Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Vasárnapi jeqi/zef Kedves játékaink A szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet keresett termékei közé tartoznak az eredeti min­tákat megőrző és továbbfejlesztő palóc hímzések és a szövött kelmék. A szövetkezet vevő­köre évről évre bővül, a szőttesek iránt különösen nagy az érdeklődés a hazai és külföl­di vevők körében egyaránt. A palóc szőttesekkel nagyvárosaink népművészeti boltjaiban találkozunk, s a növekvő termelést tekintve, évről évre többet vásárlunk belőlük. A szö­vetkezet nagy gondot fordít a minőségi munkára, dolgozói, a hímző, és szövőnők szoros kapcsolatban állnak, s tapasztalatcserén vesznek részt például a hevesi, hasonló jellegű háziipari szövetkezettel. — kulcsár — • • Orömkalácsot sütöttek... Bartos Pál, nógrádkövesdi gatója és Nándori Marika Szigorúan megszabva. mi­tanacselnök csöppet, tűnődik. Aztán hamar kerül a válasz­KISZ-titkár a lelke ennek a kis együttesnek. Legutóbb, Pontosan huszonöt esztende- amikor megtartották a falu- je választmányi tagja a Ma- gyűléseket, ,a fiatalok mind Szlovákok De- a négy községben felléptek. Szövetségének. Kaptak is olyan tapsot, hogy kongresszusra alig győzték a ráadást. Hát még a kisiskolások citeraze- nekara. Budapestről, a rádió­gyarországi mokratikus Nemzetiségi pedig hatodszor hivatalos. Bartos Pál munkával, még­hozzá vasútépítéssel kezdte, ötven diáktársával együtt se­gített a síneket lerakni Besz­tercebánya közelében. Vala- válja a fejét lyen a külseje, a díszítés, le­gyen benne mazsola, magas­ra keljen. Büszkék a falukrónikára- Magnószalagra veszik, film­mel, zenével kísérik egy esz­tendő legfontosabb esemé­nyeit. Mindent, ami Galga­gután történik. Legyen az a mennyien jól beszéltek szlo­vákul, így életreszóló barát­ságok is szövődtek közben... ból is lejöttek hogy magnó- termelőszövetkezetben, isko. szalagra rögzítsek zenéjüket. lában_ a műveiődési házban, Bartos Pál kicsit megeső- vagy csak egyszerűen az ut­cán. Mindezt két nyelven, férjhez magyarul és szlovákul egy­formán. Eseményszámba — Ha egy lány megy, rögvest abbahagyja a munka táncot, ha egy fiú bevonul megy, amikor a felszabadulás katonának, ugyancsak. Mint- ünnepén összegyűl a falu ap- A nógrádkövesdi elnök az ha nem is ugyanazok a fiata- raja-nagyja és meghallgatják, nyatejjel szívta magába a lók lennének. Mondom ne- őrzik az utókornak. kik, gyertek akkor mind a fgy van Ä Galgagután. A nem lehet- A kényelmes, divatos ruhák, a korszerű házak, az automata mosógép, az autó a mai kor velejárója. De a szo- hím­zéseket, és a szlovák nyelvet szlovák szót- Galgagutai lé­vén, ez nem számított érdé- ketten. Hiába a szó, azt tart- « kességnek. Ma a közös közsé- ják, férjes asszonynak, há- I€Jioaest megállítani gi tanács elismert vezetője, zas embernek már nem Illik Gyakran jár Becskére, Szé- táncolni.. • csőnkére és természetesen Gu. tára. Amíg a vonat, vagy au­tóbusz a Galga mentén vi­Galgagután nemcsak az ___ __ ____ é pülő-szépülő falura büszkék hagyományokat, régi az emberek. Arra is, hogy kásokat, a szőtteseket, A njn-p és a rongy labda eltünedezőben-r*- van, miként a salgótarjáni koló­niái lakások. Így aztán egyre nehezbb a má­sikat kipigézni, főleg, ha nem is ismeri e játékot. A rongylabdából még akad mutató­ba. Elsősorban ilyentájt emlegetik a férjü­ket szüntelenül formázni akaró feleségek, hogy az a rongy labda az oka az elfuserált szombat délutánnak, merthogy elkezdődött az első osztályú labdarúgó-bajnokság. Mást sem hallhattam egész héten, csak a zöld-fe­hérek és piros-feketék eljövendő összecsapá­sának esélylatolgatását, miután elcsitultak az átigazolásokkal kapcsolatos kedélyek. En­gem cseppet sem bosszantott, hogy már me­gint nyavalyás anyagiakon múlott a dolog. Egyik kisebb gyárunk személyzetise is azért lármázott: átigazolna azonnal nyolc szak­munkást, akik át is lépték volna a gyárka­put, ha a gyár nem lépte volna át bérszín­vonalat. Így erősítés nélkül megint a régi csapatnak kell kikaparni a gesztenyét, azaz a nyereséget. Ez nem megy játszi könnyed­séggel- Még akkor sem, ha élnek-halnak a játékért. Játszani egyébként mindannyian szere­tünk. függetlenül a nehéz, avagy könnyű­nek minősített gyermekkortól, mert végül is mindenki csecsemőként kezdte. A csillogó, színjátszó üveggolyókat, az agyagból gyúrt figurákat, házilag eszkabált pisztolyokat, ku- koricafosztásból kötözött hajasbabákat leg­feljebb ma már elmésebb játékok váltották fel. Nagyon sebesen elterjedt egy időben például a „Gazdálkodj okosan!” nevű játék, amit, ma is emlegetnek lépten-nyomon. A minap is elcsodálkozva kaptam fel a fejem egy tanácskozáson, ahol a minőségről, haté­konyságról, exportról szóló bekezdéseket kö­vetően gyermekkorom kedvenc játékát em­legették. Meg is tudakolódtam a mellettem feszengőtői, mitől a nagy rajongás, a „Gaz­dálkodj okosan!” iránt. Már-már készségesen dobókockát kotortam volna elő valamelyik zsebem aljáról, amikor megsúgta, ehhez nem kell kocka. Ügy is van benne elég, mint­hogy ezt nem játékpénzzel, papírból kinyír­ható szobabútorokkal játsszák, hanem itt minden igazi­Ha kisfiú lennék, bizonyára azt a követ­keztetést vonom le; íme, a felnőttek így tudják elrontani a gyermekek legkedvesebb játékát. Mivel ez. az eset azonban nem for­gott fenn, fülem továbbra is szomjasan itta a szavakat, hátha akadnak még ismerős já­tékok. Mondjuk a „Ki nevet a végén?”. A tanácskozás végén azonban senki sem neve­tett, még egy hamiskás bazsajgás sem röp­pent le az arcokról. Így aztán óvó néni le" gyek, ha meg tudom mondani, milyen játé­kot játszottak. A folyosón elcsípett szófosz­lányokból sikerült kihámoznom, hogy vala­mi cudar mérlegről lehetett szó, ami rosz- szul játszik. Nosza, annyi baj legyen, fel­ajánlottam’ hamarjában egy ismerős mérleg- • javítót az akácokkal szegett kis utcából, aki régi iparos, garanciát is vállal. Az ötleten azonban —, számomra mindmáig érthetet­len módon — nem marakodtak- Ügy látszik, hiába a hosszú gyermekkor, az ember nem ismerheti minden játék szabályait. Egyik ismerősöm mesélte, hogy náluk Is Imádják a játékokat. Befelémenet és sikta végén a bújócska közkedvelt. Megvan az ősi recept rá, mint a birkagulyásra, csak azt nem érti, miért mindig a rendész a hunyó. Az ÉVI önkiszolgáló élelmiszer-áru­házban ellenben a fogócska dívik. Akik nemcsak gyermekkoruk játékait- felejtették el, hanem fizetni Is, egykettőre kézrekerül. nek. Aztán ők meg az ártatlant játszhatják­Mások a szerencsejáték bűvöletében élnek és Fortuna kegyeiért tülekednek, várva a megváltó péntek délelőttöt, vasárnap estét. (Am a szerencse istenasszonya október ele. jétől többre tartja már magát más asszo­nyoktól, s természetes, hogy a pénzügymi­niszter is méltányolta az ország állampolgá­rainak tett sok éves jószolgálatát.) Nyár vége felé még mindig kedveltek a szabadtéri játékok is. Nagyvárosainkban egy* re-másra honosodnak meg az efféle produk­ciók. Vonzzák az idegeneket, mint mágnes az acélszegeket. Fel is vetettem szűkebb körben: miért nincsenek Salgótarjánban sza­badtéri játékok? Erre a társaság férfitagjai lehurrogtak, s különböző útirányokat java­soltak kora esti bódorgásokra. Mellesleg je­gyeztem meg: az amire ők céloznak, csak a képzelet játéka lehet­A íz ‘ifinb sajnos veszedelmes játé­mtuuudiv kok is El5Ősorban nem a tűzzel való játszadozást sorolnám e kategó­riába, hiszen nyársalásnál, főzésnél, fűtésnél előbb-utóbb mindenki rákényszerül. Azokat ámulom, akik egyéni játékfelfogástól vezé­reltetve, néha a fejükkel játszanak. Igazán tiszteletre méltó a kemény játék, de mivel* hogy a játékvezetők felfogása nem egységes —, mint azt országos lapjaink is megírták a napokban —, meggondolandó a szándékos belemenés, a tisztátalan eszközök igénybevé­tele. Mert az ember előbb-utóbb úgy jár, mint egy Munkácsy-festmény — kiállítják. S, akkor, ki tudja, mikor játszhat megint? Szabó Gyula Hiányzó gyógyszerek Ami nincs, mégis van... Winkler Lajos nevét viselő gyógyszertár helyettes veze­tője. — Ha az a gyógyszer, amit kémek, nincs a patikában; szí, mindig elérzékenyül. Hét szorosan őrzik a hagyomá v „ „ „ nyakat Nemcsak a viseletét, megőrznl kötelesség. Méghoz­a főkötőt, a hímzett pruszli- kot, a sokszoknyát. Alka- járja. C tkozott új telep! Meg- eszi az embert a pe­de az igazi, a szívbéli mindig Galgaguta marad. ' ____ _ N épviseletéről, hagyomány- lomra az örömkalács őrzéséről híres ez a nógrádi kisközség. Lakói valamikor az 1700-as években a Felvi­dékről települtek erre a táj­ra. így alkottak a környező falvakkal együtt kis nemzeti­ségi „szigetet”. Ä tanácselnök eltűnődik. Mit is tudna mondani Gal- gagutáról, hogy érzékeltes­se szépségét, lakóinak szor­galmát, előbbrelépését? Nem könnyű a választás. Évekkel ezelőtt tanácselnök volt Gal- gagután, jó látja a változást. Kilencszázötvenen laknak a községben, mintegy hétszá- zan vallják magukat szlovák anyanyelvűnek. Nem is kell. olyan messzire visszanézni- Alig két évtized leforgása alatt művelődési otthon épült, azóta korszerűsítették is. Megtoldottak ifjúsági klubbal. Volt iskolafelújítás, a gutái utak pedig kiemelkedően jók Itt a Galga partján. Van négy kilométer járda, és nagy az építési kedv. A házaknak majdnem a fele új. A rádió, a televízió már nem újdon­ság. Háztartási gépekkel könnyítenek a falusi asszo­nyok is az otthoni munkán, negyvenkét családnak gépko­csija van. A felsorolás korántsem tel­jes- Büszkélkednek benzin- kúttal, TÜZÉP-teleppel és az óvoda is megújult. A környé­ken híre van a galgagutai nemzetiségi együttesnek. Énekelnek, táncolnak a fia­talok. Magyarul, szlovákul egyformán zeng a dal és min­denki megérti. Gyürki Ti­bor, a művelődési ház igaz­zá megtisztelő kötelesség... Csata! Erzsébet mozdulattal kíséft választ — Sajnos, nincs... kifo­gyott .. hiánycikk... a na­pokban várjuk... Csak vasárnap ne lenne tak. Éjjel-nappal mentek a A Zolit nagyon fogom saj­nész. így múlik el az egész nap. Szakadatlanul esik. Hogyan üssem agyon az időt? Fulladok: a szobától, a táj­tól, mindentől, ami itt tart. Még csak összevissza áll fejében a repülők. Én meg a nálni- Vele lehet beszélgetni néhány ház, kívülről vala- csibekeltetéssel mennyi vakolatlan. Egy-ltét de nem érdekelte, látásból ismerős ember, de képet akart vágni, ránézésre egyik sem való ba- rajta, hogy rátnak- A nők meg...? Le­Az út elejét kevés beszéd­del tettük meg. A tanárokról esett néhány szó és egyik­másik férfi feleségéről, aki­ket ő ismert. Megfogtam a kezét — Hagyd ezt. Másnak hit­telek- Ügy látszik, mind egy­menni, de a nevetése nézik az emberről a de a köszönést nem egyik fogadja. Aggaszt anyám hányszor telefonált a gyárba, zéskor, nyöszörgése. Beteg szegény. Már agglegénynek számí­tok, de neki csak „kicsi , fi- __ ______________________ a m” vagyok, az is maradok, hogy félig használt csajt ke- zelébe férkőznöm. Egész” esz Ha valamitől, hát az ő el- restem, nem bolondot. Aztán tendő alatt semmit nem tud- vesztésétől nagyon félek, egy húsz évvel öregebb nő- tam meg róla. Az évzárót a Babonásán félek a gondolat— vei akartak összeboronálni, közeli vendéglőben ünnepel— előbb-utóbb mondván, ez éppen olyan, tűk meg- Ez végül a művezetőm rázta le. Fél évig rajtam röhögtek. __________________ P árszor a fejükhöz vágtam, rneg. Soha nem sikerült a kö­alkalomból Számolnom amilyet keresek. Harminc- négy nő is eljött velünk. Si- kat lefoglalták régen. Tanyán mert minél éves fejjel vegyek el egy került úgy intéznem, hogy laktunk, ott meg a közelben tói is, hogy ez bekövetkezik, kellene vele. váratlanabbul ér, annál in- olyan asszonyt, aki az anyám egymás~meUé "kerüljünk. Ki- s®1*1 v°lt lány. Ha lett volna kább lerobbant engem is. A lehetne? Kinézek vagy négy- derült, tőlünk még messzebb Is- • • ott a munkán járt az tanyán boldogabb voltam- yenévesnek, mondják, s a lakik. Szerencsére ° elment az eszünk. Ott egybe ment minden nap, fennmaradó tíz év nem szá- utolsó busz is. így fel sem Csak vasárnap ne lenne! semmi különbség nem volt. mit- Bolondnak tartanak. Egy lányról áldomodoztam, Vagy inkább bunkónak. Na- az igazi nagy szerelemről’, gyón fáj, de mit tehetek? igazi Már nem hiszek nagy szerelemben! A gyárban már az ugratás­sal is felhagytak- Tavaly a kollégák összehoztak a presz­sára egyre sűrűbben mosoly- az egyik öklöm fele. Hogy gott. Egyre az járt a fejem­ben, milyen jó lenne ez a bírt ezekkel a kezekkel any- nyit dolgozni ? Felfoghatat­Mindenem megvan. Csak ép­pen családom nincs. Hama­rosan kijön a kocsi. Minek? Itt rohad szét a garázsban. Már arra is gondoltam, ha szóban egy lánnyal. Olyan anyám meghal, eladok min- kern, egyszerűnek látszik, halottak ilyen fehérek.. huszonöt éves lehetett. Nem dent, veszek egy tanyát, és mindent megtennék érte. Kel­ott fogok gazdálkodni. Itt­hagyom a gyárat és a mun­kával teljesen lefoglalom üés egyre erősebb tudtunk beszélgetni. A kollé­gák megszöktek, a lány a rémlátomásairól mesélt, va­Manapság szinte alig ta- — Nekünk is sokkal köny- lálni olyan embert, aki ne nyebb lenne a munkánk, ha szedne — alkalmanként vagy egyszer sem kellene kimon- rendszeresen ■— valamilyen dánunk azt a szót, hogy gyógyszert. Marékszámra „nincs”.. Mert annak a be­fogyasztjuk az altatókat, tegnek; aki évekig szedett és akkor mi a teendőjük? nyugtatókat, izgatókat, anti- megszokott valamilyen tablet. — Amióta 1977. január el- biotikumokat fájdalomcsil- tát, nagyon nehéz megmagya- sején életbe lépett az új Lapítókat, vérnyomáseme- rázni: miért ajánlunk más gyógyszerszolgáltatási ren- előket és -csökkentőket, és alakú gyógyszert helyette, delet könnyebbé vált a hely- a ,;majdcsak jó lesz vala- Ez a bizalmatlanság érthető zetünk és több lett a dönté- mire” elnevezésű pirulákat, is. Megvallom gyógyszerész si jogunk is. Mert ha nincs A patikákban azonban egy- létemre én is megijedek, ha olyan- orvosság, amit a beteg re gyakrabban halljuk, meg- a gyerekeim megbetegszenek, keres, akkor helyettesíthet- szokott gyógyszereink ké- és éppen az a készítmény jük hasonló hatóanyagot tar­rése után, a sajnálkozó, kéz- nem található a patikában, talmazó készítménnyel, a amelyiket hasonló esetben tablettát porral, labdaccsal, adni szoktam nekik —mond- vagy folyadékkal. Kötelezően ja Kertész Miklósné, a ba- helyettesíthető — és kiadható lassagyarmati 1-es számú, például — egymással a Predni­solon és a 2,5 százalékos Hydro­cortison kenőcs; a Barbamid, és a Demalgon vagy a NOS- PA és a Papaverin tabletta; hiszen áruk és hatásmecha­nizmusok azonos. A megkö­zelítően hasonló hatású ké­szítményeket — injekció he­lyett tablettát — a gyógysze­rész csak ajánlhatja de nem adhatja ki, mivel ezekben az esetekben már az orvosé a döntés joga. — Ezek szerint sok múlik az orvosok, gyógyszerészek közötti kapcsolaton is... — Rengeteg! Hiszen az or­vosoknak nem lenne szabad röstellniük felhívni a pati­kát és megkérdezni az ott dolgozókat: ez és ez a gyógy­szer van-e; és ha nincs; mit írhatnak helyette? Mert gyakran a helyettesítésre szánt gyógyszer is annyi­ra népszerű; ami nincs... de valamit mindenképpen tu­dunk adni! És mivel min­den patikának van bizonyos törzskészlete, amiből hosszú ideig lehet gazdálkodni — sőt ki is segítjük egymást — egyáltalán nem lehetetlen a hiányzó készítmények be­szerzése! — Melyek a divatos gyógyszerek ? — kérdezem, befejezésül Kertész Miklós- nétól. — Az importból származó- ak; a Nytroglycerin és aNit- romint, valamint a' nvugta- tók és az altatók. Tőcsér traktáltam, ö beszélt rá, hogy végezzem formák vagytok. Férjem, gye­rekeim vannak. Tőlük loptam Értelmes el az általános iskolát. Na látszott gyón röstelltem, hogy csak ei az időt, amit iskolába jár- férjhez akart négy elemim van. Sokat be- tam: végül szélt nekem arról, hogy csak ruhát, már vicsorításnak hatott, egyszer kell szégyellném, ha rT„„ mind- Nem is kísértem haza. Né- rászánom magam, a jelentke- ÜgZ viselkedtéí, mint akinek nem jutott kukoricaföld. Gon. _ .... doltam, jó lennél nekem. Egyszer szerelmes is voltam. Anyám betegen fekszik ott- Marit az iskolaba.n ismertem hon. Rajta kívül nekem sen­kim sincs — Nem tudtam. Miért nem nősülsz meg? — Régen megtettem vol­na, de a hozzám való lányo. kellett ajánlanom a kíséretet, Anyám nagyon fullad- Szen­náért az utunk egyfelé vitt. védésétől egyre gyengébb le­Ahogy oldalról nézegettem a fáradt arcát, a konyak hatá­szek. Milyen kicsi a keze. A két ökle sincs akkora, mint nő feleségnek- Tetszik ne- lan. Milyen sápadt. Csak a lami repülőtér mellett lak- magam Zakatolt a kér- visszhan­got keltve bennem Farkas Ilona NÓGRÁD - 1978. augusztus 27j vasárnap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom