Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

o

Kalákáról - kalákában

Az újságíró kérdéseire is kalákában válaszolnak! Az egyik mondatát a másik erősíti vagy cáfolja — kritikai vagy egyetértő gesztussal kísérik. Néha egész kis kánon alakul prózában, máskor csak némi ritmusos kíséret. Azt hiszem, kottapapírra kellett volna írni a velük folytatott beszélgetést, úgy jött volna ki, alá és fölé helyezett hangsúlyokból és ellenpontokból — az összhang.

A Kaláka együttes 1969. november 29-én alakult. Négyen vannak, a Gryllus testvérek, Dániel és Vilmos, Radványi Balázs és Huzella Péter. Közülük hárman együtt jártak általános iskolába, zenei általánosba.

— Nagyon jó alapokat kaptunk. A naponta felhangzó közös éneklés, a kamarazenélés, a kórusgyakorlat indított el bennünket, s jelölte ki az u- tunkat. Külföldön úgy határozzák meg együttesünk hovatartozását, hogy „folk group”. Mert nem elektromos hangosítással dolgozunk, „népi hangszeres, énekes csoport” vagyunk.

— Ez azt is jelenti, hogy kilógunk a különféle skatulyákból. (Néha ez jó, néha meg hátrányos.) Ritkán játszunk „népzenét”, saját szerzeményűek a számaink. A legtöbbször irodalmi alapanyaggal dolgozunk, verseket zenésítünk meg, mégsem csupán irodalom a műsorunk, hiszen a zene változtat, változtathat a vers irodalmi akusztikáján. Most a rádióban a sanzonrovat foglalkoztat bennünket, bár aki szigorúan veszi, az mégsem tart bennünket sanzonénekeseknek.

— Pedig a mi módszerünk egyáltalán nem új, sőt, igenigen régi. A XVI—XVII. században ugyanis nem olvasták a verseket, nem is mondták, hanem énekelték. Balassi Költeményei még hangzásban is hasonlíthattak a mi előadásmódunkhoz; ének — ütős, pengetés kísérettel.

— Amikor elkezdtük, többféle út állt előttünk. Virágzott a beat, az akusztikus együttesek egész sora aratott sikert. Már megvolt az első polbeat- fesztivál is. Hozzánk az ősi népzene állt közel. Az ösztönösnek mondható egy-két év után rájöttünk arra, hogy nem elég a sláger fércszövege. A népi ihletésű zenéhez igényesebb szöveg szükséges. Ekkor folyamodtunk a versek megzenésítéséhez.

— Csakhogy a versek nem húzhatók rá egy-egy népdalra. Kerestük az utat most már a népdal, népzene eszközeivel való, minél hűségesebb irodalmi tolmácsoláshoz.

— Ahány vers, annyiféle zene. Nem kötöttük le magunkat soha egyetlen stílushoz sem. Különféle zenei irányzatokat műveltünk, mindig az irodalmi szövegnek alárendelten.

— A fellépések kovácsoltak bennünket együttessé. S a saját ötletek mellé egyre több „megrendelés” érkezett. Zené- sítsünk meg verset. írjunk drámához zenét. Csináljunk ösz- szeállítást egy-egy nép zenéjéből... Adjunk műsort gyerekeknek.

— A gyerekeket külön meg kellett „tanulnunk”! Mőst már tudjuk, hogy nem kell velük aranyoskodni és vigyorogni, nem kell sokat mondani, gyorsan. Hanem keveset, de azt őszintén. És komolyan. A gyerekek értik. Sok műsort adunk nekik Levente Péter társaságában.

— Eleinte mi is 2—4 perces „számokat” készítettünk. (Az elsők között volt Petőfi Megy a juhász a szamáron, Arany Egri leány.) Majd hosszabb versekkel próbálkoztunk. Most is repertoáron van Weöres Sándor Az éjszaka csodái. A nagy vállalkozások egyike volt az Antigoné kórusának „eljátszása” zenével, Latinovits, Mensáros, Kozák András, Mo- nori Lili társaságában. Erről rádiófelvétel is készült. A

Thália Színházban A hétfejű tündérben ugyancsak mi adjuk a zenét. Most pedig részesei vagyunk egy érdekes kísérletnek : Shakespeare Hamletiének monodráma-változa- tát mondja el Kozák András. Az összes többi szerep a miénk. Zenével jelenítjük meg Claudius udvarát és Ofélia őrülését, a színészek szereplését, s a szellem hangjait egyaránt.

— Ennek okán kibővült a nézőink, hallgatóink köre is; míg a beategyüttesek általában kortársaiknak és a náluk fiatalabbaknak zenélnek elsősorban, a mi fellépéseinken már megjelenik a nálunk idősebb generáció is.

Négyőjük közül hárman huszonnyolc évesek, csak Gryllus Vilmos fiatalabb náluk. Mind a négyen műegyetemet végeztek. A kortárs együttesek közül gyakran harsog a pletyka szétválásról, „átigazolásról”. Köröttük minden csendes. Vitáik — vérre menő — csak a komponálásnál vannak, és a futballpályán, ahol ketten-ket- ten állnak egymással szemben, csapatot alkotva. Két fellépő ruhájuk van, egy díszes, nú- zott ujjú, színpadias, s egy fekete; de ha lehet, civilben muzsikálnak. Emberközelben...

t a.

Hagyományok és szokások

Artúr király idejéből. mással szemben, hogy bemutassák fegyverforgató képes- Angliában középkori ha- ségeiket. A győztes —, mint gyományok éledtek fel. Nor- évszázadokkal ezelőtt — wich várában a nemrég ala- szalagot kap egy hölgy kezé- kult középkori társaság kéz- bői. A rendezvényeket ter- deményezésére lovagi torná- mészetesen idegenforgalmi kát rendeznek. A ledöngölt attrakciónak szánják, küzdőtéren ifjak állnak egyIV! a i tévé a jó ii iát unk

' 20.25: A bíró.

H- C. Bränner televíziós drámáját mutatja be ma este a televízió. „Magáról az íróról keveset tudunk, mindösz- sze annyit, hogy a dán próza- irodalom kiemelkedő alakja volt és 1966-ban halt még”

— mondja a tv-játék dramaturgja, Lendvay György. — „A drámát egy angol nyelvű antológiából vettük át. A tv-drá- ma alaphelyzete: a bíró, egy dán kisváros rendkívül tiszteletben álló személyisége, ha- lálá'n van. Gyerekei a közelgő vég alkalmából összegyűlnek a családi házban. Három testvér, három teljesen különböző karakter. Az ő életük, konfliktusaik kerülnek a történet homlokterébe. A bírót mindvégig nem látjuk- Az ilyen típusú drámaszerkesztés, a skandináv drámairodalom hagyományaihoz tartozik, s (az Ibsen-, Strindberg-hagyo- mányokra épül.) A darab valamikor a második világháború után játszódik. A bíró végül is meghal. A testvérek pedig,

— bár kis időre felcsillant előttük a remény, hogy lehetőség adódik számukra valamilyen másfajta életre — megértik, hogy mér nem képesek máské'nt élni. A tv-játék bemutatása valamilyen pótléknak is tekinthető, amellyel lerójjuk adósságunkat a dán irodalom iránt.” A dráma főszereplői: Tordy Géza, Halász Judit és Sörös Sándor.

NÓGRAD - 1978. szeptember 8., péntek

Köténykék Buddhának.

A japán Kyushu-sziget gyógyhelyén fehér gyolcsköténykékkel látják el a Budd- ha-szobrokat azok a hálás betegek, akik gyógyulásukat Buddha isteni erejének tulajdonítják. Az orvosok állítólag nem tiltakoznak, mert félnek — az isten bosszújától.

A csők ára.

Iránban tilos nyilvános

helyen csókolózni, amint erről egy fiatal amerikai turista is meggyőződhetett, aki partnemőjét délelőtt, a város központjában az utcán csókolta meg. Az amerikai

100 dollár büntetést fizetett és ezenkívül a szállodai szobát is felmondták számára „illetlen” viselkedése miatt.

Napjainkban egyre nagyobb szerepet kap pedagógiánkban a tanulók világnézetének formálása, ezen belül az internacionalista szemlélet kialakítása.

A világbékéért, a haladásért vívott küzdelem vezető ereje a Szovjetunió. Nekünk, pedagógusoknak feladatunk, hogy ezt tanulóink is egyre mélyebben és közvetlenebbül éljék át. Szerte az országban keresik azokat a lehetőségeket, mellyel a szovjet— magyar barátságot még jobban elmélyíthetik. Ezért tettem kezdeményező lépéseket én is munkahelyemen, a salgótarjáni Mártírok úti iskolában az elmúlt évben. Az iskorómaiak idején is élt ez a nézet; adásvételi szerződést, kölcsönt, ajándékozást, végrendeletet csak írásban tekintettek hitelesnek- Az írásismeret rangot jelentett, sőt megélhetést is: Egy példa erre: az antik kereskedelem nem kevesebb írnokot tartott el, mint hajóst.

A betűvetés hatezer éves tudomány, mely a társadalmak kultúráját megőrizve nemzedékről nemzedékre szállt; agyagtáblákra vésve, papiruszra, pergamenre, kódexekbe írva — ékírással, hieroglifákkal, a görög és a római ábécé betűivel... Ma már annyira természetesnek tartjuk, mintha velünk született volna, s az írástudó embernek eszébe sem jut, hogy mekkora kincs birtokosa- Pedig egészen a középkor végéig egyházi kiváltság volt az írástudás, s talán nem is túlzunk, ha azt mondjuk, hogy csak napjaink embertípusának vált jellemzőjévé a betűvetés ismerete. A tények is igazolják: 1880-ban még a régi Magyarországon a tanköteles kort meghaladó lakosságnak több mint felére terjedt ki az analfabétizmus, de még 1920-ban is a hat éven felüli lakosságnak 15,2 százaléka volt írástudatlan. Jelenleg 1,5 százalékra tehető nálunk az analfabéták aránya.

A Szovjetunióban Is rendkívül nagy eredményeket értek el ezen a téren: 1897-ben még a lakosság háromnegyede volt analfabéta, ez a szám 1939-re 18,8 százalékra csökkent, s jelenleg megszűntnek tekinthető- Hasonlóan jó a helyzet a többi szocialista országban is. Ugyancsak a múlté már az írástudatlanság az egves fejlett kapitalista államokban is — Svájcban, NSZK-ban, Svédországban —, de Olaszország, Törökország, Portugália még nem dicsekedhet az „író-olvasó nemzet” jelzővel, hisz náluk még meglehetősen nagy az analfabéták aránya. Például az utóbb említett országban 35—40 százalék. A fejlődő országokban rosszabb a helyzet. Indiában a népesség mintegy 80 százaléka, Iránban 65

százaléka írástudatlan, Brazíliában pedig csaknem a fél lakosság nem ismeri az ábécétTöbb mint egymilllárd analfabéta él földünkön. Az írástudatlanság leküzdése tehát ma is az emberiség egyik fontos, megoldásra váró társadalmi — ezen belül kulturális és szociális — problémája. Épp ezért 13 évvel ezelőtt az UNESCO Teheránban összehívott világkongresszusán szeptember 8-át az alfa- betizálás nemzetközi napjává nyilvánította,

s azóta minden esztendőben e napot világszerte az írástudatlanság elleni küzdelemnek

szentelik.

A világstatisztikához mérten jó a helyezésünk. köszönhető a széles körű társadalmi összefogásnak, mely közoktatásunk irányításával a tanácsok, az üzemek részéről megnyilvánult- Sokat tettek a közösségek, a szocialista brigádok, a városi és községi tanácstagok, mert fel tudták ébreszteni a tudásvágyat azokban is, akik addig szégyenérzésből vagy közömbösségből maguktól nem jelentkeztek. hogy pótolni akarják a fiatalkori mulasztásokat. Elismerés jár a pedagógusoknak is kitartó, türelmes munkájukért. Nekik köszönhető, hogy évről évre egyre többen sajátítják el az alapismereti tanfolyamokon az általános iskola 1—4. osztályának tananyagát- Tavaly 3485-en kaptak itt bizonyítványt, s az idén végzettek száma is meghaladta a háromezret. Nagy részük folytatja tanulmányait a dolgozók esti iskolájában.

Mégsem lehetünk elégedettek, mert az 1,5 százalék ugyan kevésnek tűnik, de 128 ezer analfabétát jelent. Sok köztük az idős ember, akadnak azonban fiatalok is, kiket környezetük. családjuk zár el „a szellem napvilágától’- Felkeresésük, meggyőzésük Nógrádban sem könnyű népművelő feladat. Vállalni kell mégis, mert csak így találhatják meg helyüket a társadalomban. Beilleszkedésük valamennyiünk érdeke.

H. A.

INDK

[nterbozmoszprogram

Az NDK jelenleg ama 25

modern ipari állam egyike, amely tevékenyen részt vesz a világűrkutatásban. Az természetes, hogy a tudomány és a technika mai állása szerint egyetlen viszonylag kis ország ereje sem elég a nagy jelentőségű űrkutatási célkitűzések megvalósításához. Még a részfeladatok teljesítését is csak a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségével élve lehet megoldani, elsősorban szoros együttműködésben a világűrkutatás úttörőjével, a Szovjetunióval.

Az NDK a hatvanas évek óta vesz részt a kísérletekben. 1969-ben repült először NDK- ban készített adóberendezésekkel, _ műszerekkel felszerelt műhold a világűrben: az Interkozmosz—1 Azóta átlagosan nyolchetente két fedélzeti berendezés készül el az országban. NDK tudósok a jelenleg létező mindegyik kozmikus kutatási szakterületen dolgoznak- A kozmikus fizikában cs távközlésben, meteorológiában, az űrbiológiában és gyógyászatban egyaránt megtalálhatók az NDK tudósainak eredményei; 1975 óta a Föld aerokozmikus eszközökkel történő távmegismerését is vizsgálják, amihez az NDK multispektrális technikája nagy segítséget nyújt A világűr békés „meghódításának” szovjet programjában a Német Demokratikus Köztársaság a^zal is részt kíván venni, hogy az 1078. és 1983. közötti időszakban, más szocialista országokhoz hasonlóan, legjobb pilótáit űrutazásra ajánlja fel.

Baráti

levezetés, a pártszervezet és a tantestület támogatásával, egyetértésével megalakítottuk a magyar—szovjet baráti csoportot- Tavasszal szeretnénk hivatalosan is belépni az MSZBT-tagcsoportos iskolák közé. Az idén fokozott intenzitással folytatjuk a munkát. Ennek érdekében munkatervet dolgozunk ki a párttitkárnővel és az orosz szakos kollégákkal együtt. A program szerint egyrészt megindul tanulóink levelezése a szovjet pionírokkal, másrészt a külszálak

földi folyóiratok, például a „Szovjetunió” és a „Fáklya” megrendelésével ismereteinket bővítjük, gazdagítjuk.

Továbbá kísérletképpen szeretném — mivel hasznosnak tartanám — ciklusonként egy óra keretében játékos, énekes orosz nyelvi foglalkozások bevezetését az alsó tagozat utolsó osztályában. Ezt később. a nyolcvanas évek elején talán sikerül megvalósítani.

Tanévkezdés előtt egy szovjet iskolában jártam- Az igazgató és testületé igaz barátsággal fogadott. Beszélgettünk a magyar—szovjet pedagógusbarátságról is, és iskoláink belső életének megismeréséről. Sikerekben gazdag új esztendőt kívántak tantestületünknek. Megbeszéltük, hogy levélben tájékoztatjuk egymást időszerű kérdésekről.

A testületeink közötti jó kapcsolat érdekében találkozót beszéltünk meg. melyet az igazgatóval április 4-re tűztünk ki.

Ügy érzem, ezek a kezdeményezések alapjává válhatnak egy jövőben ldalakuló nagyon szép baráti kapcsolatnak, s remélem, ez iskolánk közös ügye lesz.

Dr. Filarszky Nándorné