Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
Kitüntetés után Hit kíván a TIT-titkár? Diáíramindszenten adottak a feltételek Azon a kis ünnepségen mellettem ült. Egy hónapja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezetének salgótarjáni szákházában, ugyanis megyei elnökségi ülést tartottak a TIT újjáalakulásának negyedszázados jubileumára. Az alkalomból mind az országos, mind a megyei elnökség kitüntetéseket adott át azoknak az értelmiségi dolgozóknak, akik az elmúlt évtizedekben, években, a legodaadóbb, legeredményesebb munkát végezték a tudományos ismeretek terjesztésében. Az országos elnökség két intézményt, szervet is kitüntetett: az aranykoszorús emlékplakett egyikét a Mátramindszenti közös községi Tanács kapta. E testület képviseletében vette át a kitüntetést Csomós Sándor, a helyi TIT-alapszervezet titkára, az általános iskola igazgatója. ő ült mellettem azon az egy hónappal ezelőtti megyei elnökségi ülésen, örömmel és várakozó arccal, az elismerés izgalmától felzaklatott lélek mocorgó türelmetlenségével, egyben az értelem, a bölcsesség diktálta nyugalommal. A beszélgetés akkor — ahogyan ilyenkor írni szokták: technikai akadályok (ténylegesen az ő személyes elfoglaltsága) miatt — elmaradt; de nem sokat váratott magára. Pár hét múlva megtörtént az iskolában, Mátramindszen- ten. Ott, abban a festői Mátra aljai kisközségben, ahol tulajdonképpen az eredmények születtek — és reméljük termelődnek újra —, amelyek kivívták a TIT országos központjának az elismerését is. Nem egészen 1300-an laknak Mátramindszenten. S az országban ez a parányi Község alakított először — természetesen falusi viszonylatban — TIT-alapszervezetet. 1974. november 13-át írtak azon a napon, s a falu és a környező községek 32 értelmiségije jött el az alakuló ülésre: megválasztani a vezetőségét, meghatározni a munkát és kimondani a klub megalakulását. — A fluktuáció a mi alap- szervtezetünk és klubunk tagságának létszámát is változtatja — mondja Csomós Sándor, aki galambősz fejével ellentétben jó fizikumú, friss szellemű ember. — Mostanában 20—25 között mozog a taglétszám, természetesen a társközségekben, a Szuhán és Mátraalmáson lakókkal együtt. Többségében pedagógusok, de megtalálhatók közöttünk a tanács vezetői, a szövetkezet agrármérnökei, gazdasági, politikai szakemberei, az egészségügy dolgozói. — A szövetkezet az egyetlen gazdasági egység. A TIT- alapszervezetnek milyen a vele való viszonya? — A lehető legjobb. A vezetők szorgalmazzák — nyilván, mint előadók részben érdekeltek is — az előadásokat, s gyakorta ők maguk szólnak, hogy már illenék időt szakítanunk á találkozásra és megbeszélni a programot, megkötni a szerződést. S ez az egymásra figyelés azóta van így, amióta az alapszervezet megalakult. Évente, a téli hónapokban 46 előadást szervezünk a termelőszövetkezet dolgozóinak. Emellett sorakoznak aztán a további rétegelőadások — például a szülői munkaközösségek tagjainak —, valamint a különféle tematikájú sorozatok, egyedi előadások. Ebben a kisközségben több tucat az évente megtartott ülő- adások száma. — Rendkívüli érzés, hogy olyan ismert előadók is megfordulnak a falunkban, akik nálunk jóval nagyobb helyen nem — említi büszkén a TIT- titkár. — Szemes Piroska is járt itt nemegyszer, aztán az egri főiskola tanárai. Tartottunk lézerbemutatót, melyre még az öregasszonyok is eljöttek és ámuldozva érdeK- lődtek a látottak iránt. Szóval tényleg van mi között válogatniuk az itt lakóknak. — És választanak is? — Legtöbbször igen. De ha kívánságomat valaki teljesítené, akkor azt kívánnám, hogy az előadásainkon, a filmvetítéseken, a kultúrház rendezvényein még több ember vegyen részt. S többeket szeretnék látni a teniszpályán is. így még eredményesebben tudnánk szolgálni a célt: a nép kulturális szintjének, műveltségének emelését. Varga Joachim vb-titkár, 1950 óta van ebben a funkcióban, mindvégig Mátramindszenten. A közigazgatásban 1942-től dolgozik, így aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a megyében egyike a legrégebb közigazgatási dolgozóknak. — Az ismeretterjesztés községünkben a népfőiskolákig nyúlik vissza — meséli —, de azok a mostanit színvonalban meg sem közelítik. Ma elsősorban rétegelőadásokat tartunk és a legtöbbet igyekszünk jól szemléltetni. Enélkül ma nincs érdekes, színes ismeretterjesztés. — A munkának adottak á feltételei ? — Teljes egészében. Személyi, tárgyi, anyagi vonatkozásban egyaránt. 28 ezer forintot adunk évente az ismeretterjesztésre, de ha kell — s az eredményesség úgy kívánja — adunk 30—40 ezret is. Nem is vagyunk szűk mar- kúak. Hiszen az emberek tudása, jó közérzete, mert ekkor várható tettrekeszség és van alkotóerő, a legfontosabb nekünk. Az előadások, ma még nagyon sok szervezést igényelnek tőlünk, de meggyőződésem, hogy nem sajnálhatjuk a fáradságot. Hát ezek rejlenek az aranykoszorús emlékplakett mögött. .. Sulyok László /VIai févéaján latunk 20.40: Kisfilmek a nagyvilágból. Két hosszabb terjedelmű kisfilm bemutatására vállalkozik ma este a televízió. Az egyik angol ismeretterjesztő film az „Utazás a koponyán belül” az agykutatás legújabb tudományos eredményeiről számol be — mondja Gimes Katalin szerkesztő. — A téma legfőbb érdekessége: a jobb oldali és bal oldali agyfélteke funkcióinak elkülönülése és azok vizsgálata összefüggésben az emberi civilizációk kialakulásával. Számomra is rendkívül izgalmas ez a film, mert beavat az agy felépítésének rejtelmeibe, fázisról fázisra megfelelő példák kíséretében. A kisfilmes est másik különlegessége az ugyancsak angol eredetű „Mi- nosz utolsó napjai”, amely csemegeként kínálkozik a kultúrtörténet szerelmeseinek. Az eltűnt, mesebeli Atlantisz földjéről értesít különböző kérdésfeltevésekkel: a civilizáció szerepe az Égei-tenger mentén élő népeknél; létezett-e az Atlantisz; miként tárták fel a knósszoszi palotát stb. A kérdések megválaszolásában jelentős szerepet kan ^ nemrégiben elhunyt kiváló Kréta-kutató professzor, S. Marinatos is. Réti Zoltán kiállítása Réti Zoltán, a Balassagyarmaton élő festőművész, akinek legtöbb műve az ember és a természet kapcsolatát, harmonikus viszonyát ábrázolja, sokoldalúságáról ismert. Nemcsak kiváló festő, hanem jó muzsikus is: ő a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója. Továbbá ő a szerzője annak a közelmúltban megjelent nagy sikerű monográfiának, amely a zeneiskola névadójának, a balassagyarmati születésű Rózsavölgyi Márknak életét, munkásságát mutatja be. Réti Zoltán festőművész egyéni tárlataival már évek óta szerepel az ország különböző nagyvárosaiban. Legközelebb pénteken fél hat órakor nyitnak műveiből tárlatot Kaposvárott. Úttörők Szovjet filmek fesztiválja Sebzett madarak Juozasz Búdra jtisz — a szovjet filmek fesztiválja alkalmából Salgótarjánban járt művészdelegáció tagja — alakítja a Sebzett madarak című színes szovjet film főszerepét, melyet mától láthat a megyeszékhely közönsége, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. A film rendezője — Nyi- kolaj Gubenko —, egy fiatal író emlékein keresztül eleveníti fel a II. világháborút követő évek ellentmondásos időszakát. Hősei, a háború traumáit magukban hordozó „sebzett” lelkű, árván maradt gyerekek, akik a nevelőintézet falai között próbálják megtalálni az emberi értékeket, próbálnak szabadulni emlékeiktől. A lírai hangvételű filmet — mely Chicagóban a XIII. nemzetközi filmfesztiválon „Bronz Hugó”-díjat nyert — novemberben megyénk több filmszínháza műsorára tűzi. Kincsek a töld alól Antal Károly régészeti gyűjteménye a szécsényi múzeumban Októberben a múzeumi és műemléki hónap rendezvényeként a szécsényi múzeumban „Válogatás Antal Károly régészeti gyűjteményéből” címmel érdekes és fontos kiállítás nyílt meg. Nemcsak gyűjteményről van szó a legigazibb értelemben, hiszen közel két évtizedes munka eredményét mutatjuk be. A lényeges kérdés az: mi különbözteti meg ezt a szenvedélyes gyűjtést a mindenképpen elítélendő „amatőr” régészkedéstől ? Régóta tudjuk, hogy Szé- csény környéke rendkívül gazdag régészeti leletekben. Még- inkább megbizonyosodhattunk erről akkor, — a gyűjtő találó megfogalmazásában —, amikor a 60-as évek elején a rendszeres mélyszántást elkezdték; azóta kíséri figyelemmel Antal Károly és családja a mezőgazdasági munkákat, építkezéseket. A több ezer órára tehető gyűjtési idő során nem kincset kerestek —, de azt találtak. Nemcsak rendszeres terepbejárást, hanem sok esetben a szó szoros értelmében leletmentést végeztek. Pös- ténypuszta-homokbánya, Szé- csény-homokbánya, Szécsény- sóderbánya. Itt mások a homok- és sóderkitermeléssel teljesen elpusztítottak három nagy kiterjedésű bronzkori telepet. „Eltűntek” a markológépek között. Antal Károly szécsényi lakos a leleteket nem csupán összegyűjtötte; ha lehetett, azt is elvégezte, amit a szakember tett volna: megfigyelte és rögzítette (rajzban és írásban) a tapasztalt jelenségeket, a leletek elhelyezkedését (ezért állapítható meg például, hogy az egy csomóban talált agyaggúlák halászháló nehezékei, ami legalább olyan fontos lehet, mint a lelet maga. A gyűjteménynek ez az egyik nagy értéke: nagyobb alaposság és pontosság, mint amit nem szakembertől várhatunk. A gyűjtemény másik értéke: a korábban ismert adatokkal összevetve, kirajzolódott Szécsény környékének településtörténete az őskortól a középkorig. Tudjuk, hol érdemes ásatást kezdeni, mi várható, mit kell ezután is figyelemmel kísérni. Alig maradt fehér folt az egyes régészeti korszakok között; tudományos szempontból talán ez a legfontosabb. Olyan új lelőhelyek váltak ismertté, amelyek időszakából eddig az egész megye területéről is csak kevés és szegényes leleteink voltak: neo- lithikum (i. e. 5—3. évezred), i. sz. IV. század, i. sz. IX. század. Tovább bővült a környék eddig is gazdag késő bronzkori lelőhelyeinek listája. A kérdésre adott választ Aptal Károly saját szavaival tehetjük teljessé. A munkában egvéni érdeklődésén, szenvedélvén kívül egy fontosabb cél vezette: a pusztuló értékek megmentése nem elsősorban maga, hanem a tuá domány és a múzeumlátogatók számára. Ezt követte a bejelentés, hogy — eredeti céljának megfelelően — gyűjteményét a múzeumnak ajándékozza, megalapozza egy létrehozandó Szécsény-törté- neti gyűjteményt. A kiállításon látható anyag szűk válogatás, a gyűjtemény sokkal nagyobb. Antal Károly szerint viszont azért „csak ennyi”, mert többet nem tudott összegyűjteni, nem pedig azért, mert nem volt több! Érdemes végiggondolni, ml mehetett veszendőbe ennyi idő alatt ott, ahol senki nem figyelt fel arra, ha az ásó,' vagy az eke kifordított valamit! Ebben a gyűjteményben is — többek között — értéktelennek hitt cserepekből állították . össze a nagyméretű bronzkori edényeket! Reméljük, a kiállítás megtekintése után azokkal az érzésekkel távoznak a látogatók, amelyeknek felébresztése a gyűjtő célja volt munkájával, s a múzeum célja pedig a kiállítás megrendezésével: az ilyen tartalmú „amatőr”- régészet népszerűsítése, annak tudatosítása, hogy1 a régészeti leletek bejelentése, megmentése legyen mindenkinek ismert és átérzett kötelessége. Soós Virág régész a pályaválasztásért Egy érdekes kezdeményezés A salgótarjáni járási úttörőelnökség és a Nógrádi Szénbányák az elmúlt év pályázatának folytatásaként meghirdette az idei tanévben is a „Jó szerencsét, vándor!” bányásztotót az úttörők részére. A pajtások e munka végzése során megismerkednek a bányászélet hagyományaival, eszközeivel, kifejezéseivel. Ezzel az akcióval az úttörők pályaválasztását kívánják segíteni, bízva abban, hogy kedvet kapnak a bányászélethez, s hivatásuknak választják: felszínre küldeni a nógrádi szénmedence fekete kincsét. A beérkezett munkákat értékelték. A legjobb eredményt a mátramindszenti úttörők érték el. Jutalmul egy budapesti kiránduláson vettek részt Krakóczki Gyuláné járási úttörőelnök és Kaffka Károlyné, a Nógrádi Szénbányák dolgozója vezetésével. A győztes őrsök jelenleg tanulmányozzák a bányászok munkáját, a bányászat történetét, hogy a december 12-én rendezendő bányászvetélkedő kapcsán ismét összemérhessék tudásukat. Barlangrajzok A Burját SZSZK-ban egy rületű barlangban mintegy barlangban bronzkorszakbe- 1500 színes rajzkompozíció li sziklarajzokat találtak. ezek többnyire madaxa_ ' Megállapították, hogy a ko- ’ , | rülbelül 120 négyzetméter te- 'íat ábrázolnák. NÓGRÁD - 1978. novembei 16., csütörtök Egyetemisták tudományos kutatóintézete Ez a tudományos központ afféle „intézet az intézetben”, amelynek felépítése a szokásos tudományos kutatóintézetekre emlékeztet, öt osztálya, ezenkívül kutató- és tervező- irodája van. A munkatársak azonban nem tudósok, hanem egyetemi hallgatók. Számuk meghaladja a kétszázat. Az intézet neve: Egyetemi tudományos kutatóintézet. Szervezői az ufai olajipari egyetem technológiai szakának hallgatói. Az irányítást természetesen a tanárok, három tudományok doktora és 58 kandidátus végzi. Az intézet létrehozása a tanterv teljes átalakítását eredményezte. Az alsó évfolyamokon a hallgatók sűrítve tanulmányozzák az általános elméleti tárgyakat, a felső évfolyamok hallgatói pedig csupán azokkal a tárgyakkal foglalkoznak, amelyek szakképzettségükhöz nélküzhetetlenek, a hét 3—4 napját pedig teljességgel a tudományos kutatómunkának szentelik. Milyen kutatómunkát folytatnak a hallgatók? Ural Ima- sev, az intézet igazgatóhelyettese a következőket mondja erről: — A hallgatók az ország olajipari szakemberei előtt álló legfontosabb problémákkal foglalkoznak. Már nemegyszer bizonyították, hogy képesek a legbonyolultabb tudományos feladatok megoldására is. Az egyetemi hallgatók kutatásainak eredményességét a munkájuk eredményeit alkalmazó vállalatok is értékelik. Csak egyetlen példát említenék. Üzbegisztánban, Ferga- nában az Egyetemi tudományos kutatóintézet diákjai által kidolgozott újítás bevezetésével évi 3,6 millió rubeles megtakarítást értek el az olaj- vegyipar egyik ágában. A hallgatók természetesen felhasználják azokat az adatokat, amelyeket az ország különböző vállalatainál végzett üzemi gyakorlataik során gyűjtöttek. Kutatásaik általában a meglevő technológiai folyamatok tökéletesítését, illetve új technológiák bevezetését szolgálják. Egy jellemző szám: az intézet fennállása óta az állami vizsgabizottság 197 diplomamunkát javasolt felhasználásra a termelésben és ezek több mint 50 százaléka valóban bevezetésre is került. A gazdasági haszon több tízmillió rubel. Van azonban munkánknak egy másik hatása is, amely semmilyen mércével nem mérhető. Az új oktatási rendszer a leendő mérnökök, tudósok, vállalatvezetők olyan tulajdonságait fejleszti, amelyek nemcsak a műszaki, de a vezetési, szervezési problémák alkotó megoldását is elősegítik. Hallgatóink maguk tervezik és hajtják végre kutatásaikat, sőt azt is nyomon követik, hogyan valósulnak meg elgondolásaik a termelésben. Ennek is köszönhető, hogy a végzős hallgatóink közül sokan rövid idő alatt vezető szakemberek, nagy létszámú kollektíva irányítói lettek. Mi pedig igyekszünk a lehető legteljesebb információt kapni volt hallgatóinkról, meg akarjuk tudni, hogyan sikerült beilleszkedniük a termelésbe, milyen tudományos és gyakorlati munkát végeznek — mondotta befejezésül Imasev. — Szeretnénk ugyanis tisztázni, mennyire hatékony az új oktatási rendszer. Hiszen ez nemcsak nekünk, de más fakultásoknak, más főiskolái»» nak is hasznára lehet