Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

Családlátogatás Nyitva mind Együtt a család, a mérnökházaspár és a három ,G” — Gerzson, Gáspár és Géza. (Kulcsár József felvétele) Ez a hatalmas vadgeszte­nye fasorral övezett utca min­den salgótarjáninak a szivé­hez nőtt- Ez vezetett a régi kolóniák felé, s erre járt az is, aki a Bányász Művelődési Házha igyekezett. Vagy az, aki a város egyik munkásmozgal­mi központját kereste fel. Sokan jártak rajta, ma csen­des mellékutcaként húzódik meg az új főút szomszédságá­ban. A Bartók Béla út fái szerencsések. Megmenekültek a kivágástól, az útépítés vo­nala néhány méterrel arrébb húzódik. Szereti ezt az utcát az ideszármazott idegen is, aki acélos macskakövein tanult ban, a településtervezésben, Szinyei Béla kedvenc témái­ban. A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lyának helyettes vezetője (kettő van belőle, mármint a helyettesből!) gyerekkorában erdésznek készült- De csak nagyon rövid ideig. Aztán a negyedik évben, a Madách Gimnáziumban megjelent időnként két építész. Kitere­gették a rajzaikat, s abban reménykedtek, hogy az építé­szeti hagyományoktól men­rokoni alapon öröklődtek. Ugyanakkor nagyon sok ba­rátot szereztünk, éppen a három gyerek révén. S a ba­rátok is szinte kivétel nélkül gyerekes családokból állnak. Szinyei Béla hivatalból ugyan, mégis szokatlan szen­vedéllyel foglalkozik a tele­pülésfejlesztés regionális kér­déseivel. Szorosan vett mun­kaköre az ezzel kapcsolatos terület-előkészítés szervezése, irányítása munkatársaival együtt Mégis úgy gondolja — meg salgótarjániasan járni, azaz mindig megnézni, hova itt még csak a Karancs Szál' tes Salgótarjánból is sikerül erről tanulmányt is írt egy a Műszaki Egyetemre „csá- szakszervezeti pályázatra —, bítani” néhány végzős gyere- hogy a VÁTI gyakran elsza- ket. Amikor Szinyei Béla az kad a helyi valóságtól, a egyetemre került Tarjáidtól, településfejlesztés regionális lép az ember. Szinyei Béla építészmér­nök és családja a nyolcas szá­mú házban lakik, nemrégen költöztek ide, a régi bányász­házba, a húszas épült, tágas lakásokat ma­gába foglaló hangulatos épü­feladatait pedig mégiscsak a gazdának, a megyének kell megoldani. Célszerű lenne egy ilyen feladatokkal foglalkozó ló épülete állt Kimarad hát portréjából az a vonás, ame­lyet szívesen belerajzolna a ____________________ ___________ k rónikás,^ hogy a városépítés tervezői csoport létrehozása a nagyszerű lendülete indította megyénél. Az építészmémök- években a Pályán. Térjünk vissza tervező felnéz a házakra, a a városra! — Éppen tíz éve végeztünk letbe- Amelynek hangulatát a az egyetemen — mondja Szi­szomszédos iskola úttörői hosz- szú éveken át csak tovább növelték az alagsori „bázi­son”. Szinyei Béla a ház kertjében vár bennünket, kar­ján a három „G” közül az egyik, a legapróbb: Géza ül. Géza előtt Gáspár, Gáspár előtt Gerzson született a nyeiné — és mindketten' ide­jöttünk. Sarkadi vagyok, la­pos tájról kerültem a dombok közé. A tervező- és a beruhá­zó vállalatnál dolgoztunk városrészekre, amelyek meg­alkotásában személy szerint is alkotói munkát végzett. Mi­re nézhet a városnál, megyé­nél dolgozó építész, ha ő ma­ga nem tervez épületeket? — Engem erősen foglalkoz­tat az a feladat, amely évti­mind a ketten, a férjem egy zedekre előre szóló tervezést jelent, s amelyben a város és környéke, Salgótarján és há­rom járás érdekelt És aztán darabig az acélgyárban is. Aztán ő a megyére, én pedig a városi tanács műszaki osz­Szinyei házaspárnál, ahol tályára kerültem, ahol építé- itt vannak a gyerekek, a csa- mindkét oldalról hagyomány a gj csoportvezető vagyok. A Iád, a rokonok, a barátok, a <--= , t,í munkatársak. Béla, sok gyerek. Szinyei Bélánét város szó szerint a talpunk sokan három — építész maga is csak úgy ismerik: a „G” édesanyja. Férje gyén, ő a városon dolgozik. A kérdezés kisördöge kibú­jik az emberből, amikor le­telepszünk a szecessziós gar­nitúrával berendezett szo­basarokba. A lakás húsz négy­zetméterrel és nyolcvan cen­timéterrel nagyobb, magasabb, mint a mai lakások általá­ban- Van abban valami kriti­ka netán, hogy Szinyeiék ide­cseréltek az új, kétszobás Rá­kóczi úti lakásból? S ha már építészmérnök-házaspárnál alatt épült olyanná, mint ami­lyennek ma látjuk. Érdekes az a me- ember! Milyen könnyen bir­tokba veszi a jót, a szépet, s felejti, milyen volt, minden sarkon építkezés zaj­lott. Humánus-e a város? Azt gondolom, emberléptékű. — Milyennek látják a mai, megváltozott életben a város­ban élők társadalmi kapcso­latait? Szinyei Béla egyik kedvenc témájához érünk ezzel a kér­déssel. Elvégezte a városépí­tészeti, városgazdasági így vélekedik Szinyei s a feleség? — A várost nézem, érdekel, amikor az enyém is. Ezért mondom: Szinyeiéknél nyitva minden ajtó. A látha­tók, és azok is, amelyek az emberben vannak. Vasárnapi jjeqi/zci Mese, mese, meskete... Rí fka jubileumhoz érkeztem. Egy hete 111 múlt, hogy huszonötödször izgul­tam végig a „Kéít bors ökröcske” című mese­filmet- A jeles alkalomból a család tagjai, a közvetlen munkatársak szívből gratuláltak, színes csecsebecsékkel kedveskedtek. S mint ilyenkor szokás: a hátralevő időszakra ha­sonló sikereket kívántak. Gyermekeim a ma­tiné után csak a két bors ökröcskét kívánták hazára. Ebből viszont nem következtethet­tem arra, hogy a mai fiatalság máról holnap­ra vonzódni kezd a háztáji állattartás iránt. A mese tetszett nekik roppantul, s hamar rájöttek ők is, hogy kicsi a bors, de erős. Már egyre nehezebbek az esték, mert hiába a mindennapra egy mese akció, lassacskán elfogy a mondóka, mint egy nyári vásár rak­tárkészlete. A fiókák meg csak csipognak úiabb meséért- Ismerik már a Babszem Jan­kót, a három kismalacot, Piroskát (a szom­szédból) és a Farkast, aki hivatali előadó, s a stafírungra gyűjtögető lánynak csapja a szelet. Kezdtem volna hát az Ezeregyéjszaká­ból Aladdint a csodalámpával, de a lurkók felvilágosítottak: az nem mese, valóság, mert ők is láttak egy csodalámpát, amire anyu azt mondta: csoda, hogy lehet kapni ezerötért. Ali baba és a negyven rabló históriája sem lebilincselő már, mert egyik éttermünkben a számla láttán halkam jegyeztem meg: ez kész rablás. Mire az ifjú mesehallgatók rögvest asszociáltak, s fennhangon érdeklődtek: a bácsi is az Ali baba-féle bandából való? Ezek után érthető, hogy ismerőseimmel való találkozás alkalmával az egészségi állapotra vonatkozó kérdést azonnal követi a másik: „Nem tudsz egy jó mesét?” Eleinte olcsó tré­fának szántam, de érdeklődésem halálko­moly válaszokat szült, s azóta Mikes Kelemen sem győzné az új történeteket lejegyezni. Mert nemcsak a Grimm-testvérek, Andersen, Jó­kai és Benedek Elek volt híres mesemondó. Szerencsére, ahol a fantáziát osztogatták, so­kan álltak sorba repetáért. A mai mesékben is megmaradt a régiekből valami: hol volt, hol nem volt, az üveggyá­ron innen, a salakhegyen túl, ahol két selejt markoló túr-.. A legutóbbi történet, amit ezzel kezdtek, egy szegény emberről szólt, akinek hét fia cseperedett fel. Szép, deli le­gények, a királyfik sem különbek náluk. An­nak rendje-módja szerint elindultak bele a világba, szerencsét próbálni. Egyikből heted- hétországot járó üzletkötő lett, a másik rajz­asztal fölé görnyedve álmodik meg mesés házakat, a harmadik anyagbeszerzőként csúsz­tat kenőpénzt ritkán kapható vasbetonge­rendákért, a legkisebb sem járt pórul, hiszen patinás hivatali székbe ülhetett. Éltek bol­dogan, mint a mesékben szokás, amíg apjuk haja őszbe nem csavarodott. A legidősebb fiú erre összehívta a többieket, hogy eldönt­sék ki istápolja az agg szülét. Mintha parázs­ra léptek volna- Az egyik a >űrű külföldi utakra, másik az alkotás idegfeszültségére, harmadik a feleségére hivatkozott, s a legki­sebb is vízszintesen csóválta fejét. Ez a mese, s mint általában mindegyiknek, ennek sem hibázik a tanulsága: egy apa képes eltartani hét gyereket, de hét gyerek nem képes egy apát. Meg is ragadtam az este kínálkozó alkal­mat. hogy a szülői szeretetre buzdító megható mesét elszavaljam a gyerekszobában, de az ott lakók egyre csak azt hajtogattáka bá­csi mennyi nyugdíjat kapott, a tanács fo­lyósított-e segélyt, volt-e hely a szociális ott­honban? A korosztály bánatára a mai mesékből teljesen eltűntek a rózsaszín szoknyácskák* ban illegő-billegő tündérek, a seprőnyelet lo­vagoló boszorkányok, a manó meg olyan ritka, mint a tiszta abrosz a rétsági Börzsöny étteremben. A hétfejű sárkányt, a griffmada- rat és a repülőszőnyeget felváltotta az óvó­néni, az üzemi rendész, a meseautó, attól függően melyik gyerek ijesztgetésére ml ha­tásosabb. S. hogy ezek a felnőttek milyen meséket tudhatnak? Fültanúja voltam egy telefonmesének is. A salgótarjáni járás egyik intézménye veze­tőjénél kétgyermekes asszonynak való állás után érdeklődtek- Üres poszt ugyan akadt, de kérdés is: lesz-e harmadik kicsi, betegesek-e, vállalkozik-e túlórára, vidéki utakra, de az lenne a legjobb, ha mégis férfi lenne. Ezek után eszembe jutott: oda kellene oson­ni, amikor a nőpolitikái határozat végrehaj­tásáról áradozik, netán gyararódna mesegyűj­teményem. A npnmpsélt gyűjtésével, amelyek Iiepiuescu szájhagyomány útján nap mint nap influenzasebességgel terjed­nek nem foglalkozok, hiszen egyetlen éltető­je már csak a jelenléti iv. Ezek közül egy klasszikus példát azonban feljegyeztem. A diák elkésett az első óráról, s meaculpázott, mert hogy nem tudta mennyi az idő. „Rádió­tok nincs?” — kíváncsiskodott a tanár. „Reg­gel leesett és összetört”- „Hát az órátok?" „Arra pottyant!” — hangzott a mese. Itt a vége, fuss el véle! Szabó Gyula 1 Szóljon hozxál Nógrád megyei Jogi esetek „A lakás az enyém!” (IV.) K. T. nagybátonyi lakos Ír­ja a következőket: Augusztusban értesítést Ezt nem hagyom annyiban,' kaptam a tanácstól, hogy je- bírósághoz fogok fordulni! Kérjük olvasóinkat, hogy levélben írják meg vélemé­nyüket a Nógrád megyei Ta­nács VB szervezési és jogi osztályára, 1978. szeptember 20-ig a közölt esetekkel kap­T. Pataki László lenjek meg, mert birtokhá- Feleségemmel 1972. április borítás miatt a feleségem 11-én kötöttünk házasságot, feljelentett. A tárgyaláson Mivel lakásunk nem volt, ugyanezeket elmondtam, en- szüleim 2 szoba komfortos ta- nek ellenére megkaptam a nácsi bérlakásába költöztünk, határozatot, amelyben azt ír- Szüleim 1975-ben másik vá- ták, hogy a birtoksértő maga- rosba költöztek, így lemond- tartást szüntessem meg, a tak a javamra a lakásról, feleségemet engedjem a la- csolatban. A helyes megoldá- Közben gyermekünk szüle- kásba. Ha ezt nem teszem sokat a NÓGRÁD szeptember tett, aki most 3 éves. Sajnos, meg, úgy pénzbírságot fog- 29. és 30-i számában közöl- feleségemmel elromlott köz- hak kiszabni. jük. tünk a viszony annyira, _ \ hogy az idén júniusban tett-1 " " ---------------------------------•» l egességre került sor, vagyis megütöttem. Igaz, hogy ittas voltam, mivel barátaimmal előzőleg névnapot ünnepel­tünk. Feleségem emiatt úgy megharagudott rám, hogy a gyerekkel együtt még akkor este elment tőlem. Még össze se pakolt. Azóta megtudtam, hogy a szüleihez költözött. Megüzentem neki, hogy a la­kásba nem jöhet vissza, ha egyszer elment tőlem, mivel a lakás az enyém, azt én a szüleimtől kaptam, neki ahhoz semmi köze. szakmérnökit és r&TtTett cgy íf urbanisztikai tanfolyamon is. látják a várost, Salgótar­jánt? Szinyei Béla mosolyogva, könnyű szívvel elismeri: jobb­nak tartják ezt a lakást, mint a régit, vagyis az újat. A húsz négyzetméter önmagá­ért szól. „Amióta itt lakunk teljesebb, nyitottabb lett az életünk”. Nem gond a ven­dégek fogadása, a kiterjedt ro­konság, a barátok invitálása; „gyertek el hozzánk, hozhat­játok a gyerekeket is [’’Szoci­ológiai szempontból, a társas- élet-kutatás szakmai zsar­gonjával szólva: nyitott csa­lád a Szinyeiéké- S akkor már nyakig benne vagyunk a Munkatársaival együtt kezde ményezté, hogy Salgótarján­ban végezzenek szociológiai, felmérést, éppen az életforma­kutatás gyakorlati megvaló­sítása érdekében. „Legyünk kíváncsiak arra is, hogyan él itt az ember?” Az eredmény: másfél ezer interjú, s a barát­ság, a városi ember nyitott­sága, vagy zártsága tekinteté­ben a megállapítás — öt ba­ráti kapcsolatnál többre sen­kinek sem futotta, a kérdő­ívek tanúsága szerint. — Mi, szerencsések va­gyunk — mondja Szinyeiné. — Nagy a rokonság, s az idő­munkában, az urbanisztiká- sebb ismerősök ugyancsak Évnyitó Homokterenyén Ma délután kezdik az új tanévet a homokterenyei kö­zépiskolai vizsgára előkészítő tanfolyam másodikos hallga­tói- A művelődési házban fo­lyó oktatásbán a Ganz-MÁ­első év után 28-an tettek si­keres vizsgát. Az osztály gya­rapodik azokkal a szakmun­kásfiatalokkal is, akik októ­berben tesznek különbözeti vizsgát. A jövőben már csak VÁG mátranováki gyáregy- négyéves tanfolyamot indíta- sége, a jánosaknai fehérne- nak, mivel a jelentkezők műgyár és a, termelőszövetke- többsége fiatal, számukra ez zet dogozói vesznek részt. Az megfelelőbb forma. BRG*sek Balatonszabadiban Csaknem félszáz KISZ-ve- témakörökből, valamint az zető vett részt a szeptember 1978—79-es mozgalmi év fel- 7 ,o. diban megrendezendő éves badidős-programok között felkészítőn a BRG salgótarjá- kulturális sportrendezvények ni gyáregységéből. A fiatalok és egy Balaton környéki ki­gazdaság- és ifjúságpolitikai rándulás szerepelt- >­Pásztói lakások Gyakran nevezzük a Mát­ra egyik kapujának Pásztót. A nagyközség gyorsan fej­lődik, egyre inkább városia- sodik. Ezért a tanács fontos feladatának tekinti a célcso­portos lakásépítést és a hoz­zá kapcsolódó létesítmények megvalósítását. Erre az ötéves tervre ötven cél- csoportos és százharminc OTP-s lakás átadását „üte­mezték” Pásztón. Az OTP-s lakások közül már száznyolcat átadtak. A tanácsi célcsopor­tos lakások közül huszonnyolc építését még az első fél évben megkezdték. A munkálatok elég lassan haladnak. De a tanács bízik abbán, hogy a jövő évi átadás megtörténik. Jó hír, hogy a tervezettnél előbb, még ebben az esztendő­ben, hozzákezdenek további huszonkét lakás kivitelezésé­hez. Ezek befejezése ugyan­csak a jövő évben várható. Kapaszkodó évtizedek.- kJ ~] NÓGRÁD — 1973. szeptember 10., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom