Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
Felcsillant a reménysugár Kösmüvelődég a kábelgyárban Ä salgótarjáni nemzetközi muvéaztefep helyi résztvevője Szujó Zoltán A hetvenes évek elején érőmmel adtunk publicitást egy hírnek: a balassagyarmati kábelgyárban — megyénk üzemeinek sorában az elsők között — alkalmazásba vettek egy főhivatású népművelőt. Akkoriban riport is készült a munkájáról. Körülbelül egy évvel később azonban gyermekgondozási segélyre ment. A gyár vezetősége különböző úton-módon kísérletezett a helyettesítésével, de eredménytelenül: az üzemi közművelődési tevékenységet nem sikerült szinten tartani, a tevékenység ugyanolyan szűk keretek közé szorult vissza, mint a népművelő munkába állása előtt volt. * Több esztendő telt el az útkereséssel, törtéhetét szükségtelen lenne újra elismételnünk. Most ugyanis más a lényeg; úgy látszik, végre sikerült olyan személyt megbízni az üzemi közművelődés szervezésével, aki alkalmas rá, koncepcióval, elképzeléssel, helyismerettel és egyéb más, szükséges tulajdonsággal rendelkezik. Üjra kiállításokról, szakkörökről, nyelvtanfolyamokról hallhatunk, falragaszokon olvashatunk a kábelgyárban. Pap Tamásné húsz-egyné- hány éves fiatalasszony, két kisfiú édesanyja. Tavaly ősztől az üzem népművelőkönyvtárosa. Korábban adminisztrátorként dolgozott itt néhány hónapot. Vibráló, színes, energikus egyéniség. A klubban a napokban bontották le Farkas András helyi festőművész kiállítását, a tárlat ideje alatt művész-közönség találkozót szerveztek, mint elmondták, emlékezetes sikerrel, s a népművelő még e jól végzett munka örömét érzi. — Egy hónapig láthatták dolgozóink a festményeket — mondja Pap Tamásné. — Azt hiszem, nagyon sok embernek megnyerték a tetszését. Saj- pos, a megnyitóra kevés mun- káserriber jött el, pedig délutáni műszakváltás idejére tettük. Talán a nyár a ludas benne. Az eper- és a málnaszedés szezonja volt, rengeteg a bejáró dolgozónk, aki érdekelt benne, siettek haza az emberek. Később a találkozónk már lényeges jobban sikerült, legalább ötvenen vettek részt rajta, kötetlen, jó hangulatban. Egy történetet azóta is gyakran emlegetnek a kollégáim. Az egyik férfi, a csarnokból, középtájon ült és sehogyan sem látta az előadót. akárhogyan ágaskodott. Aztán fogta a székét, és oldalt az első sor mellé vitte. A találkozó után alig győzött áradozni: gyerekkoromtól ismerem Farkas Bandi bácsit, ennek úgy örülök, lelkendezett mindenkinek. A népművelő munkáját elsősorban a politikai, tömegmozgalmi vezetés és az év elején létrehozott öttagú művelődési bizottság segíti. Közösen dolgozzák ki a munkatervet, az elérendő művelődési célokat, szervezik a programokat, a közönséget. De a munka oroszlánrésze természetesen a népművelőé, aki maga is gyakran vesz részt szocialista brigádgyűléseken, beszélget, kérdez, vitatkozik emberekkel, hogy minél inkább olyan közművelődési programot tudjanak összeállítani, amelyik kelendő is, élményt nyújt, szemléletet, ízlést formál, további érdeklődésre serkent A kábelgyárban nemcsak a könyvtár (szépirodalmi és műszaki) üzemel rendszeresen, hanem az ifjúsági klub, az irodalmi színpad, továbbá rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, fórumok, kiállítások, sportversenyek. Széleskörűen, valódi jeletése szerint értelmezik és ennek megfelelően igyekeznek megvalósítani a közművelődési tevékenységet. A rendezvények és látogatóik számának növekedése fejlődésről tanúskodik. Bizonyára így van ez a tartalommal, a résztvevőkre gyakorolt hatással is. — Elég nehéz nálunk megmozgatni az embereket, de hellyel-közzel sikerül, ezért növekvő a statisztikánk. Természetesen munkánk nem lehet öncélú, bevallom, hatni akarunk az emberekre. S apránként gyarapodnak sikereink. Említhetném újra a kiállítást, könyvtárosi tapasztalatomból, hogy egyre többen fogadják el az olvasók közül könyvajánlataimat, észrevételeimet. Tennivalónk viszont még jócskán akad, nem kell attól tartanunk, hogy mi, akik közművelődéssel foglalkozunk, hamarosan munka nélkül maradunk — jegyzi meg humorosan. Most éppen egy nagyszabásúnak ígérkező szellemi vetélkedőt készítenek elő. Központi témája: a KMP és más politikai évforduló. A vetélkedőt több lépcsőben, a kábelművek valamennyi gyárában lebonyolítják, s döntőjét, minthogy az ötlet innen származik, Balassagyarmaton szeretnék megtartani. Ez az elképzelés, részletes kidolgozása a közeljövőre vár. Nyilván, ehhez segítséget adnak a város népművelési szakemberei is, akiknek nagy gyakorlatuk van már a vetélkedők lebonyolításában, s akikkel jó a kábelgyáriak kapcsolata. ★ Hosszú évek után tehát újra felcsillant a reménysugár; s talán nem elhamarkodottan véljük, a kábelgyárban ismét jó színvonalú tartalmas, számos üzem számára példát mutató lesz a közművelődés. Sulyok László * Mai tévéajánlafuMk 20.28: Negyedik forduló. A legtöbb ember életében fontos szerepet játszanak a felvételi vizsgák. Végigkísérik életét a felvételre várások izgalmai, akár az óvodai, akár egyetemi, főiskolai, akár munkahelyi felvétel van soron. Egy, látszólag kis csoportot érintő felvételi vizsgáról lesz szó Keller Zsuzsa novellájából készült tévéjátékban, amelyet Felvidéki Judit és Schulze Éva alkalmazott televízióra: a Színház- és Film- művészeti Főiskola felvételijéről. Itt három fordulóban zajlanak a vizsgák: az első kettő hasonló az egyetemi felvételihez. A harmadik forduló azonban különleges. Egy háromperces kisfilmet kell elkészíteniük a felvételizőknek, akik hatan-hatan csoportot alkotnak. Hőseink,' hatan, felvételi eredményükre várva gyűlnek össze, vidám lakásszentelőre. Kettejüknek zsebében már ott az aznap érkezett levél: felvették őket. Ki hogyan viseli el, fogadja a sikert vagy a kudarcot — erről szól a fiatal tévérendező, Felvidéki Judit első tévéjátéka. A szereplők — stílszerűen — mind főiskolások. Kart! András: CSODÁK A SZÍNHÁZBAN (2.) 1 Olykor még színházi belső emberek sem sejtik, hogy X- nek, vagy Y-nak, vagy éppen lezser, bohém Z-nek micsoda hajnalokba nyúló szenvedést agygörcsöt, idegbajt jelent, míg megbirkózik a maga tíz, húsz, esetleg harminc gépelt oldalnyi szövegével. Es tanulása, a tanultak megőrzése ezzel még csak épp, hogy elkezdődött. Mert aztán nemcsak mindezt kell fejben tartania. Ismernie kell a színen vele együttlevők mondókáját, részint azért, hogy elkapja a végszót, no meg játszania kell akkor is, ha épp „nincs nála a labda”. És minden mozdulatot is rögzítenie kell a koponyájában, a zsigereiben. Es halálosan fontos, hogy „tudja” maga körül az egész színpadot, a díszleteket, a kellékeket, azt is, hogyan fekszik a kagyló a telefonkészüléken olt. a sarokban, hogy mikor hátrálva odamegy, ne a levegőt markolássza, röhögtető bör- leszkbe csapva át ezzel a pi- rinyó hibával a feszült drámai jelenetet. A színész a színházon kívül is színész, akarva-akaratlan. Tanul, magol, emléknyomatokat rögzít, dolgoztatja az agyát. Egy nett öregúr peckes járását „lopja le” a Dohány utcában, egy részeg csupaszív vigyorát tárolja a Kulacs étteremből, ugyanott még a fizetőpincér kényszeredett de- rékhajlítását, nyilván kevés volt a borravaló. Meg, hogy a Híradó mozi előtt milyen kedves-hetykén viseli véget nem érő hajzatát az a tinédzser, ez a pimasz fejtartás — isteni! Ezért aztán hiába istenáldotta talentum Szórády Béla. Daliás termet, kitűnő megjelenés, varázsos orgánum, mindent kifejező arcjáték, elsőrendű színpadi mozgás, sokoldalú szakmai tudás, intelligencia, biztos ösztön — a le- geslegnagyobbak közé nem emelkedhet föl mégsem. Mert nehezen tanul. Es amit nagy keservesen megtanul, azt könnyen elfelejti. Még kezdő korában, még nyúlfarknyi szerepet is napokig magolt, hogy tökéletesen úr legyen fölötte, hiszen a szereptudás az alap, anélkül nincs művészi munka. És most, pályája népszerűsége magaslatán, még jóval innen az ötvenen, napról napra rosszabbul fog az agya. Le kell mondania legszebb szerepálmairól, mert retteg, hogy cserben hagyja az emlékezete a nyílt színen. De még, ha nem is! Bizonytalan szövegtudással nincs hiteles játék, meggyőző, szuggesztív alakítás. Szórády főiskolás kora óta epekedett Versinyinért, és, amikor most megkapta, kétségbeesett, rémült ember lett, tudta ezt körülötte mindenki, színházban nincs titok. Vagy mégis van? Mi történhetett Szórádyval az elmúlt pár nap alatt? Hogyan lett belőle egy csapásra memóriabajnok? — „Hanem a likőr az pompás. Miből készítették?” Aztán Irina felé fordulva: — „Engedje meg, hogy én is visszajöhessek estére!” Versinyin elbűvölő, Versi- nyin magabiztos, Versinyin- nek nem lehet nemet mondani. Még néhány társalgási mondat, és vége a Három nővér első felvonásának. Az asztalfőn Galga, a főrendező, jegyzeteit fogja ösz4 NÓGRÁD — 1978. augusztus 4., péntek A salgótarjáni művésztelep helyi vendége idén Szujó Zoltán. A Békés megyei End- rődön született, 1944-ben. Nóg- rád megyébe 1968-ban költözött, több munkakörben dolgozott. Jelenleg a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának grafikusa és kiállításrendezője. A Fővárosi Tanács kereskedelmi osztályának kirakatrendező és reklám- grafikai szakiskoláját végezte el 1967-ben. A művészeti alapnak 1976-tól tagja. Az északmagyarországi képzőművészeti kiállításokon 1968-tól szerepel Miskolcon és Salgótarjánban, egyéni tárlata volt 1968-ban Salgótarjánban, 1974-ben ugyancsak itt, a Bolyai János Gimnázium iskolagalériájában, 1976-ban Bé- késc^bán, 1977-ben Debrecenben. — Emberek, emberi viszonyok, tulajdonságok érdekelnek — mondja. — Figyelem a helyszíneket. Ezek közül azokat választom ki, ahol az emberi helyzetek legjobban mérhetők. — Például? — Például, szerintem ilyen helyszín a piac, az utca, a kocsma. Ezeken a helyeken a néző számára sokszor furcsa helyzetek adódnak, amelyekből kiviláglanak az emberi szituációk. Szujó Zoltán illusztrációkat is készít. — Igen, szeretek illusztrációkat csinálni, irodalmi kötődésű vagyok. — Hogyan készülnek ezek az illusztrációk? — Egy-egy irodalmi műnek nem a cselekményét akarom lerajzolni, hanem annak koncepcióját szeretném tömöríteni egy munkában, egyetlen grafikai lapon. Ezekből néhányat kiállítottam a salgótarjáni Bolyai Gimnázium galériájában is. — Ezek a lapok is gyakran groteszk hatást keltenek. Miért? — Erre nem tudok ponto- san válaszolni. Inkább egy példát mondok. Nemrég csináltam egy sorozatot, amelyet asszociációs kísérletnek neveztem el magamban. Olvasmányaim közben felötlő gondolataimat vetettem papírra. — Vagyis, az első reflexiókat? . — Igen. És ezek néha groteszkek. Talán azért, mert az olvasmányaimat is szívesen választom az ilyen jellegű, vagy az ilyen elemeket is tartalmazó művekből. Egyébként, ennek a grafikai sorozatnak az Egy este barátaimmal címet adtam. — További tervek? — Most újra egy sorozatba fogtam bele. — Címe? — Még nincs. A sorozatot jellegzetes nógrádi emberekről csinálom. Még nem tudom, hány lapból áll majd. — Kik szerepelnek benne? — Lesznek benne újabb piaci rajzok, kofák és vásárlók. Cigány balladákat készítek, például szeretem Lakatos Menyhért Füstös képek című könyvét, ez is inspirál, és persze más figurák is. — Műfajai? — Sokat rajzolok, linót is metszek, de legjobban a rézkarcot szeretem, s újabban az alugráfiát. Jövőre End- rődön szeretnék egy kiállítást rendezni. Salgótarjánban lakom, van egy nyomtatóműhelyem egy pincében. ★ A salgótarjáni nemzetközi művésztelep kilenc vendége augusztus közepéig dolgozik a Bolyai János Gimnázium tantermeiben. Lakásuk a szomszédos kollégiumban van. Egyhónapos munkálkodásuk befejeztével — hagyományosan — kiállításon mutatják be itt készült műveiket. Tóth Elemér Vendégrendező volt Belgrádban Találkozás Zsurzs Évával A „Ki kicsoda” című életrajzi lexikon utolsó bekezdésében olvashatjuk: „Zsurzs Éva — tévérendező. A Csepel Vas- és Fémművek munkása. Pályáját üzemi színjátszóként kezdi. Később elvégzi a Színház- és Filmművészeti Főiskola stúdióját. 1957-től a tévé rendezője. Több nemzetközi tévéfesztiválon szerez munkáival díjat. Kossuth-dí- jas, Jászai-díjas, érdemes művész”. A Magyar Televízió nézői a legutóbbi időkben is rendszeresen láthatnak Zsurzs Éva rendezte tévéjátékokat. Ezek közé tartozik a Szabó Magda regényéből készült — a közelmúltban bemutatott —igen népszerű sorozat, az „Abigél” is. A nonstop dolgozó rendezőnővel a legújabb tévéjáték filmgyári felvételeinek szünetében sikerült'néhány mondatot váltanom. sze zavartan, krákog, szedelőzködik: — Most kicsit pihenünk — mondja, — ránk fér, szíves engedelmetekkel fél óra, hangsúlyozom, pont fél óra múlva folytatjuk. Egyébként ragyogóan megy, őszinte hálám, ma mindenki zseni, Bélu viszont egyenesen szuperzseni, gratulálok, izgatottan várom mutatványod folytatását a második felvonásban. Szórády Béla fukar kis mosollyal biccent, köszöni az elismerést, föláll, szereppéldányát hanyagul az asztalon hagyja, a szünetben sem fog belepillantani, minek? Elsőnek és egyedül sétál ki a próbateremből, senkire nem néz, nem gőgből, inkább szórakozottságból, ezt a válltartásával érzékelteti. Döbbent csendet hagy maga után. Pedig, akik ott ülnek, maguk is tudnak egyet és másta hatásos távozás, a jó „abgang” művészetéről. Gyorsan véget ért az ilyenkor szokásos séta az üzemrészekben, laboratóriumokban, a vendégek kötelességszerűen is. meg őszintén is megcsodálták a tágas, légkondicionált, patikatiszta csarnok szinte zajtalanul dolgozó ampullatöltő, szérumkeverő automatáit, a pirulapréseket, rámosolyogtak a fehér fityulás, fehér köpenyes lányokra az export- csomagolóban, aztán átvonultak a központi irodaépületbe. A tanácsterem előterébe. (Folytatjuk) — Akkoriban — azaz a magyar tévézés legelső hónapjaiban — még elég kevesen voltunk, mindenki mindennel kénytelen volt foglalkozni. Nekem is jutott rész a nemzetközi vásári tudósításoktól a szilveszteri kabarén át mindenből. A sokoldalú igénybevétel mindenesetre jót tett, s nem állt fenn annak a veszélye, ami manapság gyakran előfordul. Nevezetesen arról van szó, hogy fiatal rendezők gyakran idő előtt elkötelezik magukat egy olyan műfaj irányába, amely egyáltalán nem a képességeiknek legjobban megfelelő. Zsurzs Éva tehát széles skálán megpróbáltatott, miközben hamar látványos sikereket ért el. Az „Eppeios- akció” című produkciójával például Magyarországon Arany Nimfa-díjat szerzett, Monte-Carlóban pedig nagydíjat nyert vele. Nyilván ennek köszönhette, hogy a belgrádi televízió is meghívta a darab vendégrendezőjének. — Nagyon kevés drámát rendeztem, és ami talán sokaknak feltűnt: nő létemre alighanem én irányítottam a legtöbb lovas, katonás tévésorozat felvételeit. A halk szavú, nagy tekintélynek örvendő rendezőnő jelenleg a Magyar Televízió drámai főosztályának munkatársa. Arra a kérdésre, hogy mely alkotásaira emlékszik különösen szívesen, csak többszöri kérésre válaszolt. Az elmúlt tanévben több mint hatezer fiatal pedagógus kezdte meg hivatását az iskolákban, három bolgár egyetemen, hat főiskolán és tíz szakoktatási intézményben diplomát szerzett fiatalok. Jelenleg Bulgáriában ötévenként annyi új tanerőt képeznek ki, mint amennyi a felszabadulás előtt az országban összesen volt. Az oktatási színvonal emelése érdekében a korábban középiskolai szintű pedagógusoktatást mindenütt főiskolai szint váltja fel. Nemrég nyílt meg Blagoevgradban a szófiai tudományegyetem kihelyezett tagozata, amely főiskolai szintű képzést tesz lehetővé az ál— Nehéz választani. Az ppeios-akció, A fekte város, Felelet, az Othelló Gyulaházán, az Elektra, A kopányi aga testamentuma, mind-mind maradandó élményekkel gazdagítottak. De említhettem volna a legutóbbi rendezésemet, az Abigélt is. . — Zsurzs Éva a rendelkezésre álló színészek közül kikkel dolgozik különösen szívesén együtt? Nem könnyű bárkit is kiemelni. Ha mégis mondanom kell neveket, hát először Bessenyei Ferencet, Ruttkai Évát és Páger Antalt említeném. Sok fiatal neve is ide kívánkozik. Benkő Péter például „A kopányi aga testamentumában” mutatkozott be. Nagy Gábor még főiskolás volt, amikor meghívtam „A fekete város” egyik szerepére. Szerencsi Éva, Venczel Vera, Piros Ildikó és Kozák András is igen gyakran játszik az általam rendezett produkciókban. — Jelenleg min dolgoznak? — Mesterházi Lajos művéből készül társadalmi szatíra. „A zebegényiek”-ben egy nagy család történetével ismerkedhetünk majd meg, melyben a főbb szerepeket Páger Antal, Komlós Juci, Fónay Márta, Szemes Mari, Kozák András, Tahi József és lányom, Zsurzs Kati játszák. A felvételek és a szükséges munkálatok még ebben az évben befejeződnek. Jocha Károly talános iskolai és óvodai tanerők számára. 1978-ban az egyetemeken, tanárképző főiskolákon 900 általános iskolai pedagógusnak teszik lehetővé a hároméves levelező oktatás igénybevételét. Mivel az oktatás korszerűsítésével évről évre új tantárgyakkal gazdagodik a tanterv, gondoskodnak az oktatógárda ennek megfelelő továbbképzéséről is. Ezrek számára rendeznek hosszabb- rövidebb tanfolyamokat, szakköri foglalkozásokat. A nevelés tapasztalatainak kicserélésére is sokoldalúan van mód az ország háromszáz kísérleti iskolájában, illetve óvodájában. Bulgáriában Pedagógusképzés »
