Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

Kitüntetés után Hit kíván a TIT-titkár? Diáíramindszenten adottak a feltételek Azon a kis ünnepségen mel­lettem ült. Egy hónapja a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szer­vezetének salgótarjáni szák­házában, ugyanis megyei el­nökségi ülést tartottak a TIT újjáalakulásának negyedszá­zados jubileumára. Az alka­lomból mind az országos, mind a megyei elnökség ki­tüntetéseket adott át azok­nak az értelmiségi dolgozók­nak, akik az elmúlt évtize­dekben, években, a legodaadóbb, legeredménye­sebb munkát végezték a tu­dományos ismeretek terjeszté­sében. Az országos elnök­ség két intézményt, szervet is kitüntetett: az aranykoszo­rús emlékplakett egyikét a Mátramindszenti közös köz­ségi Tanács kapta. E testület képviseletében vette át a ki­tüntetést Csomós Sándor, a helyi TIT-alapszervezet tit­kára, az általános iskola igaz­gatója. ő ült mellettem azon az egy hónappal ezelőtti megyei elnökségi ülésen, örömmel és várakozó arccal, az elismerés izgalmától felzaklatott lélek mocorgó türelmetlenségével, egyben az értelem, a bölcses­ség diktálta nyugalommal. A beszélgetés akkor — aho­gyan ilyenkor írni szokták: technikai akadályok (tényle­gesen az ő személyes elfog­laltsága) miatt — elmaradt; de nem sokat váratott magára. Pár hét múlva megtörtént az iskolában, Mátramindszen- ten. Ott, abban a festői Mát­ra aljai kisközségben, ahol tulajdonképpen az eredmé­nyek születtek — és remél­jük termelődnek újra —, ame­lyek kivívták a TIT országos központjának az elismerését is. Nem egészen 1300-an lak­nak Mátramindszenten. S az országban ez a parányi Köz­ség alakított először — termé­szetesen falusi viszonylatban — TIT-alapszervezetet. 1974. november 13-át írtak azon a napon, s a falu és a környe­ző községek 32 értelmiségije jött el az alakuló ülésre: megválasztani a vezetőségét, meghatározni a munkát és ki­mondani a klub megalakulá­sát. — A fluktuáció a mi alap- szervtezetünk és klubunk tag­ságának létszámát is változ­tatja — mondja Csomós Sán­dor, aki galambősz fejével el­lentétben jó fizikumú, friss szellemű ember. — Mostaná­ban 20—25 között mozog a taglétszám, természetesen a társközségekben, a Szuhán és Mátraalmáson lakókkal együtt. Többségében pedagógusok, de megtalálhatók közöttünk a tanács vezetői, a szövetkezet agrármérnökei, gazdasági, po­litikai szakemberei, az egész­ségügy dolgozói. — A szövetkezet az egyet­len gazdasági egység. A TIT- alapszervezetnek milyen a ve­le való viszonya? — A lehető legjobb. A ve­zetők szorgalmazzák — nyil­ván, mint előadók részben ér­dekeltek is — az előadásokat, s gyakorta ők maguk szólnak, hogy már illenék időt szakíta­nunk á találkozásra és meg­beszélni a programot, megköt­ni a szerződést. S ez az egy­másra figyelés azóta van így, amióta az alapszervezet meg­alakult. Évente, a téli hóna­pokban 46 előadást szervezünk a termelőszövetkezet dolgozó­inak. Emellett sorakoznak aztán a további rétegelőadások — például a szülői munkaközös­ségek tagjainak —, valamint a különféle tematikájú soro­zatok, egyedi előadások. Eb­ben a kisközségben több tu­cat az évente megtartott ülő- adások száma. — Rendkívüli érzés, hogy olyan ismert előadók is meg­fordulnak a falunkban, akik nálunk jóval nagyobb helyen nem — említi büszkén a TIT- titkár. — Szemes Piroska is járt itt nemegyszer, aztán az egri főiskola tanárai. Tartot­tunk lézerbemutatót, mely­re még az öregasszonyok is eljöttek és ámuldozva érdeK- lődtek a látottak iránt. Szó­val tényleg van mi között vá­logatniuk az itt lakóknak. — És választanak is? — Legtöbbször igen. De ha kívánságomat valaki teljesí­tené, akkor azt kívánnám, hogy az előadásainkon, a film­vetítéseken, a kultúrház ren­dezvényein még több ember vegyen részt. S többeket sze­retnék látni a teniszpályán is. így még eredményesebben tudnánk szolgálni a célt: a nép kulturális szintjének, mű­veltségének emelését. Varga Joachim vb-titkár, 1950 óta van ebben a funk­cióban, mindvégig Mátra­mindszenten. A közigazga­tásban 1942-től dolgozik, így aligha tévedünk, ha azt ál­lítjuk, hogy a megyében egyi­ke a legrégebb közigazgatási dolgozóknak. — Az ismeretterjesztés községünkben a népfőiskolákig nyúlik vissza — meséli —, de azok a mostanit színvo­nalban meg sem közelítik. Ma elsősorban rétegelőadá­sokat tartunk és a legtöbbet igyekszünk jól szemléltetni. Enélkül ma nincs érdekes, színes ismeretterjesztés. — A munkának adottak á feltételei ? — Teljes egészében. Sze­mélyi, tárgyi, anyagi vonatko­zásban egyaránt. 28 ezer fo­rintot adunk évente az isme­retterjesztésre, de ha kell — s az eredményesség úgy kí­vánja — adunk 30—40 ezret is. Nem is vagyunk szűk mar- kúak. Hiszen az emberek tu­dása, jó közérzete, mert ek­kor várható tettrekeszség és van alkotóerő, a legfonto­sabb nekünk. Az előadások, ma még nagyon sok szerve­zést igényelnek tőlünk, de meggyőződésem, hogy nem sajnálhatjuk a fáradságot. Hát ezek rejlenek az arany­koszorús emlékplakett mö­gött. .. Sulyok László /VIai févéaján latunk 20.40: Kisfilmek a nagyvilág­ból. Két hosszabb terjedelmű kisfilm bemutatására vállal­kozik ma este a televízió. Az egyik angol ismeretterjesztő film az „Utazás a koponyán belül” az agykutatás legújabb tudományos eredményeiről számol be — mondja Gimes Katalin szerkesztő. — A té­ma legfőbb érdekessége: a jobb oldali és bal oldali agy­félteke funkcióinak elkülönü­lése és azok vizsgálata össze­függésben az emberi civilizá­ciók kialakulásával. Számom­ra is rendkívül izgalmas ez a film, mert beavat az agy felépítésének rejtelmeibe, fá­zisról fázisra megfelelő pél­dák kíséretében. A kisfilmes est másik különlegessége az ugyancsak angol eredetű „Mi- nosz utolsó napjai”, amely csemegeként kínálkozik a kultúrtörténet szerelmeseinek. Az eltűnt, mesebeli Atlantisz földjéről értesít különböző kérdésfeltevésekkel: a civili­záció szerepe az Égei-tenger mentén élő népeknél; léte­zett-e az Atlantisz; miként tárták fel a knósszoszi palo­tát stb. A kérdések megvála­szolásában jelentős szerepet kan ^ nemrégiben elhunyt ki­váló Kréta-kutató professzor, S. Marinatos is. Réti Zoltán kiállítása Réti Zoltán, a Balassagyar­maton élő festőművész, aki­nek legtöbb műve az ember és a természet kapcsolatát, harmonikus viszonyát ábrá­zolja, sokoldalúságáról ismert. Nemcsak kiváló festő, hanem jó muzsikus is: ő a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója. Továbbá ő a szerzője annak a közelmúltban megjelent nagy sikerű monográfiának, amely a zeneiskola névadó­jának, a balassagyarmati szü­letésű Rózsavölgyi Márknak életét, munkásságát mutatja be. Réti Zoltán festőművész egyéni tárlataival már évek óta szerepel az ország külön­böző nagyvárosaiban. Legkö­zelebb pénteken fél hat óra­kor nyitnak műveiből tárla­tot Kaposvárott. Úttörők Szovjet filmek fesztiválja Sebzett madarak Juozasz Búdra jtisz — a szovjet filmek fesztiválja al­kalmából Salgótarjánban járt művészdelegáció tagja — ala­kítja a Sebzett madarak cí­mű színes szovjet film fősze­repét, melyet mától láthat a megyeszékhely közönsége, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. A film rendezője — Nyi- kolaj Gubenko —, egy fiatal író emlékein keresztül ele­veníti fel a II. világháborút követő évek ellentmondásos időszakát. Hősei, a háború traumáit magukban hordozó „sebzett” lelkű, árván maradt gyerekek, akik a nevelőinté­zet falai között próbálják meg­találni az emberi értékeket, próbálnak szabadulni emlé­keiktől. A lírai hangvételű filmet — mely Chicagóban a XIII. nemzetközi filmfesztiválon „Bronz Hugó”-díjat nyert — novemberben megyénk több filmszínháza műsorára tűzi. Kincsek a töld alól Antal Károly régészeti gyűjteménye a szécsényi múzeumban Októberben a múzeumi és műemléki hónap rendezvénye­ként a szécsényi múzeumban „Válogatás Antal Károly ré­gészeti gyűjteményéből” cím­mel érdekes és fontos kiállítás nyílt meg. Nemcsak gyűjteményről van szó a legigazibb értelem­ben, hiszen közel két évtize­des munka eredményét mu­tatjuk be. A lényeges kérdés az: mi különbözteti meg ezt a szenvedélyes gyűjtést a mindenképpen elítélendő „amatőr” régészkedéstől ? Régóta tudjuk, hogy Szé- csény környéke rendkívül gaz­dag régészeti leletekben. Még- inkább megbizonyosodhattunk erről akkor, — a gyűjtő ta­láló megfogalmazásában —, amikor a 60-as évek elején a rendszeres mélyszántást el­kezdték; azóta kíséri figye­lemmel Antal Károly és csa­ládja a mezőgazdasági mun­kákat, építkezéseket. A több ezer órára tehető gyűjtési idő során nem kin­cset kerestek —, de azt talál­tak. Nemcsak rendszeres te­repbejárást, hanem sok eset­ben a szó szoros értelmében leletmentést végeztek. Pös- ténypuszta-homokbánya, Szé- csény-homokbánya, Szécsény- sóderbánya. Itt mások a ho­mok- és sóderkitermeléssel teljesen elpusztítottak három nagy kiterjedésű bronzkori telepet. „Eltűntek” a markoló­gépek között. Antal Károly szécsényi la­kos a leleteket nem csupán összegyűjtötte; ha lehetett, azt is elvégezte, amit a szakem­ber tett volna: megfigyelte és rögzítette (rajzban és írásban) a tapasztalt jelenségeket, a leletek elhelyezkedését (ezért állapítható meg például, hogy az egy csomóban talált agyag­gúlák halászháló nehezékei, ami legalább olyan fontos le­het, mint a lelet maga. A gyűjteménynek ez az egyik nagy értéke: nagyobb alapos­ság és pontosság, mint amit nem szakembertől várhatunk. A gyűjtemény másik értéke: a korábban ismert adatokkal összevetve, kirajzolódott Szécsény környékének telepü­léstörténete az őskortól a kö­zépkorig. Tudjuk, hol érdemes ásatást kezdeni, mi várható, mit kell ezután is figyelemmel kísérni. Alig maradt fehér folt az egyes régészeti korsza­kok között; tudományos szem­pontból talán ez a legfonto­sabb. Olyan új lelőhelyek váltak ismertté, amelyek időszaká­ból eddig az egész megye te­rületéről is csak kevés és sze­gényes leleteink voltak: neo- lithikum (i. e. 5—3. évezred), i. sz. IV. század, i. sz. IX. szá­zad. Tovább bővült a környék eddig is gazdag késő bronz­kori lelőhelyeinek listája. A kérdésre adott választ Aptal Károly saját szavaival tehetjük teljessé. A munká­ban egvéni érdeklődésén, szenvedélvén kívül egy fon­tosabb cél vezette: a pusztuló értékek megmentése nem el­sősorban maga, hanem a tuá domány és a múzeumlátoga­tók számára. Ezt követte a be­jelentés, hogy — eredeti cél­jának megfelelően — gyűjte­ményét a múzeumnak aján­dékozza, megalapozza egy létrehozandó Szécsény-törté- neti gyűjteményt. A kiállításon látható anyag szűk válogatás, a gyűjtemény sokkal nagyobb. Antal Ká­roly szerint viszont azért „csak ennyi”, mert többet nem tudott összegyűjteni, nem pe­dig azért, mert nem volt több! Érdemes végiggondolni, ml mehetett veszendőbe ennyi idő alatt ott, ahol senki nem figyelt fel arra, ha az ásó,' vagy az eke kifordított vala­mit! Ebben a gyűjteményben is — többek között — érték­telennek hitt cserepekből ál­lították . össze a nagyméretű bronzkori edényeket! Reméljük, a kiállítás meg­tekintése után azokkal az ér­zésekkel távoznak a látogatók, amelyeknek felébresztése a gyűjtő célja volt munkájá­val, s a múzeum célja pedig a kiállítás megrendezésével: az ilyen tartalmú „amatőr”- régészet népszerűsítése, an­nak tudatosítása, hogy1 a ré­gészeti leletek bejelentése, megmentése legyen minden­kinek ismert és átérzett kö­telessége. Soós Virág régész a pályaválasztásért Egy érdekes kezdeményezés A salgótarjáni járási úttö­rőelnökség és a Nógrádi Szén­bányák az elmúlt év pályáza­tának folytatásaként meghir­dette az idei tanévben is a „Jó szerencsét, vándor!” bá­nyásztotót az úttörők részére. A pajtások e munka végzése során megismerkednek a bá­nyászélet hagyományaival, eszközeivel, kifejezéseivel. Ez­zel az akcióval az úttörők pá­lyaválasztását kívánják segí­teni, bízva abban, hogy ked­vet kapnak a bányászélethez, s hivatásuknak választják: felszínre küldeni a nógrádi szénmedence fekete kincsét. A beérkezett munkákat ér­tékelték. A legjobb eredményt a mátramindszenti úttörők érték el. Jutalmul egy buda­pesti kiránduláson vettek részt Krakóczki Gyuláné já­rási úttörőelnök és Kaffka Károlyné, a Nógrádi Szénbá­nyák dolgozója vezetésével. A győztes őrsök jelenleg ta­nulmányozzák a bányászok munkáját, a bányászat törté­netét, hogy a december 12-én rendezendő bányászvetélke­dő kapcsán ismét összemér­hessék tudásukat. Barlangrajzok A Burját SZSZK-ban egy rületű barlangban mintegy barlangban bronzkorszakbe- 1500 színes rajzkompozíció li sziklarajzokat találtak. ezek többnyire madaxa_ ' Megállapították, hogy a ko- ’ , | rülbelül 120 négyzetméter te- 'íat ábrázolnák. NÓGRÁD - 1978. novembei 16., csütörtök Egyetemisták tudományos kutatóintézete Ez a tudományos központ afféle „intézet az intézetben”, amelynek felépítése a szoká­sos tudományos kutatóintéze­tekre emlékeztet, öt osztálya, ezenkívül kutató- és tervező- irodája van. A munkatársak azonban nem tudósok, hanem egyetemi hallgatók. Számuk meghaladja a kétszázat. Az intézet neve: Egyetemi tu­dományos kutatóintézet. Szer­vezői az ufai olajipari egye­tem technológiai szakának hallgatói. Az irányítást ter­mészetesen a tanárok, három tudományok doktora és 58 kandidátus végzi. Az intézet létrehozása a tanterv teljes átalakítását eredményezte. Az alsó évfo­lyamokon a hallgatók sűrítve tanulmányozzák az általános elméleti tárgyakat, a felső év­folyamok hallgatói pedig csu­pán azokkal a tárgyakkal fog­lalkoznak, amelyek szakkép­zettségükhöz nélküzhetetlenek, a hét 3—4 napját pedig tel­jességgel a tudományos ku­tatómunkának szentelik. Milyen kutatómunkát foly­tatnak a hallgatók? Ural Ima- sev, az intézet igazgatóhelyet­tese a következőket mondja erről: — A hallgatók az ország olajipari szakemberei előtt ál­ló legfontosabb problémákkal foglalkoznak. Már nemegy­szer bizonyították, hogy ké­pesek a legbonyolultabb tu­dományos feladatok megoldá­sára is. Az egyetemi hallgatók ku­tatásainak eredményességét a munkájuk eredményeit alkal­mazó vállalatok is értékelik. Csak egyetlen példát említe­nék. Üzbegisztánban, Ferga- nában az Egyetemi tudomá­nyos kutatóintézet diákjai ál­tal kidolgozott újítás beveze­tésével évi 3,6 millió rubeles megtakarítást értek el az olaj- vegyipar egyik ágában. A hallgatók természetesen felhasználják azokat az ada­tokat, amelyeket az ország kü­lönböző vállalatainál végzett üzemi gyakorlataik során gyűj­töttek. Kutatásaik általában a meglevő technológiai folyama­tok tökéletesítését, illetve új technológiák bevezetését szol­gálják. Egy jellemző szám: az intézet fennállása óta az ál­lami vizsgabizottság 197 dip­lomamunkát javasolt felhasz­nálásra a termelésben és ezek több mint 50 százaléka való­ban bevezetésre is került. A gazdasági haszon több tízmil­lió rubel. Van azonban munkánknak egy másik hatása is, amely semmilyen mércével nem mér­hető. Az új oktatási rendszer a leendő mérnökök, tudósok, vállalatvezetők olyan tulaj­donságait fejleszti, amelyek nemcsak a műszaki, de a ve­zetési, szervezési problémák alkotó megoldását is elősegí­tik. Hallgatóink maguk ter­vezik és hajtják végre ku­tatásaikat, sőt azt is nyomon követik, hogyan valósulnak meg elgondolásaik a terme­lésben. Ennek is köszönhető, hogy a végzős hallgatóink kö­zül sokan rövid idő alatt ve­zető szakemberek, nagy létszá­mú kollektíva irányítói let­tek. Mi pedig igyekszünk a le­hető legteljesebb információt kapni volt hallgatóinkról, meg akarjuk tudni, hogyan sike­rült beilleszkedniük a terme­lésbe, milyen tudományos és gyakorlati munkát végeznek — mondotta befejezésül Imasev. — Szeretnénk ugyanis tisztáz­ni, mennyire hatékony az új oktatási rendszer. Hiszen ez nemcsak nekünk, de más fa­kultásoknak, más főiskolái»» nak is hasznára lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom