Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

Jábor a táborban Varázslók a tóstrandnál „De jó nektek, egész nap dolgozhattok!” A gyerekszoba kialakításához használatos praktikus eszkö­zöket készít Gortva Éva, Czenc Andrea és Simon B. Kata­lin, akik a játékkészítést tanulják Harmadik éve, hogy a sal­gótarjáni úttörő-váltótábor te­rületén rendezi meg a József Attila megyei Művelődési Köz­pont — a közreműködő álla­mi, társadalmi és mozgalmi szervekkel — a művelődési szaktábort, fizikai dolgozók gyermekei számára. Idén a sal­gótarjáni járás körzeti általá­nos iskoláiból 56 — többségé­ben ötödik-hatodik osztályos — tanuló vett részt a táborban. „FRESKÓ” A HlD ALATT — Látta azt a freskót, a híd alatt? — kérdezte a tóstrand felé menet egyik ismerősöm. — A vasútállomás aluljárójá­nak falára is varázsolhatna valaki ilyet... Akkor még nem tudtam, hogy azt a bizonyos „freskót” a tábor ifjú képzőművészei készítették. Földi Péter képzőművészta­nár, a raktárhelyiségbe, a csoport műhelyébe vezet- Kö­rös-körül festékek, ecsetek, magukat a munkába, néhány napig a híd volt a „műhe­lyünk”. IRÁNY A TERMÉSZET! — Báf a gyerekek között akadnak igazán tehetségesek, a művelődési tábor célja nem „művészképzés”! — figyelmez­tet Budavári István, a Kép­ző. és Iparművészeti Szakkö­zépiskola tanára, a tábor he­lyettes vezetője. — Célunk, hogy a gyerekeket — a kép­zőművészet különböző szak. ágpin keresztül — fogéko­nyabbá tegyük a művészetek befogadására. A gyerekek kör­nyezetkultúrájának, személyes és közösségi környezetük ala­kítására szeretnénk hatni. — Első utunk a természet­be vezetett, és a továbbiak­ban is ez az irányadó. A rét, az erdő ismert növényeinek tüzetesebb vizsgálatával pró. y — Fordított a sorrend a fo­tósoknál — mondja Bábel László szakcsoportvezető- — Nálunk a technikai ismere­tek elsajátítása alapfeltétele a munkának. Persze, a hangsúly végső soron a kom­pozíciókészség, a képi Iá. tásmód fejlesztésén van. Kü­lönböző nézetből minden tárgy más és más jelentést kap. A felvételek előtt rajzokat ké­szítünk. A gyerekek saját felszere­lésükkel dolgoznak, és ez — a fényképezőgépek eltérő tí­pusai miatt — néha problémát jelent. A fotósok feladata a tábor­élet dokumentálása is. CIGÄNYSZÄTVA ÉS KEMENCE A „szövőgép”, amin a textil­szakcsoport tagjai dolgoznak — házilag is elkészíthető — egyszerű szerkezet, de techno-' lógiája megegyezik a legkor­szerűbb gépekével­— A szövés mellett a rojt­kötésre is megtanítjuk a gye­rekeket — mondja Szőlősi Mária, a csoport vezetője. Re­méljük az itt készült szőtte­rámiagyárban egy ötfőnyi stáb, akik új, olcsó módszert dolgoztak ki az égetőkemen­cék építésére- Antal András a csoport egyik tagja most a tábor udvarán állította fel a variálható kemencét. (Az anyagot és az égetéshez szüksé­ges kellékeket ugyancsak a romhányiak biztosították.) — Mi is a természetből in­dultunk ki. Gyűjtést végez­tünk, és a technika segítségé­vel ezeket a természeti élmé­nyeket próbáltuk meg visz- szaadni. HAZAMEGYEK. MEGCSINÁLOM! — De jó nektek, egész nap dolgozhattok! Mi semmi ér. dekeset nem csinálunk... A mondat egy kalocsai kislány szájából hangzott el, aki irigykedve figyelte a művelő­dési tábor pezsgő életét­A — felnőttek számára ta­lán különösnek tűnő — meg­jegyzéshez aligha kell valamit hozzátennünk. Mindaz, amit az aktív pihenés jelentőségé­ről gyakorta hangoztatunk, a táborban nem szorult bizonyí. tásra. Longauer Adél, Harmatos Tünde, Fodor Ibolya és Jam- ricskó Tünde a textilszakcsoport tagjai rojtk'ötéssel külön­böző használati tárgyakat készítenek rajzlapok. Nem kis büszkeség. gél1 teszi elém a gyerekek ál­tal készített rajzokat, festmé­nyeket, vázlatokat. — A természet tanulmányo­zásával kezdtük munkánkat. Vázlatokat, skicceket készí­tettünk az egyes növényekről, virágokról. A rajzok és fest­mények bizonyítják, hogy a gyerekeknek sikerült felfedez­niük valamit a valóságból, sőt a megismert formákat tovább­gondolták, variálták. — És a híd..-.? — Az a véletlen műve — mondja nevetve. — Saját gyermekem újságolta, hogy a közeli híd falán milyen csú­nya rajzok vannak. Több sem báltuk felfedeztetni a szé­pet. — Milyen módszerrel dol­goznak a csoportok? — kér­deztük Pálinkás Sándorné tá­borvezetőt, a ceredi klub­könyvtár vezetőjét­— Míg a korábbi években a szakcsoportok élesen elkü­lönüllek, addig az idén egy­fajta szintézist hoztunk lét­re. Ä gyerekek abban a cso­portban dolgozhatnak, ame. lyikben elképzeléseiket leg­inkább meg tudják valósíta­ni. A szakcsoportok — grafi­kus, képzőművész, fotó, tex­til, játékkészítő, keramikus A képzőművészeti szakcsoport alkotásainak egyike (A képeket a fotószakcsoport tagjai készítették) Antal András iparművész irányítása mellett sajátítják el a kerámiakészités fortélyait a kerámia-szakcsoport tagjai kellett! Lemostuk, lekapartuk az ízléstelen rajzokat, felira­tokat, és csoportosan átfestet­tük. A kollektív alkotás té­mája a háború és a béke, de a motívumok között megta­lálható a népművészet, az életfa és a „nagycsalád” szim­bóluma is. Nagyszerű dolog jött létre! Eredetileg is terveztünk csoportos rajzot papírhenger­re, de a híd ennél jobb öt­letnek bizonyult- A gyerekek nagy lelkesedéssel vetették be — elsősorban csoportvezető­ket jelentenek, bár természe­tesen minden csoportnak ki­alakult a törzsgárdája. Nyomógép, nyomdafesték, egy kis fantázia, és készülhet­nek a meseillusztrációk. A grafikus szakcsoportot Szu- jó Zoltán vezeti. A rajzok, linómetszetek, rézkarcok ké­szítése során egy kis technikai bepillantásra is lehetőség nyí­lik a sokszorosító grafika és az ofszetnyomás rejtelmei­be. 4 NÓCRÁD — 1978. augusztus 26., szombat | sek felcserélik majd a laká­sok giccses szobadíszeit... A játékkészítő szakcsopor­tot Budavári Istvánná, textil­grafikus vezeti. Elsősorban olyan játékokat készítenek, amelyek használati tárgyak is­— Ne utánozzatok másokat, még egymás munkáit se má­soljátok! — kértem a gyere­kektől és legnagyobb örö­mömre senkinek sem jutott eszébe később Donald kacsát rajzolni. A játékkészítők Igazi „já­téka” a „Mátyás király lopni megy” című bábelőadás volt, melyet saját készítésű bábok­kal, és ami talán még ennél is fontosabb — saját szavaik­kal adtak elő. — Az előadás sikere, min­ket is meglepett — veszi át a szót a férj. — A bábozás „kikapcsolta” a gyerekek gát­lásait, gördülékenyen beszél­tek, mertha valamelyikük helytelenül fejezte ki magát, azt a bábnak tulajdonították. A beszéltetést egyébként ki­egészítő feladatként tűztük magunk elé, mert észrevet­tük, hogy a nyelvtannal bi­zony sok baj van... „Mindenki készíthet kerá­miát” — ezzel a jelszóval ala­kult meg néhány évvel ez­előtt a Romhányi Építési Ke­Igy az sem meglepő, hogy a két hét alatt semmilyen fe­gyelmezési problémák nem voltak. A gyerekek nem tü­lekedtek a strandra, legtöbben a „munkaidő” után is dolgoz­tak... A tábor utolsó napjai csak­nem összeérnek a tanév kez­detével. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekeknek ez mégsem okoz problémát Ellenkezőleg! Az iskolák visszajelzése szerint, a műve­lődési táborban járt gyerekek sokkal aktívabban kezdik az évet társaiknál. — Mi lesz a sorsa a tábor­ban készült alkotásoknak? — kérdeztük Gazsi Verát, a Jó­zsef Attila megyei Művelődé­si Központ munkatársát. — A legsikerültebb mun­kákból kiállítást állítunk ösz- sze, s az anyagot „vándorol- tatjuk”. Először azokban az iskolákban állítjuk ki, ahon­nan a gyerekeket küldték. Hogy a művelődési tábor bo­szorkánykonyhájában készült munkák másokban is kedvet ébresszenek, arról a gyerekek is gondoskodnak. Az utolsó napokban egyre többen je­gyezték meg; — Otthon tovább dolgo­zunk! Pintér Károly LACI ö viselt először lobogó sö­rényt. s ő cigarettázott közü­lünk elsőként. Lacinak már a szerelem sem volt megfejthe­tetlen misztérium. (Kétszer láttuk a patikus lányával!) Minket megvetett: „infantilis banda”, mondogatta, de mi nem sértődtünk meg, mert valójában nem értettük mit mond. csak a hangsúlyból sej­tettük szavainak értelmét. Szüléink szemében Laci maga volt a Sátán, akitől a tisztes­séges emberek tisztességes gye­rekeinek óvakodnia kell. Óvakodott a fene! Mindent elkövettünk, hogy vele 'enes- sünk; utánoztuk a gesztusait, s olyan szavakat használtunk, mint ő. Egyszer nagy elhatározás született köztünk: leszólítot­tuk a patikus lányát. Csodá­latosképpen ő is infantilis ban­dának mondott minket. Vérig sértődtünk, hiszen Klarissza (Laci hívta így) alig volt idő­sebb nálunk. Hosszút forral­tunk, megegyeztünk, hogy el­választjuk Lacitól ezt a „kö­zönséges nőszemélyt”. Disznó szavakat suttogtunk a fülébe, s azt hazudtuk, hogy Laci már réges-régen a „hosszú” Kovács Évát szereti. („Hosszúkovács” nevezetes lány volt abban az időben!) Meggyűlöltük, (vagy talán csak Lacit irigyeltük. .) a patikus lányát, s követtük mindenüvé, mint detektívek a gyanúsított bűnözőt. A hajszának Laci vetett vé­get. Alaposan megvert cen- nünket: ravasz kis pofonokat osztogatott, amelyek még na­pok múlva is fölrémlettek. Klarisszát mégsem hagytuk békén. A gyűlölet, (vagy nogy is nevezzem...?) belénk ivó­dott már, s azt Laci fullán- kos pofonjai sem tudták ki­verni belőlünk. Üj tervet szö­vögettünk, az utcán legfel­jebb egy hangos röfögéssel kísért kezitcsókolommal vet­tünk róla tudomást. Hanem átkozott kamaszszívünk »ok­kal aljasabb módszert sugallt: kiterveltük, hogy meglessük Klarisszát vetkőzés közben. Könnyedén végrehajtható terv volt. a patikusok udvarát jól ismertük, tudtuk, hogy a ga­rázsuk lapos tetejéről énoen belátni Klarissza szobájába. Mégsem láttuk sohasem Klarissza mezítelen testét... Illetve én láttam (pontosab­ban: csak félig), de a szobá­ban nem Klarissza fedetlen melle volt a 'látványosság. A szobában Lacit pillantottam meg! Klarissza ágyának vé­génél gubbasztott, kezében ru­mosüveg, a szeme könnyes. Lemásztam a garázs tetejé­ről, a fiúknak ennyit mond­tam: „semmi. Klarissza már alszik . . . állig betakarőzva...” Egyikük hitetlenkedett 'talán a kis Petrik?), de nem mond­hattam mást: „semmi, Kla­rissza már alszik”. Meddig hazudhat egy em­ber? Tény, hogy a srácok is felfedezték Lacit Klarissza szobájában. És egy napon a kis Petrik, nem bírva tartani tovább a titkot, megzörrente*- te az ablakot. Laci akkor ki­mászott hozzánk és sötét nan- gon ennyit mondott: „Apám kirúgott otthonról . . . részeg volt . . . mindig iszik. Most Klarisszánál lakom. Ne árul­jatok el senkinek. A patikus sem tudja”. Szégyenünkben szólni sem bírtunk. Révülten néztük La­cit, amint visszamászott az ablakon. Már hazafelé ballag­tunk, amikor Gerendás Zoli megszólalt: „Laci már felnőtt.. Ma sem tudom: kérdezte, vagy kijelentette? Sárközi Gábor YV A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent, Ma­gyar Külpolitikai Évkönyv, a Magyar Népköztársaság küK. politikai kapcsolatairól és külpolitikai tevékenységéről ad részletes áttekintést. Pirityi Ottó fontos közgazdasági munkája a Termelékenységi tartalékok címmel jelent meg; a tanulmány sorra veszi a népgazdaságunkban jelenleg fellelhető tartalékokat, ame­lyeknek mozgásba hozásával lényegesen javítható a ter­melékenység, s így meggyor­sítható szocialista népgazdasá­gunk fejlődése. Hasznos ösz- szefoglaló ismereteket közöl a szovjet szerzőkollektíva ál­tal összeállított A szocialista társadalom című válogatás; ez vázlatos áttekintést nyújt a szocialista társadalom leg­fontosabb elvi-gyakorlati problémáiról, s azokról a fel­adatokról, amelyek a szocia­lista társadalom továbbfej­lesztését vannak hivatva biztosítani. A hazánkban élő görög származású írónőnek. Caruha Vangelionak a Fehér megyei Beloiannisz községben készült riportjait tartalmazza a Piros szegfűk és cédrusok című kis kötet, mely bepillan­tást enged a hazánkban élő görög emigránsok életébe. Gallai Ervin Viharzóna című dokumentumregénye egy, a Nagy Honvédő Háború idején szovjet fogságba került, majd partizánként a szovjet csapa­tok oldalán harcoló magyar katona rendkívül érdekes él­ményeit mondja el. Az Akadémiai Kiadó a nyá­ri hónapokban is szorgalma­san jelenteti meg azokat a tu­dományos műveket, amelyek, jól segítik a gyakorlatot, a termelést is- Így több új kö­tettel gazdagodott a Mezőgaz­daság műszaki fejlesztésének tudományos kérdései című so­rozat Megjelent a Gépesí­tett burgonyatermesztési technológiák műszaki-ökonó­miai összehasonlítása, Búzás László és Tófalvy Lóránd kö­zös munkája. Hajdú József, és Tóth Viktor a szerzője, a Cukorrépamagot szemenként vető gépek vizsgálata című szakkönyvnek, Tóth László és Mészáros Istvánná pedig a Nagyüzemi szarvasmarha­hizlaló telepek műszaki-öko­nómiai értékelése címűnek Benczik László Átmeneti fe­lületek szerkesztése és kiterí­tése, Csermely Jenő—Mikecz István Lucernasilók hőtechni­kai vizsgálata, valamint Sza- lay Zsigmond Gabonavetc- szerkezetek keresztirányú adagolásegyenletessége című szakmunkája is ebben a soro­zatban látott napvilágot. A magyar történelem iránt érdeklődők figyelmére szá­míthat a Korunk tudománya sorozatban most megjelent Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról című kötet. Kis András tanulmánya. Ugyancsak ebben a sorozatban látott napvilágot Weltner An­dor A magyar munkajog és Román Zoltán Az ipar gazda­ságtana. Mai tévéajánlafunk 17.50: A szegedi alsóvárosi templom­18.10. Panama. Ismeretterjesztő rövidfilm mutatja be a szegedi alsóváro­si ferences templomot, ame­lyet egy régebbi Árpád kora­beli templom helyébe építet­tek a XV. században. Ez a mo­numentális csarnoktemplom a magyarországi gótikus építé­szet egyik kevéssé ismert al­kotása. Többször megrongáló­dott, a XVI. században újjáépí­tették; tornya 1772-ből szárma­zik. Hajója hálóboltozatos- A csillagboltozattal fedett szen­télybe, ahol ülőfülkéket is ta­lálunk — diadalíven át lehet jutni. □ A Panama-csatorna mes­terséges vízi út Közép-Ameri­kában az Atlanti- és a Csendes­óceán között. Panama Köztár­sasághoz tartozik, de eddig ezt a nyolckilométeres föld- sávot az Amerikai Egyesült Államok bérelte, Most szüle­tett meg a döntés; a csatorna 2000-ig Panama Köztársaság fennhatósága alá kerül. Heltai András és Mátray Mihály do­kumentumfilmje a Carter el­nök látogatása utáni héten készült. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom