Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
Haza akarok menni! SZOT gyermeküdülő. Szerteágazó pavilonrendszer, tágas belső terek, fedett folyosók és csaknem ötszáz kisebb- nagyobb gyerek ugrál, futká- rozik, labdázik, hintázik körben. Végeztünk az ebéddel, s a takarókért mentünk be a szobába, hogy egy kicsit leheve- redjünk, a fák alatt pihenőre, mikor szóltak a fiúk, hogy Jóska sír, haza akar menni- Éppen csak a forma kedvéért megkérdeztem, mi baja van. Hisz tudtam, azt mondja, ő nem így képzelte el a tábort, meg azt hitte, nem lesz ilyen rossz a szülei nélkül. Nézem a fiút, 12 éves, jól fejlett gyerek, nem röstelli a sírást, nem átallja kimutatni gyengeségét a többiek előtt. Megegyezünk, hogy írunk a szüleinek, jöjjenek el érte. Közben szólok titokban három gyereknek, hívják Jóskát kártyázni. Mihamar elmerül a játékban. Mire megunná, már ott áll mellette Karcsi, ő sakkozni hívja. Több gyereket megkérek, hogy barátkozzanak, beszélgessenek vele, hisz egyedül érzi magát. Uzsonna után, lent a parton Jóska már olyan virgonc, mintha sose akart volna hazamenni- Nem is volt komoly nála ez a kívánság, csak unatkozott, nem barátkoztak vele, hát hazakívánkozott. * Jóska élvezi, hogy a figyelem középpontjában van. Felemel egy tollteniszütőt, s fitymálva mondja, neki olasz gyártmányú van. Majd eldicsekszik a Zsigulijukkal, a kerékpárjával, sőt neki egy mopedje is van otthon, paprikából hatvanezret árulnak évente, és mihamar kiderül, ő sok mindennel bír, amire az itt levő gyerekek legtöbbje csak sóvárogva gondol. Igaz, vagy nem igaz egyre megy. Jóska az ellenkezőjét érte el, mini amit szeretett volna, nem lett aboszolut központja a társaságnak rozsonvi kiflik mellett Sütőszakmunkás Pasztán ' A hőmérő higanyszála kö- feel 40 Celsius-fokot mutat, mintha a legnagyobb kánikula közepén lennénk. A levegő nem mozdul, nyomasztó a hőség. A sarokban álló dagasztógép tetejét vastag liszt fátyolozza. Valamennyien fehér öltözékben, csapzott hajjal szorgoskodnak. Lisztet mér, tojást, tejport adagol Nagy János, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat pásztói szakmunkása. — Salgótarjánban tanultam a szakmát, s a helyi sütőüzemben dolgoztam, de ennek már két éve, azóta Pász- tón vagyok — tájékoztat. — Mi a teendője? — Van bőven. Jelenleg a ■üteményes részleg csoportve- zetőjeként dolgozom. Közben végzett a kakaós csiga anyag-előkészítésével, s már indul, hogy ellenőrizze a kemencében levő süteményt. Hosszú vékony, fanyelű vetőlapáttal emeli ki a mintát. — Jó! Lehet kiszedni — mondja, s a szép pirosra sült, illatos fonott kalácsot a tárolókocsira rakja, gondosan, hogy ne törődjön. Megteltek a polcok, a kocsit a raktárba gördíti, ahol friss kenyér illata csapja meg orrunkat. Katonásan sorakoznak a ládák, tele ropogós kenyérrel, s több fajta finom, ínyenceknek való süteménnyel. — Mennyi a napi teljesítmény? — Műszakonként 3300 darab sütemény. Mintegy 30 ezer embert látunk el, nem kis feladat. Főleg így, csökerttett létszámmal. Állandó munkaerő- hiánnyal küzd vállalatunk. Nem vonzódnak a fiatalok e pálya iránt — feleli. — Fizetése? — Június elsejétől megkaptam a tizennégy forintos órabért, amivel már elégedett vagyok. — Ez mi lesz? — mutatok az asztalon heverő masszára. — Pozsonyi kifli. A szünidőben itt dolgozó kislányok készítik, szeletelik, belerakják a tölteléket, én meg formázom. Így ni! Nincs megállás, három ember munkáját végzem. Gyakori a vasárnapi műszak és bizony tizenkét-tizenhárom órát dolgozunk. Meg sem tudom mondani, mikor volt szabadnapom — magyarázza. Sütésre kész a pozsinyi kifli, s már siet, hogy előkészítse következő munkáját. Asztalhoz lép, kezében több kiló- nyi tészta. Gyúrja, dagasztja fáradhatatlanul. Mire kész a harmadik adag, nagyokat szusszant, s megcsillannak homlokán a verejtékcseppek. Hátához vékony, fehér ing tapad, amiből facsarni lehet a vizet. Ahogy sétáltunk a kemencék előtt, Mikó József üzemvezető elmondja, ritka szorgalmas, ügyes szakmunkás Nagy János, önállóan dolgozik, lehet számítani munkájára. A napokban esedékes jutalomosztásnál elsők között szerepel. — Mivel tölti szabad idejét? — Mátrakeresztesről járok be, nem sok időm jut szórakozásra. Ha mégis, moziba vagy a klubba megyek. Ha éjszakás vagyok, este hat előtt indulok és reggel fél nyolcra érek haza. Bizony, elfárad az ember — mondja Nagy János. — Tervei? — Dolgozni itt, Pásztón. Közel van, szeretnek munkatársaim, s úgy érzem, szüksége van rám a vállalatnak — feleli búcsúzás’kor, s újra neki- áll a süteménygyártásnak. K. I. Bulgária Tirisztor-technológia a kohászatban Űj eljárást szabadalmaztattak nemrég bolgár kutatók. Az új technológia lehetővé teszi, elektronikus erőműtelep segítségével, a hengerlésre kerülő fémszalag gyors és egyenletes felmelegítését. A kisüzemű kísérletek igen jó eredményei nyomán az új eljárást ebben az évben már üzemi méretekben is alkalmazzák a 130 milliméter széles hengerelt acélszalagok előállításánál. A Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Szófiai Elektrotechnikai Főiskola, a Fémkohászati Kutató Intézet szakemberei most már 300, 600 és 1000 milliméter'széles hengerelt szalagoknál alkalmazandó elektronikus Tirisztor-technológia kidolgozásán tevékenykednek. Az elektronikus berendezések, erőműtelepek ipari alkalmazását, a szófiai Lenin Egyetem elektronikai tanszéke mellett működő úgynevezett problémalaboratóriumban kísérletezik ki. Itt Nacso Nacsev professzor irányításával 100 és 200 kW erősségű elektronikus Tirisztor-átalakítókat konstruáltak az indukciós hevítéshez, és ezeket már egy sor bolgár sajtoló- és kovácsolóüzemben, öntödében használják is. A PT 100-as típusú Tirisztor-átalakítót, a csőhajlító gépek modernizálásához is felhasználják. A Tirisztor-technológia különféle fémfeldolgozási eljárásoknál bizonyul hasznosnak. inkább egyre-másra húzódnak el tőle a fiúk. Este szólnak a gyerekek, hogy Jóska ismét sír, haza akar menni. Reménytelen dolog lenne megkérni bárkit is, hogy játsszon Jóskával. Este kénytelen leszek vele én kártyázni és beszélgetni- Keserű feladat, hisz legszívesebben egy jó nagy pofont húznék le neki, hogy lehet valaki ilyen buta, hogy oktalan dicsekvéssel, fennhéjázással magára haragítja a többieket, most aztán nézheti, ki megy megvigasztalni. A kétheti nyaralás, főleg teljesen ismeretlen társak között, nagy próbája a beilleszkedésnek, a társakhoz való alkalmazkodás tudományának, a kapcsolatteremtés képességének. Az iskolában nem ilyen nagy az ára, ha valaki kirí a közösségből, ha valaki nem tud harmonikusan együttműködni társaival. De a -táborban menthetetlenül magára marad, nincs kivel játszania, nem tudja kivel megosztani élményeit, mert a pedagógus bármennyire is figyelmes, a kortársközösség elismerését, megértését, együttérzését pótolni nem tudja. Ezért érdemes beszélgetni csemeténkkel a táborba indulás előtt, főleg akkor, ha otthon sincs sok jóbarátja, vagy éppen civakodik az iskolában, játszótéren. A már leírt dicsekvő magatartás a legellenszenvesebb a gyerekek előtt, az ilyen kislányt, kisfiút, nem fogadják be társai, magára marad- Ellenszenvet vált ki az olyan gyerek is, aki nem alkalmazkodik a közösséghez, elkésik a sorakozókról, nem végzi el időre a megszabott feladatot (pl.: ágyazás, szek- ényrend.) Aki szándékosan elrontja a többiek játékát, aki meghiúsítja az együttműködést, aki olyan fékezhetetlen, fegyelmezetlen, hogy a rajt esetleg miatta büntetik meg- Nem barátkoznak az olyan gyerekkel sem, aki túlzottan agresszív, aki állandóan keresi az összezördülés! alkalmakat. Nem szeretik a csúfolódót, aki mindenkire gúnyneveket talál ki. Szeretik viszont a barátkozó, kedves, előzékeny pajtást, áld keresztnevén szólítja a többit, s akivel érdekesen, jól lehet játszani. Atányi László ... És újra a vendéglátás. A vendéglátás kultúrája. Mint a közművelődés része, vagy inkább így: a közműveltség egyik nem alhanyagolható (már elhanyagolt) mércéje. Az egyik mércéje, amely ütött hézagos, meg cinkelt. Meg lyukas, hogy kifolyjon belőle az, aminek pedig csorbítatlanul, hiánytalanul kellene a pohárba kerülnie. Hogy is állunk? ★ Az ember manapság — ha vendéglátásról van szó — akkor is tud zsörtölődni, amikor pedig örülnie kellene. Lám, csak! Vannak még híres konyhák, jó vendéglők! Rádióriport, ezzel a címmel: „Mi a titkuk?” A kollégák három neves (Híd, Bajkál, Fehér Galamb) vendéglőt kerestek fel Budapesten. Miért éppen ezt a három vendéglőt szemelték ki? Elterjedhetett, hogy ezeken a helyeken vendégként látják az embert, úgy fogadják, mint a vendéget, úgy is főznek rá, mintha édes-jó-rokon lenne. Pedig nem az. Vendég. Szóval, titkuk van. Ez mit jelenthet? Azt, hogy a többinek nincs titka. És ha csak titka nem volna. De hiányzik más is. Hajaj, ha a bendőm mesélni tudna! Ez a titok az alkimistákat, az aranycsinálókat juttatja eszembe. Nem a gebinesek aranybányáját; az aranygaluskát, a húslevesek aranyló karikáit. Minek is folytassam? Az ember miközben megismeri néhány igazán jó vendéglő „titkát” —, hol titok, s miért van. hogy ezt a munkát csak nagy szakértelemmel és kamatozó többA Salgótarjánban nemrég lezajlott Patyolat-rekonstrukció során új gépeket is kapott az üzem. Többek között egy NDK-gyártmányú Textima-mángorló érkezett Tarjánba. A gép elvileg 12 méter hosszú anyagot képes simára vasalni percenként, míg a régebbi masina — amit ez leváltott — csak percenkénti 5 méter teljesítményre volt képes. (Kép: Bábel László) az alkoholfogyasztás Zagyva völgye ÁFÉSZ Csökkent A kisterenyei Zagyvavölgye ÁFÉSZ központjában arról érdeklődtünk, hogy hogyan alakult az éves terv teljesítése az eddig eltelt hónapokban? A szövetkezet összes árbevétele az első hat hónapban 82 millió 868 ezer forint volt, a múlt év hasonló időszakáétól másfél millió forinttal több. A bolti kiskereskedelem élelmiszer-forgalma a tavalyihoz viszonyítva 5,2 százalékkal emelkedett. A ruházati és vegyesipari cikkek forgalma nem érte el a múlt évi szintet Az összes bolti kiskereskedelmi forgalmat 101,9 százalékra teljesítették. Kiemelkedő eredményeket ért el a vendéglátóipari ágazat. örvendetes, hogy az ételforgalom a múlt év első feléhez viszonyítva 25 százalékkal nőtt, ami régi célkitűzése mind a felszolgálóknak, mind a sát?vetkezet vezetőinek. Szintén figyelemre méltó az alkoholmentes italok fogyasztásának fellendülése, ami 15,9 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben az alkoholfogyasztás a tavalyi első fél évhez viszonyítva csökkent. Mint ismeretes, a felvásárlás még csak a kezdeténél tart, hiszen a tömeges áruátvétel (zöldség-gyümölcs) csak a harmadik-negyedik negyedévben esedékes. Minden jel arra mutat, hogy valamennyi áruféleséget korlátlan mennyiségben képes fogadni a szövetkezet. Egyre több kistenyésztő foglalkozik a szövetkezet területén házinyúltenyésztéssel. Eddig 1085 mázsát vásároltak fel a tavalyi 1019 mázsával szemben. Jelentős még a 612 mázsa sertés, csaknem dupláját vették át, mint az elmúlt év első felében. Napjainkban mind keresettebb a házigalamb, amiből tavaly ilyenkor négy mázsát, az idén már hatot adtak be az egyre szaporodó szakcsoportok tagjai. Nagyobb árubevételre számítanak a/í idei fóliakertészettel szorgoskodók, mivel magasabbak a zöldfélék felvásárlási árai. A paradicsom, paprika, uborka felvásárlási szezonja még hátra van, de eddig is jelentősen segítették a megye primőrrel való ellátását. Az ipari üzemágon belül két szeszfőzdéje van az ÁFÉSZ- nek. A tavalyi 188 ezer forint helyett ez év első felében 333 ezer forint forgalmat bonyolított le. Az egyéb üzemághoz tartozik a szállítás, ahol a féléves tervet túlteljesítették. — kodák — Útonjáró Mi a titka a rossznak? letmunkával lehet jól csinálni? — dühönghet egy sort. Vagy kettőt. Attól függően, hogy egy, vagy két vendéglőben volt-e vendég mostanában. ★ M. a szünidős pedagógus dühöngeni is elfelejtett. Nem kisebb dologra vállalkozott, mint egy hétköznapi napon, előfizetéses menüt rágcsáló barátai társaságában, étlapról ebédet rendelni. Háromszor szólt a Salgó Étterem előfizetéses vendégeit kiszolgáló lánykáknak, s kérte, majd könyörgésre fogva a dolgot, sírós hangon esdekel- te: küldjék ide a pincért, az étlapot, rendelni szeretne. Nem jött össze a dolog. A lányok, mellesleg konyhai kisegítők, minimális szakértelem híjával, nem fogadtak szót a tanár bácsinak. Talán így bosszulták meg a szekundát. Azt is, amit másoknak adott. M. szünidős pedagógus végül azt mondta, elmegy máshová. Hova mehetett, te jó isten?! * Maradjunk még ennél az asztalnál. A Salgó Étterem előfizetéses részlegénél. Az eszközöknél, ha már a kulturáltság került a terítékre. Alighanem ez az egyetlen hely az országban, ahol az előfizetéses vendégek filléres, s ebből következve szinte használhatatlan, alkalmatlan evőeszközökkel esznek. Az alumínium préselményeket régen kivonták a forgalomból, csakúgy mint a krumpliföldről a DDT nevű gyomirtót. Itt elpusztíthatatlanul, kivonhatatlanul tartja magát a bot élességű kés és társa: az elképesztően görbe villa, kanál. A régi szegényházakban használtak ilyeneket. A vendég megbecsülése sojr mindenben megnyilvánul. te A gulyás jó étel. És olcsó is. Rohanó, kevés idejű, kis rapidíjú embernek való eledel. Egytál étel. Nincs vele sok vacakolás, bekanalazza az ember és már mehet is tovább a dolgára. A balassagyarmati Balassa Étteremben, egy poros utazás után, két száguldás között, délután három órakor. Gulyásnak van most az ideje. Az étlapon még ott tündököl. Ide vele, aztán menjünk! Jön, felfor- rósítva_ az ehetetlerségig — a „megmajmolt” zöldségleves. Déli maradék. A pincér hangosan közli a többiekkel: — Gyerekek, a gulyás kifújt. — Ami annyit tesz, hogy ha még egy meggondolatlan vendég arra vetemedne, hogy gulyást kérjen, tagadják már meg tőle! Kanalazzuk, evés nélkül. Aztán mégis nekivág az ember (ha már egész nap nem evett), és mit tapasztal? Sehol az ismerős jó íz. Zöldség ez a javából, és a hús? Amikor a fokhagyma ízű darabhoz érek, leteszem a kanalat. A gulyás régebben kifújhatott. Mondom a pincérnek: ünnepélyesen megígérem, nem eszem itt többet. Nevet. „Találkozunk, mi még!”. Mi lehet a titka? * Néha az az ember érzése, hogy a szakácsok között is munkaerőhiány van. S nem szakácsok főznek ránk. A szakképzetlen óvónő, pedagógus, népművelő munkájának hiányossága nagyobb bajt tud okozni ugyan, de megvan az az előnye, hogy csak jóval később — a felnövekvők kulturális igénytelenségében mutatkozik meg. A szakács hoz- zánemértése viszont azonnal kiderül. A pincéré is. A vendéglők ezért őrizhetnek titkokat is. Az a néhány, ahol ez másként van. Mégy egy híres hely a Mátrában. A Vidrócki-csárda. Kérjük az étlapot. Mondja a pincér: minek az, kérem, főtt kolbászt és virslit tudunk csak adni. Körülöttünk mindenki iszik, az udvaron snóbliznak az erdőgazdaság munkásai. És söröznek. Lehet, hogy híres volt, valamikor — a névadó betyár, esetleg. Feljebb, Galyatetőn, vendéglátói magasságban. este hét után. a nagyszálló éttermében nem kapunk enni, csak inni. Hétkor bezár a konyha. Mi lehet a titka? T. Pataki László NÖGRÁD — 1973, augusztus 12., szombat 3 \
