Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
Kinőtték a gyermekcipőt A verseny újabb és úiabb sikereiről érkeznek a hírek. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szocialista brigádjai év elején lelkesen csatlakoztak a Láng gyári munkások felhívásához, s ez a lelkesedés ma is tart. Csak néhány adalék: a Pásztói Állami Gazdaság sertéstenyésztői az idén is kitesznek magukért, a romhányi tehenészek minden csepp tejet összegyűjtenek, a kombájnosok megye- szerte nem ismertek lehetetlent az idei betakarítás során, s lehetne folytatni a sort, mi mindennek bölcsője a szocialista munkaverseny-mozga- lom a megye mezőgazdasági •zövetkezeteiben is. Az elmúlt években a növénytermesztők. állattenyésztők, a gépek kezelői jóval szerényebb eredményekkel dicsekedhettek. Elsősorban azért, mert sok helyütt nem volt igazi gazdája a mozgalomnak, a versenybizottságok nem álltak feladatuk magaslatán, hiányosak és rendszertelenek voltak az értékelések, előfordult, hogy csupán a zárszámadó közgyűlésen esett szó a kollektívák egész éves munkájáról. Azóta sokat változott a helyzet, s bár még mindig akadnak ellenpéldák, ,de többnyire a termelőszövetkezetek vezetői az első feladatok közé sorolták a munkaverseny- mozgalomban résztvevők időről időre való figyelemmel kísérését, anyagi és erkölcsi elismerésüket. , A brigádnaplók arról tanúskodnak: a Láng gyári felhívás — a tavalyi jubileumi munkaversenyhez hasonlóan — újra mozgósította azokat a tartalékokat, amelyek nélkül bizonyára szegényebb lenne a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. Itt elsősorban azokról a tízmilliókról van szó, amelyeket a szocialista brigádok többletmunkája eredményez, azokról az ésszerű, a mezőgazdasági termelést hatékonyabbá tevő javaslatokról, ötletekről, amelyek gyakran nem is mérhetők számokban. A munkaverseny-mozgalom népszerűségét igazolja, hogy Káliétól Diósjenőig mind több brigád készíti el felajánlását. Arra vállalkoznak a szocialista brigádok tagjai, hogy az amúgy is tetemes feladatok teljesítése mellett még többet nyújtanak. Sok helyen már presztízskérdésnek is számít, hogy melyik kollektíva szárnyalta túl jelentősen az éves tervet. Persze a munkaver- seny-mozgalomnak is akadnak hullámvölgyei, amikor hiába a legodaadóbb igyekezet, a legkörültekintőbb munka, ha objektív tényezők — például Algíri megrendelésre a kedvezőtlen időjárás, a géppark alacsony műszaki állapota — közbeszólnak, s kénytelenek megelégedni szerényebb sikerekkel is. Ezek a megtorpanások mind kevésbé érzékelhetők, hiszen az egymással versengő kollektívák szelleme olyan erő, amelyből meríteni1 lehet egy-egy fiaskó feledéséhez is. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók előtt az idén tornyosultak a nehézségek, s ez kihat az őszi teendők ellátásira, a jövő évi kenyérnekvaló előkészítésére, az őszi betakarításra is. A kampánymunkák már régen nem mennek kampányszámba, mert éppen az előre nem látható »énye- zőkkel való számolás tanította meg a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban szorgoskodókat, hogy a rájuk váró munka közös megbeszélése, a körültekintő szervezés, a kedvezőtlen körülményekkel való számolás már nemcsak kampánykövetelmény, hanem mindennapos szükséglet. Ehhez nyújtanak — egyebek között — jelentős támogatást a szocialista brigádok tagjai, amikor az ágazati megbeszéléseken, brigádgyűléseken, vagy csak úgy egyszerűen, napközben nem mennek el szó nélkül a hibák mellett, s alkotó részvételük a feladatok elvégzésének megtervezésében kulcsfontosságú, miként a végrehajtásban. Mostanság még a mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádokat itt-ott kritika éri, hogy kevesebbet törődnek a szakmai, politikai képzéssel, a kulturális vállalások teljesítésével, amit gyakran kipipálnak egy mozielőadással, közös fővárosi kirándulással. Az e területen meglevő hiányosságok pótlásának szükségszerűségét érzik az érintett kollektívák tagjai is. Mentségnek általában azt hozzák fel: munkahelyüknek nincs teteje, se oldala, akkor és addig mennek, ha szükség van rá, amíg látnak. Ezt a sajátosságot szem előtt tartva még elnézőbbek az értékelések is, a legdöntőbb érv a címek odaítélésénél, hogy a szakterületen miként tevékenykedtek. De az oktatási tervekben ott szerepelnek már azok nevei, akik szeptemberben iskolapadba ülnek a napi munka után, amíg a brigád tagjai esetleg helyettük is dolgoznak késő délután. Az igények, a hármas jelszó teljes megvalósítására, egyre-másra ébredeznek . . . A mezőgazdasági üzemekben zajló szocialista munkaverseny-mozgalom kinőtte a gyermekcipőt. Erről érkeznek a hírek. Sz. Gy. A ssécsényi ELZETT-ben Nemcsak lehet, hanem kell is csökkenteni a baleseteket Ebben mindhárman; Imre Sándor, az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyárának műszaki vezetője, Pintér Sándor, a gyár biztonsági megbízottja és Márton Imre, a szakszervezeti bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelője megegyezik, mondván: a feltételek is megvannak hozzá. Hogy melyikük, miként képzeli el a címben említett feladat megoldását, abban már árnyalati. felfogásbeli és gyakorlati eltérések is előfordulnak, ami jó vitaalápot ad az eredményes megoldáshoz. Eddig a felmerült nézet- különbségeket mindig sikerült egységes állásfoglalássá formálni. ni a kiadott utasítások végrehajtását. Az előbbihez Márton Imre még a következőket fűzi hozzá: — Jó lenne, ha a jegyzőkönyvben rögzítetteket komolyabban vennénk. ■. — Mire gondol? — Az anyagmozgatás gépesítésére. — Ebben a központnak kell dönteni. Az anyagmozgatás feltételeinek javítását szolgálja majd a jövő évben elkészülő új műhely, ahová több részleg átköltözik, s ezáltal megszűnik a jelenlegi zsúfoltság — vélekedik Imre Sándor. Ki vegyen részt? A munkavédelmi szemléket rendszeresen megtartják. Öt éven belül talán két esetben tolódott el a kitűzött határidő. Ami némi vitát vált ki az, hogy ezeken ki vegyen részt: a műszaki vezető, vagy a gyárigazgató. Imre Sándor azt mondja: — Nincs kötelezően előírva a gyárigazgató részvétele, így hát legtöbbször én veszek részt rajta-.. — A felsőbb szervek viszont kifogásolták, hogy az igazgató ritkán kapcsolódik be a szemlékbe — veszi át a szót Márton Imre, majd hozzáfűzi: — Megegyeztünk vele, hogy ezután ő is gyakrabban képviselteti magát, hogy személyes benyomásokat is szerezzen. Amennyiben nem tud időt szakítani, akkor a szemle jegyzőkönyvét másnap átadjuk neki. — És mi következik ezután? —; Minden érintett gazdasági vezető írásban megkapja milyen hibát, mikorra kell megszüntetnie — kapcsolódik a beszélgetésbe Pintér Sándor, majd így folytatja: — Én pedig a kiadott utasítások végrehajtását ellenőrzőm. — Félrevezető jelentést tett-e valaki? — Eddig még nem — állítja határozottan Pintér Sándor. Ezt erősíti meg Márton Imre is, aki a tmk-ban dolgozik. s gyakran megfordul a különböző üzemrészekben, így hát van módja ellenőrizVéleménykülönbség van a műszaki vezető, a vállalati biztonsági megbízott és a szakszervezet képviselője között a tekintetben is, mikor kell a dolgozónak odaadni a kártérítési igényre szóló papírt. Márton Imre szerint azonnal, a baleseti jegyzőkönyv felvétele után. Itt viszont az a gyakorlat, hogy minden- hó 25-én. amikor elkészítik a baleseti statisztikát. A vita azzal zárul, hogy a műszaki vezető szerint a jövőben úgy csinálják, ahogy a SZOT-határozat előírja, ahogy Márton elvtárs mondjaEzt követően arról esik szó, milyen alaposan vizsgálják ki a baleseteket kinek, mikor van igaza. — Ügy látom, hogy reálisan ítélik meg a mulasztók hibáit, körültekintő mérlegelés után hozzák meg a döntéseket — állítja Márton Imre. — Például milyet? — Tavaly két termelésirányító 15. egy pedig 50 százalékkal kapott kevesebb prémiumot a balesetek miatt. Ugyanakkor két dolgozót pénzbírságra kötelezett a munkaügyi bíróság. Egyébként minden baleset után azt kutatjuk, mi idézte elő, majd ennek megszüntetését szolgálják a soron következő intézkedések. — Az utóbbi időben a közvetlen termelésirányítók is jobban megkövetelik a biztonságtechnikai előírások betartását, jobban megszívlelik az észrevételeket. Egyébként a központ is szigorúbban bírálja el a baleseteket, mint korábban. A gyár első számú vezetői nem kapnak prémiumot. ha harminc napon túl gyógyuló baleset fordul elő — mondja Imre SándorSzükség van a nagyobb szigorúságra. Mert semmi sem indokolja azt, ami itt történt. Három munkavédelmi őr bejegyzésére semmiféle intézkedést nem tettek az érintett gazdasági "ezetők. — Hogy az előbbi ne ismétlődhessen meg, a szakszervezeti bizottság kidolgozott egy irányelvet, amelyet a gyár igazgatója kiegészített, s közös állásfoglalásként, a vállalati munkavédelmi szabályzat mellékleteként került ki a dolgozókhoz. Ez a korábbiaktól eltérően szigorúbban ítéli meg a mulasztásokat, nagyobb fegyelmi büntetést helyez kilátásba — egészíti ki az előbbieket Márton ImKinek kellemetlen? Ez az intézkedés csak azokat érinti kellemetlenül, akik eddig sem nagyon vigyáztak saját maguk és társaik életére, akiknek a jó szó any- nyit jelenthet, mint a falra hányt borsó. De jobb munkára szorítja azokat a művezetőket, üzemvezetőket, akik elnézték, illetve elnézik a kis hibákat, s úgy vélekednek: nincs idejük a munka- védelmi előírások betartásának megkövetelésére, ellenőrzésére. Az ilyen felfogást és gyakorlatot semmi sem indokolja- Még akkor sem, ha a múlt évhez viszonyítva a száz főre eső balesetek száma 13, az elveszett munkanapok száma pedig 16 százalékkal csökkent. Ha valahol nincs létjogosultsága a bázisszemléletnek, akkor itt igazán szükség van ennek a felfogásnak mielőbbi száműzésére. Ennek érdekében és szellemében dolgozik a szakszervezeti munkavédelmi felügyelő. a gvár vezetői, valamint a vállalati biztonsági megbízott. V. K. Többek között száz készlet telefonvonal-hosszabbítót gyárt ebben a hónapban a BRG salgótarjáni gyáregységének sze- reldéje. Amint Bartus Sándor üzemvezetőtől megtudtuk: a készülékeket algíri megrendelésre állítják elő; összes értékük több mint 13 millió forint. (K. I.) Hárommillió üdülő A szakszervezeti tagok és családtagjaik számára több mint hárommillió szakszervezeti utazás és vállalati beutaló áll rendelkezésre az NDK-ban. Ebből 1,5 millió üdülési utalványt a szakszervizét ad ki, a három- és többgyermekes családok részére pedig 78 000 üdülési lehetőséget biztosít. A szakszervezetek 360 üdülőt tartanak fenn az országban, összesen 845 000 férőhellyel a fizetővendéghálózatban és a szállodákban. „Még csak most tanulják az emberek az üzemi demokráciát — mondta az üzemvezető —, de a termelési tanácskozások egyre értékesebbek. Sok hasznos javaslatot hallunk a munkásoktól, gyarapodik a felszólalók száma, több a megvalósítható kérés...” A Salgótarjáni Ötvözetgyár termelési tanácskozásain legaktívabbak a II. üzem dolgozói. Lapozgatva a tanácskozások jegyzőkönyveit ennek az üzemnek a paksamétájá- ban találtatott a leghosszabb terjedelem — tehát a legtöbb, a legvelősebb felszólalás itt hangzott el —, itt vetették föl a legtöbb Olyan indítványt is, amit nem lehetett azonnali válaszadással „elintézni”, hanem továbbítani kellett az „illetékeshez”Gajdár Gyula csapoló azt javasolta az idén júliusban megtartott termelési tanácskozáson, hogy, valami módon csökkentsék a szénelektródák oxidációját, mert a mostani állapotok miatt gyorsan kopik, gyakran törik, sűrűn kell toldani. Előhozakodott avval, hogy jó lenne ismét grafit- elektródákat alkalmazni, mert az nem oxidálódott annyira, mint a szén. □ Vágó Géza, a II. üzem vezetője— Örültünk ennek a javasBirálaí = veszekedés ? • Tanulóidőben latnak, mert egy valóban meglevő nehézség megoldását sürgette. A szén olcsóbb, mint a grafit, ezért tértünk át az alkalmazására. De most úgy áll a helyzet, hogy szénből sokkal, többet kell fölhasználnunk, mint grafitból, ezért a költség nagyjából azonos. Most kalkulálják, érdemes-e visszatérni a grafithoz. Sajnos, arról kaptunk hírt, hogy a grafit világpiaci ára ismét magasra szökik. Ha ez igaz, maradunk a szén mellett, de a kemencét átalakítjuk: alacsonyabbra helyezzük a befogópofákat, s rövidül az oxidálásnak kitett elektródaGajdár < Gyula csapolótói megkérdeztük, felszólalásakor mit tartott elsődlegesen szem előtt. Azt-e, hogy grafittal számukra könnyebb a munka, vagy azt, hogy gazdaságosabban dolgozzon az üzem? — Azt is, hogy nekünk könnyebb a dolgunk, meg azt is, hogy az üzem olcsóbban jön ki- Szénelektródát gyakran kell toldanunk, s ha mind a hármat egyszerre toldjuk, egy órára is ki kell kapcsolni az áramot a kemencéből. Grafitelektródát legfeljebb kétnaponként kell toldanunk, s azzal megvagyunk húsz perc alatt... □ Bodor Jánosné darus azzal állt elő, hogy a darusok az előírt munkájukon túl — ha idejük engedi — részt vesznek a fizikai munkában, segítve dolgozótársaiknak, s ezért jó lenne, ha prémiumot kapnának. A kívánságot — mint a jegyzőkönyv írja — illetékeshez továbbították. □ —Ez már régebben is fölmerült — tudtuk meg Vágó Gézától. — Akkor is meg- hányták-vetették, úgy döntöttek, nem kapnak a darusok prémiumot- A daruval végzendő munka nem mindig tölti ki a nyolc órát, ilyenkor jut idő a segítésre. Az az igazság, hogy amikor sok munka összejön, tényleg sokat elvégeznek a darusok. Nekem is az a véleményem, hogy érdemes lenne a premizálás gondolatával foglalkozni. □ Szűcs Károly kemencekezelő azt vetette föl, hogy korábban nehézséget okozott nekik a befogópofák nem megfelelő kiképzése. Kérte a tmk-tól, hogy a pofák kiképzésére elegendő gondot fordítsanak. □ — Ez csak egy egyedi eset volt nem gyakori hiba. A be- fogópofa'íve nem illeszkedett az elektródákhoz Később kijavították és azóta nem fordult elő hasonló eset — mondta Vágó Géza□ Megkérdeztük az üzemvezetőt: a termelési tanácskozásokon a termelési gondók mellett elhangzik-e személyre szóló bírálat, vagy önbírálat is? — Bírálat van, de nem személyes. Szerintem az nem is lenne jó, mert csak veszekedés kerekedne belőle. Arra pedig nincs szükség... Az önbírálat sem jellemző. □ Bírálat van, de nem személyes? Nem is lenne jó? Veszekedés kerekedne belőle ? Arra pedig (ha van ok) nincs szükség? Az önbírálat sem jellemző? „Még csak most tanulják az emberek az üzemi demokráciát. ■.” —molnár— NÓGRAD - 1978. augusztus 25., péntek 3
