Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-28 / 229. szám
» Idősebbek és fiatalok egyaránt szívesen olvasnak Jobbágyiban. Sokan kölcsönöznek könyvet a Salgótarjáni Ruhagyár telepén, ahol a szakszervezeti könyvtárban mintegy félezer kötet közül lehet válogatni. Oravecz Józsefnc jó ismerője olvasóinak, így könyvtárosként mindenkinek kedvére valót ajánl. Képünkön: Bencze Árpád és Mészáros László műszerészek újabb könyveket visznek — kj — A múzeumi és műemléki hónap Október ismét a múzeumok ünnepe. A múzeum! és műemléki hónap Nógrád megyei megnyitóját szeptember 30-án tartják a szécsényi helytörténeti múzeumban: Megnyitó beszédet mond dr. Hütter Csaba országgyűlési képviselő. Az 1978. évi helytörténeti és néprajzi pályázatot értékeli és a díjakat átadja dr. Horváth István megyei múzeumigazgató. Ugyancsak itt nyitják meg az öt éve működő salgótarjáni nemzetközi művésztelep válogatott anyagából rendezett kiállítást. Dr. Gordos János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára mond megnyitó beszédet, közreműködik a szécsényi ÁFÉSZ kórusa és Végh György versmondó. A hagyományokhoz híven e napon megkoszorúzzák Madách Imre szobrát a csesztvei emlékháznál. Csik Pál. a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója mond emlékbeszédet, az iskola tanulói működjek közre az ünnepségen. r A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága fenntartásába három múzeum, a sál. gótarjáni munkásmozgalmi múzeum, a szécsényi helytörténeti múzeum és a balassagyarmati Palóc Múzeum tartozik. Ezen túl két irodalmi emlékházat, a csesztvei Madách Imre és a horpácsi Mikszáth Kálmán bemutatóhelyet tartják fenn. Továbbá két néprajzi kiállítóhely, a hollókői falumúzeum, s a bánki szlovák nemzetiségi állandó kiállítás, valamint a karancs- berényi Nógrádi Partizán Emlékmúzeum várja az érdeklődőket Nógrád megyében. Múlt esztendőben a megye múzeumait csaknem kétszázezren látogatták. ' Dr. Horváth István megyei múzeumigazgatóval az idei múzeumi és műemléki hónap várható eseményeiről beszélgettünk. — A múzeumi és műemléki hónap rendezvényei évről évre ünnepi és közhasznú bemutatkozási lehetőséget jelentenek számunkra. Közönség elé visszük gyűjteményeink azon értékes darabjait, amelyek a közműveltség, s közvetlen környezetünk megismerése szempontjából jelentősek. — Ml határozza met az Idei múzeumi és műemléki hónap eseménysorozatát? — Vezérgondolatát azok az aktuális évfordulók adják, amelyek ebben az időben esedékesek. Így elsősorban az őszirózsás forradalom, illetve a KMP megalakulása 60. évfordulójára fordítottunk figyelmet, amelyre kiállítással és tudományos konferenciával készülünk. Megemlékezünk Krúdy Gyula születésének 100. évfordulójáról is. Ebből az alkalomból Szécsényben emlékkiállítást nyitunk, e évkönyvünkben tanulmányt jelentetünk meg. Közvetlen környezetünk megismerése szempontjából jelentős az az akció, amelyet egy évvel ezelőtt hirdettünk meg a salgótarjáni úttörőknek. Október közepén kerül sor a Keresd meg! Kutasd fel! úttörőmozgalom városi vetélkedőjére. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az „Emberek, gyárak, házak” cimű fotódokumen- tum-toiállításunk is, amelyet a munkásmozgalmi múzeum gyűjteményéből állítottunk össze, s amelyet a hónap elején a Kohász Művelődési Központban nyitunk meg. — Mindemellett folytatni kívánjuk a zenei ismeretterjesztésben vállalt tevékenységünket is, így a múzeumi hónap idején hangversenyre, népi zenei hangszerek bemutatójára és zenei előadásokra kerül sor. S még több különlegesnek számító eseményünk is lesz. Például készülünk a salgótarjáni munkás kulturális hetek rendezvényeihez való kapcsolódásra. A Lovász József nevét viselő szocialista brigádokkal való tanácskozásra. Szocialista brigádoknak tárlatvezetéseket tartunk, s még sorolhatnám az eseményeket. — Hallhatnánk röviden a kiadvány okról? — Tervünk szerint, a Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve ebben az időben megjelenik. Ez muzeológusaink tudományos fórumának számít, a múlt évben született kutatási eredményeket tesz- szük közzé benne. T. E. \ pzöUph gyanítható oka liafaszerelet’' 30 Kt. -ózes Színes magyar történelmi film Irta: CSOÓRISÁNDOR SARA SÁNDOR Fényképezte és rendezte: SARA SÁNDOR Főszereplők: Dózsa László, Tordy Géza, • Juhász Jácint. Cserhalmi György, Madaras József, . Szabó Sándor, Oszter Sándor, Polgár Géza Szeptember 28-tól a NÓGRÁD MEGYEI MOZIK MŰSORÁN! Tájékoztató a Szovjet Irodalom 1978. 10. számából Új iskola épül Ünnepélyes aiooRöletétcl Balassagyarmaton Szép eseménnyel ünnepük a fegyveres erők napját Balassagyarmaton a 123. számú Dózsa György úttörőcsapat úttörői, a Dózsa György úti Általános Iskola tanulói. A szeptember 29-én 10.30 órakor tartandó csapatünnepélyük keretében ünnepélyesen leteszik az új iskola alapkövét. Ha a létesítmény felépül, szebb környezetijén, jobb körülmények között tanulhatnak a balassagyarmati iskolások. Az ünnepi aktust délután a Dózsa Kupa labdarúgó-mérkőzés, este tábortűz követi. Kiscsoportok szervezése Palotáson Legújabb közművelődési intézményünkben, az augusztus végén átadott palotási körzeti művelődési házban és körzeti könyvtárban a népművelő házaspár az intézmények rendeltetésszerű működtetését szervezi. A szokásos nagyrendezvények mellett különböző kiscsoportok — klubok, szakkörök — tevékenységét tervezik. Októberben — a helyi általános iskola vezetésével egyetértésben és együttműködve — hét gyermekkiscsoport munkáját kívánják beindítani. A fotószakkör, az irodalmi színpad, a könyvbarátok köre a felső tagozatos diákoknak, a néptánccsoport a negyedikes, ötödikes tanulóknak, a gyermekklub az alsó tagozatos pajtásoknak, a nyolcadikosok klubja a végzősöknek, a cite- razenekar valamennyi jó hallású, zenét kedvelő általános iskolásnak nyújt rendszeres művelődési lehetőséget, hasznos szórakozást. Aforizmáit Aki a zenét fizeti — az rendeli hozzá a szöveget is. (Rudi Mill, osztrák filozófus) ★ A magányosság olyan állapot, amelyről senkinek sem lehet mesélni. (M. Gain, amerikai szociológus.) ★ Mondd meg, kin nevetsz — és én megmondhatom neked, mire számíthatsz. (Atlantiszi népi bölcsesség.) *• Minden férfi egyforma — csak a feleségük- különböző. (Az ausztráliai Darwin városában végzett vizsgálatból.) A Szovjet Irodalom 1978. 10. száma Barta Gábor fordításában átfogó írást közöl az új szovjet alkotmányról, amely az eddig érvényben levő 1936-os alkotmányt váltotta fel. Minden irodalom fejlődésének egyik állandó feltétele az, hogy új nevek jelennek meg benne, s bekövetkezzék a nemzedékváltás. A fiatal szovjet írók tolipróbálgatásairól számol be a Próza c. rovat, amelyben néhány érdekes írást olvashatunk. A Közös dolgaink rovatban Maróthy László, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KISZ kb első titkára írt cikket „Testvéri szövetségben” címmel. Ebben a fiatal magyar és szovjet költők, írók kapcsolataival, együttműködésével foglalkozik. A moszkvai Nagyszínházban új Corelli, Toselli, Rameau és Mozart egyfelvonásos baletteket mutattak be, Vlagyimir Vasziljev, a neves balettművész betanításában. Az eseményről szóló „Három interjú egy előadásról” című Anna Ilupina-írást Tripolszky László fordította le a lap számára. A Krónika rovatban Garai Gábor tollából olvashatjuk a Budapesten ez év július 12. és 14. között megrendezett szovjet írószövetség és a magyar írók szövetsége titkárságainak együttes üléséről szóló beszámolót A folyóirat a Régi kaukázusi szőnyegek kiállítás anyagából számos fiatal művész grafikáját, képét is közli. BALATONNAL orűny Tamás: 16. Fél nyolc is elmúlt, mire Ispánkiék az ügyvédtől hazaérkeznek. Alkonyodik. Épp ezért csak nem sokkal a házuk előtt veszik észre, hogy az egyik bezárt bolt redőnyének mélyedésébe húzódva, egy fiatal pár csókolózik. Egymásra néznek, fejüket rázzák. Szörnyűek ezek a mai gyerekek! Régen elvonult az ember, ha az érzések megrohanták — hisz’ a szerelem mélységesen magánügy, nem tartozik az senki másra... Ma? Utcán, villamoson, autóbuszon ölelik, harapják, fog- dossák egymást — fuj! Fejüket elfordítva mennek el a fiatal pár mellett. Ispán- kiné azonban odasandít — a házuk közelében járnak, hátha valamelyik házbéli fruska feledkezett meg ilyen csúnyán magáról... Jobban odapillant, s a lélek is megdermed benne. Hiszen ez Kati! Zakatoló szívvel tesz egykét lépést, aztán odasúgja az emberének: — Te, csillagom! Nézz csak oda! Nem Kati áll ott? Ispándi megáll, óvatosan megfordul. S ő is kapkodva szedi már a levegőt. Megragadja az asszony könyökét, s visszafelé kormányozza lépteiket, a lehúzott redőny irányába. Néhány lépés után megállnak. Semmi kétség, Kati! Egy koromfekete fiúval kapaszkodik össze, és — uram, Istenem! nincs jobb szó rá! — eszik, eszik egymás száját. A férfi hangosan krákog néhányat, de a pár nem hallja. Idő múltán Kati mégis megérezhet valamit, mert kibontakozik a gaz huligán öleléséből, és odasandít rájuk. Aztán odaköszön, olyan természetesen, mintha csak a közértben találkoztak volna, s nem itt, e több mint félreérthetetlen helyzetben! — Sziasztok. — Jó estét, kisasszony — mondja maró gúnnyal Ispánki. — Majd ahhoz a förtelmes huligánhoz fordul. — Jó estét fiatalember. A fiú — a pimasz! a csábító! a nőrabló! — nem is válaszol, csak ügyefogyottan vigyorog. Most lebuktunk, ugye, csibész?! A mama odahajol Katihoz. — Katikám, ilyesmit! Itt, a ház előtt! Az egész ház szeme láttára! Elment az eszed! — Búcsúzkodtunk... — mondja a lány pimaszul és ránt a vállán. Ispánki már nem áll ki ennyi cinizmust, dühösen elindul. De a kapuból még odakiált: — Azonnal feljössz! Kati, aki már ráforrt megint a fiú szájára, most eltolja magától és kelletlenül kiáltja vissza: — Megyek. — Mi volt ez?! Az atyai szigor nem csak a homlokra gyűr ráncokat, az erélyes hangban is megnyilatkozik. Itt állnak valamennyien az előszobában, nagymami a konyhaajtóban, mami a külső szobáéban, a zord atya pedig középütt, éppen a tükör előtt. Hirtelen belepillant, s maga is megijed a látványtól: akár egy középkori atya, aki felelősségre vonja elbukott leányát... De mert eszébe jut, hogy mégiscsak a huszadik században él, kissé tompít a hangja élén, amikor megint megszólal, megismételvén a kérdést, mert az elsőre nem kapott választ. — Azt kérdeztem, mi volt ez, Katalin?! A lány — mint odalent is! — újra csak megvonja vállát. — Búcsúzkodtunk, mondtam már! — És annak a taknyos kö- lyöknek nincs nyelve? Nem tud köszönni? Csak vigyorog, mint egy fakutya? — Nem vigyorgott, hanem mosolygott! — De miért nem köszönt? — Mert nem tud magyarul! Az apja rámered. — Ez egyre szebb! Hát milyen nyelven tud, ha meg szabad kérdeznem? Talán olaszul?! — A felesége tekintetét keresi, kétségbeesve. — Üristen, csak ez hiányzott! — Nem olaszul, ne félj! Franciául és angolul tud. — Melyik az anyanyelve? — A francia. — És mit keres itt? Kati elmosolyodik, véletlenül épp a napokban volt szó erről. — Heti hatszáz forintot. Az apja bámul. — Ezt nem értem. — Pedig egyszerű. Egy gépet szerel, amit a franciáktól vettünk. — És? — Nincs és. Most itt dolgozik. — Meddig? Kati szeme elhomályosul. — Már csak tíz napig. — Na, hála istennek — sóhajt az öreg megkönnyebbülve. — És mióta van itt? — Három hónapja. — Mióta ismered? — Két hónapja. Az öreg fújtat, s azon tűnődik, vajon e két hónap alatt méddig jutott a lányával az a taknyos... Atyai akar lenni, megértő, közelebb lép Katihoz. — Mondd, hát van neked eszed? — Jaj, ez még a szemrehányó hang, a felelősségre vonó. de ide most együttérző, aggodalmas hang kell inkább! — Odaállsz egy jöttmenttel csókolózni, az egész utca szeme láttára? — Tudhattam, hogy most jöttök? Ilyenkor már rég itthon szoktatok lenni! A pimasz, fölényes hang, a leplezni sem kivánt, bűnös szándékosság — amelyről most, íme, lehullott a lepel! — megint a zord atyát piszkálta fel az öregben, a jóságos szülő szerepe már a múlté! — Haha! — kiáltja gúnyosan. — De most lebuktunk, kicsikém! Most az egyszer lebuktunk! Kati ártatlan pillantással kérdi: — Na és? — Na és? Hát tessék! Vedd tudomásul, hogy ezzel a fiúval többé nem találkozhatsz! Két dologhoz nincs semmi kedvem: hogy a családom oldja meg egy külföldi huligán itteni átmeneti szerelmi gondját, vagy pedig, ha az ügy komolyabb, hogy külföldre adjalak férjhez! Épp elég cifra esetet hall az ember manapság! Világos? A Iá-’ badat seip teheted ki többé itthonról! Gondolj arra, hogy nyakadon az érettségi! Megér tetted ? — Meg — bólint engedelmesen Kati. Aztán nagyon szerényen, nagyon illedelmesen megkérdi: — De a matekkülönórákra azért járhatok, nem? Az öreg rácsodálkozik. — Hallod! Az az érettségi érdekében van! És nagyon jól tudod, hogy mi az elvem: el» só a kötelesség! (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1978. szeptember 28., csütöttök *
