Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
Mustó János képei Krúdy-iinnepség Szécsényhen Mustó János festőművészt • z utóbbi időben leginkább salgótarjáni műtermében találhatta meg az, aki kereste. Nincs ebben semmi különös, még kevésbé elzárkózás a világtól. Különben is Mustó János azok közé tartozik, akik nem esetenkénti látogatások során szerezték, vagy szerzik ismereteiket, benyomásaikat a gyárak világáról, a falvak embereinek életéről, önmagában nem érdem ugyan, csak adottság, hogy mind az iparhoz, mind a nógrádi falvakhoz családi szálak fűzik, továbbá úgyszólván sejtjeiben őrzi a kétlaki emberek viszontagságos életét is. Mindehhez még azt tehetném hozzá, hogy végül is a művész közéletisége elsősorban művészetének közéleti voltát jelenti. Mustó János festészetében pedig kétségkívül a légiéi! em- zőbb vonások közé tartozik a már-már heroikus nekilendüléseket eredményező közéleti indíttatás. Más dolog a szándék megvalósulásának kérdése. Nincs mit tagadni, ez a megvalósulás eddigi munkásságában 'komoly egyenetlenségeket is eredményezett, kétségtelen értékein túl. Értékei a korábbi években főként részeredményekben öltöttek testet. Mégpedig azért, mert — mint arra jó pár éve is utaltunk — művészetében az általános és a különös szintézisét nem mindig sikerült megvalósítania. A munkásábrázolás kezdeti buktatóin azonban Mustó János viszonylag hamar túljutott, az ábrázolás külsődleges jegyei fokozatosan tűntek el képeiről. Mégpedig olyan ütemben, ahogyan felismerte, voltaképpen elsősorban emberábrázolásról van szó akkor is, amikor a munkásember felmutatására kíván vállalkozni a művészet. Ez a felismerés a művészi érés minőségileg magasabb szintjét jelentette Mustó János esetében. Ezt nyugtázza Varga Imre szobrászművész is, amikor megjegyzi: „Tudatos kifejezéskeresései ma már egyre érettebben, világosabban kiraizolódva hordozzák Mustó János tiszta, igaz, őszinte szándékait.” Örömmel jegyezzük meg, hogy a művész munkássága az utóbbi időben áttételesebbé, ugyanakkor elmélyültebbé vált. Kiérlelt gondolati tartalmak jelentek meg képein. Láthatóan nagyobb teret engedett a képalkotás közben azoknak az érzelmi tartományoknak. amelyek ugyan eddig is minden bizonnyal léteztek élmény- és gondolat- világa mélyén, az esetenkénti „publicisztikai” ' megoldások azonban háttérben hagyták őket. E tartományok felszínre törése igen komoly mértékű érzelmi gazdagodást eredményezett, anélkül, hogy a képek gondolatisága csorbát szenvedett volna. Mustó János ma már — úgy tűnik — letett arról a szándékáról, hogy egyetlen képben mondjon el mindent az emberről és világáról. Talán nem tévedünk, ha azt hisszük, művészileg higgadtabbá válása még sok öröm forrása lehet a jövőben nemcsak számára, hanem a közönségnek is. Harsánysága tompulásá- val a dolgok mind fokozottabban a maguk összetettségében jelennek meg művészetében olyannyira, hogy néha már-már a gyengédség, az ember esendő voltának, halkabb örömének megfogalmazását sem szégyenli. Ez az emberszabásúbb, hitelesebb világ fogadta azon kamaratárlatának látogatóit, amelyet az idei salgótarjáni munkás kulturális hetek egyik eseményeként nyitottak meg az ifjúsági művelődési házban. Űjabb képei közül kiemeljük Chaplin, a Homokóra I., II., az Augusztus és a Varázsoltam, varázsoltál című műveket, mintegy az elmondottak bizonyítékaiként. Tesz- szük ezt abban a reményben, hogy Mustó János tovább járja ezen utat, a valóság újabb szeleteit hódítva meg művészete számára, anélkül, hogy a kifejezés expresszivitásából bármit is veszítene. Tóth Elemér Musté János műtermében Ossi esték Etesen Keressük a Dobó Katalin utcát Etesen (van-e < egyáltal- lán mellékutcája a hosszan kanyargó főutcának?) Az egyik háznál építkezőket kérdezünk meg. A község másik vége felé mutatnak tétován. Aztán amikor a biztonság kedvéért hozzátesszük: a művelődési ház vezetőjét keressük, azonnal pontosabb lesz az útbaigazítás: „Kotróczné? Egyenesen tovább, aztán jobbra, majd az utcában bal oldalt lesz a házuk...” Éppen „szabad hétfős” a fiatalasszony — azaz a lehető legrosszabbkor keressük, amikor lenne mit csinálni otthon. Mondták, hogy „civilben”, avagy főállásban bolti eladó, a Rau-aknai vegyesbolt vezetője. Bevallom, először találkoztam ilyen foglalkozású tiszteletdíjas kultúrossal... Legtöbben pedagógusok, adminisztrátorok, beszélgettem már orvosírnok és háztartásbeli népművelővel, két postai tisztviselővel, de az első boltvezető közülük Kotrócz Sán- dorné... — Hogyan is lettem kultú- ros? Valahogy nagyon természetes dolog számomra — ha nem az lenne, nem csinálnám tizenötödik éve... Lánykoromban sokáig voltam könyvtáros, mindig érdekelt e terület. Barátnők a hangadók közé tartoztunk, szívesen játszottunk a színdarabokban. A Gárdonyi-háromfelvonásos- ban én voltam Fehér Anna. Ma már nem mennek a színdarabok, meg aztán nem is játszanék már, de a kulturális szervezést szívesen csinálom. Nem mindig egyformán sikerül — vannak időnként ki- sebb-nagyobb szünetek, kiesések. Most pár hétig a művelődési házban nem volt semmi komolyabb rendezvény. De a következő napok, hetek ete- si viszonylatban sok programot hoznak. Ilyenkor már jó ideje azon gondolkodom, mit, hogyan... * — Mik a tervek? — Az őszirózsás forradalom és a KMP megalakulásának évfordulói kapcsán kiállítást szeretnénk; már gyűlik a könyvanyag, kapunk plakátokat, tablókat. Szombaton a KISZ-szel együtt szavalóversenyt rendezünk. Igaz, szinte felesleges .is talán mondani, hogy a KISZ-szel együtt: a fiatalok nélkül nem sok minden lenne. Rájuk lehet számítani a szervezésben, a rendezésben és sokszor az ő igényeik szerinti műsorok az igazán sikeresek. Volt egy kisebb hullámvölgy: bevonult a KISZ-titkár. Az ilyesmi mindig felborítja egy időre a munkát. Visszatérve a terveinkre: vasárnap a salgótarjáni Bányász fúvószenekart várjuk. Fellépnek a mi citerása- ink is. Nyolc-tíz fő játszik állandóan, de tizenhatan is a citera mögé tudnak állni. — Hogyhogy ilyen nagy az érdeklődés? — Nem felnőttek, iskolás gyerekek. Még Varga Pista bácsi tanította meg őket. Ameddig ki nem maradnak az általánosból, addig játszanak. Egy időben magas színvonalon zajlott Etesen a hagyományőrző tevékenység. Mostanra két dolog maradt ebből: a 12 fős, jó minősítést szerzett pávakör és a citerá- sok. Régebben komoly műsorokat állítottunk össze a helyi szokások, hagyományok feldolgozásával. Az etesi lakodalmas telt házat vonzott. Az akkori szereplők azóta férjéhez mentek, megnősültek, katonáskodnak vagy tanulnak — nem lehet újra összehozni őket. Meg talán olyan programot, mint azok voltak, már nem is tudnánk csinálni... — Mi zajlik még a művelődési házban? — Itt tartjuk az ünnepségeket, időnként szórakoztató 4 NÓGRÁD — 1978. november 2., csütörtök J A modern magyar prózaírás kiváló mesterének, Krúdy Gyula születésének századik évfordulójára emlékeztek a napokban Szécsényben. A járási és nagyközségi könyvtár épülete előtt álló Krúdy-szo- bor talapzatára a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága, a nagyközség művelődési intézményei, valamint az író nevét viselő járási könyvtár képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Földi László, a nagyközség: tanács elnöke ünnepi beszédében méltatta az író életét, munkásságát. Krúdy Gyula úttörő volt magateremtette műfajával. 1910. után találta meg igazi hangját, az első Szindbád-novellákkal és a Vörös postakocsi című regényével. Ekkor fejeződik ki senki mással össze nem téveszthető stílusa, ekkor válik a magyar irodalom egyik legegyénibb hangú alkotójává. Ez a hang sajátos világot idéz. Hangulatainak forrása, a nyírségi tájban, a felvidéki városokban, a dunántúli szőlőkben, Pest utcáin, Mai tévéaiá a latunk 21.00: India. Az Állami Bábszínház kíséretében kiutazott magyar televíziós forgatócsoport kétrészes riport-dokumentumfil- met készített Indiáról. A sorozat első részét már sugározta a televízió. „A második részben, — mondja Baló György szerkesztő — Bombay- ről, a sok milliós lakosú indiai nagyvárosról, annak hétköznapjairól adunk képet. A riportfilm készítése közben általában arra törekedtünk, hogy ne olyan dolgokról számoljunk be, amelyeket sokan többé-kevésbé már amúgy is ismernek, s amelyek __ jellemzőek Indiára. Inkább egyéni arcokat, portrékat, sorsokat igyekszünk felvillantani ebben a riportban, de úgy, hogy az mégis csak a nagyvárosról szóljon. Tűzijáték A tengeren váratlanul vihar támad. A horgonyzóhelyen álló egyik hajót befelé sodorja az ár és a kapitány megparancsolja, hogy lőjenek fel jelzőrakétát. A fedélzeten ácsorgó egyik utas megjegyzi a szomszédjának: — Milyen hülye a mi kapitányunk. Tűzijátékot rendez ilyen pocsék időben! rendezvényeket — van, amire a szomszéd településekről is átjönnek. És több fajta TIT- előadást. Az utóbbi időben három jól sikerült társadalmi esküvőt is tartottunk — ebben főleg Kárpáti Zoltánná pedagógus segített. De akárkit megkérhetek a tantestületből, segítenek, előadásokat vállalnak, támogatnak a közönségszervezésben, küldik a gyerekeket a könyvtárba. A könyvtárosi munka eléggé összefonódik a kultú- rosival — a „törzsvendégek” is ugyanazok (főként a fiatalok) —, a rendezvények is ösz- szekötik. Nemrég számoltam be a tanács végrehajtó bizottsága előtt — kiemelkedő eredményekről nem adhattam számot, visszaesés sem volt. Több munkásolvasót szeretnénk megnyerni és különösen a mezőgazdaságban dolgozók között bővíteni a könyvet szeretők körét — összesen nyolcán vannak. Tervezünk író-olvasó találkozót — körülbelül három éve volt utoljára. — Ha visszatekint az elmúlt tizenöt esztendőre, mit csinált legnagyobb örömmel, legszívesebben? — Az etesi hagyomány feldolgozását! A fonó, a tollfosztó, a lakodalmas szokásainak összegyűjtése, a műsor próbái nem voltak könnyűek. De amit sokan egyformán szívesen csinálnak az nem is olyan nehéz! G. Kiss Magdolna óbudai kiskocsmákban és a különös régi házakban keresendő. Krúdy, a magyar nyelv legnagyobb művészei közé tartozik. Prózájában sajátosat és utánozhatatlant teremtett. Publicisztikai tevékenysége 1916-tól válik jelentőssé. Az első világháború szenvedései, borzalmai kinyitják a szemét, egy új, szebb igazságosabb világ után vágyik. A Tanácsköztársaság idején számtalan cikkével, a forradalom mellé áll. Amikor mi Szécsényben az író nevét viselő könyvtár előtt a küzdelmes életútra emlékezünk, az általa oly nagyra becsült új világ kegyeletét rójuk le irodalmunk nagy egyénisége előtt — mondotta befejezésül Földi László. Az ünnepség a járási könyvtár olvasótermében folytatódott, ahol neves fővárosi művészek: Sík Csaba, Szentpál Mónika, Tóth Judit és Benedek Miklós tolmácsolt részleteket az író műveiből nyújtott maradandó irodalmi élményt. Kedden Hégely Györgyné, a szécsényi gimnázium és mezőgazdasági szakközépiskola tanára rendhagyó irodalmi órán emlékezett meg a könyvtár névadójára. Az óra anyagához felhasználták a Krúdy-fantázia lemezfelvételt. Este a II. Rákóczi Ferenc Filmszínházban az író azonos című regényébőL készült Szindbád című filmet mutatták be. Az előadás után Kovács Éva, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat munkatársa vezetésével filman- kétot rendeztek. Ma a középiskolások vetélkedőjét rendezik meg. November 9-én a járási könyvtár a nagyközség vállalatainak szocialista brigádjai részére rendez vetélkedőt, melynek témája: Krúdy élete és munkáissága. A Mikszáth Kálmán Általános Iskola nyolcadik osztályosai ünnepi osztályfőnöki órát tartanak a könyvtárban, amellyel a századforduló nagy magyar írója emlékének adóznak. A járási könyvtár által rendezett Krúdy-kiállí- tás egész novemberben várja a látogatókat. Sz. F. A Vígszínházban W. Gombrowicz Operett című színművének próbái folynak Valló Péter rendező irányításával. A bemutató pénteken lesz. A képen Tahi Tóth László, Bár- dy György. • MIMINr Próbaúton a világba... Színes szovjet filmvígjáték GEOR- GIJ DANYELIJA rendezésében. Főszereplők: Vahtang Kikabidze, Frunze Mkrtocsjan, Jelena Proklova és Leonyid Kuravljov. XI. 2—5. A SALGÖTARJÁNI „NOVEMBER 7.”, XI. 6—8. A BALASSAGYARMATI „MADÁCH” Filmszínházak műsorán. S V
