Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
Pá, pá, Juanita! Gyermekektől, szívünkhöz közel álló apróságoktól szoktunk így búcsúzni: pá, pá, pá . . . ! S, hogy a címben olvasható ez a gügyögő „isten- hozzád”, be kell látnom, félrevezető. Donna Juanita ugyanis, akinek négy egymást követő kedd estén láthattuk rendszerint szellemtelen és gyorsan múló vigaszt kiérdemlő kalandjait, egyáltalán nem gyerek, sőt egyéniségében még készakarva sem fedezhetők fel semminemű infantilis jegyek. Továbbá Donna Juanita csöppet sem áll közel a szívemhez. Olyan erőszakos embernek tar. tóm, aki a keddi estéken betolakodott hozzám, (s én még csak el sem küldhettem, mert a kettes csatornát nem fogja a készülékem), és azt kívánta, szeressem, holott legszívesebben jól elfenekelném, vagy valamilyen más módon próbálnám észretéríteni- Mert Donna Juanitának van esze, tudja mit, hogyan kellene csinálni, a második részben (nem emlékszem már, hányadik kaland volt) nyomatékosan figyelmezteti is rá főnökét: uralkodjunk magunkon! — de nem lehet. Donna Juanita az eszét a zsigereiben hordja. Az NDK-beli filmsorozatai, kotóinak, Eberhard Panitz forgatókönyvírónak, Frank Bever rendezőnek és Günter Marczinkowsky operatőrnek, ha nem is túlságosan eredeti, de jó ötletük volt, hogy a középkori spanyol \ Don Juan témát átörökítsék mai német demokratikus köztársaságbeli környezetbe, s a férfifőhőst nővel helyettesítsék. Az alapötletből remek film születhetett volna, ha az alkotók idejében eldöntik, hogyan közelítsenek a témához, a férfiakat módfelett vonzó, de bennük igazi társra nem lelő leányanya történetét milyen műfajban, milyen stílusban beszéljék el nekünk. Vígjátékot csináljanak, vagy groteszket, netán, drámát? Végül mindegyikből adtak egy csipetnyit, úgyhogy igazából nem kaptunk semmit. Gyermekdeden átlátszó volt a befejezés: különösebb erőfeszítés nélkül jósolhatta meg a gyakorlott néző, hogy a szimpatikus, megítélésem szerint jobb sorsra érdemes nyomozó beleesik Anita-Juanita hálójába, s innen egyenesen vezet az út az anyakönyvvezetőhöz. Aki eny- nyi mindent megtud egy nőről, mint ez a filmbeli nyomozó, annak, ha szerelmes, elhiszem, hogy gyötrelmes, harcos víziói lehetnek. Az viszont már kevésbé hihető, hogy ennyi ismerettel el is veszi feleségül a nőt, hacsak nem akar — mazochista hajlamait kiélendő — szánt szándékkal „bevásárolni”. A színésznő Renate Blume egyébként mutatós, valóban kedvet ébresztgető jelenség, s ebben a hálátlan szerepben is bizonyít valamit művészi ábrázolóképességéből. Ennek ellenére egy héttel ezelőtt, az utolsó rész megtekintése után örömmel intettünk búcsút Juanitának, hozzágondolva: csak vissza ne gyere! Tisztelni a munkát Megismerkedésünk azzal kezdődött, hogy nem tudtam bemenni az igazgatói iroda ajtaján. ö mellém lépett, megnyomta a kuincs helyén levő csillogó fémgombot és máris szabaddá vált az út. Bevezetett a vezér munkahelyére — aki abban az időpontban éppen házon kívül volt, fontos tárgyaláson vett részt, — és természetes mozdulattal hely- lyel kínált — Itt nyugodtan beszélgethetünk, — jelentette ki Kőszegi István, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára dobraktárának vezetője. Az első kérdés önkéntelenül adódott : — Milyen feladatokat lát el a dobraktár vezetője? — összkábelgyári szinten átveszem a hazai és az exportdobokat, valamint a felektől visszaérkezett kábeldobokat. A meghibásodottakat, sérülteket megjavítjuk, továbbadjuk, és minden üzem kábeldobigényét kielégítjük. Pillanatnyilag 35 millió forint értékű raktári készlettel rendelkezünk. — Ont úgy tartják számon, mint ennek a gyárnak az egyik szülőatyját.. — Igen, itt vagyok, itt dolgozom, szinte az első perctől kezdve, és néma tisztelettel figyelem ezt a létesítményt, ami rohamos fejlődésén csodálatos átalakulásokon ment át, Sajnos, kezdek fáradni... két év múlva nyugdíjba megyek. De a hátralevő időmben nagyon szeretném még becsülettel, tisztességesen kiszolgálni a gyárat, hiszen annyi szépet, jót, felejthetetlen élményt kaptam tőle! & talán a nyugdíjba vonulásom után is szükségük lesz még rám a munkatársaimnak.. . — Sok társadalmi megbízatása is van, ezeknek, hogyaln tud eleget tenni? — Munkásőrként tevékenykedem tizennyolc éve, reme? ül összeszokott közösséget „dirigálok” brigádvezetőként és sok időt töltök el a vörös- kerésztes tevékenységgel is. Itt a gyárban 138 aktivistát tartunk nyilván és ők nemcsak papírod léteznek, hanem valóban vöröskeresztes tagok. Ezért nem is iparkodunk bővíteni a létszámot, feleslegesnek tartjuk, felhígítani a szervezetet. Elsősegélynyújtó-tanfolyamokon, véradásokon, tisztasági mozgalomban, egyszóval mindenütt ott vagyunk és másokat is viszünk magunkkal. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Ezzel alig van gőndom, mivel nagyon kevés van belőle. Egyhetes jutalomüdülésen voltam Balatonfüreden, a közelmúltban... esténként olvasgatni, tévézni szoktam, vagy csak ülünk az asszony- nyal, nézzük egymást, beszélgetünk. A feleségem is meglehetősen elfoglalt: vezető óvó'nő a Dózsa György nevét viselő óvodában és 36 gyerek ellátásáért, nyugalmáért felel. Van egy tízéves fiúnk, és egy tizenegy éves lányunk, szeretnénk őket egészséges, boldog és becsületes emberekké felnevelni... és megtanítani arra: minden körülmények között tiszteljék a munkát. — lia Francia nyelv barátok köre Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban francia nyelvbarátok körét alakítanak. Életkorra és a nyelvtudás szintjére tekintet nélkül tagja lehet bárki, aki érdeklődik a francia kultúra és civilizáció iránt. A havonként egy alkalommal megrendezésre kerülő összejövetelek programjaiban elsősorban szórakoztató jellegű film- és diavetítések, zene, játék, előadás, vetélkedő, vitakör formájában kerül sor a francia nyelv és a Franciaországhoz kapcsolódó ismeretek bővítésére. A baráti kör vezetője Fábri Miklós. Az első foglalkozás október 28- án, szombaton délután négykor lesz a művelődési központ klubjában. Megnyitót Versényi György a Balassi Gimnázium igazgatója tart, aki a kör védnöke. Várják az érdeklődőket, az egykori és jelenlegi franciát tanuló diákokat ! ____________ E gyébként meglehetősen gyilkos hetünk volt a legutóbbi. A filmbeli áldozatok mellett sajnálatosan sok valóságos áldozatról is hallhattunk a szerdai Kék fény műsorában- Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy egyike volt ez az elmúlt hónapok egyik legjobban szerkesztett bűnügyi Krónikáinak, s nevelő célzata sem érvényesült bántóan didaktikusán. Nem hiszem, hogy megállja helyét az a sokaktól hallott vád: a televízió Kék fény műsora ötleteket ad a bűnözőknek. Szemérmes műsor ez, olyannyira, hogy még a műsorvezető sem erősködik feltett kérdésére a megfelelő válaszért. A műsorvezető ugyanis többször megkérdezte a rendőrség egyik szakértőjétől, hogyan fogták el a tetteseket, s ő mind a kétszer arról beszélt, amik a nyomozást hátráltatták, de az elfogás konkrét körülményeit válasz nélkül hagyta. Lehet, hogy hivatali titok, nem tudom, de akkor fölösleges megkérdezni. Hiszen minden egyes megválaszolatlan kérdés a riporter, végső soron, az egész műsor hitelét rontja. A román est keretében látott Gyilkos szenvedély című film első kockái megijesztettek. Adva van egy energikus, pénzéhes, nagyra törő özvegy asszony, egy jóravaló fia és lánya, valamint egy házasulni szerető, szívbeteg, idős szűcsmester. Ugyan, mi újat, a megszokottnál másabb izgalmakat rejtőt lehet ebből az alaphelyzetből kihozni. George Cornea rendező és a női főszerepet játszó, a forgatókönyvírásban is segédkező Draga Olteanu-Matei megmutatta, ismert sémákat is lehet érdekesen kevergetni- Közel sem hibátlan, de tisztességesen megcsinált filmet láthattunk. Hasonlókat mondhatunk el Az élethez túl sok . . . című francia—olasz bűnügyi filmről. Ennek a szombat estének egyébként külön pikantériája, hogy az említett filmben Charlie Chaplin legidősebb fiát, Sidney Chaplint ismerhettük meg, míg utána, az éjszakai műsorban magát az apát láthattuk két némafilmjében. Foglalkozását tekintve éppen nem esett túl messze az alma a fájától, de azért van némi különbség a játékban, tehetségbén — a „fa” ja^é-a. (ok) 4 magyar íudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk Keresztesi Béla akadémikust Ha egy tudós az erdőkkel, a természettel foglalkozik, az ember természetesnek vélné, hogy a nap és a szél barnára színezi az arcát. Amikor Keresztesi Béla akadémikussal, az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) főigazgatójával beszélgetve ezt megemlítem, elneveti magát: a szín rendben van, a következtetés téves. Vezetői munkája jobbára az intézet falai közé kényszeríti, napbarnította színét a Gugger-hegy nyeregben levő szolgálati lakás 760 négyszögöles sziklakertjében, karsztbo- kor-erdejében kapta, ahol hétvégeken, no meg, amikor teheti, reggelente és délutánonként kertészkedik. A főváros legszélén, a budai erdőkkel határos kertbe olykor „be- belátogatnak” az erdei vadak is. A professzor élettörténetét meséli. Róla azután igazán elmondható: nagy idők tanúja volt, nagy emberek ismerőse. Kiskunfélegyházán, 1922- ben született, kilencgyerekes családban. Amint mondja: nagyszülei, szülei földművesek, szabók, suszterek voltak, az erdő iránt érzett vonzalma tehát nem családi örökség. Talán éppen azért vonzódott gyerekkora óta az erdőhöz, mert nemigen láthatott igazi erdőt. No meg a véletlen is közrejátszott: a kislányt, aki körül akkor udva- rolgatott, Sopronba küldték tanulni. így került ő is p műegyetem soproni erdőrhérnö- ki karára. 1944-ben a hatóságok a soproni egyetemet Németországba készültek kitelepíteni. ö, hazautazott Kiskunfélegyházára. Itt az ifjú kommunisták tömörülését szervezte. később pedig a MADTS^ Dél-Pest megvei titkára. 1945 tavaszán felvették a kommunista pártba. Szakmai munkáiét a miskolci erdőigazeatósáeon kezd- ahol az erdőrendo-ősái*en Jóihozott, maid az erdők állami tulajdonba vételével kapcsolatos ügyeket intézte. 1949-ben a Földművelésügyi Minisztériumba helyezték, Veres Péternek, az Alföld-fásítás országos felügyelőjének a titkára lett. „Péter bácsi” híres zöld ZISZ gépkocsiján beutazták az országot, az erdő- tájakat, ahol fásításokat, er- dősávokat terveztek. Később örült a lehetőségnek: Lenin- grádba mehet az első aspiránscsoporttal kandidátusi disszertációt készíteni. Témaként a korszerű erdőművelés, erdőfelújítás és -nevelés tanulmányozását kapta. . Ezúttal nem a véletlen, hanem a nagyhírű tudós, a legnagyobb orosz erdőművelő Tkacsenko professzor szólt közbe, aki aspiránsvezetője volt: „Béla maguknál van a legtöbb akácerdő Európában. foglalkozzon ezzel a fafajjal”. így azután 1953-ban „Az akác erdőművelési tulajdonságai és erdőgazdasági jelentősége az Alföldön” címmel védte meg értekezését. Az akáckutatás azóta is a „kedvence” maradt. Nem véletlenül: ez az Észak-Amerikából alig 300 éve hozzánk került fafaj (a komárom—herkályi erőd álcázó-védő fásításánál ültették először) ma is a legelterjedtebb fa erdeinkben, az erdőterület 22 százalékát borítja. A paraszti kisgazdaságok kedvelt árnyékot adó, vé- dősávot alkotó, a gazdaságot fával ellátó fafaja volt. A termelőszövetkezetek megalakulása után azonban a viszonylag gvenge minőségű akácerdők fájával a faipar nem tudott mit kezdeni. Ezért vizsgálta és vizsgálja ma is, hogyan lehet jobb minőségű fát termelő akácerdőket létesíteni. Az ötvenes években a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti főigazgatóságának vezető helyettese volt. Az ott dolgozó csaknem száz erdőmérnökkel —. akiknek többsére nagy termelési gyakorlattal rendelkező, kiváló szakember volt — átfogó fejlesztési tervet dolgoztak ki, amely alapjában véve egészen a hetvenes évekig megszabta az erdőgazdálkodás vitelét. Jórészt ennek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben 45 százalékkal nagyobbodott az ország erdőterülete, 90 százalékkal nőtt az erdők élőfa-készlete, az évente kitermelhető fatömeg pedig 125 százalékkal növekedett. Közben, 1960-ban megvédte a tudományok doktora címért írott értekezését is: „A fatermelés növelésének néhány kérdése a magyar erdő- gazdaságban” címmel. Az as- pirantúra idején megkezdett, majd a minisztériumi szolgálat idején továbbfejlesztett kísérletek eredményei alkották a magvát. 1973-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Székfoglalójának a címe: „Erdőgazdaságunk fejlesztésének néhány kérdése” volt. Ebben számot adott az akáckutatás terén elért eredményeiről, ismertette az erdőgazdaság fejlesztése érdekében általa kidolgozott erdőművelési rendszert, valamint az általa javasolt jóléti erdőgazdálkodás kérdéseit. Hosszabb ideig tagja volt az MEDOSZ központi vezetőségének, alelnöke az Országos Erdészeti Egyesületnek és 25 éve szerkeszti „Az erdő” című lapot. A Magyar Tudományos Akadémia erdészeti bizottságának az elnöke. Munkáját nemzetközileg is elismerik, a FAO nemzetközi nyárfabizottsága végrehajtó bizottságának tagja, tagja az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) tanácsának, valamint „Az ökoszisztémák és a táj védelme” KGST koordinációs központ tanácsának. Az erdészeti tudományos intézetet 1961 óta vezeti. Három, államilag elismert akácfajtája van, részt vett több elismert nyárfajta nemesítésében, foglalkozik a jóléti erdőgazdálkodás, a többcélú erdőhasznosítás kérdéseinek a kutatásával. A kertészeti egyetemen a tájépítészeti karon előadója az „Erdészeti tájgondozás” című tárgynak. Beszélgetésünk idején az országos méhészeti központból keresik, az ott tárgyaló japán üzletember kér 10 csemetét a nemesített „rózsaszín AC” akácból, botanikus kertjébe szeretné kiültetni a nemcsak a jól mézelő, de szép rózsaszín viráeú akácokat. Szatmári Jenő István A szlovák tanítóképzés az esztergomi tanítóképző főiskolán A főiskolán — hazánkban egyedül — az 1972/73. tanév óta képezik a szlovák nyelvű iskolák számára a tanítókat. Ezt megelőzően a feladatot más intézet látta el. Induláskor ideiglenes, hiányos tantervvel és igen kevés könyvanyaggal kezdték a munkát, óraadó oktató közreműködésével, évfolyamonként egykét hallgató részvételével. Érdemleges változás az 1976/77. tanévben következett be. Az akkor induló első évfolyamon tíz hallgató kezdte meg tanulmányait. Azóta — a hallgatói létszámhoz viszonyítva — jelentős könyv- és folyóiratmennyiség gyűlt ösz- sze, részben vásárlás, részben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, részben szlovákiai oktatási intézmények ajándékaként. Bizonyos mennyiségű egyéb szemléltetőeszközzel (térkép, kép) is rendelkeznek. Tantervűk is van- A képzés nappali és levelező tagozaton folyik. A nappali tagozat első évfolyamán három, a második évfolyamon négy, a harmadikon tíz hallgatóval. A levelező oktatásban résztvevők száma minimális, a három évfolyamon összesen jelenleg két fő. A teljes hallgatói létszám tanítását jelenleg egy főhivatású oktató végzi. A hallgatók összetétele rendkívül heterogén. Szolvák nyelvű középiskolában mintegy húsz százalékuk érettségizett, ugyanilyen arányú azok létszáma, akik az általános iskolában tanulták a nyelvet, de középiskolás korukban már nem. Többségük a nyelvet nem tanulta szervezetten, gyér ismereteit családja köréből hozta. Figyelembe véve a hallgatók előképzettségét, kitűnik, hogy a hat tanulmányi félév heti négy órájában igen komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a képzés befeje- jezése után nyelvi ismereteik a kívánt szintet elérjék. Különösen érvényes ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy — a már említett könyvanyagon kívül — tankönyvvel és jegyzettel alig rendelkeznek a hallgatók. Az előbb felsorolt nehézségek együttesen késztetik őket megfeszített munkára. Mindezeket figyelembe véve, eredményük közepes szintűnek mondható. Jól beilleszkednek a főiskolai közösségbe. Képzésük is szerves része az itt folyó munkának. A jelenlegi végzős évfolyam valamennyi hallgatója szlovák nyelvű diplomamunkát (szakdolgozatot) készít. Komoly gondot és megfeszített munkát igényel az iskoláztatási munka- A főiskola minden évben levélben vagy személyesen keresi meg azon megyék művelődésügyi osztályait, amelyek területén szlovák nyelvű lakosság él. Ugyanezt teszik ezen területek középiskoláival. A közép- iskolások érdeklődése mindezek ellenére nem kielégítő. A három évvel ezelőtti fellendülés után csökkenést mutat, annak ellenére, hogy az elmúlt években a megyék sajtójában — a NÖGRÁD- ban is — ismertettük a főiskolán folyó képzést. E tevékenység eredményesebbé tétele érdekében a jövő tanévtől az eddiginél jobban igénybe kívánja venni a főiskola a különböző társadalmi szervek segítségét. A lehetőségekre sokkal jobban kellene felfigyelni a középiskoláknak, a tanácsoknak, mert úgy tűnik, hogy ők sem eléggé tájékozottak. A kislétszámú hallgató főiskolán kívül is említésre méltó tevékenységet fejt ki. Nyaranként résztvevői az általános iskolai szlovák nyelvű olvasótáboroknak. Jelentős részük a népművelő szakkollégiumnak is tagja, ezen keresztül tudatos népművelő tevékenységre készülnek. Az illetékes — nyelvi és irodalmi — tanszék jó kapcsolatot tart fenn a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a szarvasi óvónőképző intézettel, ahol ugyancsak tanulnak szlovák hallgatók. A mindenkori első évfolyam hallgatói kéthetes, intenzív nyelvtanfolyamon vesznek részt Szegeden. Az elmúlt két tanévben jól sikerült szlovák estet rendeztek, ahol a fentebb említett intézmények oktatóin kívül a szlovák szakos hallgatók is megjelentek, műsort adtak. .íz elmúlt év tavaszán az oktatók a szlovák nyelv- oktatás helyzetét elemezték- Részt vettek ezeken a rendezvényeken egyes szlovák lakosságú helységek művészeti csoportjai is. Az esztergomi hallgatók már két alkalommal hasonló céllal Szegedre is ellátogattak. Még eredményesebbek volnának a hallgatók tanítási gyakorlatai, ha ezeket a már meglevő lehetőségek mellett szlovák nyelven oktató intézményben is tudnák esetenként végezni, de a főiskola közelségében ilyen nincsen. A képzés több nyelvi gyakorlatot igényelne olyan közegben is, ahol anyanyelvként beszélik a szlovák nyelvet. Erre hazánkban lehetőség nincs, ezért célszerű volna, ha a hallgatók időnként a szomszédos Csehszlovákia valamelyik felsőoktatási intézményébe utazhatnának gyakorlás végett. Ez nyilván segítene a heterogén előképzettségű csoport egyszintre hozásában, fokozná a főiskolán folyó képzés hatékonyságát. Dr. Gábris József i
