Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
/ Kádár János fogadta Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnököt. A találkozón jelen volt Lázár György miniszterelnök is. Magyar—kubai együttműködési munkaterv Szombaton ing. Femando Vecino Alegret kubai felsőoktatási miniszter és dr. Po- linszky Károly oktatási miniszter aláírta a Kubai Felsőoktatási Minisztérium és a Magyar Oktatási Minisztérium eF’üriműködési munkatervét. Ebben megállapodtak, hogy kölcsönösen megemlékeznek egymás állami és nemzeti ünnepeiről, elősegítik és támogatják a két ország felsőoktatási intézményei közötti, közvetlen együttműködést, amelynek során kölcsönös meghívásokra kerül sor. együttműködnek a nemzetközi szervezetekben, ösztöndíjakat, tanulmányutakat hirdetnek stb. A kubai fél teljes és részképzésre fogad magyar ösztöndíjasokat, spanyol nyelvű és latin-amerikai irodalmi ismereteik tökéletesítése és bővítése céljából. Mi is az a neulron-„bomba” ' A távirati irodák néhány nappal ezelőtt röppentették világgá a hírt: Carter, amerikai elnök engedélyt adott a neutronfegyver alkatrészeinek sorozatgyártására- Mindazokban, akik felemelték a szavakat a „neutronbomba” ellen, felvetődik a kérdés, milyen meggondolásból mellőzik az Egyesült Államok uralkodó körei az egész emberiség érdekeit szem előtt tartó erők tiltakozását. (Ne feledjük, hogy a tiltakozók között kapitalista szövetségeseiket is ott találjuk). Tehát még egyszer a kérdést: kinek, vagy kiknek az érdeke az, hogy a tömegeket pusztító fegyverek arzenálja újabbakkal bővüljön? A pontos felelet, bizonyos közbülső kérdések megválaszolását is igényli. Ezek a következők: 1. Mi is az a neutron-„bom- ba”? 2. Mit értenek az alatt, hogy „humánus” fegyver? 3. A Carter-kormányzat néhány „alapelve”. 1. Először is tisztáznunk kell, hogy a neutron-„bomba” elnevezés nem egészen pontos, ugyanis nem repülőgépről ledobható eszközként kívánják alkalmazni- Harcászati rakéták robbanófeje, illetve tüzérségi lövedékek töltete a megjelölt rendszeresítési irány. A tömegpusztító fegyverek három nagy csoportján belül (biológiai, vegyi és atomfegyver) természetesen az atomfegyverek csoportjához tartozik. Az atom-, vagy más szóval nukleáris fegyverek eddig kifejlesztett típusainak három nemzedékét ismerjük. Ezek az egyfázisú atombomba, a hidrogénbomba és a háromfázisú atombomba. A neutronfegyver, mint a legújabb nemzedék a negyedik csoportot alkotja. A hagyományos atombombák és ugyanezen az elven működő nukleáris töltetek robbanásakor keletkező energia nagy része hő- és fény- energia, léglökési hullám, valamint radioaktív sugárzások (alfa-, béta-, gamma- és neutronsugárzás) formájában jelenik meg. A neutron robbanófej lényegét tekintve egy kis méretű „legyengített” hidrogénbomba. A legyengített jelző arra utal, hogy a neutrontöltet használata esetén a H-bomba fent említett hatásai sajátosan jelentkeznek. A hő-, é:ny- és rombolóhatás jelentősen lecsökken, míg a radioaktív sugárzások közül a neutronsugárzás intenzitása számottevően megnövekszik- innen ered a töltet elnevezése is. 2. A neutrontöltet robbanásakor nagy energiájú, ún. gyors neutronok keletkeznek, amelyek a környezet tárgyain keresztül haladva annak atomjaival ütköznek. Mint tudjuk, az élő szervezetben nagy mennyiségben találhatók hidrogénatomok. A neutronok, ezek az elektromos szempontból semleges részecskék éppen a H-atomokkal lépnek kölcsönhatásba- A kölcsönhatás eredményeként végül is gammasugárzás keletkezik, amely sugárzás már az élő szervezet károsodásáért felelős. A neutrontöltet hő- és romboló hatásának körzete viszonylag kicsi (70—100 m sugarú kör), ugyanakkor az élő szervezeteket — köztük az embert — jóval nagyobb (1200—1500 m) területen pusztítja el. Ez utóbbi körzetben az élettelen tárgyak, létesítmények sértetlenül maradnak. Az eltalált területen katonai szempontból sugárszennyezettség nem jön létre, ugyanebből a szempontból azonnal elfoglalható. Tehát milyen „humanitásról” van itt szó? Miféle ember áll itt a középpontban, kinek a felemelkedése biztosított? A támadóé, az az agresezoré! 3. Az Amerikai Egyesült Államok legreakciósabb körei az utóbbi években mindent elkövetnek, hogy a világ haladó erőinek térhódítását megakadályozzák, saját pozícióikat legalább megtartsák. Módszerük sajátos, széles spektrumú. Támadó védekezés. Propagandájuk mindent elkövet, hogy a szocialista országokat, de főleg a Szovjetuniót állítsák be fenyegetőként, veszedelemként, s közben önmagukat védekezőként a világ gyámolítójaként. Erre a hullámhosszra aztán ráállnák a leghűségesebb tőkésszövetségesek, köztük az afrikai, délamerikai rezsimek, sőt még Kína vezető politikusai is. Á gyógymód, a recept szintén az USA-ból származik, miszerint védekezni, állig felfegyverkezni kell. Ebben a mesterkélten felfokozott helyzetben aztán megnő a kereslet, melynek kielégítésére éppen az USA képes technikai fejlettsége, azaz monopolhelyzete folytán. Elméletük két fontos mozzanatára kell még utalnunk. A világ békeszerető erői az egész emberiséget fenyegető nukleáris háború veszélyét akarják megelőzni. Az amerikai imperialista körök ellentétele —, melynek Brzezinski a főkonstruktőre — pedig az, hogy egy esetleges nukleáris háborúban nem pusztul el az egész emberiség. A másik mozzanat a lokális Jnáborúk kérdése, melynek a fent említett körök szintén régi vámszedői. Ezek után próbáljunk meg válaszolni a cikk elején feltett eredeti kérdésre. A neutron- fegyver elleni tiltakozásunk pajzsát az amerikai fegyvermonopóliumok és kiszolgálóik önös érdekei törik át. ök azok, akik ha kell egymásra uszítanak, vagy éppen kibékítenek és nem ütközik az elveikkel, hogy akár mindkét félnek fegyvereket adjanak elTehát, ha nincs piac, akkor igyekeznek csinálni. A reklámozásnak mesterei, így a neutronfegyver előnyeit hosszan tudják sorolni. Köztük azt, hogy csak az ellenfelet pusztítja el, alkalmazójára nem hat vissza, tehát „direkt” érdemes alkalmazni. Tiltakozásunk, mint látjuk, nem véletlenül volt annyira heves, hiszen ez az új fegyver újszerű veszedelmeket rejt magában. A monopolista körök önző, rövid távú érdekei csak időnként és csak ideiglenesen tudták eddig is, meg a jövőben is az enyhülés folyamatát akadályozni. Ez tartós nem is lehet, hiszen a békéért harcolók soraiban saját népeik is oldalunkon állnak. Oltvölgyi Béla I VILÍGPOLfIIKiBSl A hét 3 kérdése Moszkvában folytatódik Gro- miko szovjet és Vance amerikai külügyminiszter tárgyalássorozata a stratégiai támadófegyverek korlátozásának kérdéseiről. Világszerte szinte egyforma megfogalmazásban teszik fel a kérdést: elképzelhető-e a közeljövőben a régóta húzódó SALT-tárgyalások megállapodás-aláírással megkoronázott befejezése? Mozambik után most már Zambia területére is behatoltak a rhodesiai fehértelepes rezsim csapatai, a légierő pe- di" egy Lusaka közelében levő menekülttábor gyermeklakóit bombázta. Hogyan kapcsolódik az újabb provokációsorozat Ian Smith rhodesiai miniszterelnök amerikai út- jánoz? A Vietnam után most egy másik indokínai országnak kísérel meg súlyos károkat, zavart okozni a pekingi vezetés. Miféle terveket sző kínai támogatással a laoszi reakció? 1. Van-e kilátás arra, hogy a moszkvai amerikai—szovjet külügyminiszteri tárgyalások a közeljövőben elvezetnek a SALT— rí. megállapodás aláírásához? Amikor szeptemberben Gro- miko szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokban tárgyalt Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel, a tárgyalófelek egybehangzóan úgy nyilatkoztak: már csak néhány kérdést kell tisztázni és a SALT—II. aláírható. Andrej Gromiko még azt is kijelentette: ha a nyitott problémákat megoldják, Leonyid Brezsnyev készen áll egy Carter elnökkel folytatandó megbeszélésre, s a csúcstalálkozó alkalmas lehet a megállapodás aláírására. Ez igen komoly visszhangot váltott ki a nyugati közvéleményben, hiszen az 1974. novemberi Vlagyivosztok! csúcstalálkozó óta — ezen a találkozón a felek megegyeztek a SALT—II. alapelveiben — ez lenne az első alkalom arra, hogy a szovjet és az amerikai nézeteket legfelsőbb szinten kíséreljék meg egyeztetni. Ha az elmúlt négy esztendőnek a SALT-megállapodás aláírása elé sodródott akadályhalmazára gondolunk, elsősorban azt kell leszögezni: az 1976-os elnökválasztási kampányban már Ford akkori elnök is szívesen helyettesítette az enyhülés fogalmát és gondolatát az „amerikai erőn alapuló béke” fölöttébb veszélyes fogalmával. A Pentagon, a szenátus kardcsörtető enyhülésellenes erőivel és a hadiiparban érdekelt tőkéscsoportokkal együtt az elmúlt négy évben szüntelenül a fegyverkezési verseny folytatása felé taszította az amerikai külpolitikát. Nemrég fogadták el Washingtonban a következő év katonai költségvetését — az itt szereplő számok magasabbak minden korábbi költségvetés számainál. A NATO-ban éppen az idei nyáron határozták el, hogy a nyugati katonai szövetség tagországai ezentúl minden külön egyeztetés és előzetes bejelentés nélkül automatikusan növelik katonai költségvetéseiket. Carter elnök mostanában rendelte el a neutronfegyver bevezetéséhez szükséges fegyverelemek gyártását. Egyszóval jó néhány olyan tényt kell említeni, amelyek még külön-külörí is nehezen megmászható akadályt jelentenek a SALT-megállapodás valóban nem tükörsima útján. Ám a derűlátók érvei sem mellőzhetőek. Hiszen az amerikai SALT-küldöttség vezetője, Paul Warnke nemrég kijelentette: csak a SALT-megállapodás nyújt ésszerű lehetőséget. Szinte minden nyilvános fórum kifejti, hogy jó szándékkal, a mielőbbi eredmény eléréséért kész minden tőle telhetőt megtenni a véleményeltérések nyílt, bátor szellemű megvitatása érdekében. A Kremlben, vagy a szovjet külügyminisztériumban a legteljesebb jószándékkal fogadják az amerikai küldötteket; az aláírást javasoló felhívásokat az az őszinte akarat erősíti meg, hogy mielőbb szilárd gátat emeljenek a fegyverkezési verseny további növelése elé. Ha a jól megfigyel- hetően két ellentétes tendenciát kifejező amerikai álláspontban a tömegpusztító fegyverek mennyiségének és minőségének további növelése elleni irányzat kerekedik felül, a derűlátás indokolt. A másik irányzat újabb térhódítása viszont nemcsak a szocialista országokban váltana ki Jogos rosszallást, hanem az amerikai nép körében is megnövelné az ellene sorompóba lépők seregét. az amerikai külügyminisztérium hivatalos állásfoglalása, hogy Smith rezsimje, rendelethalmaza, bábokat mozgató „belső rendezési terve” törvényellenes... Éppen csak a nyá- múlt el. és ugyanez a külügyminisztérium nemcsak jóváhagyólag tudomásul vette Ian Smith addig elképzelhetetlen amerikai útját, de még tárgyalásba is bocsátkozott a törvénytelen Salisbury-i rendszer miniszterelnökével. Az amerikai jobboldal egységesen Ian Smith mellé állt: az afrikai „kommunistaellenes kereszteshadjárat” egyik vezetőjének tekintik. hiszen szerintük a menekülttáborokra ledobott bombákkal Ian Smith a fehér felsőbbrendűséget és vele együtt tőkebefektetéseiket is megvédi. 3. Szufanuvong, laoszi államfő a napokban az ország nemzeti ünnepén mondott beszédében felhívta a figyelmet a nemzetközi reakciónak országa ellen megélénkült tevékenységére. Milyen szerepe van ebben Kínának? 2. Kik állnak Ian Smith amerikai útjának igenlői között és kik biztatják további konok politikára a fehértelepes kormány vezetőjét? NÖGRÁD - 1973. október 22., vasárnap Ifjúsági parlamentek 78 (Folytatás az 1. oldalról) fiatal dolgozik, érthető, hogy többen tovább tanulnak, képezik magukat, s tanulmányaik sikeres elvégzéséhez az intézménytől is segítséget kapnak. De ezenkívül gyakran vesznek részt vetélkedőkön, rendezvényeken, politikai vitafórumokon. Szép eredményekkel dicsekedhet az otthon sportszerű fiatalsága, különösen a női labdarúgócsapat, amely a Palóc Kupában szerzett első helyet. A fiatalok gyakran vesznek részt társadalmi munkában, almaszedésben. Az elfogadott intézkedési tervben szó esik a pályaválasztó fiatalok segítéséről, a bérfeszültségek csökkentéséről, a lakásépítési kölcsönök folyósításáról, a gyesen levő kismamákkal történő kapcsolattartásról, ennek további javításáról és a közművelődésről is. A beszámoló a rendelkezésre álló pénzösszeg fel- használásáról tett javaslattal fejeződött be, aminek ismertetése után több hasznos javaslat, ötlet megvitatására került sor. t. t. Nem kevesebb mint huszonhét jobboldali szenátor van Amerikában abban a táborban, amely kiveszekedte Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és néhány vele együtt utazó — és vele együtt politizáló — helyi afrikai politikus amerikai reklámkörútját. Érdekes volt megfigyelni, hogy ezek a Smithet meghívó és vele tárgyaló amerikai törvényhozók mind azoknak a nagy cégeknek, monopóliumoknak a képviselői, amelyek nagyon is érdekeltek a rhodesiai tőkebefektetésben és egyáltalán az amerikai üzleti és politikai jelenlétben az afrikai kontinensen. A gyermekeket és idős, beteg menekülteket bombával, gépfegyverrel „meggyőzni akaró” Smith-hadsereget a fehértelepes kormányfő amerikai útja idején is, azóta is az eddiginél sokkal gyakrabban mint „az afrikai marxista terjeszkedés legjobb ismerőjét, a vörös tervek legtapasztaltabb meghiúsítóját” emlegeti az amerikai sajtó. Ugyanazok a politikai személyiségek, akik hol „a nyugat-európai szovjet támadás”, hol meg más minden alap nélküli szovjetellenes mese kitalálói és buzgó terjesztői, most felcsaptak a fehértelepes rezsim prókátorainak. A mozambiki meg zambiai földre betörő fehértelepes hadsereg ezeknek az uraknak a szemében most mint „az Afrikát fenyegető vörös veszedelem” ellen fellépő szövetséges jelenik meg. Mintha nem is ugyanebben az esztendőben, tavasz táján szögezte volna le Vientianeben, a laoszi fővárosban közölték: Sam Neua tartományban, ahol a MEO- törzshöz tartozó lázadó csoportok ellen a hadseregnek kellett fellépnie, kínai fegyvereket és egyenruhákat találtak. Ezek a csoportok, amelyek most az ország békés építése, a gazdasági gondok megoldása ellen lépnek fel, a vietnami háború évei alatt aVang Pao irányítása alatt, a CIA pénzén és fegyvereivel szervezett és később szétvert kommunistaellenes gerillahadsereghez tartoznak. A Vang Pao-féle fegyveres csoportok maradványai a vietnami nép győzelme után a hegyekbe húzódtak, s eleinte csak csempésztevékenységgel, ópiumtermeléssel és kábítószerüzletekkel foglalkoztak, így akarták zavarni a szocialista irányba elindult gazdasági építést. Egy- időben a Kambodzsa sorozatos Vietnam-ellenes fegyveres fellépéseivel, megkezdődtek a katonai akciók a MEO- gerillák oldaláról Laoszban is. A pekingi propaganda a nyár elején „a MEO kisebbség elleni laoszi akciókról” szóló híreket terjesztett; Vientiané- ben viszont rámutattak, hogy az ópiumtermelés és a kábítószer forgalomba hozatala közönséges bűncselekmény; amely ellen minden eszközzel harcolni kell, még akkor is, ha az érdekeltek többsége a MEO-törzshöz tartozik. Ezt követően pekingi küldöttek jelentek meg a MEO-k által lakott hegyvidéken és a központi kormány elleni fegyveres fellépésre kísérelték meg rávenni Phongsaly és Sam Neua tartomány lakóinak egy részét. Szufanuvong államfő a fegyveres támadások; az utak elleni kommandóakciók említése mellett azt is elmondta, hogy a kínaiak által támogatott reakciós csoportok az ellátásban igyekeznek zavart okozni, áruhalmozással, spekulációval kísérelnek meg ellentétet szítani az állam- vézetés és a lakosság között. A laoszi kormány a gazdasági építőmunkában a szocialista országok, mindenekelőtt Vietnam segítségére támaszkodik — éppen ez az, ami ellen Peking, a helyi reakcióval szövetségben, minden lehetséges területen támadásba kezdett. Cárdos Miklós
