Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

Gromiko és Vance tárgyalásai után Több új javaslat a SALT-2.-höz Keltái András, az MTI tudó. titója jelenti: Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter vasárnap újabb, beható tárgyalásokat tartott a SALT-egyezményről. Egy­behangzóan hasznosnak minő­sítették megbeszélésüket, és bejelentették, hogy Vance ha­marosan, október második felé­ben Moszkvába utazik a SALT-tárgyalások folytatásá­ra. Az amerikai külügymi­niszter elmondotta, hogy az eszmecseréken szó volt szov­jet—amerikai csúcstalálkozó kérdéséről is. Gromiko és Vance az el­múlt héten két alkalommal New Yorkban tanácskozott, szombaton pedig Carter el­nökkel, a Fehér Házban foly­tatódtak a megbeszélések a szovjet és az amerikai fél kö­zött. A Fehér Ház-i, a ter­vezettnél jóval hosszabb idő­re nyúlt tárgyalások után je­lentették be: Gromiko meg­hosszabbítja washingtoni tar­tózkodását és vasárnap is ta­lálkozik Cyrus Vance-szel. A két és fél órás eszmecse­re után Vance és Gromiko ugyanazokat a szavakat hasz­nálva „behatónak és hasznos­nak” minősítette az újabb fordulót. Közölték: megálla­podás született, hogy Van­ce még e hónap második fe­lében Moszkvába utazik, hogy szovjet kollégájával folytassa a SALT-térgyalásokat. A szov­jet külügyminiszter még va­sárnap hazautazott Washing­tonból. Vance értékelése szerint nem értek el ugyan megegye­zést (a jövendő SALT-egyez- mény) valamennyi, még nyi­tott kérdésében, ám a tárgya­lások, amelyeken „sok új ja­vaslat került megvitatásra” mindenképen hasznosnak bi­zonyultak. Várakozással tekint moszk­vai látogatása elé, közölte az amerikai külügyminiszter, aki újólag megerősítette koráb­bi véleményét: arra számít, hogy még az év végéig alá­írják az új SALT-megállapo- dást. Vance egy kérdésére vá­laszolva elmondotta: a tár­gyalásokon napirendre ke­rült egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó kérdése, de a további tájékoztatástól elzár­kózott. Washingtoni megfigyelők bizonyosra veszik, hogy az el­múlt öt napon megtartott be­ható szovjet—amerikai tárgya­lásokon sikerült újabb aka­dályokat elhárítani a második SALT-egyezmény útjából. A most beiktatott 2—3 hetes szünet mindkét félnek módot ad arra, hogy értékelje a leg­újabb javaslatokat, ellenja­vaslatokat, majd — Vance előreláthatólag október har­madik hetére eső moszkvai tárgyalásain — azokat egybe­vessék. További közeledés ese­tén következhetnének azok az immár politikai jellegű dönté­sek, amelyek alapján egy új, hadászati fegyverkorlátozási egyezmény aláírásra kerülhet. Nyílt titok, hogy a Carter- kormány belpolitikai okok­ból halogatja ezt a politikai döntést; novemberben időkö­zi választások lesznek az Egyesült Államokban, s a szélsőséges erők már eddig is „engedékenységgel” vádol­ták a kormányt a SALT-tár- gyalásokon. Libanonban tovább folytatódtak az összetűzések a jobbol­dali keresztény miliciák és az arab békefenntartó erők szíriai katonái között. Képünkön: egy bejrúti utca, ahol a gyerekek csak ritkán szaladhatnak át a másik oldalra az állandó lövöldözés miatt. Bezárt az őszi BNV Vasárnap mér 10 órakor nagyüzem volt az őszi BNV utolsó napján. A látogatók ezreit jó negyedórával koráb­ban beengedték, s ők jártak jól, mert később már nehe­zebb volt a bejutás, s a vá­sár megközelítése. Vasárnap végig igazi vásá­ri hangulat volt a BNV-n. Fá­radhatatlanul jártak körbe- körbe a kiállításon a mikro­buszok, a népszerű kis sze­relvények egyébként tíz nap alatt több mint negyvenezer utast szállítottak a vásár te­rületén. Vasárnap a különbö­ző árucsoportok kiállításán kí­vül, különösen a „mozgó” be­mutatóknak volt sikere. Nem fogyott el a nézőközönség a divatbemutatókról — a, divat- színpad előtt talán sokkal töb­ben is álltak, mind amennyi­en megfelelően láthatták a műsort —, mindig akadt mo­dellje és tömege a hazai és az NDK kozmetikai bemutató­nak, az ügyes kezű fodrászok új frizurakreációinak. Honecker Munkás kulturális hetek és Asszad kezdődnek Camp David után Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: Erich Honecker NDK ál­lamfő és Hafez Asszad szíriai elnök első berlini megbeszélé­sein egybehangzóan úgy érté­kelte a két ország kapcsolatait, hogy azokat a szoros barátság, gyümölcsöző együttműködés és az antiimperialista szolida­ritás jellemzi. Erich Honecker az Asszad tiszteletére adott vasárnap es­ti vacsorán elmondott pohár­köszöntőjében különösképpen fontosnak mondotta, hogy az antiimperialista erők fokozott éberséggel és erőteljes egység­gel szánjanak szembe az im­perializmus és a reakció Camp Davidben szított új, veszélyes összeesküvésével. ,,A közel- keleti válság igazságos, de-' mokratikus rendezése a leg­sürgetőbb feladatok közé tar­tozik, hogy biztosítható legyen a jog és a szabadság e térség népei számára” — mondotta Honecker, s hozzáfűzte: „fel­tétlenül és következetesen tá­mogatjuk a szilárdság frontja konferenciájának határoza­(Folytatás az 1. oldalról.) velődési központok és házak, könyvtárak, klubok, üzemi tanácskozótermek. Az idei munkás kulturális hetek rendezvénysorozatának — mint a tegnapi operatív bi­zottsági ülésen is megerősítet­ték — célja változatlan: elő­segíteni a társadalom minden rétegének intenzívebb mű­velődését, lehetőséget terem­teni a tartalmas szórakozásra, a szabad idő célszerű felhasz­nálására. Az alkalomra kiadott mű­sorfüzet gazdag választékát adja a kulturálódási alkal­maknak. Megfogalmazásu­kat — nem mindegyik ren­dezvény került kinyomtatásra — több hónapos tervező-, elő­készítő munka előzte meg, olyan közös gondolkodás, amelyben a közművelődés irányítói és gyakorlati meg­valósítói mellett részt vettek a gyárak, üzemek, vállala­tok, hivatalok politikai és tár­sadalmi szervei, kulturális ak­tivistái. Ezt az együttmunkál- kodást tükrözik a programok. Közülük még csak a legfonto­sabbnak tartottakat is képte­lenség felsorolni, ezért csupán néhányat említünk meg. Pél­dául az amatőr népművé­szek, a Salgótarjánban élő képzőművészek bemutatkozá­sait, a járások amatőr nép- művészeti együtteseinek Sal­gótarján különböző közmű­velődési intézményeiben törté­nő előadásait, szellemi vetél­kedőket, szocialista brigádta­lálkozókat, vitafórumokat, író-olvasó találkozókat. Az üzemek, vállalatok, in­tézmények politikai és társa­dalmi tömegszervezeteinek, egyik legfontosabb feladata lesz az elkövetkezendőkben, hogy a területükön dolgozó­kat szervezzék, ösztönözzék a kulturális rendezvények láto­gatására. Fiatalokat, idősebbe­ket egyaránt. A II. salgótarjáni munkás kulturális hetek rendezvény- sorozata e hét végén, pénte­ken kezdődik a Kossuth Mű­velődési Házban, az amatőr népművészek megyei kiállítá­sának megnyitásával. Ünne­pélyes külsőségek között októ­ber 9-én, hétfőn 18 órakor, a Kohász Művelődési Központ­ban nyitja meg Tóth József- né, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának titkára. Az ünnepi beszédet követően levetítik Gábor Pál Angi Ve­ra című filmjét, melynek an­kétjén, az alkotók is részt! vesznek. A beszélgetést Ber- náth László filmkritikus-esz­téta vezeti. Gyásamise t. János Pál pápa tait”. Az NDK államfő aláhúzta, elhunyta alkalmából hogy a helyzet komplex és demokratikus rendezésére van szükség, amely megszünteti a konfliktus valóságos okait és alapot teremt a tartós béké­hez. Hafez Asszad megállapítot­ta, hogy Szíria hasonló módon értékeli a közel-keleti tér­ségben bekövetkezett veszé­lyes fejleményeket, mint az NDK. ,,A Közel-Keletet eddig még sohasem tapasztalt mére­tű ellenséges offenzíva ve­szélyezteti, ami egyben kérdé­sessé teszi a bizionségot és a békét az egész világon” — mondatta a szíriai elnök. s rámutatott, hogy a Camp David-i manőverek „távolról sem a békét szolgálták, ha­nem kísérletet jelentenek ar­ra, hogy az arab nemzetet látszatmegoldással kapitulá­cióra kényszerítsék”. Erich Honecker a népek ba­rátsága nagy csillagát nyúj­totta át Asszad elnöknek, Ha­fez Asszad pedig az Omajjad- rendet Szíria legmagasabb ki­tüntetését adta át az NDK államfőjének. Az NDK—szíriai megbeszé­lések folytatódnak. I. János Pál pápa elhunyta alkalmából vasárnap a buda­pesti Szent István Baziliká­ban dr. Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsek gyász­misét tartott. A gyászszertar­táson a kormány képviseleté­ben Markója Imre igazságügy­miniszter. Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és Straub István, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyet­tese vett részt. Ott volt több Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviselet vezetője. Iráni helyzetkép Nyugalom — élénk politikai tevékenység Nyárádi Róbert, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az iráni fővárosban a va­sárnapi — incidensek nélküli — részleges munkabeszünte­tés után hétfőn az élet vissza­tért rendes kerékvágásába, mindenütt folytatódott a mun­ka. Változatlanul tart azon­ban a rendkívül élénk poli­tikai tevékenység. Dzsafar Sarif-Emami kor­mányfő a sajtóban közölt nyi­latkozatában bejelentette, hogy a külföldi emigrációban élő irániak „szabadon” és „minden megtorlás nélkül” visszatérhetnek hazájukba, amennyiben az alkotmány elő­írásait és az állam törvényeit betartják. A hétfő reggeli lapok rész­letes tudósításokban számol­nak be a parlament vasárnapi viharos üléséről. A képvise­lők elé több törvényjavaslatot terjesztettek. Ezek között szere­pelt a gyülekezési szabadságra vonatkozó tervezet is, amelyet Mohammad Baneri igazság­ügyminiszter terjesztett elő. A törvényjavaslatot, mint nem kielégítőt és politikailag nem megfelelőt, számos képviselő rendkívül hevesen bírálta és elfogadhatatlannak minősítet­te. Az igazságügy-miniszter válasza alatt — tiltakozásul — 30 ellenzéki törvényhozó és több más képviselő is elhagy­ta az üléstermet. Török Öss flz erőszakhullám hátterében Továbbra la viharosak a török belpolitika eseményei. A Köztársasági Bizalom Pártja —, amely eddi? részt vett az Ecevit-kormány munkájában — szeptember 18-i ülése után bejelentette: kilép a koalíció­ból. Ez a fejlemény pedig akár a minimális parlamenti többséggel rendelkező Ecevit- kormány bukását is okozhat­ja. Megfigyelők a Köztársasá­gi Bizalom Pártja lépésének fő okát a belső anarchiában, a terrorhullám fokozódásában jelölik meg. Sokat beszélnek mostanában Törökországban egy tavasszal nyilvánosságra hozott, de már több mint egy esztendeje meg­írt és kikézbesített levélről. Címzettje Fahri Korutürk köztársasági elnök volt, a fel­adó pedig Bülent Ecevit. Ak­kor még az ellenzék vezére, most már a kormány elnöke, írta a sortűzbe torkolló anka­rai és isztambuli május else­jei tüntetések után: „A lövöl­dözést kiváltó eseményeket nem diákgyerekek szervezték, a jellegzetesen provokatív cse­lekmények mögött szakértők állnak”. Most, hogy nyilvá­nosságra került Ecevit tavalyi levele, a közvéleményben is széltében-hosszában tárgyalt témává vált: az elszaporodó terrorcselekmények, politi­kai gyilkosságok mögött való­ban „egy erős szervezet” áll. Mégpedig az előző kormányok, a hatvanas évek katonai kor­mányzata, majd a Demirel vezette koalíció által megala­kított, gazdag költségvetéssel támogatott „gerillaellenes fegyveres csoport”. Polgári ru­hába öltözött tisztek e csoport tevékenységét úgy szervezik meg, hogy cselekedeteiket „is­meretlen szélsőbaloldaliak”, vagy „túlzó jobboldaliait” számlájára lehessen írni. Más szóval, a hadsereg gerilla­ellenes csoportja provokátor­ként, merénylőként, gyilkos­ként is beveti embereit, ha er­re szükség van. (Nemrégnyil­vánosságra került egy Emin Deger nevű jogásznak, a had­ügyminisztérium egykori al­kalmazottjának számos doku­mentummal alátámasztott ta­nulmánya, amelyben a többi között megírta, hogy törökre fordított CIA-tankönyvekből is felhasználtak néhány piszkos trükköt, provokációötletet, az illegális csoportokba való beszivárgási módszerét . . ) A hivatalos adatok szerint 1978. első nyolc hónapjában négyszázon felül van a ha­lottak száma a törökországi terrorcselekmények, véres ösz- szetűzések egymást követő lán­colata után. Ráadásul a Kór­házakban, a mentőautókban, vagy lakásokban meghaltakat már baleseti — vagy más — statisztikában szerepeltetik. Amióta a Demirel-kormány bukását követően Bülent Ece­vit megalakította igen kis par­lamenti többséggel rendelkező kormányát, az ellenzékbe szo­rult jobboldal hangja mind durvábbá válik. Szulejmán Demirel volt miniszterelnök tömören úgy nyilatkozott nem­régiben, hogy a jelenlegi kor­mány „idiótákból, árulókból és semmittevőkből áll, és a legsürgősebben meg kell dön­teni”. Necmettin Erbakan, a bigott iszlámkövető Nemzeti Üdv Pártjának vezetője „a vi­lági őrültségekkel való leszámo­lást” követeli. A harmadik egykori koalíciós partner, Al- parslan Türkes egykori ezre­des, a szélsőjobboldal vezére a szomszéd országok területére sandítva követeli „a küzdel­met Nagy Törökország meg­teremtéséért^. A török belpolitika szakér­tői szerint a jobboldali ter­rorcsoportok vezetői Türkes „szürke farkasai” ugyan, de mind többen csatlakoznak hozzájuk Demirel és Erbakan hívei közül. Az ellenük szük­séges és indokolt fellépés azonban egyáltalán nem könnyű Ecevit számára. A tit­kosrendőrség hosszú éveken át csak a baloldal ellen küzdött és tisztviselőinek, tisztjeinek jelentős része jobboldali szim­patizáns. Az új kormány ál­tal kinevezett új vezetők szá­mára tehát nehéz elérni a jobboldali csoportosulások, ter­rorszervezetek elleni követ­kezetes fellépést. A nemrég leleplezett Tür- kes-féle „Idealista Ifjúság Szervezete” nevű szélsőjobb- oldali csoportosulással szem­ben jó néhány szélsőbaloldali terrorcsoport is tevékenykedik Törökországban. Az esztendők óta ismert Dev-genc rövidít téssel jelzett szociálforradal- már csoportok melleit egyre- másra bukkannak fel anar­chista. maoista és trockista csoportosulások. Magukat bal­oldalinak nevező kurd szer­vezetek is többször „vállalták a felelősséget” mozikban, vagy csomagmegőrzőkben elhelye­zett robbanószerkezetek pusz­títása után. (Nem kevesen vannak a török helyzet meg­figyelői között, akik azt állít­ják: a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali terrorista cso­portok között valószínűleg van valamilyen munkamegosztás!) Ami pedig a növekvő számú terrorcselekmény hátterét il­leti, mind többen emlékeztet­nek az angol Guardian egyik cikkére. Nem sokkal Moro el­rablása után az olasz „Vörös Brigádok” egy hatvanoldalas brosúrát juttattak el több olasz lap szerkesztőségébe és több Rómában dolgozó kül­földi tudósítóhoz. A szélsőbal­oldali és anarchista jelszava­kat tartalmazó szöveg egy ré­szé arról szól, hogy „az Egye­sült Államok, Nyugat-Német- ország, a NATO- és a multi­nacionális vállalatok láncola­tában” 1978-ban Olaszország, Törökország és Libanon a gyönge láncszem. Ebben á három országban kell megza­varni a kormányzatot egymást követő forradalmi cselekmé­nyekkel”. A Guardian cikke az olasz emberrablások, a liba­noni események mellé össze­foglalást közöl az 1978-as tö­rökországi robbantásokról és terrortámadásokról . . . A nyugat-európai, s főleg az olasz terrorista csoportok újfa­siszta kapcsolatai pedig való­ban vitathatatlanok. G. M. Vasárnap Mashad városá­ban gyilkos merénylet zajlott le: két eddig ismeretlen sze­mély megölt egy magas rangú rendőrtisztet, gépkocsivezető­jét pedig súlyosan megsebesí­tette. A merénylők motorke­rékpárjukról nyitottak tüzet a kocsiban ülőkre. Egyiptomi párt Kairóban vasárnap sajtó- konferencián jelentették be, hogy Szadat elnök nemzeti de­mokrata pártja, amelynek „alapítói” között 244 parla­menti képviselő van, megkapta a hivatalos jóváhagyást, s a jövő héten megtartja alakuló kongresszusát. Emberrablás öt álarcos fegyveres hétfőn Milánóban elrabolta Claudio Ranciliót, egy gazdag olasz építési vállalkozó 31 éves fi­át, apa és fia éppen elindul­tak otthonról, amikor az em­berrablók megállították a ko­csijukat, kiszállásra kénysze­rítették a fiút és saját kocsi­jukban elhurcolták. Az ifjú Rancilio az idei olaszországi emberrablások 31. áldozata. 2 NÓGRÁD — 1978. október 3.> kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom