Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Halászat — műholddal Indul a halászflotta. r Az északi népek halászatában — a heringfélék után — a tőkehalfélék családjába tartozó halfajok a legfontosabbak. Évente összesen mintegy 6 millió tonnát fognak ki belőle. Ezzel a meny- nyiséggel a tőkehalak a tengeri halfogás második helyén szerepeltek, amely az egész tengeü halzsákmány 12 százalékát tette ki. összehasonlításul: a heringzsákmány ugyanakkor 14 millió tonnára rúgott, amely földünk hal- termelésének a 32 százalékát tette ki. < A tőkehalak az Atlanti-Óceán északi részétől a Jegestenger déli vidékéig terjedő vizekben élnek. Az óceánban meg a tengerekben ho&z- szú vándorutakat tesznek meg a táplálékszerzés közben és akkor, amikor az ívóhelyeket felkeresik. Az ívóhelyeken és a tengerek egy- egy kedvező, bő táplálékot adó övezetében hatalmas tömegekben gyűlnek össze, így ezek a területek a fő halászati helyek. Ilyen területek például a Norvégia északi partvidéke és a Lofoten-szige- t"k környéke- Az ottani vizek fövénypadjaira járnak ívni a tőkehalak. Messzi vizekről még a téli hónapokban indulnak el és hatalmas tömegekbe verődve valóságos úszó ..halhegyekként” érkeznek meg. Már Norvégia őslakossága megfigyelte ezt az évről évre ismétlődő szokásukat és azóta — ma is — ezer halász lesi ilyenkor a tengert, felkészülve fogadásukra. A megfigyelés azonban pusztán érzékszervekkel nem lehet elég pontos. Elmés szerkezetek készültek, amelyek már nagyobb távolságból jelzik a közeledő halesoport b’'vé* és mozgásuknak az irányát. Ultrahanghullámokat bocsátanak ki, és a halváiból visszaverődő hullámokat észlelik a műszerek és ebből számítható ki a csapat helyzete. , Üjabban a mesterséges hol dalrat is „bevetették” a halászhajók célra vezetésére. A műholdak hatalmas lenger- részeket képesek áttekinteni és a halrajok helyét ily módon jelzi a műhold a földi állomásnak- Bejelölik a megfelelő helyeket a térképre, és ennek alapján indulhat a flotta a biztos zsákmány után. A baj csak az, hogy a halak szaporodóképessége nem áll arányban a technika fejlődésével Tudomány — technika Óriás toucsöuek A csillagászok Galilei óta arra törekszenek, hogy minél tökéletesebb távcsövekkel vizsgálják az égitesteket Közismert, hogy egy nagyobb átmérőjű távcsővel olyan égitestek is észrevehetők, amelyek kisebbekkel fel sem kereshetők az égbolton. Ennek az az oka, hogy a teleszkópok annál több fényenergiát képesek összegyűjteni a kiválasztott objektumról azonos idő alatt, minél nagyobb a fénygyűjtő felületük, azaz az átmérőjük. Eleinte lencsés távcsövekkel dolgoztak a kutatók, a múlt század végén azonban már elérték azt a határt, amelynél nagyobb — és még jó minőségű — lencsék már nem készíthetők. Az akkoriban csiszolt 102 centiméter átmérőjű objektívvei ellátót Yerkes-távcső ma is a legnagyobb refraktor a világon. Ezután indult meg a Newton által feltalált tükrös távcsövek rohamos fejlődése. Ezeknél nem volt probléma a nagy átmérővel együttjáró óriási tömeg, mert fémfoglalatba lehetett helyezni azokat, és így könnyűszerrel meg lehetett akadályozni alakváltozásaikat, törésüket. A húszas években már működött az Egyesült Államokban, a Wilson-hegyi obszervatóriumban- egy 2,5 méter átmérőjű tükrös távcső. Hamar kiderült, hogy mennyire új területeket lehet meghódítani egy-egy ilyen műszerrel. Tulajdonképpen ennek a ref- raktomak köszönhető a legtávolabbi égitestekkel foglalkozó extragalaktikus csillagászat kialakulása. Az amerikai példán felbuzdulva, több hasonló óriás távcsövet Is készítettek, majd a második világháború után átadták a kaliforniai Palomar-hegyen felállított tükrös távcsövet, amelynek objektívje 508 centiméter átmérőjű. Mintegy három évtizedig ez volt a csúcstartó, mindaddig, amíg két évvel ezelőtt meg nem kapták új műszerüket a szovjet csillagászok. 1955. november 7-én adták át a Kaukázus északi oldalán levő Zelencsuk község közelében épített csillagászati kutatóközpont legértékesebb műszerét, a nagy azimutális csillagászati távcsövet. Ennek forgási paralo- id alakúra csiszolt felületű főtükre hat méter átmérőjű, ami lehetővé teszi, hogy majdnem másfélszer annyi fényt gyűjtsön össze a csillagokról, mint a Palomar- távcső. Persze e hatalmas tükör jóyal nehezebb Is az ötméteresnél, 42 tonna súlyú. Befogadására 48 tonnás keretet készítettek, az egész távcső tömege pedig jóval több, mint félezer tonna. A műszer tervezői előtt nyilvánvaló volt, hogy a csillagászati távcsövek esetében megszokott módon — egy ferde tengely körül forgat- hatóan — ezt a monstrumot képtelenség felállítani. Ezért úgy döntöttek, hogy azimutális szerelésű távcsőmechanikát készítenek. Ennél a két egymásra merőleges tengely közül az egyik függőleges. Tekintettel az óriási terhelésre és a mérések által megkívánt pontosságra, a tengelyek helyzetének és szabad forgásának biztosítására golyóscsapágyakat nem alkalmazhattak. Azokat finoman csiszolt fémfelületek közé bepréselt olajréteggel helyettesítették. A leningrádi mechanikai optikai egyesülés készítette óriás teleszkóphoz számos segédberendezés is tartozik. Motorok gumigondozása A gumisérülés — a motorosok réme — elkerülhetetlen, de a vele való találkozás ritkítható, s az abból eredő balesetek esélye minimálisra csökkenthető, ha kellő figyelmet fordítunk a gumiabroncsok rendszeres ellenőrzésére és karbantartására. A gumiabroncsok átvizsgálásánál bizonyos jelek fokozott óvatosságra intenek, vagy akár a gumiabroncs leszerelését, kicserélését is szükségessé teszik. Az okos motoros szigorúan betartja a légnyomásra vonatkozó gyári előírásokat. Ugyanis, ha a köpenyben kevesebb a levegő az előírtnál — bár azt sokan kedvelik, mert így „lágyabb” a jármű rugózása —. a talajérintő vonalában kihasasodik az oldalfala. Ennek hatására megtörnek a belső kordszálak és futás közben erősen melegszik is a gumi; mindkét jelenség a gumi Idő előtti pusztulásához vezet- A túlzott légnyomás sem tanácsos, mert akkor a gumiabroncs futófelülete éppen csak középvonalában érintkezik az úttesttel és csak ott kopik, mégpedig fokozottabb mértékben. Ha a gumiabroncs mintázata kopott és a mintaelemek már alig láthatók. azonnal vonjuk ki a forgalomból, az ilyen futófelület ugyanis már nem biztosít megfelelő kapaszkodóképességet és fékhatást. Amennyiben a gumiabroncs felületén bármiféle sérülést találunk, szereljük le a köpenyt és a hibát javíttassuk ki, mert a látszólag jelentéktelennek tűnő elváltozás is tönkre teheti az abroncsot további használat esetén. A gumiabroncs felületén tapasztalható kidudo- rodás, egyenetlenség a vászonbetét elválásának az előjele. így az ilyen gumit sem szabad javítás nélkül tovább használni. A gumiabroncsok oldalfelületén a peremek fölötti részen körkörös csík halad. Ennek teljesen párhuzamosnak kell lennie a keréktárcsa pántszarvával- Ha átvizsgálásnál nincs meg a párhuzamosság, szereljük le az abroncsot. mert ez peremhibát jelez. Ugyancsak peremhibára mutat az is, ha a pántszarv végződésénél a gumiabroncs oldalfalán kopást, vagy szövetkidörzsölést találunk. Ez a hiba a peremszerkezet megbomlására mutat, ami további használatnál az abroncs gyors tönkremeneteléhez vezethet. Tömlőcserekor, tpmlőja vitáskor okvetlenül tapogassuk végig a köpeny belső oldalát Így felfedezhetjük például a kordcémák elszakadását kiágyazódását, de felfedezhetünk olyan szennyeződéseket, morzsalékokat is, amik kárt tehetnek a tömlőben. A tömlő visszahelyezése előtt sohase felejtsük el síkporral bőségesen beszórni az abroncs üregétA gumitömlőn levő úgynevezett hidegen ragasztott foltban nem szabad megbízni, fon-óságban ugyanis az ilyen folt felenged és mellette szökni kezd a levegő. Ha tömlőinken akadnak ilyen régi hideg foltok, vulkanizálhassuk meg azokat. Aranyszabályként jegyezzük meg, hogy minden körülmények között az első kerékre kerüljön a jobb állapotú gumiköpeny. A váratlan durrdefekt ugyanis a mellső keréken nagy tempóban életveszélyt jelent! B. I. Nagy szélerömü terve A jelek szerint a szélerőművek, szélgépek fejlesztése terén folyamatban van a második generáció kifejlesztése A tervezők szakítanak a hagyományos horizontális tengelyen forgó holland szélmalomrendszerrel, és fokozatosan áttérnek a függőleges tengelyen forgó szélkerekekre. Ez nem új elv, hiszen az ókori Perzsiában már alkalmaztak ilyen rendszerű szélkerekeket vízemelésre. Az ókori rendszert 1925-ben a francia Darrieus szabadalmaztatta modern változatra átformálva. Ilyen rendszerű szélgépekkel kísérleteznek most több országban, A német (NSZK) légi és űrközlekedési kutató- és kísérleti intézet nagy szélenergia-berendezése, a GROWI- AN. Segítségével 2—3 megawatt villamos áramot lehet majd termelni. Az elővizsgálatok eredményei alapján 120 m átmérőig terjedő forgószárnyat kell kialakítani és felszerelni egy 80—130 méter magas toronyra. Az óriás méretek miatt szilárdsági és rezgésproblémák lépnek fel, de ezeket a gyártás folyamán meg fogják oldani. A forgószárnynál a tervek szerint rostszálas műanyagokat fognak használni. Hí ózonréteg védelme A környezetvédelmi világ- szervezet legutóbbi vezetőségi tanácskozásán elhatározták, hogy globális mérőhálózatot létesítenek a Föld ózonréteg-változásainak megfigyelésére. Egyes szakértők szerint fennáll az a veszély, hogy 2000-re mintegy 10 százalékkal csökken az ózonréteg vastagsága. Jelenleg mindössze 12 országban végeznek ezzel kapcsolatban rendszeres méréseket. Az ózon a légkör magasabb rétegeiben keletkezik oxigénből ultraibolya sugarak hatására. A levegőben csak igen kis koncentrációban van jelen. Fontos szerepe, hogy a Napbői a Földre érkező, az élő szervezetre káros ultraibolya sugarakat elnyeli. Az infravörös sugárzást is részben elnyeli, ezáltal a Föld felszínéről kisugárzó hőenergiát részben visszatartja. Az ózonoszféra a légkör ?0—50 kilométerig terjedő magasságának ózontartalmú része. Az ózonréteg védelmét célozza az USA-ban a közeljövőben megjelenő rendelkezés, amely gyógyszereket kivéve tiltja az aerosolok alkalmazását, tehát a kozmetikai, illatosító stb., spraykészítmények használatát. Porfogó növények Testünkön átlagosan 10—14 kiló levegő jut keresztül naponta, sokkal több, mint amennyi cseppfolyós és szilárd anyagot magunkhoz veszünk. E nagy levegőmennyiséggel viszonylag több szennyező anyag is kerül a szervezetünkbe, érthető tehát, hogy az alapvető természeti létfeltételek közül a levegő tisztasága különösen fontos. A levegő szeny- nyező anyagai közül különösen figyelmet érdemel a por. A szennyeződéssel szemben a nagyvárosokat körülvevő, részben mesterségesen létesített ösz- szefüggő erdőövek, az épületek között létesített parkok fái, az utcai fasorok 10—30 méter magas akadályt állítanak. Ez az akadály fékezi a szél sebességét, a szilárd szennyeződés egy része kihullik a levegőből. Az erdők és a fasorok mögött keletkező, gyakran jókora légörvények szintén egyrészt lecsapják a magukkal hozott port, másrészt felfelé fordulva, sok szennyező anyagot a levegő magasabb, 50 méter feletti rétegeibe sodornak. Mindkét folyamat kedvező, mert így megtisztul a városi élet színteréül szolgáló 10—20 méter magasságig terjedő levegő. Am a fák és általában a növényzet — nem pusztán akadályt jelentenek: leveleiken narv mennyiségű szennyező anyagot kötnek meg a levegőből. Egy-egy levélre 10—20 nap alatt nem túlságosan sok por rakódik. Ám egy közepesen fejlett fán — a mérések és számítások szerint — 20—80 ezer levél van. s ez együttvéve több száz négyzetméter felületet jelent. Ez az aktív levélfelület tavasztól őszig már tetemes mennyiségű port köt meg. Bizonyos fafajok közepes fejlettségű egyedeit vizsgálva, azt tapasztalhatjuk, hogy más példányuk egy nyár folyamán akár tíz tonnánál több porszeny- nyeződést is képes kivonni a légtérből. A legrosszabbul kötő növények azonban meg sem közelítik a legjobbak 10 tonnán felüli teljesítményét: alig néhány kilogramm, sőt még kevesebb port kötnek meg ugyanannyi idő alatt. Vannak azonban meg több port megkötő növények: egyes mérések szerint egy hektárnyi lucfenyves 32, erdei fenyves 34, az ugyanakkora bükkös 68 tonna port köt meg. Jó porfogó meg a vadgesztenye, a mezei juhar, közepes a platán és a som, s rosszul köti a port a csertölgy és a fagyai. Képünkön: erdei fenyő pormegkötését vizsgálják a varsói mezőgazdasági akadémiai kertészeti tanszékén. ] NÓGRÁD - 1978. október 15„ vasárnap 11
