Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-19 / 247. szám
Salgótarjáni művészek a munkáskerületeknek ' Október közepétől november elejéig tíz képzőművészeti kiállítás nyílik Salgótarjánban, a munkás kulturális hetek eseményeként. Csaknem egy tucat kamaratárlat várja tehát az érdeklődőket a városi művelődési otthonokban, peremkerületeken. Manapság, amikor sok szó esik arról szerte az ország- Dan, hogy talán kicsit el is szaporodtak már a képzőművészeti bemutatók, indokolt-e ennyi kiállítást megnyitni ilyen rövid időn belül? Igen, Indokolt. E kamaratárlatok ugyanis olyan közművelődési szerepet játszhatnak a munkásművelődésben, amelynek jelentősége aligha becsülhető túl. Való igaz, Nógrádban is érezzük, sok a képzőművészeti kiállítás, nem panaszkodhatunk a látogatottságra sem. Csakhogy a látogatók között még most Is viszonylag kevés a munkásember, a kétkezi dolgozó. A tárlatláto- gatók köre mindig ugyanaz, s bizony nem az üzemek munkagépeitől indul a kiállítóterembe. Részben ezért is döntött úgy a salgótarjáni munkás kulturális hetek operatív bizottsága, hogy a városban élő művészek munkáskerületeknek rendezzenek kiállításokat. A Salgótarjáni művészek munkáskerületeknek elnevezésű akció, úgy tűnik, sikerrel járt. Az operatív bizottság tíz művészt kért fel a szereplésre, akik szívesen vállalkoztak a kiállítások megrendezésére. A festők, Mustó János, Iványi Ödön, Somoskői Ödön, Földi Péter, a grafikusok, Czinke Ferenc, Hibó Tamás, Szujó Zoltán, Szabó Gáspár, valamint Mészáros Erzsébet és Szatmári Béla művei színvonalas kamaratárlatok megrendezésére adtak lehetőséget, örvendetes az is, hogy alkotásaik egy része mindenekelőtt az adott munkáskerületről és az ott élőkről szól, az ő életüket emeli művészi alkotásba. Ezek a kiállítások mintegy elébe mennek a munkásközönségüknek, maguk a művészek tesznek nem elhanyagolható lépést a közönség felé. Ma még sokan vannak olyanok, akiket a kiállítótermek ünnepi hangulata nem vonz. esetleg messze is esnek a galériák otthonuktól. Saját kerületükben azonban szívesen keresik fel a tárlatot, amelyet az ismert művelődési intézményben rendeznek, ha ez kissé kopott is. Ezek a tárlatok Zagyvarónától Bag- lyasig tükröt is tartanak a látogatók elé, hiszen azokat a műveket is bemutatják, amelyeket a művész közöttük és róluk készített. Az igaz művészi alkotás természetesen mindig rólunk szól, e kamaratárlatok némelyikén azonban egészen közvetlenül teszi ezt. Minap Szabó Gáspár kiállításának megnyitásán mintegy százan gyűltek ösz- sze Vizsláson. Fejkendős asz- szonyok mutogattak egy-egy lapra: — Tényleg, ez a mi utcánk . . . A portrék, az ismert tájak, szögletek mindenütt sikert aratnak. Az emberek szívesen találkoznak saját életük közvetlen megjelenítésével, különösen akkor, ha a művészettel való ismerkedés kezdeti stádiumában vannak. Az elvontabb mondandók megértése később következhet. Czinke Ferenc képzőművészeti ismeretterjesztő szándékkal állította össze kiállítandó lapjait könvvillusztrá- cióiból. könyvborítóiból. Azt kívánja érzékeltetni, mi a rajz és az illusztráció szerepe a könyvnyomtatásban, illetőleg a műhelymunkából mutat be egy részt. A tíz önálló kamaratárlat a salgótarjáni munkás kulturális hetek nyereségét jelenti. Munkáskerületekben szolgálják ' az esztétikai nevelést, színvonalas anyagot mutatnak be a munkásoknak. A művek egy részéről maguk a munkásar-ok néznek vissza a látogatóra. T. E. Ki vagy te és mit akarsz? Kertes családi ház Kőbánya egyik csendes mellékutcájában. Az épületből sem hallatszik semmi zaj, csupán a kapu előtt álló teherautóról vékonyan kígyózó kábel árulja el, hogy odabent filmesek dolgoznak. A konyhát és a szépen faragott tornácot nappali fény árasztja el, valóságos napsütés, bár odakint igencsak borús az ég. Dr. Bikácsy, azaz Mádi Szabó Gábor belép az ajtón és harsány köszöntéssel örvendezik feleségének (Máté Erzsi) és vendégének, az alkalmi portréfestőnek, Gal- góczi Zoltánnak (Kozák András), majd sietve az ebédlő- asztalhoz telepszik. — Megőrülnék munka nélkül, nem várhatnám a végét, nem várhatnám a képeimet, a könyveimet, a barátaimat, — harsogja a vidéki fogorvos két kanál étel között. — Elfajzott az a nemzedék, amelyik nem szeret dolgozni. Na lássuk az ebédet Helena, — fordul a feleségéhez. Majd így folytatja később: — Jó asszony vagy te Helena, pontosan olyan, amilyennek lenni kell, csak hát éppen asszony. — Megyek felállítom az állványt a rendelőben, — mondja a festő, menekülni vá- gyóan. Véget ért a néhány perces jelenet. Nemere László rendező utasítást ad a stábnak az átállásra. Az epizód véglegesen filmszalagra került. — Ki ez a dr. Bikácsy, — kérdem Mádi Szabó Gábort kint a tornácon, a néhány perces pihenő alatt? — A Négy csend között a hallgatás című tv-film egyik epizódjának szereplője — mondja a színész. — Egy joviális vidéki úr, fogorvos, akinek szenvedélye a képek gyűjtése. Ügy rendezi be az életét, hogy egyáltalán nem lát ki a világba, nem érti meg az ösz- szefüggéseket, s ezért tragikomikus helyzetbe kerül. A felesége, mint ebből a jelenetből is kiderült, a rabszolgája és ez így van nála rendjén. A képek, a gyűjtő szenvedélye miatt az asszonynak le kellett mondani mindenről. Két lányát ugyan egyetemre járatja, s bár Szegeden él, inkább a pécsi egyetemre küldi őket, mert „az jobb mint a helybéli". Végeredményben rosszul neveli lányait. Semmit sem tud róluk! Az orvos, amolyan „jó magyar embernek kell lenni” típus! Ehhez az emberhez téved be a Pestről elmenekült tanár, az alkalmi Jelenet a tv-filmből portréfestő... Galgóczi Zoltán. — Milyen ember Zoltán? — kérdem Nemere László rendezőt. — Kurucz Gyula kisregénye, amelyből most a filmet forgatjuk, egy életérzésből fakadva született meg, — mondja a rendező. — Egy nem nagyon fiatal, a harmincadik évén már túllépő férfi válságának története. Olyan emberé, ak; mindeddig nem akart beállni a sorba. Éveken át szeretett egy nőt, civakodó szerelem közepette, de nem jutott el odáig, hogy eldöntse: feleségül veszi? Szerelme tragikusan végződött. A nő egy vita utón elrohanva kocsijával egy fának hajtott. A rajztanár múltja szorosan beépül a játékba, a jelenetbe. A vidékre mértékűit férfi, portréfestőként. városról városra vándorolva próbálja visszaszerezni lelke nvugalmát, s közben a film felidézi ezt a szerencsétlen szerelmi viszonyt. — S miféle eredménnyel végződik a nyári portréfestészet, a tanár ámokfutása? — Tapasztalatoktól megerősödve tér vissza munkájához Galgóczi Zoltán. Végül fel kell mérnie, hogyan is tovább. Volt szerelme fogalmazza meg számára az elkerülhetetlen kérdést, amelyet mindannyian feltesziink magunknak ki előbb, ki, utóbb: „Ki vagy és mit akarsz az élettől?” Ezzel végződik a tv-játék is. Választ persze nem kapunk, de a kérdés elhangzott. A stáb felkészült a következő jelenethez. Újra kígyóinak a fények. Tovább forgatják a Négy csend között a hallgatást. Szémann Béla Munkás kulturális hetek Bemutatkozott a szécsényi járás (?) I A cím után tett kérdőjelre a válasz igen egyszerű: a szécsényi járás nem mutatkozott be. A II. salgótarjáni munkás kulturális hetek programjában október 14-re meghirdetett „bemutatkozáson”, a szécsényi járást csupán a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ gyermek- és ifjúsági tánccsoportja, valamint az intézmény művészeti előadójának polbe- atműsora képviselte. Ennek ellenére a síküveggyár dolgozóiból álló közönség nem unatkozott, sőt talán jobban szórakozott, mintha valóban a szécsényi járás öntevékeny művészeti csoportjai léptek volna fel. Szórakozni persze sok mindenen lehet, s a vasárnapi rendezvény szomorúan igazolta, hogy még mindig szép számmal akadnak élvezői az igénytelen műsoroknak. Mit láthatott a néző vasárnap délután, az ifjúságiművelődési ház színháztermében? Az említetteken kívül eg" — ideiglesen hazánkban állomásozó — szovjet katonai alakulat vendégművészeinek előadását, és a síküveggyárban alakulófélben levő „Munkáspódium” tagjainak bemutatkozását. A rendezvény tehát egyszerre kívánt szovjet—magyar baráti találkozó és üzemi „ki mit tud” lenni. Mellesleg eleget téve a szécsényi járás bemutatkozásának. Külön- külön talán mindegyik érdekes lett volna, de az eltérő színvonalú előadások összessége, amolyan „produkció” jelleget kölcsönzött a rendezvénynek. A legegységesebb blokkot a szovjet vendégművészek hangulatos esztrádműsora jelentette. Fúvószenekaruk — kitűnő szólóénekesek és táncosok közreműködésével — sikerrel elevenített fel egy népszerű előadásformót, amelyben még zsonglőrbemutató is helyet kapott. őket a szécsényi művelődési központ gyermek-néptánccsoportja követte. Az általános iskolás korú gyerekek polkát táncoltak bájosan, ügyesen. Természestesen nagy tapsot kaptak. Petőfi’Sándor „Szeget szeggel” című versét szavalta Győriné Űj Mária, a Munkáspódium tehetséges amatőr versmondója, majd ismét a szécsényi gyerekek léptek színpadra, ezúttal „bagi leánytánccal”. Hrúz Dénes, a szécsényi művelődési központ művészeti előadója politikai dalokkal „kedveskedett” a közönségnek. Elmondta, szereti a pesszimista hangvételű számokat. Sgját szerzeményei is ennek a „hangvételnek” a jegyében születtek. Szerencsére a vidám bagi leánytánc után. ezek a „drámai töltésű” számok hatástalanok maradtak. Ez azért szerencse, mert így kevesen vették észre, hogy a divatos csomagolásban, milyen álköltői megnyilvánulásnak voltunk tanúi. Csak egyetlen mondat az egyik szerzeményből; „anyám te mit vádolsz engem, szere- tetre született minden ember”. E cikknek nem feladata, de más alkalommal feltétlenül visszatérünk erre a „pesszimista polbeat” - jelenségre, mely felett a legutóbbi „ki mit tud” zsűrije sem véletlenül húzta meg a vészharangot. Nem véletlenül említjük mi sem a „ki mit tud-ot”, a vasárnapi műsor láttán ugyanis önkéntelenül erre kellett gondolnunk. Az egyes műsorszámok között sem tartalmi, sem formai összefüggést nem sikerült fellelnünk. A „ki mit tud” jelleg persze még nem lett volna baj, de a selejtezők — annak idején — nem a nyilvánosság előtt zajlottak... Csupán a teljesség kedvéért soroljuk fel a rendezvény további műsorszámait. Paródia Kecskés Péter-mód- ra (A síküveggyár fiatal dolgozója kivételes utánzó képességről tett bizonyságot. Kár, hogy az ismert művészek hangján elmondott szövegeket már kívülről fújtuk...) Mozart: Törökinduló — Győriné Űj Mária tolmácsolásában. Karcsai párostánc — a szécsényi művelődési központ ifjúsági néptánccsoportjának előadásában. Végül a „táncdal-kategóri- ában" Csonka Lajos tett kísérletet néhány ismert melódia eléneklésére. A nem hivatalos zsűri véleménye; örülünk, hogy a munkás kulturális hetekre készülve, a salgótarjáni síküveggyárban is felmerült az igény egy művészeti csoport létrehozására. Reméljük a „Munkáspódium” vállalkozó kedvű, tehetséges fiataljai még hallatnak magukról, de bízunk benne, hogy a jövőben nem elégednek meg olcsó sikerrel. Szívós munkával meg fogják találni az utat az amatőr mozgalomhoz anélkül, hogy a dilettantizmus zsákutcájába tévednének. Ehhez kívánunk nekik sok sikert! Pintér Károly Mai tévéajártlafunk 17.30—22.30-ig: Román est. A délutáni műsor változatos kisfilmeket ígér: a romániai fazekasműhelyekbe látogathatnak el Az agyag mesterei című film segítségével. A HORIZONT szerkesztőség műsora Belis faluban készített riportokat mutat be. A falut a Szamoson épülő völgyzáró gát hamarosan elsodorja a térképről. A riportokat megismételté^ ugyanazokkal a falubeliekkel, akik most- már az újonnan épült település lakói. Egy lakodalmi népszokást mutat be a „Szilágysági lakodalmas”, egy cseppkőbarlangba vezet a „Látogatás a medvés barlangban”, s a Fogarasi-hava- sok legszebb tájait láthatják a „92 kilométer tündérmese” segítségével. Este a Gyilkos szenvedély című játékfilmet mutatják be, egy nagyszerű színésznő Draga Olteanu-Matel közreműködésével. A második világháború után játszódó dráma a pénzéhség tragédiája. Eugen tíarbu nevét a magyar olvasó „A labda kerek”. „Az északi műút” és „A gö- filmjében a sport szereteté- dör” című regények írójaként ről, munkamódszeréről, az ismerhette meg. A realista írói hivatásról, a fiatalok felregény román mestere idén karolásáról mindenütt érvé- Herder-díjat kapott. Portré- nyes gondolatokat hallhatunk. NÖGRÁD - 1978. október 19., csütörtök Zenei krónika Szeptembertől fokozatosan megindult megyénk zenei gépezete. Ha nem is olvashattunk részletes tájékoztatásokat e téren, azért a műhelymunka szorgalmasan folyik a különböző területeken. Íme néhány hír: Október 26—29-ig rendezik meg Zalaegerszegen a „Lubik Imre’* országos trombitaversenyt, melyre ifz ország zeneiskoláinak legjobb trombitás növendékeit hívják meg. A versenyre az elmúlt napok selejtezői alapján a salgótarjáni Becskereki Tamás és a nagybátonyi Tóth Tamás nyertek meghívást. 'ír December 7—9-én rendezik meg Szolnokon a Friss Antal II. országos gordonkaversenyt. Az országos találkozót október 23-én Balassagyarmaton megelőzi az elődöntő, melyen neves művészekből álló zsttribizottság dönti el, hogy ki lesz a 2—3 gordonkás, akik Nógrád megyét képviselik az országos versenyen. dr A bányászférfikar szorgalmasan készül az évad szerepléseire, melyek közül kétségtelenül a Vándor Sándor-fesztivál lesz a legkiemelkedőbb esemény. A fesztivál egyik kötelező műve Karai József—Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára című kóruskompozíció. Az énekkar vezetősége meghívta a mű zeneszerzőjét, Karai Józsefet, hogy az együttes személyesen is megismerkedhessen a komponistával és instrukcióival segítse a kórusmű hiteles előadását. A zeneszerzőt a közeli napokban várja az énekkar. ★ A salgótarjáni pedagóguskórus 1978/79. évi programja szinten szép feladatokat biztosit az együttesnek. A legközelebbi fellépésükre október 22-én, vasárnap délelőtt kerül sor a budapesti Nemzeti Galériában, ahol a múzeumi hangversenyek sorozatában az ország legjobb énekkarai szerepelnek. Madrigálokat, klasszikus és mai szerzők műveit éneklik mintegy 30 perces programjuk során. Műsoruk érdekessége lesz a Madách Imre Toborzó című versét megzenésítő Rezessy László kórusműve. Az énekkar ezzel is szeretné szűkebb hazájának, Nógrád megyének Madách-kultuszát segíteni, a *iagy költő műveit népszerűsíteni. \ ROMAN EST: GYILKOS SZENVEDÉLY c. román film. (Október 19. — csütörtök — 20.05) Közgazdász a szoritőhan Mate Parlov nemcsak minden idők legnagyobb jugoszláv amatőr, majd profi ökölvívója, de kivételes sportolóegyéniség is. Januárban Milánóban, a világbajnoki döntőben kiütötte az argentin Miguel Angel Cuellót, és ezzel a félnehézsúly új profi világbajnoka lett. Mint profi ökölvívó, 21-szer állt szorítóba. Mindössze egy mérkőzését vesztette el. Eu- rópa-bajnoki címét 1976-ban Belgrádban szerezte, Domenico Adinolfi felett aratott győzelmével. Mint amatőr, nyolcszoros jugoszláv bajnok, ötszörös Balkán-bajnok, kétszeres Európa- bajnok (1971 és 1973), világbajnok (1974) és olimpiai baj- 1 nők (München, 1972). Elnyert minden trófeát, amit egy ökölvívó pályafutása során egyáltalán remélhet. Az 1948-ban, Splitben született Parlov, nős, szüleivel és feleségével, Laurával és kislányával, Mirával Fazanában él. Ljubljanában közgazdasági egyetemet végzett, most készíti disszertációját. Az ökölvívást 15 éves korában kezdte Aldo Bursic edző irányításával, s négy évvel később, már mint hazája bajnoka, kiérdemelte az „Arany Kesztyű” díjat. Milánóban több kecsegtető ajánlatot kapott: Angelo Dundee Las gasba hívta.
