Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
Országos vidéhi bemutató Rétságon Szécsényben: Rómeó és Júlia Megyénknek a Népszínház jóvoltából az új színházi évadban is jutott egy országos bemutató- A rétsági Asztalos János Művelődési Központban hétfőn mutatták be Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiáját, amellyel voltaképpen elkezdődött az országjáró színház és Nógrád megye 1978—79-es színházi szezonja. A közel háromhónapos nyári szünet után felcsigázott érdeklődéssel tekintettünk a bemutató elé. De nem csupán a korábbi időszak színpadi élményhiánya miatt, hanem azért is. mert az év első felében javarészt igényesen kimunkált, ötletesen, színvonalasan, ambiciózusan színpadra állított daraboknak tapsolhattunk a népszínházi előadások nézőterén. Várakozásunkban ezúttal sem csalatkoztunk. Ruszt József páratlanul gazdag fantáziával, elragadó leleményességgel, roppant friss szellemmel, magával ragadó lendülettel ültette napjaink színpadára az ifjú Shakespeare írói remeklését. Gyökeresen szakít a hagyományos Shakespeare- adaptációkkal, új fényben ra- gyogtatja fel az Erzsébet-ko- ri angol színház géniuszát. Az ő Rómeó és Júliája nem rettenetbe és komorságba merevedett, jajveszékelő, sikoltó tragédia, hanem mélységesen emberi, természetes lefolyású, érzelmileg váltakozó, szabad áramlású játék. A kétrészes előadás első részében szinte nvoma sincs a tragédiának. Az az érzésünk, hogy vígjátékot látunk. Fürge lábú ifjak ugrándoznak a díszletfalak között, a vérbő dajka évődik kisasszonyával, egy madárijesztő kinézetű részeges szolga mormog, totyog a színpadon. Ruszt szándékosan húzza vastagabbra a humoros szövegrészeket, mert tudja, hogy a vidámság, a humor — különösen a Rómeó és Júliában — nem idegen a shakes- peare-i tragédiák egy részétől; mert ezzel is erőteljesebbé kívánja tenni a kiáltó ellentmondást a békés élet és a már oktalanná silányodott gyűlölködés között. Remekebbnél remekebb jelenetek végeérhetetlen sorozata ez az előadás. Középkori freskókra emlékeztető színpompás tablóval kezdődik a játék, majd a festői állókép hirtelen mozgásba lendül, életre kel a veronai tér, a hírhedt családok híres szerelmeseinek története. Felejthetetlen az első részt lezáró es- ketési jelenet, A sorsdöntő szertartás után a tizennégy éves Júlia és az alig idősebb Rómeó olyan pajkos, öröm„De csitt, mi fény tör át az egyik szép teli kergetőzésbe kezd, mintha nem is az imént pecsételődött volna meg sorsuk — mint a mai, fogócskát játszó tinédzserek. Ruszt József — ezt kívántuk a jelenet felidézésével érzékeltetni — a Rómeó és Júliát megfosztja mindazoktól a még a klasz- szicizmus idejében rátapadt sablonoktól, a régi ízlés makacsul ráragasztotta sallangoktól, harms előítéletté vált téves nézetektől, amelyek a legutóbbi időkben is hatottak színházművészetünkben. Nem állhatjuk, hogy ne utaljunk a rendezés nagyszerűségét bizonyítandó, még egy jelenetre: a szerelmesek nászéjszakájára. Egymásra találásukat már a gyűlölet, a tiltás és a félelem árnyékolja; ennek megfelelő a kidolgozása. Az első és utolsó ölelés mindent és teljesen birtokolni akaró tudata szorítja, olvasztja magába a másikat, forrósítja fel a levegőt. Sezt a mindent feledő pillanatot ugrasztja meg a dajka figyelmeztető szava, s alakítja át filmszerű, lassított, óvatos, riadtan figyelő mozgássá. Akaratlanul is Zeffirelli kitűnő filmje jut az emlékezetünkbe; ott érezhettük ennyire túlfű- töttnek, hitelesen megkapónak a nászjelenetet. Kosztolányi Dezső tanúsága szerint a tízes évek végén Bajor Gizi és Beregi Oszkár tündökölt a címszerepekben. A Népszínház produkciójában két fiatal színész kísérli meg elhitetni velünk a veronai szerelmesek tragédiáját: Pelsőczy László és Papadimitriu Athi- na. Erőfeszítéseiket egyelőre kevés siker koronázza. Nem mintha Papadimitriu Athina erőtlenül játszaná a vihán- coló gyereklányt, a férjét féltő asszonyt, nem mintha Pelablakon?... Rómeó és Júlia jelenete sőczy László enervált lenne a gyűlöletben, a fullasztó szerelemben. Azért, mert nem tudják a teljes embert megjeleníteni. Sok-sok szín, ami Rómeóban és Júliában benne van, hiányzik az alakításokból, Ugyanakkor — teljesítményük egészét összegezve — híján vannak a meggyőző erővel is. A néző csupán azért hiszi el, hogy szerelmük miatt meg keli halniuk, mert tudja, hogy Shakespeare így írta meg. Színházi élményünket végső soron némiképp az ő halványabb (vagy talán a feladatra még kiforratlan?) alakításuk felhőzi be. Nehezen birkóznak meg a fenséges blank verse-zel is. A népes szereplő gárda többsége jól oldja meg rászabott feladatát. Kidolgozott, átgondolt játékával kiemelkedik a Mercutiót alakító Eszes Sándor, a Lőrinc barátot játszó Siménfalvy Lajos, a dajkát és Benvoliót megformáló Váradi Vali és Kőhalmi Attila. Gombár Judit egyszerű fehér vászonból, deszkákból épített díszletei, a ma divatjával megtermékenyített korhű jelmezei tolakodás nélkül, hasznosan szolgálják a modern felfogású, mához szóló előadást. ★ Az országos vidéki bemutató kapcsán végezetül egy — finoman fogalmazva — sajnálatos dolgot kell megemlítenünk: a megyei szervek nem tartották érdemesnek megtekintésre az előadást, egyetlen képviselőjüket sem küldték el Rétságra. Ezzel a távolmaradással aligha használtak a megye és a Népszínház közötti kapcsolatnak. Sulyok László klubok, szakkörök, művészeti csoportok, tanfolyamok Rövid nyári szünet után szeptembertől ismét pezsgő az élet a szécsényi járási művelődési központbar. Balogh Ferenc, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a hónap első felében újjászervezték a klubokat, szakköröket, művészeti csoportokat. Az elképzeléseik között több tanfolyam beindítása is szerepel. Évek óta jól működik a nyugdíjasok klubja, mely színes, változatos programot biztosít a tagság részére. Sok magányos nőnek és férfinak ez jelenti a társaséletet. Kéthetenként 50—60 embernek ad szórakozási, művelődési lehetőséget. Egy éve közösen a HNF községi bizottságával megszervezték a kismamák klubját, amely rövid idő alatt népszerű lett zécsényben. A nőpolitikái, társadalompolitikai kérdések mellett, a gyermeknevelésről beszélgetnek a résztvevők. Az újjászervezett klub a hónap második felében Gyetvai Istvánná vezetésével ismét megkezdi működését. Nem nagy múlttal rendelkezik a szocialista brigádtagok klubja. Az idén szeretnék szervezettebbé, folyamatosabbá tenni az összejöveteleket. Ez év tavaszán kettős céllal alakult meg a TIT- klub. Egyrészt önképzési lehetőséget biztosít a nagyközség értelmiségi dolgozóinak, másrészt jobban bekapcsolja ezeket az embereket az ismeretterjesztő munkába. Eddig zömével pedagógusokat tömörítő klubban ősztől nagyobb mértékben szeretnénk bevonni a műszaki, agrár-, egészségügyi. értelmiségi dolgozókat. Az általános iskola nevelési célkitűzéseit szervesen kiegészítették a nyolcadik osztályosok klubjának foglalkozásai. A két általános iskola -utolsó évesei közül sokan jelentkeztek az újjászervezett klubba. Hasonló érdeklődés nyilvánul meg a pajtás klub iránt. A fotószakkör célja a nagv- község eseményeinek megörökítése. A fiatalokkal megismertetni a fényképezés, előhívás és másolás technikáját. A modellező-szakkör az MHSZ-szervezettel közösen működik. Az idén sikerült előbbre lépni az amatőr képzőművész kör munkájában, ősztől újjászervezve, csoport formájában, szervezettebb keretek között dolgozhatnak a nagyközség amatőr képzőművészei. ' bélyeggyűjtők, kertbarátok és a hímzőszakkör az elmúlt évhez hasonló formában fog működni. A fiatalok kérésére a művelődési központban megszerveznék a csillagász-szakkört. Az öntevékeny művészeti csoportok közül a két működő tánccsoport mellé egy gyermekcsoportot is szerveznek. A nyári szünet után megkezdte próbáit az Erkel Ferenc vegyeskórus. Az elmúlt hónapokban fúvószenekar alakult, amely augusztus 20-án mutatkozott be a nagyközség lakossága előtt. Most van alakulóban az irodalmi színpad és színjátszó csoport. Az új évadban több tanfolyamot indítanak Szécsénv- ben. így magánvizsgára előkészítőt az általános iskola nyolcadik osztályos anyagából. Német nyelvtanfolyamot a 8—9 éves gyermekek részére. A zenét tanulni vágyók zongora- és fúvósszakra jelentkezhetnek. Sz. F, } Rimóci ballada Két elhatározás Az NSZK televíziójában az elmúlt év tavaszán mutatták be Egy egészen mindennapi élet címmel Gyöngyös- sy Imre és Kabay Barna dokumentum-játékfilmjét, a Két elhatározást. A magyar— NSZK koprodukcióban forgatott filmnek óriási sikere volt, majd bemutatták Pesaróban is, a XIII. nemzetközi film- fesztiválon, amelynek kritikusai elragadtatott hangon méltatták a rendezők és az alkotás művészi kvalitásait. Jellemző fogadtatására, hogy ezen az olaszországi fesztiválon, ahol egyébként nem osztanak díjakat, a jelenlevők titkos szavazataival elnyerte az ENSZ védnökségével működő, s a gyermekek és az ifjúság nevelését támogatni hivatott kulturális-filmes világszervezet, az UNICEF ajánlóoklevelét, ami annyit jelent, hogy a filmet a világ összes oktatási-kulturális in- Kántor Veronika, a világsikerű film 74 éves szereplője, tézményének és filmklubjának bemutatásra javasolják, ban élő fiához. A két elhatá- ja be a megyei moziüzemi A film Kiss Istvánná, ri- rozás az élet, az emberség, vállalat, sorrendben; Nagylómóci parasztasszony életéről, az anyai akarat filmje. A ri- con, Karancslapujtőn, Nagysorsáról, s két nagy elhatá- móci öregasszonyról szóló bátonyban, Balassagyarmaton, rozásáról szól; megművelni a filmet szeptember 21-től 27- Pásztón, Kisterenyén és Szószólót és ellátogatni London- ig külön előadásokon mutat- csényben. Bárány Tamás: 9. r Az ügyvéd tovább kérdez. — Mikor halt meg a bátyja? — Ezernyolcszázötvennégy- ben, kérem. Az ügyvéd elnéző mosoly- lyal javítja ki az évszámot. — Ezerkilencszázötvennégy- ben! . . . — Ugyan már! — ránt a vállán sértetten a nagymami. — Hát nem vagyok teljesen szenilis, aki száz évet csak úgy eltéveszt! Nyolcszázötven- négyben, ha mondom! Az ügyvéd leveszi szemüvegét, megtörli, hirtelen bepárásodott a nagy izgalmában. Óvatosan kezdi. — Egyszóval ... ne tessék felizgatni magát, kedves néni kérem ... De mégis, nem tetszene megmagyarázni, hogyan értsem, amit mondani tetszett? — A nyolcszázötvennégyet? — Azt — leheli elhalón az ügyvéd. — Hát kérem, hosszú sora van annak . . . — Talán tessék részletezni.. A nagymama egy cseppet töpreng. — Először, ugye, az, hogy szegény, boldogult édesapám igen fiatalon nősült, még húszéves sem volt egészen . . . Huszonegy éves korára aztán megszületett a bátyám, aki szegényke, gyönge, betegeskedő kisfiú volt, és még egyéves születésnapja előtt meghalt . . . Az ügyvéd felsóhajt, a nagymama folytatja. — Ez történt, mondom nyolcszázötvennégyben. Szegény jó öregemet, aki pedig kisdobos is volt negyvennyolcban, úgy megviselte ez a bánat, meg hozzá nemsokára az első felesége halála, hogy negy4 NÖGRÁD - 1978. szeptember 20., szerda venöt évig nem is nősült meg újra . . . Kilencvennyolcban vette el aztán az édesanyámat, hatvanöt esztendős korában. Híres, szép esküvőjük volt, mesélte mindig anyám: évekig emlegették a Krisztinavárosban. Még a régi bajtársak is mind kivonultak, tessék elképzelni, már, akik éltek még akkor közülük, az öreg negyvennyolcas had- astyánok, aztán volt ám lakodalom, dínom-dánom . . . No, és esztendőre született Aranka néném, kilencszázban meg én. Tavaly töltöttem be éppen a hetvenötöt . . . — Gratulálok — hajol meg ültében az ügyvéd; arcán a nagy idők tanújának kijáró áhítat borong. S szeretné megcsípni magát: ébren van-e nemcsak álmodja az egészet-.. Ilyen fantasztikus testvéri kapcsolatról egész praxisában nem hallott, pedig megért néhány cifra ügyet ... A néni még él, korához képest elég fiatal, szemlátomást kitűnően tartja magát — az egyetlen bátyja meg előbb halt meg, mint Vörösmarty Mihály . Uram-istenem! — Értem — bólogat gépiesen. — Több rokon ezek szerint nincs? — Dehogyis nincs! — Int türelmetlenül a nagymama. — Hát Aranka! Az ügyvéd feláll, s nagymama elé lép, mélyen meghajol, s kezét nyújtja. — Fogadja őszinte részvétemet, Stolcz néni. A kedves nővére három hete megboldogult . . , A nagymama rámered. — Drága Arankám! — sír fel aztán. — Éreztem én! Mennyit gondoltam rád mostanában! — A szemét törli. — De hát hogyan, ügyvéd úr? Miben? Nem is tudtuk, hogy szegénykém beteg volt . . . Az ügyvéd sóhajt. — Hirtelen halál . . . Szív- szélhűdés. — És a temetés? — kérdi a nagymama szipogva. — A községi tanács temet- tette Balatonbogárdon. — De, hát legalább értesítettek volna! ... — zokog fel vádlón a nagymama. — Nem is tudták, hogy vannak rokonai — menti a hatóságot az ügyvéd. — Ez csak a végrendelet felbontása után derült ki . . . A család összenéz. Az arcok meglepetést tükröznek, s még inkább elnéző kis mosolyokat igyekeznek titkolni. — Fim — hajol előre a ház ura, s ha arca nem is, hangja enyhe kis gúnyról árulkodik. — Aztán miről végrendelkezett szegény öreglány? A szatyrairól meg a kötényeiről? Az ügyvéd körülnéz, szinte egyenként vesz szemügyre minden arcot. — Csakugyan nem tetszenek tudni? — kérdi hitetlenül. — De mit? — kérdi vissza a mama nyomottan. — Hát a ház, amiben lakott, az övé volt! A papa rámered. — Az a gyönyörű, háromszobás villa Balatonbogárdon?! — Az, az! — bólogat buzgón a jogi ember. — Mi mindig azt hittük, szegény Arankám csak bérli — rázza fejét értetlenül a nagymami. — Hiszen mindig így mondta! Az ügyvéd elmosolyodik. — Igen, erről is megemlékezik a végrendeletében, csak mi nem nagyon akartuk hinni. .. Azt írta, világéletében titkolta a házát, hogy senki ne várja a halálát... — A nemes lélek! — sír fel megint a nagymami. — Erről rád ismerek, drága Arankám! Az ügyvéd köszörül a torkán; igyekszik visszaevezni a családi gyászból, a hivatalos vizekre. — Nos, a végrendelet felbontásakor kitűnt, hogy a megboldogult végső akaratából minden ingó és ingatlan vagyonát Ispánki Károly budapesti lakos és neje, Ispánki Károlyné örökli. — A mama elé lép, meghajol. — őszinte részvétem, asszonyom... és egyben őszintén gratulálok! — A ház ura elé lép. — Részvét és gratuláció! — A nagymaminak kezet csókol. — Mélységesen átérzett részvétem, drága néni kérem! — Köszönjük szépen — szipog a nagymama. A vendég felveszi táskáját, az iratot gondosan kétrét hajtja, s belesüllyeszti. — Én akkor nem is zavarnám tovább a meghitt családi együttest, pusztán a megrendítő hírrel ugrottam fel, hogy legelsőnek gratulálhassak, és kérem a lesújtott örökösöket: pénteken öt és hét között szíveskedjenek felkeresni irodámban — s egy névjegyet nyújt át —, hogy az ügy részleteit és a lebonyolítás mikéntjét megbeszélhessük! — Még egyszer meghajol és sugárzó mosollyal mondja: — Tehát a holnaputáni viszontlátásra! — Viszontlátásra — motyogja a szóáradattól, no meg a hagy hírtől eltikkadt család. Az ügyvéd az ajtóig megy ott még megfordul, megint meghajol. — És elnézést a kései zavarásért! No, végre kint van. Jani kikíséri, s mire visszajön a nagymami már a kredencnél áll (ez is az apósa műve; készült 1906. karácsonyára), és egyik fiókjából egy fényképet húz elő, pityeregve. A nagyított amatőrkép egy nem éppen új, de jó karban tartott villát ábrázol; előtte, fekete ruhában, egy idős néni. A nagymama felzokog. — Nézzétek a drágámat! A képet hosszan nézi a mama, majd odanyújtja a ház urának, ő is szemléli darab ideig, aztán Jani nyúl érte. De Magdi kiveszi a kezéből, maga elé tartja. — Milyen aranyos a néni! — mondja meghatva. Aztán Janihoz dől, s ezt már csak neki súgja: — De a kégli se utolsó! (Folytatjuk)
