Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

.*SP?,S?Kw| . ..igyJr3SS*fr yssjBB3BS5a ...í Az őszi gabona magágyát készítik elő ifj. Géczi István és munkatársai a Pásztói Ál­lami Gazdaság földjén. — kj — Telték, mert kellelt Változást hoz az áj program? 'AKI BIZONY CSAK hó­napokkal ezelőtt járt ott, s ha csak félfüllel értesült is a ne­hézségekről, hát nemigen hit­te volna, hogy ezt is látja Komhá’nyban, az Építési Ke­rámiagyár új üzemének épí­tése színhelyén. Nagyot változott azóta az összkép, de mekkorát! Vári Lászlóval, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat fiatal, energikus építés- vezetőjével szemléljük a Rom­hány III. elnevezéssel bíró csarnok munkálatait és ő — mondja — elégedett a mosta­ni teljesítményekkel- Nem, döngeti mellét, miért is ten­né, hiszen egy ekkora beru­házásnál, ahol félkézen sem lehetne összeszámolni az al­vállalkozókat, mindig közbe jöhet valami, de állítja: a jövő év április elsejére terve­zett próbaüzem beindítása nem forog veszélyben. Még annak ellenére sem, hogy az építkezés eddigi szakaszában — lehet egye­sek tiltakoznak ellene, de le­írjuk! — roppant nehézsé­gekkel kellett szembenéz’niök, valakik elismerték, mások ta­gadták a lemaradásokat, a té­nyek reális rögzítése miatt (!) néhányan még meg is sértődtek az illetékesek kö- zül. Más szelek fújdogálnak már a Komhány III. körül — mondja az építésvezető, mióta augusztus elején új, operatív programot dolgoztak ki. S ezt tették — mert kel­lett! Hiszen úgy tűnik, csak a minden fő-, alvállalkozó és közreműködő cég vezetőjének aláírásával szentesül az a terv, amelynek enélkül is betelje­sednie kellett volna. Mindegy! Hiszen a jelenle­gi értékelések szerint a ge­nerálkivitelező, a NÁÉV ott áll, ahol kell: időarányosan teljesíti valamennyi vállalá­sát, s — miként az építésve­zető hangsúlyozza — jelenle­gi helyzetében nem engedhe­ti meg magának, hogy egyet­len, mégha oly’ jelentéktelen­nek tűnő határidőt is ne tartson be. Amit elősegít, hogy szerinte a folyamatos munka végzéséhez szükséges vala­mennyi felétel adott, javult a kapcsolat a beruházókkal és az alvállalkozókkal- Minden­képpen ragaszkodunk az elő­írásokhoz — hangsúlyozza is­mét Vári László. — NEM GÖRCSÖS akarko­dás ez? Elgondolkodik, s csak aztán mondja. — Van olyan, hogy néha a semmiből próbálunk valamit csinálni, de nem ez a jellem­ző. Hiszen... — És sorolja, mi minden elkészült már a nagyberuházásból­A hatalmas csarnokban ta­lálható, egymástól jól elkülö­níthető kilenc üzemrész kö­zül ötöt egyéb munkák vég­zésére átadták más vállalatok­nak, s a maradék négyből egy kivitelezését is megkezdték már, és a többi „belépése” is megkezdődik még ebben a hó­napban. Áll a malomház, a tmk-épülete, befejező mun­kákat végez!nek a transzfor­mátorházon. És egyik leg­szebb műszaki feladatuk meg­oldása — ilyen is van az építészetben — a nyersanyag­tároló elkészítése lesz. A ha­talmas épületbe több mint háromezer köbméter betont és négyszázötven tonna be- tönvasat építenek be. A mun­kák megkezdődtek már és egy nagy jelentőségű, saját újítá­sukkal szeretnék a kivitelezés ütemet meggyorsítani. Ügy tervezik, november 30-án áll a kész épületszerkezet­Az új, módosított prog­ram ellenére azonban — iga­zolva azt a tényt, mégsem „szentírás” a papír — gondok még mindig akadnak. Mert — sorolja az építésvezető — az optimális létszámnál húsz­huszonöt emberrel kevesebb dolgozik az építkezésen, s ami különösen aggasztó: kevés az ács, a bádogos, a tetőfedő és a központifűtés-szerelő. És bár folyamatos az anyagellá­tás, de néha nem érkeznek idejében acélanyagok, vagy más profilúakat kapnak, ‘ hi­ányoznak gépészeti berende­zési anyagok és lámpa­testek. S még mindág fennáll annak a veszélye, hogy a sok közös — más alvállalkozók ál­tal is munka alá vett — terü­let magával vonja a feszült­ségeket dolgozók, vezetők között is. Bár ez utóbbiról úgy véle­kedik Vári László, hogy az utóbbi időben sokat javult a kivitelezést irányítók közötti kapcsolat, de hát az önnön érdekek előtérbe helyezése gyakran vált még ki károm­kodásokat. MIVEL IS SUMMÁZHAT. NÁNK az egymillárd forin­tot is jelenősen meghaladó beruházáson látottakat-ta- pasztaltakat? Talán emígyen; a helyzet biztatóbb, mint né­hány hónappal ezelőtt- De, hogy egyértelműen biztató lesz-e, az erre adandó vá­lasszal várjunk még! Karácsony György ülezőgaadanági aktíva Halansagyarmaton Őszi munkákon a figyelem A közelmúltban Balassa­gyarmaton a mezőgazdasági üzemek, a tsz-ek, társulások és az állami gazdaság — párt­ós gazdasági vezetői ülést tar­tottak. Az ülésen Andó Gyu­la, a járási pártbizottság első titkára elnökölt. Horváth Jó­zsef, a járási hivatal elnöke beszámolójában értékelte a Központi Bizottság március 15-i határozatának fogadtatá­sát, valamint a cselekvési program végrehajtását. Aralá* után Az aratási munkák során tanúsított derekas helytállás és a betakarítási eredménye­kért a járási végrehajtó bi­zottság elismerését tolmácsolta a jelenlevőknek és az üzemek dolgozóinak. A búza termés- eredményei felülmúlták a ter­vezettet. A gazdaságok az el­múlt évi alacsonyabb termé­sek okait megfelelően elemez­ték és megtalálták a munka javításának módszerét. Na­gyobb gondot fordítottak a szerves és műtrágyázásra, jobb minőségű vetőmagot használtak fel. Jobb volt a vetőmagágy előkészítése, az optimális vetésidőt betartot­ták. Az üzemek közötti ter­mésátlag-szóródás kisebb volt az elmúlt évinél, csak 6 má­zsa, a tavalyi 11 mázsával szemben. A cserhátsurányi és a szandai tsz-ekben felül keli vizsgálni a termelési techno­lógiát, mivel itt volt a leg­alacsonyabb termésátlag, an­nak ellenére, hogy Cserhátsu- rányban 3 mázsával, Szandáo pedig 5 mázsával magasaob a hozam a tavalyinál. Az aratási munka tanulsága, hogy az üzemek közötti koo­perációt időben meg kell szét - vezni, a szárítókat korán fel kell készíteni és a nagy telje­sítményű kombájnok beszer­zése a cél. Dicséretes volt a kombájno- sok helytállása. A munka gördülékenységét segítette, hogy a vezetők jelen voltak az aratás színhelyén és ez fokoz­ta a dolgozók energiáját. A kisebb, esők nem állították meg a munkát, mert a szárí­tókra vitték a gabonát, illet­ve a nagyüzem méretétől adó­dó lehetőségeket kihasználva átcsoportosították a gépeket az üzemben oda, ahol nem esett. A jövőben a nyári munkák komplexitására nagyobb gon­dot kell fordítani az üzemek­nek, hogy a talajművelés idő­ben, a tarlók kiszáradása előtt megtörténjen. Az őszi betakarítási munkák során nagy feladat előtt áll­nak az üzemek. A tsz-ekben és a Magyarnándori Állami Gazdaságban közel ezer hek­tár burgonyát kell betakaríta­ni, a korábbi éveknél maga­sabb hozammal. A 360 hektár cukorrépa betakarítását is szeptemberben- kell megkez­deni. Az esetleges kedvezőtlen időjárás esetén a részes sze­dés lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. A 130 hektár dohány betakarítása jó ütemben halad, kedvező terméskilátásokkal. Az 1500 hektár siló betakarítása el­kezdődött és a hónap végére befejeződik. A kukorica beta­karítása 2400 hektáron fel­adat, amelynek kezdése a oe- éréstől függ. A közel 300 hek­táron termelt zöldség betaka­rítása folyamatos, szeptember­ben zömmel befejeződik. Az őszi búzavetést az állami és a szövetkezeti gazdaságban 6100 hektáron kell elvégezni. A ho­zamok növelésére és a minő­ség javítására a technológiai fegyelmet szigorúan be -cell tartani az üzemekben. Célsze­rű a szerves trágyázás és a műtrágyázás fokozása, az arányok javítása. Kívánatos a talajaink savanyú kémhatásá­nak csökkentése érdekében nagyobb területen meszezést végezni. Az őszi mélyszántás minden üzemben a legfonto­sabb feladatok közé tartozik, és ezt csak jól szervezett munkával lehet elvégezni. Tíz százalékkai több a tej Az állattenyésztés létszáma örvendetesen növekedett. Je­lenleg a tsz-eknél 9600 szarvasmarha, 15 300 juh, 9200 sertés és 66 000 baromfi takar­mányozásáról kell gondoskod­ni. Az eddigi betakarítási eredmények mutatják, hogy a szükséges mennyiség ugyan biztosított, de összetételében vannak gondok. Az elfogad­ható takarmányhelyzeten belül a drégelypalánki, a magyar­nándori és a szügyi tsz-ben problémák jelentkeznek. A tejtermelésben 10 százalékkal meghaladta az elmúlt év ha­sonló időszakát. Az egy tehén­re jutó. tejtermelés a 8 hónap alatt Magyarnándorban 3000, Cserhátsurányban és Bercelen 2400 liter körül alakult, míg Szügyben csak 1750 liter. Vá­gómarhából, vágósertésből és vágóbaromfiból kedvezően alakult az értékesítés. A vá- gójuh értékesítésében Drégely- palánk, Szanda és Szügy le­maradtak. A gyapjútermelés is fejlődött. Míg tavaly 3.93 kilogramm volt, most 4,05 ki­logramm az egy juhra jutó nyírósúly. A járási hivatal elnöke a gazdálkodás eredményeit is áttekintette. A növénytermesz­tés árbevétele több a terve­zettnél, a búza 3 és a bogyós 1,5 millió forint többletbevé­telt hozott. Az állattenyésztés várhatóan ugyancsak többlet- bevétellel szerepel. A kiegé­szítő tevékenység bevételei csökkenést jeleznek, amelynek megszüntetése érdekében a vezetőknek sürgős erőfeszíté­seket kell tenni. A szigorúbb közgazdasági környezetben, szigorúbb pénzügyi gazdálko­dásra van szükség. Építési beruházásra 41 mil­lió forintot szántak az idén az üzemek. E területen jelen­tős a lemaradás. A drégelypa­lánki feldolgozóüzem és a szügyi tsz beruházási munkáit kell különösképpen gyorsítani. Gépberuházásra 53 millió fo­rintot terveztek az üzemek, ezt várhatóan teljesítik. A személyzeti munka azok­ban az üzemekben megfelelő, ahol függetlenített a személy­zeti vezető. A kapcsolt mun­kakörben dolgozó személyzeti­sek tevékenysége javításra szorul. Az egyoldalú minősíté­seket meg kell szüntetni, az üzem és a dolgozók érdekében. Mind a vezetők, mind a fizi­kai dolgozók továbbképzésére nagyobb gondot kell fordítani. Kevés a szakember A vezetés színvonala továb­bi javítása érdekében növelni kell a felsőfokú végzettségű szakemberek számát, főleg az állattenyésztőkét,'' kertésze«ét, vetőmagtermesztőkét, energeti­kusokét, beruházókét. A szak­emberek politikai továbbkép­zésére is nagyobb gondot kell fordítani. A számviteli appará­tus erősítése továbbra is sür­gős feladat. A munkavédelem helyzete romlott az üzemekben. Főleg Bercelen, Érsekvadkerten és Magyarnándorban emelkedett a balesetek száma. Csillik József a balassagyarmati járási, hivatal osztályvezetője Magas szakmai követelményeknek tesz eleget Palhuber László a FŰTÖBER nagybátonyi gyárában, ahol a hegesz­tési feladatokat technikusi képesítéssel látja el. 1970-ben végzett a salgótarjáni gépipari és gépgyártástechnológiai szakközépiskolában, azóta dolgozik mostani munkahelyén. Középiskolában szerzett elméleti és gyakorlati ismereteit minőségi munkájában kamatoztatja. Képünkön: korszerű hcgesztőberendezésscl 1200 literes melegvíz-tartályt készít. — kj — Termelés és export Az MSZMP KB 1977. októberi határozata ismételten felhívta a figyelmet a termelési szerkezet korszerűsítésére és a gazdaságtalan export visszaszorítására. A kormány, az illetékes minisztériumok intézkedési terveket dolgoztak ki a határozat végrehajtására- Korai lenne ezeket értékelni, mert az ilyen feladatokat nem lehet kampányszerűen meg­oldani. Arra a kérdésre kell választ keresni, kialakult-e már olyan módszer, követelményrendszer, amellyel a ter­mékek gazdaságossági sorrendjét megnyugtatóan meg lehet határozni, létrejött-e olyan érdekeltségi és ösztönzési rend­szer, amely a vállalatokat a gazdaságtalan exporttermelés megszüntetésére készteti ? Hazánkban az 1950-es évek derekától végeznek gazda­ságossági számításokat. Sok fajta gazdaságossági mutatót dolgoztak már ki és használnak, de nincs oJyan, amely a termékszintű gazdaságosság megbízható mérésére és válla­latok közötti összehasonlítására alkalmas- Az export gazda­ságosságára — az adott keretek között — szinte tetszés szerinti sorrend állítható fel, mert a vállalatoknak az ál­talános költségeik felosztásában nagy szabadságuk van. Ez óhatatlanul felveti annak lehetőségét, hogy a vállalatok konzerválják a gyártmányszerkezetet, megvédjék egyes ter­mékeik „gazdaságosságát”. A vállalatok, legfontosabb gazdasági mutatója a jöve­delmezőség- Ha az adott termék- és exportszerkezet nyere­séget biztosít, nem fűződik különösebb érdek a kevésbé jól fizető, vagy gazdaságilag előállítható termékek felkutatá­sára, még kevésbé gyártásuk megszüntetésére. Több okból sem. Amíg az eladók piaca érvényesül a népgazdaságban, addig majd minden iránt van és lesz kereslet. A gazdaság­talan termelés megszüntetése ellen gyakori érv a vállala­tok „ellátási felelőssége”. A gazdaságtalanul gyártott cik­kekre is van belföldi szükséglet, az ilyen termékeket a ha­zai gyártás megszűnését követően importálni kellene. Igen ám, de ehhez devizára van szükség, s emellett zökkenő- mentesen kell átállni az importra- Egyik sem egyszerű. Közismert, hogy időben mindig van különbség a gyártás megszüntetése és az import közölt és ez gyakran átmeneli áruhiányt okoz, ami jó érvnek tűnhet a meglevő termelési szerkezet védelmében. De az sem kétséges, hogy adott kül­gazdasági egyensúlyi helyzetünkben a pótlólagos import nagy teher. A gazdaságtalan termelés és export megszüntetése, ál­talában a termékszerkezet módosítása bizonyos beruházáso­kat is igényel. A vállalatok a beruházási piac feszítettsége mellett erőforrásaikat inkább a látványosabb fejlesztési cé­lokra használják fel és az előbbire kevesebbet áldoznak. A gazdaságtalan export visszaszorítását — akarva-aka- ratlanui — az export ösztönzése, az állami visszatérítés is akadályozza, lassítja. Ezért a jövőben a gazdaságirányítás­nak arra kell törekednie, hogy a szakágazati állami visz- szatérítés ne nyújtson ösztönzést a gazdaságtalan export­nak­A legkirívóbb gazdaságtalanság esetén nem szabad visz- szariadni az exporttilalomtól sem. Erre azonban csak ak­kor van mód, ha a visszaszorítással új exportlehetőségek is keletkeznek. A gazdaságtalan export visszaszorításáról különböző fórumokon sokat beszélnek, de a tettek még váratnak ma­gukra. Kétségtelen, hogy ez a feladat nem oldható meg egyik évről a másikra, de az is igaz: nem lehet csupán várni az abszolút megbízható mérési módszer kidolgozására — ennek az új árrendszer is feltétele —, s addig minden maradjon a régiben. * W. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom