Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
fl frakSor fülkéjében Vasút Munkaügyi helyzetkép A szandaváraljai határban gépek dübörgését visszhangozzák a szemközti dombok. A völgyben keskeny bitu- menút kanyarog. Túloldalán serényen dolgoznak a kukoricatáblában. A sötétzöld. sűrű silónakvalót kombájn vágja, szecskázza, s a mellette haladó pótkocsira üríti. Amíg meg nem telik, az üresen érkezők pihennek, várakoznak. A tábla szélén nyugodtabb helyet keresett Ágner Gyula, a szandai Lenin Terrrfelő- szövetkezet traktorosa, hogy kitöltse menetlevelét— Pontosan kell írnunk, ez alapján fizetnek — kezdi a beszélgetést. Előhúzza zsebkendőjét, s nedves homlokát törölgeti, közben emlékeit idézi. — Már gyermekkoromban érdekeltek a gépek, járművek. Még nem voltam tizenhat éves, amikor felültem egy akkoribán csodaszámba menő körmösre. Az első kanyar után megkedveltem. Gépen többet is lehetett keresni, mint gyalogmunkán- Később UTOS-sal, MTZ-vel, jelenleg ezzel a ZETOR CRISTAL-lal dolgozok. Két éve kaptam, de még semmi komolyobb hibája nem volt. Pedig sokat hajtunk. — Munkaideje? — Változó! A tavaszi, őszi kampánymunkák alatt nyújtott műszakban dolgozunk. Ha kell túlórázunk. Jelenleg silózunk. Napi tíztizenegy órát vagyunk szolgálatban- Öten hordjuk a silót a központi majorba. Már az utolsó szállítmányokkal indulunk. — Gyakran fordulnak? — A tíz óra alatt hét- hyoic kocsival viszek be, ami csaknem 600 mázsa. A kocsiról hidraulikus motor hordja le a zöld takarmányt- . . A traktorokkal a napokban kezdik a szervez trágya kihordását is, amit a szántás követ. — Megnéztük a lucerna- földet, de annyira száraz, hogy rögvest eltörne benne az eke. Bizony, jól jönne egy kiadós eső, s a hátralevő szántanivalót befejezhetnénk. Saját érdekünk is. Ha későre húzódik a vetés, nekünk kell szombat, vasárnap túlórázni, kihaszál- va az esetleges jó időtMegyünk mi állandóan, de a hét végén, ünnepnapokon mégiscsak jobb a családi fészekben — mondja. — A család? — 2 fiam van. A nagyobbik nős. Két éve itt, a termelő- szövetkezetben szerelő, öcs- cse villanyszerelő az állami gazdaságban- Az asz- szony a műanyag-feldogozó- ban talált kedvező kereseti lehetőséget. A traktoros tizenhét esztendeje dolgozik a közös gazdaságban. — Ügy szokták mondani, aki túl van az ötödik X- en, már nem mai gyerek. Hét évem van a nyugdíjig. A traktor fülkéjében eltöltött csaknem húsz esztendő alatt szerettek, becsültek a munkatársak, főnökeim. Számomra ez a legfontosabb- Többször kaptam pénzjutalmat. Elküldték üdülni.- Emlékezetes marad a moszkvai út, ahová a szövetkezet javaslatára, jutalomból utazhattam. Örömmel megyek a közösen szervezett fővárosi kirándulásokra. A BNV megtekintése például már hagyomány. Miközben beszélgetünk, tekintetét olykor-olykor a silókombájnon felejti, hogy mehet-e már, megtelt-e a pótkocsi. Nem lehetnek üres percek, hiszen közös érdek a jól végzett, pontos munka. A kukoricától megtisztított földön itt-ott egész, félcsövek hevernek. — Kárba vész? — kérdezem. — Nem, dehogyis! Ha végeztünk, ráengedik az állatokat, s azok egy szemig letakarítják. Amikor a lapost vetették, a traktor kerekei csaknem félméteres nyomot vágtak a latyakos talajba. Voltak pászták, amelyeket meg sem tudtak közelíteni- Ki gondolta volna, hogy nyár végére, kora ősszel ilyen betör keménységű lesz a föld. — A tenyerem befér némelyik repedésbe — mutatja Ágner Gyula.- Lassan megtelik a vontató. Készülhet az újabb fordulóra. Könnyed mozdulatokkal, nagy gyakorlattal manőverez a hantok között. Hamarosan szem elől tűnik. Beleolvad a zöld kukoricatengerbe. K. I. a megyében A MÁV Budapesti Igazgatósága — amelyhez Nógrád megye is tartozik — vasúti vontatási főnökséget tart fenn Balassagyarmaton. Mozdo- hyaik gőzösökből állnak, s ezeket csak a majdan bekövetkezendő dízelesítési program során cserélik le. A megye területén a pályafenntartással kapcsolatos feladatokat a váci pályafenntartási főnökség három és a hatvan —salgótarjáni hasonló elnevezésű intézmény egy főpályamesteri szakasza látja el. Mindkét pályafenntartási főnökség üzemeltet mozgó pályafenntartó szakaszt is, amely a kisebb javításokat végzi és az esetleges baleseti károkat hárítja el. UöröshBPBsztes hÍPBll Salgótarjánban a közelmúltban a város nagyüzemeinek vöröskeresztes titkárai egynapos tanácskozáson vettek részt. Fodor Miklós, az öblösüveggyár vöröskeresztes titkára ismertette a 850 aktivista munkáját. Ezután 58 kiváló véradó kitüntetésére és jutalmazására került sor. ★ Rétságon a napokban tanácskozott a Vöröskereszt járási vezetősége. Dr. Jakubecz József járási vöröskeresztes elnök az egészségügyi állomások működésével kapcsolatos tapasztalatokat ismertette. Dr. Lukács László ecsetelte a Vöröskereszt feladatait az alkoholizmus elleni küzdelemben. Koczka Imréné területi titkár a romhányi alapszervezeti tapasztalatokat vázolta. Értékelnek, meghatároznak A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában, miként legutóbb is megállapították, ebben az évben jelentős nehézségekkel kellett a kollektívák tagjainak szembenézniük. Vállalásaikat rendre csak megfeszített munkával sikerült, vagy részben sikerült teljesíteniük. Az eltelt háromnegyed év tapasztalatait összegzik, levonva az év még hátralevő részére a tanulságokat is, a szombaton Budapesten megrendezésre kerülő vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozáson. A salgótarjáni gyárból résztvevő huszonkilenc szocialista brigádvezető (többi társaival egyetemben) értesülhet az 1979-es esztendő célkitűzéseiről is. Vöröskeresztesek továbbképzése Egynapos továbbképzést tartottak a minap Salgótarjánban a megyei tanácson, a járási-városi családvédelmi felelősök és a területi vezetőségek reszortfelelősei számára. Az előadások a Magyar Vöröskereszt V- kongresszusán hozott határozatokkal ismertették meg a hallgatókat, tanácsokat, útmutatást adtak a további munkájukhoz. Szó esett a népesedéspolitikai párthatározatról, az idős korú lakosság gondozásáról az alkoholizmus elleni küzdelemről és a cigányok körében végzett vöröskeresiztes munkáról. Az előterjesztéseket Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára, Mocsári Zoltánná, a megyei családvédelmi bizottság elnöke és Plich- ta Anikó, megyei egészségnevelési felelős tartotta. Mestersége címere: TTH. Azaz távközléstechnikai hálózat- szerelő. De a beosztása szerint sodrógépmunkás Does Zoltán, a balassagyarmati kábelgyár fiatal dolgozója. A huszonkét esztendős, vékony növésű munkást — nagy hajával, kissé kamaszos megjelenésével — inkább fiúnak mondaná az ember, semmint meglett férfinak. Nem sokan néznék ki belőle, hogy asszonya várja odahaza; munkahelyén pedig ő a brigádvezetője egy öttagú kollektívának. — Egy éve dolgozom itt — mondja. — Azelőtt Pesten éltem hét évig. Megnősültem, volt összesen hatvanezer forintunk. Abból fönt nem vehettünk lakást. Az anyósom Patakon lakik, ismerős Balassagyarmaton. Ö ajánlotta, hogy költözzünk ide. Ráálltunk. A feleségem is itt dolgozik a kábelgyárban. Mikor Dócs Zoltán a városba került — természetesen — nem ismert senkit. Barátokat, vagy — legalábbis — jó ismerősöket kellett kerítenie, hogy jól érezze magát. Abból a tényből, hogy néhány hónappal az új helyre kerülése után egy brigád — még ha kicsi is — vezetőjének választotta, az világlik ki: nincsen Dócs a kábelok közt különösebb baja az emberi kapcsolatokkal. — Mikor arról volt szó, hogy én leszek a brigádvezető, először megpróbáltam elhárítani. Mind a négyen idősebbek nálam, egyikük negyvenéves. Van közöttünk két munkásór is. Aztán rávetlek, hogy vállaljam el. Azt mondták: én már úgyis brigádvezetősköd- tem a korábbi munkahelyemen. Budapesten a régi munkahelyén —, amint megtudtuk tőle — tizennégy sorkatonával dolgozott együtt, nekik volt a vezetőjük. Egy műszakba járt, kétkezi munkát nem volt muszáj végeznie, és a pótlékokkal együtt négy- ezer-nyolcszáz forintot Keresett. Most három műszakban látja el a föladatát, fizikai munkát végez, s havonként háromezer-négyszáz forintot visz haza. Akinek mindez keresztülfut az agyán, arra )ut; a fiú az új helyén aligha dolgozik teljes odaadással, hiszen nehezebb körülmények között, kevesebb pénzt keres. Ám ez a logika vakvágányra fut Dócs Zoltán esetében, őneki ugyanis jó híre szaladt a vezetői körében. Az a vélemény róla: megbízhatóan, pontosan oldja meg a rászabott föladatokat. Mivel érte el? — Hogy jónak tartanak? Mindjárt úgy kezdtem, hogy mindent a lehető legjobban csináltam meg. Törekedtem a jó minőségre,- emiatt problémám is akadt a normával, mert ahhoz, hogy megfelelő munkát adjak ki a kezemből, kevés volt az idő Ha valamire megkértek. ugrottam, mint a „bolha”. Van itt egy zsíros gép, amire nem szívesen mennek az emberek. Utálatos meló vele dolgozni, mert a zsírzóberendezése nagyon primitív és szutykos lesz tőle minden. Én arra is az első szóra mentem . . . — Nincsen emögött valami szolgalelkűség-f éle ? — Ez nem szolgalelkűség. Hanem hozzátartozik ahhoz, hogy az ember lelkesen dolgozik. Világéletemben azok közé való voltam, akik nem jVIjácr «rindig vannak — Nógrád megyé- ben is — munkaerő-tartalékok... Többek között ez derül ki — meglehet: sokak számára meglepetésként — abból a jelentésből, amit nemrégiben a Munkaügyi Minisztériumban készítettek. Az idei rtépgazdasági terv azzal számolt, hogy a foglalkoztatottak száma — valameny- nyi gazdasági ág átlagát tekintve — nem változik. Ezzel szemben csak az erdőgazdálkodásban csökkent a létszám, a többi népgazdasági ágban emelkedett, következésképpen az esztendő közepén körülbelül 13 ezerrel többen álltak munkaviszonyban, mint az év elején. Honnan ez a növekedés? Mindenekelőtt a nyugdíjasok köréből. Majdnem minden ágazatban jelentősen emelkedett a már nyugdíjban levők munkába állása, s ez arra is figyelmeztet, hogy a jelenleg érvényben levő, úgynevezett nyugdíjpótlék-rendszer — amihez a szakemberek oly nagy reményeket fűztek — gyakorlatilag nem vált be. A nyugdíjkorhatárt elérők — mert a, nyugdíjpótlék számukra nem jelent számottevő anyagi ösztönzést — továbbra is előnyben részesítik a nyugdíj melletti munkavállalást; s tehetik, mert munkaerő-tartalékként úgyszólván csak ők vehetők számításba. Erre utal az a tény is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók száma a tervezettnél kisebb mértékben (mindössze 0,4 százalékkal) csökkent, vagyis a mezőgazdaság már nem jelenti az egyéb nép- gazdasági ágak munkaerő-tartalékát; sőt: a nyugdíjasok — saját elhatározásukból történő — aktivizálódásának következménye lehet az is, hogy újra elkezdődött a fizikai és a nem fizikai dolgozók létszámarányának —■ az utóbbiak javára történő — eltolódása.. Mindez érezteti hatását a munkatermelékenység növekedési ütemén is: a termelékenység kisebb mértékben emelkedett mint tavaly, jóllehet a termelés növekedésének forrása — a népgazdasági terv előírásaival összhangban — idén is a munkatermelékenység növekedése volt. A létszámadatokat elemezve, a legfeltűnőbb, hogy az ipari létszám mérséklődése megállt, sőt az első hat hónapban némi (0,1 százalékos) létszámnövekedés tapasztalható. Figyelni kell erre, s legfőképpen azért, mert a tervezők évek óta a felduzzadt ipari létszám csökkenésével számolnak, s munkaerő-átcsoportosí- tási elképzeléseiket részben az ipar munkaerőigényeinek mérséklődésére alapítják. Eddig még nem sok gyakorlati eredménnyel. Tovább böngészve az adatokat, kiderül, hogy az első fél évben — miközben emelkedett a foglalkoztatottak száma — kevesebbet dolgoztunk. A fizikai foglalkozásúak teljesített munkaórái jó másfél százalékkal csökkentek (a szakemberek megállapítása szerint elsősorban a teljes munkaidőben dolgozók számának csökkenése, valamint a táppénzes állomány emelkedése miatt.) összegezve az eddigi tényeket, kiderül, hogy a tervezettnél nagyobb létszámmal, a tervezettnél kevesebb munkaórában és alacsonyabb termelékenységgel működött a gazdaság az év első felében. S mert a munkaügyi helyzetkép csak úgy teljes, ha a béradatokat is vizsgáljuk, hozzá kell tennünk, hogy mindezért a tervezettnél több bért fizettek ki a munkáltatók. A kifizetett bérek összege az idei esztendő első felében 11,5 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában; a növekedésben nagy szerepe volt az elmúlt évben elhatározott és folyamatosan végrehajtott központi béremeléseknek, de ettől függetlenül is gyorsult a. munkabérekre fordítható összeg kiáramlása. (A leggyakoribb mértékű átlagbér-növekedést az ipar érte el, 10.8 százalékot, s ez elsősorban a műszakpótlék emelésére, valamint a villamosenergia-iparban ég a ruházati iparban végrehajtott központi béremelésre vezethető vissza.) A bérfejlesztés mértékét — érthető módon — a termelés és az értékesítés, illetve a termelőmunka nyeresége határozza meg. Elvileg. Ugyanis az év első felében a nyereség 4,6 százalékkal, a nyereség és a veszteség, együttes hatását tartalrhazó eredmény 2,6 százalékkal emelkedett; ezek’ a számok különösen akkor mondanak sokat. ha megjegyezzük, hogy a népgazdasági terv, az idei esztendőben, 8 százalékos nyereségnövekedéssel számol. Következésképpen: ennek nagy részét az év második felében kell előteremteni. a Munkaügyi Minisztérium elemzésének legfontosabb adatairól, melyek kommentálását szándékosan kerültük. A következtetések annyira ké- zenfekvőek, hogy különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is megfogalmazhatók, s éppen ezért a NÖGRÁD olvasóira bízhatók. Ki- nek-kinek bizony érdemes elgondolkodni az idézett számokon, már csak azért is, mert az adatok, végső soron megyénk gazdaságának teljesítményét, a mindannyiunk által végzett munkát minősítik. V. cs. Munkaruha helyett — védőruha A Nógrádi Szénbányáknál minden évben nagy gondot fordítanak a dolgozók egészségének védelmére. Ez az esztendő azonban minden előzőnél több eredményt hozott. Augusztus elsejétől a kányá- si aknaüzemben átálltak a munkaruha-juttatásról a védőruha-ellátásra- Mintegy ezer dolgozónak ezentúl kéthetenként, vagy a szükségnek megfelelően adnak tiszta ruhát, megkímélve a bányászfeleségeket a mosástól, javítástól. Bevezetését készítik elő Ménkesen is és úgy tervezik, hogy az új rendszert Szorospatakon, valamint Ti- ribesen a fürdők és öltözők bővítésének befejeztével valósítják meg. vetik meg a munkát. A szüleim hamar elváltak, öieg- apáméknál nevelkedtem. Tőlük ilyen nevelést kaptam. Hálás vagyok érte. Mivel foglalkozik szabad idejében a három műszakba járó „hunédzser” fiatalember? — Eljárok pingpongozni a BSE-vel. Ez a kedvenc időtöltésem. Ha módom van rá, horgászok az Ipolyban, mag- nózok odahaza . . . — Tanulás? — Nincs a közeli tervekbe véve. Majd katonaság után. Ámbár van egy kábelipari gépésztanfolyam . . . egyéves. Ha elvégezném, pénzt jelentene... Dócs Zoltán szemmel láthatóan bizakodással néz a jövő elé. Nem tépelődő, se nem gondterhelt. Az emberben mégis ott motoszkál a gondolat: Pesten hét esztendő nem kevés idő; elég arra, hogy átvegye a vér a nagyváros pezsgését, mégha a gyerekkor Szabolcsban telt is el. Megbánta-e Bocs Zoltán, hogy Gyarmaton tette le a voksot? — Hát ... jó itt, de hét év tényleg sok Pesten. Megszokja az ember, hogy sok mindenre van lehetősége. Jobban éreztem ott magam. De megbánni, nem bántam meg, hogy eljöttem. — mól — A Dunai Vasműnek A Dunai Vasmű új konverter acélműcsarnokának darupá. lyáját készítik a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében. A jövő év közepére elkészülő darupályát 18, 24 és 30 méteres „darabokban” gyártják, melyet a helyszínen állítanak, illetve szerelnek össze. Az 54,5 millió forintba kerülő darupálya súlya meghaladja az 1651 tonnát. A képen az egyik 24 méteres „darab” csonkját szállításra készítik elő. — bábel-felv. — NÓGRÁD — 1978. október 4., szerda 3
