Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-28 / 255. szám
A bébe forradalma (5.) fl társadalmi probléma A budapesti október után, november elején pár nap alatt lezajlottak a vidéki városok forradalmai. A fejlettebb és polgárosodottabb városi közigazgatás ezekbén is meg tudta akadályozni, hogy a népharag elemi erővel a vagyon elleni megállíthatatlan rohamban zúduljon fel. Bár fosztogatások, dézsmálások — főleg a lumpenrétegek és a hazaözönlő éhes katona- tömegek erőszakoskodásai révén — előfordultak, maguk az öntudatos szervezett munkások járultak hozzá a rend helyreállításához, jól tudván, hogy a spontaneitásnak határai vannak. Más kérdés, hogy forradalmi párt hiányában a szociáldemokrata párt mérséklő, a szocializmus ,,bevezetését” időszerűtlennek tartó befolyására a kelleténél jobban csillapodtak le a kedélyek. A vidéken azonban gyökeresen eltérő volt a helyzet. Valóságos parasztforradalom zajlott le, általános lázadás, a régi közigazgatás és az úri és földesúri vagyonok ellen. - Szervezetlenül, helyi jelleggel, viharos lendülettel és nagy intenzitással. Leszámolás és bosszú volt ez a háborúért, az elesettekért, a rokkantakért, a nélkülözésekért, — az elmúlt majd ezer évért. A nemzetiségi területeken, a szociális feszültségek a nemzeti ellentétekkel is sú- lyúsbodtak, még pusztítóbb, igazságtevést eredményezve. A fegyverrel hazaérkező volt írontkatonák mindenütt az élvonalban támadták a magtárakat, a földesúri kastélyokat, a jégyzői lakokat, a parókiákat, a vadaskerteket, csendőirőrsöket, kocsmáro- sok-kereskedők házait. Nem voltak ritkák az egyéni bosz- szú, a sőt az antiszemitizmus megnyilvánulásai sem. Jóidéig eltartott, amíg az itt- ctt fennmaradó régi és a szervezkedő új karhatalom erői (ma már elfelejtett kegyetlenséggel és vérengzéssel) leverték — voltaképpen saját parasztforradalmukat. A falusi népharag kiváltó oka a földkérdés majd százados megoldatlansága volt. Abban a helyzetben, amikor a szociáldemokrata vezetőség fel sem vetette még a gyárak és bányák államosításának ügyét (csak a polgári forradalom végefelé került a kérdés napirendre), a tulajdonviszonyok megváltoztatásának ígérete a földre korlátozódott. Ezt az igényt a forradalom kormányzata kielégíteni is igyekezett, ám éppen egyensúlyo- zó-lavírozó, mindenki óhaját figyelembe venni akaró politikája miatt maga a földreform már elkésett. Világosan látta ezt Károlyi; „Nem tudhatjuk, mennyi időt engedélyez a sors nekünk a kormányzásra. Nem szeretném, ha az én birtokom felosztatlanul maradna.” A történelmi név viselője azonban fehér holló volt mind szocális érzetével, mind ekkoron már szkeptikus előrelátásával. A Károlyi-birtok kápolnai felosztását, a hivatalos földosztás megkezdését viszont sok helyütt megelőzték a föld- foglalások, amelyek kész helyzetet igyekeztek teremteni a törvény előtt és törvény ellenére. Maga a törvény az ötszáz holdon felüli nagybirtok és a kétszáz holdon felüli egyházi birtok kártérítéses kisajátítását réndelte el. Öt-húsz holdas családi birtokok, egy- öt holdas családi kertek és kisebb számban kétszáz holdas középbirtokok létesítésének tervéből indult ki, de nemcsak parcellázásra, hanem különböző típusú szövetkezetek alakítására is lehetőséget nyújtott Igényjogosultnak ' tekintette az uradalmi cselédeket és a földmunkásokat, ezeken belül is főleg a hadviselteket, illetve ezeik hozzátartozóit, Végrehajtási utasítása azonban bonyolult volt. Megkésettsége és bonyolultsága pedig végső során azt eredményezte, hogy a földreform nem öntött tiszta vizet a pohárba, nem tett lehetővé visszafordíthatatlan egyértelműségeket, (a föld tulajdonviszonyaiban; egyszóval nem döntötte le jogi- gazdasági alapjukról a föld- birtokos osztályokat, nem segítette a polgári rend stabilitását — úgy, ahogy az az utódállamok radikális földreformjai esetében történt. A megoldatlan kérdések tehát halmozódtak. „Közben megjelent a Vörös Újság... új érzések támadtak az emberbén. Annyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolatvilágunkban és az egész munkás- mozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk. Még .teljesén hiányoztak a helyes fogalmak és elképzelések arról, hogy mi készül bennünk és körülöttünk. Az új mozgalmat nem is méltattuk kellően figyelemre, de ugyanakkor már féltünk is tőle. Nem tudtuk, hogy _ türelmesen kell-e szemlélődni, vagy vadul ellene kell-e törni?! Mai szemmel nézve az akkori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tudnám meghatározni és jellemezei, hogy nekik velünk szemben már a startolásnál is hatalmas fölényük bizonyos hatalmas erőtényezőjük volt, ami szerintem abból állt, hogy volt egy nagy titkuk; ők már ismerték az orosz forradalmat.. A fenti sorokat a hazai szociáldemokrácia jobboldalának egyik vezéralakja, Buchinger Manó írja emlékirataiban. Ö pedig csali tudta, miről volt szó. A politikai és szociális haladás ugyan kétségtelen volt a népkormány uralma idején, a valóságban és tervekben nagy reformprogramok készültek, a nehézségek, az antantblokád és a bizonytalanság átmeneti állandósulása miatt az élet mégis egyre nehezedett. Aligha volt véletlen, hogy ilyen körülmények között erősödött az osztályharc. Ez egyben azt is eredményezte, hogy a határozatlan SZDP mindinkább elvesztette monopolhelyzetét a munkásmozga- lomba'n — november végén, megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. (Ám intő jelek is sokasodtak a hadak útján: az osztály harc fokozódását nemcsak a baloldal erősödése, és térnyerése jelentette. Sorra ütötték fel a fejüket az ellenforradalmi szervezetek is, az Ébredő Magyarok, a MOVE, a Gömbös- Gyula-féle tisztek nyíltan ellenséges mozgalmai). Mindenesetre a forradalmi proletárpárt létrejötte azt jelentette, hogy Magyarországon volt már következetes szorgalmazója a távlatokba vezető szocális megoldásoknak. A párt tevékenységének eredményeként is nőtt a szociáldemokrata pártvezetőség és a munkásság közötti szélesedő szakadék, amely annak volt köszönhető, hogy a régi gárda nem volt képes felismerni; a forradalom egyre inkább átlépi polgári kereteit. A polgári demokratikus talajon álló szociáldemokrata párton így rövid idő alatt felülkerekedett a bolsevista (leninista) taktika és stratégia, amely elhódította a proletárság tömegeit. „Ha lehetséges lett volna négy hónap alatt az egységes szociáldemokrata párton belül való egységes forradalmi cselekedet. .. mi régi harcosai a régi szociáldemokrata pártnak nem szakadtunk volna el, hanem szívest örömest dolgoztunk volna együtt” — írta Kun Béla a Tanácsköztársaság kikiáltása után. Am mindez nem volt lehetséges, így nem maradt más hátra, mint új alapokra fektetni a munkásosztály harcát. Március második felére a megoldatlan szociális kérdések, az erősödő munkásmegmozdulások, a kettős hatalomban bekövetkezett eltolódások már egyértelműen a proletárforradalom lehetőségét ígérték. Derer Miklós (Folytatjuk) Következik: 6. A nemzeti kérdés. Segítséget vár a mesőgazdasági szakoktatás Hütter C«aba nógrádi képviselő felszólalása Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Ügy vélem, Polinszky elvtársnak beszámolója elkészítése közben egyrészt könnyű dolga volt, hiszen nagyon sok pozitív változásról adhatott számot, másrészről nem volt irigylésre méltó a helyzete, ha belegondolunk, hogy vala"- mennyiünket szoros, személyes közelségben érintő, nagy társadalmi fontosságú kérdésről kellett kritikus értékelést adnia. Közoktatásunk helyzete az állampolgárok hétköznapi tapasztalatai alapján is kiegyensúlyozott fejlődést tükröz. Megnyugtató érzés, hogy a nemzetközi összehasonlításban jól megálljuk helyünket, tankötelezettségi adatainkkal világviszonylatban is az elsők között állunk. A szakmai képzés is sokat fejlődött, korszerűsödött és ezt nagymértékben elősegítette a Központi Bizottság 1972. július 15-i ülésén hozott határozata, amelynek egyik fejezete a következőképpen mutat irányt: „a szakmai képzésben a hangsúlyt a képzési fokozatnak megfelelő elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére, az önálló szakmai tájékozódás kialakítására, olyan gyakorlati ismeretek elsajátítására kell helyeznünk, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez való gyors alkalmazkodást”. Nógrád megyében is ennek szellemében fejlesztettük a szakképzést. E tapasztalatok alapján szeretnék kapcsolódni a miniszter elvtárs beszámolójához és az expozéban elhangzottakhoz. különös tekintettel a mezőgazdasági szakközépiskolák helyzetére. Tisztelt képviselőtársaim! Megyénkben negyedszázada folyik mezőgazdasági szakképzés. A korábban szétaprózott intézményeket Szé- csénybe „koncentráltuk”. Jelenleg itt folyik a szakmunkás- és szakközépiskolai képzés. Az iskola részt vesz a mezőgazdasági technikusi vizsgára való felkészítésben és a szakmunkás-továbbképzésben is. 1978 őszétől — hasonlóan az ország több más mezőgazdasági szakközépiskolájához — az iparszerű mezőgazdaság termelési szakmunkásigényét helyesen érzékelve új képzési céllal kezdődött az oktatás nálunk is. A kor igényeinek megfelelően hangsúlyt kapott a gépészképzés, új szakok nyíltak meg, mint amilyen a növénytermesztő-gépész, az állattenyésztőtelepi gépész, a mezőgazdasági gépszerelő. Azért tartom helyesnek ezt az intézkedést, mert eddig nem kapott kellő rangot a tantárgyak sorában a gépesítés. Hadd idézzem, nagy agrárközgazdánk, néhai Erdei Ferenc ezzel kapcsolatos megállapítását, mondását: tarthatatlan és haladásellenes az a hagyományos agrárfelfogás, amely szerint a mezőgazdaság olyan gyökeresen eltér az ipartól, hogy a gépi nagyipar műszaki-gazdasági megoldásai és üzemszervezési formái semmiben sem alkalmazhatók a gazdaságra”. Napjainkban az iparszerű és az ipari jellegű megoldások tömege vonult be a mezőgazdaságba: ezzel egyidejűleg megfogalmazódtak a korszerű szakemberképzés szükségletei is. Új követelmények állnak a mezőgazdaságban dolgozók előtt. Erre a képzésnek is fel kell készülnie. Ahogyan a miniszter elvtárs beszámolója is jelzi, iskoláink, tanműhelyeink eszközellátottsága nem a legjobb. Nagyok a különbségek és a megelvő felszerelések kiegészítésre szorulnak. Talán nem is tennénk szóvá, ha csak nógrádi példa lenne, de úgy tudom, hogy másutt is gond a mezőgazdasági szakképzés műszaki ellátottsága. A megoldás érdekében feladataink kétirányúak. Egyrészt a fiatal szakmunkások nevelésében az iskolákon kívül egyre nagyobb feladat hárul főleg a gyakorlati képzésben .az üzemekre, elsősorban a báz'is- üzemekre. Ezért a korszerű képzés feltételeit a mező- gazdasági üzemekben is meg kell teremtenünk. Az utánpótlás biztosítás^ nemcsak az iskola feladata. Ebben az üzemeknek is sokat kell tenni. Biztosítani kell, hogy a vonatkozó miniszter- tanácsi határozat végrehajtására kiadott rendeletek . maradéktalanul érvényesüljenek. Ezt azonban tapasztalataim szerint néhány tisztázatlan részkérdés nehezíti. így például a bázisüzemre vonatkozó előírások alkalmazása nem egyértelmű. Ügy érzem, ezek tisztázása, egyértelművé tétele szükséges. Másrészt az iskoláknak is jobban kell igazodni a kor követelményeihez. Ehhez azonban korszerű , tanműhely,,, jó felszerelés, gép és szemléltetőeszköz szükséges. Ennek megteremtéséhez azonban mind az üzemek, mind az iskolák több támogatást igényelnek. Kérem ezért a miniszter elvtársat, hogy az új gépesítési profilú mezőgazdasági szak- középiskolákban az oktatás műszaki feltételeit vizsgálják meg az illetékes ágazati miniszter elvtársakkal, az országos hatáskörű szervek vezetőivel tegyenek intézkedést a feltételek megteremtésére, jobbá tételére. Tisztelt országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolójából megragadta még a figyelmemet a következő: az 1973. évi rendeletek illetve az ősztől életbe lépett új nevelési-oktatási tervek értelmében az ipar- és a mező- gazdasági szakközépiskolák szakmunkás-képesítést adnak, e szakirányú továbbtanulásra készítenek fel. A gyakorlatban ez a helyes törekvés még nem eléggé honosodott meg. A szakközépiskolát végzettek továbbtanulási esélyei a szakirányú felsőoktatási intézményekbe is a jelenlegi felvételi vizsgatárgyak miatt jóval rosszabbak, mint a gimnáziumot végzetteké. Ezen a hátrányos gyakorlaton azért is szükséges mielőbb változtatni, mert a szakközépiskolákban tanuló gyermekek többsége munkás- és parasztcsaládból származik. Egyetértek a miniszter elvtárssal abban, hogy a felvételi vizsgák rendszerében jobban figyelembe kell venni a gimnáziumi és a szakközépiskolai képzésben kialakult különbségéket. Ügy vélem, megérett a helyzet a kettős felvételi rendszer bevezetésére. Mi, akik mező- gazdasági üzemekben dolgozunk, érzékeljük, hogy az iskolák nyitottabbakká váltak, társadalmi kapcsolataik jó irányban fejlődnek. Gyakorlati tapasztalataim is bizonyítják. hogy az üzemek és az iskolák jó együttműködése elősegíti a fiatalok termelésbe való beilleszkedését, növeli a szakma becsületét, erősíti a szakmához való kötődést. Csak az elismerés hangján szólhatok a pedagógusok munkájáról, akik eddig is sokat tettek a mezőgazdasági szakemberképzés érdekében. Feladatuk, felelősségük a jövőben tovább növekszik. A mezőgazdasági szakmunkásképzés. szakközépiskolai képzés mai helyzetét áttekintve úgy vélem, hogy az 1978. őszén életbe lépett új képzési irányokkal, ha azok technikai feltételeit is megfelelően kialakítjuk, konvertálható képzettségű szakembereket kap' a mezőgazdaság és nagy lépést teszünk az oktatáspolitikai határozat végrehajtására. A miniszter elvtárs beszámolójával egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. Nemzeti múltunk tanulságai a jelent és a jövőt segítik (Folytatás az 1. oldalról) nácsot, amely október 31-én alakult a megye székhelyén, novemberben a népgyűlés határozata értelmében kibővítették. Salgótarjánban november 1-én alakították meg a bányamunkások üzemi választmányukat, és november 3-án megalakult a Nemzeti Tanács, amelynek kétharmada munkás volt. De az őszirózsás forradalom győzelmét követő napokban a nógrádi falvak szegényei is a kastélyok, az uradalmak ellen fordultak. Pásztón nagy tömegfelvonulás köszöntötte a forradalmat. Dorogházán a szegények a Solymossy-uradalom javait foglalták le. A megye ipari településein, falvaiban egymás után alakultak meg a nemzeti tanácsok, a munkástanácsok. Balassagyarmaton a Nemzeti Tanács programjában követelte a független kormányzati rendszer megvalósítását, a választójog reformját, a sajtó-, a gyülekezés- és szólásszabadságot, valamint radikális földbirtok-politikát- Ugyancsak a népakarat gyakorlati megvalósítását tükrözte, hogy több, a háború alatt reakciós Tevékenységet kifejtő vármegyei vezető tisztségviselőt eltávolítottak. De a megye más településein is menesztették a népellenes jegyzőket, bírókat. A munkásosztály növekvő erejét jelezte, 'hogy Salgótarjánban bányászokból, üzemi munkásokból karhatalmi alakulatot hoztak létre. A megye hatalmi viszonyainak összegezése során dr. Molnár Pál kiemelte, hogy végül is a polgárság liberális irányzata került ki győztesen a harcokból- Hiába volt a népi szervek minden igyekezete, a lakosság helyzetén nem sikerült alapvetően változtatni. Mindez szorosan összefüggött az ország nehéz helyzetével, a megoldatlan kérdések sokaságával. Ezek Közé sorolta a bizonytalan nemzetközi helyzetet, a nemzeti függetlenség védelmét, az ország nehéz gazdasági helyzetét, az inflációt, a tömegek nyomorát, az agrárforradalom elhúzódását. a nemzeti kérdés megoldatlanságát. Befejezésül a polgári demokratikus forradalom jelentőségét, tanulságait méltatta az előadás —, amely a magyar történelem egyik kiemelkedő állomása volt. Legfőbb eredményeként értékelte, hogy megvalósította az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc legfőbb céljait. A feudális viszonyok felszámolása, ezt követően egy mérsékelt földreform kidolgozása, a polgári demokratikus jogok kiterjesztése, a független, demokratikus, önálló magyar állam megteremtése mindenképpen nagy történelmi vívmány volt. Azzal pedig, hogy a forradalomban létrejöttek a munkásosztály, a dolgozó osztályok önálló hatalmi szervei is, kedvező feltételeket teremtett a szocialista forradalomba való átmenethez. Az 1918-as őszirózsás forradalomnak azonban nyilvánvalóak a korlátái is. Az többek között, hogy megtűrte az ellenforradalmi szervezkedést, amely a burzsoá diktatúra kiépítésére törekedett- Nem tudott megbirkózni azokkal a tennivalókkal sem, amelyek a háborús összeomlásból, a nemzetközi helyzetből, az ország belső helyzetéből fakadtak. Mindezek természetesen a forradalom továbbfejlődését sürgették. Egy olyan marxista párt létrehozásának szükségességét, amely a lenini elvek alapján képes a forradalom továbbfejlesztésére, a megoldásra váró kérdések megvalósítására. A polgári demokratikus forradalom tapasztalatait az első magyar proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság hasznosította. Mindenekelőtt úgy, hogy tovább lépett a megkezdett úton. A népi demokratikus forradalomban ugyancsak hasznos tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgált az őszirózsás forradalom példája. A néptömegek cselekvő aktivitása, bátor forradalmi helytállása, egyes történelmi személyiségek követésre méltó tevékenysége azonban napjaink munkájához, harcaihoz is erőt ad, segíti szocialista nemzeti tudatunk formálását. Haladó hagyományaink ápolása, nemzeti múltunk tapasztalatainak, tanulságainak hasznosítása a jelent és jövőt formáló cselekvő erő kialakítását segíti, szolgálja. Mint dr. Molnár Pál mondotta: 1918- októberének üzenete számunkra nem lehet más, mint a dolgozók legjobbjainak ösz- szefogásán alapuló igazságosabb, emberibb társadalom megteremtéséért folytatott harc, az emberiség boldogulásáért folytatott küzdelem, amely az egyének érdekeit éppúgy szolgálja, mint a tár- sadalom, a haladás ügyét. Az előadást referátumok egészítették ki az emlékülésen. Réti R. László kandidátus, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanára, az osztályszerveződés főbb mozzanatait, a KMP megalakulásának előzményeit vizsgálta a rimamurányi üzemekben. Von- sik Ilona muzeológus pedig a Nógrád megyei munkásmozgalmi múzeum birtokában levő, az 1918-as polgári demokratikus forradalom Nógrád megyei eseményeivel összefüggő tárgyi és dokumentációs emlékeket ismertette. Az elmúlt évek statisztikai adataiból világosan kitűnik, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek termékei iránt. Csaknem tízéves múltra tekint vissza a DEXIÖN—Salgó-elemek gyártása. 1975-ben bevezetett DS-Reck gyártás eredményessége ma már vitathatatlan. A kétféle termékből nemrég gyártották le az öt- venezredik tonnát. Képünkön Horváth István és Vámos János a profilgyártó soron készítik a korszerű elemeket. NÓGRÁD — 1978. október 28., szombat 3 r
