra elfátyolosodik a tekintete szemüvege mögött. De aztán — felnevet. — Egészségem van. Szerencsére, igazán nem panaszkod- hatom, s hogy férfiak között vagyok, elmondom: az az egy pohár bor is jólesik még. Fején megigazítja kis sapkáját, s azzal az őszinte jókívánsággal búcsúzik: — Aztán maguk is megérjék ezt a kort! Lekísér a lépcsőn, s fürgén szedi lábait visszafelé. Mintha nem is nyugdíjas bányász lenne. .. Ss nem kilencvenéves! k. gy. Törzsgárdisták Sokan mondják: ha majd azok, akik ma 25—30 éve törzsgárdatagok, a 80-as, 90- es évek fordulóján nyugdíjba mennek, a törzsgárdák létszáma egycsapásra összezsugorodik. E jóslat érezhetően az utóbbi években elszaporodott vándormadarakat „becsüli túl”. Arra gondolva, hogy a 60-as évtized végén, s az azóta munkába állók — a fiatalok, az új korosztályok — már kevésbé tudnak hűségesek maradni a gyárhoz, nem tudnak majd mellette jóban, rosszban kitartani, s főleg a nehezebb helyzetben áldozatos szívvel azon munkálkodni, hogy választott, szeretett munkahelyük sorsa jobbra forduljon. Akik aggódnak a törzsgárdák jövőbeni nagyságáért valószínűleg eltúlozzák kissé, helyi, egyedi tapasztalataikat: a valóságosnál például nagyobbnak értékelve a vándormadarak számát, mozgását. Az igazság pedig az, hogy az első komolyabb felmérések a 70-es évek közepén azonnal kimutatták (csak ennek nem ment olyan harsányan híre, mint a fluktuáció növekedésének), hogy a notórius munkahely-változtatók nagyjából mindig ugyanazok; ez a kör pár tízezer embert számlál. Táboruk persze a 60-as évek végétől megnövekedett, s kezdetben ugrásszerűen nőtt, de nem azért, mert hirtelen több embernek romlott a munkaerkölcse, hanem elsősorban azért, mert több lett a munkahely, nagyobb a foglalkoztatottak szama, kibontakozott a munkaerőhiány és így tovább. Igazolja ezt az is, hogy — napjainkra — a fluktuáció hirtelen növekedése után, az utóbbi években már nem nőtt a vándorlók száma a korábbiakhoz hasonló ütemben. Ráadásul a vándormadarak mellett a törzsgárdák látszatba az utóbbi években már újra emelkedett, az időközben meghozott munkajogi, szociálpolitikai intézkedések, s a vállalatok nagy részének magatartásváltozása következtében is. Az persze igaz, hogy a fiatalok könnyebben cserélnek munkahelyet. Csakhogy amióta világ a világ, ez így van. Magyarországon — közte Nógrádban — még sohasem volt ilyen helyzete a fiataloknak. mint most, tehát, hogy a „könnyebben mozdulásuk” mellé a lehetőségük is létezik a cserére, a jobb munkahely megkeresésére: mert sok a gyár, s mert ennek kedveznek a demokratikus közállapotok is. Ez azonban lényegében egészséges folyamat. Egy-egy gyár szempontjából persze esetleg nem, de a népgazdaság szemszögéből végül is semmi kivetnivaló nincs abban, ha bárki ott dolgozik, ahol valóban jól érzi magát, így az is valószínűbb, hogy jpbban fog dolgozni, s az is, hogy előbb-utóbb a törzsgárdák létszámát gyarapítja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy miután a, fiatalok egy része több gyárat is megpróbált, a végén 2—3—5 év múlva, csak megállapodik ott, ahol számára a legmegfelelőbbnek tűnik a környezet, szakmailag, emberileg egyaránt. Egyszóval valóságos, igazi jelzés nincs arra, hogy a munkások és alkalmazottak hűségét a vállalatukhoz a jövőt illetően szerényebbnek kellene ítélni. Sőt: felmerült már az a gondolat, hogy a törzsgárdatagság vonzó rangja nem gátolja-e majd a munkaerő szükséges át- árair.lását, a stagnáló vállalattól, ágazatból a fejlődőbe. Mert ezen viszont segíteni kellene. Végtére is fontosabb a hűség a munkához, mint esetleg egy tartósan rosszul gazdálkodó vállalathoz. S ráadásul, aki egy helyen 10— 15 évet letöltött, az nagy valószínűséggel az új helyről sem megy el majd azonnal. Legalábbis akkor, ha úgy érzi, hogy szakmailag, emberileg és anyagilag egyaránt megfelelő helyre került. A törzsgárdát a világ minden részében megbecsülik, a nagy tőkéscégeknél is. Évfordulóikról megemlékeznek, jutalmat, erkölcsi elismerést kapnak a hűségükért. A törzsgárda, különösen 10— 15 év után minden vállalatnál a munkások, alkalmazottak legértékesebb csoportját képezik, éppen az adott vállalat szempontjából. A törzsgárdatagok 10—15 év után már nemcsak általában gyakorlott, beérett szakemberek, hanem éppen az adott vállalatnál szükséges szakmai ismeretek, fogások és szokások legjobb tudói, tehát akik mór specializálódtak a vállalatra. Helyismerettel rendelkezve és a vállalat törekvéseivel azonosulva, ők a kulcsemberek. Velük lehet igazán közösen vezetni a gyárat. A jó hatásfokú munka legszilárdabb alapját képezhetik, ha így tekintenek rájuk, s nemcsak az ünnepeken foglalkoznak velük, s azért mert így illik, s mert odafigyel rájuk a szakszervezet Is. Megbecsülésük valamennyi vállalat első számú gazdasági érdeke: azokra támaszkodni ugyanis a halaszthatatlan és nem könnyű korszerűsítési, szervezési programokban, akik a vállalatnál eltöltött évizedekkel már egyértelműen bebizonyították,, hogy ragaszkodnak a gyárukhpz. így válhat a hűség is — miként a szaktudás, az akarat, a fegyelem vagy a rátermettség — a hatékonyság forrásává. g. t. A pásztói termelőszövetkezetben A pártmunka szerves része a politikai irodalom terjesztése A pásztói Béke Termelőszövetkezetben valóságos kultusza van a folyóirat- és a könyv- olvasásnak. A tsz politikai és gazdasági vezetői, a pártoktatás propagandistái, az ágazatok irányítói és nem utolsósorban a szocialista brigádok vezetői, tagjai munkaeszköznek tekintik a szak- és politikai irodalmat. Kovács István, a pártalap- szervezet titkára — beszélgetésünk során — elmondta, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvek, folyóiratok a termelőszövetkezet dolgozói körében mindenkor segítik a párt politikájának megértési, a célkitűzésekkel való érzelmi azonosulást. Mozgósítanak a feladatok végrehajtására, segítik a politikai, vezetési tapasztalatok kicserélését, azok hasznosítását — kapcsolódott beszélgetésünkbe Horváth Pál szb-titkár és Kubinyi István, az alapszervezet agitációs és propagandafelelőse. A pásztói Béke Termelőszövetkezetben száztagú alapszervezetben tíz pártcsoport dolgozik, s végez folyamatos, széles körű politikai munkát. Tevékenységük — Pásztón kívül — kiterjed Mátraszől- lősre, Tarra és Hasznosra is. Ebben az évben itt dolgozó kommunisták és pártonkívüli- ek rendszeres vásárlói voltak a Kossuth Könyvkiadó Nóg- rád megyei kirendeltségén. Többségében előfizetői a Nép-, szabadságnak, a NÓGRÁD- nak, sokan járatják a Pártéletet is. Kubinyi István az itteni eredmények alapján érthetetlennek tartja, hogy némely helyen a gazdasági és politikai vezetők nélkülözni tud ják a könyvek, a pártfolyóiratok olvasását. Kovács István párttitkár hangsúlyozta, hogy a politikai irodalom ol vasasa, tanulmányozása a mindennapi munkában nélkülözhetetlen, mert eligazítást ad. Ezért az alapszervezet ve zetősége folyamatosan figyelemmel kíséri a politikai irodalom terjesztését, olvasását. Ügy ítélik meg, hogy a szervezeti szabályzatban előírt politikai önművelési kötelezettség teljesítésének egyik legkézenfekvőbb eszköze a könyv, a folyóirat vásáriásása, olvasása. Az eladott példányszám növekedése így az önképzést, az önművelési szándékot is jelzi. A termelő- szövetkezet politikai és gazdaságvezetői — az elmondottak alapján — azt a nézetet vallják Pásztón, hogy nem lehet elfogadni az olvasás, az önművelés elhanyagolását magyarázó hamis nézeteket. A termelőszövetkezetben tizenhét szocialista brigád dolgozik. Közöttük olyanok is vannak, amelyek már többször elnyerték az arany-, ezüstös bronzkoszorús jelvényt. Az alapszervezet kezdeményezésére kulturális vállalásaikban szerepel az „Egy brigádtag — egy politikai könyv” mozgalom. A kertészeti Primőr és a központi Zója brigád e területen kiemelkedő eredményt ért el. Szappan Lászlóné és Drazsdik Lajosáé brigádvezetők példát mutatnak a könyvajánlásban, de jelentős segítséget nyújtanak más brigádvezetők is. Sipos István és Tari István vitára, olvasásra készteti az ágazatukban dolgozó termelőszövetkezeti tagokat, alkalmazottakat. Kubinyi István a könyvterjesztést 1975 óta végzi. A termelőszövetkezetben — mint mondja — 404 tag és 228 alkalmazott dolgozik. A 632 dolgozó tízezer forint értékű könyvet vásárolt a Kossuth- kiadványokból, de jelentős a szépirodalom iránti érdeklődés is. A pártszervezet vezetői jónak ítélik az eredményt azért is, mert — a beszélgetésekből, a brigádértekezleteken, politikai rendezvényeken — kitűnik, hogy olvassák a köny. vet. Nagy népszerűsége van a II. világháború eseményeivel, a munkásmozgalom történetével foglalkozó, a más népek életét bemutató könyveknek. Sokszor nem is tudják az igényeket kielégíteni. Ezért gyakori — ami egyébként örvendetes — az egymás közötti könyvkölcsönzés. Kovács István, az alapszervezet párttitkára elmondta azt is, hogy a terjesztő — Kubinyi István — rátermett, olvasott és olvasási igénnyel rendel« kező tagja a pártvezetőségnek, ezért kapta a fontos pártmegbízatást. Általános és politikai műveltségénél fogva képes egy-egy könyv, vagy cikk megjelenése után széles körű vitát kezdeményezni, az érdeklődést felkelteni. Jelentős az is, hogy a párt- és a gazdaságvezetők magas fokú politikai műveltséggel rendelkeznek, többségük marxista egyetemet végzett. F.zek a vezetők nem külön feladatnak, hanem az irányító tevékenység szerves részének tekintik a politikai és szakmai irodalom terjesztését, ajánlását. Jól látják, hogy a szocialista közgondolkodás, az életmód és a munkához való új viszony csak a művelődés eredményeként valósulhat meg. gy. 1. Teljesítették az éves tervet Ménkesen a Lenin szocialista frontbrigád már korábban elnyerte az Ágazat kiváló szocialista brigádja címet. Nagy Pál Máté. a szocialista brigád vezetője, a bányásznapi ünnepi nagygyűlésen versenyre szólította a vállalat szocialista brigádjait, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére. A Lenin frontbrigád Nógrádban elsőként alkalmazta a M—87-es típusú szovjet önjáró frontbiztosító berendezést. Jelenleg is ezzel dolgoznak. Éves tervüket, ami 174 ezer tonna szén kitermelésére szólt, november 14-re teljesítették. Az éves terv 5 százalékos túlteljesítését vállalták. Az elkövetkezendő hetekben ennek megvalósulásán dolgoznak. Képünk a Lenin Szocialista Brigád frontfejtésén készült: Vincze Tibor bányalakatos a maróhenger munkáját irányítja. r Épül a törpe vízmű Jó ütemben halad a ludány- halászi törpe vízmű építése. Jelenleg két darab, egyenként száz köbméteres tároló elkészítésén dolgoznak, s munkálkodnak a szakemberek a motorház építésén. A napokban kezdtek hozzá a csövek egy részének földbe fektetéséhez is. A törpe vízmüvet a ludány- halászi Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat és az Ipolyvölgye Tsz építőipari részlege építi. Tejtermékek bemutatója Szécsényben Kóstolással egybekötött tejtermék-bemutatót tartottak a minap Szécsényben. A 20—25 féle dobozos és vágott sajtból, tejfölből, aludttejből összeállított étvágygerjesztő kiállítást a Szécsényi Egyesült ÁFÉSZ és a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat szécsényi üzeme közösen rendezte. A látogatók élvezettel nézegették a göcseji, trappista, ementáli és bocisajt felhasználásával készült szendvicseket, majd Balia Jánosné piackutató és reklámpropagandista szívélyes kínálása után meg is kóstolták azokat. Kubai cement A cementgyártás fontos iparág Kubában: csupán ebben az esztendőben 24 ezer többemeletes lakóház, 27 orvosi rendelő, szállodák, iskolák, ipari üzemek egész sora megépítéséhez kell ez az építőanyag. A terv erre az esztendőre kétmillió 750 ezer tonna termelését írta elő. Az eddigi eredmények szerint sikerül is teljesíteni. A cementgyártás már a század elején megkezdődött a szigetországban. Akkoriban azonban az építkezés inkább csak a fővárost érintette. Még 1958-ban is az ország építkezéseinek 70 százaléka Havanna területén folyt, vidéken, falun úgyszólván semmi. Az államosított építőanyagipar fejlesztésével egyidőben a fővároscentrikus építkezési irányzat is megváltozott, 1975- ig 153 falusi település épült ki, s újabb 71 építéséhez kezdtek hozzá. A cementgyártás újbóli Az építőanyag-iparban 1976 megindítása számtalan ne- és 1980 között 500 millió pe- hézséggel járt. Még a hatva- sót (605 millió dollárt) köl- nas évek végén, a hetvenes tenek bővítésekre, beruházá- évek elején, a korábbi tér- sokra. NÓGRÁD — 1978. november 17„ péntek 2 melésnek jóval alatta maradtak, 1971-ben azonban már elérték, sőt túlhaladták az évj egymillió tonna termelési kapacitást. Ebben az időben két új cementgyárat építettek, egyet Siguaneyben, cseh technológia alapján és egy másikat Nue- vitasban (Camagüey), NDK- segítséggel. A következőkben hozzákezdtek a legrégibb, 1918-ban létesített marieli cementgyár bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Kibővítették — francia technológia nyomón — az artemisai gyárat, a Santiago de Cuba-i román, a Jósé Merceron Művek pedig nyugatnémet gyártástechnológiával dolgozik. Ennek az iparágnak a legnagyobb beruházása a Gua- bairóban épülő cementmű, amely 1 millió 650 ezer tonnás évi kapacitásával az ország legnagyobb ilyen üzeme lesz.
