Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

„Mosolygós szolima a miénh...' »» A főportás Bécsi divatiskola Együtt, egymásért A szállodaportás munkája kamaszkorom óta érdekel. Iz­gatta a fantáziámat, mert va­laki azt mondta nekem: „úri foglalkozás...” — Tényleg az? — kérdezem Kormos Erzsébettől a Ka- rancs Szálló főportásától. — őszinte lehetek? — kér­dez vissza Erzsébet. — Aki így jellemezte a foglalkozáso­mat, bizonyára megzavarta a nem mindennapi környezet, a gyakran elhangzó „uram” „hölgyem” kifejezések... Mi udvarias emberek vagyunk, mosolygós szakma a miénk. — Hogyan került a pályára? — Véletlenül... Középisko­lás koromban gyógyszerésznek készültem, a felvételi vizs­gám azonban nem sikerült, munka után kellett néznem. Egy ideig hivatalnok voltam, majd a hivatal átszervezése után munkanélküli... Ekkor gondoltam egy nagyot és me­részet: munkát kértem a Ka- rancsban. Szerencsém volt, adtak lehetőséget. Azóta 10 év telt el... Természetesen nem a portán kezdtem. Először a szálloda „hátországában” dol­goztam. Számlázás, könyvelés, elszámoltatás. Nem volt ép­pen „szívderítő” munka, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megismerjem a szálloda üze­melésének minden mozzanatát. Hatodik éve dolgozom a por­tán. Szeretem a munkámat, közömbösen megyek el a gyógyszertárak előtt.. — Mi a szakma legfonto­sabb követelménye? Erzsébet eltűnődik, keresgéli a szavakat. . — Apróságok... Nem illik könyökölni a pultnál, unottan bámulni kifelé, és hasonlók. Alkalmazkodóképesség... Volt például egy vendégem, akit udvariasan megkértem, hogy a bejelentőlap minden rova­tát töltse ki, ugyanis a „csa­ládi állapota” rovatot üresen hagyta. A vendég furcsán rámnézett, azután ezt írta be: „tűrhetetlen...” — Nem fárasztó az örökös mosoly? — Nem! — csattan fel Er­zsébet hangja. — A vendég észrevenné a „műmosolyt”, különben sem kell örökké vi­gyorogni. .. A vendég gyakran érdeklődik a szállodán kívüli dolgokról is. Moziműsortól a kiállításokig minden kérdésre illik felelni. — Több nyelven? — Alaokövetelménv a nyelv­tudás. Én oroszul, németül és angolul tudom fogadni a vendégeket. — Iskola? — A legtöbb szállodaportás vendéglátóipari főiskolát vé­gez, nekem az még hátravan, középfokú végzettségem van. Remélem nem tart szerény­telennek, ha elmondom: „Ki­váló dolgozó” kitüntetést kap­tam ebben az évben... Ez az év mindenképpen jó év! _ ??? # — Két hét múlva lesz az esküvőm... Az interjú itt megszakadt. Televíziósok 15 tagú stábja zavarta meg be­szélgetésünket. Erzsébet a pult mögé állt. Pár percig figyel­tem kedves, mosolygós arcát. Egy mosoly nekem is jutott. Éreztem: igazi volt... Sárközi Gábor Siker munkában és tanulásban. Közben ki­vívni és megtartani az emberek elismerését. Sokan azt tartják szem előtt, hogy mindez szerencse dolga. Igazán csak a szerencse dol­ga? Nem. S ennek egyik tanúbizonysága a salgótarjáni Lampart Zománcipari Művek gyárában elsőként megalakult, „Allende” ne­vét viselő ifjúsági brigád. — 1974-ben mi, KISZ-es fiatalok elhatá­roztuk, hogy szervezünk egy ifjúsági brigádot a GYGO-műhely területén — mondja őze Zoltán, a brigád vezetője. Hogy miért volt erre szükség? Fiatalok vagyunk és nehéz volt az idősebb, régen összeszokott, nagyobb teljesítményű dolgozók kollektívájába beil­leszkedni. Nekünk korunknál fogva is má- sabb az érdeklődési körünk. Szükségünk van a munkahelyen túlmenő kapcsolat kialakítá­sára és az egymáshoz fűző szálak erősítésé­re. „Minden kezdet nehéz” ez a közhelyként szereplő régi mondás itt is beigazolódott. Négy év kemény munkája során kovácsoló- dott össze a brigád 19 tagja, őze Zoltánt az elmúlt évben választották vezetőjükké. — Milyen felelősséget jelent ez? — Semmi esetre sem „parancsnoki” beosz­tást — válaszol őze Zoltán, aki tavaly sze­relt le a katonaságtól. A fiatalokban már tu­datosodott a közösség fogalma. Az, hogy amit vállalunk a gyár és a magunk érdeké­Ifjúsági hírek — A balassagyarmati KISZ­fiatalok élen járnak a város- fejlesztési célkitűzésekért végzett társadalmi munkála­tokban. Az elmúlt két év idő­szaka alatt csaknem 40 ezer órát töltöttek el a különböző munkaterületeken. — Salgótarjánban több mint 1300 fiatal vett részt politikai képzésben az 1977—78-as moz­galmi évben. A legvitatottabb témák voltak: a szocialista életmód, a közéletiség, a de-' mokratizmus és a gazdasági építőmunka helyi tennivalói. — Rétsági járás valamennyi társközségében működik la­kóterületi KISZ-alapszervezet — állapította meg egy kö­zelmúltban végzett felmérés. Az alapszervezetek taglét­száma átlagosan 30 fő, többsé­gük tanuló és munkásfiatal. — Az elmúlt két évben ösz- szesen 289 fővel növekedett a „Abszolút”-e a többség? voitjobb...: Sorozatunk példamonda­tainak egyik — jószerivel ki­meríthetetlen — forrásául különféle beszámolók, elő­terjesztések, jelentések szol­gálnak. Az ilyen hivatalos irományok olykor bizony hemzsegnek a nyelvi badar­ságoktól, s ha nem tisztelnénk készítőiket, hébe-hóba még hangosan is derülnénk a mu­latságos szarvashibák olvas- takor. Negyven példányban ké­szült az a beszámoló, amely­ben a következő balfogást találtuk: „A tanfolyamon részt vevők abszolút többsé­ge fizikai dolgozó...” A szö­vegből kiderült, hogy a hall­gatók tizennégyezer-valahá- nyan vannak, s ebből a két­kezi munkások száma majd­nem tizenegyezer. Joggal föl­tételezzük hát, hogy a beszá­moló „szerzője” túlnyomó, döntő, óriási, nagy többséget —, vagy egyszerűen többséget — akart írni. Felködlött ne­ki, hogy az abszolút — töb­bek között — tökéletest, teljest jelent, ezért jelzőként hozzá­biggyesztette a „többségihez. Csakhogy ez a szókapcsolat — „abszolút többség” — egé­szen mást jelent, mint amire ő gondolt. Mégpedig — a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára szerint — „ötven százaléknál nagyobb többség”-et. Akkor szokták mondani, írni, ha egy politikus a választáson a szavazatoknak már több %iint a felét meg­szerezte. Ilyenkor —, ha a tör­vények lehetővé teszik — fö­lösleges a további szavazat- számlálás, mert a szóban for­gó politikus megszerezte az abszolút többséget. mól — ABBA: 5,Az album” Most az egyszer nem pa­naszkodhat a magyar popze­nekedvelő közönség az illeté­kesek gyorsaságára, lelemé­nyére, s különösen nem az ABBA-rajongók, hiszen hatá­rainkon túl is épp ez idő vájt örvend legnagyobb népszerű­ségnek a Lesse Hallström ren­dezte színes svéd—ausztrál koprodukció, az „ABBA — A mozi” (ABBA — The Movie) című film. . Szerte a világon siker a le­mez is. A címe „ABBA — The Album” (ABBA — Az album). 1978. július 15-én, a New Mu­sical Express listáján, huszon­négy hét után, a 7., a Cash Box (amerikai szaklap) százas tabelláján a 22. helyen áll, pedig az igazat megvallva. Fagylaltozók nem egészen érdemli meg az előkelő helyezéseket. Persze, jó lemez, tiszta mint a film, és mégis ... És mégis igaza van Bob Edmandsnek, „Az al­bum” egyik angol recenzorá- nak, amikor kritikája végén e szavakat írja: „Akit eddig hidegen hagyott az ABBA ze­néje, azt ugyan ez a lemez föl nem melegíti”. Valamiféle útkeresés, erőfe­szítés arra, hogy erről a — talán — lealacsonyító posztról egy magasabbra jusson, hogy valami „nagyobbat", „komo­lyabbat” adjon — ez hallható „Az album” anyagán. És in­kább az erőfeszítés. Dehát nincsen valami, vagy valaki, hogy az ABBA visszaváltson a régi vágányra? Nem ütkö­zik „idegen érdekekbe” a meglehet eléggé utópikus ál­mok megvalósítására való tö­rekvés? Nincs egy üzleti, ipa­ri hatalom, mint ahogy eddig volt. hogy az együttest figyel­meztesse, „kordában tartsa”? Nem köt szerződés egy bizo­nyos irány betartására? Nem. Ugyanis az ABBA, menedzse­rével Styg Andersonnal együtt, most már a maga ura-gazdá- ja, eleddig nincs „idegen” ha­talom fölötte. Megteremtette az ABBA-ipart: a sajátja a Polar Music hanglemezkiadó vállalat. (Nézzük csak meg, mit is csinál, hová jutott pél­dául a Rolling Stones, mióta megvan a vállalata, mióta csak önellenőrzés van náluk, mióta egyre azon fáradoznak, hogy valami nemeset adjanak a világnak. Mióta otthagyták a járt utat, egyre tehetetlenebbek, a zsákutca falai egyre vasta­gabbak, egyre szűkebb teret hagynak, a zene, a hatás most már, mint a verkli, bántóan ugyanaz, kiállhatatlan és unalmas. Még egy példá­nak vegyük csak elő a Beat­les karrierjét . . .) De lám: valami máris jelentkezik Ben­ben tesszük és teljesítjük. Példaként elmon­danám a múlt évi eredményeinket. A vállalt 520 társadalmi munkaórával szemben 632 órát teljesítettünk, gazdasági / vállalásunkat pedig 32 ezer forintról 34 ezer forintra emel­tük. Eddigi munkájuk gyümölcse az is, hogy négy alkalommal nyerték el az aranyjelvé­nyes szocialista brigád címet. És a műhelyen, a napi munkán kívül? — A brigád tagjai állami, KISZ- és párt­oktatásokra járnak — folytatja őze Zoltán. Az érettségizők sorát én „nyitottam” meg. De a munkán és a tanuláson kívül szórako­zásra is jut idő. A gyár rendezvényein, nagy­gyűlésein mindig r^szt veszünk. Színház- és mozilátogatásokat, kirándulásokat tervezünk. A nyáron Mezőkövesdre szeretnénk elmenni, melyhez a szükséges támogatást a gyártól kapjuk. Ezer arca, oldala van egy ilyen kis közös­ségnek. Az „Allende” ifjúsági brigád meg­alakulásától kezdve elsőként, együtt, egy­másért szellemben dolgozik, tanul és él. Kezdettől fogva érdeklődő, figyelő szemek kísérik őket. Követőik is akadnak. Példa er­re, a gyáron belül, a Palóc Imre Szocialista Brigád, amely szintén ifjúsági brigádot ala­kít. Remélik, hogy ezzel is könnyebbé teszik a pályakezdő fiatalok beilleszkedését a mun­kába, a kollektívába. I. Zs. balassagyarmati KISZ-eseK száma, így most már a város­ban 2870 fiatal tevékenyke­dik az ifjúsági mozgalomban. — Augusztus 12—18. között Békéscsabán rendezik meg az országos Ifjú Gárda-szemlét, melyen megyénket a szécsényi ifjúgárdisták képviselik. A szemlén honvédelmi és gya­korlati ismereteik mellett el­méleti felkészültségükről is számot adnak. ny Andersson szavaiban: „Oly sok (egyéb) dolgunk van most, hogy az ABBA hobbi (!) ma­rad”. De nem csak az a baj, hogy a saját vállalat ügyeinek intézése közben az együttes mint olyan, akár egyetlen tag számára is hobbi lesz — Ben­ny ugyan rögtön hozzáteszi, hogy azért a legtöbb időt az ABBA munkájának kell szen­telni —, inkább az, hogy egy­re jobban elragadtatván ma­gukat, Benny és Björn adott, ösztönös tehetségükön felüli szerzői képességeket képzel­nek maguknak, s kísérletezé­seik levét (egyelőre még csak) a nagyközönség issza meg, bár aligha tud róla, hála az ABBA-hisztériának, ami telje­sen elvakítja, eltompítja. Ám a régi sikercsináló együttesből alig futotta két-három fölvé- telnyire a legutolsó nagyleme­zen. A recept a régi: a kísé­ret, a háttér összességének ha­tása oly kidolgozott, annyira precíz, oly parányit változik az idők folyamán, hogy ^min- dig ugyanaz marad, ugyanaz­zal a feladattal; ami viszont ugyanakkor az állandó „más”- ság illúzióját kelti, az a dal­lamvezetés bájának örök va­riációja, újrateremtése. Ez az ABBA-varázslat, ez a trükk, amit az eddig hozzánk beho­zott, már említett lemezek zö­mén nyolc-tíz számban bizto­san megtaláltunk és megcso­dálhattunk*. Szabadjon remélnem Bob Edmans-szel együtt, aki azt mondja, hogy az album „Aranyhajú lány” felcímű mi­ni musical ízelítője az ABBA legbutább, legunalmasabb, és leginkább ihlet nélküli felvé­tele —, hogy Benny és Björn elveti terveit, hogy „komoly, nagy” muzsika szerzője le­gyen, és hogy álmából feléb­redve „megfékezi, megzabo­lázza magát, amíg lehet”. Vass Imre Bécstől délre, a nagyschön- brunni parkhoz csatlakozik a hetzendorfi kastély. 1694- ben, Zsigmond Thun gróf va­dászkastélyának építette Lu­cas von Hildebrandt. Az épü­let később Mária Teréziáé lelt, s a császárnő udvari építészével, Nicolaus von Pacassival átépítette és ki­bővítette. 1750-ben alakult ki a hetzendorfi kastély je­lenlegi formája. 1945-ben a „Bécsi Divat” szakiskolája költözött a kas­télyba, melynek legfontosabb feladata a magas szintű di­vattervező-utánpótlás kép­zése, a kézművesség, és az ipar számára. Ma az oktatási program súlypontját az alapos kéz­műipari gyakorlat és ezzel összefüggésben a divattervező­képzés adja, mely a szakma követelményeihez igazodik. Bécs hetzendorfi divatis­kolája, a divat 5 szakterületét öleli fel. A tanulók az első két évben általános ismere­teket sajátítanak el, mely­nek célja az ízlés kialakítása és az alkotókészség felkel­tése. Az általános tanulmányok után a hallgatók az iskola saját tanműhelyeiben, 3 éves kézművesoktatásban része­sülnek, mely minden esetben az ipari gyakorlatnak felel meg. Ez a stúdium előfeltéte­le a divatrajzoló-, modellező- és direktriszhivatásnak. A kastély főépületében ka­pott helyet Bécs történeti múzeumának divatgyűjtemé­nye. Az elmúlt idők öltözékei­nek sora mellett szakkönyv­tár is van, mely — a divat legkülönbözőbb területeit fel­ölelő gazdag anyagával — Európa egyik legnagyobb ilyen gyűjteménye. A könyvtár olvasótermét nemcsak a tanulók, hanem más érdeklődők is használ­hatják. A divatiskolának jelenleg 206 leány- és fiútanulója van. Az oktatás ingyenes, de elő­feltétele a 8 általános elvég­zése, s a tehetség bizonyítá­sára a sikeres felvételi vizs­ga. Az oktatás folyamán több­ször is lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók részt vehesse­nek saját kollekcióik elkészí­tésében. Az idén magyarországi be­mutatóra is elhozták modell­jeiket a bécsi divatiskolások, s maguk mutatták be készít­ményeiket kedves, játékos divatbemutatón. Képeinken néhány jól sike­rült modellt láthatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom