Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

Fekete péntek után Gyászünnepség a teheráni temetőben Gyászünnepséget tartottak hétfőn a teheráni temetőben azoknak az áldozatoknak a hozzátartozói, akik az iráni főváros „fekete péntekén” vesztették életüket a bizton­sági erők fellépésének kö­vetkeztében. A megmozdulás ellenére keddre virradó éj­szaka viszonylagos nyugalom uralkodott Meshhadban és Kumban, azonban öt személy életét vesztette Teheránban, amikor a hatóságok és a tün­tetők összecsaptak. Reza Pahlavi sah hétfőn, egy amerikai újságírónak nyilatkozva, újabb részlete­ket közölt Carter amerikai el­Szovjet javaslat az ENSZ-ben Biztosítékot a nukleáris fegyverre/ nem rendelkezőknek Gromiko találkozott Vadzspajival Szovjet—indiai külügymi­niszteri találkozó volt ked­den Moszkvában. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re és Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter a szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejlesztésének és meg­szilárdításának kérdéseit, va­lamint néhány kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi problémát vitatott meg. A tárgyalást a barátság és a kölcsönös egyetértés légköre jellemezte. (MTI) Camp David Ellentmondó hírek a megegyezésről Változatlanul szigorú a Camp David-i hármas ame­rikai—izraeli—egyiptomi tár. gyalásokkal kapcsolatban el­rendelt hírzárlat. A találkozó hivatalos szóvivőjének szűk­szavú és rejtelmes kijelenté­seit, valamint a küldöttségek­hez közelálló személyek el­ejtett megjegyzéseit elemez­getve, az összes hírügynök­ségek arra következtetnek, hogy Camp David nem hoz­ta meg a résztvevők szem­pontjából sikernek felfogható eredményeket. Más politikai megfigyelők viszont azt állítják, hogy a vasárnapi Carter—Begin megbeszélésekkel „forduló­ponthoz” érkeztek a tárgyalá­sok. E feltételezést arra ala­pozzák, hogy ezen a megbe­szélésen más tanácsadókon nőkkel vasárnap folytatott telefonbeszélgetéséről- Mint arról beszámoltunk, az ame­rikai elnök támogatásáról biztosította az iráni uralko­dót és hangsúlyozta a két or­szág kapcsolatainak kiemelt fontosságát. A sah hétfői nyi­latkozatában elmondta, hogy ő is megerősítette Carter előtt Irán és az Egyesült Államok szoros szövetségének a szük­ségességét. Hozzáfűzte, hogy a hét végén felhívta őt Camp Dávidból Szadat egyiptomi elnök is, aki szintén közölte, hogy támogatja Teheránt. Sarif Emami miniszterelnök —, aki alig három hete lé­pett hivatalba — a francia ENSZ-körökben helyesléssel fogadták a Szovjetunió leg­újabb kezdeményezését: azt, hogy tűzzék a közgyűlés so­ron következő, 33. ülésszaká­nak napirendjére egy olyan szerződés megkötését, amely megfelelő nemzetközi biztosí­tékokat nyújtana a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országoknak. A javaslatot, amelyet Gromiko szovjet Kül­ügyminiszter Kurt Waldheim- hez, az ENSZ főtitkárához in­kívül jelen volt az izraeli küldöttség jogi szakértője is, akinek a jelenlétére — meg­figyelők szerint — csak ab­ban az esetben van szükség, ha a felek hozzálátnak az ed­dig elhangzott javaslatok megszövegezéséhez. Állítólag ezeket a javasla­tokat vitatta meg Carter és Szadat hétfőn délelőtti talál­kozóján. Hétfő estére is ter­veztek csúcsszintű amerikai— egyiptomi megbeszélést, ez azonban elmaradt, s csak a két küldöttség szakértői ta­nácskoztak egymással. Ezzel állítólag az volt a cél, hogy Szadatnak kedd délig legyen ideje tüzetesen megfontolni a javaslatokat. Londonban, ahol Husszein jordániai király magánlátoga­Le Figarónak adott nyilat­kozatában a „nemzeti meg­békélés” szükségességét hang­súlyozta, és annak a remé­nyének adott hangot hogy az országban hamarosan hely­reáll a rend. Kijelentette, hogy ő személy szerint kész eleget tenni néhány — nyilvánvaló­an az ellenzék részéről tá­masztott — követelésnek, da „csak az alkotmányos keretek között”. Hozzátette azonban, hogy a párbeszédből kirekesz­tették a „keményvonalú” síita vallási vezetőket. (Mint ismeretes, a siita szekta ve­zetőit hívők milliói támogat­ják)- (MTI) tézett szeptember 9-i levelében fejtett ki részletesen, úgy te­kintik, mint a Szovjetunió újabb nagy jelentőségű hozzá­járulását az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozá­sához, az atomháború veszé­lyének csökkentéséhez. Az ENSZ hivatalos szóvivő­je hangot adott annak a meg­győződésének, hogy a tagor­szágok gondosan tanulmányoz­ni fogják az új szovjet javas­latot. (MTI) táson tartózkodik, arab dip­lomáciai források olyan híre­ket röppentettek fel, hogy a jordániai uralkadó bizonyos feltételek mellett kész bekap­csolódni a Camp David-i megbeszélésekbe. Ezek a fel­tételek a következők: Izrael­nek bele kell egyeznie az összes megszállt arab terület­ről való visszavonulásba, s el kell ismernie a Palesztinái nép önrendelkezési jogát. A Fehér Ház egyik munkatársa hétfőn Camp Davidben vi­szont azt közölte, hogy nin­csenek olyan tervek, amelyek szerint Husszein is csatlakoz­na az ott folyó tárgyalások­hoz. Ennek a politikai meg­figyelők hitelt adnak, tekin­tettel az izraeli álláspont me­revségére. (MTI) Továbbra is súlyos harcok Nicaraguában A keddre virradó éjjel újabb súlyos harcok robban­tak ki a nicaraguai Masaya és León körzetében. Súlyos összecsapások folynak a san­dinista felkelők és a diktátor­hoz hű erők között Chinan- degában és Esteliben is. A szombat óta folyó harcoknak több mint 200 halálos áldoza­ta van — jelentették megbíz­ható források a nicaraguai fővárosból. Kedd reggeli jelentések szerint Masaya, Esteli, s León nagy része továbbra is a fel­kelők kezén van annak elle­nére, hogy a kormány e vá­rosokból a nemzeti gárda si­kereiről közölt híreket. Szem­tanúk szerint folytatódik a harc Managua három külvá­rosában is. A hírhedt nemzeti gárda egységei helikopterek­ről géppuskával lövik a san­dinisták állásait és a mene­külttáborokat. A harcok kö­vetkeztében Nicaragua nagy­városai jelentős károkat szen­vedtek. Az AFP managuai értesülése szerint hétfőn este a legszigorúbb biztonsági in­tézkedések mellett megnyitot­ták a főváros nemzetközi re­pülőterét, hogy lehetővé te­gyék a külföldiek és a távoz­ni kívánó nicaraguaiak el­utazását. A Costa Rica-i rádió hétfői bejelentését, amely szerint Somoza diktátor kész átenged­ni a hatalmat unokafivéréneli Luis Palais Debayle-nak, az elnök szóvivője ugyanaznap cáfolta, kijelentve, hogy „So­moza 1981-ig hatalmon ma­rad”. Hétfőn este nyilatkozatot adott a Costa Rica-i televízió­nak Carlos Tunnermann, a „tizenkettők csoportjának” egyik tagja. E csoport a nica­raguai ellenzék legbefolyáso­sabb személyiségeiből áll. Tunnermann közölte: a san­dinista nemzeti felszabadítási front javasolta a „tizenket- tőknek”, hogy vegyenek részt az ideiglenes kormányban. Tunnermann szerint Somoza diktátornak a közeljövőben várható bukása után egy, az ellenzék valamennyi képvi­selőjét magában foglaló ide­iglenes kormány alakul; Ni­caraguában demokratikus vá­lasztásokat tartanak, s az új kormány nem áll bosszút a nemzeti gárda tagjain — je­lentette ki az ellenzéki veze­tő. (MTI) Szamuráj éleszt és Rendkívüli parlamenti ülésre készülnek Japánban. Igaz, a szigetország törvényhozása csak a hét végén ül össze, a politikai viharok azonban már javában dúlnak. A viták oka:Fukuda miniszterelnök kormánya olyan törvényeket akar elfogadtatni a parlamenttel, amelyek ellentétben áll­nak a japán alkotmány demokratikus alapelveivel. A tör­vényjavaslat lehetővé tenné, hogy „kritikus helyzetben” a kormány és a hadsereg vezetése a parlament megkerülésé­vel hozzon döntéseket. A döntéshozatal jogát pedig végered­ményben egy olyan fegyveres erő kapná meg, amelynek létrehozását a második világháború után elfogadott japán alkotmány megtiltotta, kimondva, hogy az ország örökre le­mond a hadviselésről, mint a politika eszközéről, s nem hoz létre a határokon kívüli tevékenységre alkalmas haderőt. A alkotmánynak ezt a paragrafusát azonban hamarosan „túllépték”. Amerikai segédlettel létrehozták az ún. „önvé­delmi erőket”, azaz a hadsereget, s megszervezték a had­ügyminisztérium szerepét betöltő nemzetvédelmi hivatalt is, amelynek vezérigazgatója a kormány tagja. Az elmúlt évtizedekben Japánban tehát korszerű hivatá­sos hadsereg alakult ki. Igaz, a fegyveres erőkre aránylag kevesebbet költenek, mint az Egyesült Álamokban vagy a NATO tagországaiban, de az évi tízmilliárd dollárt meg­haladó költségvetés még így is az előkelő hetedik helyet biztosítja Tokió számára. A japán fegyveres erők fejlesztésében érdekeltek az or­szág hadiipari monopóliumai, amelyek szeretnének ismét nagyobb profitot nyerni a fegyverszállításból. Természetesen az Egyesült Államok kormánya is nagyban érdekelt abban, hogy Japán többet költsön fegyverekre (többet vásároljon az USA-tól) és fegyveres erői minél több feladatot vegyenek át az amerikaiaktól. így például szorgalmazzák a japán ha­diflotta fejlesztését az „óceáni útvonalak közös biztosítása” ürügyével. Japánban ugyanakkor ismét befolyásra tesznek szert a hajdani szamurájdicsőség felelevenítésének hívei. A helyzetet külön bonyolítja a múlt hónapban aláírt ja­pán—kínai szerződés, amelyben sokan egy szovjetellenes ka­tonai paktum — Peking—Tokió tengely csiráját látják. Mindezek alapján érthető az az ellenállás, amely a had­sereg szerepének növelését, a militarizmus elősegítését lehe­tővé tevő rendkívüli törvény elfogadása ellen irányul. A Ja­pán Kommunista Párt felhívásában rámutatott: a törvény- tervezet végső célja, hogy az ország tartalékait az ame­rikai hadigépezet szolgálatába állítsák, s mindez előkészí­tése lehet a demokratikus szabadságjogok megnyirbálásának is. „A Japán Kommunista Párt ebben a nehéz helyzetben — hangzik a felhívás — harcba szólítja mindazokat, akik felismerték a japán militarizmus feléledésének veszélyeit”. Palotai Gábor Julianna holland királynő fogadta Púja Frigyes külügymi­nisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Hollandiában. Asszad az NSZK-ban Q A spanyol hadsereg Q # kérdőjelei • Eltérőek a Sándor István, az MTI tudó­sítója jelenti: A közel-keleti rendezéssel kapcsolatos véleménykülönb­ségek nyomják rá bélyegüket Hafez Asszad, Szíriái államfő bonni látogatására. A Camp David-i egyiptomi—izraeli— amerikai tárgyalások hasznos­ságának kérdésében a szíriai és nyugatnémet álláspont éle­sen eltér egymástól és ez már az eddigi tárgyalásokon is megnyilvánult. Hétfőn este Walter Scheel köztársasági elnök díszvacso­rát adott Asszad tiszteletére. Pohárköszöntőjében Scheel üdvözölte az amerikai kezde­ményezésre létrejött hármas csúcsot. A szíriai elnök vála­szában elítélte Szadat külön- béke-törekvéseit, amelyekkel károkat okoz a közös arab ügynek és nem szolgálja a tartós, átfogó rendezést. Scheel — a hasonló diplomáciai rendezvények gyakorlatában vé/eniém/ek egyedülálló módon — újból szólásra emelkedett és elhatá­rolta magát vendége kijelen­téseitől. Kedden délelőtt Asszad, Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel találkozott. A fő téma a libanoni válság volt. Genscher aggodalmának adott hangot az ellenségeskedések kiújulása miatt és fontosnak mondotta a libanoni szuvere­nitás helyreállítását. A keddi program másik súlypontja a kétoldalú gazda­sági együttműködés fejleszté­sét célzó megbeszéléssorozat volt. Ennek jegyében találko­zott Asszad a nyugatnémet ipar és kereskedelem vezetői­vel. Mint a nyugatnémet lapok keddi számukban hírül adták, Washington nem túlságosan örül az Asszad-látogatás idő­zítésének, mert veszélyeztetve látja Camp David-i kezdemé­nyezésének sikerét. Erősödnek a PKP pozíciói A spanyol politika meglehe­tősen veszélyes ősz előtt áll- Mióta nyár derekán terro* risták meggyilkoltak két ma­gas rangú katonatisztet, meg­figyelhető: a homályos hát­terű és minden bizonnyal szél­sőjobboldali provokátoroktól is befolyásolt terrorszerve­zetek támadásainak éle a hadsereg képviselői ellen irá­nyul. Ez természetesen nem vélet­len. A tavaly júniusi választá­sok után Spanyolország a vártnál kevesebb megrázkód­tatással tért át a polgári par­lamentarizmusra. Nemcsak a választás, hanem az azóta le­zajlott események is bebizo­nyították, hogy a nyílt fasisz­ta tömegbázis az ország tör­ténelmi helyzetéhez viszo­nyítva meglehetősen szűk, az ultrajobboldal erői azonban jelentős politikai és társa­dalmi kapcsolatokkal ren­delkeznek. Ezek a kapcsola­tok a hadsereghez fűződnek. A spanyol hadsereg, minde­nekelőtt természetesen a tiszti-és tábornoki kar ugyan­is továbbra is alapvetően kon­zervatív erő, amely szeren­csétlen körülmények össze­játszása esetén a szélsőjobb- oldali fasiszta erőcsoportok támogatójává válhat. A helyzet potenciális ve­szélyességét fokozza, hosv a körülbelül 400 ezer főnyi hadsereget eleve belbiztonsá­gi erőnek tekintette a Fran- co-fasizmus és ennek megfe­lelően alakította ki annak szervezetét, valamint fegy­verzetét is- Ezzel magyaráz­ható, hogy a spanyol hadse­regben több mint kétszer olyan magas a hivatásos tisz­tek, illetve tábornokok ará­nya, mint például a franciá­ban. A belbiztonságra kon­centrált felszereltség ad ma­gyarázatot arra is, hogy Fran­co utolsó évtizedében és je­lenleg is a bruttó társadalmi termék mindössze két száza­lékát költik hadseregfejlesz­tésre. Ezen belül modern, nagyhatású fegyverekre a katonai költségvetésnek csak hét százalékát fordítják, 70 százalékát viszont zsoldként fizetik ki, ami a nyugat-euró­pai arány kétszerese. A hadsereg döntően bel­biztonsági karakterével ter­mészetesen tisztában vannak a különböző terrorista szer­vezetek is. Akcióikat éppen azért összpontosítják a had­sereg tisztikarára, hogy egy adott válsághelyzetben ki- kényszerítsék fellépését a de­mokratizálási folyamat ellen. Ez a kritikus időszak közele­dik, hiszen esedékes az új alkotmány elfogadása, és a helyi választások. Ezek a je­lenlegi parlamenti szintnél sokkal mélyebben, városi és tartományi szinten is meg­fosztanák hatalmuktól a diktatúra időszakában kine­vezett tisztségviselőket- A spariyol hadsereg provokálá- sa tehát egyértelműen a szél­sőjobboldal érdeke, tekintet nélkül arra, hogy a különbö­ző terrorista csoportok mi­lyen jelszavakkal és milyen politikai köntösben lépnek fel. A jelenlegi helyzet alap­ján az mindenesetre megál­lapítható, hogy azoknak a tisz­ti és tábornoki rétegeknek a súlya, amelyek hajlandóak lennének a - demokratizálási folyamattal szemben erőszak­kal fellépni, egyre csökken- A spanyol tábornoki kart Fran­co haláláig általában két szárnyra osztották. Az egyik az úgynevezett modernista szárny volt, amely elfogad­ta az alkotmányos monarchia és a polgári többpártrendszer formuláját, - bár eredetileg a kommunista párt legalizálá­sa ellen ez a szárny is tilta­kozott. A másik szárnyhoz tartoztak az úgynevezett „kék tábornokok”. Nevüket a má­sodik világháborúban a ke­leti fronton harcolt fasiszta kék hadosztályról kapták. Ez a felosztás eleve jelzi, hogy az időtényezőnek a spanyol hadsereg politikai szerepé­nek felmérése szempontjából óriási jelentősége van. A „kék tábornokok” körülbelül 1973- ig még meg tudták őrizni az országon belüli legfontosabb hatalmi pozíciókat, minde­nekelőtt a közvetlen csapat­irányítás, a körzeti parancs­nokságok élén- A vezérkari po­zíciók többsége viszont már akkor a mérsékeltebb, „mo­dernista” szárny kezében volt­Azóta az erőviszonyok a mérsékelt szárny javára vál­toztak tovább. Résiben az országban végbement politi­kai változások következtében amelyek gyengítették a „kék tábornokok” szervezeti és személyi kapcsolatait a ha­talom csúcsával. Részben pedig egyszerűen azért, mert ezek a tábornokok sorra el­érték a nyugdíjkorhatárt és a természetes elöregedési fo­lyamat a mérsékeltebb szárny­nak kedvezett­Ha a jelenlegi válságve­szélyeket összevetjük azok­kal a kockázatokkal, ame­lyeket Spanyolországnak a demokratizálás folyamatában eddig kellett vállalnia, a helyzet viszonylag kedvező. A hadsereg kezdeti heves el­lenállása ellenére elfogadta a Spanyol KP legalizálását és vállalta a választások törvé­nyes és nyugodt lebonyolítá­sának biztosítását. Amennyi­ben sikerül kivédeni egy katasztrofális hatású provo­kációsorozatot. a spanyol had­sereg a jelenlegi helyzetben nem fog szembehelyezkedni a demokratizálási folyamat újabb lépéseivel: az alkot­mány elfogadásával és a helyhatósági választásokkal. —i—c Meggyőződésünk, hogy a Portugál Kommunista Párt pozíciói megerősödnének, ha most tartanának általános- választásokat az országban — jelentette ki Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára bolgár új­ságíróknak adott interjújá­ban. Alvaro Cunhal véleménye szerint a reakciós erők miv- den támadása ellenére egyre erősebb a kommunista párt befolyása. Ezt bizonyítja töb­bek között a párt taglétszá­mának emelkedése és a párt lapjának, az Avante-nak most befejeződött nagyszabású ün­nepsége. (MTI) NOGRAD - 1978. szeptember 13., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom