Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

/ Kádár János fogadta Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnököt. A találkozón jelen volt Lázár György miniszterelnök is. Magyar—kubai együttműködési munkaterv Szombaton ing. Femando Vecino Alegret kubai felsőok­tatási miniszter és dr. Po- linszky Károly oktatási mi­niszter aláírta a Kubai Felső­oktatási Minisztérium és a Magyar Oktatási Minisztérium eF’üriműködési munkater­vét. Ebben megállapodtak, hogy kölcsönösen megemlé­keznek egymás állami és nem­zeti ünnepeiről, elősegítik és támogatják a két ország felsőoktatási intézményei közötti, közvetlen együttmű­ködést, amelynek során köl­csönös meghívásokra kerül sor. együttműködnek a nem­zetközi szervezetekben, ösz­töndíjakat, tanulmányutakat hirdetnek stb. A kubai fél teljes és részképzésre fogad magyar ösztöndíjasokat, spa­nyol nyelvű és latin-amerikai irodalmi ismereteik tökélete­sítése és bővítése céljából. Mi is az a neulron-„bomba” ' A távirati irodák néhány nappal ezelőtt röppentették világgá a hírt: Carter, ameri­kai elnök engedélyt adott a neutronfegyver alkatrészeinek sorozatgyártására- Mindazok­ban, akik felemelték a szava­kat a „neutronbomba” ellen, felvetődik a kérdés, milyen meggondolásból mellőzik az Egyesült Államok uralkodó kö­rei az egész emberiség érde­keit szem előtt tartó erők til­takozását. (Ne feledjük, hogy a tiltakozók között kapitalis­ta szövetségeseiket is ott ta­láljuk). Tehát még egyszer a kérdést: kinek, vagy kiknek az érdeke az, hogy a tömege­ket pusztító fegyverek arze­nálja újabbakkal bővüljön? A pontos felelet, bizonyos közbülső kérdések megvála­szolását is igényli. Ezek a következők: 1. Mi is az a neutron-„bom- ba”? 2. Mit értenek az alatt, hogy „humánus” fegyver? 3. A Carter-kormányzat né­hány „alapelve”. 1. Először is tisztáznunk kell, hogy a neutron-„bomba” elnevezés nem egészen pon­tos, ugyanis nem repülőgép­ről ledobható eszközként kí­vánják alkalmazni- Harcászati rakéták robbanófeje, illetve tüzérségi lövedékek töltete a megjelölt rendszeresítési irány. A tömegpusztító fegy­verek három nagy csoportján belül (biológiai, vegyi és atomfegyver) természetesen az atomfegyverek csoportjához tartozik. Az atom-, vagy más szóval nukleáris fegyverek ed­dig kifejlesztett típusainak há­rom nemzedékét ismerjük. Ezek az egyfázisú atombomba, a hidrogénbomba és a há­romfázisú atombomba. A ne­utronfegyver, mint a legújabb nemzedék a negyedik csopor­tot alkotja. A hagyományos atombom­bák és ugyanezen az elven működő nukleáris töltetek robbanásakor keletkező ener­gia nagy része hő- és fény- energia, léglökési hullám, va­lamint radioaktív sugárzások (alfa-, béta-, gamma- és neut­ronsugárzás) formájában jele­nik meg. A neutron robbanó­fej lényegét tekintve egy kis méretű „legyengített” hidro­génbomba. A legyengített jel­ző arra utal, hogy a neutron­töltet használata esetén a H-bomba fent említett hatásai sajátosan jelentkeznek. A hő-, é:ny- és rombolóhatás jelentő­sen lecsökken, míg a radio­aktív sugárzások közül a ne­utronsugárzás intenzitása szá­mottevően megnövekszik- in­nen ered a töltet elnevezése is. 2. A neutrontöltet robbaná­sakor nagy energiájú, ún. gyors neutronok keletkeznek, amelyek a környezet tárgyain keresztül haladva annak atomjaival ütköznek. Mint tudjuk, az élő szervezetben nagy mennyiségben találhatók hidrogénatomok. A neutro­nok, ezek az elektromos szem­pontból semleges részecskék éppen a H-atomokkal lépnek kölcsönhatásba- A kölcsönha­tás eredményeként végül is gammasugárzás keletkezik, amely sugárzás már az élő szervezet károsodásáért fele­lős. A neutrontöltet hő- és romboló hatásának körzete vi­szonylag kicsi (70—100 m su­garú kör), ugyanakkor az élő szervezeteket — köztük az embert — jóval nagyobb (1200—1500 m) területen pusz­títja el. Ez utóbbi körzetben az élettelen tárgyak, létesít­mények sértetlenül maradnak. Az eltalált területen katonai szempontból sugárszennyezett­ség nem jön létre, ugyanebből a szempontból azonnal elfog­lalható. Tehát milyen „huma­nitásról” van itt szó? Miféle ember áll itt a közép­pontban, kinek a felemelkedé­se biztosított? A támadóé, az az agresezoré! 3. Az Amerikai Egyesült Államok legreakciósabb körei az utóbbi években mindent elkövetnek, hogy a világ ha­ladó erőinek térhódítását megakadályozzák, saját pozí­cióikat legalább megtartsák. Módszerük sajátos, széles spektrumú. Támadó védekezés. Propagandájuk mindent elkö­vet, hogy a szocialista orszá­gokat, de főleg a Szovjetuniót állítsák be fenyegetőként, ve­szedelemként, s közben önma­gukat védekezőként a világ gyámolítójaként. Erre a hullám­hosszra aztán ráállnák a leg­hűségesebb tőkésszövetsége­sek, köztük az afrikai, dél­amerikai rezsimek, sőt még Kína vezető politikusai is. Á gyógymód, a recept szintén az USA-ból származik, miszerint védekezni, állig felfegyverkez­ni kell. Ebben a mesterkélten felfo­kozott helyzetben aztán meg­nő a kereslet, melynek kielé­gítésére éppen az USA képes technikai fejlettsége, azaz mo­nopolhelyzete folytán. Elméle­tük két fontos mozzanatára kell még utalnunk. A világ békeszerető erői az egész em­beriséget fenyegető nukleáris háború veszélyét akarják meg­előzni. Az amerikai imperia­lista körök ellentétele —, melynek Brzezinski a főkonst­ruktőre — pedig az, hogy egy esetleges nukleáris háborúban nem pusztul el az egész em­beriség. A másik mozzanat a lokális Jnáborúk kérdése, mely­nek a fent említett körök szintén régi vámszedői. Ezek után próbáljunk meg válaszolni a cikk elején feltett eredeti kérdésre. A neutron- fegyver elleni tiltakozásunk pajzsát az amerikai fegyver­monopóliumok és kiszolgálóik önös érdekei törik át. ök azok, akik ha kell egymásra uszítanak, vagy éppen kibékí­tenek és nem ütközik az el­veikkel, hogy akár mindkét félnek fegyvereket adjanak el­Tehát, ha nincs piac, akkor igyekeznek csinálni. A reklá­mozásnak mesterei, így a ne­utronfegyver előnyeit hosszan tudják sorolni. Köztük azt, hogy csak az ellenfelet pusztítja el, alkalmazójára nem hat vissza, tehát „direkt” érdemes alkalmazni. Tiltakozásunk, mint látjuk, nem véletlenül volt annyira heves, hiszen ez az új fegy­ver újszerű veszedelmeket rejt magában. A monopolista kö­rök önző, rövid távú érdekei csak időnként és csak ideigle­nesen tudták eddig is, meg a jövőben is az enyhülés folya­matát akadályozni. Ez tartós nem is lehet, hiszen a béké­ért harcolók soraiban saját népeik is oldalunkon állnak. Oltvölgyi Béla I VILÍGPOLfIIKiBSl A hét 3 kérdése Moszkvában folytatódik Gro- miko szovjet és Vance ameri­kai külügyminiszter tárgya­lássorozata a stratégiai táma­dófegyverek korlátozásának kérdéseiről. Világszerte szinte egyforma megfogalmazásban teszik fel a kérdést: elképzel­hető-e a közeljövőben a rég­óta húzódó SALT-tárgyalások megállapodás-aláírással meg­koronázott befejezése? Mozambik után most már Zambia területére is behatol­tak a rhodesiai fehértelepes rezsim csapatai, a légierő pe- di" egy Lusaka közelében le­vő menekülttábor gyermekla­kóit bombázta. Hogyan kap­csolódik az újabb provokáció­sorozat Ian Smith rhodesiai miniszterelnök amerikai út- jánoz? A Vietnam után most egy másik indokínai országnak kí­sérel meg súlyos károkat, za­vart okozni a pekingi vezetés. Miféle terveket sző kínai támo­gatással a laoszi reakció? 1. Van-e kilátás arra, hogy a moszkvai amerikai—szov­jet külügyminiszteri tár­gyalások a közeljövőben elvezetnek a SALT— rí. megállapodás aláírásá­hoz? Amikor szeptemberben Gro- miko szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokban tár­gyalt Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel, a tárgyaló­felek egybehangzóan úgy nyi­latkoztak: már csak néhány kérdést kell tisztázni és a SALT—II. aláírható. Andrej Gromiko még azt is kijelentet­te: ha a nyitott problémákat megoldják, Leonyid Brezsnyev készen áll egy Carter elnök­kel folytatandó megbeszélés­re, s a csúcstalálkozó alkal­mas lehet a megállapodás alá­írására. Ez igen komoly vissz­hangot váltott ki a nyugati közvéleményben, hiszen az 1974. novemberi Vlagyivosztok! csúcstalálkozó óta — ezen a találkozón a felek megegyez­tek a SALT—II. alapelveiben — ez lenne az első alkalom arra, hogy a szovjet és az ame­rikai nézeteket legfelsőbb szin­ten kíséreljék meg egyeztetni. Ha az elmúlt négy esztendőnek a SALT-megállapodás aláírá­sa elé sodródott akadályhal­mazára gondolunk, elsősorban azt kell leszögezni: az 1976-os elnökválasztási kampányban már Ford akkori elnök is szí­vesen helyettesítette az enyhü­lés fogalmát és gondolatát az „amerikai erőn alapuló béke” fölöttébb veszélyes fogalmá­val. A Pentagon, a szenátus kardcsörtető enyhülésellenes erőivel és a hadiiparban ér­dekelt tőkéscsoportokkal együtt az elmúlt négy évben szüntelenül a fegyverkezési verseny folytatása felé taszí­totta az amerikai külpolitikát. Nemrég fogadták el Washing­tonban a következő év katonai költségvetését — az itt szerep­lő számok magasabbak minden korábbi költségvetés számai­nál. A NATO-ban éppen az idei nyáron határozták el, hogy a nyugati katonai szövetség tagországai ezentúl minden külön egyeztetés és előzetes bejelentés nélkül automatiku­san növelik katonai költségve­téseiket. Carter elnök mosta­nában rendelte el a neutron­fegyver bevezetéséhez szük­séges fegyverelemek gyártá­sát. Egyszóval jó néhány olyan tényt kell említeni, amelyek még külön-külörí is nehezen megmászható akadályt jelente­nek a SALT-megállapodás va­lóban nem tükörsima útján. Ám a derűlátók érvei sem mellőzhetőek. Hiszen az ame­rikai SALT-küldöttség veze­tője, Paul Warnke nemrég ki­jelentette: csak a SALT-meg­állapodás nyújt ésszerű le­hetőséget. Szinte minden nyil­vános fórum kifejti, hogy jó szándékkal, a mielőbbi ered­mény eléréséért kész minden tőle telhetőt megtenni a véle­ményeltérések nyílt, bátor szellemű megvitatása érdeké­ben. A Kremlben, vagy a szov­jet külügyminisztériumban a legteljesebb jószándékkal fo­gadják az amerikai küldötte­ket; az aláírást javasoló fel­hívásokat az az őszinte akarat erősíti meg, hogy mielőbb szi­lárd gátat emeljenek a fegy­verkezési verseny további nö­velése elé. Ha a jól megfigyel- hetően két ellentétes tenden­ciát kifejező amerikai állás­pontban a tömegpusztító fegy­verek mennyiségének és mi­nőségének további növelése el­leni irányzat kerekedik felül, a derűlátás indokolt. A másik irányzat újabb térhódítása vi­szont nemcsak a szocialista országokban váltana ki Jogos rosszallást, hanem az ameri­kai nép körében is megnövel­né az ellene sorompóba lépők seregét. az amerikai külügyminisztéri­um hivatalos állásfoglalása, hogy Smith rezsimje, rende­lethalmaza, bábokat mozgató „belső rendezési terve” tör­vényellenes... Éppen csak a nyá- múlt el. és ugyanez a külügyminisztérium nemcsak jóváhagyólag tudomásul vette Ian Smith addig elképzelhe­tetlen amerikai útját, de még tárgyalásba is bocsátkozott a törvénytelen Salisbury-i rend­szer miniszterelnökével. Az amerikai jobboldal egységesen Ian Smith mellé állt: az afri­kai „kommunistaellenes ke­reszteshadjárat” egyik veze­tőjének tekintik. hiszen sze­rintük a menekülttáborokra le­dobott bombákkal Ian Smith a fehér felsőbbrendűséget és ve­le együtt tőkebefektetéseiket is megvédi. 3. Szufanuvong, laoszi ál­lamfő a napokban az ország nemzeti ünnepén mondott beszédében felhívta a fi­gyelmet a nemzetközi re­akciónak országa ellen megélénkült tevékenységé­re. Milyen szerepe van eb­ben Kínának? 2. Kik állnak Ian Smith amerikai útjának igenlői között és kik biztatják to­vábbi konok politikára a fehértelepes kormány ve­zetőjét? NÖGRÁD - 1973. október 22., vasárnap Ifjúsági parlamentek 78 (Folytatás az 1. oldalról) fiatal dolgozik, érthető, hogy többen tovább tanulnak, ké­pezik magukat, s tanulmánya­ik sikeres elvégzéséhez az in­tézménytől is segítséget kap­nak. De ezenkívül gyakran vesznek részt vetélkedőkön, rendezvényeken, politikai vi­tafórumokon. Szép eredmé­nyekkel dicsekedhet az ott­hon sportszerű fiatalsága, különösen a női labdarúgócsa­pat, amely a Palóc Kupában szerzett első helyet. A fiata­lok gyakran vesznek részt társadalmi munkában, alma­szedésben. Az elfogadott intézkedési tervben szó esik a pályavá­lasztó fiatalok segítéséről, a bérfeszültségek csökkentéséről, a lakásépítési kölcsönök fo­lyósításáról, a gyesen levő kismamákkal történő kapcso­lattartásról, ennek további ja­vításáról és a közművelődés­ről is. A beszámoló a rendel­kezésre álló pénzösszeg fel- használásáról tett javaslattal fejeződött be, aminek ismer­tetése után több hasznos ja­vaslat, ötlet megvitatására ke­rült sor. t. t. Nem kevesebb mint huszon­hét jobboldali szenátor van Amerikában abban a táborban, amely kiveszekedte Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és néhány vele együtt utazó — és vele együtt politizáló — helyi afrikai politikus ameri­kai reklámkörútját. Érdekes volt megfigyelni, hogy ezek a Smithet meghívó és vele tár­gyaló amerikai törvényhozók mind azoknak a nagy cégek­nek, monopóliumoknak a képviselői, amelyek nagyon is érdekeltek a rhodesiai tőkebe­fektetésben és egyáltalán az amerikai üzleti és politikai je­lenlétben az afrikai kontinen­sen. A gyermekeket és idős, beteg menekülteket bombával, gépfegyverrel „meggyőzni akaró” Smith-hadsereget a fe­hértelepes kormányfő ameri­kai útja idején is, azóta is az eddiginél sokkal gyakrabban mint „az afrikai marxista ter­jeszkedés legjobb ismerőjét, a vörös tervek legtapasztaltabb meghiúsítóját” emlegeti az amerikai sajtó. Ugyanazok a politikai személyiségek, akik hol „a nyugat-európai szovjet támadás”, hol meg más min­den alap nélküli szovjetellenes mese kitalálói és buzgó ter­jesztői, most felcsaptak a fe­hértelepes rezsim prókátorai­nak. A mozambiki meg zam­biai földre betörő fehértele­pes hadsereg ezeknek az urak­nak a szemében most mint „az Afrikát fenyegető vörös vesze­delem” ellen fellépő szövetsé­ges jelenik meg. Mintha nem is ugyanebben az esztendőben, tavasz táján szögezte volna le Vientianeben, a laoszi fő­városban közölték: Sam Neua tartományban, ahol a MEO- törzshöz tartozó lázadó cso­portok ellen a hadseregnek kellett fellépnie, kínai fegy­vereket és egyenruhákat talál­tak. Ezek a csoportok, ame­lyek most az ország békés épí­tése, a gazdasági gondok meg­oldása ellen lépnek fel, a viet­nami háború évei alatt aVang Pao irányítása alatt, a CIA pénzén és fegyvereivel szerve­zett és később szétvert kom­munistaellenes gerillahadse­reghez tartoznak. A Vang Pao-féle fegyveres csoportok maradványai a vietnami nép győzelme után a hegyekbe hú­zódtak, s eleinte csak csempész­tevékenységgel, ópiumterme­léssel és kábítószerüzletekkel foglalkoztak, így akarták za­varni a szocialista irányba el­indult gazdasági építést. Egy- időben a Kambodzsa soroza­tos Vietnam-ellenes fegyve­res fellépéseivel, megkezdőd­tek a katonai akciók a MEO- gerillák oldaláról Laoszban is. A pekingi propaganda a nyár elején „a MEO kisebbség elleni laoszi akciókról” szóló híreket terjesztett; Vientiané- ben viszont rámutattak, hogy az ópiumtermelés és a kábító­szer forgalomba hozatala kö­zönséges bűncselekmény; amely ellen minden eszköz­zel harcolni kell, még akkor is, ha az érdekeltek többsége a MEO-törzshöz tartozik. Ezt követően pekingi küldöttek je­lentek meg a MEO-k által lakott hegyvidéken és a köz­ponti kormány elleni fegyveres fellépésre kísérelték meg rá­venni Phongsaly és Sam Neua tartomány lakóinak egy részét. Szufanuvong ál­lamfő a fegyveres támadások; az utak elleni kommandóakci­ók említése mellett azt is el­mondta, hogy a kínaiak által támogatott reakciós csoportok az ellátásban igyekeznek za­vart okozni, áruhalmozással, spekulációval kísérelnek meg ellentétet szítani az állam- vézetés és a lakosság között. A laoszi kormány a gazdasági építőmunkában a szocialista országok, mindenekelőtt Vi­etnam segítségére támaszkodik — éppen ez az, ami ellen Pe­king, a helyi reakcióval szö­vetségben, minden lehetséges területen támadásba kezdett. Cárdos Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom