Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
Kevés vagy sok az iker? Japánban a legritkább a világon az ikerszülés. Ezért keltett nagy feltűnést egy négyes ikerszülés. A kicsiket inkubátorban nevelik. A népesedési statisztikák egyértelműen bizonyítják az egy- és többpetéjű iker- szülések eltérő eredetét. A többpetéjű ikrek valószínűsége az anyai életkor és a szülési sorrend előrehaladásával növekszik. míg az egypetéjű- ek gyakorisága lényegében tőlük független. A négerek többpetéjű Ikerszületéseinek gyakorisága kifejezetten nagyobb, mint a fehéreké, a sárga (mongoloid) népességben pedig még a fehérekénél is kisebb a többpetéjű ikrek aránya. Az USA-ban 28 millió szülés elemzése azt bizonyította, hogy minden 89 terhességből egy végződik ikerszüléssel, míg Japánban csak minden 145. szülésre esik egy ikerpár. Hazánkban jelenleg minden 100. szülés ikerszülésA két-, illetve többpetéjű ikerterhességek az agyalapi mirigy gonadtropinhormon- termelésének rendellenes fokozódására vezethetők visz- sza. Ez járhat ugyanis többszörös tüszőrepedéssel és több érett pete egyidejű megjelenésével. Az agyalapi mirigy súlya az életkorral növekszik. és 40 év körül tetőzik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyai életkor emelkedésével növekszik a többpetéjű ikerszülések esélye Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a négerek agyalapi mirigyének a súlya egész testsúlyukhoz képest nagyobb, mint a fehéreké, míg viszonylag legkisebb súlyú agyalapi mirigye a sárgáknak van. , Az ikerszületési statisztikákban egyébként két, egymásnak ellentmondó irányzatot figyelhetünk meg. Mind többet hallunk többszörös ikerszülésekről, ugyanakkor hazánkban —r és általában a fejlettebb életszínvonalú országokban — csökken az ikerszülések gyakorisága. Ml lehet ennek a magyarázata? Az egyik magyarázat a családtervezésben kereshető. Az ikerszülések kétharmada többpetéjű iker, s ezek elsősorban a 35 éven felüli nők terhességéből várhatók- Jelenleg a családonkénti gyet- mekszám jelentősen csökkent, 2 körül van, s így a terhesek többsége 30 éven aluli. A többes ikrekről szóló hírek nemcsak a hírszolgálat frissesége miatt terjednék manapság oly gyorsan, hanem az öröm miatt is, amely sikeres életben tartásukat kíséri. Tudomány — technika A tengerfenék ostroma Csillagász műholdak Bolygószomszédaink légköri összetételére vonatkozó eddigi ismereteink legtöbbje a Földről végrehajtott spektroszkópiai megfigyelésekből származik. A mesterséges holdak és űrhajók segítségével, lehetővé vált azonban a bolygók légkörének a legmodernebb analitikai eszközökkel való közvetlen ,;helyszíni” elemzése. Az űrprogramok egyik célja a bolygók légköri adatainak a gyűjtése. A légkör ösz- szetételének ismerete ugyanis nemcsak a bolygók múltbeli történetére és fejlődésére ad útmutatást, hanem közvetlen bizonyítékot szolgáltat az esetleges élőlények jelenlétére vagy hiányára is. Régi törekvésük a csillagászoknak, hogy információt szerezzenek a távoli égitestekről. E célra az égitestek fényéből nyert színképet tanulmányozták. A fényt ugyanis mindig atomok bocsátják ki. azonos fizikai körülmények között pedig minden atom a rá jellemző, meghatározott fényt sugározza- A hidrogénatom által kisugárzott fény színképe tehát mindig más, mint a vasé, vagy egyéb elemé: a spektroszkóppal felbontott csillagfény tehát elárulja a fényforrás anyagi összetételét. Az izzó állapotú ritka gőzök és gázok vonalas színképet bocsátanak ki, sötét alapon fényes vonalak jellemzik, a színképet. Az egyes elemeknek megfelelő, rájuk jellemző vonalak helyzete alapján meg lehet állapítani, egy égitest kémiai összetételét. A vizsgálatból levonható következtetések még akkor is pontosak, ha a csillag vagy csillagrendszer fénye évszázadokig vagy akár évmilliókig volt úton, míg a spektroszkópba érkezett. Nem a fényforrás távolsága a döntő ugyanis, hanem az a fontos, hogy elég erős fény gyűljön össze a spektroszkóp számára. Régen ezért a spektroszkópot távcsőre szerelték, hiszen , minél nagyobb volt a távcső tükre, vagy lencséje, annál több fényt gyűjtött össze. A rakéták és műholdak korában azonban a csillagászat is közelebb került az égitestekhez. Igaz, hogy a műholdak 10—20, esetleg néhány száz kilométer magassága elenyésző a Nap és a csillagok távolságához képestóriási előny azonban, hogy ezzel elhárul az ilyen jellegű megfigyelések legfőbb akadálya, a légkör. Ma már igen nagyszámú, műholdas spektroszkópiai adat gyűlt össze a közelebbi és távolabbi szomszéd bolygókat felépítő anyagokról. Csehszlovák kutatók az automatikus vezérlésű Interkoz- mosz műhold számára készítettek spektrométert Képünkön: A spektrométer beállítása a Csehszlovák Tudományos Akadémia geofizikai intézetében. Az ember régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyére és a saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356—323.) állítólag már több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika és sokat fejlődtek a búvárfelszerelések is. Ezek fontos segítséget nyújtanak a tenger kincseinek a kutatásában és kitermelésében. A Szovjetunióban 1966-ban kezdték meg a tartós merülési kísérleteket a Fekete-tengeren az Ichtiandr—66 és a Szadko—1 berendezésekkel. A szovjet víz alatti laboratóriumok függőleges irányban változtatni tudják a helyüket. A továbbiakban a Szadko—3 kísérletei során a csoportok 14 naponként váltották egymást. Nagy előrelépést jelentett a Csernomur víz alatti állomás kipróbálása. A vízszintes henger alakú víz alatti házban lakó- és munkahelyiséget rendeztek be. Önállóan képes le- melhét saját áramforrásai se- szállni a mélybe, majd ismét gítségével. Ez azért fontos, feljönni, és több napig üze- mert a korábbi tapasztalatok A Self—1 batiszkáf szerint a víz alatti házak legkritikusabb pontjai az elektromos árammal és a légzési gázzal való ellátása volt. Ezt az anyahajóval való felszíni ösz- szeköttetés biztosította, vihar esetén azonban a vezetekek könnyen megsérülhetnek és ez katasztrófát okozhat. 'Az amerikaiak egyik kísérlete során négy aquanauta 59 napig tartózkodott víz alatt 13 méter mélységben a Tektike I. program keretében. A Következő lépés az volt, amikor az amerikai Aegir állomáson 157 méter mélységben 6 búvár 5 napot töltött a Hawaiiszigetek közelében. Nemrégiben fejeződtek be sikeresen az első kísérletek a szovjet távol-keleti intézet munkatársai által szerkesztett és épített mélytengeri búvár- hajóval. a Self—1 elnevezésű batiszkáffal. A különleges berendezés kétfőnyi személyzetével 500 méteres merülésre képes a tengerfenék. a „self” vizsgálata céljából. A tudósok természetes körülmények között ellenőrizték a berendezés műszaki képességeit, egész sor tengerfenék-vizsgálatot végezve el. Mesterséges vér? Néhány éve futótűzként terjedt el a világon a szenzációs hír: sikerült olyan szintetikus vegyületet előállítani, amely- lyel az emberi vér pótolható. A hír rendkívüli érdeklődést keltett, és az illetékes amerikai kutatók — Clarke és Gol- lan — türelemre intenek, nincs már messze a probléma megoldása. A modem gyógyászatban Claude Bernard francia élettanász vezette be a belső környezet fogalmát Ez azt jelenti, hogy a fejlettebb szervezeteket alkotó sejtek nagy része elvesztette a környezethez való alkalmazkodás képességét így ezek csak a testnedveken keresztül érintkezhetnek a külvilággal. A szervezetben a testnedvek közül a vérnek van a legfontosabb szerepe: az oxigén és széndioxid rrfegkö- tése, illetve szállítása, fertőzésekkel szemben a védekezés, a vérlemezkék közreműködésével a vérveszteség megakadályozása, a tápanyagok, hormonok szállítása, a testhőmérséklet fenntartása stb. A vér sokrétű feladata miatt a mesterséges vér előállításakor sok tényezőt kell figyelemmel kísérni. Az orvostudomány a vért szövetnek, folyékony kötőszövetnek tekinti. A vér alapvetően két komponensből áll: plazmából és alakos elemekből. Manapság bármely kórházi osztályon gyakran nélkülözhetetlen eljárás a vértranszfú- zió. Amellett, hogy nélkülözhetetlen, több hátránya is van. A vérátömlesztést mindig gondos vizsgálatok előzik meg, többek közt meg kell határozni a beteg és a véradó vércsoportját. Súlyos .esetekben erre nincs idő, lehetőség. Másrészt a vírus okozta májgyulladás többnyire a vérátömlesztéssel terjed. Érthető, tehát, hogy felmerült annak az igénye, hogy szükség esetén valódi vér helyett művért kapjon a rászolgáló. Ha sikerülne ilyen művért előállítani, nem kellene számolni vércsoportkülönbségekkel, különböző mellékhatásokkal és a művér minden valószínűség szerint olcsón, korlátlan meny- nyiségben állna az orvosok rendelkezésére. Katonákon végzett kísérletek kapcsán kiderült, hogy fluor- és szénvegyületekből álló szerves oldatok 15—20- szor annyi oxigént tudnak elnyelni és újra visszaadni, mint például a víz. Hasonlóképpen viselkednek a széndioxiddal is, így a vér egyik alapvető tulajdonsága reprodukálható. Az. első állatkísérleteket Clarke és Gollan végezte, melynek során fluorkarbonoldatba helyeztek több órára egeret. Az egér nem fulladt meg, sőt hónapokig normálisan élt. Ezt követően az egész világon különböző összetételű oldatokkal kísérleteztek, a művérnek főleg az állatok szívére és agyára gyakorolt hatását vizsgálták. A Nature c. angol tudói mányos folyóirat egyik beszámolója szerint, amikor művért áramoltattak át egerek: agyán, akkor nemcsak a szívműködés, hanem az EEG-vel mért agytevékenység is változatlan máradt. Más kutatók különböző állatok teljes vérmennyiségét, vagy csak egy részét helyettesítették a művérrel. Az állatok rövid időn belül — saját vértermelésükkel párhuzamosan — kiküszöbölik az idegen anyagot. Geyer professzor patkányai már több mint egy éve egészségesen élnek, pedig teljesen mesterséges vérrel táplálja őket. Egy másik amerikai kutatócsoport a normális vérhez ad bizonyos mennyiségű mesterséges vért. A kutyakísérletek tanúsága szerint a fluorkarbon néhány hét alatt eltűnik a szervezetből. A kísérleteknek emberre való átvitele azonban már Jóval nehezebb feladat. A használt anyagnak sterilnek kell lennie, továbbá a művér felhasználása miatt a szervezetben — esetleg generációkon keresztül — felgyűlhetnek rákkeltő anyagok. Még nincsenek pontos adatok a máj esetleges károsodásáról sem. A kecsegtető eredmények birtokában azonban bizakodhatunk, hogy a biokémia és az orvostudomány rövid időn belül megbirkózik ezzel a feladattal is és nem lesz gátja a művér kockázatmentes fel- használásának. A. J. Olajporlasztás ultrahanggal Az általában használatos, olajégők, szivattyúval táplált fúvókái az olajat nem porlaszt ják tökéletesen, így az égéstermékbe meglehetősen, sok elégetlen /tüzelőanyag jut, ami egyrészt rontja a tüzelés hatásfokát, másrészt, szennyezi a levegőt. További hátrányai a szivattyúval táplált olajégőnek, hogy fűtőteljesítménye csak kismértékben és csak a fúvóka cseréjével változtatható és a kis fu- ratú — 0,25—0,30 mm lyukátmérőjű — fúvókák köny- nyen eltömődnek. Eredménnyel jártak azok a kísérletek, amelyek a nagy intenzitású ultrahangok porlasztó, ködképző hatásának felhásználásával próbáltak javítani az olajégők hatásfokán. Sokáig problémát okozott, hogy a rezgő fúvóka, időnként „berezonált”, ami a fűtőteljesítmény hirtelen növekedéséhez és a fúvóka gyors tönkremenéséhez vezetett- További nehézséget jelentett, hogy a finoman por- lasztott olajat nem tudták kellő mennyiségű levegővel, keverni. Ma már mindkét, problémát megoldották. A rezgésszám állandóságát automatikus frekvenciaszaba- lyozóval stabilizálják, az olaj tökéletes elégetéséhez szükséges levegőmennyiséget pedig külső és belső csőből álló kettős keverőszerkezettel, biztosítják. Emellett automatikusan szabályozzzák a fúvóka hosszirányú rezgéseinek kitérését is, amivel elérhető, hogy a fűtőteljesítmény tág határok között legyen változtatható. Az ultrahangok keltéséhez általában elektroszt* rikciós kerámia rezgőfejet, használnak.
