Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

Megalakult az KSze,'"’'','i ren,w új svéd kormány Csak az érdekelt felekkel Óla Ullsten, az október 16- án kinevezett svéd miniszter- elnök szerdán rendkívüli ka­binetülésen Károly Gusztáv király jelenlétében ismertette — 19 főből álló — kormányának összetételét. Az új kormány tagjai kizárólag a néppárt, korábban liberális párt tag­jai. Két tárcát — az igazság­ügyit és a tájékoztatásit — független szakértő tölt be. A parlamentben kisebbség­ben levő néppárt, amely mind­össze 39 mandátummal ren­delkezik: a 349 képviseleti hely közül megtartotta az előző, hárompárti koalícióban helyet kapott öt miniszterét, míg másik két kulcsfontosságú tárca, a külügyi és az iparügyi élére újonnan kinevezett poli­tikusok kerültek. Az új ipar- üayi miniszter Erik Husst, a ,.Dagens Nyheter” című stockholmi napilap volt ve­zérigazgatója, a külügyi tár­cát pedig Karin Söder helyett Hans Blix kapta. Ullsten kormányában öt tár­cát kaptak női miniszterek. A kormányfő programbeszé­dében a legnehezebb feladat­nak az atomerőművekkel kap­csolatos energiapolitikai kér­dést nevezte meg. Mint isme­retes, az előző, Fälldin-kor- mány, sőt az azt megelőző több mint 40 éven át hatalmon le­vő szociáldemokrata Palme- kormány is, ezen a problémán bukott meg. Fälldin volt mi­niszterelnök ellenezte, hogy az eddig tervezett és előkészület­ben álló atomerőművek szá­mát 6-ról 8-ra emeljék. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy kormánya olyan energiapolitikára törekszik, amely ..széles körű támogatás­ra számíthat” a parlamentben. Az ország külpolitikájáról szólva Ullsten kijelentette, hogy ezen a téren nem lesz­nek változások. Kilátásba he­lyezte a fejlődő országoknak nyújtott segélyek növelését. (MTI) Japán ratifikálta A japán parlament alsóhá­za után szerdán a felsőház is jóváhagyta a japán—kínai szerződés ratifikációs törvény- javaslatát. A ratifikációs ok­mányokat Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes október 22-én esedékes látoga­tása alkalmából cserélik ki. Pék Miklós, az MTI tudósí. tója jelenti: — Állandósult a közel-kele­ti feszültség oka, hogy Izrael még nem szűnő agressziót kö­vet el az arab országok ellen, a mögötte álló erőkkel együtt igyekszik meghiúsítani az igazságos, átfogó közel-keleti rendezést és az arab népek nemzeti érdekeivel ellentét­ben álló részleges különal- kukkal próbálja azt felváltani — állapítja meg egyebek kö­zött az a közlemény, amelyet Alekszej Koszigin és Hasszán Ben Talal moszkvai találko­Lemondott Husáng Naha* vandi iráni tudományos ku­tatási és felsőoktatási minisz­ter. Dzsafar Sarif-Emami mi­niszterelnöknek írt levelében, amelyből szerdán az iráni la­pok részleteket közöltek, le­mondását azzal indokolta, hogy nem ért egyet a kor­zójáról adtak ki szerdáit a szovjet fővárosban. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, a Kreml­ben fogadta a jordán hasemi- ta királyság trónörökösét, aki a Szoyjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének vendé­geként tartózkodik a Szovjet­unióban. A tárgyszerű, baráti légkö­rű megbeszéléseit a felek a szovjet—jordániai kapcsola­tokról, valamint számos idő­szerű, nemzetközi kérdések­ről cseréltek véleményt. Meg­különböztetett figyelmet for­mánynak a sztrájkolok né­hány béremelési követelését elfogadó intézkedéseivel. Na- havandi azzal vádolta a kor­mányt, hogy nem veszi figye­lembe az infláció veszélyeit. A harmadik hetébe lépett bérsztrájkok következtében, dítottak a közel-keleti hely­zetre. Rámutattak, hogy a részleges kül önalkuk nem szolgálhatják az igazságos és tartós béke megteremtését a Közel-Keleten. Mindkét fél meggyőződését fejezte ki, hogy azt csak a minden közvetle­nül érdekelt fél, beleértve a Palesztinái arab nép törvé­nyes képviselőjét, a PFSZ-t, részvételével történő átfogó rendezés révén lehet elérni. A felek újból megerősítették álláspontjukat, hogy ennek érdekében fel kell újítani a genfi békekonferenciát. megbénult az iráni kikötők forgalma és nem működnek a vámhivatalok sem. Mintegy 600 millió értékű export-, il­letve Importáru vesztegel az ország kikötőiben — közölték szerdán az iráni lapok. (MTI) A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front kedden Costa Rica fővárosában, San Jóséban közleményt hozott nyilvánosságra, amely elítéli az amerikai kormány közve­títőként való fellépését a ni- caraguai válság rendezésében. A kommüniké megerősíti a frontnak azt a korábbi ki­jelentését, hogy megoldást csak Somoza lemondása és a hadsereg gyökeres átszervezé­se jelenthet. A közlemény elítéli a nicaraguai légierő­ket, amelyek barbár bombá­zásaikkal több, mint 6000 ember halálát -okozták a pol­gári lakosság körében és az­zal vádolja Salvadort, vala­mint Guatemalát, hogy a pol­gárháború idején repülőgépe­ket és katonákat küldött a Somoza-rezsim megsegítésére. A sandinisták azért is elítélik az Egyesült Államokat, mert — látszólagos békítő szándé­ka ellenére — katonai tanács­adóit továbbra is Nicaraguá­ban tartja. A közlemény végezetül be­jelenti, hogy a sandinista front újabb, ezúttal „döntőnek szánt” támadásra készül. Lemondott egy miniszter Bénult kikötők Iránban Iránban tovább folytatódnak az összetűzések a kormányellenes tüntetők és a fegyveres erők között. Képünkön: páncélozott harcjármű vigyázza a rendet a főváros, Teherán utcáin. A „miniemlékiratok” —, ahogy 'Luis Corvalán maga nevezi visszaemlékezéseit — 1974-ben, a Pinochet-rezsim ritoquei koncentrációs tábo­rában születtek. Címe: Algo de mi vida — Életemből. A Chilei Kommunista Párt fő­titkára azt tervezi, hogy „El­felejtett dolgok” címmel egy­szer majd megírja a könyv kiegészítőjét is. -Azt is el­mondotta, hogy amikor saját életéről írt, azokról az ezrek­ről, tízezrekről kívánt szólni, akiket a párt nevelt kommu­nista harcossá és akinek küz­delmes élete jelentette és jelenti a chilei kommunisták pártját. Carvalán még 16 éves sem volt, amikor „Don Panc- ho gyermekei” közé lépett. A kommunista fiatalok, ha más is hallhatta, amit beszéltek, jól kidolgozott képes és csak egymás számára érthető képes beszéddel értették meg egy­mást. így a pártot Don Pane­ljának, a kommunista ifjúsági szövetséget pedig —, ahol a tanítóképző növendéke párt­munkáját elkezdte — Dona Júliaként emlegették. A döntő lökést az elhatáro­záshoz Palmita, egy kommu­nista foltozósuszter adta meg. Ö vitte el, a szünidőt otthon a szüleinél, Tóméban töltő Cor- valánt egy kommunista gyű­lésre, ahol a párt tagja lett. „Életem legfontosabb lépését tettem meg akkor. 1932-ben történt ez, azt hiszem, febru­árban”. Az előző fél esztendő egy­mást követő drámai eseményei érlelték meg benne az elha­tározást. Luis Corvalán, aki 1916. szeptember 14-én Chile déli részén, Puerto Montiban Luis Corvalán Visszaemlékezései (1.) Életem legfontosabb 99 született, édesapja hivatását választotta, tanítónak készült. A család akkoriban Tóméban élt, Luis pedig a megyeszék­helyen, Chillánban működő tanítóképzőben kezdte meg tanulmányait. Az első sze­meszter után szüleinél, a Concepcióntól északra fekvő tengerparti városkában vaká­ciózott. Ott érték az esemé­nyek: a chilei dolgozók 1931 július 26-án általános sztrájk­kal megbuktatták Ibanez re­akciós kormányát. „Azon a napon ismertem meg a vörös szín jelentőségét” — írja Corvalán. Náluk lakott albérletben egy parasztgazda, Manuel Cid volt a neve. Ami­kor a szirénák és harangok tudtul adták a diktátor bu­kását, ünneplőbe öltözött és előhozatta a piros cserkész­kendőt. „Csodálkozásomra ket­tétépte azt és egyik feléből magának, a másikból pedig nekem kötött nyakkendőt. És aztán így mentünk az utcára, csatlakoztunk a tüntetőkhöz” • Chile fellélegzett és a taní­tóképzőben is szervezkedni kezdtek a baloldali diákok. Corvalán csatlakozott az „Elő­őrs” csoporthoz. A csoport hangadói kommunisták voltak, akiket a diák akkor ismert meg. Összejöveteleiken elő­adások hangzottak el a számos országban pusztító gazdasági NÓGRAD - 1978. október 19., csütörtök válságról, okairól. „A sajtó­ban a kommunistákról csak a legrosszabbakat írták. Én azonban azt tapasztaltam, hogy felvilágosult, tisztességes és bátor emberek. Nem lát­tam más politikai erőt, amely ilyen teljes szívből védte vol­na a munkanélkülieket”. A chilei hadiflottában 1931. szeptember 5-én lejátszódott események Corvalán családját is érintették. Bátyja, Moisés a tengerészeti iskola befejezése után egy hadihajón' teljesített szolgálatot. Amikor a zsold csökkentése miatt a tengerészek fellázadtak, az édesanya és a testvérek félelemmel teli órá­kat éltek át. Miután a felke­lést leverték — 2500 matróz és katona lelte halálát —, nem lehetett semmit megtud­ni a lázadók sorsáról. Ször­nyű rémhírek keringtek. Az egyik szerint azt a hajót, amelynek személyzetéhez Luis bátyja tartozott megtorpedóz­ták és elsüllyesztették. Már október vége lehetett, amikor a család megtudta, hogy Moi­sés él. Más matrózokkal együtt börtönben tartották fogva. A kommunisták követelték a bebörtönzött matrózok sza­badon bocsátását, akik közül többeket halálra ítéltek. Kivég­zés előtt állt Pedro Pacheo, a chilláni tanítóképző egyko­ri kiváló hallgatója, tehetséges és népszerű költő, a tengeré­szeti iskola oktatója. A taní­tóképzősöknek sikerült közös tüntetésekhez megnyerniük a líceumok, a szakiskolák és a mezőgazdasági iskolák felsős tanulóit. Pacheo életéért küz­döttek. Végül egyetlen halá­los ítéletet sem hajtottak végre. A forradalmi harc lendüle­tét Alessandri elnökké vá­lasztása 1932. végén törte meg. Olyan időszak követke­zett, amelyben az uralkodó­osztálynak sikerült újólag esz­tendőkre megszilárdítani ha­talmi pozícióit. A reakciósok előretörését tapasztalni lehe­tett a tanítóképzőben is. A hallgatók közül többet eltá­volítottak. Maga Luis Corvalán is csak nehezen kapott diplomát. Meglehetősen eltérő jegyei voltak. így például „hivatás- tudatból” és „magaviselet­ből” egyaránt négyes: a majdnem legrosszabb jegy. A tanári konferencián heves vi­ták folytak róla. Többen akadtak, akik kijelentették, hogy Corvalán hallgató egész életében forradalomra agitál majd, és ezért nem szabad megengedni, hogy a népokta­tásban dolgozzék. 1934 decemberében Luis Corvalán a friss oklevéllel is­mét szüleinél telepedett meg, akik időközben végleg Con- cepcíónba költöztek. Rögtön elhelyezkedni nem tudott, s amikor végre kinevezték Iquiquebe, az északi kikötő­városba tanítónak, egy esz­tendeig gyakorolhatta csupán hivatását? az újabb munkás­akciók után az Alessandri- kormány sorra bocsátotta el a haladó tanítókat és ez az in­tézkedés nem kerülte el az akkor még mindig csak 18 esz­tendős Luis Corvalánt. P. I. (Következik: 2. Tanítani és tanulni). . Tárgyalások a Szaharáról Harmadszor tárgyal a Szaharal Arab Demokratikus Köz­társaság küldöttsége Mauritánia képviselőivel, ezúttal egy meg nem nevezett afrikai államban. Tripoli és Párizs a kap­csolatfelvétel eddigi két állomása, s a téma most is a három­éves múltra visszatekintő nyugat-szaharai ország jövője. Az egykori spanyol gyarmat fölötti adminisztratív hatal­mat Madrid Mauritániára és Marokkóra kívánta származ­tatni, ami természetesen a lakosság körében kezdettől fogva ellenzésre talált. A Spanyol-Szahara Felszabadításáért Küzdő Népi Front, a Polisario eredményes harcot viv az ország füg­getlenségéért. Tavaly még Párizs is belebonyolódott a kopár, látszólag értéktelen térség birtoklásáért vívott csatákba: öt­ven korszerű Mirage próbálta megsemmisíteni a Polisario harcosait. Miért e nagyfokú érdeklődés? A sivatag kincsében: a Bu Keraa-i hatalmas foszfátlelő­helyek gazdagságában kell keresni a választ. A világ foszfát­mennyiségének körülbelül egyhemada található itt, amiről Spanyolország is nehezen mondott le, Marokkó és Mauritá­nia pedig mohón ragaszkodik hozzá. Ügy tűnik azonban, a mauritániai fordulat, Mustapha Ould Salek ezredes, az új államfő hatalma megszilárdulásával mintha közelebb hozta volna a szembenálló feleket, mármint a Polisariót és Mauri­tániát. Sok megfigyelő a korábbinál nagyobb megértést ész­lel Salek ezredes kormánya részéről a nyugat-szaharai ge­rillákkal szemben. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a két ország minden próbálkozása kudarcot vallott: a Polisario harcosait egyszerű­en nem tudták visszaszorítani, s azok ellenőrzik ma a Sza­harái Arab Demokratikus Köztársaság egész területén kívül Mauritánia északi és Marokkó déli részét. Leginkább Rabatot nyugtalanítják a gerillák harci sikerei: veszélyeztetve érzi a régóta dédelgetett marokkói álmot, az Algéria kivételével létre jövő föderációt Mauritániával és a Szaharával. Igaz, ezt az elképzelést Washington nem helyesli: egy marokkói irányítás alatt álló erős maghreb veszélyeztetheti algériai ér­dekeltségeiket. Nos, ezt figyelembe véve különösen érdekes az újabb nyugat-szaharai—mauritániai találkozó. Párizs szívesen fo­gadná, a megbékélést, s az esetleges mauritániai—szaharai szövetség fölött a franciák örömmel bábáskodnának. Gyapay Dénes Ellentmondó vélemények a washingtoni tárgyalásról Az egyiptomi—izraeli béke­kötés módozataival foglalkozó washingtoni tárgyalásokról szóló hivatalos nyilatkozatok már-már egyhangú derűlátá­sát kedden bombaként rob­bantotta fel az a hír, hogy az amerikai elnök személye­sen avatkozott be a megbe­szélések irányításába. Carter magához kérette és csaknem másfél órán keresztül külön- külön tárgyalt először az iz­raeli majd az egyiptomi dele­gációval. A megbeszélés cél­járól kissé ellentmondóan nyilatkozott az amerikai és az‘ izraeli fél (az egyiptomiak hallgattak). A kedélyeket Da- jan izraeli külügyminiszter nyilatkozata bolygatta meg, amely szerint előzetesen meg­állapodtak az amerikai el­nökkel : amennyiben a tár­gyalások során nehézségek merülnek fel, kérik személyes közbenjárását. Ez történt most — mondotta Dajan. Carter elnök azonban azt állította, hogy csupán tájékozódni kí­vánt az izraeli—egyiptomi eszmecsere állásáról. „Nincs válság, a dolgok az előre vár­ható mederben haladnak” — mondotta, s ugyanezt erősí­tette meg a washingtoni tár­gyalások hivatalos szóvivője is, hangoztatván, hogy a Tel Aviv és Kairó közötti béke- szerződés megszövegezése jó ütemben halad. A békeszerződésről folyó tárgyalások gördülők enységé- vel kapcsolatos optimizmust sugározták Menahem Begin izraeli miniszterelnöknek ked­den először a kormány, majd a parlament külügyi és had­ügyi bizottsága előtt a wa­shingtoni értekezletről el­hangzott jelentései. Begin szerint Washington­ban már sikerült túljutni a szerződés szövegezési mun­kájának felén. Közvetlenül a washingtoni tárgyalásokhoz tartozik as izraeli rádiónak az a híre, hogy csütörtökön egy ameri­kai katonai szakértő csoport érkezik Izraelbe, hogy meg­kezdje a tárgyalásokat arról a Negev-sivatagban felépí­tendő két légi támaszpontról, amelyet Tel Aviv gyakorlati­lag ajándékba kap az Egye­sült Államoktól, kárpótlásul a Sínai-félszigeten levő tá­maszpontjai elvesztéséért. (MTI) | 11 SALT-megállapodás iavítaná az USA biztonságát Az újabb szovjet—amerikai SALT-megállapodás megkö­tése megfelelne mindkét or­szág létfontosságú érdekeinek, erősítené az Egyesült Államok nemzetbiztonságát és stratégi­ai stabilitást biztosítana — je­lentette ki Pittsburghben Pa­ul Wamke, az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Le­szerelési Hivatal igazgatója, az Egyesült Államok SALT-kül- döttséeének vezetője. Warnke bírálta az amerikai militarista köröknek az űj fegyverrendszerek — ezen be­lül a szárnyasrakéták — mi­előbbi kifejlesztésére vonat­kozó felhívásait. Az amerikai SALT-küldött- ség vezetője megállapította, hogy a szovjet—amerikai tár­gyalásokon számos kérdésben továbbra is ellentétek van­nak, de kifejezte azt a remé­nyét, hogy a küszöbön álló moszkvai tárgyalások során legyűrik a problémákat. Sandinista /közlemény Megoldás: Somoza lemondása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom